Somogyi Néplap, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-11 / 86. szám

Vasárnap, 1965. április 11. 3 SOMOGYI NÉPLAP A gazdaságosság és a felelősségérzet fokozása a ba atonnagybereki pár tagság elveiben Az intézkedési terv a me­gyei pártbizottság februári ha­tározatainak nyomán készült él a Balatonnagybereki Álla­mi Gazdaságban. Ebben az év­ben először a termelő egységek önelszámolásra térnek át. Ter­melési tervüket — az egész gazdaság feladatait figyelem­be véve — maguk állították össze. Ezzel növekedett az üzemegységvezetők személyi felelőssége is. Munkájuk elő­segítésére a gazdaság vezetői több. központban dolgozó szak­embert helyeztek ki a kerüle­tekbe. A vezetők és a dolgozók felelősségérzetét növeli az is. hogy a béreket a hozamokra alapozták. A szervezeti változtatások­kal egy időben kiselejtezték vagy más gazdaságoknak ad­ták át azokat a gépeket, ame­lyeket a balatonnagybereki ek természeti adottságaik miatt nem tudtak gazdaságosan ki­használná. Ezek a változtatá­sok a takarékosabb gazdálko­dást, az általános költségek csökkenését is eredményezik. Koncz István igazgató táié- koztatása szerint az intézkedé­sek hatása mér érezhető az ál­lattenyésztésben is. Kisebb költséggel nagyobb eredmé­nyeket értek el. Az első ne­gyedévben például kétszázezer darabbal több tojást termel­tek az előirányzott mennyiség­nél. A hízómarhák napi súly- gyarapodása húsz dekával na­gyobb a tervezettnél. Az év el­ső három hónapjában kilenc­ven fillérrel olcsóbban állítot­tak elő egy kiló sertéshúst, mint ahogy tervezték. Az eredményekben nagy sze­lepe van a gazdaság gártszer- ; vezetének. Hiszen a kommu­nisták voltak azok, akik végig­kísérték és -kísérik az intéz­kedési tervet születésétől a végrehajtásáig. — Először a csúcsvezetőségi ülésen tárgyaltuk meg az in­tézkedési tervet — mondja Li- pők János csúcstitkár. — Utá­na k:bővített vezetőségi ülés elé terjesztettük, majd össze­vont taggyűlésen beszéltük me« a "el adatokat. Meg "irtották a taggyűlése­ket a gazdaság valamennyi kerületében. Itt elsősorban nem a gazdaság egészére, ha­nem a részterületekre vonat­kozó feladatokat vitatták meg. Az intézkedési terv végrehaj­tását megkönnyíti, hogy na­gyon sok párttag van a kerü­letekben vezető beosztásban. Pusztaberényben például No­vak István kerületvezető a párttitkár, ök sertésneveléssel és -hizlalással foglalkoznak. A tehenészetben a 'kommunisták a munkafegyelem megjavítá­sáért szállnak síkra. A pártta­gok véleménye szerint itt is lesz tennivaló bőven. A traíktarosok elhatározták, hogy a múlt évihez képest az idén sokkal jobban kihasznál­ják a gépeket. Ezeknek a párttaggyűlések­nek és intézkedéseknek az eredménye látszik már a gaz­daság első negyedévi munká­ján. Elsősorban a kommunis­táknak kell őrködniük azon, hogy ne következzék be meg­torpanás. K. L I Elhunyt dr. Kaszás József A Somogy megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága, párt- szervezete, szakszervezeti bi­zottsága, a megyei tanács dol­gozói fájdalommal tudatják, hogy dr. Kaszás József osz­tályvezető életének 42. évében rövid és súlyos betegségben április 10-én elhunyt. Kaszás József elvtársat a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága saját halottjának te­kinti, temetésének megszerve­zésére bizottságot alakított. Temetése 1965. április 13-án délután 3 órakor lesz Kapos­váron, a Keleti temetőben ado­mányozott díszsírhelyen. * * Dr. Kaszás József elvtársat alkotó életének delén ragad­ta el a halál. Fiatal élete te­le volt küzdelemmel, harc­cal, helytállással. 1923. január 12-én szüle­tett Tótszentmártonbzn. Szü­lei kisiparosok voltak. Közép­iskolai tanulmányainak be­fejezése után közigazgatási pályára lépett. Már fiatalon fölismerte, hogy a dolgozó népet párttagként tudja leg­hívebben szolgálni. 1945-ben belépett a Magyar Kommu­nista Pártba. Életének végé­ig hű harcosa maradt a párt­nak. Két évtizeden keresztül dolgozott a szocialista állam- igazgatás megteremtéséért. 1950-ben államigazgatási iskolát végzett, s utána a Somogy megyei Tanács Vég­rehajtó Bizottságának igazga­tási osztályvezetője lett. Dr. Kaszás József hivatali munkája mellett jelentős tár­sadalmi tevékenységet vég­zett. Az ellenforradalom után a párt szervezői között talál­juk, a megyei tanács alap­szervezetének titkára. Sokat * dolgozott pártaktivistaként. Tagja volt a Közalkalmazot­tak Szakszervezete vezetősé­gének, tevékenykedett az MHS elnökségében. Jelentős az államosítással kapcsolatos tudományos tevékenysége, több ezzel foglalkozó cikk és tanulmány szerzője. Dr. Kaszás József élete, munkássága példaként áll az államigazgatásban dolgozók előtt. Hivatali kötelességét pontosan, lelkiismeretesen végezte, egész tevékenységét az eszmei tisztaság, a politi­kai tisztánlátás és bátorság jellemezte. Eszménye a szo­cialista ember volt. Így dol­gozott és élt munkatársai, családja és ismerősei köré­ben. A párt és a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa elismer­te dr. Kaszás József munkás­ságát. 1955-ben Szocialista Munkáért Érdeméremmel, a hazánk felszabadulásának huszadik évfordulóján a Munka Érdemrend arany fo­kozatával tüntették ki. Emlékét kegyelettel meg­őrizzük. KASTÉLYOSDOMBÓ KÉT ARCA yermekkorotn tarka mesevilágából időn­ként felbukkan egy méltóságos grófné. És felbukkannak lóháton nyar­galva a kecses, fiatal grófnők is. Száguldanak a parkban, s lovaglóostorukkal suhogva le­fejezik a virágokat. A tarka bóbitás virágok hangtalanul pottyannak a földre, s a bájos kisasszonyok boldogan holláz- nak. S megint süvít az ostor. Hullanak a virágfejek... Néhány óra múlva szorgos kezek ültetik az új virágokat. Köztük egy tízéves, aprócska kislány. Nagyanyám. Másnap megint lovaglás, és megint hullanak a virágfejek... Mintha minden ostorcsapás azt a vékony kislányt érné. A méltóságos grófné idősebb asszony volt. ö nem szórako­zott a virágok lenyakazásával. Sokkal kegyetlenebb dolgot művelt. Hogy mit és miért, ezt nem tudnám pontosan megha­tározni. Ötéves gyarekeszem- mel csak valami borzalmasat éreztem, amikor nagyanyám csöndes szavakkal mesélt .. A grófné csak egyszer volt látogatóban három hónapig a fiánál. A cselédségnek kiad­ták a parancsot, hogy ne mu­tatkozzanak a grófné előtt. Ha kisétál a parkba, mindenkinek el kell tűnnie a látószögből. A kastélyban sem szabad a sze­me elé kerülni. A grófné szá­mára az ember a nemesnél kezdődött. Mást látni sem akart. Egyszier az aprócska kislány elfeledkezett erről az utasítás­ról, és a folyosón szembetalál­kozott a méltóságos grófnéval. Illedelmesen köszönt: »Kezét csókolom, méltóságos asszo­nyom«. A méltóságos asszony pedig egy pillanatra megkö­vült, aztán hisztériás rohamot kapott. Ordított, sikoltozott, le­vegő után kapkodott, elájult. Mert meglátott egy kislányt, aki nem volt bárócsemete, ha­nem gyönge karjával vizes­vödröket cipelt, kapált, mint a többi cseléd. Tágra nyílt szemmel hallgat­tam nagyanyám történeteit. Neki sosem volt mesekönyve, ő nem Ismerte a hétfejű sár­kányt. De ismerte az igazi grófkisasszonyokát. S ha róluk mesélt, számomra megszűntek a Borsszem Jankók, a Piroska a farkasával, a hét törpe és a többiek mind. Olyankor a ke­resetlen szavakat hallgattam, és képzeletem pontosan meg­rajzolta a kis falut házacskái­val, a benne laikó emberekkel és a földöntúli grófnéval. Kastélyosdombó. Mi minden, tudtam én erről a falucskáról! Zsúpos kis vályogházak, föld- berogyók, vizesek; a cselédsor, ahol négy családnak volt közös konyhája. Az uradalomban egy gőzmalom és szeszgyár is volt. A malom áramot is fejlesztett, i s a gyárat, a kastélyt, a főinté­ző, a gazdász lakását és a mű­helyt ellátta villannyal. Persze a csalédsornaík nem jutott be­lőle. Volt víztorony is és a kastélyban vízvezeték. De másutt nem. A kertészetnek sem. Hordták nagyanyámék a kertészetre, a parkra meg az üvegházba nehéz vödrökben a vizet. A faluban csak a kereskedő­nek, az orvosnak, a jegyzőnek, a papnak és az iskolának volt téglaháza. Nagyanyám nem járt isko­lába. Vödröket cipelt. Nehéz vödröket... A gróf csöndes ember volt, versenylovak és vadászkutyák tenyésztése volt a szenvedélye. A grófkisasszonyok naponta kilovagoltak a parkba, és nagyanyám féltett szép virá­gait suhogó ostorukkal lefejez­ték. j. * * * agyanyám az ott eltöl­tött tíz év után nem látta ezt a falut. A történetek nem hagy­tak nyugodni. Vágytam rá. hogy meglássam ezt a falut, hogy a lovaglóostoros grófkis­asszonyoknak mondjak vala­mit, és kezükbe nyomjam a kapát meg a nehéz vödröket. Akkor, ötéves koromban el is indultam, hogy mindezt i megcselekedjem. De a szom­széd néni nem tudta, hol van Kastélyosdombó. Nagyanyám pedig mosolyogva mondta: »Nincs már ott sem a méltó­ságos grófné, sem az ostoros grófkisasszonyok... Régen vált az, ők is elköltöztek más­hová ...« Annyi év után most mégis láttam ezt a falut. A hajdani kastély gyerekek­től hangos, iskola van ott. A kastély mögött az egykori gazda­tiszti épületben most a műve­lődési ház van. Hátul a park­ban egy félig kész épület: po­litechnikai műhelyek. A régi cselédsor helyén új házak sorakoznak. Zsúptetőt alig látni a faluban. A szeszgyár megvan, telente dolgozik. Villanyt tizenhárom éve ka­pott a falu. A betonjárdát ta­valy készítették mind a két soron, néhány kisebb utcában pedig most kezdik építeni. A harminc vagon sódert is a dambóiak rakják ki társadal­mi munkában. A termelőszö­vetkezet két évvel ezelőtt vál­tozott meg. Az alakulás után bizalmatlanok, elégedetlenek voltak az emberek, kilenckor kezdték a munkát, délután há­romkor meg már otthon vol­tak. Két éve megnyugodtak, rájöttek, hogy több munkával többre mennek. Most már be­csületesen dolgoznak, azt akar­ják, hogy rendben legyen a föld. Tanul a falu. Most tanulhat. Tavaly húsz felnőtt fejezte be az általános iskolát Most harmincegyen tanulnak a me­zőgazdasági technikum kihe­lyezett tagozatán. — Nem vagyunk mi külön­leges falu — mondja a tanács­elnök. — Focicsapatunk a me­gyei II-ben játszik, azért is­merik a falu nevét Somogybán. Rövidesen elkezdik építeni a község új vegyesboltját és a vendéelőt. A régiek már kor­szerűtlenek, lebontják őket. Rendezett, tiszta kis falu Kastélyosdombó. Üdék a szé­pen tatarozott házak. Az eső­től nedves földet vidáman túr­ják a rózsaszín malacok az udvar végében. Békesség és tisztaság árad a kedves házsorokból. Hirtelen kedvem támad tenyerembe '/enni és megsimogatni ezt a falucskát. (L Nagy Gabriella KORSZERŰSÍTIK A CSURGÓI FAÜZEMET A Dél-magyarországi Fűrészek csurgói üzemét 1965—66-ban harmmcnegymlllió forintos költséggel korszerűsítik. Az üzemben modem láda- és parkettüzemet, szárítót, kazánházat és szociális he­lyiségeket építenek. Képünk az új üzem makettjéről készült. SZÉLESEBB LÁTÓKÖRREL Költséggazdálkodás a tsz-ekben A ZÁRSZÁMADÁS VAGY gal, mi mennyibe kerül, hol indokolt a költségek csokken­ELÖLEGOSZTAS idején — érthetően — a szokásosnál na­gyobb az érdeklődés aziránt, mit mutatnak a könyvek, mit mondanak a könyvelők. Ha jót, akkor elégedetten tudomásul veszik, ha rosszat, első indula­tukban szidják az adminiszt­rációt. Pedig egy gazdálkodá­si időszak lezárása után már alig lehet segíteni, változtatni a dolgok állásán. Éppen az a hasznos és fontos, hogy a szö­vetkezeti közösség — a terme­lésről folyamatosan készülő följegyzések alapján — már év közben is javítson a gaz­dálkodáson ott, ahol a helyzet megkívánja és lehetővé teszi. Az egyik zárszámadó közgyű­lésen helyesen Hangsúlyozták: az év végi zárszámadásra ja­nuártól kezdve kell készülni, s így nem éri majd meglepetés a tagságot. Ez a mindennapos készülődés — az időszerű mun­kák pontos, szakszerű elvégzé­se mellett — azt is jelenti, hogy a vezetőkön és az admi­nisztratív munkatársakon kí­vül a tsz egész közössége fi­gyelemmel kíséri a gazdálko­dás alakulását. A gazdálkodás eredményét két fő tényező határozza meg: a termény-, illetve termékho­zam és a termelésre fordított költségek nagysága. A kettő­nek az összehasonlítása meg mutatja: a közösség tevékeny­sége mennyire volt gyümöl­csöző, és az anyagi erőfeszíté­sek meghozták-e a kívánt eredményt. A gazdaság jöve­delme annál nagyobb lesz, mi­nél nagyobb az egy terület- egységről betakarított ter­ménymennyiség, illetve az egy állatra jutó termékhozam, és minél alacsonyabbak az ezek­re fordított költségek. Nyil­vánvaló, hogy mindkettő meg­érdemli a figyelmet A KÖLTSÉGGAZDÁLKO­DÁST ILLETŐEN általában három alapvető agazattai szok­tak számolni: a növényter­mesztéssel, az állattenyésztés­sel és a segédüzemekkel. Köz­ismert, hogy év közben a nö­vénytermesztésnél még nem lehet mérni, mennyiért állíta­nak elő egy-egy mázsa ter­ményt. De az elmúlt évek gaz­dálkodási tapasztalata, az egyes termelési időszakok költségeinek összehasonlítása és elemzése támpontot, segít­séget nyújthat a számítások­hoz, valamint a költségek csök­kentéséhez. Ha például egy bizonyos növény termesztésé­nek különféle munkálataihoz — valamilyen okból — több munkanapot vagy anyagot és eszközt vettek igénybe, mint máskor, várható, hogy maga­sabb lesz az összes költségrá­fordítás is és a korábbinál ke­vesebb a jövedelem. Ez alól természetesen kivétel minden olyan eset, amikor bizonyos költségek ugyan növekednek (pl. vegyszerek, műtrágya használata, talajjavítás, öntö­zés bevezetése stb.), de ezzel arányosan, sőt többnyire na­gyobb ütemben nő a hozam is. Tehát a növénytermesztés helyzetének alakulása, a köz­belépés szükségessége és he­lye fő vonásaiban már év köz­ben is megállapítható. A másik két üzemágnál könnyebb a helyzet, mert itt havonta rendszeresen elemez­hető csaknem teljes pontosság­A Böbönyei Állami Gazdaság tízéves gyakorlattal rendel­kező univerzális vesz föl Egyszoba-konyba kamrás lakás biztosítva. (4070) _________________ t ése. Az állattenyésztésben a takarmányozási költségek al­kotják a legnagyobb részét az összköltségeknek. Egyben ez a legingadozóbb költségtényező is. Rendszeres értékelés során a föletetett takarmány értéké­hez viszonyított súlygyarapo­dás, a tejhozam alakulása megannyi mutatója lehet a teendőknek. Ebben az üzem­ágban az anyagköltségek is jelentősek lehetnek. Takaré­kosságra itt is széles lehető­ség nyílik, de csakis körülte­kintő számítással. Az egyik szövetkezeiben például a gyógyszerrel úgy akartak ta­karékoskodni, h,ogy az állat­orvos csak a szövetkezet ve­zetői által meghatározott gyógyszereket használhatta fel. Emiatt a beteg állatok többször nem gyógyultak meg, és az elhullás az elkerülhetet­lennél jóval nagyobb kártoko­zott. AZ EDDIGIEKHEZ HA­SONLÓAN FONTOS a segéd­üzemek, így többeK között a traktorüzem havi költségeinek elemzése, különösen az üzem­anyag és az alkatrész felhasz­nálása tekintetében. A szö­vetkezetekben egyre több a gép, s ha rendszeresen nem mérik használatuk költségeit, könnyen ráfizetnek üzemelte­tésükre. Ellenkező esetben pe­dig a hiba gyorsan földeríthe­tő és megszüntethető, ami ugyancsak a gazdálkodás ered­ményességét növeli. Az egyik szövetkezeti főkönyvelő emlí­tette: amióta rendszeresen el­lenőrzik az üzemfogyasztást, s betartják a rendszeres kar­bantartást, gépeik üzemelteté­sének költsége csaknem 10 százalékkal csökkent. Az utób­bi időben olyan jelenség is ta­pasztalható, hogy egyes szö­vetkezetek a szükségesnél na­gyobb gépparkot tartanak, s ezzel nemcsak saját költségei­ket növelik indokolatlanul, hanem elvonják a gépet azok tói a gazdaságoktól, amelyek­nek az nélkülözhetetlen len­ne. Némelyik szövetkezet vi­szont olyan nagy teljesítmé­nyű gép megszerzésén fárado­zik, melynek kapacitását csak részben tudja hasznosítani. Tetemes költséget emészte­nek föl a mezőgazdasági ter­melésnél az üzemen belüli szállítások is. Ezeknek a ki­adásoknak csökkentése ugyan­csak nagyon jelentős feladat. A szállítási útvonalaE és a szállítóeszközök legkedvezőbb megválasztása, a rakodás ész­szerű megszervezése, a szállí­tóeszközök megfelelő leterhe­lése, a gazdaság területén levő dűlőutak rendben tartása meg­annyi eredményes módszere lehet az olcsóbb szállításnak. A SZÁMTALAN LEHETŐ­SÉG KÖZÜL csak néhányat említettünk, de ezek is egyér­telműen bizonyítják: lehet és érdemes a tsz-ek költséggaz­dálkodásával az íróasztalokon túl is foglalkozni. A költségek mindenekelőtt ott keletkeznek, ahol a termelés folyik, a szán­tóföldeken, a gyümölcsösben, az állattenyésztő majorok tá­jékán. Kedvező vagy kedve­zőtlen alakulásukat is elsősor­ban az itt dolgozók figyelme, törődése határozza meg. N. J. Villanyszerelő szakmunkásokat SOMOGY MEGYE terü­letére külszolgálatos munkákra felveszünk. Órabér megegyezés sze­rint. Jelentkezés a NAGYATÁDI GÉPÁL­LOMÁS főmérnökénéL (3994)___________________

Next

/
Thumbnails
Contents