Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-27 / 150. szám

Vasárnap, 1905. június 27. 8 SOMOGYI NÉPLAP KI A FELELŐS Megújuló szőlővidék A TERVSZERŰTLENSÉGÉRT, A PAZARLÁSÉRT? Egy barcsi épület külső és belső tatarozásánál egyre gyakrabban fölmerül a kér­dés, ki a felelős a félbeha­gyott, minőségileg erősen ki­fogásolható építőipait mun­káért? Tavaly november 19-én lá­tott hozzá a csokonyavisontai Vegyesipari Ktsz a Bajcsy Zsilinszky utca 2. számú ta­nácsi ház tatarozásához. A közelgő hideg miatt a tető javítását későbbre halasztot­ták, és a belső munkákat kezdték a ktsz dolgozói. Ami­kor a belső vakolással végez­tek, egyúttal le is hengerez- ték a lakások falait. A tava­szi esőzések azonban nem kí­mélték a csaknem százéves omladozó tetőt, így a frissen festett szobák a javitatlan te­tőzet miatt beáztak. A lakók jogosan háborogtak az ész­szerűben munkaszervezés el­len, hiszen a vakolás a leg­hidegebb időszakban, még a szakemberek szerint is me­részség volt. Csupán a sze­rencsének köszönhető, hogy a friss vakolat nem fagyott le. A mozaiklap lerakásánál újabb probléma jelentkezett. A ház alatt lakó Romváriék konyháiéban az új padozat egyenetlen. több mozaiklap megmozdult. A falakat a tavaszig nem tudták kiszárítani, izy most a penésszel együtt válik le a vakolás felső rétege és a fes­tés. A munkát — ha az ész­szerűben sorrendet és a mi­nőséget nem nézzük — ren­des ütemben végezte a ktsz, míg a javítással Romváriék fásVamrájálg nem jutottak. Ettől a nantól kezdve meg­állt a munka, az énítők más területen ütötték fel sátru­kat. ugyanis Romvári Ovörgy hosszé levelezésbe kezdett a tőle elvett fáskamra vissza­szerzéséért. leveleivel min­den illetékest megkeresett, hoev biztosítsanak számára, a réginek megfelelő alapterüle­tű űi melléképületet. A kö­vetelés jogossága körül so­káig húzódott a vita. A be­ruházó, a tanács tétlenkedett, míg végül mégis csak bele­egyeztek a megépítésébe. A tatarozás már több mint hét hónapja készül, de még messze van a befejezéstől. Hátráltatja a munkát az is, hogy egyes elkészült épület­részekben a vakolást majd újra kell kezdeni. A ktsz mű­szaki vezetője, Jakab Ernő elmondta: már előre jól tud­ta, hogy nem vezet Jóra a té­li vakolás, a kijavítatlan te­tő a kész szobák fölött, még­is megcsinálták. — örültünk, hogy télen sem kell elküldeni a dolgozó­kat — mondja. — Mivel a tetőt javítani nem lehetett, a munkásaink pedig dolgozni, még inkább keresni akartak, munkát kellett nekik biztosí­tani. — Még annak árán Is. hogy tavasszal újra kell kezdeni? — Hát sajnos... De még az átadás messze van, addigra nem hagyunk kifogásolniva­lót a házban. (Pedig jobban megfelelne a ktsz érdekeinek, ha ugyanazt a munkát csak egyszer kelle­ne elvégezni az épületen.) A fáskamra körüli hosszú huzavonáért — amíg a ktsz másutt dolgozott — a tanács a felelős. Míg eleinte hallani sem akart az új melléképü­letről. később hónapokig bi­zonytalankodott, majd mégis megadta az engedélyt a meg­értésére. Most a tanács — hiszen a beruházó szerepét tölti be — számlát kért a ktsz-t"! az eddig végzett munkákról, hogy az eredeti­leg tervbe vett ablakokat Is beépítsék, az esetlegesen fenn­maradó beruházási összegből. Az építők pedig megígérték, hogy a tanács döntése után újra hozzáfognak a munká­hoz. De vajon ki lesz felelős anyagilag Is a pazarlásért, a felelőtlen gazdálkodásért és az emberek Idegeivel való játszadozásért? Erre választ várunk. (Nagy) 13 A magyar föld régi kincse a szőlő. Legnagyobb híre persze a történelemben a tokaji bornak volt. De Bada­csony, Somló, Villány, Siklós, Szekszárd vagy Persze, például a badacso­nyi kéknyelű vagy a szekszár­di kadarka sohasem akart ver­senyezni a hengerelt árukkal vagy a feketeszénnel. De meg­volt, főleg pedig megvan —és a mai eredmények alapján joggal bízik az ember: meg­lesz a helye a munka gyümöl­csei között minden korban. Lánctalpas traktorral lazítják a talajt. Eger borai is kivívták az eu­rópai szakértők elismerését. A biológusok azt mondják: nyel­vünkön ízlelőkelyhek vannak. Nos — ez a meghatározás bi­zonyára szimpatikus a borba­rátoknak. De maradjunk csak a törté­nelmi borvidékeknél. Az a nagy átalakulás, amely a magyar mezőgazdaságban az elmúlt húsz esztendőben vég­bement, nem hagyta érintet­lenül a szőlővidéket sem. A szőlőt, bármennyire az egye­di szeretet, a gondosság, a Co­las Breugnon-i életművészet birodalma — Igazán termelé­kenyen és korszerűen csak nagyüzemben lehet megművel­ni. Legalábbis olyan gazda számára ez az igény, aki nagy­ban, ugyanakkor a történelmi borfajták kialakításával és megtartásával akar eredményt elérni. Az átmenet éveiben a fel­osztott szőlőterületeken káro­kat okozott a hozzá nemértés, a hanyagság is, később pedig az a — sajnos, elterjedt — szem­lélet, amely a szőlészetet és a borászatot más népgazdasági ágak mögött túlzottan háttér­be szorította. Szekszárd... A városka — költők bölcső­je és olyan boré, amelynek el­ső tőkéit még a római légiók telepítették — környékén, a saját földjének dombjain a szőlőtelepítésnek újfajta mód­jait kísérletezgetik nagy gonddal. Tizenhétezer holdon terül el az állami gazdaság, amelynek modem szőlővessző-hajtató üzeme és új módszerekkel te­lepített százholdas táblái en­nek a történelmi szőlővidék­nek meghozhatják a régi hír­név új felragyogását. Nem mind a tizenhétezer hold szőlő. Van itt kukorica és búza is gyönyörű, csőkutas módszerrel öntözött földe­ken; és van állattenyésztő üzemegység, például borjúhiz­lalóval. De az igazi büszkeség mégis a szőlő. i±J Végig a dombokon — a vá­roskától délre és északra, de a város közepén magasodó Bar- tina-hegyen is, amelyen korok találkozásának jelképeként egy kis Kálvária 3 keresztje EMLÉKOSZLOP HIRDETI MAJD A MÁRTÍROK DICSŐSÉGÉT L evelet kaptam Ujságh Ti­bor inke-darvaspusztai iskolaigazgatótól a na­pokban. Megírta, hogy egyre több adat áll’ az úttörők ren­delkezésére, tisztázódnak az inkei erdőben 1919-ben végre­hajtott kivégzés körülményei. Olvasták a június 12-én meg­jelent Tartoztam ennyivel... című riportomat; Szabó Imré­nek igaza van, a mártírok va­lóban többen voltak, körülbe­lül tíz embert szállítottak Marcaliból Inkére, hat—hét személyt továbbvittek. Gold Vilmost, Mayer Istvánt, Hor­váth (Szundra) Gyulát és ha­di Jánost azonban az úgyne­vezett Csőd-kanyarban végez­ték ki. A különítmény kocsin szállította a mártírokat az inkei erdőbe, felsőtestük leló­gott, kezüket, fejüket véresre horzsolta a makadámút. Az úttörők szemtanút is találtak már, az elmondta, hogy állati kegyetlenséggel verték agyon a 19-eseket. Senki sem merte eltemetni a mártírokat. ~ Há­rom-négy nap múlva azonban néhány asszony kapával vé­kony földréteget húzott rájuk. A falubelieknek valóságos bú­csújáró helye volt a »sír«. Az úttörők a nyáron fölke­resik a mártírok hozzátartozó­it, kieeészítik a mostani ada­tokat. Rendezik, parkosítlák a 65-ös főútvonalhoz közel eső helyet, ahol a mártírok életü­ket vesztették. Ujságh Tibor elküldte Gold Vilmos lányának, özvegy Gá­bor Irmáménak a levelét. Eb­ből idézek most: »Édesapámat és társait Marcaliból hurcolták el a fehérterroristák. A Ta­nácsköztársaság bukása után a csendörség tartóztatta la apámat. Beteg volt, mégis el­vitték. Majd a marcali kór­házba került ápolás végett. A fehérek onnan vitték el 1919. augusztus 30-án az orvos tilta­kozása ellenére. Másnap a fog­házból szállították el ókét az inkei erdőbe, s ott a legválo- gatottabb kínzásokkal kivégez­ték őket. Apám tagja volt a munkástanácsnak, a direktó­riumnak, politikai pénzügyi megbízott volt, kulturális te­rületen működött a Tanács- köztársaság idején, hadi Já­nos tanítónak a mesztegnyői munkástanácsban volt vezető szerepe, Horváth (Szundra) Gyula vöröskatona volt. Őt és Mayer Istvánt (a megyénél dol­gozott, s Kaposvárról mene­kült haza Marcaliba) a fehé­rek tartóztatták lem Ujságh Tibor megemlítette a levélben, hogy emlékoszlo­pot emelnek az erdészház kö­zelében, a kivégzés valószínű helyén a mártírok emlékére. Elmentem Inkére, s megkér­deztem Cipót Antal tanácsel­nöktől, hogy mikor készül el az melékmú. — Augusztus 20-án szeret­nénk felavatni — mondta. Majd azt ajánlotta, hogy ke­ressem föl Herzsenyák hászló inkei iskolaigazgatót. — Ö látta a mártírokat... Sok érdekeset tud — biztatott az elnök. Szerencsém volt, megtalál­tam a hús tanári szobában az igazgatót. Megkértem, mond­ja el emlékeit. — Diák voltam akkor, lát­tam, hogy tizenkét embert hoztak Ide az erdőbe. Teher­autóról lógtak le, lerongyoló­dott a kezük és a fejük. Más­nap elmentünk apámmal var­gányát szedni. Egy fenyőfa­ágról mellény, nadrág lógott le. Apám elcsodálkozott, hogy Ilyenkor erdőt irtanak. Azt mondtam erre, biztosan for­gácsot szednek. Amikor kö­zelebbről megnéztük a ruha­darabokat, láttuk, hogy nem pógáremberé. Belenyúltunk a mellényzsebbe, hát egy tárca volt benne. A tárcában név­jegyet találtunk, ez állt rajta: Szundra Gyula, Kéthely. Nem tudom, hogy a levélben miért teszik zárójelbe a Szundrát — dohog az igazgató. — Amikor megráztuk a nadrágot, kicsú­szott a szárából egy darab agyvelő... Amikor ép lát­tam a tizenkét tetemet, olya­nok voltak, mint a tarisznya. Feketére verték őket. Tizen­egy hason feküdt, a tizenket­tediket keresztben rakták rá... Élt Lakén egy Horváth- né nevű madám. Éppen akkor jött hazafelé az unokájával, amikor szedték le a férfiakat a kocsiról. A néni elsírta ma­gát, mert sajnálta őket »Mi­ért rí?!« — ripakodtak rá a terroristák. Hirtelenében nem jutott eszébe más, azt mond­ta, hogy megijedt a gyerek az autóberregéstől. Csak úgy en­gedték tovább őket, hogy megfogadták: senkinek nem mondanak el semmit a látot­takról. H erzsenyák László kis szü­netet tart, majd így foly­tatja: — Másnap arra hajtotta a kondát az uradalmi kanász. Csodálkozott, mert a disznók befutottak az erdőbe. Utánuk ment, hát látja a meggyilkolt embereket. Megérte a karikás ostorra) lezavarni az állatokat róluk. A harmadik nap már mindenki tudta a faluban, hgy megöltek tizenkét vöröst az erdőben. Mentek ki embe­rek, dobtak rájuk egy-két ka­pavágás földet, előtte persze bekötötték ez orrukat, mert már nagyon szagosak voltak. Egy vízmosás gödrében rak­ták őket kupacba, így_ voltak elföldelve... Gold Vilmos le­ánya azt írja a levelében, hogy a négy holttestet elvitették a hozzátartozóik, s otthon elte- mettették. Hát én kétlem ezt. Teljesen fölismerhetetlenre verték, kínozták őket. A cson­tokat még öt év múlva is lát­tam ... — Amit Szabó Imre mon­dott el a csekepusztai kivég­zésről, arról mi a véleménye? — A tizenkét emberen kí­vül mások is voltak a kocsin, azokat továbbvitték. Az én vé­leményem és boldogult apám tudomása szerint a csekei erdőszélen van egy síremlék. Fából faragtak fejfát, nyolc évvel ezelőtt tettek síremlé­ket a helyére ... Ott is kivé­geztek néhány embert. — Ujságh Tibor azt írta a levélben, hogy az erdőben bujkált a négy mártír, Gábor- né visszaemlékezése szerint azonban úgy hurcolták őket Inkére. Melyik a valószínűbb? — Hogy itt bujkáltak v°lna> azt cáfolom ... Ügy hozták őket ide... Jókora husángo­kat találtunk a kivégzés he­lyén. A fehérek megrugdos­ták, agyba-főbe verték az el- hurcoltakat... Mielőtt hoz­záláttak a kínzáshoz, anya­szült meztelenre vetkőztették őket, így feküdtek a »tömeg­sírban«. A ugusztus 20-án emlékmű­vet avatnak Inkén a Csőd-kanyarban. Az 1919- ben kivégzett mártírok örök dicsőségét hirdeti majd a fák között magasba nyúló oszlop. Lajos Géza és egy televíziós reléállomás áll egymás szomszédságában —■ szőlő, szőlő, szőlő. Régi módszerú: sűrűn ülte­tett. Római teraszos. Egymást sű­rűn követő, kis lépcsőzetes, egy sor szőlőnek talajt adó teraszok. És — makróteraszok. Ez újítás. Mohácsi Károly. a gazdaság igazgatója, egész Európa szőlőtermesztőinek leg­jobb tapasztalatait egyesítette, de tovább is fejlesztette. Sok féle célt akart eléírni: először a géppel-művelhetőséget és a magasabb hozamokat, másod­szor — a drága termőtalaj vé­delmét az erózióktól. Mert ezek a nagy teraszok: széles hátukon megtartják az esővi­zet, és földjüket sem képes magával hordani, mint a régi meredek hegyoldalak soraiét: már csak azért sem, mert a makróteraszok a lejtő irányá­ra keresztbe húzódnak ... Ezekre telepítenek szőlőt, kor- donos műveléssel, a Lenz-Mo- ®er rendszer alkalmazásával. Es a régi dézsmapincékben az olaszrizling, a kadarka, a bi­kavér (amelyről a régi rigmus azt tartotta, hogy többet ér az zetek szőlőit és gazdák ház­tájiját: így alakított ki nagy táblákat. Traktor jár bennük. Nyugatnémet és Csehszlovák típusok. (A szekszárdiaknak, hatvan kilométerrel északabb­ra kis Fiatjaik is vannak.) És még egy 1400-as szám .., Méterben — a pince hossza. Micsoda pince ez! Az ősök a török hódoltság idején rakták az első bolthajtásokat — 1600 táján... És az öreg bolthaj­tást ma új szakaszok köve­tik. de a régi és az új pincé­ben egyaránt ragyog a tiszta­ság, fénycső világit; és a bo­rok ... H Beszéljünk a boraikról. A kis társaság, amely egy- egy kóstoláson összegyűlik: áhítattal ízleli végig a pince­mesterek szigorú regulája sze­rint érkező, — üveglopóban áttetszőén, mélyvörösen vagy aranysárgán vagy zöldesen — csillogó borfajtákat. Bemutatják őket. Egyen­ként, ahogy rangos személye­ket illik: a pécsi vidék jelleg­zetes, zöldes-aranyszínű, mély virágillatú sirfanliját... az Mélytflzfl, csillogó vörösbor .,, orvosságnál) gyűlik az üveg­bélésű cementhordókban ... ~ Villány... Közelebb Délhez — csaknem a jugoszláv határon — vulká­ni eredetű hegylánc (vagy in­kább domlánc, dehát a helyi büszkeség mindig heggyé avat­ja a dombokat): Villány, a bor fejedelmi székhelye. Itt is ezernégyszáz holdon húzódik már a nagy állami gazdaság szőlőterülete. A régi művelési módot itt hasonló­képpen az új váltotta fel, lé- pésről-lépésre, néha pedig sok százholdas ugrásokkaL A gazdaság elcserélte a szövetke­aranysárga olaszrizlinget... a sajátos aromájú musko­tályt . . . Az ötödik-hatodik fajta után (jó fej kell a sor­rend érzékeléséhez) új pince és a vörösborok következnek. Kristálytiszta rubdnszdnek: siller... Mélyebb tűz: oportói, szinte lilába játszó tónussal. Aztán egy kis domboldall tanyában ülünk: hárfamuzsika peng az estében. Az akkordok lágyak... És köztük tervekről beszélnek a vidék és a gazda­ság vezetői. Arról, hogy a ked­ves domblánc oldalában kis csárdák sora várja majd a vendéget, belföldről, külföld­ről. .. Baktat Ferene Kedvezőbb föltétellel kapnak gumiabroncsot a tsz-ek Traktorokra, gépkocsikra és pótkocsikra való új gumiab­roncsokat eddig csak úgy kap­hattak a termelőszövetkezetek, ha a kért darabszámmal azo­nos mennyiségű gumit kiselej­teztek, s a régi helyett kiuta­lásuk volt új gumira. A hasz- nálhatalan abroncsokat Vácra küldték, onnan megérkezett az átvételi elismervény, s ezt csa­tolva a kiutaláshoz jelentkez­hettek új gumiköpenyekért az AGROKER-nél. Most más módon juthatnak új gumikhoz a gazdaságok, pontosabban az eddiginél na­gyabb lehetőségük van e fon­tos gépi tartozék beszerzésé­re. Az elhasznált abroncsokat az AGROKER-nek kell átad­niuk, s az ezekből még felújít­ható darabokért újakat kap­nak. Ezek ellenében a hivata­los árat fizetik a tsz-ek a vál­lalatnak, s később, amikor a leadott gumikat felújítva vis­szakapják, már csak a felújí­tásért járó összeget kell fizet­niük. Ez a módszer csak az el­ső alkalommal leadott gumik­ra vonatkozik, tehát ha az így kapott abroncs felújításra szorul, már nem cserélhető vissza újért. A csere folyama- matos lebonyolítására több mint hétszáz különböző mére­tű gumiköpeny áll a vállalat rendelkezésére. Ma már sok gyűlt össze a javításra váró abroncsokból, a szövetkeze­tek fölváltva — költség és idő­takarékossági szempontból így előnyösebb — szállítják Vác­ra. A Palma Gumigyár szak­emberei még a megyei válla­latnál megállapítják, hogy a beküldött gumik közül melyik alkalmas felújításra és melyi­ket kell kiselejtezni. Az új módszer hasznossága egyrészt abban áll, hogy az eddigitől eltérően a gazdasá­goknak nem kell megvárniuk, amíg a régi gumi teljesen tönkremegy, és igv csak a tel­jes kiselejtezés revén juthas­sanak új gumihoz. Másrészt azért is előnyös ez a csere, mert ehhez nincs szükség ki­utalásra. A kiutalásra járó gumit az eddig szokásos mó­don ezután is megkapják a gazdaságok, az ilyen igényes: kielégítésére külön készlettel rendelkezik az AGROKER.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents