Somogyi Néplap, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-01 / 102. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Szombat, 1965. május 1. GYŐZELMÜNK NAPTÁRA* a Balaton déli partján írta: M. Sarohin nyug. vezérezredes, a Szovjetunió Hőse KÖZELEDETT A HÁBORÚ VÉGE, Berlin már hallotta a szovjet tüzérség robaját. A sok vért veszített ellenség kockázatos kalandba bocsátkozott ezekben a napokban, ellentámadásba lendült a Balaton térségében. A német fasiszta parancsnokság arra számított, hogy szétveri a 3. Ukrán Front főerőit, kiveti a szovjet csapatokat a Duna nyugati partján levő hídfőjükből, és megtartja Magyarország nyugati részét az olaj forrásokkal, A hitlerista parancsnokság elhatározta, hogy három csapást mér találkozó irányokba. Az első és fő csapást a 6. gyalogos és a 6. páncélos hadseregnek kellett mérnie a Velencei tó és a Balaton között délkeleti irányban, Szekszárd vonalában. A második csapást a 2. páncélos hadseregnek Nagybajom körzetéből Kaposvár irányában, a harmadikat pedig Donji-Mi- holjac. Volpovo körzetéből. Az ellenség 430 000 katonát. 5600 löveget és aknavetőt, 875 páncélost, közte néhány zászlóalj Királytigrist és 850 repülőgépet összpontosított a 3. Ukrán Front arcvonala előtt. A parancsnokságom alatt álló 57. hadsereg arcvonala előtt a körülbelül 70 000 katonát, több mint 1000 löveget. 15ö páncélost és rohamlöveget számláló 2. német páncélos hadsereg tevékenykedett. A hót lövészhadosztály és egy páncélos- és gépesített dandár erejű 57. hadsereg a Balaton déli partján foglalt el védelmi állást Zamárdltól BaLatonke- resztúrig, délen pedig Nagykorpádig. AZ ELLENSÉG 1945. március 6-án reggel 7 órakor erős tüzérségi előkészítés után megindította az ellentámadást az 1. Kravcov vezérőrnagy parancsnoksága alatt álló lövészhadtest övezetében. Az áttörés szakaszán az ellenségnek kb. négy zászlóalj gyalogsága. 20—25 páncélosa és több mint 120 lövege volt az arcvonal egy kilométeres szakaszán. Az ellenség második lépcsőjében a 16. SS- páncélos- és gépesített hadosztály csapatai tevékenykedtek. Különösen kemény harc folyt a 73. gárdalövészhadosz- tály védelmi övezetében (parancsnoka Sz. Kozak vezérőrnagy volt' és a 299. lövészhadosztály .iobbszárnyán. A hadsereg előretolt parancsnoki pontja Szomajomtól délebbre volt, innen látni lehetett, ahogy megindultak állásaink felé az ellenséges páncélosok, s mögöttük a gyalogosok. Az ellenség légiereje mélytámadásban bombázta és lövette egységeinket. Körülbelül harminc ellenséges páncélos fölfejlődött legyező alakban, és menet közben tüzelve rácsapott a 209. lövész- ezred állásaira. Ugyanakkor két ezred gyalogság 35—40 páncélossal és rohamlöveggel a 299. hadosztály jobbszárnyát támadta. Jól láttam a távcsövömön keresztül, hogy a 956. ezred gyalogsága, nem bírja feltartóztatni az előretörő páncélosokat, s megkezdte a visszavonulást az első vonalból. Jelentettem Tolbuhin marsallnak a harchelyzetet, s légi támogatást kértem. A front parancsnoka ezt válaszolta : — Nem adhatok légierőt, mert a fő irányban mért csapás visszavetésén dolgozik. Saját erejéből bánjon el az ellenséggel. Semmi áron se engedje áttörni Kaposvár irányában. Ugyanakkor Tolbuhin marsall közölte, hogy Pécs körzetéből megérkezik a hadsereg állományába a 133. hadtest P. Artyusenko vezérőrnagy parancsnokságával, bevetni azonban csak támadáskor, az ellenséges ellentámadás visz- szaverése után lehet. Az ellenség támadásának megállítására be kellett vetni a 64. hadtest második lépcsőjét és 113. gyalogoshadosz- "•Sllyt. Csököly körzetéből pedig az 1. bolgár hadsereg 12. •Megjelent a Krasznaja Zve/.da 1965. március 14-i számában. • gyalogoshadosztályának 31. ezredét átirányították, hogy mérjen csapást a támadó ellenség oldalára. A harc újult erővel lángolt fel. Jól láttam, hogy az I. Najdisev ezredes parancsnoksága alatt álló 113. hadosztály elhagyta a lövészárkot, és a páncélosok mögött, a tüzérség támogatásával az ellenségre támadt. Minden úgy történt, mint a védelmi harckiképzésen. Most azonban páncélosaink összecsaptak az ellenség tankjaival és közvetlen közelről lőtték egymást. Sőt gyalogságunk megsemmisítette a fasiszták páncélosait. Jákó körzetében kézitusáig fajult a harc. sok harcos példát MUTATOTT HŐSIESSÉGBŐL és állhatatosságból ebben a harcban. Saligin törzs- őrmester megsemmisített három állványos géppuskát és két löveget a kezelőlegénységgel együtt. Makszimenko közkatona kilőtt három német páncélost és egy rohamlöveget. Litvinov, közkatona felgyújtott egy páncélost és két rohamlöveget. Anyiszimov őrmester hetven fasisztát semmisített meg géppuskájával. Örök dicsőséget vívtak ki maguknak a tüzérek A. Ivan- csenko főhadnagy parancsnokságával. Tizenöt ellenséges páncélos haladt a tüzérek állása felé. A hős harcosok azonban nem ijedtek meg. Ivancsenko főhadnagy lövegtől lövegig járt a pergőtűzben, s buzdította a harcosokat. S amikor megritkultak a lövegkezelők, maga állt az irányzókhoz, ő töltött, ő lőtt és ő semmisített meg két ellenséges páncélost. Andrej Fjodorovics Ivancsenko elesett. Az ellenség azonban nem tört át az üteg állásán. Halála után a Szovjetunió Hőse címmel tüntették ki hőstettéért Ivancsenko főhadnagyot. A 113. hadosztály és a bolgárok 31. ezredének ellenlökése március 6-án megállította az ellenség ellentámadását. Jákó körzetében pedig másfél-két kilométerre visszavetette a németeket. MÁRCIUS 7-ÉN újabb ellentámadást indított az ellenség. a tartalékosokat is bevetette. Különösen súlyos. megpróbáltatásokat állt ki ezen a napon a 113. hadosztály. Az öt ezred gyalog- s igái és a támoge t sára rendelt 50—60 páncélossal és rohamlöveggel rendelkező ellenség megkísérelte. hof»v áttör Szomajom irányában és kijut a kaposvári útra. Megszakítás nélkül dübörgött a harcmező néhány óráig a lövedékek és aknák robbanásaitól. A megtébolyult ellenség egyre kúszott előre. Egyetlen nap alatt tizenöt támadást vertek vissza a 113. lövészhadosztdly csapatai. A szovjet harcosok becsülettel teljesítették a parancsot. Nagy vesztesége volt emberben és a hadifölszerelésben a hadosztálynak, a fasiszták mégsem bírtak áttörni védelmi vonalán. Csak egyes részeken sikerült visszavetni egységeinket és elfoglalni néhány lövészárkot. E napon hajtotta végre halhatatlan hőstettét a kommunista Afa- naszij Szmislajev törzsőrmester. Az 1288. lövészezredben harcolt, s százada a hitleristák ellentámadásainak fő irányában foglalt védelmi állást Balaskópusztán. Az ellenség a század minden tisztjét harcképtelenné tette. A tizenkét életben maradt harcos parancsnokságát Szmislajev főtörzsőrmester vette át. A hitleristák 12 páncélost és kb. 150 gyalogost vetettek be a század állásai ellen. Egy páncélos szorosan a tüzelőál- lásho. ment. Szmislajev felkapott egy páncélelháritó gránátot, elhajítani azonban nem bírta, erőtlenül hanyatlott le a keze, eltalálták. Akkor a rettenthetetlen kommunista harcos kiegyenesedett, melléhez szorítva a gránátot a páncélos elé vetette magát. A harckocsi felrobbant. Afanaszij Szmislajevet halála után a Szovjetunió Hőse címmel tüntették ki vakmerőségéért és hősiességéért. MÁRCIUS 8-ÄN ÉS 9-ÉN az ellenség folytatta heves rohamait Kaposvár irányába. A szovjet harcosok állhatatossága, a tüzérség tüze, csapataink ellenlökései megállították a német egységek további előnyomulását. Két nap alatt harminc ellenséges páncélost és rohamlöveget tettek ártalmatlanná és robbantottak fel, kétezer hitleristát semmisítettek meg. Ivan Nyeljubin őrmester, a 239. páncélelhárító tüzérosztály lövegparancsnoka március 8-án megismételte Afanaszij Szmislajev .halhatatlan hőstettét. Március 8-án reggel rövid tüzérségi előkészítés után támadásba lendültek a németek. Nyeljubin őrmester páncélelhárító lövege a lö- vészalegvség oldalán helyezkedett el. Élén egy Királytigrissel négy fasiszta harckocsi köze-» ledett a lövegállás felé. A páncélosok nyomában gép- pisztolyos németek támadtak. Nyeljubin őrmester lövege közvetlen irányzással lőtt. Az első lövedék szétverte a Ki- rálytigris hernyótalpát. A páncélos fedélzettel az állás felé fordult. A második lövedék telibe találta a páncélost. A iöveget azonban fölfedezték. Csakúgy hullott körülötte a lövedék és a golyó. Néhány perc alatt harcképtelenné váltak a lövegkezelők. Nyeljubin őrmester egyedül maradt. A harc folytatódott, Az őrmester kilőtt egy páncélost. Akkor egy rohamlöveg közvetlen irányzással eltalálta a löveget. Egy repesz súlyosan megsebesítette Nyelju- bint. Elöntötte a vér, mégis megpróbált még egy lövést leadni, azonban már késő volt. A harmadik fasiszta páncélos szorosan a löveg- hez ért. Ekkor a rettenthetetlen harcos két harckocsielhárító gránáttal az ellenséges páncélos elé vetette magát. A harckocsi felrobbant. Amikor visszaverték az ellenséget, a hős Ivan Nyeljubint teljes katonai pompával temették el harcostársai. Sírjánál szent esküt tettek, hogy bosszút állnak az ellenségen. Ivan Jakovlevics Nyeljubin őrmestert is a Szovjetunió Hőse címmel tüntették ki hős- te'. .éért Megcsillogtatták mesteri katonai tudásukat ezekben a harcokban a 184. páncélelhá- rító ezred tüzérei az arcvonal másik részén Ivanov alezredes parancsnokságával. A helyzet úgy követelte, hogy pvors mar. rt kellett végrehajtania az ezrednek. Ivanov alezredes kiadta a parancsot, hogv ködösítsék az' ezred körzetét, s a ködfüggöny leple alatt hagyják el a tüzelőállásokat. Az ezred húsz kilométert tett meg egy óra alatt Szabás körzetében, és méltóan fogadta az ellenséget. Lehetne még sorolni a példákat a hős, minden áldozatra kész szovjet harcosok tetteiről. Az eddigiek is hü képet adtak azonban a szovjet harcosok határtalan bátorságáról és hősiességéről. akik a Haza dicsőségére, internacionalista kötelességük teljesítéséért készek voltak az életüket is feláldozni. Az ellenség azután, hof>v Kiskorpád, Szomajom irányába. nem ért el eredményt, átcsoportosította csapatait, s megpróbálta más irányból áttörni védelmünket. Márciusban háromszor változtatta me- csapásainak irányát az 57. hadsereg védelmének sávjában. A hadsereg eevsé- geinek szívós ellenállása, óriási veszteségeket okozott az ellenségnek, így a németek március 22-én kénytelenek voltak abbahagyni az ellen- támadást, s védelemre berendezkedni. AZ 57. HADSEREG EGYSÉGEI átcsoportosították erejüket, s március 29-én megkezdték a támadást, s elfoglalták Nagykanizsát, Magyar- ország olajipari közoontiát. Tovább folytatták a támadást Nyugat felé, s 1945. ánrilis 4- én átlépték az osztrák határt. Ezzel felszabadították Magyarország délnyugati részét Veteránok a régi májusokról Két régi harcos beszélget a Latinka Sándor Művelődési Ház nyugdíjas klubjában. Fe- rencz Gábor és Komáromi Károly a régi májusokról emlékezik. Kétszeres ünnep Kétszeres ünnepem volt mindig május elseje mondja Ferencz Gábor. Egyrészt azért, mert e napra ✓*” esik a születésnapom, másrészt pedig már az 1900-as évek eleje óta mindig együtt ünnepeltem munkástársaimmal a vasasokkal a proletáriátus nagy ünnepét. Legemlékezetesebb számomra az 1908-as esztendő. Ekkor a. budapesti Schlick-gyárban dolgoztam. Nagy üzem volt ez aKkorioan, én voltam ott a 3024-es sz. munkás. Nem múlt el olyan év, hogy ne harcoltunk volna a- rövidebb munkanapért. a nagyobb darab kenyérért és a több bérért. Sztrájktanyánk a szemben levő Weisz-ven- déglő volt, ott szívtuk magunkba a szocialista tanokat. Ezen a május 1-én is e célok eléréséért tüntettünk. Mi a Váci úton gyülekeztünk. Jöttek az újpestiek: A bőrmun kások nagy bőrökkel, a hentesek nagy taglókkal, s csak úgy zúgott a környék a harci kiáltásoktól. S harsogott a dal Ennek ellenére megünnepeltük a munkásság nagy ünnepét. Hármas-négyes csoportokban vonultunk ki az Egyenesi útra, ahol már elég sok rendőr várta érkezésünket. Elszóródtunk, nehogy azt mondják: csoportosulunk. Jc késő délután a rendőrók megunták a várakozást, és bevonultak. Ekkor aztán összejött a mintegy kétszáz szervezett munkás, és megemlékeztünk a nemzetköziségről, a munkás összefogásról. Bíztunk abban, hogy eljön majd az a nap, amikor szabadon ünnepelhetjük a szép ünnepet. F. L. is: »Általános titkos választási jogot adjatok, Hazafiak leszünk, nem hazátlan bitangok!-« S amikor a milleniumi emlékműhöz értünk, Bokányi Dezső, az akkori idők neves szónoka beszélt hozzánk. Izzóit a tömeg minden szava után. 1923-as emlék — Nekem az 1923- as május elseje ma_________ radt meg legszebb e mlékemnek — veszi át a szót Komáromi Károly. Ekkor a kaposvári szociáldemokrata helyi csoportnak voltam az elnöke. Felvonulást a Horthy- rendszerben csak úgy lehetett tartani, ha előíe bejelentettük a rendőrségnek. Mi is bejelentettük az itteni m. kir. rendőr főtanácsosnak, Cséry , Bálintnak, hogy május 1-én délután 2 órakor a Vöröskereszt vendéglőtől a Ebrzsenyi utcán, a Vár és a Cseri úton át az Egyenesi útra akarunk vonulni, s ott a réten szeretnénk megtartani május 1-i ünnepségünket. Április 27-én érkezett meg a rendőrség 4086/ 1923. sz. határozata: ... a kert május 1-i felvouulást megtiltom, mivel ezen felvonulás politikai célokat szolgálna, s a mai rossz gazdasági időkben semmi nem nyújt arra garanciát, hogy a felvonulás szélsőséges kilengések nélkül fog lefolyni.« ANW. NE HALJ MFC, ÉN SZERETLEK... A vonaton a szokásos hét végi tülekedés, percek múlva indulás, az ilyenkor érkezőknek lehetetlen ülőhelyet találni a kocsikban. Csikor- dul az ajtó. Egy fiatal nő lép be. Három év körüli gyermeket vezet kézen fogva. Egy fiatalember átadja a helyét. A kisfiú, alighogy lekerül róla a kabát, máris elindul az ülések között. Otthonosan jár-kel, percek alatt megbarátkozik az utasokkal. Felhúzás repülőgépet szed elő, s játszani kezd önfeledten. Szabadságra utazó katona, majd egy diák gurítja visz- sza a kis masinát, s Lacika — így hívják a kisfiút — mindenkihez kedves, különösen a bácsikhoz. Neki most minden bácsi az apukát pótolja. Tip üst ragé dia Margit tizennégy éves volt, amikor Laci eljegyezte, és alig múlt tizenhat, már asszony lett. Három évig éltek együtt, született egy gyermekük. 1963-ban elváltak útjaik, nemrég volt a második tárgyalásuk. N.-né ízlésesen öltözött fiatalasz- szony. Meglátszik rajta a korán kátyussá vált életút, a húszévesen átélt sok-sok küszködés nyoma. Nem szívesen beszél a múltról. — ön szerint mi volt a válás oka? — Főképpen az, hogy egyáltalán nem szerettem Lacit. — A szülei tudtak erről? — Igen, többször is sírva panaszkodtam nekik, de ök azt hajtogatták: »-Majd ösz- szemelegít benneteket a hitvesi ágy. Meg hogy ilyen korú lánynak férjnél a helye.« — Miért egyezett bele a házasságba? — Kiskorú voltam, még szinte gyerek, és anyámék veréssel fenyegettek. Laci is akkor szerelt le, és rövidesen megtartottuk az esküvőt. — És csalódott? — Nem. Amit vártam, azt kaptam. A férjem azután is csak ivott, kimaradt. Állandóan veszekedtünk. Saját felelősségemre hoztam világra Lacikát, gondoltam. talán helyreáll a családi béke. Sajnos, semmi sem változott. Egyszer nagyon megvert. Három hónapig a nagymamámhoz költöztem vidékre a kisfiámmal, egy állami gazdaságban dolgoztam. A bátyám értem jött, visszahívott. Üjból megpróbáltuk együtt. Nem sikerült. Elváltunk. CB ni akarok! A megpróbáltatások ezután is folytatódtak. Pár hónapja a végső kétségbeesésében odáig jutott, hogy mérget vett be. A számtalan tabletta hatását munkatársai vették észre. Meggondolatlanságára a kórházban döbbent rá, amikor az agy szélénél ágaskodó Lacika azt mondta neki: »Anu, ne halj meg, én szejetlek téged ...« Megmentették, s lassan rendbe jön, felépül testben, lélekben. — Gyáva voltam, nem mertem szembeszállni szüleimmel. Most már megnyugodtam, élni akarok, a gyermekemért — mondja határozottan. * * * Lacika abbahagyta a játékot, anyja mellé telepszik, mutatja, hogy az ujjacská- ját megütötte valamiben. — Anyuci, fáj... Anyuka az ölébe veszi, megsimogatja, és már semmi baj. Lacika önfeledten csodálja az ablakon át suhanó tájat, kis kezével integet az elmaradó erdőknek, mezőknek. Novak Ferenc Főbb nyeremények: Berendezett családi ház garázzsá1, Moszkvics autóval, balatoni telek víkend- liázzal, autóval, víkendházak autók! hűtőgépek, televíziók, magnetofonok, rádiók és még 10 000 nyeremény. VIT — sorsjegy Kapható a KISZ-szervezeteknél, az úttörőcsapatoknál, továbbá a hírlapárusoknál, a postahivatalokban és a postai kézbesítőknél. Ára 3,50 Ft. Húzás július 11-én. _____________________ (4852)
