Somogyi Néplap, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-10 / 85. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szombat, 1965. április 10. 220 amerikai repülőgép támadása a VDft ellen Puccsellenes intézkedések Saigonban —JJjabb amerikai csapategységek érkeznek Dél-Vietnamba Amerikai repülőgépek pén­teken két nagyobb légitáma­dást hajtottak végre a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság területe ellen. Az első tá­madó hullámot, amelyben mintegy nyolcvan repülőgép vett részt, később egy máso­dik, 140 repülőgépből álló tá­madó csoport követte. A je­lentésekből kiderült, hogy ezek a repülőgépek a 7. flotta anyahajóiról szálltak fel. Ha­noiban — az Űj Kína hírügy­nökség közlése szerint — pén­tek este bejelentették, hogy a támadó gépek közül nyolcat lelőttek Nghe An tartomány fölött. Sok gép megrongáló­dott. A saigoni amerikai nagykö­vetség szóvivője közölte, hogy »a dél-vietnami kormány ké­résére« újabb háromezer ame­rikai tengerészgyalogost indí­tottak el Dél-Vietnamba. Az újonnan érkező egységek rész­ben a korábban Da Nangba irányított 3500 tengerészgyalo­goshoz csatlakoznak, részben pedig a Hue városa melletti Phu Bai repülőterét biztosít­ják majd. Ugyancsak Dél- Vietnamba küldtek egy ten­gerészeti sugárhajtásos va­dász-repülőrajt. Az amerikai tengerészgyalogosok partra­szállása küszöbön áll. mert a hatóságok cenzúrázták a csütörtöki fejleményekkel kapcsolatos híreket. Az AP je­lentése szerint a Csüng Tan Cang elleni lázadás a kor­mány és a szárazföldi haderők támogatásával történt. A 38 éves admirális egyébként a haditengerészetnél népszerűt­len volt. Nem vették tőle jó­néven, hogy szédületes karriert futott be: négy év alatt az egykori hadnagy elnyerte az admirálist 1 endf okozatot. Egy dél-vietnami katonai bíróság pénteken halálra ítél­te Nguyen Van Thai 27 éves ácsot, akit azzal vádoltak, hogy részt vett a saigoni ame­rikai nagykövetség elleni már­cius 30-i bombamerényletben. Egy második hazafit is ha­lálra ítéltek. Az elítélt Tran Van Dangot azzal a váddal ál­lították bíróság elé, hogy fel akart robbartani egy saigoni szállodát, amelyben amerikai katonák laknak. Még sem az ő, sem az ugyancsak halálra ítélt Nguyen Van Thai kivég­zésének időpontját nem közöl­ték. Az el nem kötelezettek újabb kezdeményezései Belgrádban mind többet be­szélnek arról, hogy az el nem kötelezett országok új kezde­ményezéseket szándékoznak tenni a vietnami válság ren­dezése céljából. A megfigye­lők többsége azt hangoztatja, hogy a semleges országok ez­úttal az ENSZ keretében pró­bálnak lépéseket ténni a vál­ság megoldására. Belgrádban hangoztatják, hogy különösen időszerű és szükséges a semleges országok akciója most, Johnson beszé­dének közzététele után. A be­szédet a jugoszláv fővárosban igen nagy figyelemmel tanul­mányozzák. Már most megál­lapítható azonban, hogy John­son nem vette figyelembe a belgrádi felhívás lényeges pontjait. Az el nem kötelezett országok véleménye szerint ugyanis tárgyalásokat kell folytatni a Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front képvise­lőivel, Az amerikai elnök vá­laszában ezt kereken elutasí­totta. (MTI) Saigoni jelentések szerint- letartóztatták Csüng Tan Cang tengernagyot, a dél-vietnami haditengerészet főparancsno­kát — akit a fegyveres erők tanácsa csütörtökön fölmen­tett állásától —, hogy elejét vegye a tengernagy ellen ki­tört lázadás elfajulásának. A pénteki saigoni lapok nagy fe­hér foltokkal jelentek meg, Zorin ma adja át megbízólevelét De Gaulie-nak Valerian Zorin, a Szovjet­unió új párizsi nagykövete ma nyújtja át megbízóleve­lét De Gaulle elnöknek. A francia sajtó megkülönbözte­tett figyelmet szentel az új szovjet nagykövet érkezésé­nek. Az új nagykövetnek megérkezésekor tett nyilat­kozatát, amelyben kifejezi a szovjet kormány meggyőződé­sét, hogy a szovjet—francia kapcsolatok további fejlődésé­nek megvan a reális lehető­sége, vezető helyen idézik a francia lapok. (MTI) Ben Bella Párizsba, De Gaulle Algírba látogat? Francia lapjelentések sze­rint Ben Bella hivatalos meg­hívást intézett De Gaulle-hoz, látogasson el június végén Algírba. A látogatás tervezett időpontja egybeesne az afro- ázsdad országok értekezleté­nek június 29-i ülésével. A lapok jól értesült algíri körökre hivatkozva azt is köz­ük, hogy Ben Bella még e hónap végén Tito jugoszláv elnök április 15—22-i tervezett algíri látogatása után Párizs­ba érkezik. Francia hivatalos körök­ben sem az egyik, sem a má­sik látogatás hírét nem erő­sítették meg. (MTI) Kémszervezetet lepleztek le Kubában A havannai rádió csütörtö­kön közölte, hogy a kubai biztonsági hatóságok felszá­moltak egy kémszervezetet, amely Herbert Caudill Kubá­ban élő amerikai babtista lel­kész irányítása alatt állt. Ötvenhárom személyt letar­tóztattak. A hálózat tagjai katonai, gazdasági és politikai értesü­léseket gyűjtöttek az Egyesült Államok kémügynökségei szá­mára, ellenforradalmárakat rejtegettek és külföldi valutá­val üzérkedtek. (MTI) Elhunyt Kossá István Kossá István elvtárs, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, nyugalmazott miniszter, a párt és a munkásmozgalom régi harcosa pénteken hatvanegy éves korában rövid és súlyos szenvedés után elhunyt. Kossá István elvtársat az MSZMP Központi Bizottsága saját halottjának tekinti. Te­metéséről később történik in­tézkedés. (MTI) Összehívták az RMP Központi Bizottságának plénumát Április 15-én plenáris ülést tart a Román Munkáspárt Központi Bizottsága. A plé- num megvitatja a IV. párt- kongresszus összehívásával kapcsolatos kérdéseket. Mint emlékezetes, korábban már bejelentették, hogy a kongresszust a nyáron tart­ják meg. Közelebbi időpontját a mostani plenum fogja ki­tűzni. (MTI) Ajub Khán elutazott Moszkvából Ajub Khán pakisztáni köz- társasági elnök hatnapos hi­vatalos látogatás után pénte­ken elutazott Moszkvából. A vnukovói repülőtéren Miko- jan, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és más szovjet hivatalos sze­mélyiségek, továbbá külföldi diplomaták búcsúztatták. A pakisztáni államfő a szovjet fővárosból Üzbekisz- tánba utazott, ahol hazafelé vezető útján április 11-ig tar­tózkodik. Kíséretében van Poljanszkij, a szovjet minisz­tertanács elnökhelyettese. (MTI) Az angol alsóházban Ro­bert Maxwell munkáspárti képviselő Erzsébet királynő berlini látogatásának törlését javasolta, utalva a berlini lé­NÉGY ÉVE HARCUL ANGOLA NÉPE A Volksstimme afrikai tu­dósítója, Schrijver, figyelmet érdemlő, adatokat közölt az Angolában négy esztendeje fo­lyó Salazar-ellenes fegyveres küzdelemről. Eszerint 1961. február 4-e óta harcolnak az angolai népi erők a portugál gyarmatosítók rémuralma el­len. Nehéz, véres háború ez, hiszen Salazar 50 000 portugál katonát vonultatott fel Ango­lában a felkelés letörésére. Angola felszabadulását az erők megoszlása nagymérték­ben késlelteti. Két népi tábor alakult ki: az egyik az MPLA, a másik az UPA. Az MPLA (Angolai Felszabadító Mozga­lom) haladó és pánafrikai jel­legű tömörülés, az UPA (An­golai Népi Egyesülés) törzsi alapon szervezkedett — Ro­berto Holden vezetésével. Holdent bizonyos angol kö­rök támogatják, mert a por­tugál gyarmatosítók fölléptek az angol baptista misszioná­riusok ellen. Az MPLA több kísérletet tett a két szervezet akcióegységéért.. Amint azon­ban Holden egy esztendővel a szabadságharc kitörése után megalakította a «Forradalmi Angolai Menekült Kormány«-t, olyan föltételeket szabott, me­A portugál gyarmatosítók sek egy csoportja. lyeket az MPLA nem fogad­hatott el. Bonyolította a helyzetet az is, hogy Adoula egykori kor­mánya a léopoldville-i Kongó területén betiltotta az MPLA minden tevékenységét és ki­zárólag Holdent ismerte el. Ámde a brazzaville-i — forra­dalmi — Kongó az MPLA-t részesítette (megértő támoga­tásban. »Amikor a kongói kor­mányt Csőmbe vette át — közli Schrijver a Volksstim- me-ben —, Csőmbe és Holden kapcsolata kezdetben kissé feszült volt, de törésre nem került sor. Üjabban a CNL — ellen harcoló angolai fegyvere- (MTI Külföldi Képszolgálat) a léopoldville-i Kongó forra­dalmárainak vezetősége — azt állította, hogy Holden csapa­tai Csőmbe zsoldosaival együtt harcolnak a kongói forradalmárok ellen.-« A Volksstimme tudósítója szerint lehetséges, hogy az af­ro-ázsiai államok — amelyek elismerték Holdent — esetleg felülvizsgálják ezt a döntésü­ket. Egy bizonyos: Angola né­pe elszántan küzd felszabadu­lásáért, Salazar pedig képtelen leverni a népi ellenállást. E küzdelem csakis Angola fel- szabadulásakor érhet véget. gifolyosón uralkodó bizonyta­lanságra. A bonni szövetségi tanács, amelyben a tartományi kor­mányok képviselői foglalnak helyet, péntek délelőtt hozzá­járult a Elandestag által már elfogadott törvényjavaslathoz, amely négy és fél évvel hosz- szabbítja meg a náci gyilkos­ságok elévülésének határide­jét. A Hajnali madár elnevezésű amerikai távközlési mestersé­ges holdat pénteken délután segédrakétával végleges egyen­lítői pályája felé indították. A kényes manőver néhány na­pig is eltart. Rusk amerikai külügymi­niszter Teheránból pénteken Genfbe érkezett. Rusk Géni­ben a 13, közép-keleti és föld­közi-tengeri országban akkre­ditált vezető amerikai diplo­matát tájékoztatta az Egyesült Államok külpolitikai lépései­ről. Burgiba tunéziai elnök pén­teken Athénből megérkezett Tuniszba. A tunéziai államfő csaknem kéthónapos utazást tett több arab országban, Tö­rökországban, Iránban, Jugo­szláviában és Görögországban. Jleíjclík ^DíL-füiettnamk&L Hanoi egyik gépgyárában jártam, amikor a novemberi délutánon több helyütt is kisebb csoportokat láttam félrevonultan tanácskozni. A körülmények mindenképpen kizárták, hogy magánjellegű megbeszélések folyjanak, másrészt pedig az egy be­szélő—több hallgató példa félreérthetetlenül adta tud- tul, hogy ' valamiféle közös ügyről van szó. Magyaráza­tul a következőket mondták el: Miután kettéosztották az országot, nagyon sok ember menekült északra családos­tul is, magányosan is. Az utóbbiak főleg olyanok, akik az akkori Diem-rendszertől nem sok jót várhattak, ezért szeretteiket odahagyva a Vietnami Demokratikus Köztársaság területére me­nekültek. Ez 1954-ben volt, amikor Svájcban, a genfi egyez­ménnyel véget vetettek az indokínai vérontásnak, s a 17. szélességi foknál két részre osztották az országot. Ennek az egyezménynek a 14. cikkelye így szól: »A szerződő felek mindegyi­ke kötelezettséget vállal, hogy nem tűri sem magán- személyek, sem szervezetek üldözését vagy megkülönböz­tetését az ellenségeskedések ideje alatt tanúsított maga­tartásuk miatt, sőt inkább garantálja demokratikus jo­gaikat.« A gyárban látott csopor­tok a Délről érkezett levele­ket olvasták és tárgyalták. Délről ugyanis nem szabad északra levelet küldeni. Itt tehát rendkívüli értéket je­lent mindenegyes odaátról érkezett sor — amely a ke­rülőutak vagy a legértéke­sebb csempészholmik mód­ján érkezik meg a címzett­hez — és kilép a magánköz­lemény zártságából. A leveleket öss#» gyűjtik és kötetben adják ki. Viet­namban a legérdekesebb ol­vasmányok közé tartoznak ezek a kis könyvek. Eblehallgattam a hanoi gyári beszélgetésbe, azt a le­velet olvasták, amit egy fia­tal lány írt Délről. »... Tizennyolc hosszú hónap után, melyet rész­ben a saigoni Központi Házban, részben a Chi Hoa és Thu Dúc börtöneiben töltöttem, Poulo-Condorba deportáltak. 1960 elején, egyik reggel a Központi Ház őrei kinyitották ter­münk ajtaját és betuszkol­tak egy rabszállító kocsi­ba. Húszán voltunk asszo­nyok, a legidősebb 25 éves, a többi IS és 20 év közöt­ti. A legtöbbje már több mint egy éve volt letar­tóztatásban, és már több börtönön és kínzókamrán ment keresztül. A teherau­tóban arra gondoltam, hogy újabb börtönbe visz­nek, ahol a legújabb ame­rikai módszerek szerinti kínzások várnak rám. Vagy talán agyonlőnek bennünket? Némelyikünk ajkán mosoly villant: »■Annál jobb! Legalább vé­ge lesz a gyötrődésnek és a szenvedésnek.« Felké­szültem a halálra. Nem tu­lajdonítottam nagy jelen­tőséget neki. Anyám, sze­gény szenvedni fog, ha megtudja a hírt! Aztán egy hajó gyomrába tusz­koltak bennünket, mely olyan sötét és meleg volt, mint valami kemence. \Z ______ Még aznap délután kikö­tött a hajó. A mélyből fel­jövet elvakított a nap­fény. Ég és víz látszott, a tenger s egy kis sziget. Ka­tonai őrség a parton. Fel­kiáltottam: »Ez PoUlo­Condor!« Poulo-Condor! Ez a két szó elég ahhoz, hogy a hi­deg végigfusson az ember hátán. Visszaemlékeztem mindarra, amit a régi for­radalmárokról hallottam. Most mindez már nem mese, hanem valóság lesz a számomra, melynek min­den keserűségét megisme­rem. A bőrbevágó súlyos láncokat, a nyers szárított halat, a kimerítő robotot. De olyan dolgok történtek, amelyektől azt hittem, megtébolyodom. Még ma is, amikor ezeket a soro­kat írom, feltámad ben­nem a harag. Szívesen ar­cul köpném azokat a vad­állatokat, és hangosan vi­lággá kiáltanám alávaló tetteiket. Az asszonyok csoportját a szigeten fog- vatartott férfiak ingerlé­sére használták fel. Eleinte elkülönítettek bennünket és enni is töb­bet kaptunk, hogy megerő­södjünk. Aztán kisebb cso­portokban beküldtek a férfiak termeibe. De attól a naptól kezdődően, hogy a férfiakkal egy terembe zártak minket, a foglyok erkölcse megmutatta igazi nagyságát. Visszautasítot­tuk az amerikai és a dél­vietnami lobogónál a tisz­teletadást, ütöttek bennün­ket, éhségsztrájkba kezd­tünk. Ez az ellenállás meglepte az őröket, de a tortúrát nem hagyták ab­ba. Egy napon kihallgatásra rendeltek, ott levetkőztet­tek bennünket, és mezte­lenül kellett az összes asszonyoknak a foglyok előtt elvonulni. Mi vala­mennyien a közös har­cunkra, a felszabadulásra gondoltunk, és arra gon­doltak a férfifoglyok is, akik megosztották velünk ruházatukat, hogy mezíte­lenségünket elfedhessük. Minden erővel arra töre­kedtek, hogy megtörjenek bennünket. Bőrünket tűvel szurkálták, de tudtuk, hogy ez már a haldokló utolsó erőfeszítése. Az év közepén ismét visszavittek a szárazföld­re, és innen elbocsátották azokat, akiket a rendőrség munkaképtelennek minősí­tett. Négyévi fogság után ismét hazakerültem. Rendbehoztak, gyógyszert kaptam és életkedvet. Há­rom hónap után ismét munkához láttam, mert a harc még folyik Dél-Viet- narnért, a közös ügy érde­kében. Nővéred: Hong« A levél hatását az arco­kon lehetett mérni. És a levelek egyre jönnek kézről kézre és postai kerülőuta- kon Dél-Vietnamból, az or­szág Jóreménység-f okához, Északra. Itt ebből is fegy­vert kovácsolnak. Ismerik és terjesztik a leveleket. Ér­zékeny testhez hasonlítanám a címzetteket — tehát az egész országot —, amely minden sebet megérez és számontart, azokat is, ame­lyekért odaát szenvednek. Király Ernő MÉHÉSZEK, FIGYELEM! Értesítjük, hogy április 11-én 9 órai kesdettel méhegésxségügyi előadást tartunk. AZ ELŐADÁS HELYE: Kaposvár, Latinka Művelődési Ház, földszint 102—103-as terem. AZ ELŐADÁS CIME: »A legfontosabb fertőző méhbe- tegségek, valamint a méhmérgezések fölismerése és az ellenük való védekezés a méhészetekben. ELŐ ADO: dr. Reinhardt Miklós szakállatorvos. (4060)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents