Somogyi Néplap, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-16 / 114. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1965. május 16 Hogyan alakult népgazdaságunk helyzete? A takarékossági intézkedések első eredményei Interjú dr. Tímár Mátyás pénzügyminiszterrel A Központi Sajtószolgálat munkatársa fölkereste dr. Tímár Mátyás pénzügyminisztert, s a népgazdaság helyzetével, az elmúlt hónapok takarékossági intézkedéseivel, valamint a gazdasági építőmunkában előttünk álló feladatokkal kapcsolatosan néhány kérdést tett föl neki. Az alábbiakban közöljük a kérdéseket és a miniszter válaszait. Mi jellemzi az állami vállalatok első negyed évi gazdálkodását? — Az 1965. évi népgazdasági terv fontos elhatározásokat tartalmaz, amelyek legfőbb feladatként a munka és a tér mékek minőségének, korszerűségének, a gazdálkodás hatékonyságának javítását tűzték ki, s a népgazdaság minden területén szigorúan megkövetelik az ésszerű takarékosságot. E célkitűzések a gazdálkodás vezérfonalául szolgálnak, és meghatározzák az állami vállalatok tevékenységét. Az állami ipar első negyedévi termelése 6 százalékkal .. volt több, mint egy évvel korábban; a termelésnek ezt a szintjét 1,1 százalékkal nagyobb munkás- és alkalmazotti létszámmal érte el az ipar. A termelési többlet tehát mintegy 80 százalékában a munka termelékenységének javulásából származott. Ebből is kitűnik: helyesek és indokoltak voltak azok a határozatok, amelyek a létszámgazdálkodás kérdésében láttak napvilágot. Megfelelő lépések történtek a normák felülvizsgálatára és korszerűsítésére is. A vállalatoknál intézkedtek a szükségletre termelés, az export-import arány kedvezőbbé tétele érdekében. Kedvező jelenség, hogy az import anyagtakarékossági intézkedések jó része nem adminisztratív jellegű, hanem a műszaki fejlesztési tevékenységbe illeszkedik. Mindez kedvezően hat a vállalatok költséggazdálkodására, nyereségének alakulására is. Az intézkedések hatékonysága természetesen csak a gazdálkodás hosszabb időszaka alatt, a végrehajtás során bontakozhat ki. Több területen még nem eléggé javulnak az eredmények, nehézségekkel küzdenek a vállalatok. Szükséges, hogy ezt a munkát ne kampányfeladatnak tekintsék, hanem folyamatosan szerezzenek érvényt e célkitűzéseknek a gazdálkodás minden mozzanatéban. O Miyen intézkedések támasztják alá a beruházások koncentrálását? Hogyan valósulnak meg ezek a gyakorlatban? Történt-e valami az állóeszközgazdálkodás megjavítására? — Az 1965. évi állóeszközfejlesztési terv kidolgozásánál arra törekedtünk, hogy a rendelkezésre álló eszközöket a legfontosabb népgazdasági célok elérésére koncentráljuk. A terv az eszközöket a már folyamatban lévő, befejeződő beruházásokra összpontosította, s csak kisebb mértékben kerül sor új beruházások megkezdésére. A terv megvalósításénak még csak kezdeti szakaszában vagyunk. Számos intézkedés történt, hogy a végrehajtás igazodjék a terv célkitűzéseihez. Ezek közül a következők emelhetők ki: Az építmények határidőre történő megvalósítása és a rendelkezésre bocsátott eszközök koncentrálása céljából az építőipar elszámolási és finanszírozási rendszere átalakul: megtettük a kezdő lépéseket afelé, hogy az építőipar finanszírozásában a «-befejezett építmény« szemlélet érvényesüljön. Ez annyit jelent: a kivitelező vállalat csak a létesítmény üzemelésre kész átadása után jut hozzá tevékenységének ellenértékéhez. Az idén az ötmillió forint alatti építési szerződések finanszírozása már ebben a rendszerben történik. Az eszközök tervszerű, koncentrált felhasználása szükségessé tette a túlszerződési és túlteljesítési igények elbírálásának megszigorítását. Ilyen engedélyek kiadására — gondos vizsgálat után — csak akkor kerülhet sor, ha a túlteljesítéssel a tervben meghatározott feladatok megvalósítását, gyorsítását segítik elő. Ezek között fontos helyet foglalnak el a külkereskedelmi- leg fontos beruházások. O Mi a véleménye miniszter elvtársnak arról hogy a felújítási eszközöket nem mindig megfelelően használják fel a vállalatok? — A tapasztalatok szerint a felújítási forrásból végzett munkák ellentmondásos képet mutatnak. Egyes helyeken a felújítási alap beruházásokra történő igénybevétele a műszakilag szükséges nagyjavítások elhanyagolásához vezet. Másutt — pótlási lehetőségek hiányában — elavult gépeken végeznek nagy ráfordítást igénylő, de minimális hatékonyságú felújítást, vagy elmulasztva a nagyobb költséggel járó esedékes felújítást, kisebb javításokkal igyekeznek ideig-óráig fenntartani az ilyen gépek üzemképességét. Sokszor az állóeszközök fenntartására igen sok erőt fordítunk, ugyanakkor végeredményben csak a technikát konzerváljuk. Ésszerűnek látszanak a rendkívül munkaigényes fenntartási tevékenység csökkentése részben a gyors leromlást akadályozó rendszeres karbantartással, részben az erkölcsileg avult és fizikailag elhasználódott állóeszközök kicserélésével. Aa állóeszközcsere mértékét természetesen a rendelkezésre álló erőforrásaink határozzák meg. Egyébként előrehaladott stádiumban lévő vizsgálódás folyik olyan finanszírozási rendszer kialakítására, ami az állóeszközgazdálkodásnak — ezen belül a szóban forgó témáknak — a korszerű követelményekhez igazodó továbbfejlesztésére törekszik. O Milyen eredményeket hoztak eddig a fölösleges készletek csökkentésére tett rendelkezések? Fo- iyik-e és milyen ütemben az egyes vállalatoknál fölöslegessé vált készletek kedvezményes értékesítése? —■ A rendelet, amely a fölösleges készletek hasznosítását szabályozza, februárban jelent meg. Így a végrehajtás sok helyütt még csak a szervezés időszakában van Az eltelt rövid idő alatt teljes kép még nem alakulhatott ki, néhány tapasztalat azonban már figyelemreméltó, és jelzi az elgondolás helyes ségéL A rendelkezésben megszabott lehetőség kétirányú. Lehetőség nyílott egyrészt arra hogy a vállalatok a maguk által feltárt fölösleges készleteket az eddiginél kötetlenebb föltételekkel szabadon értékesíthessék. Az eladási ár szabad megegyezés tárgya, és az árveszteséget a költségvetés az 1965-ös évben megtéríti. Másrészt az újabb fölöslegek képződésének megakadályozása végett múlt évben rendelt, de időközben szükségtelenné vált termékek szállítási szerződéseit a rendelkezés megjelenése után pár hétig kötbérmentesen föl lehetett bontani. A vállalatok — a határidő miatt — érthetően elsőnek a rendelések törlésével foglalkoztak. A tapasztalatok szerint számos helyen éltek is ezzel a lehetőséggel. A kohó- és gépiparban például már-, cius 31-ig a vállalatok 248 millió forint összegű rendelést bontottak fel. Több helyen a március 31-i határidőt meg is kellett hosszabbítani. A fölösleges készletek értékesítésére eddig főleg az előkészítő munkálatok folytak. A vállalatok hozzáfogtak készleteik részleges feltárásához, megkezdték eladásra szánt készleteik hirdetését, un. börzék alakultak ki. Ilyen jellegű találkozókra kerül sor a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyárban, a Metallóglóbusz Színesfém Készletező Vállalatnál, továbbá — egyebek között — az építőiparban Is. Dicséretes módon elő segíti ezt a munkát a sajtó, a televízió is. A gazdasági minisztériumok, a Pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank figyelemmel kísérik a vállalatoknak a fölösleges készletek leépítésére irányuló tevékenységét. Bízom abbém, hogy a vállalatok vezetői, műszaki és pénzügyi dolgozói élnek a lehetőségekkel, és biztosítják a kívánt eredmény elérését. Milyen hatása mutatkozik az idén bevezetett takarékossági intézkedéseknek? — A vállalati gazdálkodással kapcsolatban már eddig több takarékossági vonatkozású kérdést is érintettünk. A további intézkedések általában a reprezentációs költségek csökkentésére, a kiküldetések alaposabb elbírálására, az improduktív költségek (bírság, kötbér, kocsiállás- pénz, büntetőkamat, reprezentatív irodaberendezések stb.) csökkentésére, illetőleg megakadályozására ' irányulnak. A népgazdasági hatást itt ma még nehezen mérhetjük le, de előbb-utóbb feltétlenül jelentkezik a pénzügyi mutatók javulásában. A közületi kiadások mérséklésére irányuló intézkedésekre az a jellemző, hogy azokat valamennyi szervnél egységes elvek alapján hajtották végre, és kötelező Jellegűek. Legnagyobb részüket az 1965. évi állami költségvetés már érvényesíti, és a végrehajtást a pénzügyi apparátus folyamatosan ellenőrzi. Az intézkedések elősegítik a gazdálkodási keretekben meglévő tartalékok feltárását, ugyanakkor a költségvetési szervek biztosítani tudják a szociális és egészségügyi, valamint kulturális ellátás elért színvonalát Fő feladatunk, hogy a takarékossági szemléletet, gondolkodásmódot a mindennapi munkában megszilárdítsuk, és az eddigi eredmények megtartását, továbbfejlesztését a következő évek folyamán is biztosítsuk — mondotta befejezésül dr. Tímár Mátyás pénzügyminiszter. C. L. T eljesítmény növekedés és költségtakarékosság az Iharosberényi Gépállomáson Az Iharosberényi Gépállomáson mostanában gyakran beszélgetnek anról, hogy a termelési tervek teljesítésével párhuzamosan hogyan lehetne eleget tenni a takarékossági vállalásoknak is. Milyen célok elérésén fáradoznak az iharos- berényiek? A szerelőműhelyben végzi munkáját a gépállomás dolgozóinak mintegy fele. Az idei feladatok nagyobbik részét a műhelyben kell megoldani. A termelőszövetkezetek mind több erő- és munkagéppel gya- rapszanak, s ez arra késztette a gépállomást, hogy az eddiginél több javítómunkára rendezkedjen be. A műhely dolgozóinak száma eredetileg negyvenöt volt, ennyi embert igényeltek a saját és a szerződésben lekötött termelőszövetkezeti gépjavítások. Ám a tavaszi mezőgazdasági munkák során egyre több olyan megbízást kaptak a gazdaságoktól, melyeket korábban nem vettek számításba, mert nem volt rájuk szerződés. Ez indokolta, hogy hússzal több embert állítsanak a javításokra, egyúttal két és fél millió forinttal megemelték a termelési tervet. A műhelyben fél százalékos, összesen 75 000 forint értékű, a járásban a körzetsze- reiők, a brigádvezetők és a traktorosok pedig a negyvenkét erőgépnél csaknem 36 000 forint értékű anyag megtakarítását tűzték célul. A takarékossági előirányzat az üzemanyag felhasználásában több mint 20 000, az általános költségekben pedig 90 000 forint. S mindez a tervezettnél nagyobb termelési feladatokkal párosul; egyszerre kell növelni a teljesítményeket és csökkenteni a költségeket. Megnövekedtek a tennivalók a gépjavításban, ezenkívül a tervezett 53 004- helyett 58 300 normálhold mezőgazdasági munka elvégzését vállalták a csurgói járásban. “ Eredmények máris vannak_a műhelyben és a földeken is. A téli nagyjavítás után megtakarítás mutatkozik a műhelyben. És kint a területen? Németh László traktoros teljesítményére büszke a gépállomás. Inkén dolgozik egy olyan traktorral, amellyel elődje nem boldogult, nem tudott vele még átlagos teljesítményt sem elérni. Most ez a gép az új traktorok dekádonkénti 50—70 normálholdjával szemben 100 normálholdat végez tíznaponként. Igaz. Németh László nem hagyja magát elutasítani azzal, hogy nincs munka. Keresi a tennivalókat, szeret dolgozni, s példáját sok társa követi. De akadnak, akik lemaradtak. Ha ők is felzárkóznak, könnyebben elérhetik a kettős célt: növelhetik a teljesítményeket, és csökkenthetik a költségeket az Iharosberényi Gépállomáson. H. F. * S Minek a fedett piac? Csaknem 150 000 forintba került Tabon a fedett piactér megépítése. a tanács készíttette néhány évvel ezelőtt a lakosság kívánságára. Most azonban úery látszik, nincs rá szükség. Sok árus ugyanis nem hajlandó a fedett piac asztalkáit igénybe venni. Termékeiket — gyakran a könnyen szennyeződő tejet és tejterméket is — a piactér és az árok közötti területen, a földön helyezik el. Mások a fedett helyen ugyan, de nem az asztalkákra, hanem a földre rakják le áruikat. A piacterek rendjét a tanácsnak kell szabályozni. Ha még ni ^ ilyen rendelkezés, intézkedjenek haladéktalanul, hogy a község lakói, illetve az árusok rendeltetésének megfelelően használják a fedett piacteret. PÉLDAADÁSRA TÖREKSZENEK Az áprilisi taggyűlésen két embert vontak felelősségre a taszári kommunisták. Az egyi. két kizárták, a másikat szigorú megrovásban részesítették. — Mi a véleménye a kizárásról? — A kérdésre Szabó János raktárostól várom a választ — Súlyosnak tartom, mert a kizárás után nem tudunk ezzel az emberrel foglalkozni. Ezután még könnyebben vagdalódzik. — De ide figyelj, János Dobák Lászlóné párttitkái hangja kemény—, erről nem most esett szó először. Helyes volt az ő viselkedése? A szobában egyre sűrűbb a kékesszürke cigarettafüst — Nem. Ezt tudva tudja mindenki. Nem volt helyes. Néha én is ittam egy kicsit, de megfogadtam, hogy többet nem! Elgondolkoztam azon hogy a következőben egyszer én jövök. — Megbírálunk, erre elkészülhetsz! — Azt nem fogadtam, hogj nem iszom meg egy fröccsöt, de több nem lesz. — A maga kezén a tsz milliós értékei vannak. Ezt tudja? — kérdi Széles József tsz- elnök. — Sokkal jobban szeretem, ha a szemembe mondják a hibákat. Szóból ért az ember. Nekem az elemi iskola nem adott olyan leckét, mint a taggyűlés után az a néhány nap. Novemberben kezdte meg munkáját az új pártvezetőség. A fegyelem megszilárdításával is arra törekedtek, hogy minél hathatósabb segítséget nyújtsanak a termelőszövetkezetnek. A tizenhét tagból kilenc a tsz-ben dolgo zik. Az öt tagjelöltből kettő. A párttitkár asszony két- három hetenként egyszer út nak vál az elnökkel meg Keszthelyi Sándor agronó- mussal. Ilyenkor az egész napot a határban tőlük. — Nem árnyékként kísér jük egymást, de tudunk egymás dolgairól, munkájáról mondja a párttitkár. — Az emberekkel meg kell értetni, hogy mi a feladatuk. Ehhez pedig az szükséges, hogy tudjuk* mi is, milyen tennivalók várnak ránk ... _ — A múltkor az asszonyok nekem támadtak — veszi ál a szót az elnök —, mert egyik tagunkat ritkán látták a határban. Azt mondták hogy aki el tud járni a gyű. lésekre, s ott hallatja a sj vát, bírál, az biztosan él tud menni a burgonyaprizmákhoz is. Ültő helyében meg tudná különböztetni a férges gumót az egészségestől. — Beszélünk ezzel az asz- szonnyal is — kezdi a párttitkár. — Hiszen vannak nekünk olyan tagjaink, akiktől példát vehetnek az emberek. Például nehéz magyarázatot találni arra, hogy az egyik brigádvezető hívására mennek dolgozni az emberek, a másikéra meg nem. E — A kommunista brigádvezető szavára miért hallgatnak az emberek? Nagy József hangja maga- biztosságról, határozottságról tanúskodik. — Érteni kell az emberek nyelvén. Mindenkit munkája szerint kell értékelni. Rám hallgatnak is ?z emberek, mert megmondom a véleményemet. Nem jó, ha a brigádvezető felelőtlenül ígérget, de ha valamit megígért, azt tartsa is meg. S ezt meg kell követelni az emberektől is. Egyetlen párttag van a brigádban. De Igali Józsi bácsival mi nagyon megértjük egymást. Sok problémát közösen beszélünk meg. Ha szükség van rá, némelyik embernek ő is megmondogat. Ehhez megvan a megfelelő alapja is. S ezt munkával szerezte meg Már idestova hetvenkét éves, de nem marad el a munkában. Sőt... Ha szorítani kell, az elsők között van. Minden munkára vállalkozik. Még kaszálásra is. Ilyen idős korban pedig ez nem könnyű. — S a fiatalok? — Kevés nálunk a fiatal. Az építőiparban inkább meg lehet találni őket. 4 — S akik itthon vannak? — Ha azt mondanánk éjjel kettőkor Gadák Ferinek, hogy üljön fel a traktorra, és menjen dolgozni, akkor felülne és menne. — Egyik éjszaka 170 mázsa szuperfoszfátot hordott fel az állomásról a két tagjelölt traktoros, Gadár meg Katona Jóska. Szitál az eső. A nedves földbe burgonyagumók hullanak. A traktor itt is, ott is elássa magát. Az idő viszont sürget. A vetőgumónak a földben a helye. — Csinálnám én akármeddig — mondja Gadár Ferenc —, de az emberek este hatkor itt hagynak. — S ez ellen nem lehet szót emelni? — Ez ellen nincs appelláta. Tudom róla, hogy bevonulása előtt G—35-ös traktoron dolgozott. Egy éjszaka csaknem annyi földet szántott fel, mint más univerzális géppel. — Hogyan csinálta ezt? — Szeretni kell az ember, nek azt, amit csinál. S Taszáron sokan szeretik a munkájukat. Ezek az emberek arra törekszenek, hogy másokkal is megszerettessék. Szép szóval érvelnek, s ha ez nem megy, fenyítenek is, mert a taszári kommunisták jól tudják, hogy a fegyelem a jó munka alapja. Nem egymás ellen, hanem egymásért teszik ezt. Kercza Imre Ha föl megy a vásárra, ne felejtse magával vinni hibás óráját, amelyet a vásár ideje alatt soron kívül, eredeti alkatrészekkel megjavít az ÓRÁSOK SZÖVETKEZETE Keleti pályaudvarnál VIII. Rákóczi út 59. Nyugati pályaudvarnál VI,, Lenin krt. 99. (Béke szálló mellett) Déli pályaudvarnál XII. Magyar Jakobinusok t. 7. (2518)
