Somogyi Néplap, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-16 / 114. szám

Vasárnap, 1965. május 16.

3

SOMOGYI NÉPLAP

.NYÁRI KOSZTÜMBEN"

Még messze a nyár, de a siófoki Balaton Cukrászda már új színekkel, új »nyári kosztümben« várja a csúcsforgalmat

___________________________

K

ialakuló, erősödő egységben

A z egységes szövetkezeti parasztosztály kialakítása: igen fontos politikai célunk a falun. Sokrétű, bonyolult történelmi jelentőségű társadalmi-gazdasági-eszmei folyamat ez. Befejezését határidőhöz kötni ugyan aligha lehetne, de az egység kialakításának, állandó erősítésének feladatait fölismerve, azok megoldásán átgondoltan és céltudatosan munkálkodhatunk. Vegyük hát sorra e folyamat néhány elvi és gyakorlati kérdését és tudnivalóját.

Már a nyolcadik kongresszus leszögezte határozatában: »A mezőgazdaság szocialista átszervezése után a •parasztságon belül a korábbi osztálykülönbségek maradványainak felszámolása és az egységes termelőszövetkezeti parasztosztály megteremtése a cél; ezért a szövetkezetekben is annak a szocialista elvnek kell érvényesülnie, hogy a tagokat ne korábbi osztályhelyzetük, hanem a közös munkában tanúsított helytállásuk és érdemük szerint ítéljék meg, és részesítsék a közös munka eredményeiből.« Aki figyeli a falu körülményeit, rendszere85 ÉVE ALAKULT MEG A MAGYARORSZaGI ÁLTALÁNOS MUNKÁSPÁRT

Nyolcvanöt évvel ezelőtt, 1880- május 16-án, pünkösd reggelén összejöttek Budapest, Moson Orosháza, Pápa, Ság- vár, Sopron, Eger, Nagykanizsa, Komárom, Szombathely és több más helység magyar és német anyanyelvű munkásainak küldöttei, hogy formába öntsék Frankel Leónak a kilenc évvel azelőtti Párizsi Kommün miniszterének vezetésével előkészített művet: megalakítsák Magyarországon az első szocialista ploretár- pártot.

Tisza Kálmán kormányának és hatóságainak ellenállását legyőzve, sokévi szervező _ és felvilágosító munka után. ösz- szegyűlt a kongresszus. Jobb érv és meggyőzőbb kifogás híján Thaisz Elek főkapitány és rendőrei még kijátszották utolsó ütőkártyájukat: az

»ünnep okából« nem a reggeli, csak a későbbi órákban engedélyezték a tanácskozás megkezdését.

113 küldött 152 mandátumot hozott magával az ország minden részéről, s előttük hangzott el hazánk történetében először Marx és Engels"* tanításainak szellemében a későbbi évtizedek szocialista küzdelmeinek sarkalatos programpontja: A politikai hatalom meghódítása a munkásság fő követeléseinek egyike. Már egy hónappal korábban napvilágot látott a Népszava és az Arbeiter Wochen-Chronik hasábjain a kongresszust ösz- szehívó bizottság felhívása: ».. .Tapasztalat és osztálytudatosság alapján rájöttek a munkások arra... — írták —,

hogy nekik közös érdeküket képezi a társadalmi, állami viszonyoknak — melyek alatt nyögnek — oly módon átalakítása, hogy a jogok és kötelességek egyenlően oszoljanak meg; a gazdászati és politikai állapotok pedig akként szabályoztassanak, hogy minden gazdászati kizsákmányolás és politikai elnyomatás, vagyis az osztályuralom megszűntették, illetve azon talaj, melyen ezen intézmény nyugszik, alóla clvonassék .. .«

Frankel Leó, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom e kimagasló személyisége már abban az időben sok olyan összefüggést fölismert, amilyet a munkásmozgalom egyes vezetői a későbbi évtizedekben sem értettek meg világosan. A több nemzetiségű és osztállyá szerveződésének még kezdetén álló munkásság élén Frankel és munkatársai egyértelműen kinyilvánították, hogy Magyarországnak függetlenné kell válnia, hogy az Ausztriától való függés hátráltatja a fejlődést, hogy a túlnyomórészt mező- gazdasági jellegű ország nem lehet alkalmas színtere a szocialista eszmék megvalósításának, s hogy azzá váljék, előbb- utóbb ipari állammá kell lennie.

A kétnapos kongresszus megalakította a Magyarországi Általános Munkáspártot, amelv bátran, elvi következetességgel és nyíltsággal szembefordult a reakciós rágalmakkal és vár dakkal: hitet tett a proletár in- ternaiconaiizmus mellett, s kimondta; »Mi szocialisták, mi vagyunk az igazi hazafiak.«

A párt programjának kidolgozásánál Frankel és munkatársai figyelembe vették s hasznosították a német szociáldemokrácia góthai programjának marxi kritikáját. Az általános szocialista célokon kívül programjukban megfelelő helyet kapott a munkásság helyzetének megjavításáért vívott küzdelem egész sereg időszerű követelése. E program éle, később — Frankel Leó emigrációja után — különböző kispolgári-revizionista hatásokra erősen kicsorbult, elvesztette forradalmi lendületét. A nyolcvanöt évvel ezelőtti pártalakítás mégis olyan nevezetes és jelentős esemény, melyet népünk történetében a legfontosabbak közt tartunk számon.

▼. F.

FIGYELEM!

ÁRUHÁZAK, CIPÖBOLTOK, ruházati kiskereskedelmi vállalatok az üres, összehajtható

vándorcipődobozokat

sürgősen küldjék be a

MMgBgll

Göngyölegfelújító Vállalathoz, Budapest, XIII.,

Dévai u. 26. Telefon 204—650.

(4834)

KEDVES GYEREKEK! Meghívunk Benneteket a Televízió képernyője elé a május 18-án, 17.50 órakor kezdődő

iáborozás játékországban

című műsorra. Szórakoztató, hasznos tanácsokat kaptok a nyári vakáció helyes kihasználásához.

Sport-, Hangszer és Játéknagykereskedelmi Vállalat. (1686)

Élet a sziken

látogatás az ország legnagyobb

ÁLLAMI GAZDASÁGÁBAN

»HORTOBÁGYI PUSZTÁN

fúj a szél, fúj a szél, juhászlegény búsan útra kél..

Azt mondják —, ahogy < nóta is szól —, errefelé mindig fúj a szél. Felkapja és viszi szárnyán a homokot. Ember és gép, ember és tudomány örökös harcban áll a természettel. Régen általában a természet maradt felül, mostanában az ember hajtja hatalmába a természetet. Régen a szegényemberek ezrei vették nyakukba az országot, fölkerekedtek, hogy ahhoz jussanak, amit ez a sivár vidék nem adott meg nekik: munkához és kenyérhez.

Az utóbbi húsz esztendőben óriási változások történtek ezen a vidéken is. Nagy természetátalakító terveket valósított meg a szocializmus. Megszűnt a rettegett munka- nélküliség, sőt az utóbbi években itt is munkáskézhiánnyal küzd az ország legnagyobb állami mezőgazdasági üzeme, a Hortobágyi Állami Gazdaság. A hetvenkét és fél ezer hold- nyi föld gondozása, művelése sok munkáskezet követel. A nagy idénymunkák idején mintegy négyezer ember talál kenyérkereseti lehetőséget Kétszázhúsz traktor, huszonöt teherautó, száztizennégy öntözőgép, huszonkét kombájn és két repülőgép segít az embernek a szik meghódításáért folyó küzdelmében. A szikes, kötött, réti agyag igen szeszélyes. Az időjárás sem sokkal különb. Eső csak ritkán esik, akkor sem elegendő. Az évi csapadékmennyiség nem haladja meg az 500 millimétert. Nyáron a tűző nap majdhogy ki nem perzseli a szomjazó növényt Nem is minden terem meg ezen a vidéken. A föld egy része csak úgy terem, ha öntözik. A gazdaság területének fele — mintegy harminc- ötezer hold — csak legelőnek jó.

EBBŐL KÖVETKEZIK,

hogy a fő üzemág az állattenyésztés. A jószág nagy része az év nagyobbik felét a legelőn tölti, a száztízezer mázsa szénatermés egyelőre még nem fedezi a téli takarmány- szükségletet. Igen takarékosan kell bánniuk az abrakkal is, hiszen csak mintegy kilencezer holdon termelhetnek takarmánygabonát és kukoricát Több mint háromezer szarvasmarha, ötvenhatezer juh, csaknem kilencezer sertés nevelődik a gazdaságban. A legnagyobb arányt a juhászat képviseli, ennek fejlesztésére törekszenek a jövőben is, ezenkívül növelik a baromfiállományt is, amely jelenleg

szintén fél százezer körül mozog. Hamarosan rátérnek az igénytelen, kevés szemes takarmányt igénylő gyöngyös tenyésztésére. A lótenyésztés ugyancsak nagy megbecsülésnek örvend, a ménesben több mint nyolcszáz ló van, a nó- niusok tenyésztésével foglalkoznak előszeretettel. A ménest tavasztól késő őszig ugyancsak a legelőn tartják. A hortobágyi csikósok mai élete abban különbözik a régitől, hogy az éjszakát most már fedél alatt töltik.

AZ OLVASÓ BIZONYARA KÍVÁNCSI, vajon mit kap az ország ettől a gazdaságtól azokért a tíz- és százmilliókért, amelyeket gépek, épü letek, vegyszerek és talajjavító szerek formájában szakemberek kiképzésével (huszonnyolc agrármérnök és ugyanennyi technikus dolgozik a gazdaságban) a nagyüzem megteremtésére fordított A válasz: nem kidobott pénz ez, nemhiába fordított ekkora összeget a Hortobágy felkarolására a szocialista állam. Jóllehet még ráfizetéssel gazdálkodik, azonban egyre jelentősebb az árutermelése. Évente hárommillió liter tejet, tizenkétezer mázsa sertés- és marhahúst, tizennyolcezer- hétszáz mázsa halat, több mint kétezer mázsa gyanjút, negyvenezer mázsa kenyérgabonát, tízezer mázsa rizst kap az ország éléstára a Horto- bágyról. S ez a teljesítményeknek még egyáltalán nem a legfelső határa. Az öntözés további fejlesztésével, a gépesítés fokozásával még nagyobb eredmények elérésére képesek a Hortobágyon dolgozó emberek. Nyolcvan-száz kilométerre van a határ egyik része a másiktól — két megyét, öt járást és számos falut ölel át a nagy kiterjedésű földdarab —, érthető tehát, hogy az irányítás, a szervezés sem könnyű feladat De megoldják, s ennek eredménye még több termékben jelentkezik majd.

Külföldről és hazánk más tájairól is évről évre többen járnak erre a vidékre, sokan azért, hogy egzotikumot, délibábot lássanak. Nyilvánvalóan érdekes ez a táj, érdekesek az itt dolgozó emberek, érdekesek a hagyományok is.

AZ IGAZI CSODA azonban nem a délibáb, hanem az a valóság, melyet a szocialista társadalom teremtett és alakított ki a szikkel, a mostoha természeti viszonyokkal folytatott mindennapos küzdelmével. Büszkék lehetünk erre a Hortobágyra.

Varga József

sen ismerkedik a szövetkezetek életével, Időnként összegezi a változás mindennapos tényeit, az világosan látja: ezen az úton haladunk, rajta vagyunk az átalakulásnak ezen a pályáján, a szövetkezeti pa rasztság adott hányada mindinkább ezen a mérlegen méri a maga és társai sorsát, hely zetét. Hogy csak egyetlen példát említsünk, a marcali Vörös Csillag zárszámadó közgyűlésén egy szövetkezeti gaz. da pontosan így fogalmazta meg elismerő egyetértését »Jónak tartom, hogy a vezetőség nem nézi, ki mi volt múltban, hanem aszerint értékel embereket, hogy ki hogyan dolgozik most a közösben.«

A munka, a helytállás alapján értékelni, a közösségért végzett tevékenység a mérce — pártunknak olyan útmutatása ez, amit készségesen elfő gadnak azok a tsz-tagok, akik megélhetésük fő forrásának tartják közös gazdaságukat elfogadják, mert benne saját akaratuk, érdekük, kívánságuk világos és egyértelmű megfogalmazását látják. Elmondhat juk, hogy ez az emberi érték, mérő egyre általánosabban terjed, és mind több szövetkezetben meghonosodik.

(VT em mindig a munka ad- ta a_rangot a parasztembernek. Áz egyéni gazdálkodás idején a vagyon nagysága töltötte be az értékmérő szerepét. A legnagyobb birtok jelentette a legnagyobb tekintélyt. A falu életének, köz életének írott és íratlan szabályai mereven elválasztottak embert embertől, éles különbséget tettek köztük. A vagyoni különbségeken alapult mindez, a vagyoni különbségek bontották rétegekre a parasztságot. Ezen a gazdasági alapon ment végbe a falu társadalmának osztálytagozódása. A belőle fakadó ellentéteket, nézeteltéréseket, az érdekek összeütközéseit nem részletezzük, utalni viszont azért utaltunk rájuk, hogy emlékeztessünk: a múltbeli elkülönülésnek milyen maradványaitól kell megszabadítani a szövetkezeti útra tért, a szövetkezeti gazdálkodás útját járó parasztságot.

A szegényparaszt, a középparaszt, a gazdag paraszt egymástól elkülönülve élt. A szövetkezetbe mindannyian bejöttek, egymás mellett vannak, egyazon közösségnek tagjai. Ezért mondja az említett kongresszusi anyag: »A termelőszövetkezeti mozgalom győzelme a legfontosabb lépés az egységes szocialista szövetkezeti parasztság kialakulásának útján.« Döntő lépésről van szó; arról a lépésről amely megteremtette az előfeltételét az egységes osztály kialakulásának, a parasztság egységes osztállyá szerveződésének. Egységre törekszünk, tehát senkit sem lehet belőle kirekeszteni. Helyet kap a szocialistává váló parasztság soraiban mindaz, aki egyéni gazdaként bármelyik rétegbe tartozott: a régi nagygazda is meg volt cselédje is, az egykori középparaszt is meg az is, aki napszámba járt hozzá. Hogy erős válaszfal volt köztük a múltban? Ez igaz. S az is igaz, hogy a múltat nem könnyű feledni. Mégis paran- csolóan írja elő a szükségszerűség: temesse el mindenki régi sérelmét.

\ z elkülönülést, az érdekek eltérését meg ellentétét felváltotta a közeledés szűk ségszerűsége, az érdekek azo- nulásának követelménye: Ember ember mellett, a közös célért, a szövetkezet megalapozásáért, fejlesztéséért, felvirágoztatásáért — erre hívta a párt a parasztságot. Ami volt, az váljon múlttá, a jelen a fő s még inkább a jövő. Ez a jövő pedig olyan lesz, amilyenné az egész parasztság formálja. A jövőt alkotó nagy közös nekibuzdulásban kezdett összefogni a volt kispa- raszt az egykori módosabb gazdával, s ahol ebben mindenki vagy a nagy többség jó szándékkal egymásra talált, ott már korán kezdtek érdek.

lödni a közös erőfeszítés első gyümölcsei.

Történelmi változás ez, a dolgos hétköznapok munkája szövögeti az összetartozás érzésének, tudatának szálait. Az előbbre jutás főképpen attól függ, hogy a múltba Tévedésen hogyan kerekedik felül a jelen, a jövő fölépítésének akarása. Hallottam a somogyvá- mosi közgyűlésen egykori módosabb gazdát is beszélni. Az egykor más rétegbeliek jó érzékkel megállapították: okos dolgokat mond, érdemes figyelni; azt akarja, amit ők mindannyian, hogy még jobb legyen a szövetkezet. Másutt :meg parázsvitának voltam fültanúja. A raktárost vették elő, mert nem rendesen morzsoltat- ta le a kukoricát. Munkájának fogyatékosságait, közösbeli mulasztását vetették a szemére, nem pedig azt, hogy mekkora birtoka volt a belépés előtt. Dicsérni sem azért dicsérnek senkit sem, mert a régi világban valamilyen érdemeket szerzett — az elismerésnek a mai helytállás, a szövetkezetben kifejtett tevékenység az alapja.

1LT egindult, tart a változás- nak ez a folyamata. A tendenciák, a jelek, megnyilvánulások gondos összegezésével kirajzolódnak a további tennivalók körvonalai. Erősebb az egység mindenekelőtt ott, ahol jobbak a gazdasági eredmények. Gazdag szövetkezet megelégedett, jómódú tagja nem azt tartja számon, hogy társa ki és mi volt öt-hat vagy éppen húsz évvel ezelőtt, hanem a szövetkezet további fejlesztésére, benne a maga jólétének további növelésére gondol. A gyengeség, az eredménytelenség, a sikertelenség viszont nem az egységnek, egyetértésnek, hanem a civa- kodásnak, a széthúzásnak ad tápot. Nehezíti az összefogást a szövetkezeti demokrácia megsértése, mellőzése, az elv- telenség, a kivételezés, az anyagi ösztönzés kirívó aránytalansága stb is. A háztáji gazdálkodás eredményességének különbözőségé' meg a földjáradék fizetésé ugyancsak okoz bizonyos fokú anyagi feszültséget. A földjáradékot illetően nincs alku — törvény van rá, fizetni kell. A háztájiban rejlő törvényes lehetőségeket igyekezzen mindenki ésszerűen kiaknázni. Az egyéb tényezők is nagy figyelmet érdemelnek. Elsősorban a vezetés kötelessége és feladata az említett rendellenességek megszüntetése, a rend megtartása. Ez az egység erősítésének is fontos előfeltétele.

A falun a győzelemre ju- tott szövetkezeti mozgalom ledöntötte a régi osztálytagozódás vagyoni korlátáit. A parasztság történelme során most vált a munkásosztálynak legszilárdabb szövetségesévé. Nagy utat tett meg egysége megteremtésében, összefogása erősítésében. Gazdasági viszonyait tekintve a szocializmus talaján áll, tudatában azonban fellelhetők az egyéni gazdálkodásból ho. zott nézeteinek maradványai. A parasztságnak nemcsak a közösben végzett munkájára, hanem közösségi tudatára is szüksége van a szocializmusnak. Hiszen a dolog kétoldali nemcsak elválaszthatatlan egymástól, hanem kölcsönhatásban is van egymással. Párt- szervezeteinkre vár ennek biztosítására az eszmei, politikai, ideológiai nevelés feladatainak elvégzése. Gazdasági egység és emberi közösség a szövetkezet; nemcsak dolgoznak* termelnek, hanem élnek is benne, együtt élnek a társakra talált parasztemberek. Dobi István elvtárs írta legutóbb, e témával foglalkozva: »Hogy a szövetkezet valóban szövetkezet legyen a szó igazi érteU mében, ahhoz sok közösségi érzés kell az emberekben, a többiekkel, a gazdasággal, a faluval, az egésszel való törődés. Ez az egységes szövetkezeti parasztosztály formálódásának egyik jelentős tényezője..«

Kutas József