Somogyi Néplap, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-30 / 126. szám
Vasárnap, 1965. május 30. 3 SOMOGYI RIPSAP Semmivel sem pótolható energiaforrás A férfi, aki a vonaton az újságot olvasta, elgondolkoztató jelenség volt. A középkorú emberen látszott, hogy fáradt, munkából tartott hazafelé. A vonat lámpái nem világítottak valami fényesen, mégis olvasott És nem sporthíreket vagy színes tudósítást. Mögötte állva láttam: az újság politikai és gazdasági beszámolóit böngészte. Új üzem kezdi meg a termelést lábon Tegyünk többet érte (Tudósítónktól.) Az Országos Méhészeti Szövetkezeti Központ irányításával egy méhészeti eszközöket gyártó üzem kezdi meg a termelést június 1-én Tabon. Az üzem felállítására félmillió, a Kilencyenmilliós építési programról van szó Szerettem volna, ha ott vannak akkor a vonaton azok is, akik olyan sűrűn és szívesen kételkednek abban, hogy az »átlagembert“ érdeklik a közélet eseményei, a közügyek. Persze nem mindenki érez ilyen élénk érdeklődést a közügyek iránt, mint útitársam. Hat a régi , szemlélet is, amelyet talán úgy lehetne megfogalmazni: »A politikát intézzék csak a zöld asztalnál, az nem az én dolgom. Én végzem a magam feladatát a munkapadnál, az íróasztalnál, vagy a földön, s felőlem a nagy politika maradhat ott, ahol van.- * Igen, csakhogy a mi nemzedékünk életében a nagy politika nem »marad ott, ahol van«, hanem nyíltan és ezernyi szállal összekapcsolódik a műhelybeli munkával vagy a hivatalokkal, a tervezőintézetekkel és a tsz-ek távoli tanyáival. Felsorolni mindazt, ami a munkások, parasztok, tisztviselők, traktorosok, tanítók, darusok és segédmunkások — minden rendű és rangú ember — nélkül megoldhatatlan, nem lenne érdemes. Hát lehet munkafegyelemről beszélni, meg lehet oldani a termelékenység növelését, a gazdaságosabb termelőmunka feladatait azok nélkül, akik a tengelyeket esztergálják, a kabátokat kiszabják, a gépalkatrészeket összeszerelik? Ki lehet-e használni jobban a mező- gazdaság megnövekedett lehetőségeit a szövetkezeti és állami gazdasági brigádok hozzáértése, szorgalma, igyekezete nélkül? Világos, hogy a költségvetés milliárdjait megtermelni és elkölteni egyaránt a milliók fogják: a gazda. H ogy mennyire gazda a mi népünk a 16 millió holdas »háztájon«, arra nézve mércét bajos lenne felállítani. De hogy még inkább fokozni kell ezt a »gazdatudatot-«, az senki előtt sem vitás. Örvendetes az elért fok; bizonyítékul ne említsünk egyebet, csak a felszabadulás évfordulójának tiszteletére indított és mindenütt általában a legfontosabb, legsürgősebb gazdasági célok eléréséért folytatott verseny vagy az ország minden városában, falujában egyre természetesebb város- és községfejlesztő társadalmi munkát, ámelyben a szó szoros értelmében százezrek, milliók segítik elő a gazda felelősségével az ország építését — de bizonyos, hogy még tovább fejleszthetjük ezt a tudatot. Foglalkozott a problémával a legutóbbi országgyűlési vita is. Kádár János elvtárs felszólalásában semmi mással nem pótolható energiaforrásnak nevezte a nép akaratát, odaaaj, lelkes munkáját, tudatos építő szándékát. Beszélt ennek az energiaforrásnak erősebb bekapcsolásáról is az építésbe, amikor arról szólt: minél nagyobb tömegeket kell bevonni a kérdések eldöntésebe, a közösen kialakított elhatározások végrehajtásába, a hatalom mindennapi gyakorlatába, s ennek érdekében még elevenebb, demokratikusabb légkört kell kialakítanunk az állami, néphatalmi, politikai szervek belső életében. »Nagy politika-« nálunk — legalábbis abban az értelemben, ahogy régen értették — nincs. Viszont egyre szélesedik egy nagy közösség, amely megvitatja, elhatározza és megteszi tennivalóit. Döcögve, itt-ott nehézségekkel megy ez a fejlődés? Valljuk meg, sokszor így van. De a mi népünk először járja a demokrácia nagy iskoláját is. M egtanulja. Gazda módjára. A szocialista demokrácia, az ország vezetése és helyi feladatai olyan nagy-nagy tanfolyam, hogy mindenki előbb-utóbb rájön: nem az iskolának, hanem az életnek tanul. És ha megtanulja a népünkre most váró nagy leckét: az igényes, világszínvonalú, fegyelmezett és terme lékeny munka feladatait, akkor olyan felsőbb osztályba j ut, amelynek érdemjegyei nem papiroson, hanem az ország előrehaladásán jelentkeznek. B. F. szociális létesítmények építésére 120 000 forintot fordítottak. Az ország első ilyen üzeme egyelőre húsz dolgozóval kezdi meg a munkát. Az idén 1 200 000 forint értékű méhészeti eszközt, keretlécet, anyapárosítót készítenek. A bővítésre kerülő üzemben kettős műszakban már hatvan- hetven dolgozót szándékoznak foglalkoztatni. 1966-ban öt és fél millió forint értékű méhészeti eszközt — egyebek között 8000 méhkaptárt — állítanak elő. A kivitelezési munkákat végző tabi fmsz június 1-én adja át az üzemet az Országos Méhészeti Szövetkezeti Központnak. Az új üzem vezetője már csak azon kesereg, hogy a több mint egy év óta keresett por- és páramentes lámpatesteket sehol sem tudják beszerezni. FURCSA ÉS SZINTE ÉRTHETETLEN MEGÁLLAPODÁS született május közepén a somogyvámosi tehénistálló ügyében Úgy döntöttek az illetékesek a járásnál, hogy az eredetileg előirányzott másfél millióból csak kereken hétszázezret adnak rá az idén, a hiányzó összeg felhasználásával majd jövőre készülhet el az épület. Az indoklás lényege ez: nem kezdődött meg az építkezés, nincs biztosítva idei befejezése. Ennél a dolognál álljunk meg néhány szóra. Mi is a helyzet valójában? Itt a keret, a pénz, s anyagunk is van a megyében, a kivitelező is ki van jelölve, évi tervében szerepel ez a létesítmény, a naptár sem fordult még októberre — mégis: egyszerűen lemondunk egy tehénistálló építésének idei befejezéséről. Nem elhamarkodott-e ez a INGOVÁNYBÁN Vizet fakasztottak a lánctalpak a sásos réten, s a hatalmas árokvágó ekét még a lánctalpas traktor sem bírta húzni. Az ingovány erősebb volt. A Tabi Gépállomás DT-je bent maradt a somogyacsai tsz rétjén. Hiába erőlködtek az univerzális gépek, velük sem sokra mentek. Másik lánctalpas kellett a kiemeléséhez. SÁRKÖZI SÁNDOR PÉLDÁT MUTAT Cok termelőszövetkezeti ^ agronómust ismerek, írtam róluk jót is meg rosszat is, aszerint, hogyan állták meg helyüket a gazdaság szakirányításában, hogyan váltották valóra a szövetkezeti gazdák reményeit. Mindegyik megmaradt följegyzéseimben, sokan közülük az emlékezetemben is, de egy különösen belevésődött tudatomba. Ezzel az emberrel Somogymeggyesen ismerkedtem meg, Sárközi Sándornak hívják, s az ottani Munkásőr Tsz agronómusa. Ideális szakember. Talán ez a kifejezés illik rá leginkább. Mindent hallatlan akarással tesz. Munkája arról tanúskodik, hogy nála a rangsorolásban a keresetet megelőzi a hivatástudat, a mezőgazdáikon dásért való rajongás. A tsz-elnök elismerően beszél róla, a tanácselnök meg a titkár nem győzi hangsúlyozni ennek a fáradhatatlan embernek a nagy ambícióját. Sőt — azt mondják — egy-egy problémából túlságosan is nagy ügyet csinál, s ha értetlenséget tapasztal, emészti magát, kesereg, de ismét nekivág, próbálkozik, hogy előbbre jusson a szövetkezet, hogy jobban élhessenek a gazdák. A határból jön ázottan, sá- rosan. A traktorosnak segített az ekét beállítani. Nincs ideje rendbe szedni magát, a járáshoz keli telefonálnia, mi legyen az állatokkal, mert át akarják kötni őket az egyik istállóból a másikba Homlokán veríték csillog. Belemelegedett a nagy »hajtásba« már kora délelőtt ezen a na pon is, mint mindig. — A jövő hónapban lesz két éve, hogy ennek a tsz-nek az agronómusa vagyok — mondja. — Azelőtt állami gazdaságban dolgoztam. A két munkahely közötti különbségről kérdezem. — Itt is, ott is munkával lehet eredményt elérni, különbség azonban mégis van a kettő között. Itt kevés az erő, már ami a tagok fizikai képességeit illeti. Ebből következik, hogy nagyon nehéz fegyelmet tartani. Többen is dolgozhatnának még jobban is. Elmondja, mit csinál olyankor, ha egy-egy tennivalóhoz kevés az ember: vitatkozik, bizonyít, példát mutat, ő maga is megfogja a munka nehezeb. bik végét. — De ez is kevés néha. Sőt a jövedelem növekedése sem serkenti a gazdákat úgy, ahogyan kellene. Számokkal bizonyít. 1963- ban, amikor ide jött, 1300 forint tiszta jövedelem jutott egy hold redukált szántóra átlagosan, tavaly már elérték az 1800 forintot. Persze a munkaegység értéke is emelkedett: tavaly elérte a 36 forintot a két évvel ezelőtti 24 forinttal szemben. — Szépnek tartja ezt az erősödést? — kérdezi. /^sak igenlő választ ad- '"l hatok, hiszen a számokkal nem lehet vitatkozni, azok mindent bizonyítanak. — És mit szól hozzá: ahogyan nőtt a jövedelem, úgy csökkent a munkában részt vevő tagok száma. Szerettünk volna például ötvenöt hold cukorrépát termelni, de csak negyvenhat holdnak a megművelését vállalták. Mondja, hogy próbálkoztak már tavaly is, a fiataloknak rendszeresen ( készpénzzel fizettek, jutalmakat is adtak nekik, s az idén is megkülönböztetett prémiumot kapnak. Érdeklődésemre, hogy hol tartanak az időszerű tennivalókkal, megint meglepő választ kapok: — Megsaraboltuk a mákot, ugyanennek a munkának a vége felé járunk a cukor- meg a takarmányrépában. A kukoricánk szépen sorol. A lucernabetakarítás megkezdődött, a kaszálástól a hideglevegős szárítóba való rakásig mindent gépesítettünk. Hozzáfogtunk aratásnál szükséges munkagépek javításához is. Istállótrá- gyázási tervünket túlteljesítettük... Jó ez az ütem. Csodálkoztam is, hiszen az előbb arról panaszkodott, hogy kevés a munkaerő. — Nem most, majd a betakarításkor jelentkezik a probléma — tette hozzá, látva csodálkozásomat De addig beszélnek még az emberekkel. Elmondja, hogy meglátogat majd minden családot. Erre időt kell szakítani. — Nagyon szeretem a családomat, úgy örülök a gyerekeknek. Én is szülő vagyok, tudom, foglalkozni kell az apróságokkal, de hát a mezőt is szeretem. És mindig olyan kevés az időm... Már készül is. A tsz-elnök is kért, fogjuk rövidre a beszélgetést, mert sok a munka. Megtudom még, hogy nagyon szép az a búzájuk, melyet tavaly árpa után vetettek. Az agronómus kezdeményezte, hogy az őszi árpa tarlóját műtrágyázás után szántsák le, vessenek bele napraforgót zöldtrágyának. Mintegy száz mázsa zöldtrágyát szántottak le holdanként, most szép rajta a gabona, kártételt sem észleltek a területen. Alacsony, negyven év körüli ember Sárközi Sándor. Es siet, mindig siet. Ezzel is példát mutat a Munkásőr Tsz tagjainak. Nem mondja, de cselekedetei helyette beszélnek, ezt mutatják: így kell szeretni a mezőgazdaságot. Hernesz Ferenc döntés? A nehézségek beletörődő tudomásul vétele és ma- gyarázgatása helyett nem az akadályok leküzdésére lenne-e célszerűbb minden erőnket összpontosítanunk? Mérlegelés, eldöntés, elhatározás és cselekvés dolga ez. Megyénk termelőszövetkezeti mozgalma kereken kilenc- venmilliót kapott az idén építkezésre. Ez a beruházási program elindulni elindult ugyan a megvalósulás útján, de korántsem halad a kívánt ütemben. A megvalósítás mértéke mindössze huszonkét százalék. A tervezett 441 közül körülbelül 250 létesítménynek az elkészítéséhez még csak hozzá sem fogtak. Elgondolkodtató számok, figyelmeztető tények ezek. MIÉRT CSAK HUSZONKÉT SZÁZALÉKNÁL TARTUNK? A megyei pártbizottság is, a megyei tanács mezőgazdasági osztálya is kereste, elemezte ennek okait a legutóbbi fölmérések alapján. A lemaradásnak oka egyrészt az, hogy a létesítményjegyzék gyakran módosul. A múlt év augusztusa óta immár a negyedik változat van kézben, S ez talán már véglegesnek tekinthető az idei évre. Tsz-ek sorra-rendre mondanak le beruházásról. Amit tavaly vagy még a tavasszal is szükségesnek tartottak, azt most nem fogadják el. Meggondolatlanság is idézhet elő ilyen esetet. A kellő előrelátás hiányából is fakadhat hasonló probléma. Előfordulhat, hogy utólag kiderül: nem lenne gazdaságos az elképzelt beruházás. Gond, baj; rendellenesség, nehézség, vita- és alkudozás, huzavona: ez a következmény. A fő dolog ebben a tekintetben mégiscsak az, hogy már az előkészítés időszakában nagyobb gonddal és felelősséggel kell törődni a beruházással tsz-ben, mezőgazdasági osztályon és banknál egyaránt. Szorosabb együttműködésre, erősebb munka- kapcsolatra van szükség —ez a kiindulási alap. Az meg magától értetődő és minden körülmények között érvényesítendő álláspont, hogy sem az osztály, sem a bank nem dönthet a tsz-parasztok helyett. Szövetkezetenként a vezetőség javaslata alapján a közgyűlésnek van joga a beruházási hitel fölvételéről határozni. Hiszen ezt a pénzt majd a tagság fizeti vissza. Másrészt, harmadsorban — és vehetnénk tovább a lemaradás okait. Gondos, alapos előkészítéssel majdnem teljesen kizárható, de legalábbis a minimálisra csökkenthető az említett és más mulasztásból származó bonyodalom. Ennek elkerülésére fontos, hogy a folyamatban levő építkezésnél tartsa magát mindenki a megállapodáshoz. Menjen a maga előírt és szabályos útján valamennyi dolog: tervezői és kivitelezői megbízás, a hitel igénylése és folyósítása, az anyag megrendelése és szállítása s maga az építkezés. A kerettel, a szerződésben vállalt kötelezettséggel senki se bánjon úgy, ahogy neki tetszik. Amit elhatároztunk, hajtsuk végre. Az az első, hogy az előkészületek után fonjunk hozzá a munkához. S vállalásunkkal csak egyet csinálhatunk: meg kell valósítanunk. A kivitelezők többségére általában nincs különösebb na- nasz. Ám az építőinari ktsz- eknek záros határidőn belül nyilatkozniuk kell: kénesek-e részt vállalni a mezőgazdaság szocialista nagyüzemeinek építkezéseiből, vagy pedig mondják meg most, amikor még nem késő, hogy ki- ielölésfik ellenére sem tudlak végrehajtani a program rájuk eső részét. Ha ez utóbbit mondják, akkor a megye keres más megoldást A KILENCVENMILLIÓS PROGRAM megvalósításához ugyanis megyénk tsz-moz- galmának komoly gazdasági érdekei fűződnek. Emlékezzünk csak a megyei vezetés »Tegyünk többet Somogyért« jelmondattal indított mozgalmának idevágó megállapítására. Idézünk: »... termelőszövetkezeteinkben 1963-ban az egy szántóegységre jutó beruházott vagyon értéke 3268 forint volt szemben a 3548 forintos országos átlaggal. A mezőgazdaságnak e fontos mutatója szerint — az egy katasztrális hold mezőgazda- sági területre jutó beruházásban — az ország 19 megyéje közül a tizennyolcadik he^ lyen vagyunk. A fejlődést gátolja, hogy rendelkezésünkre bocsátott építési beruházási kereteket nem tudjuk évenként felhasználni" —1 hangzik a megállapítás, majd azzal folytatódik, hogy így a tervezett létesítményeknek adott hányada áthúzódik egyik évről a másikra. »Pedig nagvüzemi énületek dolgában, főleg állatférőhelyek tekintetében rosszul áll megyénk.« Németh Ferenc elvtárs,' a megyei pártbizottság első titkára a témát vitató minaoi tanácskozáson ismét nyomatékosan hangsúlyozta: »A termelőszövetkezeti beruházás a termelési célok megvalósításával van szoros összefüggésben. Fzért az évitkezés irá- nyitása, szervezése vem. akármilyen, hanem elsőrendű feladata megyénkben minden szinten a vezetésnek. A mezőgazdaság helyzete, fejlesz- tése uovavis Somoqvbav: alapvető kérdés.« Ezen belül hadd utaljunk a szarvssmnrha-te- nvésztés fejlesztésének feladataira. Erről szólva a me-- gvei pártbizottság január 22-1 határozata kimondja: »A szarvasmarha-tenyésztés beruházásait a. többi mezőgaz- dasácri beruházáson belül elő- re kell sorolni." A tehénis- tállók énftését a párthatározat kiemelt feladatnak nyílvánítja. Megépül az idén a búza-: vona ellenére is a somogyvámosi istálló. A Tervező Iroda a felülvizsgálat óta határidőre átadta a tervdokumentációt. A megyei tanács vezetőinek közbejárására a Tanácsi Énítőipari Vállalat vezetői külön megígérték, hoey mindent megtesznek az istálló elkészítéséért. Kell az az énület. natvon kell a somogv- vámosi Törekvés Tsz-nek. Nem jövőre kell. hanem már az idén. S az idén kell a merve többi termelőszövetkeze-' tének is mindaz a létesítmény, ami az 1965. évi beruházási tervben szőrénél, fokozott erőfeszítés viheti sikerre a kilencvenminiós programot. TEGYEN TÖBBET ÉRTE MINDENKI, akit illet: beruházási, banki, építőipari, tanácsi és termelőszövetkezeti vezető és beosztott egyaránt. Amint a megyei pártbizottság vezetői útmutatásul adták: az építőiparban, a járásoknál és a termelőszövetkezetekben a pártszervezetek csináljanak politikai ügyet a tervezett építkezések megvalósításából. Küzdjenek a sikerért, szervezzenek, mozgósítsanak, jelezzenek — nagy a tét, megköveteli és meg is éri az erőfeszítések fokozását. Kutas József Nagykereskedelmi vállalat fölvesz közgazdasági technikumot • ' T ott munkaerőt üzemszervezési előadói munkakörbe. Hosszabb kereskedelmi gyakorlattal, valamint mérlegképes oklevéllel rendelkezők előnyben. Ajánlatokat 95043. számra a hirdetőbe. ______ ____ (95043)
