Somogyi Néplap, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-04 / 80. szám

9 SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1965. április i. (Folytatás a 3. oldalról) van a párt és a dolgozók kö­zötti kapcsolat erősítésére, élőbbé, termékenyebbé tételé­re mindenütt. Pártunk Központi Bizottsága múlt év decemberi ülésén megállapította, hogy szociális- ta fejlődésünk egészséges, pár­tunk politikája helyes és jó. Azonban bátran és határozot­tan rámutatott a fejlődésünket gátló negatív jelenségekre is. Melyek ezek? Egyes üzemeinkben háttérbe szorult a gazdaságosság, és Németh Ferenc e 1 vta rs ünnepi beszéde alacsony a munka termelékeny­sége. Másutt elhúzódnak fon­tos építkezések és beruházá­sok. Több helyen nem tarta­nak rendet saját portájukon, és megfeledkeznek kötelessé­geik teljesítéséről. Nem tesz­nek me^ minden tőlük telhe­tőt a párthatározatok és a kor­mányrendeletek végrehajtásá­nak megszervezéséért. Ahe­lyett, hogy bátran cselekedné­nek, tétlenkednek. Ezen a helyzeten mindenütt változtat­ni kell. Parasztságunk végleg eljegyezte i uh gát a szocializmussal A felszabadulásunk óta vég­bement legjelentősebb forra­dalmi változások egyike, hogy parasztságunk a szocialista mezőgazdaság útját választot­ta. Falun is a szocialista ter­melési viszonyok váltak ural­kodóvá. Mindez pártunk he­lyes agrárpolitikájának kö­szönhető. Az MSZMP kijaví­totta mindazokat a hibákat, amelyek agrárpolitikánkban az ellenforradalom előtt előfor­dultak. A falun végbement nagy történelmi átalakulás ország­világ előtt tanúsítja, hogy szorgalmas parasztságunk vég­leg eljegyezte magát a szo­cializmussal. E változás sok vajúdással, töprengéssel járt együtt. Nem is csoda. Hisz új útról, új paraszti életforma ki­alakításáról volt szó. Ehhez nagy segítséget nyújtottak a kommunisták és a munkások, akik segítettek para-z.testv .- reiknek az új, a szocialista életforma . megteremtésében. Ez nagy jelentőségű a munkás­paraszt szövetség erősítése és megszilárdítása szempontjá­ból. Jóleső öröm látni, hogy az elmúlt húsz év , alatt milyen nagyot változott a falu, és ja­vult benne az emberek élete. Az egykor kisemmizett cseléd, agrárproletár, kis- és közóppa- raszt egymásra talált. Nap­jainkban valóra válik, hogy nem a holdak száma, hanem a termelőszövetkezetben vég­zett munka határozza meg, ki mennyit ér. Országosan és megyénkben is 1961-ben fejeződött be a mezőgazdaság szocialista át­szervezése. Tisztelet és élisme­rés illeti azokat, akik részt vetlek és segítettek ebben a nagy munkában. Az átszervezés óta mindösz- sze négy-öt év telt el, azóta nemhogy visszaesett, hanem 1961-hez viszonyítva 10,1 szá­zalékkal nőtt a mezőgazdaság termelése. Bár szép eredmény ez, még­is csak kezdetnek számít. Nagy lehetőségek vanna a ho­zamok és az árutermelés nö­velésére, amiket a termelőszö­vetkezeteknek jobban ki kell asználniuk. Ugyanis az ered­mények ellenére még nem tud­juk kielégíteni a növekvő igé­nyeket. Meg kell teremteni an­nak föltételeit, hogy a mező- gazdaság jobban ki tudja elé­gíteni azokat. Ennek legfőbb biztosítéka a tsz-parasztok és a tsz-ben dolgozó asszonyok szorgalmas és becsületes mun­kája. Amikor az igényekről és az ellátási nehézségekről beszé­lünk, érdemes megvizsgálni, hogy mit fejlődött az élelmi­szerellátás a felszabadulás .óta. A számok azt mutatják, hogy nem is állunk rosszul. Az egy főre jutó húsfogyasztás 80 százalékkal nőtt, és elérte az 50 kg-ot. Ezen belül a ser­téshúsfogyasztás kétszerese a felszabadulás előttinek. A cu­korfogyasztás háromszorosa, a tejfogyasztás 25 százalékkal nőtt. Mindez nem elég, többre van. szükség falun és városon egyaránt. Felszabadulásunk huszadik évfordulóját megyénk dolgozó parasztsága is termelőszövet­kezetekbe tömörülve ünnepli. A somogyi falvak a szocialista átalakulás korát élik. A múlt heteikben tartott zárszámadó közgyűlések arról tanúskod­nak, hogy termelőszövetkezeti gazdaságaink egészségesen fej­lődnek és erősödnek. Annak ellenére, hogy négy-öt év .óta a mezőgazdasági termelés szempontjából nincs egy igazi jó esztendő — súlyos termé­szeti csapásokkal kellett meg­küzdenie parasztságunknak —, jelentős eredményeket értünk el. 1962 óta a beruházott va­gyon 53,3, a közös vagyon ér­téke 40,4, a tiszta vagyon 26,3 százalékkal nőtt. Az egy dol­gozó tagra jutó, közösből szár­mazó jövedelem meghaladta a 10 000 forintot. Ezt növeli még a háztájiból származó jövede­lem. Az elért eredmények e'lené- re nem egyenletes a termelő­szövetkezetek fejlődése. - Ebbe nem lehet belenyugodni. Az érdekelt tsz-parasztokkal együtt mindent meg kell ten­nünk azért, hogy a legközeleb­bi években a gyenge termelő­szövetkezetek megerősödjenek. Mindent egybevetve megál­lapíthatjuk, hogy a somogyi parasztok helytállnak, becsü­letesen dolgoznak, tettekkel bizonyítják a szövetkezeti gaz­dálkodás fölényét a kisparasz­ti gazdálkodással szemben. Napjainkban újabb erőpró­ba előtt állunk. Bízunk ab­ban, hogy parasztságunk ide­jében és jó minőségben elvég­zi a tavaszi muftkákat, s hogy mindent megtesz a nagyobb terméseredményelvért. nak száma. Megyeszékhelyünk iparosodik, felsőfokú intézmé­nyekkel gazdagodott, megélén­kült szellemi és kulturális éle­te. Milyen ember az, akit nem lelkesítenek az új lakótelepek, az épülő új utcák, házsorok, a Gábor Andor téri, az Április 4. közi, a Marx Károly utcai, a Tóth Lajos utcai lakóházak, a donnert domboldalon épült kertes családiházas városrész?! A felsorolást folytathatjuk a Jutái úti, a fonoda melletti la­kóteleppel és a Füredi úti szép, emeletes lakóházait sorával. Nagyszabású lakásépítéshez kezdtek az északnyugati vá­rosrészben, ahol csaknem két­ezer lakás épül. Ilyen nagy­arányú fejlődést Kaposvári fennállása óta nem jegyeztek föL Nincs tehát ok a pesszimiz­musra, a zúgolódásra, a csüg- gedésre! Persze nincs még min­den úgy, ahogy szeretnénk. Sokat kell még tenni azért, hogy minden család lakásigé­nyét kielégítsük, s hogy a leg­rászorultabb családokat egész­séges lakáshoz juttassuk. Népi államunk a jövőben erejéhez mérten tovább fokozza erőfe­szítéseit a legszükségesebb la­kásigények kielégítésére. A lakásgondok enyhítésére több esztendő munkájára van szük­ség. Addig is igazságosabb la­káselosztással és a sajátház­építési akció kiszélesítésével lehet enyhíteni á lakáshiá­nyon. A Szovjetunió és a többi baráti ország segítségével sikeresen folytatják tovább a szocializmus építését Kedves Elvtársik! A burzsoá földesúri rendszer . pusztulást, romhalmazt hagyott i maga után. A munkás-paraszt [ hatalom húsz év óta szüntele- I nül épít és alkot. Életünk ki- ■ egyensúlyozott, a politikai lóg- \ kör jó. Felszabadulásunk hu- • szadik évfordulójának nagy J ünnepén visszatekintve az ed­dig megtett útra, látjuk, hogy harc volt ez a javából, az or­szágépítés férfimunka volt. Tudatában kell lenni annak, hogy a jövőben sem ernyed- hetnek el izmaink, nem csök­ken, hanem fokozódik a mun­ka üteme. Népünk szocialista jövője biztató. Munkánk nyo­mán bontakozik és teljesedik Ifi á szocialista társadalom. Mégis akadnak, akik húsz év óta gyalázzák felszabadult ha­zánkat. Kezdetben hetenként, ma ritkáiban ugyan, de jósol­gatják népi demokráciánk bu­kását. Rájuk igazán illik az a mondás, hogy »a kutya ugat, a karaván halad-«. Míg ők vágy­álmaikat szövögetik, mi feltar­tóztathatatlanul megyünk elő­re a fejlődés útján. Rémhíreik­kel ma már nem tudják beug­ratni a jóhiszemű embereket, mert azok csak moso’yognak ilyenek hallatán. Támogatóik, az imperia’isták maguk is 'tudják, hogy szocialista rend­szerünk életképes és szilárd, ezzel nekik is számolniuk kell. Az egész világon a szocia­lizmus, a béke és a haladás erői vették kezükbe a kez­deményezést, növekvő erejük, feltartóztathatatlan. Szerte a világon kemény és szívós harc folyik a szocializmus és az imperializmus, a haladás és a reakció erői között. A mögöt­tünk hagyott húsz esztendő is a különböző imperialista be­avatkozások és diszkriminá­ciós politika elleni harcban telt el. Ilyen harcunk jelen­leg is folyik, mivel az impe­rializmus élén az Egyesült Ál­lamokkal, ma sem mondott le világuralmi törekvéseiről. A világ haladó közvélemé­nyének tiltakozása ellenére to­vább folytatják támadásaikat a hős vietnami hazafiak el­len. Barbár módon bombáz­zák a Vietnami Demokratikus Köztársaság 'városait és fal- vait. Agressziójukkal maguk­ra veszik a népek haragját, bűnös tetteiket nem felejti el a haladó emberiség. A Szov­jetunió, a szocialista tábor teljesíteni fogja internaciona­lista kötelességét. Mindent megtesz azért, hogy tárgyalá­sok'útján oldják meg a dél- Joelet-ázsiai problémákat, és tárgyalóasztalhoz kényszeirít- sük az amerikai agresszoro- kaf A népek egyetemes érdeke a béke fenntartása, az atom­háború borzalmainak megaka­dályozása. Az Egyesült Álla­mok agresszív politikája miatt súlyos veszély fenyegeti az emberiséget. Ezt mi sem néz­hetjük ölbe tett kézzel. Vall­juk mi is a költővel együtt: »Ne higgyétek, hogy kegyesen magától jő a béke — magától csak a gaz terem — Aranykalász a győzelem, ha megküzdöttünk érte1« A szocializmusért, a kom­munizmusért, a nemzeti füg­getlenségért és a békéért ví­vott harc vezetője és zászló­vivője a Szovjetunió. Nekünk is kötelességünk megtenni mindent, hogy mun­kánkkal, helytállásunkkal, ha kell, határozott fellépésünk­kel segítsük győzelemre vinni ezt a harcot. Biztosak lehe­tünk abban, hogy a szocializ­mus és • az imperializmus kö­zötti harcból a szocializmus és a béke erői kerülnek ki győztesen, mert a mi olda­lunkon van az erő és az igaz­ság. Ápoljuk és erősítsük a ma­gyar és a szovjet nép közöt­ti barátságot! A Szovjetunió segítségével értük cl — s ezt nem tagadhatja le semmifé­le imperialista demagógia —, hogy a magyar dolgozó nép vezetése és uralma alatt állt újra helyre a magyar nemzeti és állami függetlenség, ame­lyet a régi uralkodó osztályok évszázadok óta de különösen uralmuk utolsó huszonöt évé­ben nagybein és kicsinyben ki­árusítottak. A Szovjetunió segítségének, a szovjet hadsereg felszabadí­tó tettének köszönhetjük, hogy 1944 után hazánk nerr, vált a német náci imperializ­mus gyarmata helyett az ame­rikai—angol imperializmus gyarmatává. A Szovjetunió­nak köszönhetjük, hogy sorra- rendre meg tudtuk hiúsítani a felszabadulásunk óta sza­kadatlanul folyó, a hazánk belügyeibe való imperialista beavatkozási kísérleteket. 1956-ban, amikor arról volt szó, hogy Magyarország a szo­cialista fejlődés, útján halad-e tovább, vagy a kapitalista és nagybirtokos restauráció, a fasizmus és a háború útjára lép — amikor tehát népünk és hazánk élete forgott koc­kán —, újra a Szovjetunió sietett segítségünkre, és se­gített pártunknak és kormá­nyunknak visszaverni az im­perialista beavatkozási és res- taurációs kísérletet, biztosíta­ni a magyar dolgozó nép ha­talmát. A magyar' munkásosztály és dolgozó népünk alkotó munkájának és erőfeszítései­nek! eredményeképpen, a Szovjetunió és a többi bará­ti ország segítségével sikere­sen folytatjuk tovább a szo­cializmus építését. Felszabadulásunk huszadik évfordulóján örömmel mond­hatjuk el, hogy Somogy sem »kietlen tartomány« többé, és nemcsak kanásznak termett a somogyi paraszt. A somogyi emberek is bizakodva tekint­hetnek a jövőbe, kitágult előt­tük is a horizont. Tisztában vannak az ország és a világ dolgaival. A szép somogyi dombokat, mezőket és lanká­kat — szülőföldünket — bir­tokba vette jogos tulajdonosa, a dolgozó nép. Jó gazda gon­dosságára vallanak a somogyi földek és fálvak. Majdnem minden községben új utcák, új házsorok hirdetik a második honfoglalást. Ha e napon valaki megkér­dezné tőlünk, kommunistáktól, hogyan cselekednénk, ha még egyszer kellene kezdeni, egy­értelműen hangzana el az a határozott válasz, hogy újból és újból vállalnánk a közössé­gért, a munkás-paraszt hata­lomért, a népünk életének megjavításáért folytatott har­cot. Újból vállalnánk önzetle­nül a dolgozó nép szolgálatát. Nagyon sok munka Tár még ránk Felszabadulásunk huszadik évfordulóját ünnepelve átlép­jük a harmadik szabad évtized küszöbét. Az ünnep után újból dolgos hétköznapok következ­nek, sorakoznak a megoldásra váró feladatok. Nagyon sok munka vár még ránk. Tovább kell folytatnunk a megye iparosítását. Teljesí­tenünk kell a termelési terve­ket. Nagyobb ütemben kell fejlesztenünk szocialista nagy­üzemi gazdaságaink , termelő­erőit. Minden faluban erősíte­ni kell a termelőszövetkezeti gazdaságokat, hogy minél ha­marabb sok árut termelő szo­cialista nagyüzemekké válja­nak. Külön gondot kell fordí­tanunk az állattenyésztés föl­lendítésére, mivel megyénk mezőgazdaságának létalapja az állattenyésztés. Mindezeken kívül javítani kell megyénk dolgozóinak, kommunális, egészségügyi és kulturális ellátottságát. Többet kell tenni megyénk szellemi életének föllenditésére, mert sok még a kihasználatlan szel­lemi erő, s nem szabad, hogy az parlagon maradjon. Szer­vezni, egyesíteni és mozgósíta­ni kell mindazt a haladó erőt, amely az eddiginél többet akar és tud tenni Somogyért. Ápoljuk, fejlesszük a váro­sunk, megyénk sorsáért és fej­lődéséért érzett felelősségérze­tet, legyünk 'jó patrióták. Ha jól dolgozunk, és még szoro­sabban tömörülünk pártunk Központi Bizottsága köré, ak­kor újabb munkasikerekkel és győzelmekkel köszönthetjük hazánk felszabadulásának nagy nemzeti ünnepeit. Éljen a Szovjetunió, hazánk felszabadítója! Éljen a felszabadult magyar nép! Éljen a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan barátsá­ga! Éljen az MSZMP Központi Bizottsága! Éljen a világbéke! A nagy tapssal fogadott ü népi beszéd után Bőhm Józ~e' bejelentette, hogy A. I. Kőid nov, a megyénkben tart<Vr szovjet katonai küldöttség zetője kíván szólni a dísz'’ népség részvevőihez. Alekszandr Ivanovics Koldunov vezérőrnagy felszólalása A húsz év mérlege minden tekintetben pozitív Kedves Elvtársak! Szilárd és eres a munkás­paraszt hatalom. Világos és reális terveink vannak a jö­vőre. Fokozatosan haladunk a jólét megteremtésének útján. A szocialista forradalom szerves részeként kibontakozó­ban van a kulturális forrada­lom is. Joggal állíthatjuk, hogv a húsz év történeté­nek dicső lapjain méltó helyet foglal el az az oldal, amelyre “z van följegyezve: kultúra. Tanuló, művelődő. olvasó nemzetté váltunk. Ingyenessé, általánossá és kötelezővé tet- ik az alsófokú oktatást. Szé- >s körben kiterjesztettük a özén- és felsőfokú oktatást. Minden járási székhelyen mű­ködik középiskola, néhány na­gyobb községünkben is van már gimnázium. 1964-ben két­szer annyian jártak középisko-; lába főiskolára és egyetemre, mint a fels-aNuiulás előtt. vált „ könw, a rádió és a televízió. A felszaba­dulás ejő+t gvakr"n hallott -sőt“' Somogy« kifejezés a múlté. Nagy vívmánynak tekinthe­tő. hegv n dogo­zók esti és ia-r'iskoláinak hálózatát. Megyénkben mint­egy 8000 felnőtt tanul általá­nos és középiskolákban, több százan járnak főiskolákra és egyetemekre. De szemügyre vehetjük, át­tekinthetjük az élet bármely területét. Mindenütt nagyará­nyú az előrehaladás. Ki ne örülne Kaposvár, a Balaton- parti üdülőtelepek és közsé­gek gyors ütemű fejlődésinek? Mégis akadnak olyanok, akik nem látják a fától az erdőt, ha pedig látják, közömbösek az eredményekkel szemben, min­dent temiészetesnek vesznek. Ezek az úgynevezett örök elé­gedetlenkedők, a kákán is cso­mót keresők. Nem árt emlékeztetni pél­dául arra, hogy városunkat a múltban »virágos Kaposvár« jelzővel illették — tegyük hoz­zá. joggal —, de ezzel lénye­gében kifogytak jelentőségé­nek méltatásából. Városunk iparszegény volt, a Horthy- uralom 25 éve alatt egy belv­ízen topogott, légkörét megül­te a földesúri, hivatalnoki, kisoolgári szellem. Ennek vetett véget a ielsza­badulás! 1945. de különösen 1957 óta gyors ütemű fejlődés­nek vagyunk tanúi. Kb. tizen­ötezerrel nőtt a város 1adfcöi­Kitüntetések a felszabadulás huszadik évfordulója alkalmából A Magyar Szocialista Mun­káspárt Somogy megyei Bi­zottságának székházában teg­nap délelőtt Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első titká­ra kitüntetéseket nyújtott át a munkásmozgalom kiváló harco­sainak. Részt vett az ünnepségen Bőhm József, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnö­ke, Szigeti István, a megyei pártbizottság titkára és a me­gyei pártbizottság .több osz­tályvezetője is. — Megtisztelő kötelességem­nek teszek eleget, amikor ha­zánk felszabadulásának husza­dik évfordulója alkalmából az Elnöki Tanács magas kitünte­téseit átnyújtom tíz elvtársunk­nak, legjobb kommunistáinknak — mondotta Németh elvtárs. A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta Illés Dezső, a megyei pártbizottság titkára, Balogh István, a megyei párt­bizottság tagja és Dezső Jó­zsef, a megyei pártbizottság tagja. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát adományozta az Elnöki Tanács Halustyik Mihálynak, a Siófoki Halásza­ti Vállalat igazgatójának, Győrffi Antalnak, a munkás- mozgalom régi harcosának és Rostás Károlynak, a Somogyi Néplap olvasószerkesztőjének. A Munka Érdemrend, bronz fo­kozatát vette át Mihály Géza, a Barcsi Járási Pártbizottság munkatársa, Bencze László, a 13. sz. AKÖV előadója, özvegy Vigh Pálné, a Kaposvári Járá­si Tanács osztályvezetője és Ilics József kereskedelmi dol­gozó. A kitüntetettek megköszön­ték az elismerést. Az Elriöki Tanács a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta továbbá Berki Józsefnek, a homokszentgyör- gyi Zöldmező Termelőszövet­kezet elnökének és dr. Kaszás Józsefnek, a megyei tanács v b-osztályv e ze tőj é n e k is. A megyénkben tartózkodó szovjet küldöttség részéről Alekszandr Ivanovics Kol­dunov vezérőrnagy, a Szovjet­unió kétszeres hőse szólalt fel. Elmondta, hogy a küldöttség az MSZMP-nek, a Magyar Népköztársaság kormányának -ás népének meghívására érke­zett az ország felszabadulásá­nak 20. évfordulója tiszteleté­re rendezett ünnepségekre. — Két évtized telt el azóta, hogy népük kezébe vette a ha­talmat, s a régi világ helyén fölépítette az új, szocialista Magyarországot. Mi, akik részt vettünk a magyar föld felsza­badításáért vívott harcokban, nagyon örülünk, hogy a ma­gyar nép ilyen ragyogó sike­reket ért el a párt vezetésével a politikai, a gazdasági és a kulturális életben. Koldunov elvtárs ezután az ország iparosodásáról, ered­ményeinkről beszélt. — A szovjet és a magyar nép barátságának mélyek a gyökerei. Amikor magasba emelték az Októberi Forrada­lom zászlóját Oroszországban, a dolgozó magyar emberek tiszta szívből üdvözölték a vi­lág első munkás- és paraszlál- lamának születését, mert a jö­vőjüket látták benne. A szov­jet emberek sohasem felejtik el, hogy sok magyar fegyver­rel védte a fiatal szovjet köz­társaságot a rátörő ellenfor- radalmárokkal és, a külföldi intervenciósokkal szemben ... A második világháború ut még jobban megszilárdult, ú erőre kapott népeink baráts ga. Hogy mi az alapja enn » a barátságnak? A marxizmt —leninizmus eszméi: a prolc tár internacionalizmus, a kői csönös tisztelet és nagyra b csülés, önállóság és szuver nitás, a kölcsönös' baráti se­gítség. Közös érdekünk, hogy megvédjük forradalmi vívni:" - nyainkat és nemzeti függet­lenségünket az imperializmuo támadási kísérletétől. A cí~ lünk egy: a kommunizmus. A szovjet és a magyar emberei, barátsága nagyon fontos né­peink számára, a hatalma« szocialista közösség országa: számára. Világosan kifejeződik ez a barátság országaink sz - ros gazdasági együttműköd - sében, kulturális és tudom:- nyos kapcsolataiban, a kon munista világmozgalom kérdé seit illető nézeteink egységé­ben. Alekszandr Ivanovics K dunov ezzel fejezte be a b szédét. — Kedves barátaim! Öröm­teli és boldog életet kívánunk önöknek, a magyar népnek, s további sikereket a szocializ mus építésében. Éljen a pá vezetésével a kommunizmu; felé haladó népeink tartós és megbonthatatlan barátsága. A díszünnepség az Interna- cionálé hangjaival fejeződött be, majd műsor következett.

Next

/
Thumbnails
Contents