Somogyi Néplap, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-16 / 90. szám
Új úton a buzsáki népi együttes ,7 MS/ZMP MEfiVCl PI7ÓTTSÁGA ES A MEGYE! TANACS LAPJA EXPEDÍCIÓS HALÁSZAT A KGST tengeri halászati konferenciája Az emberiség élelmiszer- szü.kségleténeik jelentős részét a tengerekből zsákmányolt halaik fedezik. A tengeri halászatban a mai napig a mérsé kelt vagy a hideg tengerekbe származik a zsákmány nag> százaléka. A hemnghalászín évente mintegy másfél millió tonnát eredményez, ennek a mennyiségnek legalább 35 százalékát az európai tengerekből fogják ki. (összehasonlításként megemlítjük, hogy a Balatonból évente átlag 1500 tonna halat fognak.) A tengeri halászatban vezető helyen áll Japán, az Egyesült Államok, Kína és a Szovjetunió. Ezek titán az államok után következik Peru, Nagy-Britannia, Kanáda, Norvégia. A japánok egyévi termelése általában meghaladja a hat és fél millió tonnát. A tengeri halászat ma már nem partmenti tevékenység, egyre nagyobb szerepet játszik a nyílt óceánokon történő »expedíciós« halászat. Ezen a területen a Szovjetunió rendkívül nagy szerepet játszik. Igen jelentős modern halászflottával rendelkezik, s a halászhajókat ma már olyan Kaspi-tengeri halászflotta. modern technikai berendezésekkel látják el, hogy a napi halászzsákmányt fel is tudják dolgozni (konzerválni, zsírrá vagy lisztté feldolgozni). Modern elektrotechnikai berendezéseik — halkereső-berendezés, rádiólokátor, hűtőszerkezetek — lehetővé teszik, bőm- - t-r-v Lcngyel halászok a Balti-tengeren. pusi tengereken is dolgozzanak. A hajók flottákban halásznak, és a legmodernebbek három hónapig tartózkodhatnak a nyílt tengeren. A legjobban bevált típusú halászhajók 2—3000 tonnásak. Mindez érthetővé teszi, hogy Leningrádban a múlt esztendőben a Szovjetunió Halipari Minisztériuma megrendezte a ".GST II. tengeri halászati inferenciáját. A szocialista rszágok úgyszólván mind érékeitek a tengeri halászatban, küldöttségeik a kérdés kü- ónböző szervezeti problémáiul, a halászati kutatás fel- dalaival, a tengerek, óceánok iái tartalékával, a lengéi i na- iszat perspektíváival, a ha- iszótechnika eszközeivel, ■iódszereivel foglalkoztak A Magyar Népköztársaság első ri>en jelent meg megügyelő lldöttséggel a tengeri halá- ati konferencián. A koníe- ;ncián való részvételünk .•edményesnek ígérkezik: a agyar küldöttek tapasztalatai s tárgyalásai alapján lehető- g nyílik a magyar' tengeri . alászílotta megszervezésének előkészítésére. _ Különböző társadalmi h elyzetű fiatalok éltek falunkban 1945 előtt. Magatartásukban, emberi viszonylataikban egyaránt tükröződött ez, sőt még az öltözködésben is. A szegényebb, kevés földű vagy nincstelen szülők legényfiai például mellény nélküli, pantallós vagy csizmás ünneplőt viseltek; hímzett meilénye- sen, bőgatyásan feszítettek a jobb módú fiatalok ... Ismerős a gazdag legény—szegény lány esete is. A bálban viszálykodás támad a fiatalok között. A csendőrök: szétzavarják őket, »rendet csinálnak«, és ott maradnak a bálban, a módos legényekkel ... — A második rész osztrák barátainkkal való kapcsolatunkról szól. Azaz: húsz évvel később nemcsak egységes a falunk fiatalsága, de a barátság, a megértés jegyében szívesen találkoztak évente kétszer a St. Veit an der Glan-i népi együttes fiataljaival is... Knézicm litvánnal, a buzsáki népi együttes vezetőjével a kulturális szemlére való felkészülésről, a Két bál Buzsá- kon című új műsorukról beszélgettünk. Az együttes nagy izgalommal készült a bemutatóra: valami újat, az eddigieknél valami többet szeretnének. Erre az alkalomra új kosztümgarnitúrát készített a helyi hímző szakkör. Raktárukban most már mind a három buzsáki motívumból van egy-egy öltözet: a rátétes meg a vé- záshímzésűek mellett most vasárnap a járási kulturális szemlén öltötték magukra először az újat, a fekete alapon élénk-sokszínű hímzésű »boszorkányost«. Az együttesről 1957-től minden esztendőben hallottunk, minden évben új műsorban dolgozták fel a falu népi hagyományait: a lakodalmast, a fonót, a varrást, a szüretet, a májusfaáljítást. A Buzsáki lakodalmas bemutatása után »Szocialista kultúráért«-jel- vényt kaptak. Az együttes tagjai többségükben tsz- meg tő- zegtelepi dolgozók, néhányan diákok. A jó közösségi szellem ki- elakítására törekszenek már hosszú ideje. Mint egy jó fél- százmyi család, név- és születésnapot együtt ünnepelnek. Így nem véletlen, hogy táncolnak az együttesben olyanok is, akik 1948-ban, a tánccsoport első megalakulásakor is ott voltak. Varga Ferenc és Varga ferencné például máig sem lett hűtlen a dalhoz, a tánchoz. Azóta fölcseperedett s szereplésikor mellettük ropja a »kopogóst« legényfiúk, László is. A „kopogódról“ eszembe jut a tánc »Sárgarigóíészeis;«- dallamanyaga. Mindegyik népi játékukat ezzel a fergeteges csárdással fejezik be. Az együttes vezetője nem tiltakozott: — Igén, sokan mosolyognak már, ha meghallják . .. Próbáltam mást, de egyik dallam sem ennyire kifejező, lendületes. Ez is buzsáki hagyomány... Dallamaik, táncaik: helyi gyűjtés. — Sikerül-e még ma is följegyezni új táncot, dallamot? — Sajnos, már nem ... ötven hét óta — akikre számíthattunk — elhaltak. Mind a tízen... Egyikük délután még táncot mutatott, föl is jegyeztem. De nagyon fulladt, meg- ígértette velem, hogy másnap eljövök, folytatjuk. Estére halott volt... A közénk telepedett csöndet Knézics elvtárs törte meg: — Most szeretnénk egy kissé előbbre lépni. A népi játék sémájától — amiért jogosan bíráltak minket — a tematikus táncjáték felé. Fölfrissített tánc- és dallamanyaggal készült el a Két bál Buzsákon patrcmálónknak, Gál fi Csabának, a KISZ központi együtte se tagjának koreográfiája alapján. A zeneszerző Olsvay Imre, a Tudományos Akadémia népzenei osztályának munkatársa. — További terveik? — Meghívást kaptunk a Kultúrkapcsolatok Intézetétől Észak-Ausztriából ötnapos cse- reműsorra közösen egy ottani népi együttessel. Hogy kik a partnereink, még nem tudjuk. Az első találkozóra valószínűleg a nyár elején kerül sor. Wallinger Endre Légi szerencsétlenség A La Manche-csatornán levő Jer; 3-sziget repülőterének köze- léhe'ii az átláthatatlan ködben szerdán este lezuhant az egyik angol magán-légitársaság öreg Dakota-gépe. A roncsok alatt csak egy személyt: a 23 éves Dominique Siliere légikisasszonyt találták életben. Állapota súlyos, de nem reménytelen. A gép összes többi utasa — a személyzettel együtt 26 ember — életét vesztette. Az olcsó bérű különgép túlnyomórészt kispénzű húsvéti üdülőket szállított Jersey szigetére Franciaországból. (MTI) SOtiOK Haladás Az orvos a beteghez: — Lefekvés előtt mindig egyék valamit. — De doktor úr, legutóbb azt mondta, hogy lefekvés előtt ne egyek semmit! — Ez két hónappal ezelőtt volt. Van magának fogalma, hogy mit fejlődött azóta az orvostudomány? * * * Munkaközvetítőnél Az újságíró érdeklődik a munkaközvetítő irodában: — Hány háztartási alkalmazottat helyeznek el hetenként? — Körülbelül ötvenet. — Szóval évente kétezerötszázat? — Nem. ez mindig ugyanaz az n*"°n. * * * 16 barátok Egy író levelet kap kollégájától, akivel nem szeretik egymást. A levél így szól: »Kedves barátom, ezennel meghívlak darabom premierjére. Két jegyet küldök, hogy elvihesd a barátodat is, ha ugyan van ilyen.« A címzett borítékba helyezi a két jegyet, és a következő levéllel együtt küldi vissza a feladónak: »Kedves barátom, köszönöm szépen a jegyeket. : Sajnos, a bemutató nap- 1 ján nem érek rá, de maid elmegyek a második előadásra, ha ugyan lesz ilyen.« « * * Giovanna• Arrabito szicíliai földműves felesége a napokban hozta vilánra tizennyolcadik gyermekét. A szerfölött buzaó házaspár azonban mén mindig elégedetlen. Kijelentették. honn ?4 gyermekig I meg sem állnak. » * * John Gilmore 43 éves angliai, rhodmershaimi la- < kos elhagyta feleségét, és az erdőbe, egy barlangba költözött. POFONOK I,' /.üsterdőnek tetsző bar- ^ kaligeten keresztül kígyózik az ösvény a falu felé, de mielőtt beleíolyna a házsorok közé. egy rozsdamarta drótkeritéses kiskapunak fül. A kapun túl görnyedt hátú, pitvaros ház árválkodik. Fehér falát már jó darabon kikezdte az idő. A ház néma. Az idegen léptek zajára véres lábú agár rohan a kerítés felé. Fájdalmas csikorgással kinyílik a füstszínú ház ajtaja is. Egy kicsit haj- lottan áll meg a nyílásban a házigazda. Alakja olyan, mintha nagyon nehéz terhet tartana a hátán. Lassan, barátságtalanul nyílik szóra a szája. — Mit akar? — Egy pohár vizet kérek. Jó ötvenes ember. Néhány lépést előremegy a pitvaron, aatán felsőkarját nyújtja. Könyékig csupa korom a keze. — Jöjjön beljebb — mormogja, aztán választ sem várva elindul. Az előszobában egy csaknem összeomlott búbos kemence áll. A konyhának használt szoba kong az ürességtől. Félig tisztított pléhtűzhely, avas szagú asztal, gyalulatlan lóca, egy ágy és egy szék alkotja a berendezést. Az ágy homokszínű takarója alig látszik a gyér világításban. A vizespoharat megszokott mozdulattal teszi az asztal szélére, aztán hellyel kínaija a vendéget. O nem ül le. Kormos kezét távol tartja magától, neki támaszkodik az asztalnak. — Egyedül élek — szólal meg rövid csend után. — Külön a családtól. Már egy fél éve. — Ki mos? — Én. — Ki főz? — Azt is én. Az idegen nem kérdezett többet. A házigazda magába roskadva hallgatott. Megszokta már a csendet. Napközben mindig egyedül van. Munkája hajnali háromko r meg délután négy óra után szólítja el hazulról. A munka, az jó, akkor nem érzi az egyedüllétet. Minden figyelmét leköti a tennivaló. A koesmát meg nem szereti. Néha ugyan betér egy pohár borra vagy egy üveg sörre, aztán továbbmegy. Látja, hogy az eraoe- rek néha összesúgnak mögötte, de nem törődik vele. Nem érdemes. Munkáját rendesen ellátja, pedig néha érzi, hogy maisok. Száz tehenet gondoznak heten. Különösen a fejés nehéz. Gyakran, mire a végére ér, szinte leszakad a karja. Évekkel ezelőtt meg föl sem vette, de hiába, eljár az idő... Szeme lassan végigpásztázza a félhomályban ülő szoba minden szögletét. aztán az idegenre téved tekintete. Nem tudja, miért hívta be, ezt az embert, de most úgy tetszik neki, mintha nagyon régi ismerőssel találkozott volna. Erre aztán ki is buggyan száján a szó: — Megpofozott a fiam. — Mikor? — Decemberben . . . Az utcán . .. Tanúim vannak rá. El csuklik a hangja. Arca szobormerev. A barázdált arcon lassan peregnek a köny- ny«1- Némán sír. A róta nem beszél a fiá- val. Meghozzák a hirt. valahányszor hazatér a városból. de sohasem nyitja rá az ajtót. A felesége sem. Csak a lánya Htogatia meg néha. Néhány szót váltanak, aztán továbbmegy. Pedig szépen indult az élete. Igsz, annak már huszonöt éve. Kepés arató volt. Az asszony meg marokszedő. A tarlón ismerték meg egymást. Aztán összeházasodtak. A férfi cselédember volt. a lány szülei a módosabb gazdák közé tartoztak. Az esküvőre egy szál ruhájában ment el. Pedig kellett volna már a télikabát is. De nem jutott. Nagy volt a család. A szülei egy malacot adtak neki. — Hizlaljátok meg, ezen vehettek kabátot. A malac még nem hízott mep amikor először Pestre mentek. Prémes Bocskai-ka- báttal tértek haza ... T- Tetszik? — kérdezte az apósa. — Igen. — Nem leszel te mostoha 'M is a miénkből vettük. Tűszúrás volt ez a megjegyzés, de igyekezett elfelejteni Dolgozni ment, mert azt nagyon szeretett. Napjait a munka és a szikár asszony töltötte ki. Szerette a feleségét, érte mindent megtett volna. Jött az első gyerek. Boldog volt. Azzal sem törődött, hogy néha apró terveibe beleszóltak. Mert kemény törvény uralkodott a faluban: amíg az öregek élnek, ők irányítják a gazdaságot. Aztán egy napon hírt adott magáról a második gyerek is. Az ember megint örült, a hétköznapokból ünnepet formált a hír. De az öregek ítélkeztek. — El kell menni orvoshoz. — Nem. A gyerek meg fog születni. — Legalább olyan keményen hangzott a válasz, mint a parancs. — Itt én dirigálok! — A család az enyém! — A föld kevés! — Engem nem érdekel a földje!... A vasvilla a falban akadt meg. Akkor is, aztán egyre sűrűbben. Fájt az ellenkezés, de keményen tartotta elképzeléseit. Üj vakolat került a házra, új bútor a lakásba. Kidob, lták a földet a szobából, s padlót rakattak helyébe. A tüzes szemvillanások egyre gyakoribbá váltak, s ezen nem változtatott az sem, hogy a földcsíkokból nagy táblák kerekedtek a határban, s a lófogatok helyén traktorok iübörögtek a földeken. Az ember mindig reggel ment e! hazulról, s késő estig dolgozott. Este csaknem mindig veszekedés fogadta — Annyit sem kerestél, amit megeszel. — Én egész nap dolgoztam, fáradt vagyok .. Hagyjanak békén. A panasz újabb dühkitörést okozott, mert két embert, ha lélekben, gondolkodásban szemben áll egymással, az ilyen panaszok még inkább szétlökik, gyűlöletet szítanak. M;snap este pénzzel állított haza. — Mondd meg apádnak, meghoztam az előleget, jöjjön be. — A gyerekeid hol vannak? — ezt kérdezte a felesége. — Te voltál itthon velük. — Szóval téged nem is érdekelnek? Csak a kocsma meg a nők... Az igen ... Pofon csattant. Az asszony sírva ment ki... Kintről szidást hallott, s akkor kést ragadott. Az öreg asszony az ablakon keresztül menekült az udvarra. Azon az éjszakán nem aludt senki a helyén. Az ember azóta sem. Amikor megint pénzt kapott, megvette a házat a barkaligeten túl ... A rozzant asztal meg_ csikordul, amikor a hajlott hátú ember elmegy mellőle. — Elválok — hangja fakó, élettelen. — És? Megrándítja a vállát. Az iegen szeme megrebben. Ez az ember nagyon fáradtnak, nagyon öregnek látszik ... Kcrcza Imre Ott él egv szamár és két teh°n társaságában Az újságíróknak, akik fölkeresték. köntörfalazás nélkül kijelentette: — Elesem van a nőkből! Itt. az állatok között olyan boldog ynsvok. mint még soha az életben. * * * Ezen a viccen nevet a héten Franciaország: Egy férfi a tó partján állva bedobja botiát a vízbe. Kutyája készségesen ugrik utána, végigfut a vízen, és visszahozza a séta- pálcát. Egy sétáló megrökönyödve v,ézi a jelenetet, és ámulva kiált föl: — De hiszen ez a kutya szalad a vízen! — Hát mit csináljon, ha nem tud úszni?! Somogyi Néplap \z MSZMP Somogv megye» bizottsága é« z 5omo»v megye’ Tanáé* la pia. Főszerkesztő» WIRTB LAJOS. Szerkesztőségi Kaposvár, Latinka Sándor u. * Telefon t5-l0. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kapos* ár Latinka s a. t Telefon 15 16 Felelő* kiadó» Szabó Gábor ^beküldött kéziratot nem őrzüuk meg. és nem adunk vissza. ! erjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesífőfcnél. •lőfizetési díj egy hónapra 12 Ft index: 2506*}. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár* Latin kq Sándor utca 6.
