Somogyi Néplap, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-07 / 82. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szerda, 1965. április 7. A Buniestag-képviselek előtt lezárták az NDK útjait Emelik az adókat Angliában, hogy eltüntessék a deficitet A bonni kormány konok el­tökéltséggel továob készül a szövetségi gyűlés nyugat-ber­lini ülésével kapcsolatos pro­vokációra. A Bundestag 521 képviselőjének nagy része már a frontvárosban tartózkodik. Az NSZK kormányának tagjai és a nevesebb politikusok ame­rikai katonai repülőgépeken érkeztek Nyugat-Bcrlinbe. Egvetien nyugatnémet kép­viselő sem juthatott be Nyu- gat-Berlinbe országúton vagy vasúton. Ideiglenesen lezárták az NSZK-ból Nyugat-r|;rlinbe A Neues Deutschland keddi számában közli Albert Norden- nak, az NSZEP Politikai Bi­zottsága tagjának cikkét, mely leleplezi, hogy Westnek tárca­nélküli miniszter, a bonni kancellári hivatal jelenlegi vezetője háborús bűnös volt. Norden idéz olyan dokumen­tumokból, amelyek az NDK birtokában vannak, és ame­lyeket Westrick írt alá. Így például a kancellári hivatal veze­tője 1940-ben azzal dicse­kedett, hogy már 1933-tól, Hitler uralomra jutásától kezdve mint a német alu­míniumipar vezetője a há­borúra készülődött.-> Háború1 esetére« szorgal­mazta a bauxitbehozatalt, hogy megteremtse a fasiszta légierő kiépítésének föltéte- leij.. 1941-től kezdve különbö­ző megbeszéléseken bejelen­tette igényét horvátországi és görögországi bauxitbányákra, és a magyar kormányra gya­korolt nyomással elérte, hogy öt német cég hatalmá­ba kerítse Magyarország egész bauxit- és alumíni­um termelését. Érdemeinek elismeréséül a fa­siszta Németország Westricket »védelmi gazdasági vezetővé« nevezte ki, és különböző ki­tüntetéseket adományozott ne­ki. Az ő irányítása alatt áll a Gehlen-kémszervezet, ő készi­vezető viziutakat is. A Német Demokratikus Köztársaság fő­városába csak azok a Bundes, tag-képviselők látogathatnak el akik előzőleg nyilatkozatot tesznek, hogy ellenzik az atom- fölfegyverzést, a szükségálla­potról szóló törvényeket, és hívei a két német állam meg­értésének. Az egyszerű nyu­gatnémet állampolgároknak egyébként a berlini határnál továbbra is kiadják a demok­ratikus Berlinbe szóló 24 órás tartózkodási engedélyt. (MTI) ti elő Erhard kancellár dönté­seit és ellenőrzi azok végre­A TASZSZ jelentése szerint hétfőn ismét megkezdte mun­káját az agresszió meghatáro­zásával foglalkozó ENSZ-bi- zottság. Először Vidaurre salvadori és Rosszidesz ciprusi ENSZ- küldött személyében megvá­lasztották a bizottság elnökét, illetve alelnökét, majd Fedo­renko, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője emelkedett szólásra. Jelenleg az agresszió meg­határozásának a feladata nemcsak aktuális, hanem a napról napra nagyobb je­lentőségűvé is válik. Az Egyesült Államok agresz- szív cselekményeket hajt vég­re Délkelet-Ázsiában. Ezeket az akciókat csak úgy lehet ér­telmezni, mint előre megfon­tolt bűnös agresszív cselekmé­nyeket, a nemzetközi jog ele­mi normáinak és az ENSZ alapokmányának megsértését, az Indokínáról szóló genfi egyezmények megszegését. Gromiko-Rapacki találkozó A szovjet párt -és kormány- küldöttség tagjaként Varsóban tartózkodó Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter ked­den találkozott lengyel kollé­gájával, Adam Rapackival. A két külügyminiszter esz­mecserét folytatott több kö­zös érdekű nemzetközi kér­désről. (MTI) A laoszi kormány szóvivője kedden közölte, hogy hétfőn Szufanuvong herceg, a Laoszi Hazafias Front pártjának ve­zetője levelet intézett Souvan- na Fhouma rmnisztereinóKhöz, javasolva, hogy a három fő po­litikai irányzat képviselői Vi- entiane-ban kezdjenek előké­szítő tárgyalásokat egy laoszi csúcstalálkozó létrehozása ér­dekében. Szufanuvong leveié­A szovjet kormány elenged­hetetlennek tartja az agresz- szió meghatározásával foglal­kozó ENSZ-bizottság munká­jának folytatását. A Szovjet­uniónak ez az állásfoglalása a szovjet külpolitika általános irányvonalából következik, amely a különböző politikai, társadalmi és gazdasági be­rendezkedésű államok békés egymás mellett élésén alapul. Fedorenko ezért javasolta, hogy a bizottság ajánlja az ENSZ főtitkárának, vegye föl az ENSZ-közgyülés 20. ülésszakának napirendjére az agresszió meghatározá­sának kérdését. Plimpton amerikai küldött Fedorenko leleplezéseire a már ismert amerikai álláspont hangoztatásával válaszolt. Azt állította, hogy — mint az AP hírügynökség tájékoztat róla — »az agressziót a Hanoiban székelő kommunista rendszer követi el«. (MTI) Az angol alsóházban Callag­han pénzügyminiszter zsúfolt padsorok előtt ismertette adó­tervezetét az 1965—66. pénz­ügyi évre. Két és fél óra hosz- szat tartó beszédében többször hangsúlyozta vezéreszméjét: minden megelőző elsőbbséget igényel a fizetésmérleg ki­egyensúlyozása. Stratégiájának célja: az 1964. évi 745 millió font fizetésmérleg-deficit ei­ben javasolta, hogy a három politikai irány2at vezető kép­viselőinek találkozására ne Vientiane-ban, hanem valame­lyik másik laoszi városban ke­rüljön sor. (MTI) A francia kormány elutasító válasza Washingtonnak Az Egyesült Államok ké­rést intézett a francia kor­mányhoz, hogy a francia fenn­hatóság alatt álló Polinéziai­szigeteken több megfigyelő ál­lomást létesíthessen a NASA kísérleteinek ellenőrzésére. A francia kormány elutasította Washington kérését. Csupán ahhoz járult hozzá, hogy az amerikai hajók és repülőgépek adott esetben igénybe vehes­sék a polinéziai kikötőket és repülőtereket. Párizs nem já­rult hozzá ahhoz sem, hogy az Egyesült Államok ismét meg­nyissa 1948-ban bezárt papee- te-i konzulátusát. (MTI) Bunker, az amerikai elnök különmegbízottja Djakartában folytatja tárgyalásait az utób­bi időben erősen megromlott amerikai—indonéz kapcsola­tok megjavításáról. Hétfőn Saleh miniszterelnök-helyet­tessel olajipari miniszterrel tárgyalt, kedden Subandrio külügyminisztert kereste föl, pénteken pedig Sukarno el­nökkel tanácskozik. Az olajipari miniszterrel megtartott hétfői eszmecserén megvitatta az ideiglenesen ál­tüntetése. Evégből csökkenteni szándékozik a tőkék kiáramlá­sát külföldre, legalább évi 100 millió fonttal, és a belső fo­gyasztás csökkentését 250 mil­lió fonttal. Méltányosabb te­herviselés érdekében 30 szá­zalékos tőkenyereség adót ja­vasol. Üj és nagyon bonyolult, szi­gorú devizaszabályokkal akar­ja növelni a pénzügyminiszter a font devizatartalékát. Emel­ni fogja a mai naptól kezdve az autók évi adóját, továbbá a szeszes italok és a dohány fogyasztási adóját. A TSR—2 bombavető repülőgép kifej­lesztési programjának törlése 350 millió fontot fog termelé­kenyebb célú munkára felsza­badítani. A British Aircraft Corporation bejelentette, hogy e program beszüntetése ese­tén 15—20 000 munkását kell majd elbocsátani, ami szinte kétségbeesést keltett szakszer­vezeti körökben és a Munkás­párt balszámyában is. (MTI) Mobutui gyógyítják ? Mobutunak, a kongói kot*■ mánycsapatok főparancsno­kának svájci utazásával kap­csolatban különféle hírek terjedtek el Léopoldville- ben arról, hogy a főparancs­nok elmenekült vagy el­mozdították parancsnoki tisztségéből, illetve nyílt konfliktusba került Csom- béval. A kongói hadsereg vezérkara ezzel kapcsolatban szükségesnek találta, hogy közleményt adjon ki, amely cáfolja az elterjedt híreszte­léseket, és azt állítja, hogy Mobutu orvosi vizsgálatok céljából utazott Svájcba. lami ellenőrzés alá vont Cal- tex, Stanvac és Panam ameri­kai olajtársaságok ügyét. Az Antara indonéz hírszolgálati iroda értesülése szerint Saleh értésére adta Bunkernek, hogy Indonéziában nem maradhat­nak meg továbbra is a külföl­di tőkeérdekeltségek. Az ide­gen tőke maradványai állan­dóan társadalmi ellentéteket és politikai viszályt támasz­tanak Indonéziában — han­goztatta Saleh. (MTI) Raul Castro visszatért Havannába Raul Castro Ruz, a kubai forradalmi kormány minisz­terelnök-helyettese, a fegyve­res erők minisztere, aki több európai szocialista országban látogatást tett, kedden Moszk­vából egy TU—114-es repülő­gépen hazatért Havannába. (MTI) A kínai párt- és kormány­küldöttség, amely Csou En-laj miniszterelnök vezetésével részt vett Gheorghiu Dej te­metésén, majd látogatást tett Albániában, Algériában, az Egyesült Arab Köztársaságban, Pakisztánban és Burmában — kedden visszaérkezett Peking- be. Egy colomból bíróság kedden három vádpontban, egyenként tízévi börtönbüntetésre ítélt 11 kormányellenes összesküvőt. A vádlottak az azóta leköszönt Bandaranaike-kormány meg­döntésére szervezkedtek. Aden Abdullah oszmán. Szo­mália elnöke kedden repülőgé­pen tíznapos hivatalos látoga­tásra Nyugat-Németországba érkezett. Az amerikai űrhajózási ható­ságok közölték, hogy Walter Schirra és Thomas Stafford űr­hajósok vesznek részt az év vé­gén abban az űrkísérletben, amelynek során megpróbálkoz­nak azzal, hogy egy Gemini űr­hajót a kozmoszban összekap­csoljanak egy másik űrhajóval, amelynek fedélzetén nem tar­tózkodnak emberek. Dean Rusk amerikai külügy­miniszter kedd délután meg­érkezett Teheránba, ahol részt vesz a CENTO miniszteri ta­nácsának má megnyíló- kétna­pos ülésén. Föld alatti atombombarob­bantást hajtottak végre a ne- vadai atomkísérleti központ­ban. Ez volt idén a hetedik amerikai föld alatti atomrob­bantás. A Pentagon 50 polgári alkal­mazottját letartóztatták, mert kiderült, hogy a Pentagonban, továbbá az arlingtoni haditen­gerészeti székházban és más központi katonai intézményben hónapok óta szervezett és nagy­méretű, tiltott szerencsejáték folyt. Újabb lelep1 z>s Westrick nyugatnémet miniszter háborús bűnös hajtását. (MTI) Fedorenko: Meg kell határozni az agresszió fogalmát Szutanuvon« a laoszi tárgyalások újrafölrételét javasolja Indonézia felszámolja az amerikai tőkeérdekeltségeket ÁZSIA FORRO FÖLDJÉN (7) Erőpróba a Tonkíni-öbölben Éjszaka szél fújt, s a reggel is úgy jött, hogy nyög­tek a parti fák. Az ablakhoz ugrottam, hogy lássam az öböl felkorbácsolt vizébe veszni az ezer kilométereken át dédel­getett terveket: végighajózni a tengernek legalább egy kicsi szakaszán, azon a részen, amely a jelenkori történelem­ben elhatároló értelmet ka- pott. Főleg augusztus ötödiké után fordult felé teljes arc­cal a világ. Ez a Tonkini-öböl. Augusztus ötödikén többek között ezt is bombázták azok az ’’amerikai repülőgépek, ame­lyek a 17. szélességi foktól dél­re levő repülőterekről startol­tak a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Pontosabban Hong-Gaiba ké­szültem. a szénkikötőbe. Jár­tam már az öböl egy másik pontján, a Vörös-folyó széles deltájában, Haiphongban. Ta­lálkoztam hajósokkal, akik nem sajátmagukról beszélnek — talán a világ egyetlen ki­kötői szokása —, hanem a franciák menekülésére emlé­keznek. ha kalandra éhes az újságírói ceruza. A szénkikö­tő nem ígért semmit. A mat­róz-romantika belefulladt a szénporba. . . A horizontot nem látni. Alacsonyabb, magasabb mész­kőhegyek, szigetek takarják a messzeséget. Takarják, de nem óvják. Legföljebb csak az em­ber képzeletében, aki minden barlangba sárkányt ültetett... A történetek élnek, s még egy órányit sem megy a hajó, is­merem az öböl valamennyi számottevő legendáját. Előze­tesnek nem rossz a jelenhez, amiért a szénkikötőbe igyek­szem. Azokhoz az emberekhez, akikről a hírügynökségi jelen­tések külön nem emlékeztek meg sem augusztus 5-én, sem azután, de akiknek a sorsa ke­rekké teszi a legendát, amely sárkányoktól vezet a repülő­gépekig. A szénkikötő ese­ménytelen. a poros da­rukarok álmosítóan hatnak a tenger pompájában. A fülké­ből azonban kilép egy fiatal­ember: Tran Minh Thanh. Azért jöttem, hogy az augusz­tusi bombázásról vele beszél­jek. Pokoli meleg volt a gőzdaru fülkéjében. Fordult egy kört a vaskar, az utolsó rakomány­ra állt rá. Aztán egy hosszú rakétaso­rozat robbant a tengeren. Jól látta a felvillanó lángot. — A gépet megállítani!... Mindenki a helyére... — or­dította valaki lentről, de hogy ki. azt nem tudta megállapí­tani. Egy vagon szén lógott a le­vegőben. »Nem lehet a gépet leállítani, amíg a darun szén van« — mondta a szabályt. A rakományt a hajó fölé irányí­totta. Alig zuhogott le a szén, egy repülőgép mélyrepülésben lőtte a kikötőt. Thanh tudta, hogyha ebben a feszült pilla­natban egy kicsit is elveszti nyugalmát, az megbénítja a rakodást. Fent maradt tehát az életveszélyes fülkében, kivet­te a lapátot, szénport szórt a kazánba, hogy csökkentse a hőmérsékletet. Nem, a tüzet szándékosan nem oltotta ki, a támadás után a rakodást foly­tatni kell... Szétvetett lábaikkal, gyorsan szórta a szénport. Csak ezután nyúlt a fegyve- veréért. Lerohant a lépcsőn, begyakorolt ütemben foglalta el helyét a lövészárokban. Brigádtársai, akikikel kikép­zésre járt együtt, már vala­mennyien ott voltak. Megfor­dult, és látta, hogy még min­dig szivárog a gőz a gép tete­jén. Hirtelen eszébe jutott, hogy elfelejtette elzárni. »Ha így hagyom, bármikor felrob­banhat ...« — döbbent rá. Nem érdekelték a kiáltások: — Maradj, mert lőnek az amerikaiaik! Semmi mással nem törődött, csak azzal, hogy a gépnek túl kell élnie a támadást. A mun­ka nem állhat meg. Hányszor kellett volna már megállnia, ha csak a jelenre gondol... Anyja negyvenöt­ben éhenhalt, s az ő élete ke­rülő utakon vezetett el a re­ménytelenségtől mostanáig. Átfutott a hídon, a hajó mellé ért, a teljesen üres ki­kötőben. Hallotta, hogy a dom­bokon egyre-másra kerepelnek a géppuskák. Odaért a függő­leges létrához, ami talán hét­nyolc méter lehet, de csak lassan tudott rajta felmászni. Ügy érezte, rohan az idő és neki versenyezni kell vele. Végre fölért... Kinyitotta a kazán ajtaját, hogy megnézze, van-e még láng. Aztán lehuppant a földre, és futva ment újra a lövészárok­ba. Később úgy érezte, ólmos súly húzza a bal karját. Talá­lat érte. Soha nem volt ilyen fáradt. — Mi van veled? — kérdez­te tőle valaki. Válaszolni akart, de nehezére esett még a gondolat is. Többre nem emlékezik. Kértem, mondja el a szá­mára legfontosabb tanulságot. Egyetlen mondattal vála­szolt, amit még mint fiatal ka­tona tanult a dzsungelharcok idején: »Az arany a tűzben állja ki a próbát, az erő a ve­szélyben.« A másik szereplővel való ta­lálkozásom arra az elszánt helytállásra adott példát, ami magyarázatul szolgál, hogy az augusztus 5-i és minden újabb amerikai agresszió kudarcot vall Észak-Vietnamban. Nguyen V an But tör­ténete. Amikor az első lökhajtásos gép támadásba In­dult, s a komp környékét lőt­te, But a fürdőben tartózko­dott. Még csupa szénpor volt a teste. Éppen vége volt a mű­szaknak. Elég jó munkás, tud­ják róla, hogy tisztességesen helytáll mindenütt. Furcsa zaj volt, először azt hitte, vágtázó szekér, de aztán dörögni kezdett, majd kis idő­re süket csönd állt be. Ma­gára kapta a ruháját, a fegy­veréért rohant. Egyedül volt. Ha csak puskája volna, mór régen a lövészárokban kupo­rog, de a géppuska nyugtalaní­totta. Várjon-e társára? S ha nem vár, ki tartja a hevedert? Kint lövések hangzottak, bő­gött a sziréna, de még így is hallani lehetett az ordílozást. Vállra kapta a fegyvert, föl­vette a töltényes ládát, mezít­láb, ing nélkül futott a gép­puskaállás felé. Az érthetően, a dombtetőn volt. Sohasem érezte ilyen vakítónak a na­pot, marónak az izzadtságot. Minél följebb ért, annál las­sabban haladt. A gépek néha egész alacsonyan húztak, s ilyenkor arra gondolt, hogy be­léjük kellene ereszteni egy so­rozatot ... A tetőn felállította a fegyvert, s az első ferdeszár­nyú gépre végre kilőtte a sza­lagot. A gép a komp felé re­pült. »Semmit sem ér, a fene egye meg ...« — mondta. Ügy tűnt, minden bokorból fegyverek lyuggatják az eget, szívesen hallgatta ezt a hang­zavart, amelyet később látvá­nyosság is fokozott: az első égő gép, mint a kődarab hul­lott a tengerbe. Módszert változtatott. Vala­hányszor rárepültek, csak né­hány lövést adott le, akkor is csak ha felületet mutatott az amerikai. Egy órával később újra a bányánál volt, de most me­gint fegyver nélkül. Tíz perc múlva indult a motorcsónak a lelőtt pilóta keresésére. A repülőgép Haton-sziget mellett vágódott a vízbe. Kö­rülbelül két kilométerre tőle ereszkedett le a vezetője is, Narancsvörös ruhában, sárg'a úszómellényben kapálózott a vízben, amikor az első matróz megpillantotta. Valamit kiáltott a közeledő motorcsónak felé. A matrózok nem beszéltek sem angolul, sem franciául, következésképpen a hátába szegezték a pisztolyt. A pilóta ezt megértette. Lát­szott, hogy reszket a félelem­től. Azután inni kért, a szájá­hoz tették a kulacsot. Közben megérke* zeit a katonai őrha­JO, amely szintén a keresésé­re indult. Az őrhajón angolul beszélt egy tiszt, és levette a kötelet a fogoly kezéről. — Nekünk azt mondták odaát, ha itt elfognak, azonnal agyon­lőnek. Én már többször repül­tem önök felett, pokoli félel­mes volt mindig. Ha alacso­nyan jöttem, ha magasan, min­denütt lőttek. Most gépfegy­vertalálat ért, és csak akkor .ugrottam, amikor már tudtam, minden elveszett. A pilóta az amerikai hadse­reg tisztje, Alvareznak hívják, 26 éves, spanyol származású zsoldos. 1964. augusztus 5-én lőtték le. (Vége.) Király Ernő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents