Somogyi Néplap, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-26 / 122. szám

Szerda, 1965. május 26. 3 SOMOGYI NÉPLAP S I L Ó Z N A K Megindultak a silózógépek a bárdudvarnoki Munkásőr Tsz tábláján. A magasra nőtt őszi keveréket minél rövidebb idő alatt akarják betakarítani, mert ez adja a közös gazdaság téli silótakarmányának jó részét. ASZALÓI TAVASZ A naptár szerint — és az idő­járás szerint is — kifelé me­gyünk a tavaszból. Olyan a határ, mint a betegségéből fel­gyógyult gyermek: lábra ka­pott. Szinte naponta új ruhá­ba öltözik. Hullámzanak az őszi vetések, ahogy a szél vé­gignyargal rajtuk. Olyan ez, mintha a természet egy óriási fésűvel rendbe akarná tenni a mező kusza frizuráját. A sá­padt színből haragoszöldbe váltanak át a gabonatáblák. Búzaszálak hajlonganak, bo­tolnak a táncot lejtő árpatáb­la felé... Ilyen kép fogadott Somogy- aszalóban a vasút mellett: langyos szél szaladt át az úton port kavarva; távolabb gabo­natábla ringott bársonyos hul­lámzással; a barna szán tóföl - - deken emberek, fogatok és gé­pek színes kavalkádja mutatta a tavaszi türelmetlenséget. Türelmetlenek a határ gaz­dái, mert a mostoha időjárás miatt későn kezdhették meg a munkát Erről tanúskodott An- talmajorban a répáspusztai El­ső ötéves Terv Tsz dinnyésé­nek szűkszavúsága is: — Hordani kellene a palán­tákat a mezőre, a kocsisok meg későn jönnek. Mérges volt, már nem is tü­relmetlen, hanem ideges. Sie­tett volna, mert eddig vissza­vetette az idő, most meg egy­szerre szeretett volna sokat vé­gezni. Persze, ilyenkor a foga­toknak máshol is sok az elfog­laltságuk. Antalmajoron túl már az aszalóiak földjei húzódnak: enyhe lejtésű dombok fogják közre a falut Az út mentén terül el a Béke Termelőszö­vetkezet negyvenholdas cukor­répatáblája. Csaknem százan egyelték a répát. Kilencvenkét parcellára osztották fel a Ken- derföldi-dűlőben a táblát, s most ki-ki végezte a munká­ját a neki kimért területen. Szövetkezető n k kőműveseket, kőművesek mellé férfi segédmunkásokat alkalmaz. Vidékieknek szál­lást biztosítunk. Munka­hely: állandó budapesti munka, teljesítménybér­ben. Ugyanitt általános Is­kolát végzett, vagy végző 16 éven aluli fiatalokat Bu­dapesten lakással, Buda­pest környékéről bejárás­sal szerződtetünk kőműves, ács, asztalos, bádogos, víz­szerelő, villanyszerelő szak­mában. Iskolai jelentkezési lap, tanácsi igazolás szük­séges. Jelentkezés: Buda­pest, vili., Auróra u. 23. Április 4. Ktsz. (1573) Akiket láttunk, azoknak több mint a fele túl van az ötvenen. Szente Pál már a hetvenet is elkerülte, azonban ő is meg a nála alig fiatalabb Papp János fogatos is ott foglalatoskodott az asszonyok között. Az egyik kocsis megjegyezte: »Nem fér­finak való a kapálás.« De az öreg derekak, úgy látszik, megszokták már, hogy a me­zőgazdaságban nem szabad vá­logatni a munkában, mert ak­kor egyik tennivalóval sem vé­geznek idejében. Három parcellába még nem állt bele senki. Talán lesz haszna az írásos felszólításnak, ha mégsem, akkor a közgyű­lés határozata alapján kárté­rítésre kötelezik a mulasztó­kat. Nem sok az ilyen. A ter­melőszövetkezet vezetői bíznak abban, hogy ahogyan tavaly megbirkóztak a harmincnyolc hold cukorrépával, úgy az idén is meggondozzák negyven hol­don ezt a növényt Csak a be­takarításban se legyen majd fennakadás, korábban ugyanis sok gondot okozott a termé­nyek összegyűjtése, hazahordá­sa. S az idén, bár még korai a becslés, ugyancsak szép ho­zamot ígérnek a vetések az aszalói határban, tehát a beta­karítás az eddiginél is nagyobb feladatot ró majd a Béke Tsz tagjaira. Földben van mind a három­száz hold kukorica — körülbe­lül a fele már szépen sorol —, s kikelt kukoricát láttunk sok helyütt a zárt kertekben is. Egyenletes állományú, jól in­dult a tavaszi árpájuk a hat­van holdon. Hideg A. Lajos fogatos büszkén mondta: — Ezt a táblát tessék meg­nézni, talán nincs is több ilyen a megyében. Valóban nagyon szép, mégis lehet, hogy nem rendkívüli az aszalóiak tavaszi árpája. De nem is ez a legfontosabb. Sok­kal -lényegesebb, hogy jónak ígérkezik ez_ is — benne a vö- röshere-felü’lvetés is —, de nem kell szégyenkezniük őszi kalászosaikkal, lenükkel és más növényeikkel sem. Ebben legnagyobb részük a szorgal­mas tsz-tagoknak van. Köztük is különösen sokat tett a vegy- szerező brigád: Ropoli János növényvédő szakmunkás, Ku- rucz Károly, Bakos László és Vemet István. Abban, hogy most ilyen biz­tató képet mutat a határ, az emberi fáradságon kívül sokat segített a kissé ugyan későn érkezett, de most már valóban kedvező időjárás is. Herncsz Ferenc Járási szántóverseny Zicsen (Tudósítónktól.) Vasárnap a zicsi Búzakalász Tsz határában rendezte meg a traktorosok szántóversenyét a Tabi Járási Tanács mezőgazda- sági osztálya A versenyen a járás termelőszövetkezeteinek, gépállomásainak és állami gaz­daságainak tizenkét traktoro­sa indult. Az agronómusokból álló bí­ráló bizottság az első helyet és a vele járó 1200 forintos karórát Fejes Dénesnek, a má­sodik helyet és a 800 forintos karórát Geiger Jánosnak, a Tabi Gépállomás traktorosá­nak ítélte oda. A harmadik helyre Németh János, a Kará- di Gépállomás traktorosa ke­rült. Ismét az „oroszlánbarlangban“ Balatonszabadi ellentétek A SIÓFOKI JÁRÁS leg­nagyobb községe Balatonsza­badi. Csaknem háromezer la­kosa van. Főutcája hat kilo­méter hosszú. Valamikor két falu volt, Siómaros és Bala­tonszabadi. 1950-ben egyesítet­ték a két községet, s az utób­binak, a nagyobbnak neve maradt meg. Az eltelt tizenöt évben nagyon rögös utat tett meg az egyesített község. Ne­héz volt összeegyeztetni a két falu érdekét, az összevonáskor mindegyiknek voltak föltételei, külön művelődési ház épült a két községrészben. Egy idő­ben négy tsz volt a faluban. 1961 óta dolgoznak egy szö­vetkezetben az emberek. Idős, fekete ruhás asszony ült a balatonszabadi autóbusz- megálló padján. Végh József- né. A férje éjjeliőr a kerté­szetben. Beszélgetni kezdtünk. — A balatonszabadi ellenté­tek érdeklik? — kérdezte. — Hát akkor nagy fába vágta a fejszéjét... Csak papíron egy ez a falu... A marosiak és a szabadiak sohasem értették meg egymást Nehéz volt itt a tsz összevonása is. Én soha nem elleneztem az egyesülést, hisz most közös erővel köny- nyebb kihúzni a csónakot a háborgó vízből, mint egyedül... Az ellentétek magját az öre­gekben toll keresni. SOK EMBERREL BESZÉL­TEM a községben, amire tiszta képet kaptam a két falu­rész ellentétéről, ezen belül a fiatalok problémáiról. Seller Antalt »vad« marosi­ként említette valaki. Elláto- giattam hozzá. — Óvatosan szeretném megmagyarázni, hogy miért nem értik meg egymást a máj rosták meg a szabadlak — kezdte összehúzott szemmel a házigazda. — Gyermekkorom óta érzem ezt az ellentétet. Itt, Maroson boltvezető vagyok, hallom, hogy mit beszélnek a Falujáró egyetemisták hasz­nálták elöäzör az »oroszlánbar­lang« kifejezést Balatonszaba- dira. A IÍISZ-élet föllendítésé- bcn akartak segíteni, ezert töl­töttek néhány napot a község­ben. Elmondták, hogy a falu két Ifjúsági szervezetének fia­taljai nem hajlandók közösen végezni KlSZ-munkát, nem ér­ti meg egymást a két alapszer­vezet. Ellentétek vannak köz­tük. Pedig együtt biztosan több eredményt tudnának el­érni — mondották az egyete­misták. A hatékonyabb szakirányítás szükségességét mindjobban érzik a termelőszövetkezetek. A fölismert követelményekből adódó feladatok megoldásának célravezetőbb módszereit sokan keresik, s ez a tanácsok mezőgazdasági apparátusában is ma már szinte állandóan napirenden szerepel. Egy szűkebb körű megyei értekezleten a szakirányítás javításának előmozdítására két részletfeladatot határoztak meg. A megye segítsége a járásnak; mindent az érdekel­tekkel megbeszélni — így fejezhetnénk ki címszavakban a szóban forgó utasítás lényegét Lássuk csak röviden az intézkedés mindegyik részét. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya az eddiginél hatékonyabban segítheti a járási szakigazgatást azzal, hogy vezető munkatársai — leginkább csoportvezetői — rend­szeresen eltöltenek egy-egy egész napot vagy szükség ese­tén hosszabb időt is a járási tanácson. Nagyatádon pél­dául Boncz József nemrégiben került elnökhelyettesi be­osztásba. Bizonyára előbb és jobban eligazodhat szerteága­zó tennivalói között, és magabiztosabban dolgozhat, ha megyei vezető a helyszínen segíti ebben. Kell az ilyen sze­mélyes útmutatás mindazoknak is, akik már régebb óta tevékenykednek bármelyik járás mezőgazdasági osztályán. Űj feladataik megoldásához nem nélkülözhetik az ilyen módon időről időre kapható szakmai és igazgatási taná­csokat sem az osztályvezetők, sem a főagronómusok, sem a főállattenyésztők, sem mások. Jó dolog tehát, hogy a megyei illetékesek figyelmét most a segítésnek erre a mó­dozatára nyomatékosan felhívták. A járási osztály havi, legalább egy értekezleten ezután köteles képviseltetni magát a megyei osztály. A másik segítési módot magában foglalja az előbbi. A napi munka mellett a szakterület helyzetének alaposabb elemzése is mindinkább előtérbe kerül. Ehhez úgy adhat a megye még hatékonyabb támogatást, hogy a járásnál éppen a legérdekeltebb vezető vagy munkatárs kapja köz­vetlenül az útmutatást. Sőt esetenként kaphat munka köz­ben is konkrét segítséget. Hasznára válik ez az előadónak, a járásnak, a megyének, és ami a legfontosabb: többet használhatunk vele a gyakorlatnak, a mezőgazdasági ter­melésnek. K. J. vevőim, sok minden lecsapó­dik nálam. S elmondta, hogy mi fekszik a szívén, mi bántja szerinte a többi marosit is. — Harmadrangú kérdésként kezelik a marosi részt. Tavaly a közsógfejlesztésből semmit sem kaptunk, annak ellenére, hogy mi fizetjük a KÖFA 35 százalékát. Nem volt egészsé­ges dolog a tsz-ek egyesítése sem. Más összetételű, más gondolkodású emberek a ma­rosiak, másként állnak a mun­kához is. Tudjuk, hogy a sza­badiak lenéznek bennünket. Pedig a falu vezetői mind a marosiak közül kerülnek ki. — Hát akkor mégiscsak megbecsülik magukat... — De csak azért, mert Sza­badin nem találnak rátermet­tebbet ... Éreztem szavaiból, hogy sok­szor kisebbségi érzés az alap­ja a véleményének. Ebben ké­sőbb meg is erősített. — Aztán még egy dolog. Ott van például Bábonymegyer. Valaha az is két falu volt. Amikor összevonták őket, mindegyik község szerepelt az új névben. Legyen ez is Sió­szabadi ... SZENTÉÉKNÉL a másodi­kos gimnazista Imrével a KISZ-ről beszélgettünk. Ami­kor szóba került az alapszer­vezetek egyesítésének gondo­lata, bekapcsolódtak a szülők is. Imrének az a véleménye, hogy az egyesítésre semmi szükség, jól megvannak maguk is. Szente néni szenvedélyesen kirobbant: — Azt mondom; fiam, hagyjátok abba az egész KISZ-t, ha egybe akarnak kapcsolni benneteket a szaba- diakikal. Nem érzi jól magát a marosi ember a szabadival. — S ezen nem is lehet vál­toztatni — legyintett az apa. — így volt ez mindig, az én fia­talkoromban is. De akkor leg­alább, ha valami nem tetszett, jól megbunyóztuk egymást... Higgye el, mindig a marosiak húzták ki munkájukkal a tüs­két a szabadiak lábából. A tsz-ben is jobban dolgozunk. Ha mi külön vagyunk, akkor itt nem harminc forintot, ha­nem legalább ötvenet ér a munkaegység. De ne is tessék ezt a kérdést bolygatni, nincs értelme. — Mindenki a saját közsé­géhez ragaszkodik. Még ta­lán a dédunokáink is így gon­dolkodnak majd — zárta le röviden a kérdést Szente né­ni. Dr. Kiss András plébános is figyelemmel kíséri az esemé­nyeket a faluban, ö is ta­pasztalja a széthúzást. — Más beállítottságú, lel­kületű emberek a marosiak, ök nagyrészt Kiskunhalasról telepedtek le itt a húszas években. Amikor Marosra jöt­tek, a nulla pontról indultak; amit szereztek, azt két ke­züknek köszönhetik. Nem volt kitől örökölniük. A TANÁCSHÁZÁN ÉS A TSZ-IRODÁN hosszú órákon át beszélgettünk Blázsi Gyula vb-elnökkel, Vincze Imre párt­titkárral és Valter Imre tsz- elnökkel. Elmondták, hogy va­lóban jobb a marosi emberek munkához való hozzáállása. Ez abból is adódik, hogy »lent« jobb a kollektív szellem, kam­pánymunkák idején megmoz­dul az egész Maros. Kedve­zőbbek természeti adottságaik is, megfelelőbb a táblaki ala­kítás, mindig nagyobb termés- eredményeket értek el. A sza­badiak közül sokan járnak el máshova dolgozni, a fiatalokat pedig »elszippantja« Siófok. Viszont a marosiak — a fia­talabb generáció is — ragasz­kodnak a községükhöz, itt akarnak boldogulni. A párttit­kár arról is beszél, hogy a pártszervezet nagyon egysé­ges, itt nincs ez az elleniét Amióta egyesültek a tsz-ek, úgy látszik, a közös munka enyhített a helyzeten. Köze­lebb kerültek egymáshoz az emberek. A tanács igyekezett igazságosan intézkedni. Igaz, a szabadi részt jobban fejlesz­tették, modernebb, nagyobb az üzlethálózat, itt van az orvosi rendelő, a posta, a tanácsház — de ez egyúttal a faluközpont is. Marost igyekeztek kárpótol­ni. Ott több a közkút, ott van a gyógyszertár, a legelha­nyagoltabb helyeken már el­készítették a betonjárdát. Amikor a KISZ-életre tere­lődött a szó, osztották azt a véleményt, hogy az öregek szemlélete befolyásolja a fia­talokat — De más dolgok is közre­játszanak abban, hogy a gye­rekek nem tudnak összemele­gedni — jegyezte meg a ta­nácselnök. — Lényeges szem­pont a távolság. A falu hosz- sza indokolta, hogy két KISZ- szervezet alakuljon. Mind­egyik részen van művelődési ház, s bár az igényeket egyik sem elégíti ki teljesen, az if­júság a »saját házában« talál­ja meg a szórakozást. »Lent« Székely Endre pedagógus, a művelődési ház igazgatója fog­lalkozik a KISZ-esekkel. Jól összefogja a fiatalokat, egy­ségesebbek, s a kulturális és a szervezeti életben többet tud­nak produkálni, mint a »fenti­ek«. Az a baj, hogy KISZ-vo- nalon képtelenek együtt dol­gozni. Itt volt például a rét- és legelőjavítás. Mindkét alap­szervezet vállalt társadalmi munkát, csak éppen a marosi­ak az ő területükre, a »hiti­ek« pedig a szabadi földre men­tek ki... A marosiak egyszer meg­próbáltak közeledni a másik falurész fiataljaihoz. Betanul­tak egy színdarabot, és elő­adták a szabadi művelődési házban. Mindössze három öreg­asszony volt a »nézőközön­ség« ... A szabadiak »bojkot- tálták« a bemutatót. Ez per­sze elvette a »lentiek« kedvét a hasonló próbálkozásoktól. VAN AZÉRT KÉT DOLOG, ami összehozza a fiatalokat. Az egyik a termelőszövetkezet kertészete. Itt közös brigádban dolgoznak, s szépen megy a munka. A másik a tánc. Ha bálról van szó, nem számít a hat kilométernyi gyaloglás..» (Folytatjuk) Strubl Márta Dömpervezetőket (tehergépkocsi-vezetői jogosítvánnyal) változó munkahellyel fölvesz az CM Földmunkát Gépesítő Vállalat fő-épitéavezetősége, Székesfehérvár, Seregélyesi n. 83. (95070) ■4 fan&l e&yft fi’ZeMéfefc tie a£ a TANULÓ BALESETBIZTOSÍTÁS DIJAT! A HAM! BIZTOSÍTÓ (4168)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents