Somogyi Néplap, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-28 / 99. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szerda, 1965. április 28. Ismét mérgező vegyi anyagokat szórtak a VDfí-ra az amerikaiak Újabb tengerészgyalogosokat vetnek be Dél-Vietnamban A VNA vietnami hírügy­nökség jelentése szerint a keddre virradó éjjel és ked­den amerikai és dél-vietnami repülőgépek nyolc ízben tá­madtak különböző célponto­kat a Vietnami Demokratikus Köztársaság területén. A vietnami néphadsereg légel- háritó alakulatai a támadó gépek közül ötöt lelőttek, s ezzel 252-re emelkedett az Észak Vietnamban 1964 au­gusztusa óta lelőtt amerikai és dél-vietnami repülőgépek száma. Ezenkívül 27 ellen­séges gép, amelyet a VDK fölött találtak el, Dél-Vietnam területére zuhant le. Ha Van Lau ezredes, a viet­nami néphadsereg főparancs­noksága összekötő bizottságá­nak vezetője kedd este közöl­te a nemzetközi felügyelő és ellenőrző bizottsággal, hogy amerikai és dél-vietnami re­pülőgépekről április 25-én a. Con Co sziget ellen intézett légitámadás során mérgező ve­gyi anyagokat is szórtak le. Ezek az anyagok az érintett bőrfelületen heveny gyulla­dást és fájdalmas égést idéz­tek elő. Ha Van Lau ezredes erélyesen megbélyegezte az amerikaiaknak ezt az eljárását és követelte a Vietnami De­mokratikus Köztársaság terü­leté ellen intézett mindenne­mű támadás beszüntetését.' A Vietnami Szakszervezeti Szövetség a közelgő május 1-e alkalmából felhívással fordult a világ dolgozóihoz, különösen »a tengerészekhez, a szállító- munkásokhoz és a dokkmun­kásokhoz, hogy bojkottálják a Dél-Vietnamba amerikai fegyvert és hadifelszerelést szállító hajókat, tagadják meg az ilyen szállítmányok rako­dását-«. Mint az UPI jelenti, magas rangú dél-vietnami kattínatisz- tek megerősítették azt a hírt, hogy a közeljövőben újabb amerikai tengerészgyalo­gosok szállnak partra Dél-Vietnamban. Értesülések szerint a Dél-Viet­namban állomásozó amerikai tengerészgyalogság tevékeny­ségi területét egyre bővítik és rövidesen ténylegesen bevetik őket a felkelők ellen. Az amerikai támaszpon­ton tartózkodó nyugati újságírókkal közölték, hogy kiutasítják őket Vietnamból, ha megsze­gik az amerikai katonai hatóságok által életbe léptetett hírkorlátozáso­kat. Saigoni jelentések szerint egy katonai bíróság kedden megkezdte 45 olyan személy perének tárgyalását, akit a február 19-i sikertelen kato­nai puccskísérlet szervezésével, vádolnak. A bíróság előtt a vádlottaknak csak a fele jelent meg. A puccs vezetői, köztük Lám Van Phat dandártábor­nok, Phan Ngoc Thao ezredes, volt belügyminiszter, vala­mint Nguyen Khanh tábornok volt sajtótitkára még szabad­lábon van. Norodom Szihanuk herceg kambodzsai államfő Nguyen Hue ThoUak, a Vietnami Nem­zeti Felszabadítási Front el­nökének küldött levelében hangoztatta, hogy a kambodzsai nép felté­tel nélkül támogatja a Felszabadítási Front már­cius 22-i felhívását. »Djakartában alkalmam volt kifejteni az afroázsiai orszá­gok képviselőinek azt a néze­temet, hogy az indokínai béke helyreállítása megköveteli egyrészt az amerikai fegyve­res erők távozását Dél-Viet- namból, másrészt az amerikai katonai támaszpontok meg­szüntetését.« A kormányzat erőfeszítései ellenére az Egyesült Államok­ban is növekszik a vietnami politika éles hangú bírálóinak száma. Morse szenátor például felelőtlennek minősítette a szenátusban a hadügyminisz­ter kijelentéseit és azt mon. dotta, hogy az amerikai poli­tika erkölcstelen és haszonta­lan. Mind McNamarát, mind Ruskot már hónapokkal korábban el kellett volna távolítani a kormányból — mondotta Morse. — De a háború már nem­csak McNamara és Rusk háborúja, hanem John- soné is«. Russel Long, a szenátus de­mokrata parlamenti csoportjá­nak vezetője viszont az ame­rikai kereskedelmi kamarában mondott beszédében nemcsak védelmébe vette a vietnami politikát, hanem egyenesen atomháború megindítását kö­vetelte a VDK és Kína ellen. Hasonló nyilatkozatot tett né­hány republikánus vezető is. V Thant ENSZ-főtitkár úton az ENSZ adminisztratív koor­dinációs bizottságának bécsi ülésszakára kedden Londonban rövid időre megszakította uta­zását, s a repülőtéren rög­tönzött sajtóértekezletet tar­tott. A vietnami válsággal fog­lalkozva azt a meggyőző­dését hangoztatta, hogy katonai módszerekkel nem lehet megoldani a prob­lémát. Ennek bizonyítéka, hogy az utóbbi napokban ismét rom­lott a helyzet a délkelet-ázsiai térségben. U Thant elismeréssel szólott a "Kambodzsa semlegességét és szuverenitását szavatoló érte­kezlet összehívásának kérdésé­ben létrejött szovjet—brit megállapodásról, s rámutatott arra, hogy egy »ilyen értekez­let hasznos lehet«. Johnson amerikai elnök teg­napi sajtóértekezletén síkra- szállt eddigi vietnami politi­kája mellett, és lándzsát tört Észak-Vietnam további bom­bázása mellett. (MTI) Leonyid Brezsnyev kedden fogadta Huari Bumedient, a Moszkvában tartózkodó algé­riai küldöttség vezetőjét, aki átadta Brezsnyevnek Ahmed Ben Bella üzenetét. Franciaország hivatalosan is elismeri a Mongol Nép- köztársaságot. Párizsban és Ulánbátorban kölcsönösen külképviseletet létesítenek nagyköveti szinten. A Kállai Gyula vezette magyar parlamenti küldöttség befejezte négynapos vidéki körútját és kedd reggel visz- szatért BeWádba. Kedd dél­előtt Mijalko Todorovics, a jugoszláv szövetségi nemzet- gyűlés alelnöke fogadta a de­legáció tagjait. A május 9-i moszkvai győ­zelmi díszszemlén Jegorov és Kantarija viszi azt a vörös zászlót, melyet húsz évvel ezelőtt, 1945. április 30-án ők ketten tűztek ki a berlini Reichstag kupolájára. Május 9-én nyílik meg Accrában az afroázsiai népek negyedik szolidaritási érte­kezlete. A kenyai kormány kedden közzétette »Az afrikai szocia­lizmus és alkalmazása Ke­nyában« című okmányát. Ke- nyatta elnök hangsúlyozta, hogy Kenya a demokratikus afrikai szocializmus útján kí­ván haladni, Kenya kormánya a pozitív el nem kötelezettség politikáját óhajtja követni. Mohammed Juszuf, Afga­nisztán miniszterelnöke ked­den Ki j évből visszaérkezett Moszkvába. A chilei külügyminisztérium hétfőn megcáfolta azokat a santiagói sajtójelentéseket, amelyek szerint Frei elnök júniusban Európába utazik. Ürgüplü török miniszterel­nök rádióbeszédben számolt be a török kormány és a nemzetbiztonsági tanács együttes üléséről. Bejelentette, hogy Törökország a katonai költségvetés keretében továb­bi 250 millió török fontot for- ^ dít a nemzetvédelem céljaira. HITLER VÉGNAPJAI DOKUMENTUMKARCOLAT A HITLERI BIRODALOM ÉS A KANCELLÁRI BUNKER UTOLSÓ NAPJAIRÓL (3) MIRŐL BESZÉLGETTEK A BUNKERBEN? A külpolitikai tervekkel párhuzamosan Hitler, Bor- mann és Göbbels belpolitikai tervekkel is foglalkozott. »Belpolitikáról« beszélni azok­ban a napokban természete­sen csupán idézőjelek között lehetett, hiszen a barna füh- rerek uralma csupán Né* metországnak egy kis részére terjedt ki. Hitler azonban nem akart csak úgy egysze­rűen kilépni a német történe­lemből. Elgondolása a következő volt: Ha már pusztulni kell, akkor az egész német nép pusztuljon! Cinkosainak nem egyszer elmondotta, hogy ha Németország nem tud győzni a háborúban, akkor az egész népnek el kell pusztulnia. Íme, a szavai: »Ha a német nép nem fopia nyilvánítani azon készségét, hogy önön fennmaradásáért harcoljon, tkkor jobb lesz, ha megszű­nik .« Hitler arról beszélt, hogy mes kell semmisíteni a német néo további létének alapjait, lev látott napvilágot Hitler egvik utolsó direktívái­nak egyike. a »fölperzselt földről« szóló nnrpncs:. Isme­retes, hovv annak idején ez­zel a névvel ielöl+ék azt a parancsot, amelyet Hitler adott ki a német csapatoknak a Szovjetunióból történő visszavonniéskor.. Ez a pa­rancs a Wahrmaebt szám'ra előírta, hnav semmisítse meg az összes inari vállalatokat, lakott hciv-jpísfcket. vasutakat, hidakat. Most viszont masáról <570. 19-5. március 19-én Hitler megpa­rancsolta, hogy a visszavonu­láskor semmisítsék meg az összes iparvállalatokat, erő­műveket, gázgyárakat, élelmi­szer-raktárakat, szállító esz­közöket, tegyék tönkre a mű- utakat és a vasutakat. Nem árt elgondolkozni a náci rendszer záróepizód jónak értelmén. Hitler a harmincas években a német népnek más népek megsemmisítése árán való virágzást ígért! Gőring ezt mondotta: »Ha már éhez­ni kell, éhezzenek mások. de ne .a németek!« Sokan hittek ezeknek az ígéreteknek. Ám kiderült, hogy a más népek elnyomására épülő rendszer nem hozhat boldogságot a népnek. Az ilyen rendszer előbb-utóbb saját nemzete el­len fordul. Egyébként Hitler a kiége­tett német földön is szeretett volna egyet-míst, például a nácizmus bacillusait meg­hagyni. Ez még a háború be- feiezése előtt ismeretessé vált. Burnet Hershey ameri­kai újságíró 1943. január 25- én Lisszabonból beszámolt a náci vezetők következő ter­veiről: »Ök természetesen ugyanúgy fel fogják áldozni Hitlert, mint ahogy feláldoz­ták a császárt; ám a régi banda — a tábornokok, a nagyiparosok, a német fai fel­sőbbrendűségét hirdető álpro­fesszorok — újból igyekezni fog illegalitásba vonulni, hogy vi hódító háborút, készítsen elő.« Az Esvesült Államok kuUievrrinisztériuma 1945. márciusában beielentette, pr? «fr» Írtról rpn ffcl 3 hitlerista kUVk háború utáni terveiről. 1945. június 23-én pedig William Clayton kül­ügyminiszter-helyettes jelen­tést tett arról, hogy náci terv készült a háború utáni időkre vonatkozó széles körű intéz­kedésekről. A tervek nemcsak elkészül­tek, hanem meg is valósultak. Így a többi közt megalakult a Volkssturm. E »szupertotális mozgósításnak az volt a sajá­tossága, hogy nem a katonai hatóságoknak, hanem a náci párt szerveinek kellett végre­hajtaniuk. A Volkssturm-ala- kulatok parancsnokságát ma­guknak a gaulleitereknek és kreisleitereknek kellett vég­rehajtaniuk. fölöttük az el'en- őrzést pedig Martin Bor- mann gyakorolta. A Volkssturm katonai érté­ke a nullával volt egyenlő, amit Nürnbergben Keitel nyíltan beismert. Ezért lehet­séges, hogy a Volkssturmban Bormann a jövendő katona- pártszervezet valamiféle vázát látta, amelv a háború utáni időszakra fennmaradhat. Kö­rülbelül ugyanezt mondhatjuk el a Werwolf terrorszervezet­ről is, amely valamivel ké­sőbb, 1945. márciusában ala­kult men. Végül Bormannak szándékában állt valamiféle »Németország szabadságáért küzdő új mozgalmat« — kissé megszépített, új náci pártot — szervezni. Hitler e terveknek megfele­lően nevezte ki Németország »új kormányát«. Elhatározta, hogy az úi »birodalmi elnök­ké« a. kevéssé ismert, apoliti- kus Kari Dönitz vezértenger- nagvot teszi meg. Mellette azonban birodalmi kancellár­ként ott kellett állnia Göb- belsnek, a náci párt ügyeinek minisztereként pedig Borman­nak. > Az új birodalmi kormány lajstroma elkészült. Ez azon­ban birodalom nélküli kor­mány volt. GÖDÖR A KERTBEN Minden végéhez ért. 1945. április 29-én este a barna klikk vezére végérvényesen rájött, hogy már semmiféle merész terv nem mentheti meg. Éjszaka lediktálta két végrendeletének (»személyi és politikai végrendeletének«) szövegét, majd április 30-án dél tájban Éva Braunnal együtt visszavonult szobájá­ba ... Okmányszerű adatokkal nem rendelkezünk arról, hogy mi történt a továbbiakban. Csupán azok vallomásai áll­nak rendelkezésre, akik a bi­rodalmi kancellária bunkeré­ben voltak és később fogság­ba estek. A legismertebbek Erich Kempkának, Hitler sofőrjének vallomásai. Kemp- ka tanúként szerepelt a nürnbergi perben. Később »Én égettem el Adolf Hit­lert« szenzációs címen köny­vet írt. Kemnka közölte, hogy Hitler és Éva Braun öngyil­kosságot követett el. ezután »edig holttestüket Heinz Lin- ge komornyik, Stumufegger orvos és Bormann vitte ki a birodalmi kancellária udvará­ra. Kempka a következőket írja: »A birodalmi kancellária területe erős tűz alatt állt. Orosz lövedékek robbantak a közvetlen közelben. A föld. sok helven szökőkút szerűen fröccsent a. magasba. A leve­gő tele, volt cementvorral. Dr. Stv.mvfeaaer és hinge a »főnök« hullását gyorsan le­tették a földre, körülbelül há­rom méternyire jobbra a bun­ker kiiáratától. .A közelben eay hatónkeverő állt. rmelvet annakidején azért vittek oda, Amerika nem óhajtja a leszerelést Az ENSZ leszerelési bizott­ságának hétfő délutáni ülésén felszólalt az Egyesült Álla­mok és Olaszország küldötte, valamint — a válaszadás jo­gán — a Szovjetunió képvi­selője. Stevenson, az Egyesült Álla­mok delegátusa elcsépelt szov­jetellenes propagandaszólamok­kal reagált a délelőtti ülésen elhangzott Fedorenko-beszéd- re. A VDK elteni amerikai fegyveres intervenciót az »északról jövő agresszió« sab­lonos koholmányával próbálta alátámasztani. Stevenson kijelentette, hogy felszólalásában egyáltalán nem érinti a szovjet kormány 1964. december 7-i emlékiratát. Ez­zel lényegében beismerte, hogy az Egyesült Államok nem óhajtja megvizsgálni a szov­jet leszerelési javaslatokat. Fedorenko a válaszadás jo­gán hangoztatta: az atomfegy­verek elterjedésének kérdésé­ben csak két vonal lehetséges: vagy szigorúan megtartják a nukleáris fegyverek elterjedé­j sét gátló politikát, vagy pedig arra az útra lépnek, hogy az atomfegyvereket átadják a szö­vetségeseknek — ebben az esetben az átadás jellegének, legyen az kétoldalú vagy több­oldalú — nincs semmilyen je­lentősége. — Az amerikai stratégák nem tartják kizártnak az atomfegyverek felhasználását Vietnamban — mondotta a szovjet küldött. — A dél-viet­nami nép nemzeti felszabadító mozgalmának elnyomását cél­zó bűnös erőfeszítéseiben az Egyesült Államok odáig ment, hogy az egész emberiséget haj­landó kitenni az atomháború ■veszélyének. Tömegpusztító fegyverek bevetésének tervei­ről van szó. Ezek a tervek to­vábbi fényt derítenek arra hogy az' Egyesült Államok miért nem hajlandó beleegyez­ni az atomfegyverek eltiltásá­ba, és miért fékezi a tizen- nyolcas bizottság és az ENSZ leszerelési bizottsága munká­ját. (MTI) Dominikában még senki sem tudja, ki az úr Hétfőn a késő esti órákban tüntetések zajlottak Santo Do­mingo utcáin. A felvonulók a megbuktatott háromtagú jun­tát szidalmazták, és törtek-zúz- tak azokban az üzlethelyisé­gekben, amelyek a volt junta­vezér, Donald Reid Cabral au­tókereskedő tulajdonában van­nak. Feldúlták két, a juntát támogató politikai párt szék­házát is. Két másik párt vi­szont — a keresztényszocialis­ta forradalmi párt és a június 14-e mozgalom — az új ideig­lenes kormányt biztosította tá­mogatásáról. Mint már jelentettük, a szombaton éjjel kitört katonai lázadás két táborra osztotta a hadsereget. A zendülők szem­bekerültek a légierők egyik csoportjával, s ez utóbbi tábor tegnap gépeket küldött a fő­város ellen. Ezek bombázták és géppuskázták a zendülők által ellenőrzött épületeket, így az elnöki palotát is. A lé­gitámadások következtében 20 ember — köztük civilek is — meghalt. A puccsisták a száműzetés­ben levő Jüan Bosch volt ál­lamelnök hatalmát akarják helyreállítani. Jose Rafael Molina Urena volt képviselő- házi elnök, akit ideiglenes ál­lamelnöknek tettek meg, hét. főn közölte Bosch-sal, hogy »a fegyveres erők túlnyomó több­sége támogatja Öt«. (MTI) Nasszer-ellenes tüntetés Tuniszban Az arab államfők megbízottai megvitatják Burgiba magatartását Az Egyesült Arab Köztársa­ság, Szíria, Irak és Jordánia tunéziai nagykövetsége előtt kedd délelőtt heves tünteté­hogy méa egy méterrel meg­vastagítsák a Führer bunker­jének burkolatát... Orosz lö­vedékek robbantak körülöt­tünk; úgy tűnt, mintha eb­ben a pillanatban a birodal­mi kancelláriára zúduló tűz intenzitása megkétszereződött volna... A lövedékek tovább rob­bantak, minduntalan földet szórva ránk. A halálos ve­szélyről megfeledkezve a bunkerból egymás után cipel­tem ki a benzines tartályokat. Annakidején, mikor a beton­keverő még működött, mellet­te árok kévződött, amelyben hullák feküdtek. Ebben az árokban gyűlt össze az álta­lam kiöntött benzin, amely átitatta a hullák ruháját.« A továbbiakban Kempka leírta, hogvan hajtották végre az SS-tagok műveletüket a lövöldözés közepette. A hul­lákra égő rongyot dobtak. Fellobbant a láng... Más szemtanúk (Voss ten­gernagy, Hans Fritzsche és néhány SS-őr) vallomásai alapjában megegyeznek Kempka elbeszélésével, csu­pán részletekben (a benzin mennyiségét, a benzin meg- gvúitás'nak idejét stb.) te­kintve térnek el. Akkoriban, a győzelem első napjaiban mindez távolról sem volt ilyen világos. A evőztpo Szoviet. Hadsereg ka­tonái és tisztjei a birodalmi kancellária udvarára behatol­va nem rendelkeztek sem a tanúvallomások köteteivel, sem a kriminalisták szakértői véleményeivel. Hogvan sikerült hát mé<ds megtalálni és föh'smerni Hit­ler hulláiét? Nézzük, mit mond erről a szemtanú — Jelene Pz«pv-rkoia hadnagy, aki e nehéz feladatot végre­hajtó szoviet felderítő-csoport tolmácsnője volt. (Folytatjuk) sekre került sor. A több ez­res tüntető tömeg vezetői az EAK és a vele együttműködő arab országok politikáját és Nasszer elnököt szidalmazták. A megmozdulást — a nyugati hírügynökségek jelentése sze­rint — a tunéziai kormány és a szocialista Desztur Párt ve­zette tömegszervezetek irányí­tották. Az arab testvérországok el­leni tüntetésre amiatt került sor, hogy az EAK és más kö­zép-keleti országok határozot­tan elutasították Burgiba tu­néziai elnöknek a palesztínai kérdésre vonatkozó legutóbbi javaslatát. Szerdán az Arab Liga kairói székházában rendkívüli ülésre jönnek össze az arab elnökök és királyok személyes megbí­zottai, hogy megvitassák a Burgiba tunéziai elnök úgyne­vezett palesztínai javaslatai nyomán kialakult helyzetet. (MTI) Az Országos Föld­tani Kutató és Fúró Vállalat mecseki üzemve­zetősége fölvételre keres esztergályos, gyalus, marós munkakörbe kom­lói munkahellyel, valamint fúrási segédmunkási munkakörbe változó munka­hellyel dolgozókat. Jelentkezni lehet az üzem munka­ügyi vezetőjénél. (4081) í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents