Somogyi Néplap, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-25 / 97. szám

Vasárnap, 19G5. április 25.

3

SOMOGYI NÉPLAP

A mindennapi

SOK HELYEN ELŐFORDUL MÉG, hogy a szép szavak, a jól hangzó magyarázatok, a jövőt f es Lege tő színes tervek özönében elvesznek az apró, hétköznapi tettek. Ilyen helyeken szavakban minden szépnek, megnyugtatónak látszik, a valóságban pedig gyakorta jelentkeznek a gondok.

Egy termelőszövetkezeti tag fejtette ki igen megszívlelendőén, hogy az ő elnökük mindent okosan, színesen megmagyaráz. Az ország gondjairól, a szocialista mezőgazdaság előtt álló feladatokról hatásosan tud beszélni, »valósággal egy miniszter fejével gondolkodik«. Termelőszövetkezetük mindennapi életében mégis sok a fennakadás. Egyszeregyszer a legegyszerűbb tennivalók megszervezése is akadályokba ütközik. Késnek a vezetéssel, sürgős, váratlan

betakarítási, vagy szállítási

munkák esetén tanácstalanul állnak: nincs aki gyorsan,

határozottan intézkedjék. Ügy áll a dolog: a szocializmus, az épülő kommunizmus jövőjét illetően nincsen bizonytalanság náluk, tudják mit hoz a távolabbi jövő, de hogy év végén meglesz-e a tervezett munkaegység-érték, elérik-e a kívánt terméseredményeket, csak a zárszámadáson derül ki. Év közben ugyanis mindig közbejön valami csetlés-bot- lás, ami a tervek teljesítését bizonytalanná teszi.

]\Iindez természetesen nem jelenti azt, mintha nem volna szükség a jövő képzeletdús megtervezésére, hogy nincs szükség lelkesítő szavakra, hogy nem kell emelkedett hangon beszélni jelenről, jövőről. Nagyon fontosak az ilyen szavak. Csakhogy az ilyen beszédekből nem maradhat ki az sem, mit kell tennünk ma, a magunk őrhelyén azért, hogy e sok szép terv valóra váljék.

A REGÖLYI PARASZTOK

például néhány éve még frázisnak tartották, ha a jövő ígéreteiről beszélt nekik valaki. »Előbb bizonyítson, a szocializmus«, — hangoztatták. Talán a mai napig valamiféle »csodát« várnának, ha a tanácselnök meg nem magyarázza nekik: a szocializmus nem épülhet fel tőlük függetlenül, csak azért, hogy

lettek fedezete

majd őket is magához emelje. , Mert a szocializmus építése úgy történik, hogy többek között Regőly is nekifog és él az új társadalmi rend adta lehetőségekkel. Fejlődik, gyarapodik a többi községgel, várossal egyetemben, s ez a közös felemelkedés jelenti számukra is az épülő szocializmust. S valóban, a jómódú, s mégis elmaradott viszonyok között élő falu népe nekilátott. Közös erőből törpevízművet építettek, vizet vezettek a lakásokba, udvarokra, fürdőszobával látták el otthonaikat. A falu rendezetlen főutcáját csatornázták, a sávár faluképet parksávokkal tették barátságosabbá. S a lázas'munkában megteremtették reményekre jogosító közös gazdaságukat is.

Regőlyben ma már nem hat frázisként, ha a fejlődésről, a gazdagodó, kitárulkozó jövőről beszél valaki, hiszen a maguk életén mérik le. hová visz az út.

S EZ A FONTOS. Azt megérteni, hogy a jó politika, a jó irányelvek és célkitűzések csak a lehetőséget adják meg. A célokat nem elég ismerni és hangoztatni, meg is kell valósítani őket. ötletek, a helyi viszonyok jó ismerete, kezdeményezés, határozottság, felelősségtudat és bátorság kell hozzá, hogy kiki a maga területén életté formálja azt, amire az országos politika lehetőséget és segítséget ad. Nem elég csupán ismerni a lelkesítő elgondolásokat, az a fontos, hogy mindenki tudja, mi az, amit neki mindennap tennie kell azért, hogy az elgondolások valósággá váljanak. Hiába ismeri a tsz-elnök a jó országos irányelveket, ha a napi szántási vagy vetési tervet nem tudja teljesíteni. Ha az apró, részletfeladatok fegyelmezett, gondos megvalósítása elmarad, zűrzavar és bizonytalanság támad, s ilyen esetekben nem csoda, ha frázisként hatnak a jövő, a boldogulás útját tapogató szavak

A SZAVAKNAK csak akkor van hitelük, s csak akkor lelkesítenek, ha ott sűrűsödik mögöttük a mindennapi tettek fedezete.

Kékesdi Gyula

EGYENESEN AZ UTÓN

Olyan tiszta az élete, akár a tekintete. Aki belenéz ebbe a kék szempárba, végtelen türelmet, állhatatosságot és nyíltságot olvas ki belőle. Bognár József nagyon mélyről indult el, s nagyon magasra jutott: cseléd volt és járásbíró lett. Élete történelem. A felszabadult ország történelme pedig az élete. A kettőt nem lehet szétválasztani.

A felszabadulás előtti harminc évéről nem sokat beszélt. Erre nem emlékszik szívesen. Cseléd volt Bara- cson Szitányi Matild meg mások uradalmában. 1939- ben megnősült, az apósához költözött, s részes aratásból élt. Behívták katonának, kétszer megsebesült. Megszökött a kórházból, s elinult haza. December 3-án este ért haza Baracsra, másnap felszabadult a község.

Lakott Baracson egy Juhász Gyula nevű szabómes- er. 1925-ben jött haza a Szovjetunióból, asszonyt is onnan hozott. Nála gyűltek össze esténként a kommunisvan folyó év II—

III—IV. negyedévében kotrógéppel és dózerrel történő

SiilÉiiÉa végzésére

Budapesten és vidéken egyaránt.

Megrendeléseket kérjük B'őv. Csatornázási Művek, Budapest, V., Beloiannisz u. 12. címre megküldeni. (783)

ta érzelmű falubeliek. Az öreg mester beépített egy rádiót a lakásba, a ház bádog- tetője volt az antennája. Moszkvát hallgatták, a front helyzete érdekelte őket.

— Negyvennégy karácsonyán megint összejöttünk Juhász bácsinál, s arról beszélgettünk, hogy meg kellene alakítani a pártszervezetet. Juhász bácsit a szovjet parancsnokság elvitte Debrecenbe. Szilveszterkor jött meg, örömmel lobogtatta az orosz és magyar nyelvű engedélyt. Hatan alakítottuk meg a faluban a kommunista pártot —1 emlékezik vissza Bognár József.

o

Tizenhat évvel ezelőtt került Somogyba. Akkoriban a fővárosban dolgozott. Fűtő volt az Albus Szappan- és Olajgyárban. Egy nap hívatták a pártközpontba:

— Mit szólna, Bognár elvtárs, ha vidékre küldené a párt?

— Azt, hogy megyek, ha úgy látja szükségesnek.

A *abi járási pártbizottság oktatási felelőse lett. Amikor odakerült, még kerékpár sem volt a bizottságon, esős időben gyalog mentek ki a községekbe. 1950-ben bekerült a megyei pártbizottságra, egy évvel később kinevezték a textilnagykereskeflelmi igazgatójává. Nem szerette a kereskedő szakmát, érezte, hogy nincs meg hozzá a képzettsége. Amikor szervezték a I bentlakásos jogi akadémiát, ő is jelentkezett. Másfél évig tanult, Budapesten. A Kaposvári Járásbíróságon kezdte meg a bírói hivatást 1954 szeptemberében. Egy év múlva kinevezték a Tabi Járás- bíróság elnökének. BelevetetHiányzik a megértés

Szöllőskislaki

tapasztalatok

Múlt évi gazdálkodása alapján ismét a gyengék között maradt a szöllőskislaki Haladás Tsz. Megalakulása óta egyszer emelkedett a közepesek közé, azóta sem sikerül azt az eredményt megismételnie. A megkülönböztetett állami támogatás nem párosult nagyobb lelkesedéssel, több mun- Iiával, így például a múlt évi 27 forintos munkaegységnek is csaknem a felét az államtól kapott pénzből fizették ki.

Bajok vannak ma is Szöliőskislakon, s noha most még kockázatos jóslásokba bocsátkozni, a jelenlegi munkatempó sem biztat sok jóval. Az egy helyben topogáS okait kutattuk, ezek iránt érdeklődtünk a szövetkezet vezetőitől és tagjaitól.

Emberek — vélemények

— Mi az oka a gyenge eredményeknek? — erről kérdeztük a szövetkezet legilletéke- sebbjeit, a tagokat.

Tardi László növénytermesztési brigádvezető:

— Nehezen megy nálunk a munka. Kevés az ember. A tagok egy része éven át nem jár el dolgozni. Mag akad olyan is, aki meigígiéri, hogy eljön, de mire munkára kerülne a sor, meggondolja magát Sokszor könyörögni kell az embereknek. Ebbe a könyörgésbe pedig bele lehet fásulni.

— Mivel magyarázza a tagok nemtörődömségét?

— Azzal, hogy sok a munka, és kevés a fizetés.

_— Milyen a viszony a vezetők és a tagak között?

— Jó. Én nem hallottam, hogy valakinek is baja lenne a vezetőkkel. Nekem még nem panaszkodott senki.

Nekünk igen.

Lengyel János raktáros:

— Nyíltan beszélek én, kérem. Az embereket egy jó vezetés megfoghatta volna. De itt hiányzik az összefogás, meg a keresti lehetőség is gyengébb, mint az állami gazdaságban. A tagok véleményét nem kérdi meg senki. Jogról itt nincs szó. Az elnököt már figyelmeztettük a közgyűlésen is, de az sem használt.

Kiár Lajos fogatos:

— Én azért mondtam le a b ri gá d vezetőségről, mert nem bírtam már a kettősséget. Ha jöttek hozzám a tagok, hogy kellene egy fogat, mondtam nekik, két nap múlva megkapják. Szóltam az elnöknek, hogy írja fel ezeket az embereket, mert megígértem nekik. Ö azt válaszolta, ha kell, akkor menjenek be hozzá.

— Sokat jár együtt az elnökkel Hallja a határban dolgozó emberek javaslatait. Megszívleli ezt a vezetőség?

— Nem sokat beszél az elnök az emberekkel. Ha jó kedve van, akkor szóba áll velük, ha nincs, akkor nem. Szeszélyes ember az elnök.

Rózsa Lajos állatgondozó, vezetőségi tag:

— Mindig megtartjuk a vezetőségi üléseket két-három- hetenként. Sok mindenről szó esik itt. Vitatkozunk is. Általában három napirendi ponl van, erről gyakran két órát is elvitázunk. Aztán jegyzőkönyvbe foglaljuk a határozatokat.

Ami a jegyzőkönyvből kimaradt

A termelőszövetkezet leg utóbbi zárszámadási jegyzőkönyve két oldalból áll. A jegyzőkönyvben a prokotoll- listán kívül néhány határozatot jegyeztek fel. Közöttük azt, hogy a tagság az elnök részére havi kétszáz forint reprezentációs költséget szavazott meg A zárszámadáson — így vélekedik Máthé László, a szövetkezet elnöke is — sok szó esett a premizálásról. Ennek a témakörnek legalább hét-nyolc hozzászólója volt Sem nevük, sem javaslatuk, nem szerepel a jegyzőkönyvben. A két oldalból csupán az derül ki, hogy megtartották a közgyűlést, de a tagok véleménye elsikkadt Meg azt is érdemes lett volna rögzíteni: .hogyan vélekedtek a becsületesen dolgozó tagok arról a huszonhat emberről, akik kizártak a szövetkezetből, mert nem vettek részt a közös munkában.

te magát a munkába. Dolgozott és tanult. Megválasztották járási tanácstagnak, a pénzügyi állandó bizottság titkárának, tagja volt s most is tagja a járási pártbizottságnak. Az alakuláskor belépett a munkásőrségbe. Közben végezte levelezőn a jogtudományi egyetemet.

— Sok volt a munka, s a motor felmondta a szolgálatot — mutat a mellére. — Azt sajnálom legjobban, hogy nem állam vizsgázhattam.

Tavaly augusztus óta rokkantsági nyugdíjban van.

Az édesapját a Tanácsköztársaság leverése után jól összeverték a csendőrök. Két évre internálták magatartásáért. Amikor a fiát kinevezték bírónak, azt mondta:

— Hej, fiam, sohasem gondoltam, hogy tebelőled bíró lesz.

Hatvannyolc éves volt, amikor beült egy tárgyalásra Tabon.

— Ki az a két ember? —1 kérdezte a fiától.

— Az ülnökök, apám.

— Amikc - engem elítéltek, csak egy jegyző ült a bíró mellett. Olyan gorombán beszélt velem a bíró, nem engedte, ho-- végigmondjam, amit akartam... Te meg, fiam, megkérdezted attól az embertől, mit kíván még elmondani a védelmére .:.

— Más bíróság ez, apám.:. ez valóban a népé — mondta csendesen Bognár József.

€1

Kemény húsz év. Lemondással, megfeszített munkával, vándorlással, tanulással, az utóbbi években betegséggel teli.

— Megérte a lemondást? —

kérdem.

— Meg. Voltam cseléd, részes arató, a bőrömön éreztem a múltat, tudok különbséget tenni.

— A gyerekei örökölték ezt a hitet?

— Igen. Mária és József tagjelölt, Rózsi KISZ-tag. A legkisebb fiam úttörő, a vöm munkásőr. A feléségem 1950 óta párttag.

— Sok este volt egyedül az asszony, ugye?

— Az biztos ... Engem éjjel-nappal küldhették, én mentem. Most épp az a baj, hogy nem mehetek a betegségem miatt. A 45-ös párttagoknak járó oklevelet is úgy hozta ide a községi párttitkár, mert nem tudtam elmenni a ."iggyűlésre.

— S a bíróságon töltött évek?

Elgondolkozik. Nagyon lassan felel:

— Szép munka ez. Szép hivatás. Embereket formálni, az a legszebb... A visszaeső bűnösöket szigorúan elítéltem. A megtévedteknél nevelő ítéletet hoztam, hogy érezzék a társadalom segítő kezét.

Két piros dobozt tesz elém. Kitüntetéseket. Munkás-paraszt hatalomért emlékérem az egyik. A másikat most kapta. A bronz plakett gép- pisztolyos munkást ábrázol. Körben az -jirnén ez áll: A haza, a nép hűséges szolgálatáért.

» * *

Üdülni egyszer volt életében, a szabadságáról mindig visszahívták valamiért. Most, amikor pihenhet, visszakívánja a kemény és tevékeny éveket.

— Hiába, nem szeretek én tétlenül lenni! — zsörtölődik búcsúzáskor.

Bognár József élete olyan tiszta, akár a tekintete. S ilyen lesz a gyermekeié is.

— Ha mindent meg akarnánk írni, akkor öt oldal is megtelne — fakad ki az elnök —, meg aztán úgyse olvassa azt senki, és -nincs nekem arra időm, hogy ilyen hosszú jegyzőkönyveket írjak.

— A jegyzőkönyvvezetés nem az elnök feladata.

— Az irodáiban összesen három alkalmazott dolgozik. A papírmunka pedig itt is annyi, mint a sakezer holdas tsz-ben.

Arról is panaszkodik az elnök, hogy neíki így is rengeteg elfoglaltsága van. Egyik este vezetőségi ülés, a másik este

pártvezetősógi ülés, aztán közgyűlés, meg a munka is, a közvetlen gazdasági irányítás mind az ő vállán nyugszik.

Nem az adminisztráció fokozására tettük szóvá a jegyzőkönyv-ügyet, hanem azért, mert a vezetőségi üléseik és taggyűlések a szövetkezet fórumai. Sok értékes hozzászólás, javaslat hangzik el ilyen helyeken, amiből nem születik határozat, de figyelmeztetőnek, emlékeztetőnek nagyon jó, s a napi munkában sokszor hasznát vehetik a vezetők. Hiszen a tagok jól ismerik az embereket és a határt.. %

Mire jó a funkcióhalmozás?

Egy több mint ezer holdas gazdaság szakirányítása egész embert kíván. Kislakon a tsz- elnök agronómus is és párttit- kár Is egy személyben.. Ez a három funkció így együtt sok, még ha olyan életerős, nagy munkabírású ember vállát nyomja is, mint amilyen Máthé László. A teher súlyát ó is érzi — beszélgetésünkkor utalt is rá —, mégis hordozza, holott nemegyszer éppen a túlzsúfolt program, az egyre növekvő feladatok teszik idegessé.

Mit látnak mindebből a szövetkezeti gazdák? Azt, hogy egy ember kezében összpontosul a tsz gazdasági, politikai és szakirányítása. Ez pedig nem szül jót. Az egyik tsz-tag így fogalmazta meg ennek hátrányát:

— Én kommunista vagyok. Ha a munkában probléma adódik, először az agronómushoz fordulnék. Ha nála nem találok meghallgatást, mennék az elnökhöz, s Ka ő is elutasítana, a párttitkár elé állnék. Ezzel szemben nálunk már az első lépcsőfokon meg kell állni, mert nincs tovább, mindenütt ugyanazzal az emberrel találom magam szemben.

S ha lejjebb, a brigád vezetői szintre megyünk, hasonló esettel találkozunk Tardi Lászlónál is. ö növénytermesztési brigádvezető, és egyben az ellenőrző bizottság elnöke. (A három tagú bizottságból egyedül 6 ellenőriz néha.) Igaz, hogy amikor a bizottság elnökévé választották, még nem volt brigádvezető, s azt sem állítja senki, hogy írott szabály volna a két funkció összeférhetetlenségére. Azonban ...

Hogyan segíti, ellenőrzi a pártszervezet titkára a gazdasági vezetést; észreveszi-e az agronómus, hogy hibát követett el a tsz-elnök, s hogyan segít a hiba kijavításában a párttitkár? És ha baj van a növénytermesztő brigádban, vajon felelősségre vonja-e önmagát az ellenőrző bizottság elnöke?

Ne bonyolítsuk tovább a funkció halmozásból eredő és eredhető fonákságokat, ahhoz azonban nem férhet k étiég, hogy a Haladás Tsz gyengeségének ez is egyik gyökere.

Csak hangulat kérdése?

Beszélgetésünk során többször fakadt ki az elnök:

— Tulajdonképpen mit akarnak?

Sérelmesnek találta azt is, hogy közvetlen munkatársai előtt beszélünk munkamódszeréről és a termelőszövetkezet helyzetéről. Türelmetlenségét a szövetkezet munkaerőhiányával is magyarázza. Szerinte a gyengeség kizárólagos okai: a kevés erőgép, a mostoha időjárás és az, hogy a munkaképes tagoknak csak körülbelül ötven százaléka — mintegy harminc ember — dolgozik rendszeresen a csaknem hatszáz holdas közös szántón. A felszültségről, amit a tagok a jelenlétében éreznek, nem esik szó. Pedig nemcsak a szövetkezeti gazdákkal, hanem a közvetlen munkatársakkal is akad »nézeteltérése«.

Ezért látja csaknem lehetetlennek az eredményes munkát Czár Rózsa állattenyésztési brigádvezető is. Legutóbb a legelőtisztítás miatt vitatkoztak. Az operatív bizottság — melynek elnöke a brigádvezető — legutóbbi ülésén azt a határozatot hozta, hogy minden tag, akinek tehene jár a legelőre, három, aki pedig sertést hajt ki, egy napig köteles részt venni a legelőtisztításban. Ebbe az elnök nem nyugodott bele. A következmény: éles összetűzés. A brigádvezetőt hazazavarta, de mielőtt elment volna, egy munkakönyvét vett ki a fiókjából és a Munka Törvénykönyvet lapozgatta.

Ki az, aki ilyen előzmények után nem az elbocsátásra gondol?

— Ha nem tetszik, én lemondok — válaszolta az el- nök. — Mindenki csak velem hőbörög.

— Én is elmegyek — hajtogatta a brigádvezető.

— Az elnök elvtárs ideges ember — így vélekedik Tóth Istvánná főkönyvelő. — De az idegesség okozta összekoccanásokat hamar el is felejti. Nem tud haragudni. Ha jó hangulata van, akkor nincs probléma.

De vajon egy közös gazdaság irányítása csak hangulat kérdése? Az emberek általában jobban megjegyzik és sokkal tovább magukban hordják az idéges kiszólásokat, mint a nyájas szót. S a felhalmozódott »szálkáik« félelmet okoznak.

Oktalan félelem

Hallottuk és tapasztaltuk, hogy az elnök magatartása rányomja bélyegét a kinti munkákra is. A megkérdezettek között akadtak, akiknek szavaiból a »ne szólj szám, nem fáj fejem« szólásmondás csendült ki. Mintha valamiféle megtorlástól kellene tartaniuk, ha megmondják az igazat. Panics István mezőőr például elmondta: tudja, hogy gyenge a tsz-ük, de ő már beletörődött, hiszen — úgymond — ilyennek is képzelte el, amikor aláírta a belépési nyilatkozatot Sejtése valóra vált. De az sem ismeretlen előtte, hogy vannak jó tsz-ek is. Tudja, hol a hiba, ő azonban nem szól senki ellen.

— Igaz, az elmúlt években előfordult, hogy nem kaptam annyi egységet, mint amennyi járt volna, de hát.:.

Kényelmetlenül feszengett a széken. Most mezőőr, »havi fixes«, ezt a beosztást meg kell becsülnie, éppen ezért jobb, ha hallgat — valahogyan ez érződött félmondataiból

És félnek az emberek a felelősségtől is. Erre vall az elnöknek a lemondásról, s az állat- tenyésztőnek az azonnali eltávozásról tett könnyelmű kijelentése. A becsületes, szorgalmas tsz-tagoknak nincs okuk félelemre, a vezetőknek pedig nincs joguk elhárítani magukról a felelősséget.

A szöllőskislaki Haladás Tsz erősödésének útjában nincsenek áthatolhatatlan akadályok, a bajok még nem teszik kilátástalanná a helyzetet. A szövetkezet elnöke annak idején nehéz körülmények között levő gazdaság irányítását vállalta, határozottsága révén számos jelentős feladatot megoldott. Azóta azonban szembetűnő emberi hibái, magatartásbeli fogyatékosságai szinte válaszfalat húztak közte és a tagság között. Ezt a falat segítették és segítik lebontani a járási vezetők, és segítjük mi is. Ezért tártuk fel a problémákat. A megoldás önként kínálkozik: csak a tagsággal szót értve, velük együtt végezhet eredményes munkát a vezető.

Hernesz Ferenc — Kercza Imre

Lajos Géza