Somogyi Néplap, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-28 / 99. szám
Szerda, 1965. április 28. 3 SOMOGYI NßPIiAi Megszüntetik-e a lemaradást? Az igazgatóké a szó Az első negyedév termelési eredményeinek elemzése után két vállalatot kerestünk föl. A Somogy megyei Finommechanikai és Gépjavító Vállalat egymillió, a Vas- és Fémipari Vállalat kétmillió forint értékű termeléssel maradt adós. Miért? És mit tesznek, hogy megszüntessék a lemaradást? Ezekre a kérdésekre kértünk választ. Nincs anyag Az állandó anyaghiányra panaszkodik Nagy Antal, a Finommechanikai Vállalat igazgatód a. — Kétezer babakocsit .és hatezer triciklit kellett volna gyártanunk az első negyedévben. Ezzel szemben csak ezer babakocsi és kétezer tricikli készült el. Anyagbeszerzőink az egész országban anyag után kutatnak. Sajnos, többnyire eredménytelenül. Nincs lapos acél, fémgömb acél, dísszeg és bakelit kerék. — Milyen nehézségeket okoz az anyaghiány a munkaszervezésben? — Azt hiszem, teljesen elegendő lesz ez a válasz: kiszámítottuk, hogy mennyi idő esett ki a termelésből a krónikus anyaghiány miatt Annyi kiesésünk volt, mintha hetvennyolc dolgozónk három hónapon át csak cigarettázott volna a munkaidőben. — Mit tehetnek saját hatáskörükben? — Amit lehetett, azt már megpróbáltuk. A napokban kaptuk meg a második negyedév anyagszállítási visszaigazolásait. A jövő sem biztatóbb. — Ha kapnának anyagot? — Két hónap alatt pótolnánk a kiesést. De sajnos, nem sok reményünk van rá. Ahol biztató a helyzet Kaposvár legfiatalabb üzemében, a Vas- és Fémipari Vállalatnál Gróf Iván igazgatótól kértünk választ. — A lemaradást több tényező idézte elő. Először is egyhónapos kiesést okozott az új munkagépek határidő utáni szállítása. December eleje helyett január közepén kaptuk meg az új gépeket. Másodszor: teljesen új gyártmányok készítésére kellett beállnunk. Ehhez viszont nem volt elegendő épületlakatosunk, hegesztőnk és általános lakatosunk. Munkásaink zöme teljesen új ember. Még a szerszámfogást is tanítani kellett. Mindehhez hozzájött az influenza- járvány. Első negyedéves tervünket ezért csupán 88,1 százalékra tudtuk teljesíteni. — Mit tettek eddig? Hogyan akarják pótolni a lemaradást? — Már megtettük a szükséges intézkedéseket. Többek között megerősítettük a műszaki gárdát és a szerszámkészítő főcsoportot. Kikapcsoljuk a kézi munkát, a munkafolyaA Mangánércbánya és Előkészítő Mű (Űrkút) férfi munkaerőt vesz föl föld alatti munkakörbe 18 évtől 45 évig. Munkásszállást biztosítunk. Üzemi étkezés 6,60 Ft. Felvételhez tanácsi igazolás szükséges. Vasútállomás: Ajka. Jelentkezés a munkaügyi osztályon. (4100) matok zömét gépesítjük. Megindítjuk a három műszakos termelést. E célból már kicseréltük a transzformátort, így biztosítani tudjuk a több műszakos áramellátást. — Előreláthatóan mikorra tudják megszüntetni a lemaradást? — A második negyedévet már a féléves terv teljesítésével zárjuk. Segít a tanács Fölkerestük Kovács Endrét, a megyei tanács ipari osztályának vezetőjét. Megkértük, tájékoztasson bennünket, hogyan látja a két vállalat helyzetét. — A Vas- és Fémipari Vállalatnál nem lesz probléma. Ebben az új üzemben olyan akarás és lelkesedés él a munkásokban, hogy szinte nem is- mémek lehetetlent. Anyagellátási gondok sincsenek náluk. Bizonyos vagyok abban, hogy a második félévet valóban a terv szerint zárják. — És a Finommechanika? — Azt javaslom, hogy kísérjék figyelemmel az anyagbörzéket. Más vállalatok rengeteg elfekvő vas- és acélárut kínálnak eladásra. Ha ez sem segít, akkor jöjjenek az ipari osztályhoz. Valamilyen lehetőséget biztosan találunk. De — éppen a terv teljesítése végett — gyors körültekintésre van szükség. — Az anyaghiányon kívül miben látja még a hibát? — A Finommechanikai Vállalatnál nincs főmérnök. Ez azt jelenti, hogy nem megfelelő a műszaki vezetés. — Tud segíteni a tanács? — A lehető legrövidebb időn belül szeretnénk alkalmas szakembert állítani a műszak élére. Már minden intézkedést megtettünk. A vállalat leendő főmérnökének a tanács biztosít lakást. Tapasztalataink szerint a marcali telepen a szervezetlenség, a pozícióféltés és a személyeskedés rontja a munkafegyelmet. Segítünk itt is. A marcali telepen is megfelelő szakemberrel kívánjuk erősíteni a műszaki vezetést Németh Sándor Naposbaromfi-átvétel bosszúsággal (Tudósítónktól.) írásban jelezte a Tab és Vidéke Körzeti Földműves- szövetkezetnek a Baromfiipari Országos Vállalat Kaposvári Gyáregysége, hogy április 21-én Tabra 200, Kányára és Zalára 100, Torvajra és Somogyegresre pedig 50 naposlipát szállít. Tengődre 200 naposkacsát vártak. A gazdák azonban hiába álltak késő estig a felvásárlónál, a szállítmány egyik községbe sem érkezett meg. Az eset április 23-án megismétlődött. A tabiak este fél nyolcig figyelték, hogy mikor érkezik meg az ezer naposcsibe. A földművesszövetkezet szót emelt a vállalatnál. A kacsákat és a libákat akkor a hét végére, a csibéket pedig a hét elejére ígérték. Sokan nem várták meg ezt az időt, hanem a piacon vásároltak naposbaromfit, és zúgolódtak az elveszett idő miatt. Vajon a kárba veszett napnál nem lett volna olcsóbb, ha a baromfiipari gyáregység telefonon értesíti a földmü- vesszövetkezetet a szállítmány elmaradásáról? Anyagi érdekeltség a termelőszövetkezetekben TV emróg több olyan ter- 1 ’* melőszövetkezetben jártunk, amelyek korábban a gyengébbek közé tartoztak, most azonban jelentősen megjavultak. A vezetők sokféle okkal magyarázták ezt. Ki új üzemágak bevezetését említette első helyen, ki a munkafegyelem megerősödését, ki a szakemberek segítségét. Egyet viszont valamennyien hangsúlyoztak: o tagok anyagi érdekeltségének fokozása nagyot lendített a munkán Az anyagi érdekeltség erőteljesebb érvényesítésére még 1959-ben az MSZMP Központi Bizottságának határozata hívta fel a figyelmet. Ez a határozat abból indult ki, hogy a nagyobb terméshozamok elérését jól szolgálja a bevált munkaegységrendszer továbbfejlesztése olyan kiegészítő munkadíjazási formákkal, amelyek megfelelnek a jövedelemelosztás szocialista elvének, és biztosítják a tagok fokozottabb érdekeltségét a termelés növelésében. Erre azért is szükség van, mert a munkaegységek száma egymagában még nem hű tükre annak, hogy ki milyen értékű munkát végzett. Inkább a munka mennyiségét méri. A kiegészítő díjazási formákban már az is kifejeződik, hogy a tag és családja miként járul hozzá az egész közösség bevételének gyarapításához. Ugyanakkor ezek a módszerek vonzóbbá teszik a munkát: az emberek közvetlenül látják, hogy a nagyobb igyekezet szorgalom és szakértelem növeli saját jövedelmüket is. A z élet bebizonyította en- nek igazságát, így szövetkezeteink java része szerte az országban már alkalmazza az anyagi érdekeltség különféle formáit. Az ötvenes évek végén a tsz-tagok közösből származó jövedelmének még több mint 96 százaléka a munkaegységekre kapott részesedésből származott. Most azonban ez az arány országos átA jó módszerek terjesztése igen fontos feladatunk Gondolatok egy hasznos tapasztalatcseréről AZ EREDMÉNYESEBB TERMELÉST elősegítő új módszerek bevezetése alapve tőén fontos feladata mező gaz' daságunknak. A hasznos tapasztalatok azonban csak úgy szolgálhatják ezt a célt, ha közkinccsé tesszük őket. Igen nagy szükség van erre, hiszen a gyakorlatban bevált módszerek, eljárások terjesztése az egyik íegközvetlenebb, leghatékonyabb támogatás. Az ilyen segítségnyújtást' igénylik is a szövetkezetek, szívesen tanulnak egymástól, látókörüket szélesíti más mező- gazdasági üzemek munkamódszerének megismerése. Ezért van nagy jelentősége a tapasztalatcseréknek, az ankétoknak, a korszerű mezőgazdasági termelésről folytatott vitáknak. Hogy mennyi hasznosat, újat adhat egy ilyen rendezvény, arra bizonyíték a legutóbb öreglakon megtartott kertészeti bemutató. Bevezetőként hadd idézzünk néhány véleményt, megjegyzést. Barna László főagronó- mus, Gulyás József kertészeti brigádvezető, Ságvár: »Minden elhangzott szakmai tanács és mindaz, amit itt a szövetkezet kertészetében láttunk, igen megszívlelendő és jól hasznosítható. Nekünk utat mutat ahhoz, hogy a továbbiakban hogyan fejlesszük, miként szervezzük kertészetünket.« A gyakorlati bemutatón sokat tanácskozott a kapós- füredi Bíró Ferencné és Miklós Imréné az öreglaki tsz kertészetének két dolgozójával, Tukora Imrénével és Schnei- ger Józsefnével. Ők így vélekednek: »Mi nemcsak a jövőt illetően szereztünk itt hasznos útmutatást, hanem olyan ismereteket is viszünk magunkkal, amiknek birtokában már holnaptól kezdve fordíthatunk, javíthatunk termelési módszerünkön.« Idézhetnénk még megjegyzéseket, valamennyiből az elégedettség és az elismerés hangja csendült ki. A vélemények azt tükrözték, hogy nem volt hiábavaló ez a tanácskozás, elérte célját. Végső feleletet természetesen majd a munka ad: ki, hogyan alkalmazza majd a hallottakat, látottakat. Említésre méltó a tapasztalatcsere összhangja. Dr. Szinusz István egyetemi tanár előadását kitűnően kiegészítette az a gyakorlati bemutató, melyet a mintegy ötven részvevő az öreglaki tsz kertészetében láthatott. Az elméleti tanácsok gyakorlati megvalósításával találkozhattak az érdeklődők. Nem az élettől, a mindennapi munkától elvonatkoztatott előadás hangzott itt el: olyan útmutatásokat, javaslatokat jegyezhettek föl, melyeknek eredményességéről egyrészt nyomban meggyőződhettek, másrészt — mint a füredieknek is — azonnali segítséget jelentenek. MI RAGADTA MEG leginkább a figyelmet? Ismeretes, legnagyobbrészt a korai termelés dönti el, hogy egy kertészet mennyire jövedelmező. Adatok bizonyítják, hogy az összjövedelem 60—70 százaléka a korán értékesített növényekből származik. Nyilvánvaló tehát a feladat: a korai termelésre kell törekednie a szövetkezetnek, hogy gazdaságos legyen ez az üzemág. Dr. Sziliusz István előadása erre vonatkozóan adott módszerbeli tanácsokat: Mi a titka a jó palántanevelésnek; mikor kell tűzdelni, kiültetni; a növény élete szempontjából mik azok a legfontosabb tényezők, melyek az erőteljes fejlődést biztosítják. Az eredményes kertészkedés alapja az okszerű palántanevelés, nagyrészt itt dől el, hogy milyen jövedelmező lesz ez az üzemág. A másik, ami ugyancsak sok helyen gondot okoz, s amit nagy figyelemihel tanulmányoztak a részvevők: a melegágyak utóhasznosítása Igen sok helyen vitatkoznak arról, hogy lehet-e eredményesen kertészkedni milliós beruházás nélkül. Ezen a tapasztalatcserén választ kaphattak a kételkedők, hogy igenis lehet. Csak hasznosítani kell az olyan útmutatásokat, amilyenek ez alkalommal is elhangzottak. Ahogy Cserháti István, a szövetkezet kertésze felhívta a figyelmet: jóformán saját erőből fejlesztették kertészetüket. Nincsenek milliós palántanevelő házaik, mégis a megye legjobbjai közt tartják számon őket. Más szövetkezetek azért meríthetnek sok hasznosat az öreglakiak munkamódszeréből, mert arra nyújt példát ez a gazdaság, hogyan lehet egyszerű, olcsó megoldásokkal kimagasló eredményeket elérni. (Az összterület mintegy három százaléka — 70 hold — az összes jövedelem egvharmadát hozza!) A RÉSZVEVŐK VÉLEMÉNYÉT írjuk le, mikor azt mondjuk: igen hasznos volt ez a tapasztalatcsere. Segít sző vetkezeteinknek egyik nagy feladatuk végrehajtásában, a kertészeti termelés fokozásában. S ebből a tényből következik az is, hogy a jó módszerek, hasznos tapasztalatok terjesztése igen fontos feladat. Vörös Mária lagban 80 százalék alá csökkent, s a jövedelem másik részét a prémiumok és a közös eredményből való részesedés más formái alkotják. A változás hasznára vált a tagoknak és a közösségnek egyaránt. Többek között ez is szerepet játszott abban, hogy 1964-ben az elmúlt tfz év legnagyobb kukoricahozamát értük el, búzából pedig tavaly volt mezőgazdaságunk történetében a legtöbb hozam — holdanként 10.7 mázsa —, és ennek nyomán sikerült hazai termésből fedezni az ország kenyérellátását. Az anyagi érdekeltség növekedése az egész szövetkezeti mozgalom erősödését szolgálta, hiszen mind a közös, vagyon, mind a tagok jövedelme gyarapodott. A legtöbb tsz-ben, ahol az új módszereket bevezették, a prémiumok, a részesedés kifizetése után is sokkal több termény, hús, tej és tojás, sokkal több érték maradt a közösben, mint korábban. Különösen a kapásoknál és szálas takarmányoknál hoztak jó eredményeket a munkadíjazás új formái. A legnagyobb, legsürgetőbb dologidőben is elegendő ember szorgoskodik a földeken, segítenek a családtagok. T4íjazásuknál a legelter- jedtebb az úgynevezett nádudvari módszer, amelynek alapja a munkaegység utáni részesedés, és ezt kiegészítik más díjazási formák. A kukoricatermelésnél például az a leggyakoribb, hogy a családok bizonyos területet vállalnak, és ezért holdadként 10— 15 munkaegységet ír jóvá a tsz, a termésből pedig 10—20 százalékot kap a család. Ez a forma az erős és gyengébb gazdaságokban egyaránt bevált. Szívesen alkalmazzák és hirdetik szinte mindenütt. Ennek a módszernek az alkalmazásánál leginkább arra kell nagy figyelmet fordítani, hogy az össztermelésből való részesedés százaléka arányban álljon az üzem technikai fejlettségével, valamint a termelési föltételek változásával. Más területein más formák alakultak ki. A kenyérgabonánál például, ahol szinte minden munkát gépesítettek, a tsz-ek a célprémiumot tartják helyesnek. A nagyobb hozam elérésiéért fáradozó tagokat az év végén megjutalmazzák. Az állattenyésztésben szintén a hozam szerint kapnak .külön díjazást a tagok, de az utóbbi években jó néhány szövetkezet ,a takarmányfelhasz- nálás ésszerű csökkentésében is érdekeltté teszi a dolgozókat A kertészetekben a meg-, termelt pénzérték utáni részesedés a legáltalánosabb. Vannak olyan szövetkezetek is, ahol a legfejlettebb jövedelemelosztást valósították meg: a pénzbeli munkadíjazást. Ez azonban még kevés helyen terjedt el. Gyakoribb viszont az úgynevezett garantált előleg, ami azt jelenti, hogy a tsz a teljesített munkaegységekre minden hónapban kifizeti a tervezett érték 70— 80 százalékát, a többivel pedig év -yjgén számolnak el. ,4'Italában ezek a módsze- rek hódítottak teret. Néhol azonban, főleg a gyenge tsz-ekbein még mindig alkalmazzák a részes művelést is, amelynek során a tagok munkaegység jóváírása nélkül, az össiztenmés harmadáért vagy negyedéért dolgoznak. Ez valóban a munkadíjazás legalacsonyabb formája, amelynek tartós fennmaradása egészségtelen hatással lehet a közös gazdaság fejlődésre. De ezeknek a »niellékhaj- tásoknak" a türelmetlen, túlzott »gyomlálása-« sem vezet jóra, esetleg az egész közösség kárt szenved miatta. Egyébként is ez a forma, amely kezdetben bizonyos körülmények között szükségesnek mutatkozott, a fejlődés során önmagától kezdett visszaszorulni. Ma már a gyenge tsz-ek- nek is csak alig több mint egynegyede alkalmazza, a megerősödött gazdaságokban pedig száz közül csupán négyötben található tneg. Felváltották a fejlettebb módszerek, amelyek igen sokrétűek, s minden tsz az adottságaihoz és szükségleteihez legjobban igazodót alkalmazza. Egyiket sem kiálthatjuk ki egyedül üdvözítőnek és örök érvényűnek. A közgyűlés feladata, hogy mérlegeljen, és megfontoltan döntsön, arra mindenképpen ügyelve, hogy az alap-munkaegység-részsedés és a kiegészítő díjazás együttes összege ne haladja meg a szövetkezet anyagi lehetőségeit. Helyes, ha arra is gondolunk, hogy egyik vagy másik ágazat dolgozói ne kerüljenek előnyösebb helyzetbe a többiek rovására. Ma már jóformán minden munkára akadnak megfelelő ösztönző, a szocialista jövedelemelosztás alapelveivel megegyező módszerek. 4 fontos csak az, hogy a tsz-ek olyan formákat vezessenek be, amelyek elősegítik a gazdálkodást, a fejlődést; amelyek biztosítják, hogy az emberek kedvvel dolgozzanak, még inkább lássák munkájuk értelmét, és mindenkor ott legyenek helyükön, amikor szükség van rájuk. Ha az ilyen ösztönző munkadíjazás megfelelő nevelőmunkával, a szövetkezeti gazdák felvilágosításával párosul, akkor az érdek és a kötelesség közös nevezőre kerül, együtt segíti elő mezőgazdaságunk gyorsabb fejlődését. Eck Gyula PANNÓNIA motorkerékpáron «06)
