Somogyi Néplap, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-11 / 86. szám
SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1965. április 11. Váci Mihály Kossuth-díjas költő. Nyíregyházán született 1924-ben. Volt tanyai tanító, középiskolai diákotthon-igazgató, tisztviselő, lektor. Jelenleg az Üj írás című folyóirat szerkesztője, valamint Szabolcs megye országgyűlési képviselője. Ver- seskötetei: Ereszalja (1956), Nincsen számodra hely (1957), Bodza (1959), Mindenütt otthon (1961 és 1962). Ismertebb műfordítása az 1963-ban megjelent Tvardovszkij Egyre messzebb című poémája. Tizenegy költeményét közölte a Tiszta szigorúság (1963 második kiadás: 1964) című antológia. 1964-ben A zsezse-madár címmel tanulmányait, cikkeit jelenttette meg. Kétszer tüntették ki József Attila-díjjal: 1956-ban az Ereszalja és 1962- ben a Mindenütt otthon című köteteiért. 'Az eddigi legteljesebb gyűjteményét, mély társadalmi felelősséget • sugárzó új verseit jelenttették meg 1964-ben Szegények hatalma címmel, amelyért az idén a Kossuth-díjban részesítették. Véssi Endre MINT A KÉNYÉ R Tavaszi szél szivárog, teli van véle az árok, térdig emelt szoknyában lábalnak benne a lányok. Szívdobogásnyi rózsák, kertjeink lángba borítják, messzi egek madara száll ide költeni hozzánk. Párolog, mintha csak fájna, eleven, lüktet a barázda, omlik a rög eke-élen, de még beledobban a tájba, Fáinknak édes a nedve, földjeink jó maggal vetve, tábláink árok-partján felesel a csalán nyelve. A föld illata szálldos, mélyre lélegzi a város, pirosul, szokik a vére súlyosabb szívdobbanáshoz. Mint a kenyér, ha dagasztják, kél melegen ez az ország. — Rozsda ne érjen a késhez, ha karéjait osztják. Kerék Imre: TY-ANTENNÁK Egy-kettö, három ... számolom végig a régi házsoron. Moha-belepte, vén tető fölött magasba libbenő gém-lábú, büszke fém-madár szárnyain billeg, ring a nyár. Egy-kettő... négy ... hat... szűk szobák falain áttör a világ: tengerek, nyüzsgő városok, rakéták, felhőkarcolók, sohasem-hallott muzsikák úsznak a hús éteren át! Egy, kettő ... négy ... tíz ... egyre több feszül a vén tetők fölött! Egy, kettő... fénylő jelei, a Tavasz előőrsei! Egy, kettő ... jön, jön, közeleg már a Kor, amely értetek feszíti keresztre magát: gondtalan, boldog unokák! Csuha Zoltán HP József Attila-díjas műfordító, költő. Zichy falván született 1901-ben. Volt villamoskocsivezető, különféle lapok szerkesztője, minisztériumi osztályvezető. Pécsen jelent meg első meséskönyve és verseskötete. Műfordításaival jelentős munkát végzett a délszláv irodalom megismertetésében. Lefordította többek között Ivó Andriv műveit és M. Krlva novelláit (1957 és 1963). 1963-ban hagyta el a nyomdát A jugoszláv népek irodalmának története című könyvé. Az utóbbi években megjelent önálló verseskötetei: Buzgó kiáltás (1958) és Piros Pünkösd Pécsett (1959). Műfordítói munkásságáért az idén a József Attila-díj első fokozatával tüntették ki. E MB ERERB ARCÚ TA.) Nád zizzent itt a tó körül még harminc év előtt, glédában grófi almafák álltak s bolyhos mezők. Diósd felé, a domb alatt a girbe-görbe út, mint kushadó, borzas kuvasz, alázatban lapult. Az erdő szélén tábla állt, büszkén és ridegen: a szent ligetbe — hirdette — nem léphet «-idegen-«. S most nézz körül, tiéd a táj, gyümölcsfák erdeje áraszt el dombot és lapályt, s a forrás csermelye csövekben árad lefelé, s áldását ontja ott, hol rossz kutakban évekig csak zord halál lakott. S habár a nedves, rossz lapályt — kellett a pénz nagyon — eladta sorra már a gróf, itt fönn a dombokon még évek múlva is tilos világ volt és a nép nem kaphatott jó Jevegcft, fényt s lombot semmiképp. Nézd, arra lenn a két üzem őrzi új életed, mint két munkásőr, úgy vigyáz a népes táj felett. Ezernyi gépe, mint a szív zúg egyre csak tovább, s a homlokán ott láthatod az ember csillagát. Emitt kórusban traktorok új daluk zengetik; együtt él munkás és paraszt, nap mint nap hirdetik. hogy újra erdő s lomb legyen Vésd hát eszedbe múltadat, tt fönn a dombokon, jövődet ne feledd: sak rajtad múlik, emberem, tiéd a táj, tiéd az arca, összefogásodon. és egyre emberebb. 1 * V. j rV ' Ä3> ; w József Attila-díjas költő, író. 1916-ban született Budapesten. A vésriökszakmában dolgozott 1945-ig. Ezután hét évig a Népszava szerkesztője Tolt. Tizenküenc éves, amikor Babits Mihály először megjelenítette versét a Nyugatban. 1935—38 között tették közzé az első (Végy oltalmadba) és a második (ünneprontó) verseskötetét. A felszabadultál című regényével pályadíjat nyert. A Boldog grafikon című kötete (1949) több mint tíz esztendő válogatott verseit tartalmazza. 1950-ben verseiért és 1955-ben pedig Küldetés című filmforgatókönyvéért részesítették József Attila-díjban. Ügyszóván minden műfajban dolgozik, de ma is _ legszívesebben verset ír. Az utóbbi években kiadott munkái: Lakoma hajnalban (elbeszélések, 1960), Fohász szigorúságért (versek, 1961), Miért nem szóltatok (két kisregény, 1962), Két komédia (1963), Arckép ezer tükörben (válogatott versek, 1964)_, valamint a lírai átfűtöttségü novellákat tartalmazó darazsak támadása című kitűnő kötete, amelyért az idén a József Attüa-díj első fokozatával tüntették ki. R OSTA Suhog fölöttem tanítás és vessző, magam vagyok a szigorú szerkesztő, s a rosta is csak én magam vagyok, kegyetlenül húzok és kihagyok, megvilágosul élményeim nyitja — az ifjúság, de nem térhetek vissza, átvilágít a hideg, tiszta nap, s a napnál jobban, éles indulat, s az indulatnál jobban az a vágy, hogy elmondhassam, mi a szomjúság, hogy hűségesen összefoglalhassam az igazat, mely fény az ablakokban, az igazat, mely szobánkban világít, a hallgatás homályos éjszakáit, s a fényeket a reggel tág szemében, míg legjobb szándékaim újraélem. KÍN HISTÓRIA I. A megbízatás — A maga ügyességiétől függ a vasárnapi mérkőzésünk sikere — fogta hangját suttogóna a Főnők, jóllehet csak a bennfentesek voltak körülöttük. — Fürkéssze ki felállási rendszerüket, a stratégiát és a taktikát. Kémlelje ki az erőnléti állapotot. Tapogatódzék a vezetők hagulata, a szurkolók temperamentuma felől. Szerezzen adatokat a játékosok pillanatnyi formájáról, technikai tudásáról, mozgékonyságáról, sportpályafutásuk kiemelkedő fegyvertényeiről. Ne feledkezzék meg a pálya pontos méreteiről, talajáról, az ottani levegő abszolút és relatív páratartalmáról. Informálódjék a szélsők indulási sebességéről, a csatárok lövőkészségéről, trükkjeiről, a védők, keménységéről, a kapus rugalmasságáról... — Nem lesz ez egy kicsit sok? — kérdezte elszontyolodva a sportkóm. — Mindent tudnunk kell! A legapróbb részletek is sorsdöntőek lehetnek! — emelte föl ellentmondást nem tűrő hangját a Főnök. — Igazítsuk össze óráinkat. Magánál mennyi van? — Fél négy. — Rendben. Nálam háromnegyed öt. Még tart az edzésük, most mindent kiszimatolhat. Tessék, fogja ezt a szatyrot. — Mi van benne? — Három postagalamb. Egy közönséges, két ajánlott. Valamint három üres fogpasztatubus és preperált papír. Amit csak megtud, azonnal felírja vegytintával, beteszi a tubusba, ráköti egy galamb lábára ... — Kérem, én rossz levélíró vagyok. Es nagyon félek, hogy észreveszik, amikor ezeket a madarakat málházga- tom... — Aggodalomra nincs ok! Ha bántódása esnék, egyesületünk maíjd gondoskodik a hozzátartozóiról. Induljon. Sok sikert! A kém kezet fogott a Főnökkel, a vezetőségi tagokkal, és gondterhelt léptekkel kiosont a szobából. 2. Váratlan esemény Teltek-múltak a percek... A sportklub vezetői már egymás körmét rágták idegességükben. Csak a Főnök nem mutatott semmi nyugtalanságot. Ö bízott az emberében . . . Halk kopogtatás az ablaküvegen ... Mindnyájan odarohantak ... egy postagalamb ... megfogták, leoldották lábáról a tubust, kivették a papírt... aztán elképedve néztek egymásra. »Azonnal küldjenek egy kis teherautót a Rozmaring út 117. alá. Feltűnés nélkül. Sporttársi üdvözlettel: A kém.*' Ez állt a papíron. — Haladéktalanul cselekednünk kell! — tért magához elsőnek a Főnök. Fölemelte a kagylót, tárcsázott. Tehertaxit hívott. 3. Tökéletes megoldás Ujaibb fél óra telt el, szörnyű izgalom közepette. Végül nehéz léptek, dobogtak a lépcsőházban. Egyre közelebb. Nyílott az ajtó. A küszöbön boldog mosollyal a kém jelent meg. Kezében nejlonzacskó. Mögötte két szállító- munkás viaszos vászonnal letakart hosszú, széles tárgyat cipelt. — Mi történt? — sietett megbízottja elé a Főnök. — Mire kiértem, az edzésnek már vége volt. így hát elhoztam az egész cuccot. Szombat este majd vissza lopom. Addig tanulmányozhatják. A pályát is, az ellenfél játékosait is. A nejlonzacskóból műanyag korongokat szórt ki az íróasztalra. Lerántotta a viaszos vásznat, mögüle zöldre festett nagy tábla iűnt elő. A gombfoci egyesület vezetői boldogan hajoltak a zsákmány fölé. Kürti András Földeák János József Attila-díjas költő. író. Budapesten született 1910-ben. A felszabadulás előtt könyvkö- tőmunkáskéot dolgozott. 1945 után egy ideig a Könyvkötő Szakszervezet titkára volt. Később elsősorban gazdasági posztokon, majd a könyvkiadás és a sajtó területén tevékenykedett. 1955-ben a Magyar Nép- köztársaság Irodalmi Alapjá- jának helyettes igazgatója lett, jelenleg pedig igazgatói tisztét tölti be. A munkásírók köréhez tartozott. Első verseskötete Felvonulnak, elvonulnak címmel 1936-ban jelent meg. További legfontosabb művei: Férfiút "kisregények, 1957), amelyért 1958-ban a József Attila-díj első fokozatával tüntették ki; Láttam Lenint (ver- sesköttet, 1959), Tékozlók (regény 1960), Eszter és Miklós (két regény, 1963). Feledned kell '30 év válogatott versei, 1964). MIT FELELJÜNK, KÖLTÖK? Mint aki évekig gépekkel dolgozott s tisztelőjük, mindig megrendülök, mikor gyárban járva, kíváncsian, egy-egy új masina előtt elidőzünk, és hivatkozunk a modern technikára. Ilyenkor úsry érzem, idöfecsérelés verset írni, hogy haszontalanul és üresen élek. Mert ha o.iserik is néha műveinket, csínján hinni- kitalált vigasz, hogy van költői lélek ... Ezzel mentegetnek mindenkor a bölcsek, s igazuk van, ha rank hagyják, hogy a múltat hogyan szánjuk, és így döbbenünk rá: a tevő ember úgy él korunkban, hogy forradalom lesz legtöbb találmányuk! De mire mozgósít vagy lázit a líra, ha nem élünk az új energiák győztes közelében? ... Ha csak felkiáltójelekre futja még merészségünk s diktátorral szemben szívünk engedékeny? Mit feleljünk, költők? A konok valóság is rég sürget, s a történelmi múlt szélit számadásra! Ne a megalkuvók s közönyösek vallják majd versünket, de gyárak népének legyen kiáltása! Közöttük a helyünk! És sorsuk a sorsunk mindhalálig! s költészetünk mint a gépek hajtó gőze — gyáraink fölött már vérpiros csillagok fénye játszik, hogy széles egünket sötét ne felhőzze. Jobb, ha vitatkozik a lekiismeret olykor, mintsem mi legyünk, akiknek pusztulás és gyász ad tekintélyt; úgy írjunk verset, hogy minket tekintsen e kor szivének a következő század! Csanády János: KETTEN LIDÉRCFÉNYBEN Nyomott és kedvetlen vagyok, itt ül fejeimen már az ősz hajszálakból font barátsapka, tetején táncol egy dizőz. Tűsarkán vidáman kopogva muszlinszoknyát dob homlokomra; villanni érzek egy kezet: letörli verejtékeimet. ., i-> Fölöttem villog Iába, coinbja, s míg indián haját kibontja, spanyol vad táncba tantorul: fénylő kontya szemembe hull. Így járjuk még az őszbe: ketten, én fejemben és ő felettem, hol éjbenyúló árbocokra Szent Elme lángja száll lobogva! Kassák Lajos Kossuth-díjas író, költő. 1887-ben született Érsekújváron. Számos lapot szerkesztett, így például a Ma, Munka, tJj idők, Alkotás, Kortárs című lapok, folyóiratok főszerkesztője volt. Első verseskötete Világanyám címmel 1915-ben jelent meg. Azóta napjainkig több mint hatvan könyve látott napvilágot: regények, novellák, versek, képzőművészeti és irodalmi cikkek, tanulmányok. Kétszer (1935-ben és 1956-ban) adta ki válogatott verseit, önéletrajzi regényét Egy ember élete címmel a Nyugat közölte (első három kötetét a folyóirat 1924., 1926., és 1927. évfolyamában, a negyediket pedig 1931-ben, második kiadás: 1957). Főművei még: Angyalföld, amelyből filmet is készítettek, Boldogtalan testvérek (válogatott elbeszélések, 1957), Marika énekelj! (két kisregény, 1962), Szerelem, szerelem (versek, 1962), Munkanélküliek (regény, 1962), Vagyonom és fegyvertáram (versek, 1963), Az út vége (regény, 1963) és A tölgyfa levelei (versek a költő rajzaival, hanglemezmelléklettel, 1964). Sokrétű irodalmi munkásságáért, de különösen az utóbbi években megjelent lírai és prózai alkotásaiért tüntették ki az idén a Kossuth- díj első fokozatával. ÉPÍTÉS Üj város épül a régi házaktól délre közel a folyóhoz. Hatalmas gépek dolgoznak az emberek szoros igájában. Megmozgatják a földet legyalulják a dombokat és az állványzat vasszerkezetével hálózzák be a tájat. Tavasz van most színesedne át a mező a madarak most építenék meg fészküket. De ütött a halál és a születés egyazon órája. , Holnap már nem is ismersz rá a helyre ahol az eget jegenyék támasztották alá ahol állataid legelésztek. A mindent kívánó nyughatatlan ember üti fel tanyáját. Meglátogatom őket üdvözlöm hetyke nagyhangú fiaikat kecses mozgású lányaikat.
