Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-06 / 132. szám

SOMOGYI NÉPLAP 8 Yasämap, 1965. jtfnfos C. Várkonyi Mihály: műhelyben még nem történt sem­mi sem. Annyira új minden: a fa­lak savanyú mész- szagot gőzölnek, s az ablako­kat sem fogta be a vas ké­kesszürke lehelete. Az embe­rek is alig ismerik egymást. Csak ennyit tudnak: ez Sztre- ez Lajló elvtárs, a mester, és az ott hátul a Bor­zas, aki mindig dzsesszdalo- kat énekel. S van olyan is, akinek még a neve sem ra­gadt meg az alatt az egy hó­nap alatt a többiek fejében — azt csak úgy emlegetik: »Az a szőke ott a falnál.-« Délidőben rendesen a foci a téma: »Azért amit a Szusza csinált...« Ezzel töltik ki azt az időt, ami megmarad a fél órából, mire visszaérnek a szemközti gyár ebédlőjéből. Napközben úgyis csak a mun: káról esik szó. A mesteren meg a bizalmin kívül, akik bejárnak a központi telepre, nem is igen tudják egymásról még azt sem, ki nős, kinek van lánya, kinek fia. Bartos már gondolta is néha: hej, de nehéz társaság. Ha még egy hónapig így marad, elfüstö­lög innen, csak a nyomát sza­golhatják. Mert akármilyen rossz a munka, nem számít, ha emberek közöt, i jóízű fél- szavakkal szalad a nap. S Bartos ezt szerette: ezért is jött át, amikor megszervező­dött ez az új műhely. A ré­giben sehogy sem találta ma­gát, s néha már arra gon­dolt, talán az ő hibája: bár nem tudta, miért. Hanem itt sem melegszik meg nagyon — vélekedett dél­előtt, míg a tízóraiját szedte elő. Mert reggel is mi tör­tént? \ Sztrega hét óra egy perckor érkezett. A mester nem szólt rá semmit, csak éppen kiné­zett a kalickája ablakán; ha­nem Ritók, a bizalmi talán úgy érezte, hogy ezt már nem lehet ennyiben hagyni. Hi­szen harmadszor vagy ne­gyedszer történt. Odament Sztregához, s minha csak ép­pen beszélgetni jött _ volna kedve, szidta kicsit a közleke­dést. — Itt nem értik egymást: en­gem se. — Mert neki ugyan­csak volt mindenféle baja és rigolyája, mint ahogy az em- bernék lenni szokott, Délben olyan erősen gon­dolkozott ezen, hogy egyedül kellett maradnia. A gyárkapu­ból visszafordult az ebédlő fe­lé, mintha ehetne még. Az­tán kiment, amikor a többiek már átmentek a műhelybe, és lesétált a kis térre. Majdnem negyedórája volt a munkakez­désig: ma paradicsomos krumplit adtak olyan kicsi hússal, hogy két falásra majd­nem a tányért is megették. A tér szélén megállt, néze­lődött. Nem akadt sok látni­való: két gyerek kergetődzött túloldalt a satnya fák között, s arrébb egy kutya loholt meg- megállva a cement padlábak- nál. De most nagyon jól esett Bartosnak ez a csöndes egye­düllét: megnyugtatta, s úgy érezte, mintha testetlenül le­begne a ritkás kaviccsal be­szórt sétány szélén. Valahol majd csak megtalálja, amit keres: az embereket, akik kö­zött otthon lehet. A kkor látta meg a vakot. A tér kö­zepe felé jött, a w keskeny kis ferde úton; botjával mintha simogatta volna a vi­rágágyakat elkerítő csavart vaslemez-szalagot. Látásból is­merte már: tudta, hogy át kell mennie ezen a forgalmas utcán, melynek a sarkán ő állt, hogy a gyárba jusson, ahol délutánonként a telefont kezeli. Gondolta, megvárja majd, és elkíséri. A vak már csak tíz lépésre lehetettt tőle, amikor — talán azért, mert ott erősebben lej­tett az út — megtévedt, és irányt változtatott: mielőtt még Bartos szólhatott volna neki, sípcsontjával az egyik acélszalagot tartó karónak üt­között. Nagyobb baj nem történt, Bartos azonnal ott termett. S mielőtt a gyárkapunál elbú­csúzott tőle, megkérdezte: — Nem fáj a lába? — Köszönöm, nem — mo­solygott irányába a vak. — Néha sokkal jobban beütöm. Amíg Bartos átment a mű­helybe, azon gondolkozott: tíz lépésen múlott csak, hogy ne legyen rossz az egész napja annak a szerencsétlennek. Azon a tíz lépésen, amíg ő a fának támaszkodva állt, s oly jól érezte magát a napon. Aztán bement a műhélvbe. Épnen a kezdés percében. nyi­totta ki az ajtót: már min­denki a helyén állt, feléje néztek hirtelen, s úgy látta, hogy kíváncsiak is, merre járt: csak nem akarják megkérdez­ni. Talán mert olyan messzi­re állt tőlük, az ajtóban. Alikor jó hangosan mondta: — Kértem a szakácsnőtől még egy húst, és akkorát adott, hogy a felét ki kellett tennem az ablakba, meg ne romoljon: egészen sötét lett az ebédlőben. Ezen sokat nevettek,- és mindenféle bolondságokat mondtak rá. Sztrega például azt: — Hát nagyobbat már nem tudna mondani! — Es neve­tett ő is. Délután pedig a Borzas egy lányfejet rajzolt a padja fö­lé, a falra, szénnel. Nagyon helyes kis rajz volt: egy pi­cit bandzsított a lány, de ép­pen iól állt neki. Olyan édes kis arca lett tőle. Bartos rá- mosolygott, és azt mondta: — Épp ilyet láttam Párizs­ban. A Mikelangeló csinálta. Ezen megint nevettek, és Sztrega tíz perc múlva úgy szólt neki: — Hé, Nagyotmondó, dobja ide azt a cirklit! Bartos is nevetett, és a hibás szemű lányt nézte a falon. Arra gondolt, hogy ha egy év múlva valaki megkér­dezi, mi ez a rajz, majd me­gint odakiáltanak neki: »Hé, Nagyotmondó, magyarázd csak el: hogy volt, mikor idejött a Pikasszó rajzolni?« És még arra is gondolt, hogy a látóknak sem egyfor­mán jó a szemük. S ez me­gint erről a falra rajzolt, édes tekintetű kislányról jutott az eszébe. (BadaeiőMijl t/if Nagy Lajos (Kaposvár) oklevelet nyert fölvétele. (A HL Barátság Hídja fotókiállítás anyagából.) Elvek és utak Komlós János: SZÖGBEVERÉS VILÁGSZINTEN (Taunlmány gyűjtemény.) A felszabadulás huszadik évfordulójára megjelentetett tanulmánygyűjtemény össze­állítói arra törekedtek, hogy a kötet a marxista irodalom­szemlélet minden aktuális problémáját tartalmazza. A közreadott fejtegetések — többek között — a szocialista magyar irodalom útjának tör­téneti és elvi kérdéseiről, a legújabb magyar irodalom vi­lágirodalmi kapcsolatairól, a modernizmusról, az egziszten­cialista irodalomról, a népies konzervativizmus és a »nemr zeti jelleg« kérdéseiről, az irodalom szerepéről és folyto­nosságáról, a líra realizmusá­nak problémáiról, a műfordí­tásról, a kultúra szocialista tartalmának és nemzeti for­májának kérdéseiről szólnak. Az olvasó talál ebben a kö­tetben irodalomtörténeti és esztétikai, kritikai és publi­cisztikai jellegű írásokat, de olyan tanulmányokat is, ame­lyek egy-egy irodalmi műfaj speciális problémáit boncol­ják. A közölt írásoknak egy má­sik csoportja a közelmúlt iro­dalmi vitáiban született A modernizmus körül zajló polé­miáktól a nemzeti jellegről folytatott eszmecseréig, a rea­lizmusvitától az irodalom tár­sadalmi funkciójáról kialakult véleménycseréig — irodalmi­szellemi életünk számos hul­lámveréséről igyekszik képet nyújtani. (Magvető Könyvki­adó.) Üjabb hetek teltek el, de ügyemben döntés nem szüle­tett. Annyit azonban sikerült elérni, hogy Anna elvitt ma­gával egy üzembe. Mégpedig az ország egyik legkorsze­rűbb üzemébe, amely kitűnő automata gépsorokkal műkö­dött, és amelyet különlege­sen képzett szakemberek ve­zettek. Távvezérlésű mand­zsettagombokat gyártottak itt, olyan gombokat, amelyek önműködően összecsukódtak, ha meghallották, hogy tele­fonon színházjegyet rendel az ember. Látogatásunk idején azon­ban egy kis probléma vető­dött fel. Egy szöget kellett volna a falba beverni, ami miatt néhány hete állt a ter­melés, és a vezetőség soroza­tosan ülésezett. A szögbeverési kongresz- szus odaérkezésünkkor kez­dődött az iparági vezetők, a szakma legtekintélyesebb dol­gozói, valamint a külföldi or­szágokból meghívott szak­emberek részvételével. Há­rom referátum hangzott el a szögbeverés technológiájáról, biokémiai vonatkozásairól és termodinamikai koofficiensé- nek meghatározhatóságáról. Ezeket tíz korreferátum és számos hozzászólás követte. Pillanatonként kitűnt, milyen magas elméleti képzettséggel, olvasottsággal és lenyűgöző előadókészséggel rendelkez­nek az Okosok műszakijai. Kaviár, konyak, kávé a szü­netben, díszebéd délben, pompás nap volt. Este a fő­igazgató zárszava következett. Vázolta a ragyogó perspek­tívát, amikor a szögbeverés teljesen gépesítve lesz, és megfogalmazta a kongresszus jelszavát: »Szögbeverés t*L lágszinten!« Javasolta, hogy alakítsa­nak albizottságokat a kérdés további vizsgálatára külön fi­zetéssel, és küldjenek ki ösz­töndíjas műszakiakat kül­földre a korszerű szögbeverés tanulmányozása végett. Ad­dig a termelés szüneteljen. — Miért nem verik be ka­— A busz is, mint a csi­ga ... Tíz perccel előbb kell elindulni, hogy biztosra be­érjen az ember ... Ilyesmi­ket mondott, s azzal ment is volna: egy percért nem ér­demes nagy kravált csinálni. Hanem Sztrega ráacsarko- dott: — Maga talán igazgató akar lenni a közlekedésnél? — S még semmi. Vagy egy óra múlva keresni kezdte a dom­borító kalapácsát. Csapkodott összevissza: szétdobálta az egész fiókját, nem találta, vé­gül a fejébe vette, hogy csak a Borzas tehette el. mivel ket­tejük munkája volt a dombo­rítás az egész műhelyben. Odament hozzá, s nagyon csú­nyán azt mondta: — Nézze már meg, nem repült-e az a kalapács a maga ládájába. Vé­letlenül! S ezt a »véletlenül"-t úgy nyomta meg, hogy az becsü­letsértésnek is megfelelt vol­na kényesebb emberek között. Aztán előkerült az a kala­pács: kint volt az udvaron, ahol tegnap dolgozott vele, de eszébe sem jutott, hogy most oda kellene menni a Borzas­hoz: »Szakikám, nohát, úgy látszik, az emberrel együtt az ész is öregszik.« Ez volt ebben a műhelyben is a legnagyobb baj, nem a veszekedés. Hiszen némi ösz- szekoccanás mindenütt akad: nem ügy az. A hegyek lejtői is csupán távolról látszanak simának: aki közel megy, ha­mar gödörbe botolhat. S ugyan ki tudna éveken keresztül minden szavára úgy vigyázni, hogy másvalakit meg ne bánt son vele? Ám valamiképpen méeis el lehetne venni az élét ennek — gondolta Bar­tos. Csak azt nem tudta, ho­gyan, s ez elkeserítette. Mire vigyázzon az ember? Talán továbbmegyek innét — sóhajtotta. Pedig jó bolt a munka, s a műhely szép, ha egyelőre még tágasnak tet­szett is a nagy fehérség miatt KISJANI JÁNOS faluról jött a városba. Vagonrakó volt az erdészetnél, később segéd­munkás, és raktárba került. Itt az olajszagú alkatrészek, égig érő polcok között csapta elő­ször homlokon a bürokrácia szele. Ezt a szelet a különféle bizonylatok, a ki-, be- és visz- szavételezési jegyek, konszig­nációk, elszámolások kavarták, midőn kézről kézre vándorol­va hátukra vették a cikkszá­mokat adatokat, pecséteket és aláírásokat. János kezdetben napirendre tért egy-egy ilyen irományköteg láttán azzal, hogy megvakarta izzadt tar­kóját. Csodálat volt ebben a gesztusában és lenézés, de fé­lelem is: mi történik, ha egy­szer neki is nemcsak megfog­ni, vállra emelni kell a súlyos alkatrészeket, hanem azokra a rovatokra jegyezni jeleket, szá­mokat, krikszkrakszokat? És amikor az az idő elkövetke­zett, János belátta: tanulnia kell, ha nem akar elmaradni. Azóta végzi az esti iskolát Kisjani János. Döcögve, botla­dozva lépeget előre a tudo­mány ösvényein, bár természe­tes esze, gazdag élettapaszta­lata segíti a bonyolult kérdé­sek megoldásában. Az iskola gondjait munkahelyére is elvi­szi; ifjabb munkatársai szíve­sen kikérdezik, s ha János nyelvére nem jön egy-egy sza­bály szabatos meghatározásá­nak szava, a probléma körül­írására mindig kész, mindig akad egy-egy találó története, azzal magyaráz, akárcsak Svejk, a derék katona. Egyszer azt kérik Jánostól, magyarázná meg, mi a hang­súly. — A hangsúly — tolta fel sapkáját János a feje búbjá­ra —, a hangsúly azt jelenti, hogy mást mondunk, ámbár ugyanazokkal a szavakkal... Vagyis ugyanazt mondjuk, mégis másképp értjük, azt is A HANQSÚLY mondjuk meg nem is... Mint annak idején a jegyző is meg a patikus is egyformán szólt, mégis egészen mást jelentett, amit a jegyző mondott, megint mást, amit a patikus, merthogy máshova tette a hangsúlyt az egyik, máshova a másik. KISPOMPOSON — falunk­ban — úgy hagyta ránk az örökséget a reakciós világ, hogy a jegyzői lakás kertje vége oda rúgott a patikusék udvarához. A jegyzőnek nagy gondja volt abban az időben, mert akkor éltük a fordulat évét. Érezte, hogy neki már alighanem befellegzett. A jegyző jól érezte magát Kis- pomposon, ott akart maradni, hát belépett a Kisgazda Párt­ba, esténként meg eljárt a kocsmába ultizni. Nem ám a tökfilkó csapkodása voty fon­tos a jegyzőnek, a fenét!... Azért járt el minden este, hogy a helyettes bíró partijába tola­kodjék, aki ugyancsak ott volt minden este kommunista lé­tére, és mindenki tudta róla (tán még ő is), hogy a tanácsok megalakítása után ű lesz a ta­nácselnök. Na, a jegyző a ta­nácstitkárságot szerette volna megnyerni azon a kártyán. Szóval — hogy hosszúra ne nyújtsam — ment a jegyző minden nap a Kulcsár-kocs­mába, asszonya meg maradt otthon magában. A feleségnek akkorra már csak az a dolga akadt, hogy bezárta a barom­fiakat, megnézte a két hízónö­vendék vályúját, megették-e az esti porciót, lefektette egy szem gyerekét, aztán ölbe tett kéz­zel nézte a petróleumlámpa sárga lángját (hol volt akkor még a faluvillamositási prog­ram!). Csoda-e, ha a szeren­csétlennek megfájdult a feje? Tűrte a jegyzőné a fejgör­csöket egy napig, két napig, egy darabig, de csak megso­kallta. Miért is kínlódott volna szegény feje, hisz ott volt a patika a kertjük végében. Sie­tett is sebesen, ahogy eszébe jutott Csak úgy pongyolásán, a kerten át, arra rövidebb az út, nem látják, ámbár kinek mi köze hozzá, ha majd szét­reped a feje. A PATIKUS legényember, szíves ember, segít a szenve­dőkön, azért tartják. Felvidul a jegyzőné is egykettőre. Sze­me a mennyei boldogság ér­zetétől fényes. Nem látja ezt fáradtan hazatérő ura, aki a sötétben szórja le ruháit, és zsákként hull a hitvesi ágy ikertestvérére. A jegyzőné már akkor is megy orvosságért, amikor nem fáj a feje. Kavari pedig, a gyógyszerész, mindenkor nyit­va tartja patikáját (ha a hátsó bejáratot is. de nyitva), a pa­tikusnak segítenie kell a szen­vedőkön. Egyik este a jegyző össze­rúgta a patkót a helyettes bíró­val. Ebből is látszik, mindenki bolond, aki kártyán akar nyer- pi tanácstitkárságot. Mert aki tanácstitkár akar lenni, ne mondjon piros bettlit, mert a helyettes bíró benyúl piros negyvenszáz ultira. De a jegy­zőn eluralkodott a kártyaszen­vedély, és visszavette piros te­rítettre. Igen ám, a helyettes bíró sejtette ezt, és talonba tette a piros negyvenet. A jegyző elvörösödik dühében, hogy ezt nem lehet. Ha negy­venszázat mond, nem teheti le a királyt #s a felsőt. A helyet­tes bíró röhög, azt tesz, amit akar. De így, de úgy, végre a jegyző földhöz vágja a paklit és elrohan. Otthon sötétben vetkőzik, sö­tétben fekszik le. mint szokta. Álom nem jön a szemére. Meg­forgatja fejében nagy mérgét, s hogy még ezek után sem al­szik el, az asszony felé nyúl a sötétben. Üres a felesége ágya. Vár egy kicsit, tán kiment. Csak nem jön. Magára kapkodja ruháját, s jól sejti, merre kell indulnia. A kert végében megáll, meg­bújik egy körtefa vastag tör­zse mögött. Vár. Mire gondolt, mire se, én nem tudom. A patikus kikísérte a jegy- zőnét. Szolgálatkész legény a méregkeverő, gyengéden át­öleli az asszony vállát, így kí­séri az udvaron át Előzéke­nyen húzza el a kerítés* lécét, s mielőtt vendége átbújna, egy csók cuppan még, s míg te­nyere végigszalad a lehajtó asszony gömbölyű csípőjén, féltő hangon mondja: — Vigyázz, Ilikém, el ne ess!... Az asszony elindul a susogó kukoricalevelek között. Nincs hatodik érzéke, gyanútlanul ér a körtefához. Nem kiált, ami­kor látja az árnyékot elmoz­dulni a fa mögül, csak meg­torpan. Így jó a holdvilágtalan éj­ben, mert a tenyér biztosab­ban célhoz ér. Csattan az asz- szonyi arc előbb balról, aztán jobbról. Estében sem sikít, mert fölismeri a hangot, ami ugyanúgy száll utána elhalku- lóan, mint a lekapcsolt rádió szava: — Vigyázz, Ilikém, el ne ess!... ... EZ HÁT A HANQSC/LY — vonta le a tanulságot Kis­jani János. — Szemre, fülre ugyanaz, mégis mást jelent az egyik, mást a másik. Kordován Gyula lapáccsal? — szaladt ki « számon hirtelen. — Megőrült? — sziszegte Anna, és számra tapasztotta tenyerét, de sajnos elkésett. — Vannak még visszahúzó erők! — kiáltotta a főigazga­tó, és rám mutatott. Felbolydült a terem. »Meg­fúrja a bulit!« »Le vele!« »Szögbeverés világszinten!« — kiáltoztak a műszakiak, és fenyegetve közeledtek. — Fussunk! — sikoltott Anna, és kirohant velem. A kórházban közölték, hogy már több felbőszült műszaki keresett, Anna telefonált a fölöttes Szervének, ahol tud­tak a botrányról, mélysége­sen elítélték, és közölték, hogy ilyen körülmények kö­zött nem vállalhatják értem a felelősséget. — Éjszakára elbújtatom — sóhajtott Anna —, aztán majd meglátjuk, mi lesz. A szögbeverés ügyében egyébként ama tíz hónap alatt, amit az Okosoknál töl­töttem, a következő fejlemé­nyek történtek: kiment kül­földre tíz műszaki, és haza­hozott harminc pár cipőt, kétszáz pár harisnyát, hu­szonöt karórát, négy személy­autót. Ezután kiment egy magasabb szintű bizottság, amelynek egyik tagja éhen halt kint, mert hűtőszekrény­re gyűjtött, és megvonta ma­gától az eleséget, a többiek viszont sok esőköpenyt hoz­tak magukkal. • Részlet a szerző Csak az első száz év nehéz című, az ünnepi könyvhétre megjelent kötetéből. (Szépirodalmi Könyvkiadás r

Next

/
Thumbnails
Contents