Somogyi Néplap, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-23 / 146. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szerda, 1965. júnhis tS. Aláírták a japán - dél-koreai szerződést Tüntetések Szöulban és Tokióban Sima japán és Tong Von Li dél-koreai külügyminisz­ter kedd délelőtt Tokióban államközi szerződést és négy egyezményt írt alá, amelynek hivatalos célja az, hogy »ren­dezze a két ország háború utáni viszonyát«. Az aláírási ceremónia színhelyét, a japán külügyminisztérium épületét, valamint a miniszterelnöksé­get háromezer rendőr védel­mezte. Az amerikai zsoldban álló dél-koreai kormány és Japán szerződéseit tizennégy évig tartó, bonyolult tárgyalások eredményeként írtak alá, de azokat még a parlamentek­nek ratifikálniuk kell. A paktumot április közepén pa- rafálták, s ekkor — mint em­lékezetes — a dél-koreai ha­ladó tömegek viharos tünte­téssorozattal tiltakoztak elle­ne. A tiltakozó megmozdulá­sok azóta is tartanak. Dél-Korea a többi között kártérítést, állami és magán­hiteleket kap Japántól a má­sodik világháborús megszál­lás során keletkezett károk fejében, viszont Dél-Korea megszünteti a környező ten­gereken a japán hajókkal szemben érvényesített halá­szati tilalmat. A most aláírt államközi szerződés pedig elő­irányozza a két ország dip­lomáciai kapcsolatainak föl­vételét. A Dél-Korea számára gazdaságilag és politikai­lag hátrányos paktum lét­rehozását az Egyesült Államok erőteljesen szor­galmazta egyrészt azzal a céllal, hogy csökkenthesse Dél-Korea se­gélyezését. másrészt, hogy újabb katonai szövetséget hozzon létre: Dél-Korea és Japán részvételével az agresz- szív NEATO-paktumot. Ami pedig a szerződés jogi hitelét illeti, megfigyelők em­lékezetbe idézik p ~ ’ Népi Demokratikus Köztársa­ság kormányának hétfői em­lékiratát: »A KNDK kormá­nya törvénytelennek nyilvánít minden olyan egyezményt, amelyet a dél-koreai—japán tárgyalásokon a Pák Csöng fii-rendszer és a japán kor­mány köt« A dél-koreai—japán szerző­dés aláírását követő órákban a szöuli tüntetések új lendü­letet kaptak, s egyidejűleg nagyszabású tiltakozó tünte­tések robbantak ki Tokióban is. Az AP jelentése szerint 7000 diák tódult a szöuli utcákra, hogy csatlakoz­zék az ellenzéki pártok tüntető vezetőihez és azokhoz a diáktársaikhoz, akik már előzőleg is részt vettek a megmozdu­lásokban. A főváros számos pontján kö­zelharc volt a rendőri riadó- osztagok és a tüntetők között. A rendőrség kordont vont a kormánypalota köré, s köz­ben röpcédulák lepték el Szöult: »Elárultátok az orszá­got.'« A késő délutáni órákban je­lentette az AP, hogy a tünte­tők közül 600 fiatait letartóz- *attak. Néhány perccel azután, hogy a tokiói külügyminisztérium­ban aláírták az okmányt, a lapán riadórendőrség is meg­ütközött a tüntetőkkel. Tokió utcáit 200 diák jár­ta a szerződést elítélő jel­szavakkal. Vezetőik hangoztatták, hogy a szerződéssel Japán veszedel­mes katonai helyzetbe ke­rült, s a paktum állandósítja Korea megosztottságát. A rendőrök sok tüntetőt súlyo­san bántalmaztak. (MTI) Ellentmondó híresztelések a legutóbbi eseményekről (Folytatás az 1. oldalról.) Ceylon, Gambia, Ghana, In­dia, Kenya, Malawi, Malay­sia, Nigéria, Pakisztán, Sier- ra-Ueone, Tanzania, Uganda és Zambia. Bumedien ezredes Algéria rabati nagykövete útján üze­netet intézett a marokkói ki­rályhoz, s ebben az üzenet­ben megerősítette, hogy jú­nius 29-én megtartják az af­roázsiai csúcsértekezletet és 24-én a külügyminiszterek előkészítő tanácskozását. Kairóból érkezett hírügy­nökségi jelentések szerint Csou En-laj kínai miniszter- elnök kedden találkozott ne­gyedszer Nassze-r’»' elnökével és hosszabb meg­beszélést tartott veie. n nácskozás után Nasszer el­nök szóvivője közölte, hogy a két államférfi hitet tett az Algírba összehívott afroázsiai csúcstalálkozó megtartása mellett. Csen Ji kínai külügyminisz­ter röviddel a bejelentés után nyolctagú küldöttség élén re­pülőgéppel útnak is indult Algírba, hogy részt vegyen a csúcstalálkozót előkészítő külügyminiszteri értekezleten. Kabuli jelentés szerint Af­ganisztán is elküldte képvise­lőjét az algíri külügyminiszte­ri értekezletre. Ütban van Algír felé a fülöp-szigeti alel- nök és a külügyminiszter is. Szomália külügyminisztere kedden Adenbe érkezett, in­nen folytatja útját Kairón át Algírba. Burma viszont — korábbi elhatározásához hiven — le­mondotta részvételét: sem a csúcstalálkozón, sem a kül­ügyminiszteri értekezleten nem képviselteti magát. Az algériai forradalmi tanács közleménye Az algériai forradalmi ta­nács kedden közleményt adott ki, amely szerint az országban összesen hat letartóztatást haj­tottak végre. A közlemény cá­folja azokat a híreket, hogy négy-ötszáz személyt tartanak fogva. A forradalmi tanács hangoztatja, hogy az ország­ban vérontás nem volt, az élet a normális mederben folyik. Az UPI hírügynökség az al­gíri rádióra hivatkozva megne­vezi a közleményben említett hat személyt. Az első helyen Ben Bella neve szerepel, akit állítólag egy dél-szaharai erőd­ben tartanak fogva. A letar­tóztatottak között van Hadzs Ben Álla, az algériai nemzet- gyűlés volt elnöke és Moha­med Nekkas egészségügyi mi­niszter is. A többiek ugyan­csak Ben Bella közvetlen munkatársai. Kerülő úton T| idapestre ér­kezett hírek szerint Algírban elterjedt, hogy Ben Bella el­lenzékének több ismert veze­tője visszatért a fővárosba, és tárgyalásokat folytat az új for­radalmi tanács tagjaival. Va­lószínű, hogy a szűk körű for­radalmi tanács kiszélesítése fo­lyamatban van. Kedd délután Kairóba in­dult Buteflika algériai külügy­miniszter, hogy üzenetet vi­gyen Nasszer elnöknek — je­lenti az APS algériai hírügy­nökség Buteflika részleteket nem közölt. A TASZSZ jelenti: Brezs- nyev, az SZKP Központi Bi­zottságának első titkára és Koszigin szovjet miniszterel­nök fogadta az algériai for­radalmi tanács külön megbí­zottját, Mohammed Ben Ja- hiat. A megbeszélésen a két országot kölcsönösen érintő problémákról tárgyaltak. A Politika című jugoszláv így csinálta Hitler is ,.. Pinczési Pál, az MTI ber­lini tudósítója jelenti: A Német Demokratikus Köztársaság fővárosába most érkezett meg annak a híre, hogy Höcherl nyugatnémet belügyminiszter utasítására a bonni belügyminisztérium nagyszabású provokatív ak­ciókat készít elő a német szakszervezeti szövetség (DGB) és a szakszervezetek ellen. A belügyminisztérium jelenleg olyan ^okmányok« összeállításán fáradozik, ame­lyek a bonni titkosszolgálatok embereinek és a szakszerve­zetekbe beépült besúgóknak az állítólagos értesüléseikre támaszkodva azt lennének hi­vatottak »bizonyítani«, hogy a DGB kommunisták befolyá­sa alatt áll, s a szakszerveze­teknek a szükségállapot tör­vényekkel szemben tanúsított váratlanul erős ellenállását külföldről irányítják. A Demokratikus Berlinben rámutatnak, hogy annakide­jén Hitler is pontosan ugyan­ilyen módszerekkel »tette hi­degre« a szakszervezeteket, mint amilyenekkel most a bonni kormánykörök kísérle­teznek. lap tudósítójának értesülése szerint Algírban nyilvánosság­ra hozták a belügyminiszté­rium közleményét, amely beje­lenti, hogy az új belügyminisz­ter Ahmed Medeghri lett, akit tavaly júniusban váltottak le ugyanerről a tisztségről, s tár­cáját Fim Bella vette át A közlemény a többi között azt állítja, hogy »az országot veszély fenyegette, sürgős in­tézkedésekre volt szükség a nemzet jólétének biztosítása érdekében. A lakosság eleget tett a belügyminisztérium jú­nius 20-i felhívásának és tel­jes nyugalmat tanúsított, foly­tatta mindennapi életét. Bi­zonyos elemek azonban meg­próbálnak zűrzavart kelteni, álhíreket terjesztettek, nyug­talanságot keltettek, megkísé­relték, hogy pánikot idézzenek elő.« A közlemény leszögezi, hogy a forradalmi tanács »fenntart­ja a rendet, és biztosítja az ál­lami szervek megfelelő műkö­dését«. (MTI) Franciaország hidrogénbombát robbant A francia hatóságok kedden kiadott közleményükben meg­tiltják, hogy repülőgépek szán­janak el Mururoa, Fangataufa és Hao francia-polinéziai szige­tek fölött. A közeljövőben Franciaország e területen szán­dékozik felrobbantani első hid­rogénbombáját. A repülési ti­lalom keddtől lépett érvénybe. A francia hatóságok a' kö­zelmúltban bejelentették, hogy a hidrogénbomba előállítása a tervek szerint folyik. A ked­den kiadott repülési tilalom azonban arra mutat, hogy a kísérlet végrehajtása küszöbön áll. (MTI) A Szovjetunióban az iráni sah Moh&mrned rieza Paáldvi iráni sah látogatást tett a Kremlben Koszigin szovjet kormányfőníi (balról), és megbeszélést folyta­tott vele a feleket kölcsönösen érdeklő kérdésekről. (MTI Külföldi Képszolgálat) Wilson „békemissziója“ összeomlott Wilson »békemissziója« gya­korlatilag már összeomlott, mielőtt sikerült volna formá­lisan tető alá hozni. A Vietna­mi DK és a Kínai NK félhiva­talos elutasító válasza csupán megerősítette azt, amit a brit nemzetközösség afrikai és ázsiai tagállamai nyilvánosan vagy a konferencia zárt ajtói mögött kezdettől fogva han­goztattak: Ha a nemzetközös­ség nem határolja el magát testületileg és egyértelműen az Egyesült Államok vietnami po­litikájától, a küldöttségnek nincs erkölcsi-politikai alapja a békeközvetítésre. A nemzetközösség »egyönte­tű döntéseként« feltálalt Wil- son-tervről eddig a követke­zők derültek ki: O Wilson előzetesen tájékoz­tatta elgondolásáról John­son elnököt, aki »zöld- jel­zést adott a »nemzetközösségi bé- kemisszió« tervének. © A nemzetközösségi kor­mányfők közül Wilson el­sőként Menzies ausztráliai miniszterelnököt avatta be tervé­be. Menzies, a nemzetközösség ultrakonzervatív doyenje, akinek csapatai az amerikai agresszorok oldalán harcolnak Dél-Vietnam- ban, azonnal a legmelegebb he­lyesléséről biztosította a ^béke- missziót-«. A nemzetközösségi értekez­let megnyitó ülésén — amint az afioázsiai kül­döttek nyilvánosan kijelentették — Wilson »-lerohanta« őket kezde­ményezésével. Több tagállam el­lenzése, illetve erős fenntartása ellenére Wilson azonnal »egyönte­tű döntésként« nyilvánosságra hozta a tervet és a javascll kül­döttség névsorát, élén önmagával. A konferenciáról Wilson Menzies- szel az oldalán a BBC televíziós stúdiójába sietett, és bejelentette a nemzetközösségi »megállapodás« hírét. Amikor megkérdezték őket, hogy mi történik, ha a küldött­séget nem fogadják a »kommu­nista fővárosokban«, Menzies mo­solyogva így válaszolt: »Akkor legalább mindenki tudni fogja, hogy kit terhel a felelősség a vietnami háború folytatódásáért...« O O Tanzania és Kenya kor­mányküldöttsége külön nyi­latkozatban jelentette be, hogy nem ért egyet a misszió jel­legével, mivel az, a Washingtont hűségesen támogató Wilson mi­niszterelnökkel az élén, az ameri­kaiak oldalán kompromittálja a nemzetközösség egészét. Ceylon miniszterelnöke, a küldöttség egyetlex^ ázsiai tagjelöltje, nem vállalta a feladatot. Nkrumah ghanai elnök fenntartáshoz fűzte. Trinidad miniszterelnöke, a küldöttség egyik tagjelöltje kö­zölte, hogy ő háromszor uta­sította el a felajánlott tagsá­got, és amikor neve mégis szerepelt a küldöttség névso­rában, Wilson tudtára adta: »Besoroztunk ... !« A trintdadi miniszterelnök azt is elárulta, hogy Ajub Khan pakisztáni és Nyerere tanzániai elnök nem hagyta magát »besorozni«. Az eredeti névsorban szerepló öt kormányfő közül — a Wilson- terv szerzőjét nem számítva — egyedül Nigéria miniszter- elnöke nem fejezte ki még nyilvánosan ellenvetéseit, de mint kormányküldöttsége kö­rében mondják, »neki is erős fenntartásai vannak.« A Wilson-terv tehát belső ellentmondásaitól összeomlott, mielőtt megkezdhette volna a labdázást a vietnami háború­ért viselt felelősség kérdésé­ben. „Meghalok, de ti utánam jöttök!“ Amerikai harci repülőgépek kedd ' délután' minden eddigi­nél mélyebben hatoltak be a Vietnami Demokratikus Köz­társaság légiterébe. A kalóztá­madást két, egyenként nyolc Thunderchief gépből álló cső port egyidejűleg hajtotta vég­re. Az egyik raj a fővárostól, Hanoitól 170 kilométernyire északnyugatra, a másik ugyan­csak északnyugati irányban 113 kilométernyire bombázott célpontokat. Ily módon az amerikai légierő gépei erősen megközelítették a Kínai Nép- köztársaság határait is: a bom- baterhet 129 kilométernyire szórták le a kínai határtól. Saigonban Nguyen Cao Ky új kormánya két ténykedéssel kezdte meg nyilvános szerep­lését: 1. keddi beszédében há­lálkodott annak a harminc kormánynak, amely katonailag Saigon pártját fogja a Felsza- badítási Front elleni harcban; 2. kivégeztetett egy dél-viet­nami hazafit. Kedden reggel hat órakor a saigoni piactéren több ezer ember szemeláttára lótték agyon a húszéves Tran Van Dang dél-vietnami hazafit. Az egész piactéren jól lehetett hallani, amikor a sortűz el- dördülése előtt Tran Van Dang eat vágta gyilkosai szemébe: »Meghalok, de ti utánam jöt­tök!« (MTI) SZUDÁN! ÚTIjEGYZETEK érdekességről. Eleinte »kacsa- századokról, miközben az nak« véltük a hírt. Nehéz ősök utódai Afrika földjébe volt elhinnünk, hogy Szudán- eresztették népi gyökerüket, ban csakugyan él egy törzs, _ Beszélnek magyarul ezek amelynek lakói magyarnak, az emberek? illetve magyar származásúnak „ __ — Nem. Már régen elara­O £1 „magyar Khartúmi követségünk ügy- - Oh, hát az ön régi, na- vall->ák ™agukat' a2tán ai" bo^dteTés ZStafa régj h“fl“"»iró> -- s%geTnemTehetetle6rf szudánf ktnyeSzAnL­kai látott el. Ezek egytől- felelt a kereskedő. — Beszel- fet>gel nem íenetetien a ao Dológiai ieiwükPf a7onhfln egyig hasznosnak bizonyul- jek róluk? log- Nemzeti történelmünk £°£giaÍSZftX el R^ük tak. Nélkülük különféle kel- — De mennyire. viharos évszázadai sok titkot „ííálo.fAi 1' .míiw lemetlenségek érhettek volna. - Nos, Khartúmtól észak- ''ejtag.ehtn.ek ™ég min?*g:. náig sok árnyalatban váltaké Különösen ami a közlekedést ra úgy körülbelül 200 kilo- KüÄÄelSSk Uleti „ ............................ méternyire a Nílus völgyében jde. ™ "ff4*“*“" mégis olvan benyomást kelt s éd, így érdeklődj: »Saffara a helységet évszázadokkal ez- magyar nők egy jelentős cső­el magyar.« Ez azt Jelenti: előtt magyar férfiak alapítót- P°rtJa Szudánba vetődött, és a &n a 1,1 íai. itt vert evftkeret Értesítettük napegeue arcú, vagy • hazai magyarokat — mint kedves rokonokat — kitörő kiskunhalasi, magyar követség. Aki ‘ ezt ták. ” """ veri gyökeret. Értesítettük íSnSKÖf*8? hallja, szívesen és azonnal el- - Nem legenda ez? - mo- ?z illetékes magyar tudómé- Magyar ÍSS?n£ igazit Ha azonban angolul solyogtam. ny°* korokét erről a néprajzi a kérdezősködsz, biztosan fél- _ Dehogy. Egyáltalán nem érdekességről. hány tagla fölkereste őket. A reértenek. A hungarian szót kitalálás. Az ott lakó »ma- ~ Történt vizsgálat hangárnak hallja a szudáni gyarok« testalkata, arcuk vo- kutatás? örömmel fogadták és teihen­ful, es a legnagyobb lelki násai és bőrűk viszonylagos ~~ Tóí'tént- állapi- fürösztötték J nyugalommal kiküldenek a fehérsége szembeötlően más, tották, hogy értesülésünk he- vajDan lurosztoueK. repülőtérre. mint szomszédaiké. Mindez lyes- Szudán felhőtlen kék ege Valóban, a tanács bevált, európai származásukra utal. — Milyen konkrétumokat alatt, a sziporkázó napfény­A »Saffara el magyar« halla- Ha szerét teheti, keresse fel sikerült megállapítani? ben, ilyen »meglepetés« is éri tára valamennyi taxis, akivel őket. _ a szóban levő »el ma- a ma£yar utazót. A Termé­összehozott a sorsom, a ki- Meghatott a kereskedő fi- gyár« törzs lélekszáma jelen- S7-ettudomány Múzeum még vánt helyre, a követségre gvelmessége és kultúráltsága. leg 7000 fő. És valóban ott 1958-ban elhatározta, hogy tu- szállított. Ügy látszik, ismeri országa élnek a Nílus mentén. Ma- dományos kutatókat küld a Amikor betoppantam az népességi viszonyait. Megkö- gyár származásuk igen való- Nílus mellé az »el magyar« egyik textilüzletbe, és a tu- szöntem tájékoztatóját, s az- színű. Ók maguk, szájhagyo- törzs tanulmányozására. Ha lajdonos megtudta, hogy ma- után érdeklődtem követsé- mányaik alapján, magyar ez a terv megvalósul, talán cyar újságíró vagyok, min- günkön, mit tudnak a ma- származásúnak tartják magú- nemcsak néprajzi érdekesség­ben más dolgát félbehagyta, pyararab faluról. Megerősí- kát. őseik még a XVI. szá- gel .. gyarapodik tudományos es kíváncsian megkérő-'-*»- tették a kereskedő szavait: zad eleién, II Szelim szultán ^etünk, hanem történelmi — Az »el magyar« törzset — Csaknem tíz évvel ez- akaratából kerültek ilyen emékekkel is. látta mar? előtt, 1956 tavaszán, a kairói messzire hazájuktól. Meerázó — Nem — feleltem őszin- magyar követség egyik mun- regényt lehetne írni odisz- Dögös László ten. Miről van szó? katársa hallott először az szeájukról s az elmúlt év- (Vége)

Next

/
Thumbnails
Contents