Somogyi Néplap, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-11 / 86. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Vasárnap, 1965. április 11. A *ttyufratttí>nel Steen tiltotta A nyugatnémet Stern című képes hetilap »Amerikas schmutziger Krieg« — Ameri Ka szennyes háborúja címmel nagy képes riportban számolt be a jenkik dél-vietnami vé­rengzéseiről. A címadó kép alá­írása: »Amikor ő megszületett, megkezdődött a küzdelem Indo­kínában. Ez a fogoly nem tud­ja, mi a béke.« Drámai erejű szöveg ez, de a valóság mér­hetetlenül »drámaibb«. Egy egész nép határtalan szenvedé­sei rejtőznek a sorok mögött. Második kéjlünk a Stern ere­deti montázsa. A kép felső ré­szén hollywoodi színésznők éne­kelnek kétezer jenki katonának egy Saigon környéki repülőté­ren. A csinos színésznők nyil­ván mindent elkövettek a jen­ki-katonák hadászati kedélyál­lapotának megjavítása céljá­ból. A montázs alsó képe vi­szont egy elfogott dél-vietnami férfi szörnyűséges helyzetét áb­rázolja. A Stern szerint a pol­gárháborúban (?) a foglyok helyzete nem könnyű, és úgy „Hierin szennyes háborúja“ véli, hogy az amerikaiak az fordulnak. A valóság az, hogy embertelenségeket »nem tud- a jenkik és zsoldosaik cgyolda­ják megakadályozni«, mert bor- lúan kegyetlenkednek és ez bi­zalmak mindkét oldalon elő- zonyííható. Semmiféle magya­rázkodás nem takarhatja el a tömeges emberölés, az ameri­kai napalm- és gázháború bor­zalmait. Az amerikai hadvezetés ma már naponta kétmillió dollárt fordít szennyes háborújára. Ámde a megtámadott nép vé­dekezik. Dél-Vietnam nagyob­bik felében nem parancsol töb­bé az USA zsoldjában álló sai- goni kormány. A jenki katonák pedig pusztulnak. Harmadik képünk azokat a koporsókat ábrázolja, amelyek­ben az agressziót szolgáló el­esett amerikai tiszteket szállít­ják vissza országukba. Ezeket a hollywoodi színésznők éneke és tánca már soha többé nem szórakoztathatja. óv* fcyf *>• ti <>y. Szombat reggel Varsóból hazaérkezett Moszkvába a Leonyid Birezsnyev vezette szovjet párt- és kormánykül­döttség. Becsben ünnepi ülésen em­lékezett meg az Osztrák Kom­munista Párt Központi Bizott­sága Ausztria felszabadulásá­nak 20. évfordulójáról. Az ülé­sen Ivan SzpSridonov vezeté­sével az SZKIP küldöttsége is megjelent. Zorin, a Szovjetunió új pá­rizsi nagykövete szombaton lá­togatást tett De Gaulle fran­cia köztársasági elnöknél és átnyújtotta megbízólevelét. Ma nyílik meg Velencében világhírű tudósok részvételével a 14. Paugwasls-értekezlet. Kim ír Szén, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság mi­niszterelnöke szombaton hiva­talos látogatásra Dj akartába érkezett. Kézigránát robbant egy ade­ni katonai laktanya előtt: hét angol katona megsebesült. Május 9-ét, a fasizmus le­verésének évfordulóját Jugosz­láviában hivatalos ünneppé nyilvánítják. Az arab királyok és állam­fők személyes képviselői áp­rilis 28-án Kairóién találkoz­nak, hogy pontos -dátumot je­löljenek meg az arab minisz­terelnökök májusi kairói ta­lálkozójára. A CSU, a CDU bajorországi testvérpártja országos kong­resszusa szombaton München­ben a várakozásnak! megfelelő­en Franz Josef Stxausst vá­lasztotta meg elnökiévé a kö­vetkező két évre. Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsának elnöke est­ebédet adott Grecsko marsall, szovjet honvédelmi miniszter- helyettes, valamint az NDK nemzeti néphadseregének és a Németországban állomásozó szovjet hadseregcsoport alaku­latainak közös hadgyakorlatán részt vett szovjet és német tá­bornokok tiszteletére. Nixon, volt amerikai alel- nök, aki egy amerikai turista- csoporttal tartózkodik a Szov­jetunióban, ellátogatott a moszkvai egyetemre. Nixon kijelentette: »Mélységesen megindít ez a nép, ameäy ilyen ragyogó sikereket ért el az oktatásban.« Még e hénipban összehívják az ENSZ leszerelési bizottságát Nagy-Britannia és az Egye­sült Államok hozzájárult a szovjet kormánynak ahhoz a március 31-i javaslatához, hogy hívják össze az ENSZ le­szerelési bizottságát. A Szovjetunió indítványá­ban kifejtette, hogy továbbra is nagy fontosságot tulajdonít a genfi tizennyolc hatalmi éi'- tekezlet munkájának, de vé­leménye szerint a genfi ta­nácskozások folytatása előtt célszerű lenne a leszerelés kérdéseivel a világszervezet leszerelési bizottságában fog­lalkozni, amelyben az ENSZ valamennyi tagállamának képviselője helyet foglal. Ez a bizottság legutóbb 1960-ban ülésezett. A bizottság összehívásának időpontjáról még megoszlanak a vélemények. ENSZ-körökből szerzett értesülések szerint va­lószínűleg április 21-e lesz a végleges dátum. (MTI) De Gaulle alkotmánymódosító népszavazást készít elő De Gaulle alkotmánymódosí­tást tervez, amely lényegesen kiszélesíti a köztársasági elnök és a miniszterelnök jogkörét a parlament rovás. n. Elsősorban arról van szó, hogy a köztársasági elnök a.;a dályoztatása, vagy az elnöki szék megüresedése esetén a miniszterelnök gyakorolja az államfői jogokat. (Az érvényes alkotmány szerint a szenátus elnöke hivatott helyett;."1-2 i a köztársasági elnököt. Erre a gyakorlatban sohasem került sor, mert Gaston Monnerville, a szenátus elnöke De Gaulle politikai ellenfele, akivel a köz- társasági elnök még a hivata­los érintekezést is kerüli.) A tervezett alkotmánymódosítás szerint az ellenzéki pártok bás­tyája, a szenátus egybeolvad a konzultatív jellegű gazdasági tanáccsal. A második közjogi méltósággá előlépő miniszter­elnök (minden vaió^zmuség szerint továbbra is Pcmpiáou) így kedvező eséllyel pályázhat majd De Gauiie óro.vi^gé. e. Az alkotmányreform a köz- társasági elnök személyes ha­talmát is megerősítené. Jelen­leg csak a parlament válthat­ja le a miniszterelnököt. Ez történt 1962-ben, amikor a nemzetgyűlés bizalmatlanságot szavazott a kormánynak. De Gaulle most azt kívánja, hogy a köztársasági elnök az álta­la kinevezett kormányfőt is visszahívhassa. Az államhata­lom letéteményese ugyanis né­zete szerint nem a parlament, hanem a közvetlen szavazás­sal megválasztott államfő. Az NDK visszautasítja Brandt javaslatát Willy Brandt nyugat-berli­ni polgármester most ismét célszerűnek tartotta, hogy idő­szerűnek jelentse ki régi ter­vét a Nyugat-Németországból Nyugat-Berlinbe. vezető »fo­lyosóhoz hasonló útvonalak« forgalmának szabályozására. Szerinte az utak forgalmát a négy nagyhatalom, Nyugat- Németország és az ff DK kép­viselőiből álló ellenőrző ható­ságnak kellene irányítania. Brandt úgy iparkodik fel­tüntetni javaslatát, hogy az »nagylelkű engedmény« az NDK számára, hiszen ebben az új ellenőrző hatóságban a Német Demokratikus Köztár­saság is képviselve lenne. Ez­zel szemben az a valóság, hogy Nyugat-Németországot Nyu- gat-Berlinnel összekötő utak forgalmát már 1955 óta egyes­egyedül az NDK hatóságai el­lenőrzik, s az NDK kormány i csupán a három nyugat-be .1 - ni megszálló hatalom kato: . i járműveinek ellenőrzési jogi engedte át ideiglenesen a szovjet katonaságnak. Ez a gyakorlat természetes is, lö­szén ezek az utak Nj&ugát-"' metország' Halárától 'Ny' rfirlin határáig kizárólag NDK területén vezetnek ke­resztül. Ha tehát most az NDK kormánya elfogadná Brandt javaslatát, ez annyit jelente­ne, hogy ezeket az utakat il letően feladná szuverén j • gait, és idegen testületre b ná állama egy bizonyos, po litikailag rendkívül fontos te­rülete feletti ellenőrzését. (MTI) ENSZ állásfoglalás: Minden háborús bűnöst felelősségre kell vonni Az ENSZ emberi jogok bi­zottsága egyhangúlag elfoga­dott határozatban követelte a háborús bűnösök és az embe­riség elleni bűnök elkövetői­nek megbüntetését. A határozat hangoztatja, hogy minden háborús bűnöst a vádlottak padjára kell ültetni, bárhol követte is el a bűnt, és bárhol tartózkodik is jelenleg. A határozat csapás nyugat­német kormányköröknek arra a kísérletére, hogy a fasiszta hóhérokat az elévülés ürügyén futni hagyják. (MTI) Ünnepi ajándék HÚSVÉTRA nőknek, férfiaknak a kaposvári CARMEN és OPERA illatsxer- boltokból és a megye területén lévő szakboltokból AZ AMERIKAI KATOLIKUS EGVüAZ a legnagyobb ipar- és bankmágnás, földbirtokok, mozik és szállodák gazdája Az egyik nyugatnémet ké­peslap nemrég riportot közölt a világ leggazdagabb emberei­ről. Az első helyen Paul Getty, az amerikai olajmágnás sze­repelt, aki állítólag már maga sem tudja, mennyi a vagyona. Öt követik a Rockefellerek, a német Finck bankár, Krupp és mások. A cikkíró a jelek szerint csonka statisztikát produkált, mert ugyancsak nemrég a No- vena Notes, a »Mária szolgái« nevű katolikus szervezet orgá­numa leszögezte: »Az Egyesült Államokban a katolikus egyház sokkal gazdagabb a kontinens bármely társaságánál vagy vál­lalatánál.« Ezt a megállapítást kiegészíti: az egyház vagyona és ingatlanai többet érnek olyan konszernek ingatlanai­nál és összes vagyonánál, mint a Standard Oil, az United Steel, az American Telephon and Telegranh együttvéve. Ezt olyan személyiség szögezte le, mint a jezsuita Richard Gin- der. Az is közismert tény, hogy az Egyesült Államokban a ka­tolikus egyház számos nagy vállalat tulajdonosa. Így pél­dául birtokában van a will- mingtoni acéltermelő társaság részvényeinek többsége. A Wall Street Journál, az Egyesült Államok pénzvilágának félhi­vatalosa pedig megírta: A ka­tolikus egyház vánzil olyanok, hogy ügynökei útján gyakran egymillió dollárért, sőt többért vásárol aranyat az államtól. Az természetesnek tűnik, hogy az Egyesült Államokban a katolikus egyháznak sok olyan ingatlana van, melyeket kolostorok,, szemináriumok, ál­talános és középiskolák, kollé­giumok és egyetemek céljára használnak fel. A sor azonban ezzel nem ér véget. Fijmszín- házak, szállodák tömege van az egyház tulajdonában az Egye­sült Államok legkülönbözőbb részein. Ezzel kapcsolatban ér­demes idézni a római Espresso című lapot: »Ha Szent Péter nem találná Spellman bíboros nevét a püspökök jegyzékében, könnyen megtalálhatja a leg­nagyobb ingatlantulajdonosok listáján.-« A következő tétel a nagybir­tok. A washingtoni és buffaloi püspökségekre vonatkozó ada­tok magukban is sokat mondó- ak. Egyedül a washingtoni kato­likus egyházközség háromszor akkora földterülettel rendelke­zik, mint az egész Vatikán. S bár Washington lakosságának csupán 19 százaléka katolikus, itt ők tartják kézben az adó­mentes földterület ötven szá­zalékát. Érdemes rövid pillantást vet­ni a politikai háttérré is. Köz­tudomású például, hogy a ka­tolikus egyház egyik szerveze­te, a jezsuita rend hatalmas organizációt tart fenn az Egye­sült Államokban. Az ő politi­kai tevékenységüket az emlí­tett anyagiak fedezik. S itt kell megemlítenünk, hogy éppen az amerikai katolikus vezető kö­rök támogatják a leghatáro­zottabban a Vatikánban érez­hető kötélhúzásnál a reálisabb szemlélet és a száz százalékig maradi vonal között az utóbbit. Ök általában azt az álláspon­tot vallják: teljes mértékben helyre kell állítani az úgyneve­zett XII. Pius irányzatot. Eh­hez elegendő egyetlen adalé­kot említenünk. 1943-ban a sztálingrádi vereség után Né­metország vatikáni nagykövete így jelentett: »XII. Pius meg­bízott, hogy adjam át üdvöz­letét és jókívánságait a Füh- rernek.« Vitán felül áll azonban az is, hogy az amerikai katolikus körökben ugyancsak különböző irányzatok érezhetőek. Amikor a Polgári Jogok Katolikus Ta­nácsának dél-kaliforniai cso­portja szervező gyűlést tartott, az összejövetelt az ultra-jobb­oldaliak megtámadták, és tett- legességre is sor került. Fran­cis Rummel érsek az egyház­megyéjéhez tartozó iskolákban elrendelte a fehér és a színes bőrű gyermekek közös oktatá­sának bevezetését. Ellene vi­szont határozottan föllépett Emile Wagner katolikus ügy­véd, aki az egyház egyik leg­befolyásosabb világi vezetője. A vita odáig fejlődött, hogy vé­gül a pápához föllebbeztek. Az amerikai katolikus egy­ház törzsgárdáját mértéktele­nül feldühítette XXIII. János pápa egyik enciklikája is, mi­vel ebben többször előfordul a »szocializálás« kifejezés. Végül egyes papok próbálták meg­nyugtatni híveiket: nem kell túl komolyan venni a kato­licizmus legfőbb fejének ezt a kijelentését. Amikor viszont az ötvenes évekberj McCariuu hírhedt bizottsága garázdálko­dott, nem sok megdöbbenést lehetett észlelni a katolikus egyház berkeiben. Ezen nem is lehet túlzottan csodálkozni, mert ma rríár köztudomású: a »birchistáknak« és más hason­ló kifejezetten fasiszta jellegű szervezeteknek kapcsolataik vannak az említett ultrapoliti­kát folytató katolikus vezetők­kel. A Nation című amerikai lap írta: »A katolikus reak­ciónak sokféle változata van és az új amerikai radikális jobboldalnak fontos részét ké­pezi.« Sümegi Endre Sok pénzt keres, ha élő éti csigát gyűjt. Felvilágosítást adnak a földművesszövetkezetek és a MA VAD Szövetkezeti Vállalat, Budapest, V., Arany János u. 26. (657)

Next

/
Thumbnails
Contents