Somogyi Néplap, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-13 / 111. szám

Csütörtök, 1965. május 13. 3 SOMOGYI NÉPLAP n m --^-^i-y-r^-^WVWM-VWM-tnnruxnj-i KÉSZÜLŐDNEK A SZEZONRA A CSŐ KO NYAV ISO NT AI GYÓGYFÜRDŐBEN Mi a dolgok A régi fabódét lebontották, és téglából építettek fedett helyiséget 175 090 forintos költséggel. Átépítették a ruhatárat, a külső medencét bekerítették, a nád he­lyett műanyag árnyékolót tettek föl, és zuhanyozót he­lyeztek üzembe. Még csak a fedett medencében lehet fürödni, de máris sok gyógyulni akaró keresi föl a fürdőt. Balatonszéplaki gond: VISSZAFEJLŐDÉS 1951-ben a Siófoktól hat kilométerre levő Balaton- széplakon előbb fiókpostát, majd, később postahivatalt létesítettek. Akkor alig ezer- ötszázan, ma pedig több mint háromezren laknak a posta- hivatalhoz tartozó területen. Nyáron ez a szám tízezer fö­lé emelkedik. E postahivatalra ezután még nagyobb szükség lenne, mert közelében hamarosan megnyílik a nemzetközi új­ságíró-üdülő. A Pécsi Posta- igazgatóság a napokban még­is azt közölte a siófoki posta vezetőjével, hogy a Balaton- széplakon levő hivatalt május 15-tel bezárja, és annak mun­káját is Siófoknak kell majd ellátnia. Ha az igazgatóság nem vonja vissza a döntést, postahiva­tal nélkül marad Balaton- széplák. Mi okolta a problémát? Az említett postahivatal magán­Szövetkezetig n k kőműveseket, kőművesek mellé iérli segédmunkásokat alkalmaz. Vidékieknek szál­lást biztosítunk. Munka­hely: állandó budapesti munka, teljesítménybér­ben. Ugyanitt általános is­kolát végzett, vagy végző 16 éven aluli fiatalokat Bu­dapesten lakással, Buda­pest környékéről bejárás­sal szerződtetünk kőműves, ács, asztalos, bádogos, víz­szerelő, villanyszerelő szak­mában. Iskolai jelentkezési lap, tanácsi igazolás szük­séges. Jelentkezés: Buda­pest, VIII.. Auróra u. 23. Április 4. Ktsz. (1573) házban működik. A ház tu- lapdonosa megunta, hogy az igazgatóság nem gondosko­dik az épületben keletkezett rongálódások kijavításáról. Arra sem tartották érdemes­nek a tulajdonost, hogy meg­kérdezzék: hozzájárul-e, hogy kertjében pavilont állítsanak fel. (Építési engedélyük sem volt, mégis megcsinálták.) Ezért kérte, költöztessék el a hivatalt máshová. Meg is ígérték, hogy legkésőbb 1964 decemberéig rendelkezésére bocsátják lakását, ugyanis vásárolnak egy házat a hiva­tal céljaira. Ebből semmi sem lett, pedig volt is, van is eladó ház. Tulajdonosa szí­vesen bérbe adná házát, mi­vel az igazgatóság arra hi­vatkozik, hogy jelenleg nincs pénze házvételre. Ha bezárják a széplaki pos­tát, a község lakói és a nyá­ri üdülők gyalogolhatnak hat kilométert Siófokra, hogyha csomagot, táviratot, ajánlott vagy eszpresszlevelet, pénzt akarnak feladni. Aki kényel­mesen szeretne utazni, s cso­magját postán küldi maga után Széplakra, az is rosszul jár: mehet érte Siófokra. A széplaki boltok, vendéglők vezetői a napi bevételt estén­ként vihetik a siófoki postá­ra. Pedig kínálkozik megoldás. Ha az igazgatóság szívén vi­seli a posta jó hírét — már­pedig ez biztosan így van —, akkor megtalálja a megoldás kulcsát, s nem zárja be a ba­latonszéplaki postahivatalt. Sz. L. FIGYELMEZTETÖ ESE­TET tettek szóvá a minap egy tanácskozáson. A helyszíni vizsgálat tapasztalatait ismer­tetve közölték, hogy tavaly gazban maradt a burgonya Ri- nyabesenyőn. A tr^ofe nem ka­pálták meg, a vezetők nem bol­dogultak a növényápolás meg­szervezésével. A kötelesség­érzet hiánya meg a szervező­készség gyengesége végül is te­temes anyagi kárban bosszulta meg magát Nem ez az általános me­gyénk közös gazdaságaiban, Szövetkezeti parasztságunk túlnyomó többsége becsülettel megteszi, ami időről időre reá hárul a közös munkából He­lyenként és időszakonként azonban még most is támad­nak zavarok. Ilyen mulasztás és rendellenesség leginkább gyenge szövetkezetekben ta­pasztalható. Rendszerint anya­gi nehézség, a rraunkadíjazás fogyatékossága miatt húzódoz­nak némely tsz-taigok például a kapálástól. »-Nem éri meg« — mondják. S közben közö­nyösen, sőt — mondjuk ki ha­tározottan : lelkiismeretlenül nézik, hogy a gyom ellepi az egész táblát. Hanyag munká­ból csakis gyenge termés szár­mazik, s a szövetkezet, a ta­gok anyagi helyzete tovább romlik. Nem dolgoznak szor­galmasan, mert .gyengén fizet a szövetkezet És mert nem dolgoznak, megmarad vagy még súlyosbodik a gyengeség — micsoda veszedelmes kör­forgás ez! Alapozhatja-e sorsát ilyen felfogásra és gyakorlatra egyetlen szövetkezeti gazda is? Nem furdalja-e a lelkiismeret, amikor gaztengerben látja pusztulni azt a vetett növényit, ami kellő gondozás árán éppen az ember jólétét alapozná meg? Az állam nem hagyja ma­gukra a súlyos gazdasági ne­hézségekkel küszködő szövet­kezetek tagjait. Senki nem mondja nekik, hogy »éljetek meg, ahogy tudtok, vagy ha kevés a tenméstek, hát nélkü­lözzetek!« A természeti csapá­sok, a mostoha talaj- és időjá­rási viszonyok terheit az or­szág nem hárítja a gondokkal, bajokkal viaskodó parasztokra. Segíti, támogatja őket — ez a segjtokészség rendszerünknek sajátja. De csupán a társada­lom támogatását várni, és köz­ben a maguk dolgát el nem végezni? Baj van ilyen helyen a parasztemberre általánosan jellemző kötelességtudattal, földszeretettel, helytállással. Nem marad el, jön a várt se­gítség, de az el nem végzett munkát, az elemi kötelesség elmulasztásából keletkezett kárt a népgazdaság nem fizet­heti meg egyetlen tsz-tagnak, brigádnak, szövetkezetnek sem. A KÖZÖS MEG AZ EGYÉ­NI ÉRDEK összeütközésének vagyunk általában tanúi ott, ahol a nagy táblákon gazban sínylődik, a háztáji parcellá­kon pedig virul a burgonya meg a kukorica. Mondják is tsz-vezetők, hogy amíg a ház­tájit rendbe nem tették, addig a közösnek feléje sem néznek némely tagok. S utána is a ré­szest még csak meggondozzák, de a közös gazdaság egyéb dolgaiban nemigen erőltetik meg magukat. Mit szóljon ilye­nek láttán-hallatán az ember? Nem nyugodhat bele senki az effajta rendellenességbe Rendszabály kell, hatásos in­tézkedés — ott helyben keli mindezt foganatosítani. Ha becsületérzés nem bizonyul tel­jes értékűnek, a fegyelmezés adott eszközeihez kell nyúlni Csak a részesbe mennek? Kap­csolja a vezetés, a közgyűlés az egyéb munkákhoz a száza­lékos művelést. Első a háztáji? Ne kapjon fogatot mindaddig senki, amíg a közösben eleget nem tett kötelezettségének. Népszerű lilén az ilyen eljárás? Attól függ, hogy kinek a szem. szögéből nézzük. Bizonyos, hogy az érintettek nem fognak tapsolni a rendteremtésnek. De hát miféle ész-vezetés az, amely munkáját, intézkedéseit a hanyagok, mulasztók, fegyel­mezetlenek érdekedhez, véle­ményéhez igazítja? A becsüle­tes, szorgalmas, dolgos embe­rek kívánsága* állásfoglalása, egyetértése — ez és csakis ez lehet a vezetés normája, mér­céje, irányadója. A mindennapos munkael­igazításról beszélgettünk nem­régiben egy jól gazdálkodó szövetkezet elnökével. Hasz­nos tapasztalatokat ismerte­tett. Elmondta, hogy most már a növénytermesztési dolgozók is naponta jelentkeznek mun­kára. Kezdetben az a módszer alakult ki, hogy tavasztól őszig a brigádvezető este későn vagy hajnalban járta az utcát, a fél falut, s minden házhoz be­szólt: megmondta, mi lesz reg­gel a munka. Szinte kérlelte a tagokat, könyörgött nékik: le­gyenek szívesek, jöjjenek pon­tosan. S a tagság ezt az alaku­lás után alkalmazott módszert természetesnek vette, meg­szokta, s utána is elvárta, hogy a brigádvezető — mint a veze­tőségnek amolyan küldönce — naponta bezörgessen az abla­kon. A házigazda az ágyban fekve nyugodtan pihent gon­dolván: »Majd jön értem a bnigadéros, ha úgy látja, hogy lehet és kell ma kapálni vagy szénát gyűjteni.« S a brigádvezető valóban ment is. De most már nem megy. Mert rájöttek, fölismer­ték, hogy nem ez a dolga. Nem az a megbízatása, hogy hívja dolgozni az embereket, hanem az, hogy szervezze meg tevé­kenységüket, ossza be munká­ra őket. Erezze minden tag mindennapos kötelességének, hogy nem vár hívásra, hanem önként megy reggelenként el­foglaltságot kérni. Most csak akkor szól be a brigádvezető valakinek, ha nem tud neki munkát adná. Beszól, nehogy eljöjjön fölöslegesen. Ez szá­mít tehát a kivételnek. A rendszeres, az általános, sőt most már a természetes az, hogy a növénytermesztés dol­gozol is naponta jelentkeznek brigádvezetőjüknél, vagy pedig az előző napi megállapodás ér­telmében folytatják a kapá­lást, illetve a burgonyaszedést ott, ahol este abba hagyták. EZ A DOLGOK RENDJE. Így jár el rendszeresen mun­kahelyére hazánkban vala­mennyi gyári munkás, vállala­ti vagy hivatali dolgozó. Meg a szövetkezetben is eszerint jöttek eddig is naponta mun­káira az állatgondozók, trakto­rosok, a vezetők. Igen, a nö­vénytermelési brigádok tagjai is tudhatják: van munka, memú kell, tenni kell. Min­den hívás nélkül is. S a maga feladatát naponta el kell vé­geznie mindenkinek. Nemcsak a dolgoknak, hanem az életnek is ez a rendje. Kutas József (Tudósítónktól.) A mezöcsokonyai fmsz a fel- szabadulási munkaverseny el­ső szakaszában a második he­lyet szerezte meg 120 új tagot akartak beszervezni a mozga­lomba, ezzel szemben 404 em­berrel gyarapították az fmsz tagságát A tervezett 24 000 fo­rint részjegy helyett 39 000 fo­rintot fizetett a tagság. 21 000 forint volt a társadalmi mun­ka értéke a tervezett 16 000 fo­rint helyett Neubauer József, a szövetke­zet elnöke szerint az a sikerük nyitja, hogy összeforrott, egyet akaró kollektíva dolgozik az fmsz-nél. Az alkalmazottak 70 százaléka a törzsgárdához tar­tozik. Maga az elnök kezdettől fogva a szövetkezeti mozgalom harcosa, de Tóth Nándor, Ko­vács József és Dómján György is már tizenöt éve szolgálja a szövetkezetét. Puchmann Sán­dor somogysárdi italból tvezeto szintén egyike a legrégebbi dolgozóiknak. A verseny időszakában nem volt olyan gyűlés, értekezlet, ahól ne beszélteik volna a Á felszabadulási munkaverseny második szakaszában is élen akar járni a mezöcsokonyai fmsz munkaversenyről,. a várható eredményről, a tennivalókról. Páros versenyek indultak. A szövetkezet minden dolgozója igyekezett a másikon túltenni. A tagszervezésben Beck József hetesi, Szerencsés István új- várfalvi és Krafft József so­mogysárdi választott vezető tett sókat A dolgozók között min­denki helyállt, főként Szentgróti János bodrogi .felvásárló, Nagy Gyuláné jutái bolti eladó, Kelemen Lászlóné jutái felvásárló. Né­meth István somogysárdi fel­vásárló és Gábor Lajos mező- csokonyai boltvezető dolgozott legtöbbet A társadalmi munkából a ve­zetők és a dolgozók egyaránt kivették részüket. Az egységek környékét parkírozták, csino­sították. A hetesi termelőszö­vetkezet anyagokkal és fuvar­ral segített a társadalmi mun­kában. A szövetkezet a felszabadu­lási munkaverseny második szakaszában — amely decem­ber 31-ig tart — szintén az el­sők között aikar végezni. . Külön terv szerint foglalkoznak a pártszerve­zetek számszerű erősítésé­vel a csurgói járásban. A járási pártbizottság évekre visszamenően értékelte ezt a munkát, s a tapasztala­tok elemzése, a helyzet föl­mérése alapján intézkedési tervben rögzítette a tenni­valókat. Kivált a falusi alapszer­vezetek pártépítési tevé­kenységére irányítják a fő figyelmet. A megyei párt- bizottság idevágó — 1963. novemberi — határozata ma is változatlanul Időszerű útmutatásának szellemében, hatékonyabb helyszíni segít­séggel igyekeznek ezen a té­ren előbbre jutni. Nem tag­toborzásról van szó, de nem is olyan dologról, amit az ösztönösségre hagyhatnánk. Abba ugyanis nem lehet be­lenyugodni, hogy indokolat­lanul lassú ez a folyamat, és akad néhány alapszerve­zet, amely évek óta nem vesz föl egyetlen tagot vagy tagjelöltet sem. A ter­melőmunkában kitűnt, a fölvételi követelményeknek minden tekintetben megfe­lelő szövetkezeti parasztok közeledésének, belépésének megkönnyítésére rendszere­sebben tanácskoznak velük a pártmunkások. Másokat ugyancsak tervszerű és fo­lyamatos foglalkozással, ne­veléssel, meggyőzéssel igye­keznek eljuttatni az alap- szervezet közösségébe. A nárt valamennyi falusi szervezetében szükséges ezt a feladatot állandóan napi­renden tartani. Ahogy Nagy Árpád elvtárs, a járási párt- bizottság titkára a párt számszerű erősítésének in­tézkedési tervéről elmondta, a tsz-pártszervezetek veze­tőségeinek figyelmét nyo­matékosan fölhívtuk arra, hogy a szorgalmas paraszt­asszonyok politikai nevelé­sével többet törődjenek. K. J. Huszonkét brigád versenyez az Újpesti Cérnagyár nagyatádi telepén A Pamutíonó-ipari Vállalat Üj pesti Cémagyárának nagyatádi telepén huszonkét brigád vesz részt a munkaversenyben. A ki­szerelőben 9, a cémázóban 7, a kikészítőben 4, a meóban két bri­gád versenyez: összesen kétszáz­ötvenhárom dolgozó. Tizenegy szocialista brigád megkapta az ok­levelet, kettő pedig a jelvényt a vállalások teljesítéséért és a Jó munkáért. Tizenhatan kaptak »Kiváló dol­gozó« jelvényt s hetvenhárman »Kiváló dolgozó« oklevelet a múlt évi eredmények alapján. BIZTOS JELZŐRENDSZER Tavaly két baleset történt a balatonszentgyörgyi állomá­son, az idén pedig egy. A mun­kásvédelmi őrök lelkiismeretes munkája hozzájárult ehhez az eredményhez. A raktárban, a pályafenntartásnál, a kocsiren­dezőknél dolgozó öt munkás- védelmi őr figyelemmel kíséri az óvó rendszabályok megtar­tását. Ha balesetet okozhat a törött aknatető, a vágányhoz közel leeresztett salak, azonnal szóinak Hajas Ferenc munkás- védelmi megbízottnak. Rögzí­tik a tényeket a biztonsági megbízott naplójában, kérik az intézkedést A szentgyöngyi munkásvé­delmi őrök jól dolgoznak, éber szemmel járnak munkahelyü­kön, bátran beírják a naplóba megjegyzésüket. Az ötvenöt éves pályafenn­tartási vonalgondozó tizenhét éve dolgozik a vasútnál, s ti­zenegy éve munkásvédelmi megbízott. — Nehéz munka? — Kell hozzá egy kis gya­korlat ... Az elején bizony megesett, hogy melléfogtunk. A munka menetét segítjük elő a baleset-elhárítással, nem le­het kukoricázni, jelezni kell a hibákat. A szakszervezet, a pártszervezet támogatja mun­kánkat, eligazít, hova fordul­junk intézkedésért. — Kik a legjobb munkásvé­delmi őrök? — Mind jók. — De mégis? — Hát Kovács János kocsi- rendező ... Aztán Czopher Zoltán a pályaíenntartástól. Ha észreveszi, hogy valamelyik társa nem úgy lép, nem úgy fog, ahogy kell, már rászól. A kívülálló nem is gondolná, milyen veszélyeket rejt pél­dául, ha nem takarítják rende­sen a peront, nem tiszta a vá­gányok közötti terület. Az ál­lomásnak nagyon nagy a da­rabárus forgalma. A munkás­védelmi őr minden hónapban ellenőrzi, nem tört-e össze a cementburkolat azon a helyen, ahol ledobálják az árut. Ezek a rések, lyukak lábtörést, sőt súlyosabb sérülést okozhatnak, ezért mindig megcsináltatják. Lapozzuk a biztonsági nap­lót. Kalász Ferencné szb-tit- kár, Hajas Ferenc munkásvé­delmi megbízott megjegyzése­ket fűz a beírásokhoz. A mun­kásvédelmi őrök kifogásolták, hogy a vágányok közti beton­átjárók rézsútos része salakból van, s ha a mozdony ott hi­vatja ki a gőzt, nem marad semmi belőle. Azóta megren­delték a betonelemeket, nem­sokára megkapja az állomás;. A pályaudvar Nagykanizsa fe­lőli részén fával fedték le az almát. Betontetőt rakattak rá, nehogy beszakadjon valame­lyik vasutas alatt, aki éppen ott lép le a szerelvényről. Be- meszeltették az előtétfákat az 1. és a 2. számú toronynál, hogy szemébe tűnjenek a ko­csirendezőknek. Efhordatták a szertár szenét a vágány mellől, mert elfoglalta a biztonsági szempontból hagyott szabad te­ret, az úgynevezett űrszel­vényt. összevissza eresztették le a mozdonyokból a salakot, a pálya mentén mindenhol kupa­cok voltak, pedig az előírás szerint csak egy helyen lehet kirakni. Ezt is elintézték az aktívák, ök figyeltek föl arra, hogy lekopott a festék a jelző­berendezésekről. Azonnal új­rafestették, mert végzetes bal­eset előidézője lehetett volna, ha valamelyik mozdonyvezető elnézi a jelzést. A balatonszentgyörgyi mun­kásvédelmi őrök éberségükkel, lelkiismeretes munkájukkal megelőzik a baleseteket, vi­gyáznak maguk és munkatár­saik, az utasok biztonságára. Lajos Géz*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents