Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-06 / 132. szám

Vasárnap, 1965. június 6. 3 SOMOGYI NÉPfcAP KARBANTARTÁS GONDOKKAL Cukorgyári helyzetkép A kaposvári cukorgyárban javában folyik a karbantartás. Most készítik föl az üzemet az 1965—1968-os kampányra. El­sősorban az érdekelt bennün­ket, hogy tudják-e biztosítani a következő gyártási idényben az üzem zavartalan működését. Nagy léptekkel Hogy tisztán lássuk a jelen­legi helyzetet, vissza kell pil­lantanunk a gyár múltjára. Az üzem nem fiatal. Már húsz-hu­szonöt évvel ezelőtt korszerű­síteni kellett volna, erre azon­ban a háború miatt nem ke­rülhetett sor. A gyár jelentősebb korsze­rűsítése 1958-ban kezdődött meg. Azóta ezer négyzetméter fűtőfelületű Garbe-kazánt, vá­kuum dobszűrőket, NDIC-beli centrifugákat, új 4500 kilowat- tos turbinát, J diffúziót, cukor­főző készülékeket, új ioncseré­lő, színtelenitő állomást ka­pott az üzem, és félig kicserél­ték a répaházi gépi berendezé­séket. A korábbi évekhez vi­szonyítva tehát az utóbbi né­hány esztendőben nagy lépték­kel haladt a gyár a korszerűsí­tés útján. A kicsire is adni keil Az említett rekonstrukciók lekötötték a gyár karbantartó gárdájának energiáját. Ugyan­is a berendezésék elkészítésé­ben közreműködő vállalatok kizárólag az új gépek összesze­relésére vállalkoztak, s nem voltak hajlandók a kisebb munkákat elvégezni. Ez a cu- korgyáriakra várt, és a kar­bantartás rovására ment. Hát­ráltatták a karbantartást az ez idő tájt egyre hosszabbá váló kampányok is. 1955-ben pél­dául 83,75, 1965-ben pedig 156,4 volt egy gyártási időszak­ban az üzemnapok száma. Az idén a gyár vezetői, dol­gozói arra törekszenek, hogy a jelentéktelenebbnek látszó kar­bantartásokat is elvégezzék. Ha ugyanis ezzel tovább vár­nának, olyan üzemzavarok ke­letkezhetnének, amelyek ve­szélyeztethetnék a terv végre­hajtását. Az üzem ugyanis a cukorgyártás idején nem ren­delkezik megfelelő munkásgár- dával. Egyrészt egymást vált­ják az emberek, másrészt igen gyengék a segéd-, illetve beta­nított munkások. Érthető te­hát, hogy az üzem vezetői és törzsgárdája igyekeznek jó karbantartással megteremteni a gyors termelés föltételeit. Ezt lehetővé teszi az is, hogy az idén nem lesz jelentősebb re­konstrukció. (Csupán egy-két úsztató betonozására, a mész- kemencék és a kazánok sa- mottozására, valamint új kon­denzátor beállítására kerül sor.) A jó szándék nem elég A gyár munkásgárdája szin­te egy emberként feszült ne­ki a feladatnak. Ezt bizonyít­ja többek között az is, hogy a húsz szocialiista, illetve szocia­lista címért küzdő brigád fel­ajánlotta: a kampány elhúzó­dása miatt kiesett 19 160 órát pótolja, s 8012 óra plusz mun­kát vállal. Ha minden úgy ala­kulna, ahogyan tervezik, talán a kampányig rendelkezésre ál­ló idő alatt is alapos karban­tartást lehetne végezni. Sajnos azonban, igen gyakran nehéz helyzet élőt állnak a munká­sok, sokszor veszítenek érté­kes órákat, napokat különféle objektív nehézségek miatt. Bi­zonyítékul a Ságvári Endre szocialista brigádnál tapasztal­takat említjük meg Ez a kol­lektíva (a gyár legjobb brigád­ja, már többször nyerte el a szocialista címet) igen szor­galmas munkásokból áll. Vál­lalták, hogy a kampány elhú­zódása, a szirupház takarítá­sa és a dugattyússzivattyúk ki­szerelése miatt (az utóbbiak­kal soron kívül bízták meg őket) kiesett 1280 órát pótol­ják. Elhatározásukat tettek is követték. Például a hűtőcső­kígyó megcsinálásakor olyan módszert alkalmaztak, amely fölöslegessé tette új hűtőcső­kígyó beszerelését. Időt, anya­got takarítottak meg. Ám a brigád mégsem biztos abban, hogy a rábízott gépek karban­tartását jól és idejében el tud­ja végezni. Ennek részben az az oka, hogy nem kapnak meg­felelő alkatrészt, anyagot, rész­ben az, hogy a más üzemeik, szö­vetkezetek által készített al­katrészek igen rossz minősé­gűek. (A Budapesti Golyóscsa- jágyjavító Ktsz például össze­kalapált, hasznavehetetlen go­lyóscsapágyakat küldött a kö­zelmúltban), s végül az öreg berendezések karbantartása közben váratlanul jelentkező hibák kijavításához igénybe vett üzemi gépek kapacitása nem bír el több munkát. Az akadályok elháríthatok Így például megvan a mód ar­ra, hogy az olyan embereket, mint akik az említett ktsz-ben a golyóscsapágyaikat készítet­ték, a törvény adta lehetősé­geikkel élve jobb belátásra bír­ják. A nyári nagy karbantartás idejére a szokásosnál több al­katrészt lehetne juttatni a gyárnak. Hogy ez egy kissé megemelné az anyagkészletet? Minden bizonnyal. Ám akkor sem szabadna ettől visszaret­tenni. Félreértés ne essék, nem a fölösleges készletek nö­velését akarjuk szorgalmazni, csupán a legelemibb tartalé­kok biztosítását kérjük. Véleményünk szerint egy alapos karbantartásra szoruló üzem anyagkészletét nem lehet úgy kezelni (a karbantartás idején), mint egy termelő vál­lalat nyersanyagkészletét. Az utóbbinál ugyanis ki lehet szá­mítani, miből mennyi kell, de az előbbinél nem. S vajon mi rosszabb a népgazdaságnak: az-e, hogy ha egy fogaskerék­kel több van a raktárban, vagy az, ha egy fogaskerék hiánya miatt ezrek mennek veszendő­be? Abba se kell belenyugod- i, hogy kiesd az esztergaspad-ka- pacitás. Kaposváron vannak még olyan esztergapadok, amelyek többet is dolgozhat­nának a jelenleginél. Ezeket föl kellene deríteni, üzemelte­tőiket meg kellene kérni arra, hogy segítsenek a cukorgyár­nak. A munkások megígérték, hogy a gondok ellenére is megpróbálják feladatukat vég­rehajtani. — De biztosak vagyunk ab­ban, hogy ha ilyen nehézségek akadályozzák munkánkat, mint most — mondták —, éjt nap­pallá kell tennünk, ha azt akarjuk, hogy a gyár megin­duljon ... Sokkal jobb lenne, ha az éjszakát alvásra használnák a munkások, a nappalt pedig anyag és kapacitás után való futkosás, bo6szankodás helyett folyamatos munkára. Így ide­jében elvégeznék feladatukat, s az általuk felülvizsgált, kar­bantartott, balesetveszélyes gé­pekben jobban megbízhatná­nak a munkásvédelmi ellen­őrök és a gépkezelők. No meg aludhatnának is éjjel a kar­bantartók. És ez sem utolsó szempont. Szegedi Nándor A bálványost erősödés tanulsága Lépésről lépésre haladva A bálványos! Aranykalász hosszú évek óta ismét hallat magáról. Korábban mindig a gyenge, sőt a leggyengébb szövetkezetek között emle­gették a siófoki járásban, a megyében. Most kérkedés nélkül, jogos büszkeséggel adhatja hírül ennek a falu­nak a lakossága: kilábaltak súlyos gazdasági nehézségeik­ből, szövetkezetüket sikerült végre a közepes szintre emel­niük úgy, hogy lerakták a további erősödés és a bizonyá­ra számottevőbb fejlődés szi­lárd alapjait. Öröm ma járni Bálványo­son és határában. Ott, ahol régebben hosszú ideig gon­dok nyomasztották az embe­rek többségét, most általános biztonságérzetről tanúskodó iparkodás és tudatos jövőt formáló bizakodás kapja meg a látogatót. A sikerhez vezető út leküzdött buktatói felől érdeklődöm. Kiderül: nem ug­rottáik át akadályokat, hanem lépséről lépésre haladtak előre. Tapasztaltaik éppen ezért tart­hatnak számot közérdeklődés­re. Nagyüzemi módon Az 1961. esztendőt 9 forint 20 filléres részesedéssel zár­ták. Egy év múlva is csak 16 forint 40 fillér jutott munka­egységenként. Hiába, nem volt több elosztanivaló. Mert keveset termeltek. Alig hét­mázsás búzahozam, 1100 lite­res tejelési átlag meg nem egé­szen háromszáz kiló kukori­ca? Képtelenség ebből anyagi biztonságot teremteni. De hát nem a zárszámadással, hanem a termeléssel kezdődik és te­lik el az év. Márpedig akko­riban a termelés és gazdálko­dás eredménytelenségét szá­mos alapvető probléma idéz­te elő. A határ bekerült ugyan a szövetkezetbe, de a földeken továbbra is a kisüzemi mód­szereket alkalmazták. Tervez­tek például négyszáz hold búzavetést. Egyszerűen száz­száz holdat róttak ki a négy brigád mindegyikére. Szinte teljesen figyelmen kívül hagyták a földek fekvését, táperejét, a növényi sorren­det, a brigád létszámát, mun­kaképességét. Az lett ebből a mechanikus tervbontásból, hogy egy-egy 20—30 holdas táblát elapróztak négv-öt nö­vény részére. Vetettek bele búzát, burgonyát, kukoricát, borsót és lucernát is. A bur­gonyát rendszerint trágyázott földbe ültették. így egyazon KÉSZÜLŐDÉS AZ ARATÁSRA A fonyódi Magyar Tenger Tsz gépműhelyében javít­ják a kévekötő aratógépet, hogy mire szüksége lesz rá a tsz-nek, hibátlanul működjön. Az út menti füvet is hasznosítják a csökölyiek: le- és a sarjadás előmozdítására^' a kaszálják száradóra. A községi szokottnál néhány nappal hő­kezelést! utak mentének fűter- rábban fognak hozzá a fű vágá- mését árverésen értékesítették sához. Az előkészületek gondos- körülbelül egy hónappal ezelőtt, ságát mutatja, hogy valamennyi Egész évi használatra vette meg parcellának van már gazdája, tizenegy gazda, ezért érdekük, Harmadosán kaszálnak, ez a ja- hogy mielőbb betakarítsák, mert vadalmazási módszer több évben csak így várhatnak elfogadható bevált. A terület elosztásakor sarjútermést. A községi tanácson mind a jószágállományt, mind kapott tájékoztatás szerint pél- pedig a közösben végzett mun- dául a korpádi úton Sáringer Mi- kát figyelembe vették. Kaptak a hály kezdeményezésére indult rétből például az idősebb embe- meg idejében a kaszálás. rek meg a traktorosok is, hogy A termelőszövetkezet kereken eltarthassák állataikat. 500 holdnyi rétjének kaszálását ügy számolnak a községben, leginkább Márkus János és Nagy hogy a gondosan betakarított János, a háztáji bizottság tagjai réti széna elegendő lesz télire a szervezték a brigádvezetők köz- fejlődő közös és a ma is számot- reműködésével. A homoki terű- tevő, a nagyobb hányadot kép­let egyébként nem gazdag takar- viselő háztáji állománynak egy- mányhozamának megmentésére aránt. NÉPGAZDASÁGI ÉRDEK Néhány nap — esetleg néhány hét múlva üzembe helyezik a MÉK fonyódligeti — hét­millió forint költséggel épített — raktárát, il­letve elosztótelepét. Ez látja majd el Bala- tonlellétől Balatonmáriáig a zöldség-gyümölcs- üzleteket, élelmiszerboltokat, üdülőket és sá­tortáborokat áruval. A munka itt elképzelhe­tetlen telefon nélkül: a termelők csak így tudják a raktárt értesíteni, hogy árujuk szál­lításra készen áll, és a fogyasztók is csak így közölhetik velük idejében igényeiket. Ennek ellenére a raktárban még ma sincs telefon. Bár a tervezők fontosnak tartották a telefont, a terv felülbírálói, jóváhagyói azzal húzák ki, hogy ennek a »rejtett telefonnak- beszereltetéséhez nem járulhatnak hozzá. Hosszas huzavona után a MÉK fölöttes ha­tósága mégiscsak biztosított erre a célra há­romszázezer forintot. Ekkor azonban a posta nem vállalta • te­lefon beszerelésének munkálatait, arra hivat­kozva, hogy a raktár nem kiemelt beruházás, s hogy a KPM még ki sem jelölte őket a munka elvégzésére. Megtörtént ez is a SZÖV- ERT közbenjárására. A posta azonban most újabb nehézséget támasztott, halogatja a munka megkezdését, s talán majd csak az év végére vagy jövőre készülnek el vele. Addig is valamilyen megoldást kellene ta­lálni. A fonyódligeti MÉK-telep közelében két üdülő is van, s mindkettőnek van telefonja. Az egyiket ideiglenesen el kellene venni és a telep rendelkezésére bocsátani, a másikat pe­dig a két üdülő között ikresitem, hogy ott se legyen fennakadás. Sok millió forint értékű zöldség és gyű mölcs sorsáról, több tízezer üdülő ellátásáról van szó. S nemcsak a MÉK érdeke, hogy ne legyen fennakadás, hanem a népgazdaságé is! Sz. L. táblán belül volt táperőben gazdagabb meg soványabb parcella is. Ez megakadályoz­ta az egyöntetűség kialakítá­sát. Másrészt az elaprózás szinte kizárta a dombvidéken okvetlenül fontos rétegvonalas talajművelés bevezetését. Az eső, a lezúduló víz mosta, vit­te magával a termőréteget. A talaj pusztulása, leromlása mi máshoz vezethetett volna, mint a hozamok további csök­kenéséhez, a falu elszegénye­déséhez? S a munkaszervezés? A bri­gádvezető hiába erőlködött, a parcellákra darabolt táblákon rendszerint ki-ki azt csinálta, amit jobbnak látott Minden­esetre dicséretükre szolgáljon, megtették az emberek, amit erejükből tellett. Ám így nem boldogulhattak, nem juthat­tak előbbre. Az utóbbi évek­ben aztán az új szakvezetés tervszerűen hozzákezdett a rendteremtéshez ezen a té­ren. Következetesen alkal­mazta a munkaszervezés nagyüzemi, a talajművelés szakszerű módszereit, és fo­kozatosan kialakította a kí­vánatos vetésszerkezetet. Len­csét például már nem termel­nek, mert mindig becsapód­tak vele. Az addig teljesen mellőzött cukorrépát viszont tavaly beiktatták a vetésfor­góba. Nem bánták meg, 233 mázsát adott holdja. A bur­gonyáról is tudják tapaszta­latból: érdemes vele nagyobb területen foglalkozni, hiszen 70—80 mázsa terem holdan­ként. Kialo.kult tá,blák, a szak­mai követelményeknek meg­felelő talajmunka, rendszeres munkaeligazítás, az adottsá­gokhoz legjobban igazodó ter­melési szerkezet — ez már mutatja az előrelépést, és ar­ra vall, hogy az esetlegesség helyét a tervszerűség, az öt­letszerűségét pedig a tudato­sabb előrelátás vette át. Növekvő hozamok Szándékosan részletezem ennyire a termelésnek ezeket a közismerten jelentős alap­kérdéseit. Itt kezdődik a me­zőgazdálkodás; az alapvető, egyszerű dolgok nélkül nincs se megerősödés, se pénz, se termény. Ahol ezekkel a min­dennapos tennivalókkal nem törődnek, oda évről évre küldhet az állam százezreket, milliókat — a szövetkezet nem mozdul el a holtpontról, továbbra is gyenge marad. Bálványos példája épnen ar­ra bizonyság, hogy fölismer­ték, megértették: mi az ő dol­guk, amit nekik kell elvé­gezniük. Ezt meg is tették. Erőfeszítéseik hatékonyságot természetesen növelte az ál­lami segítség. Ez a szükséges támogatás úiabb lökést adott a helyi lendületnek, ezért szü­lethetett meg a siker. Az előzőkben taglalt kérdé­sekhez még néhány dolgot. Nemigen volt korábban olyan év, hogy az 1770 holdnyi kö­zös szántóból 170 holdnál több kapott volna istállótrá­gyát. Az idén kereken 300 holdnak a termőerejét növe­lik ezzel a leghatékonyabb szerves anyaggal; leszántanák évente százholdnyi zöldtrá­gyát is; a pillanaóstörés és az egyéb talajgazdagító növé­nyek termőterülete körülbe­lül 160 hold. Előfordult még 1962-ben is, hogy megmaradt az előző évről a műtrágya egy része. Rendelni nem akartak, amíg a készlet tar­tott. Hoev ez mennyire hely­telen volt? Beszélienek a szá­mok. A nyilvántartás tanúsá­ba szerint 1959-ben mindössze 130 mánca. tavaly pedig ke neken 3000 mázsa műtrágyát vettek. Hnszonbáromszoros mennyiségi f«v már van. ami baitsa. fejődésre serkentse a nSvánvt tgv már van talai- nró-gazéál Vodás. t-nanvag- rtsszanótlás. és várhatjuk a ifibb termést Ebálkül viszont-aalr stólám é<* éhai maradna a többUn-mnlés is, a nagyobb ía.rísdplnm is. Hadd bizonyítsanak tovább a számok. Takarítottak már be az utóbbi években, a fo- ivarnatos erősödés évoihon Bálványoson 10 mázsánál több búzát. 18 mázsát meghaladó kukorica-szemtermést bal-1 dánként. A tejhozam pedig csaknem megkétszereződött néhány év alatt: tavaly pél­dául kereken 2100 litert adott átlagosan egy-egy tehén. S az egységenkénti részesedés minden egyéb javadalommal együtt — a múlt év végén 31 forintot ért. Erejükhöz mért Tállal kozás A járási szervek ebben az időszakban nemcsak nagy se­gítőkészségről tettek tanúbi­zonyságot, hanem a megkülön­böztetett támogatás mellett igen nagy fokú türelmet és megértést is tanúsítottak a bálványosi Aranykalász, a szövetkezeti tagság iránt. Az anvagi ösztönzés legcélrave­zetőbb módszerének megvá­lasztásában, a vezetők és a tagok erőfeszítéseinek mél­tánylásában, a gépesítés és a beruházás , szükségleteinek fi­gyelembevételében egyaránt megnyilvánult ez. Csak né­hány példát, bizonyságul és a jövőre való utalás gyanánt. A gépállomás kedvezmé­nyesen dolgozott a szövetke­zetnek. Ezért nem szorgal­mazták a tsz teljes gépesíté­sét. Most, hogy az Aranyka­lásznak csak néhány traktora van, a gépjavító állomás to­vábbra is küld neki annyi gépet, hogy minden munkájá­val idejében elkészülhessen. Vagy ott van például az építkezés. Állami támogatás­sal alakítottak át istállót, s ma száz tehenet el tudnak he­lyezni. Az év végére bizo­nyára meglesz ez a létszám. Folyamatos tenyésztői munka eredménye a tehenészet fej­lődése. Néhány évvel ezelőtt, 1961-ben hatvan tehenet tar­tottak, s utána megalapozott terv szerint selejteztek, és gondoskodtak utánpótlásról. Fiatal, saját nevelésű állomá­nyuk van, bizton számíthat­nak az egyik fő üzemággá fejlesztett tehenészetre jöve­delmük növelésében. Sertés­hizlalással ugyancsak évről évre nagyobb mértékben fog­lalkoznak. A vetésszerkezet módosítása lehetőséget adott a kukoricstermelés fokozásá­ra, s kölcsönsbrak nélkül el­tarthatják a jószágot. Hizlal­dát is építhettek hitel fel- használásával. Erejükhöz mért vállalkozásba kezdtek tehát, s a járás rendelkezésé­re átló anyagi eszközökből méltányosan részesültek. Bizo­nyosak abban, hogy továbbra iS számíthatnak megfelelő tá­mogatásra. Változásokról, fejlődésről, apránként megtett lépésekről van szó. Bálványoson így alakult tehát a helyzet. A szövetkezeti tagokról, szorgal­múikról csak az elismerés hangján emlékezhetünk meg. Nagyszerű emberek — így jellemezte a szövetkezet leg­hűségesebb, legszilárdabb tag­jait, a törzsaárdát Kasza Fe­renc, aki 1962-ben főagronó- musként kezdte, majd párttit­kárként is folytatta. néhány év óta pedig elnökként végzi nehéz munkáját itt. Bizako­dik ő is, mint ahogv látlak erőfeszítéseik értelmét a tsz- gazdák is. Példásan dolgoz­nak a bálványosiak, s bíznak a jövőben. A termelés szervezésének, a gazdálkodás javításának, a nagyüzemi szakirányításnak részletkérdéseiről ad számot leginkább ez az írás. Benne számos gazdasági, gazdálko­dási mutató is szerepel. Ves­sük csak egybe az itt ismer­tetett adatokat egymással. Bi­zonyítanak, minden mással szemben bizonyítanak ezek a tények. Érdemes volt a! bál- ványosiaknak fáradozniuk, ér­demes volt őket állami pénz­zel is, mással is megkülönböz­tetett módon támogatni, A termelés növelésének valóban nagy tartalékai rejlenek a gyenge szövetkezetekben. Szükséges és megéri mellé­jük állni — értékes gazdasá­gi, politikai eredményei szü­letnek a megerősödésnek, a megerősítésnek. Kutas József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents