Somogyi Néplap, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-04 / 80. szám
Vasárnap, 1965. április 4. 7 SOMOGVI NÉPLAP Az autószerelő (Motorok, gépek mestere. Néhány napja még «diák« volt, ipari tanuló. Részt vett a Szakma kiváló tanulója címért folytatott versenyen, és Budapestről már mint segéd jött vissza. Társainál három hónappal korábban megkapta a szakmunkás-bizonyítványt.) — Nehéz volt a pesti verseny. De megérte... — Mi a szép az autószerelő szakmában? Gondolkozik, hogyan is fogalmazhatná ' meg legérthetőbben szakmájának, hivatásának szépségét — Talán az, hogy olyan a mi munkánk is, mint az orvosé. Betegséget kéll megkeresnünk, és a gépek még beszélni sem tudnak, hogy ■ hol fáj. A szakembernek öröm az, amikor fölfedez egy-egy rejtett hibát, hiszen nagy az autószerelők felelőssége: emberek élete, tesü épsége függ munkájuktól summázza véleményét — S a jövőt hogyan képzeli el? (Falusi gyerek, közepesen sikerült az érettségije, akkor kezdte az autószerelő-mesterséget tanulni.) — Itt a műhelyben van a helyem. Szeretem a gépeket, az autókat, nem cserélnék senkivel. Ha tovább tanulok,- akkor is csak a szakmában ma-j radok... (Kevés fiatal dicsekedhet azzal, hogy húszéves korára saját autóval rendelkezik. Neki Trabantja van. A család ajándéka.) — Édesapám beteg, és most az autó főnyeremény. Mindig vinni tudom, ahová csak menni akar... íme, egy mai húszéves: Nagy Béla az Áramszolgáltató Vállalattól. A tanítójelölt (Én, te, ö, mi, ti, ők. A személynévmások rejtelmeit figyelik a csillogó szemű apróságok. Czeider Margit, a Kaposvári Felsőfokú Tanítóképző Intézet másodéves hallgatója magyaráz.) — Másodikos voltam, amikor már elhatároztam, hogy tanító les2ek. Családi hagyomány, a rokonságban igen sok a pedagógus ... Nagyon közel az idő, hogy gyakorló félévre kikerülünk az iskolákba. Alig várom már... Ha megkapom a diplomát, szeretnék valamelyik apró faluba kerülni... Terveim? ... Egy húszéves fiatal mindig csodálatosnak képzeli a jövőt... (Sokan megijesztették már, hogy nem olyan egyszerű az élet, mint ahogy az iskolában tanulják, olyan problémákkal találkozhat a falvakban, amilyenekre az intézetben nem is gondolt.) — Én nagyon bízom az emberekben. Törődni kell velük, személyes példaadással kell befolyásolni őket. Ha valaki megnyerte a kollektíva bizalmát, akkor könnyebb a nevelés, a jóra, szépre buzdítás... (Margit a második évfolyam egyetlen párttag jelölt je.) — Ha minden sikerül, akkor júniusban már párttag leszek ... Szeretném az embereknek megmagyarázni korunk eszméit, a szocializmus igazságát. (Hosszas viták formálják, alakítják gondolkodásmódját. Némely társa nem talál abban kivetnivalót, hogy templomban esküszik, holott az iskolában materialista szellemben neveli az apróságokat. Sokszor élesek az összecsapások, van, akit meg lehet győzni, van, akit nem.) — Jól tudom, hasonló gondjaim lesznek az életben is ... Állok elébük. Én hiszek abban, amit csinálok, és ettől nem téríthet el semmi sem ... A ll9rfllllflfonv^t7Ín munkát. Mondjak nemelyek VdlUilIJUMlJCbMU persze, hogy ilyen jól megy a .... _ , baromfitenyésztőknek, meg (Samoly Rozsa eletettek leg- ol j61 de csak a kenagyobb élményé tavaly decemberben volt. A KISZ kongresszusán beszélgetett Kádár elvtárssal, autogrammot is kapott tőle, a foíoriporterek pedig megörökítettélc ezeket a perceket.) — Bizony gondolni sem mertem volna, hogy egy falusi kislány az ország első emberével beszélhet... (Éppen négy éve, hogy Rózsa a somogyszili Petőfi Termelőszövetkezet baromfifarmján dolgozik; sokszor bizony se éjjele, se nappala, mert. a csipogó aprójószág nagy úr. Most is ötezer pelyhes csibe sorsát vigyázza. Elődeikből nyolc hét alatt egykilós csirkék lettek, s belőlük is szeretnének ennyi idő alatt »ebédet« nevelni.) — Mi az oka, hogy a fiatalok nem szívesen dolgoznak az állattenyésztésben? — A nagy lekötöttség. Sok felnőtt sem vállalja ezt a _____ > > ★ ★ ★ —................................................................ T Túszéves fiatalokról lesz szó ezen az oldalon, olya■“ nokról, akik ezerkilencszáznegyvenötben látták meg a napvilágot, vagyis egy idősek a szabadsággal. HúszévesneK lenni nagyon jó do ng. ; t tcl-'-e ,vággyal, lelkesedéssel a holnapról álmodik, és nemcsak álmodik róla, hanem tevékenyen segít is a szebb, boldogabb jövő megvalósításában. Fiataljaink ilyen emberek. Hajó gépházában dolgoznak meg iparcikküzletben, baromfifarmon meg vasipari üzemben. Munkájukat igényli, számít rá az ország, ha csak egy kis csavarnak érzik, is magukat a nagy gépezetben. Róluk mondják az idősebbek, hogy beleszülettek a szabadságba. Nem ismerik — és nem akarják megismerni — a háború borzalmait, a nélkülözéseket, jól, boldogan, emberhez méltóan szeretnének élni. Jól tudják, hogy nem fenyegeti őket a létbizonytalanság réme, jövőjüket önmaguk formálják, alakítják, s céljaik elérése kizárólag tudásuktól, akaratuktól, szorgalmuktól függ. Nem hibátlan ez az ifjú nemzedék, ezt önmaguk sem állítják. Van közöttük léha, cinikus fiatal nem egy. Az általánosítást azonban visszautasítják. Azt kérik csupán, hogy munkájuk legyen a mérce. Szeretik az életet, a vidámságot is, hiszen nem volnának húszévesek, ha mindezt nem szeretnek. Okét mutatjuk be most . A lakatos (A Dömsödi-brigád valamennyi tagja szaktanfolyamra jár. Újításaikat egymás után adják be a vállalatnak. Legutóbb húszezer forintot taA könyvelő (Születésének napja, április másodika, kettős ünnepe volt a családnak: édesapja aznap érkezett haza a háborúból.) — Egy húszéves még nem tobzódhat az emlékekben. Amit arról az időszakról tudok, azt szüleimtől hallottam, meg az iskolában tanultam. Szörnyű kor lehetett... (És a mai világ? Mi erről egy negyvenötben született fiatal véleménye? Hogyan tudja lemérni a fejlődést?) — Tab eléggé elhanyagolt község volt hosszú évekig. Itt a szemem előtt gazdagodik, növekszik, én csak a jót és a szépet látom magam körül. (Király Klára a Tabi Műszaki és Vegyesipari Ktsz könyvelője. Ha szüj-:ség van rá, vasárnap is dolgozik. Vágya, hogy egyszer pedagógus legyen. És azt is természetesnek tartja, hogy a mai húszévesek vágyai teljesülnek__) n éhány sorban. hárították meg, mert ésszerűen gazdálkodtak: tervet dolgoztak ki a hulladék anyag felhasználására. Ennek a kollektívának a tagja az ÉM Barcsi Vasszerkezeti Gépgyárában Gőbölös Ferenc.) — Miskolcon végeztem, hengerész a szakmám, de a lakatosmesterséget is szívesen folytatom. Jó itt az üzemben, törődnek az emberrel, akármilyen gondja-baja van ... (A hatalmas cementtároló silók árnyékában szinte eltörpül az ember. Sokrétű a munka, mindenhez érteni kell.) — Ezért is szeretnék tovább tanulni. Gépipari technikumba készülök, aztán ha sikerül, akkor egyetemre. Nem, nem félek a fizikai munkától, nem menekülök előle. De az ember minejig többre vágyik, magasabb képzettségre, nagyobb tudásra ... Ügy érzem, ebben a fejlődő üzemben minden, lehetőség a$,va van a fiatalok előtt. Ezért dolgozom szorgalommal. (És tanul is, szabad idejében szakkönyveket lapozgat, s a társadalmi munka sem marad el: KISZ-titkár az üzemben.) resetet irigylik, nem a munkát ... (Arról faggatom, hogy eszébe jutott-e már elhagyni a falut, jobb, könnyebb munkát választani.) — Sokat gondolkoztam azon, milyen jó is lehet azoknak, akik a városban dolgoznak. Csinos ruhában járnak, sok a szabad idejük .., — És?... — Itt maradtam ... Azt hiszem, elegendő ez a magyarázat. Nyugodtan oda állhatok bármelyik barátnőm mellé, hiszen nekem is vannak szép ruháim... (A somogyszili baromfitenyésztők nagyon szép eredményekkel dicsekedhetnek. jegyei versenyben kétszer kerültek az első helyre, egys er pedig országos harma. ;ö.z lettek. És ebben nem kis része van Sámoly Rózsának.) — Nagyon szeretem a munkámat Ez a hivatásom.,. A hajógépész (Dübörögnek a hatalmas motorok, lent a gépházban nem értjük egymás szavát. Szóládi László mutatja a keskeny feljárót: menjünk a fedélzetre, ott mégis könnyebb lesz a beszélgetés. Színhely: Szántódrév és Tihányrév között a Balato. non, a Komp II. fedélzetén.) — Itt kezdtem a szakmát a Hajózási Vállalatnál, géplakatos voltam, de megtetszett a hajógépész mestersége, és átpártoltam a vízi emberekhez..-. (Elmondja, hogy élete legnagyobb élményei közé sorolja, amikor először lépett hajóra; szárazföldi ember nehezen tűri a hajó ringását. Szerencsére persze a. Komp U. A kereskedő (Még dúlt a harc Magyarországon, amikor megszületett. Csak annyit tud erről az időről, amehnyit az iskolában tanult róla, vagy könyvekben olvasott, filmeken látott. Szüleitől hallotta azonban, hogy a nélkülözés, a nyomor nekik is osztályrészük volt, és az ő élete is veszélyben forgott: a háború betegséget, szenvedést hagyott maga után.) Fernbach Rózsa az Iparcikkkiskereskedelmi Vállalat za- márdi 87-es üzletében eladó. — Nagyon szeretem az embereket, még azokat is, akik idegesek, zsörtölődnek az üzletben, és megfeledkeznek róla, hogy az eladónak is csak két kpze van . ,. (A munkáról beszélgetünk, ami némelyek szerint szükséges rossz, pedig ha valaki szereti a szakmáját, annak örömet jelent. Aztán szóba kerül a háború is, ami emlék ugyan, de néha még mindig kísért. Három kívánságát kérdezem. Őszinte, keresetlen a válasz.) — Ka óvónő lehetnék ... Nagyon szeretem a gyerekeket, titkolt vágyam volt, hogy egyszer velük foglalkozhassak ... A másik ... talán a boldog családi élet, hiszen menyasz- szony vagyok... És a harmadik, . hogy béke legyen, ne Jkelljen félni, rettegni se nekünk, se gyermekeinknek ... S a három fő kívánságon kívül akad apróbb is: a mai fiatalokra oly jellemző tanulási vágy. — Közgazdasági technikumba szeretnék menni... Olyan jó dolog, hogy az ember tanulhat. Csak akkor tud bízni igazán a jövőben, ha céljai, elképzelései vannak. Én nagyon bizakodó természetű vagyok... Az építész (Előre látni a holnapot: egy kicsit ez adatott meg Dékmár Józsefnek, a Somogy megyei Tervező Iroda mélyépítő csoportja szerkesztőjének. Szeme előtt álmodják papírra munkatársai a jövő házait, iskoláit, ő pedig az utakat tér- vezi.) — Jó látni a holnapot és tudni, hogy önmagunknak) építjük. Hogy milyen örömöt találok a munkámban? Külvárosban lakom, jól tudom, mit jelent az ott élő emberek nek a sáros utca, a girbe-gör- be járda. Most fejeztem be a kaposvári Liszt Ferenc utca út- és járdaépítési, csatornázási terveinek készítését. Belegondolok, vajon mit éreznek majd az emberek, ha nem kell a pocsolyákat kerülgetniük, száraz lábbal mehetnek át az utca másik oldalára. Ugye, megérti? (Sokáig gondolkodik egy-egy válaszon, jól megfontolja, mit mond. Nem akar kétségeket hagyni elképzeléseit illetően.) — Az ember nem lehet elégedett azzal, amit tanult. Állandóan tovább kell fejlesztenie tudását, hogy megfeleljen a kor követelményeinek. (Autósztrádákat szeretne építeni, hatalmas, széles sugárutakat. Egy pillanatra megborzong, amikor az elmúlt háborúról kérdezem.) — Nem tudom elmondani, milyen érzés lehet, amikor az ember látja, hogy két keze munkáját néhány perc alatt romba döntik. Szörnyűség a háború... (Minél többet nyújtani a holnap építéséhez — így foglalja össze véleményét a terveiről. Becsülettel részt kíván venni abban a munkában, amely a jövőt megalapozza. Amikor befejezzük a beszélgetést, siet vissza a tervrajzokhoz. Üjabb utcákból kell eltüntetni a sarat, a múltat...) nem imbolyog, hatalmas teste szélesen terpeszkedik a vízre.) — Mi az életcélja? — Jó hajós szeretnék lenni... Gépipari technikumba akarok iratkozni, aztán meg le kellene tennem a gépkezelői vizsgát is... (Kiköt a komp Tihanyrév- ben, negyven perc várakozási idő következik. A lakótérből frissen sült hal illata száll fölfelé: az elmúlt pihenőben fogták a hajósok.) — Hogyan múlik el az idő a vízen? — Nem unatkozunk. Nagyon sokat beszélgetünk a fejlődésről, a technikáról. Egy mai fiatalnak állandóan figyelemmel kell kísérnie, hogy mi történik a nagyvilágban, hiszen aligha elégendő, amit az iskolában megtanult. Egyikünk sem szeretné, ha húszéves korában maradisággal vádolnák ... — Van-e valamilyen vita a fiatalok és az idősebbek között? — Nálunk ilyen nincs. Mi csak egyet kérünk régi szaktársainktól, hogy ismerjék el, ha jól dolgozunk. Nekünk egy- egy jó szó bőven elég... (Indul a komp, újra zakatolnak a gépek. Szóládi László ismét szolgálatba állt.) Polesz György
