Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-27 / 150. szám
Tasárnap, 1965. június 27. 3 SOMOGYI NrePtAP MEGÉRDEMLIK A GONDOSKODÁST Van kivezető út EGY KÉP A HATÁRBÓL június elejének egyik hűvös napjáról. A szövetkezet földjén bokán felül érő sárban, vízben, átázott ruhában, gém- beredett ujjakkal lányok, asz- szonyok népes csapata szedi a zöldborsót. Órákig egy pillanatra sem pihennek, szinte futva dolgoznak. Csak akkor állnak meg, amikor két serdülő lányka melléjük ér — kék- zománcos nagy kannából forró teával kínálja őket. Más képek a mostani napokból. A rettenetes sáros dűlő- úton félteherrel elakadt a vontató. Még egy traktort eléje fogtak, de a lánc szakadt, a vasrúd törött, a rakomány meg sem mozdult. Férfiak sereglenek oda — húszán emelik, tolják a pótkocsit. Izmuk feszül, ruhájuk szakad, a traktor pörgő kereke nyakukba vágja a sarat — de mozdul a teher — száz métereken át így vergődnek ki a kövezett útra. A határ egy másik részén néhány nap alatt gyönyörűen száradt a lucernaszéna, bog- lyázru kell, mert estefelé vihar készülődik. Vagy százan gyors iramban viliáznak, s mire megdördül az ég, már boglyák sorakoznak — félig biztonságban a szénatermés. FURCSA TAVASZ, szeszélyes nyárelő. A paraszti munka máskor is a legnehezebbek közé tartozik, hát még ilyenkor! Már biztos, hogy nehéz lesz az idén az aratás. Kuszáltak, dőltek a gabonák. A kapások gyomosak. De megdolgoztatják az embereket: úgy nő a gyom, mintha húznák: többszörös fáradtságba kerül a kukorica, répa, napraforgó ápolása. Nehéz a munka. Mégis éppen úgy el kell végezni, mintha szépen, beosztással dolgozhatnánk. Sőt — egy jó termés reményében — még jobban. Érezzük a munka nehezét Ám legnemesebb tulajdonságaink közé tartozik az összefogás, egymás segítése, a szerető gondoskodás embertársainkról. A betakarítás nehéz heteiNéhány nap óta első osztályú zenés hellyé lépett elő a balatonboglári Boglárka Eszpresszó. Nem nagy örömmel fogadták ezt a meglepetést a vendégek. Azon viszont már bosszankodtak, hogy a harmincfokos melegben hiába kértek jeges vagy legalább »jó hideg« limonádét, üdítő italt, szódát, azt ben milyen jó, ha az aratók meleg ebédet kapnak. Sok termelőszövetkezetben már a múlt években is ügyesen megszervezték a közös főzést, az étel kiszállítását a határban dolgozóknak. Nem hihető, ha bár. hol is arra hivatkoznának: nem tudunk hol főzni, nincs módunk az ebédet széthordani. ízletesen főző asszonyok mindenütt vannak, alkalmas helyiséget szintén lehet találni, az edény sem lehet hiány. Számottevő beruházás sem kell hozzá. Csupán törődés, megértő emberség, egymás becsülése szükséges. TÖBB SZÖVETKEZETBEN a vezetőség már évek óta gondoskodik arról, hogy alapvető védőeszközöket kapjanak a nehéz munkát végzők. A különleges gumikesztyűk, overállok, csizmák, védőszemüvegek most nem állhatnak a raktárban — kint kell a határban a traktorosoknak, gépkezelőknek. A legtermészetesebb, hogy a ve. zetők lelkiismereti kötelessége a munkakörülmények javítása, a lehető legjobb gondoskodás minden dolgozó emberről. De társadalmunk nagy összefogására szintén szükség van ahhoz, hogy minden lehetőt megadjunk a nehéz munkát végzőknek. Még az olyan egyszerű kívánalom teljesítése is a gondoskodás körébe tartozik, hogy az időszaknak megfelelő holmikat megvásárolhassák az üzletekben. Jussanak hozzá mindennap üdítő italhoz. Ne történjék meg, mint tavaly nyáron, amikor egy szövetkezeti gazda, kissé eltúlozva így jellemezte a helyzetet: »-Azt írták a nyár elején, hogy az idén jól megszervezték a földművesszövetkezeti üzlethálózat ellátását. De a közlemények megjelenése után pár nappal nem lehetett kapni se bambit, se sört, még csak szódavizet sem.-« EGYSZERŰ A KÍVÁNSÁG: minden ember a maga posztján adja ereje, munkabírása legjavát ezekben a hetekben. H. L. meleg szóda csak langyosmelegen kaptak. — Kicsi a hűtőszekrény, csak a sört és a bort tudjuk hűteni — magyarázta a felszolgáló. _ Ámbár első osztályú szórakozóhelyen illene minden italt — még a szódát is, a málnát is — úgy, ahogy a vendég kéri s fizeti — hidegen felszolgálni. Sz. L. H atvannyolc gyenge termelőszövetkezetet tartunk nyilván megyénkben. Tavaly hetvenhárom szövetkezet tartozott ebbe a kategóriába. A közös használatú területnek 28,2 százalékán ilyen tsz-ek működnek. Több év tapasztalata azt mutatja, hogy van ugyan javulás, de előfordul visszaesés is. Az erősödés üteme nem kielégítő, tehát további, a helyzet pontosabb ismeretéből és a lehetőségek szervezettebb megteremtéséből fakadóan hatékonyabb erőfeszítésekre van szükség a gyengék rendbe hozásához. Hányadán állunk hát ezzel a kategóriával? Gyengének azt a szövetkezetei tekintjük, amelyikben az egy szántóegységre jutó gazdálkodási eredmény nem haladja meg, illetve nem éri el az 1200 forintot, összehasonlításul a tavalyi zárszámadás adataiból: a gazdálkodási eredmény a megye összes szövetkezeteiben átlagosan 1601, a gyengékben 796 forint. A közösből az egy dolgozó tagra jutó évi részesedés ugyancsak az előbbi sorrendben: 10 048, illetve 6495 forint. Más mutatókat is fölsorolhatnánk és egymással összevethetnénk. A gyengeség ténye azonban így is érzékelhető. Alacsony a gazdálkodási eredmény, kevés a tagság jövedelme. Mi az oka ennek? A gyengeség okai szerint két csoportra oszlanak az adott szövetkezetek. Egy részük azért nem képes ötről a hatra vergődni, mert mostoha természeti, gazdasági, közgazdasági körülmények akadályozzák ebben. A másik csoportba tartozók sok gondja-baja alapvetően a vezetés gyengeségével függ össze. Nem lehet a két csoportot mereven elválasztani egymástól. A nehézségek ott jelentkeznek a legnyomasztóbban, ahol a sikertelenség valamennyi tényezője együttesen megtalálható. Már eleve kialakult az a felfogás, hogy a gyengék megszilárdítását a vezetés rendbehozásával kell kezdeni. Sok szövetkezetben a rátermett helyi elnök megtalálása és sikeres működése eredményezte a kedvező változást Másutt meg a kettős elnökség hozta meg a gyökeres fordulatot Elég csupán Lakócsa, Bélavár, Ba- bócsa, Istvándi példájára emlékeztetnünk. »Az erősebb segítse a gyengét« mozgalom keretében kivált a kezdeményező barcsi járásban több tapasztalt elnök működött közre másodállásban egy-egy gyenge szövetkezet rendbe hozásán. Ök éppen azt tudták pótolni, ami ezeken a helyeken hiányzott: a hozzáértést és szervezőképességet. Meg aztán több kettős elnök azzal is sokat tett, hogy helybeli utódot nevelt maga helyett. A mozgalomnak is nagy sikere és az érdekelt községek szövetkezeti gazdáinak is külön örömére szolgál, hogy tartósnak bizonyult a megszilárdulás. A vezetést illetően ezek az évek a természetes kiválasztódás, általában a rátermett helyi parasztemberek megkeresésének, megtalálásának, irányító posztra állításának az évei. A szövetkezetek egy részében a kihelyezett vezetők, szakemberek is magukra találtak, beletanultak a munkába A jelent tekintve és a jövőt illetően is van és lesz gondunk a gyenge szövetkezetek vezetésével. Azt a tapasztalatot kell szem előtt tartanunk, hogy az alkalmatlan elnök a jó dolgot is elrontja, hát akkor hogyan várhatja tőle a tagság a zilált állapotok megváltoztatását. Az ilyen vezetőt föl kell menteni az erejét, képességeit mégha, ladó kötelezettségek alól. Nem jelenthet ez azonban meggondolatlan és sorozatos személy- cseréket. Aki küzd, fáradozik, igyekszik, jóllehet munkájának még nincs kellő eredménye, de tevékenysége biztató ígéret a jövőre nézve, eddigi helytállásával megnyerte és bírja a tagság bizalmát, azt a kezdő vagy még nem eléggé gyakorlott elnököt minden erővel támogatni kell. Álljanak mellé a szövetkezeti gazdák is, a járási illetékesek is. Helyesen teszik például a marcali járásban, hogy szükség esetén hosszabb időre kiküldik a mezőgazdasági osztály egy-egy munkatársát ilyen szövetkezetbe, hogy munka közben segítse, tanítsa a vezetés tudnivalóival most ismerkedő elnököt. Az a módszer meg még hatékonyabbnak ígérkezik, ami a csurgói meg a nagyatádi járásban most van meghonoso- dóban. Kapcsolatot teremtenek barcsi járásbeli szövetkezetekkel, s kölcsönös látogatások révén igyekeznek hozzájutni a vezetés hasznos gyakorlati ismereteihez. El is kel ez a fajta segítség a gyenge tsz-ekben, hiszen elnökeik, brigádvezetőik leginkább gyakorlottabb társaiktól tanulhatnak. A megyei vezetés ezt az együttműködést és munkakapcsolatot éppen a legnagyobb gondokkrí küzdő nagyatádi és csurgói járás megsegítésére javasolta és kezdeményezte. Ha a vezetés a megfelelő adottságú szövetkezetben rendben van, az irányító posztokon a dolgukat jól értő emberek, szakemberek állnak, akkor megindulhat a fejlődés. A legtöbb helyen elemi feladatok megoldásával kell kezdeni. Közülük a talaj táperejének növelése szinte az első helyen említendő. Nem véletlen vagy nem valamiféle sorscsapás az, hogy a gyenge szövetkezetekben igen alacsonyak a növénytermelés hozamai. Sovány a föld, nincs benne tápanyag, hát akkor hogyan is teremhetne többet. Hivatkozzunk megint Zákány vagy más községek esetére? Ki kell hordani, le kell szántani az istállótrágyát, és szakszerűen föl kell használni a műtrágyát. Amelyik elnök, agronómus ezt képtelen megszervezni, az beszélhet hozamemelési tervekről vagy egyéb, szépen hangzó elgondolásokról — nincs alapja fogadkozásának, ígérgetésének. Ma már a talajerő-gazdálkodás fontossága kezd átmenni a köztudatba. A nagyatádi járásban például az idén kétszer akkora területen vetnek tarlóba zöldtrágyának való növényt, mint néhány évvel ezelőtt. A csurgói járásban ugyancsak nagyobb figyelmet szentelnek a zöldtrágyázásnak. K apcsolódik ehhez a témakörhöz a legjobbnak ígérkező vetésszerkezet kialakítása. Táskán például tavaly vetőburgonya termesztésére kértek lehetőséget. Nem tartozik ugyan ez a vidék a somogyi homokháthoz, de adottságai megfelelnek a burgonyatermesztésnek — siker koronázta a kísérletet. A fonyódi járás vezetői azt tartják, hogy főként ez a növény emelte ki a gyengék soraiból a táskái Rákóczi Tsz-t. Semmiféle merevség nem tűrhető ezen a téren, mert arra csúfo. san ráfizetnének. Rugalmasságra van szükség, a helyi adottságokhoz kell igazítani a gyengék vetésszerkezetét, nem pedig valamilyen kész sémába belegyömöszölni a terme, lési tervet. Hadd foglalkozzanak azzal, ami a legnagyobb hasznot adja. Egyébként ez a felfogás a jövő évi előterve- zésben immár országos irányelvként általánosan érvényesíthető és érvényesítendő. Ez a termeléspolitikai gyakorlat nyilvánvalóan előmozdítja a gyengék erősödését. A járási szervek segítőkészségére más vonatkozásban is nagy szükség van. A beruházási keretek, a gépek elosztásában és minden egyéb dolog elintézésében először a gyengéket kell kielégítenünk. A visz- sza nem térítendő állami támogatás — a dotáció — odaítélésének rendszere pedig szinte kulcsfontosságú eszköze a megerősítésnek. A népgazdaság erre a célra eddig ís számottevő összegeket adott. A befektetés azonban nem mindenben hozta meg a várt eredményt. Az volt a fő hiba, hogy rendszerint késve jött a pénz. Nem ösztönzött mindig többtermelésre, hanem gyakran az el nem végzett munkából keletkezett veszteséget fedezte utólag Kísérletként az idén megyénkben a nagybajomi Zöldmező, a segesdi Üj Élet meg a zselickisfaludi szövetkezet év közben felhasználhatja előlegezésre a kapott összeget. Így bizonyosan többen jönnek dolgozni, s várhatóan emelkedik a termelés: a pénz megtérül több búzában, burgonyában, kukoricában vagy jószágban, állati termékekben. A segesdi Üj Élet-ről még annyit: a nagyatádi járás az állami támogatás összpontosításával igyekszik előmozdítani e szövetkezet gazdálkodásának megjavítását. jövőre majd más tsz-eket segít hasonló módon. A gyenge kategória második csoportjába tartozó gazdaságok sincsenek magukra hagyva Mostoha körülményeik miatt folyamatos anyagi befektetések felhasználásával juthatnak előbbre, hosszabb idő múltán érhetnek el magasabb szintet. Az illúziókkal a közvélemény, nek is le kell számolnia. Nem várható például, hogy Szenta belátható időn belül a megye jó szövetkezetei közé kerüljön. De arra mindenütt van lehetőség hogy a mostaninál elfogadhatóbb eredményt produkáljanak: végezzenek el idejében minden alapvető munkát, termeljenek többet, és ennek eredményeként a tagság is jobban megtalálja számítását. A támogatást ehhez megkapják a lehetőségek arányában. De nem várhatnak mindent mástól. A szövetkezetben adódó összes dolgot a tagságnak kell elvégeznie. Igen, a tagság felelősségét, kötelességét semmiféle támogatás, a felsőbb szervek még oly hatékony segítsége sem helyettesítheti. Ezt nyomatékosan hangsúlyozzuk annál is inkább* mivel némely helyen minden mulasztásuk terhét igyekeznek az államra áthárítani, illetve már eleve úgy intézik a dolgot, hogy a járás, a megye kénytelen legyen őket százezrekkel vagy még nagyobb ösz- szeggel támogatni. A szövetkezet megerősítéséért a legtöbbet a szövetkezeti tagságnak kell tennie. Olyan követelmény ez, süninek teljesítése alól nem lehet kivétel egyetlen tsz-kö- zösség sem. G azdasági és politikai vonatkozásai vannak a gyengeségnek. Az a tény* hogy a megye szántójának adott hányadán gyenge szövetkezetek működnek, mutatja azt, hogy erről a területről kevés mezőgazdasági termelvény származik. A megerősödött tsz-ek — mint például a niklai, a bálványosi és több más szövetkezet — példája viszont éppen annak bizonysága, hogy a termelés növelésének itt számottevő tartalékai vannak, s érdemes és hasznos ezeket a lehetőségeket később megtérülő állami támogatással is kiaknázni. Másrészt viszont számolnunk kell azzal, hogy a gyengeséggel küzdő községekben nem elég erősek a szocializmus politikai bázisai. A szövetkezetek megszilárdítását ezért az adott falu politikai állásfoglalása javításának, a közhangulat megváltoztatásának, a szövetkezeti parasztok tudatossá» ga növelésének szempontjából is fontos feladatunknak kell tekintenünk. A jobb megélhetésért tett sikeres erőfeszítések így hoznak egyszerre egymással összefüggő gazdasági és politikai eredményt. Agrárpolitikánknak, tsz-mozgalmunk- nak igen fontos kérdése ez. Pártunk megyei bizottsága ide. vágó határozatában éppen ezért figyelmeztet: álljunk a gyengék mellé, folyamatosan segítsük őket; rendezkedjünk be helyenként hosszabb évekig tartó fáradozásra, legyen hoz, zá türelmünk; érezzünk érte politikai-emberi felelősséget. A fáradozás megtérül. A gyengék soraiból kikerült szövetkezet tagsága visszanyeri önbizalmát', vagy egyáltalán megszerzi a szövetkezés iránti bizalmát, és ennek az erkölcsi hajtóerőnek a segítségével is további nagyobb tetteket visz véghez. Tegyünk róla, hogy útjuk csak előre és előre vezessen. Segítsük hozzá őket, hogy a jelenben megtalált számításaik alapján szilárdabban bízhassanak jövőjükben. Azt is tartsuk emlékezetünkben, hogy a megerősítés mun. kája a gyenge kategória elhagyásával nem ért véget. A gazdasági nehézségekből kilábalt tsz-ekre továbbra is legyen gondunk, nehogy visszaessenek. Így érhetjük el, hogy sok fáradozás árán ugyan, de végleg megszűnik maid a gvenge kategória Kutas József Az autós felelősséggel tartozik a másnak okozott kárért Ennek összege több százezer forint is lehet mert a sérült vagy a hátramaradottak javára élethossziglani járadék fizetésére kötelezhetik, de meg kell térítenie a mások járművében vagy egyéb vagyontárgyaiban okozott kárt is. A szavatossági biztosítás alapján a törvényes kártérítési kötelezettséget átvállalja az Állami Biztosító az üzembentartó helyett, jogvédelmet nyújt és viseli az esetleges perköltséget Kedvező ez a károsult számára is, akár gyalogosról, akár más gépjármű tulajdonosáról van szó. Függetlenül a kártokozó anyagi helyzetétől, mindenképpen megkapja az őt jogosan megillető kártérítést bármilyen nagy összeg is legyen az. A magánautók kötelező szavatossági biztosításának második félévi díja július 1-én esedékes. Saját érdekében fizesse be mielőbb. Biztosítási igazolást és befizetési lapot fiókjaink adnak. ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ (3064) EGY MEDENCE KÉSZ a csurgói strandon. Hamarosan rendbe teszik a környékét, teleeresztik vízzel, • megkezdődik a strandszezon. Első osztályú eszpresszó
