Somogyi Néplap, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-11 / 109. szám

SomogyiMéplap L7 'MSZMP MEGVEI r<l»OTT^AGA E.S A MEGYE' TANACS LAPJA A NEHEZEBB ÚT Kaposváron mutatták be az első magyar gyógypedagógiai filmet NEM MINDENNAPI ESE- száj. Közelképek* — ragyo- mára dolgoz föl e«» mélysé­GAZDAG PROGRAM, MAGAS SZÍNVONAL az úttörő kulturális szemle városi bemutatóján MÉNY színhelye volt teg- góan fényképezett közelképek nap délben a Latinka Műve- — sorozatában arcokkal, sze­mekkel, az első mosollyal, az első szóval ismerkedünk s a tudás, az ismeretszerzés vá­gyával, mely másoknál — a beszélőknél — oly könnyen kielégül. Itt minden h»»­lődési Ház. Az alkotók rész­vételével mutatták be ünne­pélyes keretek között a Ka­posvári Süketnéma Intézet­ben készült A nehezebb út című népszerű tudományos kisfilmet. A bemutatón meg­jelent Németh Ferenc, a me­gyei pártbizottság első titkára, a megyei tanács, a városi pártbizottság és a tanács ve­zetői, munkatársai. Minden bevezető nélkül — mintegy azzal a szándékkal, hogy beszéljen helyettünk a film — önmagukról s éle­tünk egy kevéssé ismert moz­zanatáról, a süketnémák küz­delmes útjáról peregtek a filmkockák. Jelbeszéddel »társalgó« sü­ketnéma férfiakat látunk a bevezető képsorban; körülöt­tük, a park mögött zajlik az élet. ök ott ülnek egy pádon elkülönülten, egy kicsit az élettől, a forgatagtól távol, s próbálják megérteni egymást, csak egymás számára lehet mondanivalójuk. És ez az el­különülés, a társadalom tag­jai és a fogyatékosok között magasodó láthatatlan válasz­fal ledöntésének gondolata ihlette művészi alkotásra Pézsa Tibor író-rendezőt és Schuller Imre operatőrt.*' Kicsi kezek tapadnak a dobra, az első hangélmény rögződik. Értelemtől sugárzó szemek alatt isszonyú erőfe­gesen emberi témát. Agitatív hatása szinte felbecsülhetet­len, hisz azt mondja: a peda­gógiától várhatnak igazi ered­ményt a szülők. Közelebb hozza a fogyatékosokat társa­dalmunk tagjaihoz, döntögeti a láthatatlan válaszfalat. S minden szó mögött az apró még egy óriási értéke: ki­emberke s az őt kézen mgo hallatlanul türelmes és áldo­zatkész pedagógus erőfeszíté­se rejtőzik. És végigkísérjük ezt a nagy csatát az első szótól József Attila verséig, a gyermekek szellemi fejlődé­sének szinte minden állomá­sát sűrítetten, tudományos alapon és mégis közérthetően, élmén vszerűen. MÉLYSÉQES HUMANIZ­MUS, belső átélés és azono­sulás jellemzi ezt a filmet; humanizmus, mint magát a társadalmat, melyben ember­ré. a közösség alkotó tagjává nőhet a fogyatékos gyermek. A film minden kockájából érezni az alkotók közelségét, azt, hogy a mesterségbeli tu­dás a hivatástudat aláren­deltje, azt, hogy ez az úttörő kezdeményezés — 1 hisz az el­ső magyar gyógypedagógiai filmről van szó — föllelkesí­tette és magával ragadta őket. Kifogástalanul találták meg a hangot, az arányokat. Ismeretet ad ez a film. mert bemutat ja az intézet kis la­kóinak életét, s ezzel egyút­tal dokumentál is. Tudomá­nyos precizitással és mégsem szítéssel formálódik szóra a a szűk szakértői közönség szá­mondattanul emeli meg­érdemelten magasra a peda­gógusokat, akik az intézet fa­lai között mindenki számára láthatatlanul adják önmagu­kat a fogyatékosok fölemelé­séért. SZÉP FILM A nehezebb út! De sokkal több annál. Vallo­más az emberszeretetről, ér­zelmi áradás azokért, akiknek a nehéz, küzdelmes élet adó­dott. S bír a film érzelmek­re hat, a néző elérzékenyül, az alkotók nem sajnáltatják »hőseiket«. Optimizmus cseng az utolsó képsorban s József Attila szavai a már-már tisz­tán beszélő gyermekajkakról. Nem sajnálnunk kell hát őket, örvendenünk velük: mert az intézet falai közül nem juthatnak már az elha­gyott padra, nekik • mindenki számára lesz mondanivaló­juk ... A bemutató után a megye, a város vezetői találkoztak az alkotókkal, beszélgettek a filmről, s köszönetüket fejez­ték ki Pézsa Tibornak, Schul­ler Imrének elmélyült mun­kájukért. Jávori Béla Termő lett a zsenge hajtás Irodalmi színpadaink megyei bemutatója Bal együttes és néhány versmondó részvételével tar­tották meg vasárnap délelőtt — a Latinka Kulturális Szem­le keretében — az irodalmi színpadok megyei bemutató­ját. A részvevőket a megye jó képességű csoportjai közül választották ki a szakemberek. Jól választottak: a bemutató szép bizonyítéka volt annak, hogy a műkedvelő művészet ebben a műfajban is képes a fejlődésre (minden ellenkező híresztelés ellenére). Alig néhány éve még or­szágosan — így nálunk is — a műkedvelő művészet fiatal ágaként emlegettük az irodal­mi színpadokat. E néhány év alatt a zsenge hajtás gyümöl­csöt termő fává terebélyese­dett nemcsak középiskoláink­ban, hanem járási székhelye­inken s nem egy kisebb-na- gyobb községünkben is. Moz­galommá, szívet-lelket gyö­nyörködtető produkciókká nőt­tek föl a kezdeti társulások első kísérletei, közöttük már országos sikerű és nevű együt­tes is akad. Hatásában azon­ban nem kisebb jelentőségű a többi együttes munkássága sem. A megyei bemutatón ta­pasztalt színvonalerrtelkedés mellett a műsorpolitika javu­lásáról is számot adhatunk. Ez a kétirányú fejlődés már szép eredmény. Szilárd alap ahhoz, hogy az irodalmi színpadi mozgalom mi nél szélesebbre bontakozzék megyénkben. s hogy ezeknek a valóban jó és színvonalas műsoroknak az eszmeisége minél több köz­ségbe jusson el a közönség­hez Négy irodalmi SMÍnpadot hallottunk. Közülük kettő egé­szen fiatal, még egy éve sincs, hogy működik. Szép vállalko­zás a Pamutfonó-ipari Válla­lat együttesének Eleven ég cí­mű irodalmi összeállítása a spanyol nép szabadságharcá­ról. Műsoruk lendülete, formai ötletei a mondanivaló szol­gálatában és a csoport lelkes ügyszeretete: biztató ígéretek a még zsenge előadókészség for­málódására. Hasonlóképpen az ősz óta működik együtt a mar­cali MN 2131. számú alakulat irodalmi színpada. Szép szö­vegű, igen helyesen értelme­zett és érzelmekben hiteles tolmácsolásukban a Japán ha­lászok című oratórium elő­adása különös hangsúlyt ka­pott ezen a napon: május 9- én, a győzelem huszadik év­fordulóján. Á bemutató egyik legjobb produkcióját láttuk tőlük. A Kaposvári Fiatalok Vi­dám Színpada régi ismerő­sünk. Ezúttal a Humor a ja­vából című műsorukból adtak nagy sikerű összeállítást. Ez az együttes a vers, a próza, a dal és a drámai elemek igen szerencsés, magas színvonalú ötvözetében újít meg egy pa­tinás hagyományokkal rendel­kező műfajt: az irodalmi kaba­rét. A nagyatádi irodalmi' szín­pad arányosan szerkesztett és jó érzékkel válogatott Nem elég! című összeállításban mai költészetünk gyöngyszemeit mutatta be. Műsorukat csi­szolt, belső ihletettségű vers­mondás jellemezte. A bemutató legnagyobb — kellemes — meglepetése a hencsei színjátszók szereplé­se: Ságodi így fizettek című egyfelvonásos színdarabjának az előadása volt. Falusi szín­játszó csoporttól aligha lát­tunk még ilyen egységes, ki­egyensúlyozott rendezésű elő­adást ilyen természetes, őszin­te, frázismentes tolmácsolás­ban. Értékes, szép perceket nyújtottak a tizenkilences té­májú darab bemutatásával. Hasonlóan élvezetes volt — bár néhány figurája halvá­nyabbra sikerült — Ulja- nyinszkij Távol a hazától cí­mű darabja a balatonszárszói színjátszó csoport előadásában. Különösen szövegmondásuk érdemel dicséretet. A vers­mondók közül Bakács Ákos honvédet (Nagyatád) és Bó- dis Ibolyát (Kutas) emelnénk ki jól értelmezett, őszinte han­gú és technikailag is figye­lemreméltó versmondásért. Am irodalmi aaínpadok és a színjátszó csoportok me­gyei bemutatója minőségi fej­lődésről, jól megalapozott színvonalemelkedésről * tanús­kodik. Kár. hogy erről nem győződtek meg többen: a La­tinka Művelődési Ház nagy­termében alig nyolcvan—száz főnyi, főleg szakmabeli közön­ség gyűlt össze ebből az alka­lomból. Szervezési tanulniva- lóink mellett a jövőben még az is feladatunk lesz, hogy megismertessük és megszeret­tessük ezt a műfajt a közön­séggel. Wallinger Endre Az őrsi, raj- és csapatbemu­tatók után a kaposvári úttörők legjobb szavalói, táncosai, hangszer- és énekszólistái, me­semondói vasárnap mérték össze tudásukat a Kilián György Ifjúságii és Üttöroház- ban az úttörő kulturális szem­le városi bemutatóján. Az úttörők Ki mit tud?-ja több kellemes meglepetéssel szolgált. A műsorszámok sok tehetséges úttörőre hívták fel a figyelmet, megjérett a nevelők igényes munkájának gyümöl­cse: a lehető legtöbbet »hoz­ták ki« a szereplőkből. Több hangszerszólót hall­hattunk. Közülük kiemelkedett Zavilla Norbert dinamikus, szép hegedűjátéka. Portnoff g- moll versenyét sczólaltatta meg; aranyéremmel jutalmazták. Ugyancsak aranyérmet kapott Gadányi Kamilla muzikális, hibátlan zongoraszólójáért, va­lamint Harsányt József Bartók Csónakázás című darabjának előadásáért. Megérdemelten kapott tapsot Várdai István kisdobos ritmusos, lendületes harmonikaszólója is. Két mesemondó mutatkozott be a szemlén: Kuczkó Marika, a gyakorlóiskola legkisebb, de legügyesebb mesélője és Za- villa Endre. Az utóbbi annyi­ra közvetlenül, felkészülten és olyan jól mondta el a válasz­tott népmesét, hogy a bemu­tató egyik legnagyobb sikerét aratta; megállná a helyét a »nagyok« Ki mit tud?-ján is. A Berzsenyi iskola kisdobo­sai népi tánccal szerepeltek a bemutatón. Kidolgozásban, öt- letoeaségben és hanganyagban a legjobbnak bizonyultak. Mű­soruknak főként második ré­sze, a székes tánc kapott nagy tapsot A szólóénekben kedves, me­leg, csengő szopránjával Far­kas Márta, a Hámán Kató is­kola növendéke vált ki a sze­replők közül. Érdemes fölfi­gyelni Gergely Ferencnek, a Vöröshadsereg úti iskola tanu­lójának erőteljes hangjára is, jóllehet pontatlan éneklése miatt meg kellett elégednie a bronzéremmel. A versmondásban nem volt kiemelkedő produkció, annak ellenére, hogy a kilenc szava­ló közül négyet jutalmazott a zsűri aranyéremmel. Vagy a vers megválasztásával, vagy a fölkészítéssel lehetett a hiba. Leginkább Varga Irén, a Há­mán Kató iskola úttörője talál­ta meg a kellő hangot és elő­adásmódot Váczi Mihály Pa­rasztlegenda című versének tolmácsolásában. Két darabbal vett részt a Kilián György Ifjúsági Ház bábszakköre a bemutatón: a Furulyatánc és az El kéne in­dulni című bábjátékokkal. Pro­dukciójukon az első darab gyengébb előadása rontott ugyan, az ötletes figurákat, az ügyes szereplőket azonban ezüstéremmel jutalmazták. Gazdag program, magas színvonal, jó rendezés jelle­mezte a bemutatót. Megálltak helyüket a kaposvári úttörők. S. M. Humor versben és sanzonban Mikes Lilla nagy sikerű előadóestje Kaposváron Ritka élmény részesei lehet­tünk vasárnap este a Togliatti Könyvtár előadótermében. Mi­kes Lilla, a Budapesti Irodal­mi Színpad előadóművésze Hajdú Júlia (zongora) közre­működésével nagy sikerű ön­álló előadóesten mutatkozott be. Mikes Lillában szuggesztív, intellektuális humorú előadó- művészt ismerhettünk meg. Egyénisége igen sokféle húr pengetésére képes. Mindegyik rezdülésére a legkedvesebb »vox humana«-muzsika csen­dül fel: a kacagás. Ezerféle színt csalogat elő sajátos hang­szerén, ha prózát vagy verset mond, ha énekel. Ezek a színek és a nyomukban gyűrűző ne­vetés mind — a humorban rej­lő — egy-egy mély emberi gon­dolatot szolgálnak. Kedvenc előadói műfaja a szatíra; re­pertoárját mély humánum szö­vi át, akár emberi gyöngéinket énekli meg (Gyárfás—Hajdú: Ezek a mai öregek ..., Fejes Endre: A vízágyú), akár politi­kai szatírával csíp egyet köz­életünk fonákságain (Róna— Hajdú: Az állam fedezi) és fo­nák figuráin: a tehetségtelen törtetőkön (Darvas1 Derék ve­réb, Michailovszkij: A sas és a csiga). Műsorában külön fe­jezetet szentelt kultúrpolitikai visszásságainknak Benjámin László, Illés Béla, Képes Géza, Komlós János és Tahi László kitűnő szatirikus írásainak cso­korba fűzött emlékezetes, él­ményosztó előadásával. Mikes Lilla előadóestjét mél­tán fogadta kirobbanó siker. Hajdú Júlia zeneszerző a sanzonok szépen árnyalt kísé­retével és két önálló számmal szerepelt: egy Gershwin- és egy saját szerzeményeiből összeál­lított egyveleggel. A darabok zenei értékelvéi, hangulatte­remtő színeivel adósunk ma­radt, produkciója (egyenes arányban a hangszer minősé­gével) nem haladta meg az igényesebb bárzongorázás ní­vóját. W. E. r i c4z eisiő baliagÓA H ófehér blúzok és sötét ruhák, földíszitett osz­tálytermek, feliratok és virág- erdő, tömeg az intézet épülete előtt — és mélabús dal, ugyanúgy, mint másutt. Magas, szőke lány a könnyeit törli az első sorban, s egy fiú mellette — ugyanúgy. Egy fejkendős anyuka virágcsokrot ad át, egy másik fehér papírba burkolt csomagot: — Ne, most még nem sza­bad —suttogja a kislány, és ballag tovább a folyosón, le­hajtja a fejét. — »►Most búcsúzunk, és el­megyünk« — visszhangozzák a falak pontosan úgy, mint másutt, és mégis az újdonság varázsa fogja meg a látogatót. A barcsi gimnázium első bal­lagása ez. Első osztályát indít­ja útnak az intézet, azokat a gyerekeiket, akik még az álta­lános iskolában kezdték közép­iskolai tanulmányaikat, s most az új intézmény falai között zengik búcsúéneküket. Ismerem őket. Negyenhét fiú és lány. Sokszor találkoztunk már, sokszor beszélgettünk jó­ról is, rosszról is. Láttam könyvbe mélyedni arcukat, föllélegzeni a csengő szavára, kipirulni a sportolás izgalmá­tól; láttam szégyenkezni is né­melyiküket s önfeledten da­lolni, verset mondani az isko­la névadóján. U lmennek. ÜttÖrók voltak ők, az »első fecskék«, példaképeik az utódoknak. S most arcukat fürkészem, mi­re gondolhatnak most? A bú­csú elérzékenyít, de jutnak-e tovább? A tervezés izgalma mö­göttük lehet már, az érettsé­gié ezután jön. S a nagybetűs Elet mit tartogat? Ezernyi le­hetőséget, tudják, készülnek rá... Sebtében kérdezem az egyik tanárt, egy kicsit büszkén vá­laszol: — Tizennyolcait tanulnak to­vább ... »Ballag már a vén diák ...« Most fiatalok igazán. Óriási tulipáncsokrok a lányok kar­ján, apró kis szatyor a vállu­kon. S a tarisznyában — kép­letesen, hisz önmagukban hor­dozzák — ezernyi érték, négy esztendő kincse. Néha kedv­vel, nagy-nagy akarással, né­ha kissé kényszeredetten, de magukba szívták, s viszik, vi­hetik magukkal.. • Hogyan gazdálkodnak majd vele? S a tudományokon kívül mennyi útra valót kaptak még? Azt hiszem, sokat. Tanáraik is mind fiatalok. Tele tűzzel, ambícióval. Nem fellegeket rajzoltak ők, az el­érhetetlent, hanem az életet magát. Talán kisbetűvel írták, hogy ne várjon rájuk csaló­dás, ha elhagyják az épület védő szárnyait... Fürkészem az arcokat, s közben szól a zene, a dal. Ke­resném azt a kilencet, aki fel­sőfokú mezőgazdasági techni­kumba megy, az ösztöndíjaso­kat, akiket visszavár a föld, a falu. Keresném a többit, a munkást, a szakembert, az or­vost, a tanárt. •. mind-mind ott rejtőzik a könnyek mögött, s most nem hagyja láttatni magát. Szép ez a búcsú, mert vi­szontlátást ígér. • • K ézszorítás és szülői csók, ölelés és könnyek, vi- ragözön és minden pontosan úgy, mint másutt, mint min­den évben. Barcson mégis ez az első, s az újdonság vará­zsa felemelő: új intézmény fa­lai között nőtt emberré negy­venhét középiskolás .. • J. B. SOfi OK Nem mindennapi évfor­dulót ünnepel a napokban a nyugat-németországi Re­gensburg egy 91 esztendős lakosa: 75 éve lakik ugyan­abban a lakásban. A je­lenlegi háztulajdonos meg­ígérte az aggastyánnak, hogy élete végéig a lakás­ban maradhat, és — többé nem emeli a lakbérét. ... Az angol királynő közel­gő nyugat-németországi lá­togatásának előkészületei­ről nagy cikket közöl a SpiegeL Megemlíti, hogy a királynő kísérete vizet is visz magával Angliából, így a tizenegy napos út alatt a megszokott ízű teát ihatják. A hetilap emlé­keztet arra, hogy amikor Viktória királynő 120 év­vel ezelőtt a Rajna-vidékem tett látogatást, egy tehenet is elvittek. A királynő ugyanis ragaszkodott ah­hoz, hogy ugyanazt a tejet igya, mint otthon, * * * A londoni rádió gazdasá­gi rovatának szerkesztője részletes jelentést adott a kormány által végzett gaz­dasági elemzésről, majd megállapította: — Isten tízparancsolata azért olyan világos, mert nem szakbizottság szöve- gezte meg. ... Alix-en-Provence érseke pásztorlevelében tudatta gépkocsitulajdonos és -ve­zető híveivel, hogy ezután gyónás közben bűneik fel­sorolásakor azt is be kell vallaniuk, ha vétettek a közlekedési rend ellen. * * * Milyen gyorsan hajtsunk ? Stephen Qiusky amerikai közlekedési szakértő sze­rint »mindig csak akkora sebességgel, mintha éppen a fogorvoshoz készülnénk fogat húzaitni«. Logikus Az Egyesült Államokban a balesetet bejelentő kérdő­ívben a következő kérdést olvashatjuk: »Mit tehetett volna a másik gépkocsi ve­zetője, hogy a balesetet el­kerülje:?« A hölgy vezető, aki egy parkírózóhelyen tünkretet- te az egyik ott állomásozó gépkocsi lökhárítóját, a kérdésre így válaszolt: »Máshová állíthatta volna a kocsiját« __ . .. »A jövőben nem a ma­gasba, hanem lefelé épít­keznek majd — mondotta Henderson amerikai épí­tész egy New York-i elő­adásában. — a jövő nemzedékek építkezési ide...ja nem a felhőkar­coló, hanem a pokolkar­coló lesz.« ... Ha igaz, hogy más égi­testen is élnek értelmes lények akkor nincs ki­zárva; hogy egy fülig sze­relmes űrlakó egy csilla­gos tavaszi este a mi Földünket fogja levinni a kedvesének. Somogyi Néplap Az MSZMP Somost megye! bizottságra és a Somot» v megyei Tanács lapja. Főszerkesztő} WIRTB LAJOS. Szerkesztőség:: Kaposvár. Latinka Sándor a. t Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kapos« ár. Latinka S. a l Telefon 15 1«. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzüuk meg, és oem adunk vissza. I erjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesftőknéL Előfizetés! dfj egy hónapra 12 Ft Index: 1506?. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipart Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár, Latinka Sándor utca 1»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents