Somogyi Néplap, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-04 / 80. szám
Vasárnap, 1965. április 4. 5 SOMOGYI NÉPLAP SzLqe.túúr&n történt TKTehezen érkezett el a liaj- nal. A százágyas kórházban, mire engedett egy kicsit a betegek fájdalma, újra világosodni kezdetit Peterd felől megszólaltak a fegyverek. Felbolydult ismét a község. A viszonylagosan nyugodt éjszaka után ismét rettegés kerítette hatalmába a lakosságot. Egy gyors léptű magyar katona érkezett a kórházba. Néhány szót váltott az orvossal, és láthatóan megegyeztek. Alig telt el néhány óra, akkor egy német tiszt hívatta a kórház vezetőjét. — Már megegyeztünk, hogy maradunk. — Kivel? —* kérdezte dühösen a német. A magyar katonasággal. — Sie ist ezele! Ez a gazdag fölszerelés nem lehet az oroszok hadizsákmánya! Csomagoljanak! Holnap reggel indulnak! — Nehéz napok voltak — emlékezik vissza a Fonyódon élő Zalay József nyugdíjas főorvos. — Vas megyébe akartak szállítani bennünket a németek, a onnan tovább, nyugatra. Az emberek nálunk, szerencsére, mind megbízhatóak voltak. Nácipárti, volksbun- dista egy sem volt k kórházban. Valamennyien elhatároztok, hogy maradunk, de azért hozzáfogtunk a csomagoláshoz. A nővérek, a betegek, az értékes berendezések másnap hajnalban már biztonságos helyen voltait. Disznóólakba, gazdasági épületek padlására hordták szét a kórház fölszerelését. A betegek a pincében kaptak helyet. Közöttük sok volt a politikai menekült, akik valamilyen betegségre hivatkozva a kórházban bújtak meg. ide kerültek a leventék is, akik már úgy legyengültek, hogy a németek sem tudták továbbhajtani őket. Gyalog jöttek az Alföldről ezek a civil ruhás, karszalagos, katonasapkás tizennyolc évesek. Szánalmas lafcvány volt a vonulásuk. Egyikük Hódmezővásárhelyről gyalogolt Szigetvárig. A lábát fájlalta, csakhogy a kórházban maradhasson. Tizenhatot visz- sza is tartottak az orvosok, a többit nem tudták, mert a németek magukkal hurcolták őket. A reggel már csak kitárt ajtókat, üres szob áltat talált. Azon az éjszakán nem aludtak az orvos okú Munkájuk végeztével azon töprengtek, hogy ki adja majd tud- tukra a németeknek a hírt. Ha kiderül, amit az éjszaka tettek, valamennyiüket kivég-. zik. — Figyeljetek ide — szólalt meg erélyesen az egyik fiatal segédorvos, dr. Seregély László. — Majd én eléjük állok. <£ Németül, oroszul, "Csehül egyaránt ragyogóan beszélt, az orvostudományt a prágai egyetemen sajátította el. Alig magyarázta el társainak, hogy mit akar tenni, az üres kórház elé megérkeztek a szállításra kirendelt teherautók. A nagyhangú tiszt szállt ki az elsőből. Az orvosok megkövültén álltak. Mindannyian Seregély Lászlót nézték. Csodát vártak tőle. — Mindent összecsomagoltatok? —i Igen — válaszolta a bátor fellépésű segédorvos. — Gyerünk, segítsetek kihordani! — Mit? A német tiszt szeme szikrázott a dühtől. — Hogyhogy mit? Ne komé- diázzon! — ordította. — Már elvitték — vágott a szavába a barna fiatalember. — Lehetetlen. A többiek egy pillanatra lehunyták a (szemüket, mert tudták, hogy a németek szemrebbenés nélkül kívégzik a szabotálókat. A tiszt végigrohant a folyosókon, benyitott a műtőbe, Ttívágta a raktár ajtaját, és jött vissza a bejárathoz. Káromkodott. — Egy német egység — mondta Seregély doktor, amikor fegyvert rántott a német tiszt. __ Merre mentek? — kérdezte. — ■ Kadarkút felé. — Gyerünk utánuk! — mondta a tiszt a sofőrnek, és elhajtottak. Visszajönni nem volt alkalmuk, mert a szovjet katonák már a kertek alatt voltak .. . A németek Nagybajomig hátráltak. Három hóna- > pig állt a front, és a betegek, , sebesültek egy részét a szigetvári kórház látta el. Még azon a napon visszatelepítették a betegeket, amikor kiűzték a németeket a községből. A fölszerelést hordták vissza éppen, amikor egy erős, vállas szovjet katona állított be. Mellén szimpla, olajzöld gim- nasztorka feszült, vállán gu- mipelerin, rangjelzés sehol. Simléderes sapkája alól barátságosan kérdezte: »Van elég férőhely?-« »Egyelőre van« — válaszolt Seregély doktor oroszul. »Ha nem lenne elég — mondta a köpenyeges —, akkor összeköltöztetünk néhány családot, de a ti betegeiteket is és a mi sebesültje'n- ket is gyógyítani kell.« Körülötte tisztelettel hajtottak fejet a tisztek és a közkatonák. Ahogy kifelé indult, egy katonának meghagyta, hogy életével felel a kórház nyugalmáért. — Többször nem láttam — mondja a főorvos. — Csak másnap tudtam meg, hogy a simléder sapkás Tolbuchin marsall volt. A magyar betegek mellé nagyon sok orosz sebesült került. A helybeli parancsnokságról mindennap meglátogatták őket. Az orvosok gyakran huszonnégy órán át operáltak egyfolytában. így ment ez három és fél hónapig. A sebesültek negyven százalékát a nagybajomi frontról hozták. — Március egyik délelőttjén erős hasfájásra panaszkodott egy orosz katona — mondja Zalay József. __ A vakbelét k ellett kivenni. Hamar meggyógyult. Szimpatikus fiatalember volt. Ügy tudom, hogy most mint a szovjet csapatok alezredese Magyarországon teljesít szolgálatot. NAGY JÓZSEF Együtt a parasztsággal Közös a sorsunk... — Állítsátok tizenötre. így lesz jó..« — Gondoltuk má is. Tegnap egy fordulóra három zsák fogyott eL — Az sok. Bele kell tenni a földbe, ami szükséges, de pazarolni nem kell. A piruló földön megindul a vetőgép. Az elnök lehajolj nézi a szemeket Foga van még a szélnek^ Arra távol műtrágyát szórnak az asszonyok. Egy kis trágya is van még, azt elterítik. Csönd telepszik • közénk. Az egyre távolodó, mind kisebbnek látszó gépét nézzük. Nem tudom, mire gondol. Talán semmi másra; ebben a pillanatban, csak arra, hogy jó legyen a tavaszi árpa-vetés. Rendszerezni próbálom gondolataimat, benyomásaimat Hányán is nyomták le az iroda kilincsét őt keresve? Számolni kellett volna. Azt^ tudom, hogy volt, aki a háztáji ügyében jött, akadt, aki kevesellte a szociális, segélyt, egy asszonynak a háztáji marhája betegedett meg, idejött gondjával; az egyik pecsétet kért, a másik hírt hozott egy gépről.. • Sokan voltak. Figyeltem, milyen higgadtan magyaráz, türelemmel, nyugodtan. — Hová is forduljanak az emberek máshová? Dohai József az alakulástól kezdve tsz-elnök Jután. Este szakkönyveket, folyóiratokat olvas, és néha szemrehányást kap, hogy más ember többet van a családjával. De ez mind ritkábban fordul elő. Hat éve a község élén .., Tudja, melyik embernek milyen az arca, mikor örül; melyik panasz, melyik kérés jogos. Tudja, hogy az emberek emlékezetéből a rosszat kitör- 11 az idő. Akkor, huszonegy évvel ezelőtt, mikor a front miatt kiürítették a falut, azi mondogatták: »Nem baj, ha napjában egyszer eszünk is csak még egyszer kerüljünk haza. > A legtöbb ház űj, s mennyi a televízió! De ki remélte ezt akkor? Talán ő sem, akit magával ragadott ez a világot rengető pusztítás, és csak akikor került újra vissza a faluba, mikor már rég békésen szántottak, s Lassan- lassan már gyógyultak a háború okozta sebeik... Ma, ha úgy hozza a sor, hogy eszébe jutnak a régi napok, a régi események, nem lesz keserű a szájíze. — Nekem a fogság az emberekkel való1 bánásmódhoz nagy iskolát adott... Brigádvezető voltam, sokszor száz ember is tartozott hozzám. Kok mindent megtanultam ott. Akkor nem tudtam, . hogy ezt, majd valamikor, egészen más. vonatkozásban,, más körülmények között hasznosíthatom ... Hazajött. Akkor már béke volt. Dolgozni kezdett, mint a többi parasztember. Talán az apjától örökölte, talán annak az apjától, de benne volt mindig a törekvés: jól kell gazdálkodni. S faluhelyén az Ivet tisztelik az emberek. Ez mér abban is megnvilvámdt, bogv tanácstaggá választották, az erdőbirtokosság pénztárosa lett. Az egv faluban élésen kívül más vonatkozásban is kenosolatba került az emberekkel. Hat éve áll a község élén. Már az induláskor ragaszkodtak hozzá, s ragaszkodásukkal új erőt adtak neiká, mikor évek múlva úgy érezte összerop- pán. Túl nagy az a teher, melyet vállalt.;. — Neim is tudtam akkor, mire vállalkozom. Hogy milyen nehéz volt az indulás, arról nem kell beszélni... S ami érdekes — ahogy visszagondolok —, ennek ellenére már az első évben jól dolgoztak a tagok. Talán azért, mert a vezetőség a faluból került ki, s ma is azok vannak, akik akkor, kezdetben. Az emberek pedig látták, közös a sorsunk. Egy fajtából valók vagyunk, együtt kell boldogulnunk. Tanult, amire nem volt lehetőség abban a régi világban, most pótolta. S a kitűnő eredménnyel végzett elnökképző iskolára pedig így emlékszik: — Ha már az induláskor tudom, amit ott akkor ' megtanultam, de sok mindent másképp csinálunk! Esténként szakkőnyveket, folyóiratokat olvas. — Másképp nem lehet létezni! Emberek százai helyezték kezébe sorsuk irányítását. Hatalmas felelősség ez! Emberek, ajkik sokszor elfeledkeznek, magukról, elfelédkeznek a múltról, mert a jót hamar megszokni. És akkor összeül velük beszélgetni, csöndesen, higgadtan, türelmesen ... Keresetlen szavakkal fogalmazta meg azt a hármas szabályt, amely szerint él, dolgozik. — Először is: úgy kell az embernek irányítani, hogy azt a bizalmat, melyet egyszer megkapott, ne veszítse el. Aztán: Különbséget csak úgy szabad tenni emberek között, hogy ki milyen munkát végez. Nem az a lényeg, hogy milyen kalap van a fején, vágj’ hány kémény van a házán __ É s: türelmesnek kell lenni. Az emberek néha meggondolatlanok. A vezetőnek azonban sohasem szabad idegeskednie ... Egy kicsit hunyorog a nan- ban. összehúzott szemmel fi- gvéli a lassan ponttá zsugorodott gépet. Igen, ebben a pillanatban biztosan az a légibb gondja, hogy a tavaszi- árpa-vetés jól sikerüljön. Hogy aratás ’ után több legyen ... Az egykori kisnaraszt fia hat éve áll a község élén. Megbecsülik... ^Sr3s Márta S asi János első kinevezését ezenkilenc- százötven márciusában írták . alá. Azóta dolgozik a mezőgazdaság állami irányításában, előbb megyei igazgatói, majd osztályvezetői, végül pedig elnökhelyettesi tisztségben. Másfél évtized a szakigazgatásban — életútjának jelentős szakasza ez. Nem a kinevezés hozta kapcsolatba a faluval, hanem a falu adta, a demokratikus mozgalom nevelte vezetőnek. A parasztok közül emelkedett ki úgy, hogy valójában köztük, érzésben velük maradt, értük munkálkodott, osztozik örömükben, gondjukban. Nyiladozó értelmével már az elemi iskolában választ keres a maga kis világának kérdéseire. Miért van az, . .. hogy a módosabb gyermekeknek nem kell délutánonként a gróf csemetekertjében dolgozniuk? Neki muszáj mennie testvéreivel együtt, mert a népes családnak szüksége van tízfilléres napszámdíjukra. Haladó szellemű, szociális érzésű tanítója biztatja a jófejű gyereket: »Tanulj, Jancsi, még hasznát veheted. Hej, csak más világ volna.de sokra vi- hetnéd ...« Tudásvágya erősebb fáradtságánál, minden könyvet elolvas, amihez hozzáfér. Később is a petróleumlámpa szemfájdító fényénél csillapítgatja betűóhsé- gét, hogy világosabban, messzebbre láthasson. Jár a családhoz a Szabad Szó. Ez válik az iskoláskor után legfőbb szellemi táplálékává. T izennyolc éves, amikor a lap életraj zpályá- zatot hirdet. Mit írhatna ő eddigi életéről? Apjának regényre elegendő a mondanivalója, de hát a kaszanyélhez szokott, öreg kéz mozdulatából jó, ha futja a váltó aláírására. Papírra véti hát ő az apja nevében csaknem hat évtized létiküzdelmeit Könyvvel jutalmazza a szerkesztőség. Az első sikeren felbuzdulva, a jutalomból bátorítást merítve ismét tollat fog. Most már saját tapasztalatait írja meg. Napszám, kepéstarló, részes kaszálás és cséplés, erdei munka, kubikolás az útépítésnél, vonaton, autón még nem utazott; a Balatont és a fővárost még csak képen látta; a mozit, a színházat nem ismeri — ez a szegényparaszt fiának az élete Megy a dülőúton, gróf Zichy Ödön földje mellett gondolataiba merülve. Miért lehet egy embernek akkora birtoka, hogy soha egyetlen kapavágást se kelljen tennie, mégis dőzsölhessen abból, amit cselédjei verejtékezve megtermélnek? De jó is lenne kapni abból a búzatáblából egy darabot! Így fogalmazza meg közvetlen tapasztalat alapján azt, ami a cselédnek, a szegényparasztnak évszázados vágya. S az újság közli írásának az akkori »sajtószabadság« keretedbe beférő részleteit. Gróf és cseléd, nagybirtok és néhány hold micsoda kiáltó gazdasági ellentét, milyen hallatlan társadalmi igazságtalanság! A társadalomtudománynak nem ezeket a kifejezéseit használja, hiszen akkor még a személyes osztályélményen alapuló ösztönös megérzés formálja gondolatait. Földosztás, te parasztok reménysége, de felvidítanád Surd dolgos népét! Nem lehetett részese, szemtanúja az idő el- érkeztekor e történelmi eseménynek: a hadifogságból csak hónapok múltán engedték el. A régi világot hagyta itt, a megszületett új rendbe tért haza. A szabad élet kezdeti, egyre erősödő lüktetésében azonnal társakra talál. A tettvágytól égve beleveti magát a munkába a mezőn is, a mozgalomban is. Körzeti titkára a Nemzeti Parasztpártnak. Fillémyi fizetség nélkül járja esténként a környéket. Belezna, Surd, Liszó — mindenütt roppant nagy a nekibuzdulás. Igát szereztek, vetőmagot kerítettek az újgazdák, hiszen végre a magukéban, maguknak dolgozhatnak. Örömmámort teremt, új reményekét fakaszt az évszázados vágy beteljesülése. Bizakodó hangulat árad szét a falun, páratlan lelkesedéssel indul a jövőépítés. Akadnak csüggedők is. Az ellenség is mondja a magáét. A ciemokratikus átalakulás harc kérdése. A szakadatlan beszélgetés színhelye a falu. Ébren tartani a dolgozó emberek érdeklődését, válaszolni kérdéseikre, eloszlatni kételyeiket, folyton erősíteni jövőbe vetett hitüket — ez a politikai munka tartalma. Gyűlés gyűlést ér. Várja, hallgatja a paraszt az okos szót, és beszél, politizál. Min ina megkapott szólásszabadságával á letűnt világ minden tilalmáért máról holnapra akarná kárpótolni önmagát. Ott, a falusi élet sűrűjében a, baloldali eszmék, a haiadás társadalmi talaját segít a körzeti titkár is előkészíteni. Érvel, vitatkozik, magyaráz. Nem lesz csajka; a templomokat sem zárják be; a gyermekekét sem veszi el szüleitől az állam. A mozgalom sodrásában nincs egy pillanatnyi megállása sem. Megyei titkárhelyettes, majd titkár Kaposváron; közben Veszprém megyébe" küldik, hogy igyekezzen megértetni a parasztokkal az állam új intézkedéseit; a fővárosban tanfolyamon szerez eimeieti ismereteket a még alaposabb gyakorlati-munkához. Somogy valamennyi vidékét járjá, itt is,^ ott is beszédet mond a választások előkészítésének időszakában. Negyvenkilencben országgyűlési képviselő, S társadalmi munkát vállal a DÉFOSZ-ban. Gyarapszik élettapasztalata, s mind tudatosabbá válik benne a szocialista fejlődés további feladatainak fölismerése. Keresi és meg is találja az utat a Magyar Dolgo- •7-’- '■■hoz Állást foglal a szocialista *' "1 ' nagyüzemi gazdálkodás mellett, hirdeti szükségességét, s a DEFOSZ aktivistájaként segíti a megye első szövetkezeteit. yyj fejezete kez- II dődik ezzel életének. Immár állami vezetőként foglalkozik a mezőgazdasággal és intézi a megye parasztságának ügyesbajos dolgait. Ekkor még azt látja, hogy jó irányban haladunk. Aztán jönnek a megrázkódtatások. Beszolgáltatás, adó s a falusi osztályharc túl- hajtása. E felső intézkedések hatását a határ képén, a parasztok elkeseredésén, személyes ismerősei és közvetlen hozzátartozói sorsán méri le. Érzi, hogy nem lehet jó az a politika, amely oda vezet, hogy a paraszt nem műveli meg a földjét. De fentről csak küldik a szigorú utasításokat: gyorsítsák meg a vetést. A miniszteri biztost elviszi megyejáró körútra. Betérnek megannyi gazdához. Házról házra járva nagyon sok helyen tapasztalhatják; üres, le van söpörve a padlás. Személyesen is . szóvá teszi ezt országos tanácskozáson. Az akkori miniszterhelyettes rendre- utasítja, börtönnel fenyegeti. Nem ijed meg. A maga módján keresi az igazságot. Nyáron tárgyalják a szövetkezetfejlesztési tervet a megyénél. Akadnak, akik türelmetlenségükben a szervezés azonnali kezdését sürgetik. Szót kér, s kifejti, hogy a szervezést nem szabad a termelés érdekei elé helyezni. A téli hónapokat tartja a tsz-fejlesztés legalkalmasabb időszakának... A mezőgazdaság régi szakembereivel szemben általános bizalmatlanság? Nem jóra vezetne ez. Védi minden erejével azokat, akik megérdemlik... Üj szakasz, éles fordulatok, ellenforradalom; ismét, de most már végérvényes tsz-szervezés, a szövetkezetek megszilárdítása — nagy munka, hosszú időszak, emberpróbáió és -formáló küzdelem. Önvizsgálás, okulás, észmélés, elhatározás — és gyerünk tovább. * Most, illetve immár hosszú évek óta: jó dolgozni. Mert jó a politika. Nincsenek benne törések. Nem kell az embernek tulajdon meggyőződése ellenére cselekednie. Mezőgazdasági osztályvezetőként akadémiára iratkozott be. Az elnökhelyettesi teendők ellátásához nagyobb szaktudás megszerzését tartotta szükségesnek. Tavaly végzett Keszthelyen, kitűnő eredménnyel fejezte be tanulmányait az agrártudományi főiskolán. Kitüntetései — »A mezőgazdaság kiváló dolgozója« jelvény és a »Szocialista Munkáért Érdemérem« — tevékenységének erkölcsi elismeréséről tanúskodnak. eszélgetésünfcet megszakítva a telefonhoz nyúl. Iharosba üzeni: szóljanak Makár Jánosnak, hogy rendben van az ügye, mehet a szívkórházba gyógykezelésre ... Számára az emberek gondjaival való törődés: az emberség és hivatástudat első parancsa. Nem nyugszik, amíg nem segíthet azon, akin lehet és aki megérdemli. Ilyen figyelemmel viseltetik a megye szövetkezetei, tsz-gazdái iránt. Örül eredményeiknek, szépülő életüknek, mellettük áll küzdelmeikben. A személyes tapasztalástól, az osztályélménytől, a szükségszerű fejlődés ösztönös megérzésétől a politikai tudatosságig, a szakmai ismeretek és vezetői tapasztalatok megszerzéséig lépésről lépésre jutott el. S a paraszti érdekeket képviselve a forradalmi párthoz nem útitársként, hanem küzdőtársként csatlakozott. Ma, negyvennégy éves korában, alkotó erejének teljében van. Kedvvel, örömmel dolgozik. Sok vihart "vészelt át másfél évtized alatt, első kinevezése óta, s előtte is eredményesen fáradozott. Életútjára visszatekintve, nyugodtan elmondhatja: érdemes volt. Kutas József B'
