Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-23 / 146. szám

Szerda, 1965. június 23. 3 SOMOGYI NÉPLAP Guru a labda. gurul a gyerek is.. Egyik rendőr imserősöm gyakori mondása, hogy vi­gyázni kell az országúton, mert ahol gurul a labda, ott nyomban utána gurul a gye­rek is. A minap Kaposváron pon­tosan így történt: a Május 1. utca elején labda pattant a járdáról a kocsiútra, s ug­rott, utána egy tíz év körüli fiúcska is — majdnem egy tehergépkocsi kerekei alá. Csak a gépkocsivezető lélek­jelenlétének, jól működő ref­lexeinek volt köszönhető, hogy nem történt baleset. A nyári szünidőben több a gyermek az utcán, mint más­kor, s a tapasztalatok szerint, a vakáció idején több a gyer­mekbaleset is. Köztudomású, hogy növekedett a gépjármű­tek száma, s ilyenkor nyá­ron jóval nagyobb a motorke­rékpár- és autóforgalom, mint az őszi, téli hónapok­ban. Mindez nagy felelősséget ró nemcsak a járművezetőkre, hanem a szülőkre is. Némelyik szülő büszke ar­ra, hogy gyermeke már ön­állóan bevásárol, mások meg hat-nyolc éves apróságaikat küldik el az ismerősökhöz valamiért. S a gyerek elviszi magával az útra labdáját, játszogat vele, míg egyszer csak az úttesten találja ma­gát, a nagy forgalom kellős kö­zepén. De nem csupán ez a ve­szély leselkedik a vakációzó fiatalokra- Nyáron igen so­kan kerékpároznak — ki­csik és nagyobbak egyaránt —, s nem mindegyikük tartja meg a közlekedési szabályo­kat (Az igazság az, hogv nem is ismerik.) Nem tudják pél­dául, hogy kerékpárral csak az úttest szélétől számított egyméteres sávban s csak egymás után haladhatnak, nemritkán az úttest közepét is elfoglalják. Nem tudják azt sem — a szülők sem —, hogy tizenkét évesnél fiatalabbak esváltal-n nem kerékpározhatnak az or­szágutakon. Gyakran látni hat-nyolc éves gyerekeket bi­ciklizni a legforgalmasabb utakon is. A másik nyári baleset for­rása, hogy tizenhat-tizennyolc éves fiatalok jogosítvány nél­kül motoroznak édesapjuk járművén, így gyakorolják a vezetést. Mivel azonban nem ismerik a KRESZ rendelkezé­seit, gyakran éri őket baleset. Emlékeztetőül álljon itt né­hány számadat: tavaly tizen­nyolc gyermekbaleset történt megyénkben tizenkét hónap alatt, az idén viszont január­tól május végéig már tizenöt kisgyermek szenvedett kön.y- nyebb vagy súlyosabb sérülé­seket P. Gy. hazafelé Találkozó negyedszázaddal az érettségi után (Tudósítónktól.) Június 20-án, vasárnap dél­előtt öregdiákok gyülekeztek a kaposvári ipari tanuló-iskola előtt Valamikor a felsőkeres­kedelmi iskola működött itt, s mcst huszonöt éves találkozó­ra‘gyűltek össze ennek a régi iskolának 1940-ben érettségi­zett diákjai. Körülbelül tíz olyan iskolatárs is eljött, aki­vel a többiek az érettségi óta nem találkoztak. Fölmentek abba a terembe, ahol a negyedik évfolyamot töltötték. Mindenki megkeres­te a régi helyét, majd Kordo­ván Gyula köszöntötte az osz­tály nevében a megjelent ta­nárokat Ezután mindenki el­mondta, mi történt vele az érettségi óta. Nehéz időket élt át ez az osz­tály. Csaknem mindegyikük­nek kijutott a háború borzal­maiból. Ma becsülettel helyt­állnak munkájukban. Országos hírű emberek is kerültek ki közülük. A találkozón megje­lent dr. Szálai Béla külkeres­kedelmi miniszterhelyettes, dr. László Imre kandidátus, a Marx Károly Közgazdaságtu­dományi Egyetem tanszékve­zető professzora és Pintér György, a budapesti SZÖVÉKT igazgatóhelyettese is itt, ebben az osztályban érettségizett 1940-ben. Sokan mondtak kö­szönetét a tanároknak. Meg­emlékeztek Hudra László óra­adó tanárról, aki annak idején sem tagadta kommunista mi­voltát. A negyed évszázadról be­szélt Szalai Richárd és Durácz- ky József. A nehéz időkre em­lékeztek s arra, hogy a felsza­badulás után milyen lehetősé­gek tárulkoztak ki a jó szán­dékú, munkaszerető emberek előtt. A huszonöt éve végzett >»ke- ristäk« megkoszorúzták el­hunyt tanáraik — Tóth Zoltán, Bársony János és Földi István — sírját. Az érettségi találko­zó részvevői a késő esti órá­kig maradtak együtt. Megnyíltak a SZOT balatoni gyermeküdülői (Tudósítónktól.) A múlt hét közepén a Ba­laton déli partján levő SZOT gyermeküdülőkbe sok általá­nos iskolás érkezett kétheti nyaralásra Balatonszabadi- ban, Balatonmárián, Balaton- bogláron, Szántódon és Ba- latonlellén összesen 1380 fiú és lány kezdte üdüléssel a nyári vakációt. A lányokat épületekben helyezték el, a fiúk egy része — általában a felsősök — sátrakban lakik. A gyermekek egészségére minden üdülőben tábororvos Ügyel. Gazdag kulturális xés sportprogram várja a pajtáso­kat; ünnepélyes zászlófelvo­nás, Ki mit tud?-vetélkedő, bábszínház, zenei verseny stb. színesíti itt töltött idejü­ket. Bővítik a családok üdültetésének kereteit (Tudósítónktól.) Mind több lehetőség nyílik arra, hogy a szülők gyerme­kükkel együtt nyaraljanak a Balaton-parti SZOT-üdülők- ben. A bogiári, a szemesi, a szárszói, a szántódi, a zamár- di, az újhelyi és a szabadi üdülőkben teljes egészében, Lellén, Földváron és Siófo­kon pedig az eddiginél na­gyobb mértékben üdülhetnek családok. Az igényeket figyelembe véve a most készülő jövő évi tervekben tovább bővítik a családos üdültetés kereteit. Nemcsk öt, hanem hét, illet­ve kilenc csoportban a nya­ralók többsége családos lesz, csak néhány — adottságainál fogva erre alkalmatlan — épületet nem használnak fel a családok üdültetésére. Az egész éven át nyitva tar­tó üdülőkben is több gyer­mek elhelyezését biztosítják majd. Az üdülőknek ilyen célra való átalakítása nagy fel­adat. Az eddiginél több für­dőszobára, tusolóra van szük­ség. Gondoskodni kell mo­sási lehetőségről, a kicsinyek­nek pedig játszóterekről, ho­mokozóról, székmagasítókról. Az ideiében megkezdett elő­készítő munka eredménye­ként remélhető, hogy megfe­lelő körülmények között fo­gadják a beutalt családokat. Most búnak ereszti a- fe­jét. Megbukott. Pótvizsgáz- nia kell majd. Oda van a virágos nyár ... ezt a pa­naszos hangú nótát dudo- rássza. Mérgelődik, okol mindenki mást, csak éppen magát nem. Már-már a felnőttek be­iskolázási programjának alapelveit támadja. Igyek­szik kétessé tenni a szaktu­dásszerzés szükségességét meglett férfikorban. Pedig két évvel ezelőtt, amikor a tanulásra igyekeztek rábír­ni, úgy tett, mintha gya­korlati tapasztalatai alapján belátná: még beosztottként sem lehet meg mezőgazda- sági szakképesítés nélkül. Végül is vállalta a tanulást. A szövetkezet meg azt vál­lalta, hogy tanulmányi sza­badságra engedi a vizsgák időszakában annak rendje- módja szerint. Nemrégiben el is érkezett az általános fölkészülés ide­je. Járási vezető érkezett a faluba Betért a szép kis presszóba. Kit látott ott, a helyiség kellemes hűvösé­ben egy asztalkánál üldö­gélni? Felnőtt fejjel szak­mát tanuló emberünket. De természetesen nem könyvek, hanem sörösüvegek társasá­gában. — Ma vagyok első nap szabadságon — magya­rázta korántsem a számta­ni képletekről, hanem az italtól zsongó aggyal. — Tudod, kell egy kis átme­net. Tegnap még a határt jártam reggeltől estig, hol­nap meg már hajnalban megkezdem a tanulást. Mások beszélik, hogy ezt a programot időközben mó­dosította. Ami a tanulást illeti, húzta-halasztotta, nem győzött elegendg lelkierőt gyűjteni a kezdéshez. Ám a kikapcsolódás? Az kitünően ment neki. Olyannyira, hogy tanulmányi szabadsá­gának ideje alatt jóformán egyebet sem csinált, csak módszeresen és rendszere­sen — kikapcsolódott. A na­pi munkából sikerült is tel­jesen kikapcsolódnia, de a tanulásba nem és nem volt képes bekapcsolódni. Pedig de nagyon igyekezett: ivott és ivott, mert úgy vélte, az itallal gyüjtheti össze a szükséges akaraterőt. Saj­nos, az idő nem várt rá. így a ki- és a bekapcsoló­dás közti időszakban érke­zett el a vizsga napja. Hiá­ba feszítette meg szellemi erejét, nem tudott a kér­désre válaszolni. Felelni presszós élményeiből felel­hetett volna, de arra a ta­nár nem volt kíváncsi. Meg hát ilyen tárgy nem is sze­repel a tantervben. Figyelmeztethették volna ismerősei: »Tanulj, nehogy megbukj.-» így talán előbb rászánja magát, hogy po­hár helyett könyvet vegyen a kezébe. önerőből nem volt képes rá, a jó szándé­kú figyelmeztetés meg el­maradt. Nem az oktatási programmal van hát baj, hanem egészen mással... Az eset leírása csak részben tér el a valós tör­ténettől. Aki elmondta, szándékosan módosított egy­ben s másban rajta. De a tanulság így is hitelesen hangzik: nem sörből, hanem könyvből szerezhet az em­ber tudást, szaktudást; s baj van, ha a munkából való kikapcsolódást nem kö­veti a tanulásba váló be­kapcsolódás ... K. J. Az első kaszások M indig nagy volt a becsülete az első kaszásnak. Az egész ssapat az ő mozdulataihoz igazította a magáét, s friss tempót parancsolt még a szeme rebbenése is. Nos, évek óta — a gyors ütemű fejlődés természetes velejárójaként — a kombájnos az első kaszás az érett gabonatáblákon. Aratás kezdetén, miután fogadalmat tett a jó munkára, minden más megszűnik a számára. Az emberi szorgalom — a gép erejével párosulva — rend­kívüli teljesítményekre képes. Meszlényi Imre tavaly 13 249 mázsa gabonát aratott, csépelt egymaga a Lajtahansági Álla­mi Gazdaságban. S az ország állami gazdaságaiban tizenkét társa érte el a százvagonos — tízezer mázsás — teljesít­ményt. A nap és az éjszaka minden szakában találkozhattunk kambájnosokkal, amikor a határt jártuk. Gépük, mint vala­mi csiúagszemű óriás, nem állt le éjszaka sem. Borostás elcsi- gázottságuk sokszor, sokunknak vallott arról, hogy ezek az emberek nem számolják az órákat, a napokat, csak egyet lát­nak, az elvégeznivalót. A foguk összecsikordult, némelyiküknek könny gyűlt a szemébe, amikor valamely meghibásodás folytán kényszerű pihenőre kárhoztatták őket a körülmények, az alkatrész­hiány. Hajszoltak mindenkit, hogy indulhassanak újból, de főként — s mindenekelőtt — önmagukat. Az ember nézte és csodálkozott, micsoda tempót tudnak diktálni. P edig — az időjárás szeszélyei folytán — immár évek óta igen nehéz az aratás nálunk. Azt mondjuk, nehéz, s a gépek kezelői számára való jan az. Társadalmi méretek­ben azonban a gépek s rajtuk a kombájnosok százezrek vál­láról vették le a munka tényleges nehezét. Valaha az aratás időszakában valósággal' felborult a falu életrendje, s a gye­rekektől az öregekig az egész parasztság a gabonatáblákon verejtékezett. S ma ott tartunk, hogy kilencven százalékban gépesítettük a gabonabetakarítást, ezt a legnehezebb fizikai munkát. Százezrek élete vált könnyebbé azzál, hogy a kom- bájnosok helytállnak. Számuk jóval több tízezernél. És ez a sereg most indu­lásra kész. Nem lesz könnyű dolguk az idén sem. Az időjárás — a sok esőt és a viharos szelet tekintve — az idén még mostohább volt a gabonára, mint tavaly vagy azelőtt. Bár­merre járunk, azt látjuk, sok a dőlt gabona, számos helyen rosszak a talajviszonyok, ahány gabonatábla, annyi próbaté­tel a kombájnos számára. Ka nem javul az időjárás, azzal is szembe kell nézniük, hogy— a távprognózis szerint — sok esőben és viharban lesz részük. Látjuk mindenütt, hogy igyekeznek elébe menni a vár­ható nehézségeknek. A jól kijavított gépekre, amelyek si­kerrel vizsgáznák a nyári szemléken, egyre több helyen kerül föl a kalászemelő szerkezet. Jó hasznát veszik ennek a meg­dőlt táblákon. És az illetékesek javulást ígérnek az alkatré­szek biztosításában is. Együtt vannak már a Kisegítő csapatok. Munkájuk na­gyon fontos ahhoz, hogy a kombájn zavarmentesen üzemeljen. Ami az országon múlt, az együtt van a sikerhez, ahhoz, hogy augusztus végéig magtárakba kerüljön az ország kenyere. Ám ez a terv csak akkor válhat valóra, ha ki-ki a maga te­rületén személy szerint is a nagy ügyhöz méltóan dolgozik. S ok embernek kell jól dolgoznia ahhoz, hogy a kombájn ne álljon, s ne legyen tétlenségre kárhoztatva a korobájno- sok serege. Ne forduljon elő, hogy pótalkatrész hiánya miatt vesztegel a gép. Ne engedjük, hogy a kombájnosok ma­gukra maradjanak, sőt gondoskodjunk róluk, amennyire tu­dunk. Biztosítsunk meleg ételt, éjszaikára fedelet a fejük fölé, hallgassuk meg észrevételeiket, javaslataikat, amelyek a mun­ka jobb megszervezését, zökkenőmentesebbé tételét szolgál­ják. Az elmúlt évek tanulságai alapján meg lehetünk győződ­ve arról: ók maguk mindent elkövetnek, hogy jól menjen a munka. Tudják: frontkatonák, akik erre a pár hétre az első vonalba kerülték. Cselekedeteiket ez szabja meg, s ők helyt­állnak magukért és valamennyiünkért. Engedély nélkül? Sok munka vár ezekben a napokban a Fonyódi Járási Tanács építési csoportjára. Az idén mintegy 250 építési en­gedélyt adtak ki a járásban, de ez még csak a kezdet, hi­szen tavaly például négyszáz volt a kiadott engedélyek szá­ma. Az engedélyeknek körül­belül 80 százalékát Balaton menti építkezésekre kérték. Az építési csoportnak kell felülbírálni a tervet, megtár­gyalni és jóváhagyatni a BIB-bel, az építkezés befeje­zése után pedig átvenni az épületeket. Sokan nem tart­ják meg a törvényes rendel­kezéseket, s engedély nélkül építkeznek. Főleg mellékhe­lyiségeket, kisebb háztoldalé­kokat készítenek szabálytala­nul, az előírások mellőzésé­vel. Az utóbbi két évben sz építési csoport nyolcvan eset­ben rendelte el az ilyen engedély nélkül épített házak lebontását. Több építtetőt 3000 forintig terjedő pénzbír­sággal büntettek meg. Kovács Imre, a csoport he­lyettes vezetője elmondta, hogy a Fonyódtól keletre levő területek szembetűnően fej­lődnek, a Bélateleptől nyu­gatra eső parton viszont le­maradás tapasztalható. Bal atonfenyves és Balaton- mária környékén főként nagykanizsaiak, szombathe­lyiek és zalaegerszegiek épít­keznek. A járás belső, a Ba­latontól távolabb eső falvai­ban is nagyon szép házak épülnek. Legtöbbjük három­négy szobás, villaszerű csalá­di ház. Hogy még több épület ké­szüljön, s idejében beköltöz­hető legyen, az építkezőknek nem szabad késlelkedniük az engedély beszerzésével. Mint említettük, a hozzájárulást hosszadalmas munka előzi meg, ezért fontos, hogy ne az utolsó pillanatban kérjék az építési engedélyt, hanem amikor még elég idő van a tervek kivitelezésére. D. Z.

Next

/
Thumbnails
Contents