Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-27 / 150. szám
SOMOGYI NÉPLAP l Vasárnap, 1965. június VL Pillanatkép: Az átázott ember A piros Belorusz útját sárfoltok jelzik. A dülőútról kifordulva szórta szét ezeket a fényes-szürke foltokat. — Onnan jövök, az erdő alól — N. Horváth János keze nyílként mered a távolba. — Majdnem bent maradtam. Négyen húztak ki a sárból. Ott nem lehet tovább dolgozni. Most elmegyünk máshova. — Sok még a szántanivaló? — Az alacsonyabb fekvésű részeken még maradt el egy kevés. Amíg csak lehetett, mentünk. Hajtottunk éjjelnappal, ha jó idő volt. Megtörtént az is, hogy két traktor húzta az ekét, de azért szántottunk. Hangjában az elvégzett munka örömét érzem. Talán senkinek sem jutott ki annyira a rossz időből, mint nekik, a traktorosoknak. A csurgói Zrínyi Tsz-ben is sok feladat várta őket. Az embert is megfogta a sár. A ruhára fröccsent sár sok helyen eltakarja a kékesbarna olajfoltokat. — Emlékszik még ilyen nehéz júniusra? A fáradságban is mosolygós arcon valami töprengésféle jelenik meg. Csend szakad közénk, aztán kisvártatva megszólal: — Nem. Azaz, hogy huszonhat táján volt ehhez hasonló időjárás, de az nem volt eny- nyire rossz. Most kék égboltról süt a lenyugvó félben levő nap. Néhány órával ez előtt még zápor futott végig a határon. A víztócsák már lassan száradnak az úton. Az ember ruhája még mindig nyirkos-nedves. — Igyekezni igyekeznénk mi most is — mondja —, csakhát az eső mindig közbeszól. Ma kétszer áztunk meg. — Voltak bent a faluban is? — Nem. Nem mentünk be. Oda húzódtunk a fák alá ... K. I. Vizsgáznak a felnőttek A hivatalos évzáróval a legtöbb iskolába nem ért véget a tanév, hiszen az esti és a levelező tagozaton tanulók vizsgáztatása még hosszú hetekig elhúzódik. A marcali új gimnáziumban reggeltől a késő délutáni órákig zsúfoltak a folyosók. Az első emeleten az esti tagozatos harmadik osztály várakozik az egyik osztályterem előtt. — Már csak a biológia van hátra — mondják. Arcukon fáradtság és sok-sok tanulással eltöltött éjszaka nyoma látszik. Az »udvariasabbak« előreengedik társaikat, hogy addig még átforgathassanak egypír oldalt, bár ők is tudják, hogy ez sokat már úgysem segít. Félnek, izgulnak, akár a nappali hallgatók, hiszen nekik számot kell adniuk valakinek minden vizsgáról. Kis Jánosné II. gyors- és gépírónő elmondja, hogy munkahelyén mindig pontosan tudják, hogyan tanul. — A biológiától félek leginkább, erre jutott a legkevesebb idő, és ebből év közben is gyengén szerepeltem — mondja —, a többi tantárgyból jobban állok. A férjem segített felkészülni matematikából, fizikából. Ő egyetemet végzett műszaki ember, és nekem már csak azért is tanulnom kell, hogy egy kicsit »felz'rkózhassak« hozzá. Nyílik az ajtó, hívják a következőket, miután Vass Béla és Harnos Jenöné végzett a vizsgával. — Akárhogyan sikerült, vége ennek az évnek is — mondja sóhajtva a Marcali Építőipari Ktsz vezetője, Vass Béla. — A munkahelyén kötelezték a tanulásra? — Nem, de ezt nem is várja meg az ember. Az apám gyári munkás volt, annak idején nem tanulhattam, ezért most, negyvenöt éves fejjel ültem be az iskolapadba. Az általános iskola két osztályát is esti tagozaton végeztem el. — Hogyan sikerültek a vizsgák? — Ügy érzem, nem érhet meglepetés, egész éven át rendszeresen készültem minden tantárgyból. — Féltem, a család megérzi, hogy tanulok, vizsgára készülök, de sikerült otthon is minden munkát elvégezni — mondja Harmos Jenőné. — Kértem a férjem, hogy segítsen, de nem vállalta, mivel ő meg holnap érettségizik. Ezután ő foglalkozik majd többet a két gyerekkel otthon. Barát László és Sashegyi János, a böhönyei fmsz osztályvezetői is megkönnyebbülten csukják be maguk mögött az ajtót. Táskájukból előkotorják a könyvet, és utánanéznek, mit hagytak ki feleléskor a tételből. Qabi Gabi a legaranyosabb kisfiú, akit valaha ismertem. Amikor először betoppantam hozzájuk Fonyódra, csak ő volt otthon. Éppen mosogatott. Aztán kijelentette, hogy a mamája bevásárolni ment, amíg visszajön, 6 szórakoztat. Beszélgetni kezdtünk. Elmondta, hogy hatodikos, úttörő, már nagyon várja a nyarat, a tavalyit Bécst>en töltötte. játszott egy keveset hegedűn, megmutatta kattogó géppisztolyát, amely majdnem olyan, mint egy Igazi. Közben príma kávét főzött, és borral kínált. Szóval kitűnő házigazdának bizonyult. Azóta többször találkoztunk, s Gabi mindem alkalommal remek beszélgetőpartner volt. Tudott mindenről, ami Fonyódon történt, a legfrissebb, legmegbízhatóbb információkat tőle kaptam. A napokban a Balatonon jártam, s megkerestem Gabié- kat, hogy megkérdezzem, hogyan tetszik a fiúnak a vakáció. A mama büszkén újságolta, hogy nagyon jó bizonyítványt vitt haza Gabi, hegedűből is kitűnőt kapott. Kis barátom is otthon volt, kimerültén üldögélt a széken. — Csak nem vagy fárad*, Gábris? — kérdeztem. — Hiszen nem kell már iskolába menni. Olyan jó idő van, miért nem mész fürödni? — Nem nagyon érek ám rá . . . — mondta, mint egy felnőtt —, sok a dolgom itthon, m.eg apunak is segítek a műhelyben. De ... mondta anyu, hogy kitűnőre vizsgáztam? — Igen, gratulálok, csak így tovább . .. Hamiskásan mosolygott. — De nem a sulira gondolok... A kertben ... — ? ! — Kapálásból I Anyunak segítettem. 8. M. Barát László a fejét csóválja: — Nem könnyű dolog ez, otthon két gyerek, a nagyszülők; előfordul, hogy az iskolából csak éjfélkor érünk haza, és még ott van a munkahely is. Ahogy készültem a vizsgákra, többször rajta kaptam magam, hogy csak olvasom a betűket, de a mondatokat már nem értem, az eszem másutt jár. — Milyen bizonyítványt vár? — Sok négyessel — közepest. — Hármasnál jobb én sem leszek — mondja Sashegyi János —, ugyanis év vége előtt két hónanot betegeskedtem, nem tudtam jól felkészülni, pedig szeretek tanulni. Munkámban — pénzügyi osztályon dolgozom — nagy szükség van az itt tanultakra. — Én nem féltem a biológiától — mondja Kiss Jánosné I. Szeretem, és így szívesen tanultam. — A többi tantárgyból is jó jegyet vár? — Jeles vagy négyes leszek. Megvártam az eredményhirdetést. A kis noteszokba, ahova már előre beírták a tervezett jegyet, most oda kerül az igazi is. A felnőtt diákok nagy része jól számított. Fáradtan, de jókedvűen ragadják magukhoz táskájukat, hogy egyévi munka és tanulás után pihenjenek egy-két hetet. Hazaindulnak bizonyítványukkal, benne a nehezen szerzett bejegyzéssel: Felsőbb osztályba léphet«. N. M egy a Sorra elmaradnak a telefonoszlopok, az őrházak, sűrűn változik a vi- déik arca a kocsi ablakából. Somogyi tájakon robog a vonat, a végállomás Kaposvár. Innen indul naponta szolgálatba Dani József vonatvezető, kezében az elmaradhatatlan hatalmas táskával, amelyikben sokszor a reggeli, az ebéd, a vacsora is benne van. Társai úgy is hívják: a második konyha. — Havonta háromszáznegyven órát is távol vagyunk, és ilyenkor jó szolgálatot tesz — mondja. Melegen tűz a nap a sínek között. Sapkáját leveszi, de a táskát nem tenné le a kezéből, mert a reggelin az ebéden kívül más is van benne. Fuvarlevelek, okmányok. — Mi a vonatvezető feladata? — Sokan kérdezgetik ezt tőlem, mert azt hiszik, hogy mi csak utazunk, gyönyörködünk az elsuhanó tájakban. Nem mondom, azt is nagyon szeretem, talán ez az egyik oka. hogy vasutas lettem. A vonatvezető, akit elnevezése után szívesen összetévesztenek a mozdonyvezetővel, tulajdonképpen a szerelvény felelőse. Az útközben előadódó nehézségekért ő a felelős, és ha akadályozza valami a továbbhaladást, ugyancsak az i gondja. Ezenkívül mi felelünk a menetidő betartásáért, a csomagok szállításáért. Az állomások előtt előre előkészítem a .fuvarleveleket, nehogy tovább szállítsuk a csomagokat. Dani József a kaposvári állomás vasutas törzsgárdájához tartozik, 1944-ben került a vasúthoz. — Már gyermekkoromban nagyon szerettem a vasutat, emlékszem, apámmal egy időben a Donnerba jártunk át dolgozni, és én reggelente mindig előbb indultam el hazulról, hogy a hídon nézelődhessek. Órákig is elnézegettem volna a kiinduló és beérkező gőzösöket. Tíz évig majd minden esztendőben kérvényeztem, hogy vegyenek föl. Először azzal utasítottak el, hogy még nem voltam katona. Pár év múlva, amikor leszereltem, nyomban küldtem a következő kérvényt, de azt is hiába. Akkoriban csak a Gömbös-katonákat vették fel, de azok aztán olyan kedvezményhez jutottak, mintha már évtizedek óta dolElhagyott munkagépek goztak volna a vasútnál. A* elhatározásomról, hogy vasutas leszek, ezután sem mondtam le. 1944-ben aztán sikerült. Először kocsirendező lettem a tolatásoknál, majd másfél év alatt két szakvizsgát tettem. Közben áttettek a vo- nabvezetőkhöz, mégsem utazhattam, mert a háború tönkretette a vasutakat. Maltert kevertünk a víztorony építésénél, építőanyagot talicskáz- tunk, míg végre megindulhatott az élet. Azóta járja az országot és még nem fáradt bele. Azt vallja, aki a vasutat nem tekinti hivatásának, messze kerülje el. — A menetrend a mi vastör- vényünk, amihez mindig szigorúan ragaszkodni kell, hiszen a rend, a fegyelem nálunk többszáz ember életének egyik biztosítéka. Ahogy megindult a szocialista brigádmoz. galom, Dani József a vele utazókkal megalakította brigádját, és már a második évben emlékezetes összefogásról tett tanúságot a kis közösség A Barcsról Kaposvárra tartó motorvonat elé egyik ködös téli reggelen öt telefon- oszlopot döntött a vihar, és a három vasutas gyors munkájának köszönhető, hogy Kaposvárig nem késett órákat a vonat. Derékig érő hóban ci- bálták le a töltésről a kitört telefon oszlopokat. A brigád egyre bővült, most tizenketten vannak. Dani József azóta a MÁV négyszeres kiváló dolgozója, és háromszoros szocialista brigádvezetője. Tavasszal a szocialista brigádvezetők országos küldöttértekezlete előtt az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend bronz fokozatával jutalmazta munkáját. Amikor a brigádtagokról esik szó, elmondja, hogy a munka mellett a szórakozásban is megtalálják egymást. — Elhatároztuk, hogy olyan állomásokon, ahol órákat tartózkodik a vonat, az ultizás helyett megnézzük a történelmi és idegenforgalmi nevezetességeket. Nagyon sok szép várost ismertünk meg így. Hunyorítva néz a nap felé, megtörli magas homlokát és elköszön, mert hívja a kötelesség. Hamarosan indul a vonat... Nagy József Az iharosi tsz búzaföldjén, t csurgói országút mellett ké- zítettük ezt a fölvételt. A tárcsát valószínűleg még a vetések idején használták. Azóta megnőtt a búza. Maholnap megkezdik az aratást, de a tárcsa még mindig kint van. Senki sem gondolt arra, hogy jó lenne tető alá huzatai és kijavítani. Mert bizony egy-két alkatrészre ráférne már a felújítás. Nem egyedüli eset az iharosa. Andocs előtt az országút mellett az árokparti fű nyújt hűsöt egy hármasekének. Hogy nem napokkal ezelőtt került oda, azt könnyűszerrel megállapíthatjuk. A rozsda ugyanis már vastag rétéggé, vonta be az ekevasakat. Nem tartjuk valószínűnek, hogy a mostoha időjárás jót tesz ezeknek a munkagépeknek. Kicsit jobban meg kellene becsülni valamennyit, hiszen nem kevés pénzbe kerültek. Aratás után ismét szükség lesz rájuk, de előtte biztosan akad mindegyiken egy kevés javítanivaló. Ha ezt nem végzik el, akkor algiha lehet velük majd jó munkát végezni. Elkészült a huszonöt vagonos MÉK raktár Fonyódligeten A MFK fonvódligeti kirendeltsé- hatvan üdülő mellett a campin- A MEK f»ny°a,JfaYaton-part leg- gek, üt ABC-áruház és öt melegkonyhás étterem zöldség-gyü mölcsellátását biztosítják Fonyód- iigetről. Innen látják el ezenkívül a parton felállított MÉK-pavillo gének telepén „ nagyobb zöldségraktárát építették fel. A műszaki átvétel után most az utolsó simításokat végzi« az építők, hogy minél előbb átadhassák rendeltetésének. A tar- tósabb tárolásra is alkalmas pince fölötti raktárrészben gyűlik majd össze a MÉK által a tsz-ek- től, állami gazdaságoktól felvásárolt zöldség-gyümölcs. A télen is működő, fűthető raktárépületnek elsősorban a nyári átmenő raktározás lesz a feladata. Az árut szállító teherautók rakományát éjjel-nappal fogadják és hajnalban megindul az elosztás a Balaton- berénytől Balatonőszödig nokat, zöldségboltokat Is. A raktár évi átmenő forgalma a szakemberek szerint 500 vagon zöldség és gyümölcs lesz. A külsőre is tetszetős raktárépület tervezői gondoltak a rossz időre is nyitott rakodóterületek fölé köny- nyű műanyag hullámlemez tetőt építettek. A modern, teljesen alápincézett raktárépületnek a húzódó Balaton-part élelmiszerellátásában Üzletkötés az istállóban szakaszon. Az erre a területre cső már aA idén fontos szerepe lesz* A közelmúltban egy megyei tanácskozáson sok szó esett többek között a vágómarha- felvásárlási előirányzatokról, s az eddigi teljesítésekről. Az illetékesek elmondták, hogy a felvásárlás évi terve harmincezer, a fél évi előirányzat pedig több mint tizenháromezer darab, s ebből május végéig Í0 036 hízott marhát vásároltak meg. Az átvett hímivarú szarvasmarhák száma alig haladja túl az ötezret. Nem jelentéktelen ez a négy adat, elgondolkoztató, amit a számok mutatnak. Megmutatják a célt és a részeredményt, s ennek alapján adott külön nyomatékot észrevételének a tanácskozás egyik részvevője, amikor azt mondta: a felvásárlási előirányzatok teljesítéséhez több alapanyag, nagyobb létszámú borjuállomány szükséges. Fersze ez csak a jövőre vonatkozóan érvényesíthető, hiszen a ma még bor- jukorban levő állatot az idén már nem értékesíthetik a gazdaságok. A lehetőség azonban megvan arra, hogy a meglevő hízómarhákat kiváló minőségben értékesítsék, s ez módot ad az exportminősítésre. következésképp a nagyobb jövedelemre. És ennél a gondolatnál időzni kell t'gy kicsit. Az exportlehetőség kihasználása úgy képzelhető el, hogv a hizlalásnál a minőség javítása. az exportra alkalmas egve-i°k számának a növelése ks-n előtérbe. Vannak terme- "tkezeteink, ahol már h- -—-mánya van az export r>ak, innen rendszeresen kerülnek ki kitűnő hízottmarh'k A külföldi vevők ismerik is, és előszeretettel keresik fel ezeket a gazdaságokat, mert tudják, hogy mindig jó portékára számíthatnak. Sajnos nem mindegyik tsz-ben tesznek meg minden tőlük telhetőt a nagyobb bevételt adó értékesítésért, s ez bizony több ezer forintos kárt von maga után. A tanácskozáson egy zselic- ségi epizódot említettek. A külföldi vevő kiment az egyik termelőszövetkezetbe, s a megyei vállalat vezetőjével együtt megnézte az eladásra kínált állatokat. Venni akart, azért jött. A tsz vezetői, nohg előre tudtak a látogatásról, a hízott marhákat és az istállót mégsem úgy készítették elő, hogy kiérdemeljék a külföldi vendég elismerését. Nem tetszett néki az ánolatlan jószág. Hiába, a vevő általában kényes, de éppen ezért jó előre számolhattak volna ezzel az igénnyel. Egv másik szövetkezetben is csak kevés hízóállatot vett, s a harmadikba már el sem ment. Hogy az elsőként meglátogatott tsz vezetőinek a hanyagsága, meggondolatlansága miatt hány ezer forintot veszítettek a vásárlási körűt során érintett és számításba vett gazdaságok, azt csupán sejteni lehet. Az áll a tton vésztők jó üzletnek tartják, ha oortékáiukat exportálhatják. Ám valóban jó üzletet általában csak az köthet, akinek az árujával elégedett a partner. Ez növeli a vásárlási kedvet, fokozza az érdeklődést, további vevőket vonz. Azonban mindezt felboríthatja, ha csupán egyetlen üzletrontó is akad a vásárló körút során.
