Somogyi Néplap, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-16 / 90. szám
(ÍMommk tanuló és az újság1 TÚLZÁSOKTÓL MENTESEN Milyen a tavaszi divat? AZ ÜJSÄG: ABLAK A NAGYVILÁGBA. Rajta keresztül tekintünk ki a földkerekség minden tájára, figyeljük az emberiség életét, a népek törekvéseit, a tudomány, a technika legújabb sikereit, hazánk és népünk dolgos hétköznapjait. Az újság hűséges barát. Mindenhova elkísér bennünket, zsebben, tolakodás nélkül. Elővehetjük vonaton, buszon, étkezés közben, a borbélynál, mielőtt hajvágásra beülnénk a székbe. Ott van a lakásunkban reggel, este az ágyban, s aki gondosan elteszi, egy hét múlva is fellapozhatja, ha a műhelyben vagy az irodában a munkatársak vitatkoznak valamin. Igaz, a rádió, a televízió, a mozihíradó is bemutatja a világot, rajtuk keresztül is beláthatunk a közeli és a távoli események eleven forgatagába. De ezek az eszközök mégis csak felvillanó képeket, gyors benyomásokat nyújtanak. Itt nem lehet megállni a sorok között és elmélkedni, újra visz- szalapozni egy-egy érdekes kérdésre, kivágni és eltenni azt a cikket vagy képet, amelyet maradandónak gondolunk. Az újságnak, a hírlapnak tehát még ma is megvan a sokoldalú műveltséget, a mindennapos aktualitáshoz tartozó magyarázatot, értékelést közvetítő fölénye minden más technikai csodával szemben. Általános és középiskolai TANULÓINK sem nélkülözhetik az újságolvasást, a nemzetközi és a hazai eseményekről, az élet változásairól szóló friss és közvetlen tudósítást, a hétköznapok munkáját kísérő nélkülözhetetlen tudnivalókat. Mégis azt tapasztaljuk, hogy sem az iskolában, sem a szülői házban nincs rendszeres törekvés arra, hogy a nagyobb tanulókat rászoktassuk az újságolvasásra, az események, a változások okainak kutatására, az újságok nyújtotta üdítő vagy ismereteket gazdagító cikkek olvasására. »Tanul és olvas az én gyermekem úgyis eleget, minek olvasson még újságot is?« — mondják gyakran a szülők. Mások pedig így vélekednek: »A diáknak a lecke megtanulása az elsődleges dolga, nem a szórakozás!« Ismét más szülők azt vallják, hogy az újság a felnőtteknek való, s nem a sok kérdésben még éretlen, tájékozatlan tanulónak. Mindegyik ellenvetésben van némi igazság, alapjában véve azonban egyik sem helytálló. Kétségtelen, hogy a mai diáknak igen sokat kell tanulnia. Nagyon helytelen is lenne, ha az általános iskolai felső tagozatos tanulók vagy a középiskolás diákok az újságokat az első betűtől az utolsóig végigolvasnák. Ez az életkor valóban arra való, hogy tanuljanak, de ebben a korban kell megalapoznunk az újságolvasás igényét is a tanulókban; az újságok megszerettetését, az újságnak mint az egyik legfontosabb műveltséget közvetítő eszköznek rendszeres használatát elő kell segítenünk tanulóink tudatában. S mindezt nem elsősorban szólamokkal, kegyes intelmekkel, korholás- sal kell biztosítanunk, hanem nagyon is átgondolt nevelő szándékkal. Szabad kapacitásunk van f. év II—Ili—ív. negyedévében kotrógéppel és dózerrel való vészesére Budapesten és vidékein egyaránt. A megrendeléseket kérjük a Fővárosi Csatornázási Műveli, Budapest, V., Beloiannisz u. 12. g címre megküldeni, I AZ OSZTÁLYFŐNÖKI ÓRÁKON, de az egyes tantárgyak óráin is gyakran szóba kerülnek az újságban leírt események. A tanulókban önkéntelenül is fölébred a vágy, hogy az órán hallottakról olvassanak az egyes földrajzi,, történelmi, pohtikai, technikai vagy akár bűnügyi kérdésekről tájékozódjanak. Helyes, ha a szülőit naponta megkérdik, hogy milyen tananyag került szóba az iskolában, s ha az újság egy-egy cikke kapcsolatos a diák tanulmányaival, felhívják rá a gyermek fiigyeimét. Néha az is elég az újságba való betekintés vágyának fölébresztésére, hogy egy-egy kérdést teszünk föl gyermekeinknek, pl.: »Hol is van az a Leopoldville?« Vagy: »Ciprus szigete Törökországhoz vagy Görögországhoz van-e közelebb?« Ilyenkor a diák előveszi a térképet, gondolkodik, méreget, beleolvas az újságba, s a tudás, a műveltség egy- egy fontos eleme látszólag »véletlenül«. minden erőlködés nélkül megrögződik a tanuló emlékezetében. De vannak más módszerek is. Gyakran az is elég, ha a szülő felhívja egy-egy fontos cikkre a gyermek figyelmét. »Majd olvasd el, kíváncsi vagyok, mi a véleményed!« Ez nemcsak azért hasznos, mert bizonyos önálló, tájékozódásra, ítéletalkotásra késztetjük a gyermeket, hanem azért is, mert ezen keresztül beláthat a szülő a tanuló tájékozottságába, megláthatja, hogy az iskolában tanult elméleti kérdések hogyan kötődnek a valóság fényeihez, a földrajzi, a politikai, a technikai realitásokhoz, milyen mértékben gyakorlatiasak az ismeretek. DE NE MINDIG TANULÁSRÓL, többlettudásról, ismeretek elraktározásáról; legyen, szó, ha az újságolvasás szóba kerül. Felhívhatjuk a diák figyelmét az újságokban megjelent egy-egy találó s az embereket reálisan jellemző elbeszélésre, karcolatra, ég.y-egy mély, emberi érzéseket kiváltó költeményre, szellemes tréfára, kifejező rajzra, tudnivalókat és találékonyságot egyaránt követelő, emellett szórakoztató keresztrejtvényre stb. Az újságok ünnepi és vasárnapi számaiban igen gyakran találunk olyan közleményeket, amelyek a tudomány, a technika legújabb kutatásairól tájékoztatnak frissen, közérthető nyelven, a napi érdeklődést és tudásigényt nyomon követve. De a jól szerkesztett újságból a háziasszonyok és a gyerekek színes rovata sem hiányzik. Nem lenne helyes tehát, ha a szülők gyermekeik túlterhelését látnák az újságolvasásban. A diák csak annyit olvasson az újságokból, ameny- nyit ideje és érdeklődése megenged, de feltétlenül lapozza át naponta, és tájékozódjék, s a »kötelező« tanulási formák mellett néhány üdítő percet is töltsön el. ismereteinek bővítésére, földrajzi, politikai, technikai tájékozódóképességének szórakoztató formában való növelésére. T. J. Hogyan éljen a szívbeteg ember? A szívkoszorúér megbetegedése nagyon gyakori szívártalom. Ezt a betegséget az idézi elő, hogy a szívizmok működése nem megfelelő, minthogy az érelmeszesedés a koszorúereket megszűkíti. A betegek a mell középső részében érzett szúrásról, görcsökről panaszkodnak, kisugárzó fájdalmakról. A fájdalmak nem tartanak sokáig, a tünetek nagy időközökben jelentkeznek, de gyakran egy napon több ízben is előfordulnak. Az angina pectoris döntő oka az érelmeszesedés. A koszorúér-megbetegedést előmozdítják: a hízás, a magas vérnyomás és a cukorbaj. Az értelmiségi foglalkozások mozdíthatják elő ezt a betegséget a hosszas pszichikai megterhelés folytán. A fájdalmas krízisek megjelenése rendszerint olyan erőfeszítések után történik, amelyek fokozzák a szív munkáját, ennélfogva nagyobb vérellátást kívánnak, amelynek azonban az elmeszesedett koszorúerezet nem tud eleget tenni. A bő étkezés, a megfázás, a hideg vagy fűtetlen szobában való tartózkodás, a lázas állapot, az izgalmak, a heves viták egyaránt alkalmasak az anginális válságok előidézésére. Az angina pectoris megelőzése az érelmeszesedés kezelésével kezdődik, és azoknak a tényezőknek a kikapcsolásával folytatódik, amelyek a fájdalmakat előidézik. Szabályozni kell az ilyen beteg életmódját munkájának és tevékenységének korlátozásával. A betegnek meg kell figyelnie, hogy milyen fizikai megerőltetés termeli ki nála rendszeresen ezeket a szívfájdalmakat; lassan kell járnia, időnként meg kell állnia, télen melegen kell öltözködnie. Nagyon ajánlatos a mértékletes étkezés, a két-három órai pihenés étkezés után, és legalább 9—10 órai alvás vagy pihenés az ágyban. Kerülni kell a hosszú utakat, a gyors járást, az étkezés után közvetlenül való munkát, a bő étkezést, a hidegben való tartózkodást és az izgalmakat. A dohányzást véglegesen mellőzni kell. A táplálkozási rendszer olyap élelmiszerekből álljon, amelyek nem mozdítják elő a hízást. Korlátozni kell az állati zsírokat, csökkenteni kell ezen az úton a cholesterint. Gyakran kell enni, legalább ötször naponta, de mindig kis mennyiséget. Kerülni kell a nehezen emészthető táplálékot. Egy elkerülhetetlen erőfeszítés, hosz- szú út, izgalmat keltő látványosság előtt ajánlatos nyugtatót bevenni, hogy feltartóztassa és megelőzze az esetleges szívrohamot. A Duna Szálló nagytermében izgatottan várakozik a közönség. Az újságírók jegy zetárásra készen, a fotóriporterek gépekkel felkészülve várják a »tavasz« bevonulását. Néhány akkord a zongorán, s Nádor Vera, a Ruházati Minta tervező Vállalat művészeti ve zetője tájékoztat a tavaszi divatról: — A magyar divat .mentes a túlzásoktól. A tervezők törek vése, hogy ízléses, minden termetre megfelelő öltözéket mutassanak be a közönségnek. Nemcsak ruhát, kabátot, kosztümöt, hanem kalapot, táskát, cipőt, divatos kiegészítőket is.. Bevonulnak a manekenek, s a bemutatott tavaszi kabát-sorozatból kiderül: a fiatalabb korosztálynak kétsoros, elöl A tavaszi kosztümtípus: mogyorószínű vékony tweedszövetből készített, kerek elejű kabát. Két gombbal, kivágott fazonnal. A szoknyán elöl, kétoldalt levasalt szembehóllal. A blúz vaníliaszínű tiszta selyem. dolgozott jerseybő), készült kabát. szövetből A ballon sem megy ki a divatból. A legújabb a dupla vállas trsneskó fazon valódi és hamis zsebbel, fémgombbal. A színek élénkek: haragoszöld, tűzpiros, sötétkék. A kosztümök közül a karcsúsított klasszikus fazon ugyanolyan divatos, mint az egyenes kabáttal, loknis szoknyával és horgolt szegéllyel díszített chanelkosztüm. Az utóbbi különösen a fiataloknak illik. Sikert aratott az öves, sokzsebes sportkosztüm is, ami könnyű tweedanyagból készült. A szövetruháik számos variációját láttuk. Jerseyből a teljesen egyenes mintát övvel. Szövetből bubigallérral, derékon szoros övvel, néigy kis legombolt zsebbel. Kötényruhaként, tarka blúzokkal. Az oly* fontos kiegészítőkről annyit, hogy divatosak a nagy szélű, arcból kihajtó kalapok, továbbá az elöl zárt, hátul nyitott saandáloipők és a kikarcsúsított kabátokat, az idő- sebb formájú, tömzsi táskák, sebbeknek egyenes, fazonos A bemutatott modelleket megoldásokat ajánlanak. Érdé- konfekciógyártásra készítik Egy érdekes kompié: Fehér barna csíkos, barna sújtással szegett chanel stílusú kabát. Alatta barna, pepita kisruha a kabát anyagából készült gallérral, nyakkendővel. kesség a kétsoros kabátoknál a csaknem vállra boruló »Napóleon-gallér« és a habszivacsra elő, tehát rövidesen kaphatók lesznek. K. M. Nyugati divathóbort Három kislány és két hölgy látható képünkön. Közülük hárman parókát viselnek. Ez azt jelenti, hogy igazi hajukat, amely nyilván nem tetszeti nekik, és nem felelt meg a divathóbort követelményeinek, levágatták. Regrutákhoz illő kopaszságukat, persze, műhajjal takarják. Parókájukat a párizsi Claude Maxim cég készítette, és Figaro néven hozta forgalomba. A fotós, amikor közzétette a képet, csúfondárosan tette föl a találós kérdést a nézőknek: »Mit gondolnak, hölgyeim és uraim, a bemutatott öt hajviselet közül melyik három a paróka?« A döntés megkönnyítése céljából azt sem titkolta, hogy a két hölgy nem a saját haját viseli. A harmadik paróka tehát a három kislány valamelyikéé. De melyiké? Felelet: A középső kislányé. KONYHA DARÄLT hüssal TÖLTÖTT TEKERCS Egy kg marha felsálból vágjunk tény érni nagyságú, kisujj nyi vastag szeleteket. Egy kicsit kiverjük, besózzuk. Egy fél kg sertéshúst ledarálunk (a télen el tett húsból is készíthetjük) sóval', borssal ízesítjük, jól összekeverjük, elosztjuk szeletekre, gömbölyűre formáljuk, mint a kolbászt, feltekerjük rá a szeletet, összekötjük cérnával. Olyan levet készítünk, mint a paprikás húshoz. Picit lesütjük, akkor kiszedjük, levét kicsit felöntjük liszttel elkevert tejföllel vagy vízzel, ha egyet forrt, visszarakjuk a tekercset, és melegen tartjuk, de már nem fedjük le. Ne süssük tovább. Ujjnyi széles karikára szelve tálaljuk. Rizzsel vagy burgonyapürével körit j ük. Szeletelés előtt szedjük le róla a cérnát. MARHAHŰSHENGERKÉK MÁRTÁSSAL Ha a marhahús sovány, vagy a húsleves húsa nem puhult meg, akkor a húst 20 dkg füstölt sertéshússal összeaprítva, 1—2 nyers burgonyával kétszer megdaráíjuk. Vágott petrezselymet, csipetnyi törött borsot, sót és egy tojást teszünk bele, jól összegyúrjuk, és 8 db hengert formálva, forró zsírban kirántjuk. Tejfölös gombával tálaljuk. Füstölt hús nélkül is jó. ISCHLI-FÁNK 20 deka lisztet 15 deka vajjal, 8 deka cukorral és 10 deka darabos mandulával, egy kanál rummal összegyúrunk. Fél órán át pihentetjük a tésztát, majd fél centiméter vastagra nyújtjuk, és (vizespohár nagyságú) pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. Közepes tűznél világosra sütjük. Mikor megsült, 2—2 pogácsát barackízzel összeragasztunk, majd az előre elkészített csokoládémázzal bevonjuk. yöÚ£öét yermekkoromban nagy izgalommal vártam húsvétvasárnap reggelét. Szüleim úgy mondták: »Ha jól viselkedsz, a húsvéti nyúl csokoládétojással, -báránnyal, -kiscsibével ajándékoz meg. Ha nem, akkor' bizony nem hoz semmit!« Az ajándékot mindig az ágyam alatt találtam meg. Zöld papírgyapotba volt elrejtve színes, ezüst-, aranypapírba csomagolt édesség meg a sok-sok apró tojáscukorka. A délután még érdekesebb volt. Nővéreim egész estig tojást festettek hagymahéjból készített, barna lével vagy piros tojásfestékkel. Festették, »írták«, hogy másnap, locsolóhétfőn legyen mitel megajándékozni a legénykéket. Nyilvánvaló, ma már minden gyerek tudja: a húsvéti finomságokat nem a »nyuszi hozza«, hanem a szülői szeretet, gondoskodás jeleként kerül a jól viselkedő gyerekekhez, De hogy miért éppen a tojás a húsvét egyik ajándéka, azt már felnőttfejjel kutattam. A húsvét az elmúlt századokban az egyik legnagyobb keresztény ünnep volt, de eredete sokkal régebbi keletű, már a »pogány vallás« idején megtalálható. Ideje mindig március 22 és április 25 közé esik, a tavaszi napéjegyenlőség utáni holdtöltére. Ahogyan a farsang a ta- vaszvárás, a húsvét a tavasz, a természet újjáéledésének, a fű zöldülésének, az első barkák megjelenésének ünnepe. Ezért kerül a húsvéti kedves állatfigurák közé a bárány, mint az »első tavaszi kis állat«, és ezért jelkép a tojás, mert a belőle kikelő madár is a megújulást, az újjászületést jelzi. A díszes vagy himes tojás ajándékozása már az egyiptomiaknál szokásos volt. Sok régészeti lelet bizonyítja. hogy e szokás fennmaradt a perzsáknál, a kínaiaknál, őrizték az ógermánok és a szlávok. Hazánkban már a honfoglalás előtt is készítettek himes tojást. Ennek bizonyítéka a Szeged melletti kiszombori lelet, amit Móra Ferenc múzeumigazgató korában dolgozott fel. A feltárt hunavar sírok egyikében ugyanis épen maradt tojáshéjat talált, aminek felületét meglepően szép minta díszítette. A tojást körülfogó hullámzó és karcolással satírozott rajz arra vall, hogy nem kezdetleges, hanem fejlett és művészi igényű tojáshímzés volt már annak idején is. A tojás hímzésének, festésének, díszítésének módszerei, a minták évszázadok óta őrzött kincsei a népművészetnek. Ma is híres tojásíró asszonyok készítik a himes tojást Göcsejben, a Palócföldön, a Hajdúságban. Ezek a művészi himes tojások méltó ajándékai a húsvéti locsolóknak. (Néprajzi Múzeumunknak több ezer értékes himes tojásból álló gyűjteménye van.) A húsvéthétfő nagy élménye a locsolás. Ennek eredete ugyancsak az ősidőkben kereshető. Ahogyan a tavaszi zápor után kizöldül a természet, úgy virul ki a lányok szépsége, ha húsvéthétfőn a ' legények friss vízzel vagy — mai szokás szerint — »rózsavízzel-« locsolják őket. P. I. Beíuácasí ítíecun is Pxes&zÁ a további intézkedésig AZ ÉPÍTKEZÉS ELLENÉRE IS ÜZEMEL. Somogy megyei Vengéglátó Vállalat. (94577) _________________________
