Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-06 / 132. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1965. június S. SOMOGYBÓL Ív D JLT EL... Hanák Péter történész (Született Kaposváron 1920-ban. Gimnáziumi tanul­mányait itt végezte. Pécsen, a Sophiana gépgyárban, majd Budapesten vaseszter­gályos. 1945-ben iratkozhat be az egyetem bölcsészeti karára. 1949 óta a Magyar Tudományos Akadémia Tör­ténettudományi Intézetének munkatársa, majd osztályve­zetője.) Az emlékek — A Kontrássy utcában, a nagy bérházban töltöttem gyer­mekkoromat, am§ly valaha laktanya volt. Egerszegi János bácsira emlékszem innen, aki el-elcsalogatott a Munkásott­honba, beszélt nekem a mun­kásmozgalomról. Páthy Ferenc történelemtanár úrra is szí­vesen gondolok. Demokratiz­musa, fasizmusellenes maga­tartása, emberszeretete meg­ragadott. A felszabadulásig so­káig úgy éreztem, nem tarto­zom sehová. Kitűnően érettsé­giztem, az egyetemre mégsem engedett a »-numerus clausus«. A pécsi és pesti munkások kö­zött, a munkásszervezetekben éreztem először, hogy egyen­rangú ember vagyok. A mar­xizmus megismerése, társada­lomszemlélete adott lökést ah­hoz, hogy a történelemtudo­mányt válasszam hivatásom­nak. A háborúban munkaszolgá­lat volt az osztályrészem. Sok­szor forogtam életveszedelem­ben. Többször szöktem. Egy­szer sikerült, s a szovjet csa­patok nyomában jöttem Ka- posvárigf 1944. december kö­zepén érkeztem haza. A nagy ház azelőtt gettó volt. Senkit sem találtam, minden hozzá­tartozóm elpusztult a depor­tálásban. Az elsők között lát­tam a zsinagóga belsejét, ahol az elhurcoltak holmijait ösz- szegyűjtötték. Az egymásra do­bált bútorok, könyvek, a ke­retből kifordult képek, az egy­másba ömlesztett bögrék és lábasok hideg, tárgyiasult for­mában mintha az elpusztult ezrek életének romjai lettek volha. Így hagytam el akkor Kapos­várt. Nem tudtam volna ott maradni. Csak az vigasztalt, hogy a házban lakó szegény emberek ott segítettek a ha­lálba indulókon, ahol tudtak. De azért szeretem, maga­ménak vallom szülőhelyemet. Mindig elmegyek, ha előadás­ra hívnak. (Művei: A magyar szabad­ságharc és a Habsburg-mo­narchia elnyomott népei (1947); Az 1905—1906-os po­litikai válság a Monarchiá­ban és hatása Magyarorszá- . gon (1953); Magyarország története (VII—Vili. lej. 1962); A magyar pamutipar története (Feleségével. 1963); Előkészületben: Szarajevótól a hadüzenetig; Középiskolai és egyetemi tankönyvek, jegyzetek.) A munka — Az első nemzedékhez tar­tozom, amely a felszabadulás után a szocialista történetírás­hoz fogott. Kitűnő magyar marxista tudósok útmutatásé' val indultunk. Az idők folya­mán, a történelem sajátos kö­rülményei között, tudjuk, hi­bát is csináltunk. De két fel­fogás mellett mindig kitar­tunk: Az egyik: a történelem kutatását hivatásnak tartjuk, nem foglalkozásnak. Magam az 1848-tól áz első világhábo­rúig terjedő időszakot tanul­mányozom. Azt szeretném megmutatni, hogy a Duna völ­gyében élő népeknek közös a tragédiá­sorsuk. Letgnhao§gyy°^ind^^; Vnus még meglévő maradvá­kell és lehet megismerni mai előrehaladásunk reális lehető­ségeit és útját. Ki kell mutat­nunk, hogyan jutott el a nép 67-hez, 19-hez, a két világhá­borúhoz. A nép a saját törté­nelmének terméke is, ezért is­merjük el büszkén tetteit, de sem ezt, sem hibáit nem sza­bad eltúlozni. Sok minden történt az utób­bi években történelmünk tel­jes múltjának feltárásában. Több területen még nem elég mély az elemzés. A Tanács- köztársaság előtti idők népi tudatának fontos, a munkás- mozgalomnak pedig döntő ele­me volt a (jórészt külföldi származású) munkásság mély internacionalizmusa. Hogyan változott ez az osztályszerke­zet további alakulásával, miért erősödött fel később a nacio­nalizmus, hogyan hatolt be a fasizmus a kispolgárság sorai­ba, mennyire hatott a dzsentri magatartás — mindezek ma­gyarázatául szolgálhatnak, ér­tékelési alapot adnak a ma még meglevő társadalmi el­lentétekre, nézetekre, magatar­tás- és gondolkodásbeli prob­lémákra. Az utolsó évszázad esemé­nyei megmutatták, hogy a mar­xista világnézet alapelvei ma. radandóak, a történelemkuta­tás tartalmának és módszerei­nek biztos bázisa. A tudomá­nyos-technikai forradalom ki­bontakozásával, más tudomá­nyok alkalmazásával a törté­nelem vizsgálata még inkább elmélyülhet. De a tartalom ugyanaz marad: az osztályok összeütközése az emberiség története folyamán mindig je­len volt. Legtisztábban a for­radalmak idején jelentkezett. Két forradalom közötti időben természetesen nehezebb az osz­tályérdekek fölismerése. Így fontos kérdés a pártok, a par. lamentek, a szakmai, családi és egyéb viszonyok alapos vizsgálata. A történész a múltat nem önmagáért kutatja. A mi új történésznemzedékünk monda­ni akar valamit a mának, a jövőnek. De nem lehet elfo­gult, sem saját elképzelésének foglya. Mert akkor önkényesen válogat a tények között. Tár­gyilagosság és szenvedélyes igazságkeresés — ez a mun­kánk alapja. (A beszélgetés során az is bebizonyosodott, hogy a tör­ténész a saját sorsán is fe­lülemelkedik. Hanák Péter egész családját elpusztította a fasizmus. Szerinte Hitler mégsem csupán őrült. Meg kell nézni, mondotta, milyen érdekek, belső meggyőződés dobta őt és az általa meg­mételyezett tömegeket em­berirtó útjukra. Felfogása szerint a történelemre nem lehet csak pozitívumaival válaszolni. Megkérdem te­hát: mire tanít a történe­lem ?) A történelem tanítása — Mindenekelőtt arra int, hogy megértsük az egyes né­pek sorsát, belássuk az embe­ri társadalom egymásrautalt­ságát. A XX. század termelő­erői mindenütt túlhaladják a nemzeti kereteket. Az élet rá- kényszerít a kölcsönös együtt­működésre. A kelet-európai népek számára — ahol a szo­cializmus elmaradott gazdasá­gokban győzött — ez különö­sen szükségszerű. A fejlődés további törvényszerűsége a még szélesebb integráció — természetesen nemzeti kere­tekben. Az egymásrautaltság érzésének és a cselekvésnek legfőbb akadálya a nacionaliz­je a terméketlen rivalizálá­soknak. A másik tanulság: ha a nép fölismeri a nagy, törvényszerű folyamatokat, sok konfliktust elkerülhet. A magyar népet szándékosan tartotta szellemi gúzsban a régi vezetőség, mely osztályérdekénél fogva nem ismerhette föl a történelem menetét. Így vezette a népet a két világháborúba. Ezért oly szükséges a nép fölvértezése ma a szükséges szellemi fegy­verekkel, politikai ismeretek­kel. Természetesen a népet sem szabad mitizálni. Sok rétegből áll, s a jó ügyet sem mindig érti meg azonnal minden cso­portja. De kétségtelen: tartó­san a nép ellen nem lehet tör­ténelmet csinálni, sem nélküle forradalmat végigvinni. A történetírás szinte észre, vétlenül, hosszabb idő alatt megy át a nép, az ifjúság tu­datába. Az a felelősségteljes feladatunk, hogy illúzióktól mentesen, szocialista, interna­cionalista szellemben ábrázol­juk a múltat. Az a szerepünk, hogy együtt emlékeztessünk Dózsára és Világosra, 19-re és a Horthy-korszak bűneire. Mert csak az a nép tud szün­telenül előrehaladni, amely el­viseli és tanul vereségeiből, és amelyet nem kápráztatnak el, nem tesznek önelégültté fé­nyes győzelmei. Csákvári János Nemcsak beszélnek... A teremben nagy a hang­zavar, ezen azonban nem is lehet csodálkozni, hiszen a hosszú asztal mellett tizen­négy nő ül egymással szem­ben, és beszélnek, beszélnek naphosszat. De nem egymás­sal, hanem ismeretlen embe­rekkel, akik a vonal másik végén tartják fülükhöz a te­lefonkagylót. A tizennégy nő­nek ez a foglalkozása. A ké­szülék jelez, és ők, fülükön a hallgatóval, jelentkeznek, kapcsolnak, összekötnek, aho­gyan éppen szükséges. Három brigádból tevődik össze ez a kollektíva, amely egymást váltva ellátja az in- terurbán hívások kapcsolását a kaposvári 1-es postán. Min­den váltásnál találni közülük rrrfndewik brigádból valakit. Amióta így dolgoznak, azóta fontos valemennviüknek. how mit csinál a másik. A termelési osztályvezető tudia leviobban. mennvit változott a. közössépi szellem a brigá­dok mewlpkoiása óta. Az­előtt előfordult how havonta tizer'öt,i-iiQ7 reklamáció is ér­kezett a keresőtök műnké iá­ra. most hónanok ótjj nincs eev sem T«-Z. a Réke kétsze­res c—oei—lista brigád, a Ga- rt-rin-brivéd esvszer nverte el a elmet ta.vplvi munkáiéért. A harmadik, a Zrínvi Tlona- brigád még csak a múlt év végén alakult, de már ők is értek el eredményt. A BÉKE-BRIGÁD 1962 óta dolgozik együtt. A hároméves kollektíva azóta mindent megtesz, hogy javít­son munkáján, nevelje a bri­gádtagokat. Mint Szabó Gi­zella. mondta, volt is mit ten­ni. Kezdetben a széthúzás, az egyénieskedés jellemezte a dolgozókat. Mindenkinek sa­ját ügye volt a legfontosabb, nem érdekelte más munkája, de a magáéba sem en­gedett beleszólni. A fordulat akkor következett be, amikor egyik társuk súlyosan megbe­tegedett, és sokáig nem jött dolgozni. Mindannyian elmen­tek hozzá, hogy megtudják, miként alakul az állapota, mikorra gyógyul fel. Akkor érezték először, hogy milyen nagy dolog és mennyire szük­séges az összetartás. Rábai Jánosné szívesen be­szél brigádjáról és a munká­ról. Örömmel újságolja, hogy tavaly egy lengyel szakszer­vezeti csoporttal találkoztak, és azok szívesen fogadták ta­nácsaikat, elismerték, hogy jól szervezett a távközlő bri­gád. Rábainé részt vett a márciusi országos küldöttérte­kezleten. Felszólalásában a munka színvonala emelésének föltételeit taglalta. Gondjaik- -ól is szólt, amikor a szocia­lista. brigádok lövőiéről be­szélt. Most a kiváló minőségű munka és a takaröt-oss~g a leefonfosnbb, vállalásaik is °bből adódnak. — A takarékosság fontos szempontunk. Általában a táviratok továbbításában segí­tünk, hogy ne kelljen túl- órázgatni olyasmiért, amit a brigád szabad idejében elvé­gezhet. A másik cél: a rend, a tisztaság. Aki otthon szere­ti a rendet, itt is vigyáz rá — mondja. Előhozzák a brigádnaplót, és ahogy a hívások engedik, odajönnek, magyarázzák min­den sor j>redetét, történetét. Kirándulásokról, tanfolya­ALKATRÉSZ KÉSZÜL A Balatonnagybereki Állami Gazdaság gépjavító üzemében már túl vannak a tavaszi nagyjavításokon. Most a kombájnokat ké­szítik elő munkára. Barnoki Imre szakmunkás, aki itt tanulta a szakmáját, alkatrészeket készíti a kombájnokhoz. i! terhességír egszakitás káros a nő szervezetére A koraszülések gyakorisága a szakemberek véleménye szerir * szorosan összefügg a művi veté­lések nagy számával. Ez egyúttal rávilágít a csecsemöhalálozási arányszám lassú csökkenésének okaira is. Legutóbb például meg­vizsgálták 30 000 szülés adatait és körülményeit. Kiderült, hogy olyan esetekben, amikor a szülést nem előzte meg a terhesség meg­szakítása, a 2000 grammnál kisebb súlyú újszülöttek halálozási arány­száma 39 ezrelék volt; ha egy abortusz előzte meg a szülést, a halálozási arányszám 66 ezrelékre emelkedett, kétszeri terhességmeg­szakítás esetén ugyanez az arány­szám 82 ezrelékre, háromszori vagy többszöri művi vetélésnél pedig 115 ezrelékre nőtt. A statisztika is alátámasztja tehát azt az általá­nos orvosi tapasztalatot, hogy a terhesség művi megszakítása sú­lyosan károsítja a nő szervezetét, megnehezíti a következő gyermek kihordását. (MTI) Tehén§eU*Jíe*é§i huzavona juk az volt, befordították őket egymással. A sok kis népnek össze kell fognia, s ehhez a szocializmus biztos alapot nyújt. A másik felfogás: a marxizmus elméle­te alapján, társadalmunk fej­lődésének tanulmányozásával nya. Ez is történelmi sajátos­ság: Kelet-Európa népei nem élték ki nacionalizmusukat, a kispolgári szerzés korát. De meg kell értenünk, hogy a mi nemzedékünkben lejárt az ide­A háztáji tehénállomány minőségének ja­vítására és számbeli növelésére indult meg annak idején az üszőkihelyezési akció. Ered­ménye már sok helyütt megmutatkozik. A A fiatal vemhes üszők jó alapjai a háztáji te­héntartásnak, egyúttal módot adnak az idős, alacsony tejhozamú vagy már egyáltalán nem tejelő egyedek pótlására. Az akció egyik cél­ja, hogy az állományban minőségi változás következzék be: a tenyésztésre alkalmas tehe­neket tartsák meg, az alkalmatlanokat selej­tezzék ki, s helyükre fiatal, egészséges vem­hes üszőket állítsanak a gazdák. Kiselejtezni és vágómarhaként értékesíteni csak azokat a továbbtenyésztésre teljesen al­kalmatlan teheneket lehet, amelyeket kihe­lyezett, saját gazdaságból vagy máshonnan vett üszőkkel pótolnak. E helyes rendelkezés merev értelmezéséből azonban problémák is származhatnak. Böhönyén például a követ­kező esettel találkoztunk: A községi tanács vezetői nyolc olyan gaz­dáról tudnak, akiknél a meglevő tehén to- vábbtartása teljesen értelmetlen. Szeretnének túladni az állatokon, de nem akarnak üszőt venni, mert a családban csak idős, állattal bánni már nem tudó emberek vannak. Mit lehet ilyenkor tenni? Maradjon továbbra is a jászol előtt a tehén, fogyassza a drága ta­karmányt, amikor úgyszólván semmi hasz­not nem hajt? Mert ezek a tehenek csak visz­nek, .s nem hoznak; mérgelődni, bajlódni kell velük, és ez bizony nem öregeknek való mun­ka. önként kínálkozik az ésszerű megoldás­tól kell rajta adni vágómarhaként, az ilyen tehénre semmi szükség a tenyésztésben. Folytassuk a sort ismét böhönyei példával Németh István tehenét két hete ugyan kise­lejtezte az állatorvos, de hogy elvitték-e az­óta, azt Tamás József, a községi tanács vb-el­nökhelyettese — ő foglalkozik ezekkel az ügyekkel — nem tudja. Arra azonban em­lékszik, hogy Némethók már a kora tavasz- szal szóltak tehenük tarthatatlansága miatt. Hosszú idő telt el azóta, s a goromba állat gondozása már-már balesetveszéllyel fenye­getett, nem szólva arról, hogy tartásából úgy­szólván semmi hasznuk sem volt, hiszen fejn' is csak úgy tudták, ha előzőleg lekötözték. Az elnökhelyettes arról panaszkodik, hogy nem tudja, elvitték-e azokat az állatokat, amelyekre az állatorvos is meg a tanács is megadta a kiselejtezési javaslatot, illetve hozzájárulást. Nem tudja, mert — úgymond — nem volt alkalma találkozni Nagy Jó­zseffel, az Állattenyésztési Felügyelőség kör­zeti elü gyei 5 j ével, akinek a végszót kell ki­mondania. Megjegyezzük, hogy a háztáji te­hénselejtezés ügyében nem is kell a felügye­lővel tárgyalniuk, a döntést kizárólag az ál­latorvos és a tanács mondja ki, az elszállítás pedig az Állatforgalmi Vállalat dolga. Érthető, hogy a rendelkezés értelmében Bö- hömyón is arra törekszenek a községi tanács vezetői, fogadjanak a gazdák vemhes üszőt a selejtezésre váró tehén helyére. Az előirány­zatok szerint huszonöt darabot kellene kihe­lyezni, ebből eddig mindössze háromnál tar­tanak. De jobban kellene törődniük az olyan tehenek sorsával is, mint amilyen az előbbi példában szerepel. Helytelen, hogy az elnök- helyettes csak hallomásból tudott Némethék tehéntartási gondjáról, erről személyesen kel­lett volna meggyőződnie. A rugalmasságot, a gazdák gondjainak enyhítését nem akadá­lyozza semmiféle rendelkezés, s azt sem til­totta meg senki, hogy a továbbtartásra alkal­matlan tehenet vágómarhaként értékesítsék. H. F. mokról, szakmai tájékozta­tókról beszélnek a sorok, a képek. Április végén levelet kap­tak Kalinyinból, az ottani posta dolgozóitól. A szovjet postások munkamódszereik­ről, tapasztalataikról írtak a sok jókívánság mellett. — Ők már a szocialista hi­vatal cím elnyeréséért dol­goznak — mondja a brigád­vezető. A GAGARIN-BRIGÁD ugyancsak 1962-ben alakult, és csak egy hajszálon múlott, hogy már az első évben nem sikerült megszerezniük a szo­cialista címet. Mondhatná va­laki, hogy nem a napló a fon­tos, hanem aminek bele kel­lett volna kerülnie. Ugyanis az elveszett brigádnapló miatt voltak kénytelenek le­mondani a szocialista brigád címről. Pedig a munkával nem volt baj — 1962 óta rendesen dolgoznak —, de az értékelők a napló eltűnésének nagy jelentőséget tulajdoní­tottak. No de a következő évben sikerült elnyerniük a szocialista brigád címet — A mi munkánk különle­gesnek mondható. Mivel nem törekedhetünk nagyobb ter­melési célok elérésére, ezért reklamációmentes munkát igyekszünk végezni — mond­ja Várnai Margit. — Brigád­vezetőnk, Hartnerné kétszeres kiváló dolgozó, jól összefogja a kis közösséget. Horváth Sándorné arról beszél, hogy ezután nem akar­nak lemaradni a Béke-brigád mögött. Legutoljára háromszáz fo­rint értékű csomagot küldtek Vietnamba. Rendszeresen megvitatják a napi eseménye­ket. Most bizonyítványosztásra készülnek, a szakmai tanfo­lyamon végzettek kapják, akik valamennyi előadáson részt vettek. — Nem nagy dolgok ezek — szerénykedik Várnai Margit, aki a brigádvezető helyett be­szél. — Azt csináljuk, amit megtesz minden lelkiismere­tes dolgozó, talán egy kicsit többet. Gvakran járnak együtt ki­rándulni a brigád tagiai. Ilyenkor ismerkednek azokkal a vidékekkel, ahonnan a hí­vások érkeznek a hétközna­pokon. A ZRÍNYI-BRIGÁD a legfiatalabb a három közül. Tavaly, decemberben álltak be a másik kettő mögé. Tízen vannak, többen közülük vidé­kiek. — Mégsem nehéz összefog­ni a brigádot — mondja Hillerné. — Még sosem mond­ták, hogy »-miért ma tartunk értekezletet«, vagy »megy a vonatunk«, ahogy ez sok munkahelyen mentesítést je­lent a vidékieknek. Gyakran összeülünk a másik két brigád vezetőjével, és megbeszéljük a tennivalókat. — Nekünk már könnyebb — mondja a brigádvezető —, mert itt vannak a jó példák előttünk. Eleinte többen hú­zódoztak, mert családjuk van, és attól tartottak, hogy aka­dályozza majd őket otthoni munkájukban a brigádmozga­lom. Az eltelt idő eloszlatta az aggályokat. Van köztünk olyan is, aki egyetemre je­lentkezett, levelező tagozatra. A távközlő teremben dol­gozó lányok, asszonyok mun­káját nem lehet semmilyen egységgel sem mérni. Kezük alatt nem készül áru, amit darabra számolni lehetne, nincs olyan mérce, amellyel teljesítményük megállapítha­tó. Mégis ugyanolyan komo­lyan veszik a brigádmozgalom céljait, mint a termelőüzemek dolgozói. Segítenek, ahol erre szükség van, tanfolyamokról, előadásokról gondoskodnak, munkahelyüket barátságossá varázsolják. Ök azt mondják* nem nagy dolgok ezek, ugyanúgy dolgoznak, mint más, lelkiismeretes emberek az üzemekben. Nagy József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents