Somogyi Néplap, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-24 / 96. szám
Szombat, 1965. április 21, 3 SOMOGYI NÉPLAP A megalapozás évei A mezőgazdasági munka teljes erővel megkezdődött a határban. A tavaszi vetés javában tart, s a korai növények vetőmagja már talajba is került. Ezekben a napokban láttak hozzá a legfontosabb takarmánynövény, a kukorica vetéséhez, az őszi gabonafélékben a vegyszeres gyomirtáshoz. A tavalyinál korábban jött a tavasz, s így a földeken előbbre tartanak az időszerű tennivalókkal. Ennek ellenére az idei esztendő nehéz éve lesz mezőgazdaságunknak. A gépek száma — figyelembe véve a selejtezéseket —- lassabban nő, mint eddig, a beruházásokra valamivel kevesebb jut. A népgazdasági tervben előirt bruttó termelés szintjét azonban a nehézségek ellenére is teljesítheti a mezőgazdaság. Megvon a mód arra, hogy átlagos időjárási viszonyok mellett a tavalyihoz mérten 1,5—2 százalékkal tovább növekedjék a termelés értéke. Földkerekségünkön a mezőgazdasági termelés a legutóbbi huszonöt esztendőben évente átlagosan 1,6 százalékkal növekedett, és ma 4b százalékkal haladja meg a negyedszázaddal ezelőttit. Hazánkban a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta — tehát három esztendő alatt — több mint tíz százalékkal nőtt a mezőgazdasági termelés bruttó értéke. Évente több mint háromszázalékos a fejlődés. S ennek eredményeképpen tavaly a bruttó termelés értéke meghaladta már a hetvenmilliárd forintot. A szocialista átszervezés utáni esztendők a korszerű nagyüzemi termelés megalapozásának, a kibontakozásnak az évei. Ilyen módon teljesen érthető és szükségszerű: nagy beruházásokat kell a mezőgazdaságra fordítani. S ezek a beruházások megteremtik a termelés fejlesztésének lehetőségeit. Az idei évet is figyelembe véve második ötéves tervünkben a mezőgazdaság mintegy 43,5 milliárd forintnyi beruházást kapott és kap. Ez a hatalmas összeg lehetővé teszi, hogy gépekkel váltsuk fel a fogaterő nagyobb hányadát, bár a vonóerőhiány ez alatt az idő alatt még nem szűnik meg. A fölépített szarvasmarha- és sertésférőhelyek mindössze az egykori parasztistállókat pótolták eddig. A létesített nagyüzemi borfeldolgozók, bortároló pincék, magtárak, górék egyelőre még a paraszti padlásokat, pincéket, górékat sem pótolják teljesen. M indez elegendő bizonyíték arra, hogy a mostani esztendők a nagyüzemi termelés megalapozásának az évei. Ami ma létesül, az általában korszerűbb színvonalon áll a termelés szolgálatába, s ennyiben hozzájárul a termelés anyagi föltételeinek kedvezőbb alakulásához, a korszerűbb agro- és zootechnikai eljárások bevezetéséhez. A talajjavítás, az öntözés, a szakemberek ezreinek tudása viszont már új erőként hat, s ez meg is mutatkozik a fejlődésben. A termelés fejlődése legközvetlenebbül a felvásárlás alakulásán mérhető le. Változatlan árakon számítva 1957- ben 17 milliárd forintra rúgott a felvásárolt mezőgazda- sági termények és termékek értéke. 1961-ben 20,9 milliárd forintra nőtt a felvásárlás volumene. Tavaly — nem teljesen végleges szám alapján — 24,9 milliárd az eredmény. Ezek után érthető, hogy a háború előttihez mérten húsból kereken nyolcvan százalékkal — ezen belül sertéshúsból kétszer annyit — fogyaszthat az ország lakossága. Tojásból az akkorinak kétszeresére, cukorból a háromszorosára növekedhetett az elfogyasztott mennyiség. Az idei év első negyedének felvásárlási eredményei is mutatják: mezőgazdaságunk nemcsak kap, hanem ad is. Vágósertésből az év első három hónapjában 85 ezerrel többet értékesítettek mezőgazdasági üzemeink, mint tavaly. Vágómarhából lényegében ugyanannyi — csupán háromezerrel több — a felvásárlás, mint egy esztendeje. Tojásból a tavalyi első negyedév 171 milliós felvásárlásával szemben 237 millió az idei felvásárlás. Baromfiból pedig 441 vagon helyett 727 vagonnyit adtak a gazdaságok a központi készletekbe. A belső ellátás mellett mind jelentősebb a mezőgazdasági eredetű termékek exportja is. Hazánk egyáltalán nem bővelkedik az ipar fejlesztéséhez szükséges nyersanyagokban. Ezért a nyersanyagok nagy részét és a korszerű üzemek berendezéséhez a gépek jelentős mennyiségét külföldön vásároljuk. A mezőgazdasági termelés fejlesztése is megkívánja a termeléshez nélkülözhetetlen anyagok, eszközök fokozottabb behozatalát. Ezek ellentételeként’a kivitelt is növelni kell. A mezőgazdasági termékek exportja különösen jelentős a fejlett tőkésországokba. A teljes exportnak 1961-ben 19 százalékát adta a mezőgazdaság. Tavaly ez az arány elérte a 21 százalékot. A fejlett tőkésországokba irányuló kivitelünknek viszont kereket ötven százaléka mezőgazdasági termékekből áll, amelyeknek mind jelentősebb hányada feldolgozva kerül határainkon túlra. Az idén mezőgazdaságunknak többet kell adnia a hazai piacokra és az exportra is. Ugvanakkor tovább kell javítani a mezőgazdaság export-import egyenlegét a bevételek javára. A szocialista átszervezést követő években növekedett a behozatal, de növekedett a kivitel is. Mező- gazdaságunk tavaly az 1961-es esztendőhöz mérten — amikor befejeztük a szövetkezetek szervezését — 32 százalékkal növelte a kivitel-behozatal aktív egyenlegét. Más szavakkal: a magyar mezőgazdaság évek óta számottevő bevételtöbblettel járul hozzá hazánk gazdaságának fejlesztéséhez. A szocialista nagyüzemekben* dolgozó parasztság érzi a felelősséget, tudja, mivel segíthet az országnak. Érdekei azonosak társadalmunk, az egész nép érdekeivel. A több, gazdaságosabb termelés szImára is jobb, emberibb életet teremt, s ez ugyancsak szolgálja az ország érdekeit. A felelősségtudat, az érdekek azonossága meglátszott eddig, meglátszik ma, az idei termés megalapozásának napjaiban, a tavaszi munkák során is. A tavaszi és nyári feladatokról tanácskoztak a nagyatádi járás nömozgalmi vezetői (Tudósítónktól.) A községi nőtanácsok vezetőségének Ojjáválasztása óta április 22-én jöttek össze először megbeszélésre a községi nötanácsok titkárai. a tsz-e’í nőbizottságainak vezetői Nagyatádon. Sasvári Ferenené járási titkár ismertette a nőtauácsok művelődési tervének teljesítését. Megállapította, hogy a feladatok zömét elvégezték. Eredményesen működtek a tanfolyamok és a szakkörök. A szülők iskolája tizenegy előadásból álló sorozatának valamennyi községben megfelelő számú hallgat'sága volt. Az idei program is szóba került. A nyáron két országjáró kirándulást szervez a járási nőtanács. Az egyik csoport Soproni és környékét, a másik Lillafüredet keresi föl. A tavasszal és a nyáron több nagyobb községben rendeznek divatbemutatót és kozmetikai kiállítást szakmai tanácsadással egybekötve. A tanácskozáson gazdasági feladatokkal is foglalkoztak. Az előadó és a hozzászólók fontosnak tartották, hogy az asszonyok részt vállaljanak a tavaszi és a nyári növényápolásban. El kell érni, hogy valamennyi tsz-tag asszony és leány dolgozzon a mezőgazdaságban. Végül a gyermeknapra és a pedagógusnapra való felkészülést beszélték ms& Indul a zöldáru a bogiári körzetből A zöldpaprika rövidesen piacra kerül (Tudósítónktól.) A balatcnboglári MÉK-ki- rendeltség 739 hold zöldség termelésére szerződött körzete teitmelőszövetkezetedveL Legnagyobb területen az öreglaki, a balatanlellei, a Somogytúri, a látrányi és a szöllősgyöröki tsz termel zöldséget Ezek a gazdaságok már rendelkeznek a nagyüzemi zöldségtermelés alapvető föltételeivel: mind az ötben vannak melegházak, hollandi ágyak. Eddig is jelentős részt vállaltak a Baűaton-part zöldáruval való ellátásában, A szerződések alapján a tsz-ek- től mintegy hatezáz vagon zöldségféle felvásárlására számít a boglá-ri kirendeltség. Ebből futja a Balaton-part e szakaszának ellátására, de sok jut exportra, Budapestre és Kaposvárra is. A járásiban megkezdték a zöldáru szállítását. Melegágyi salátából — zömmel az öreg- laki és a buzsáki tsz-ből — mintegy kétezer fej került Kaposvárra és helyi ellátásra. Zöldhagymából 1200 csomót vettek át a tsz-ektől. Hatvan mázsa spenótot szállítottak Csehszlovákiába Somogyvár- ról. A látrányi tez-től felvásárolt spárgát nyugati országokba exportálták. Hónapos retekből 1500 csomó érkezett Kaposvárra Buzsákról és Sávolyról. A napokban kezdik szállítani a szántóföldi fejes salátát, és egy héten belül piacra kerül az öreglaki Kertészeti Tsz melegágyi primőr paprikája is. Tiltakozó gyűlést tartottak a Mü. M. 503. sz. Iparitanuló Otthonában. A tanulók az Országos Béketanácshoz küldött táviratukban követelték az amerikaiak észak-vietnami agressziójának megszüntetését. i— ............. Á prilis 24-én szerte a világon tüntetnek a fiatalok a neokolonializmus ellen és a világ békéjéért, mint a Tanzániához tartozó Zanzibar fiataljai. A VILÁG IFJÚSÁGA GYARMATOSÍTÓK ELLEN ÉS A BÉKEÉRT Gyarmat! Hogy mit jelent ez! a szó, igazán csak azok tudják, akik szenvedői voltak az indiai éhínségeknek, a szenegáli rabszolgapiacoknak, a gambiai lepratelepeknek, akiknek holttestei szolgáltatták a franciák építette Kongó-vasút talpfáit... -A néger in- gyenmotar, amelyet banánnal fűtenek« — írta egy Kongóból visszatért francia író, megdöbbentő képet festve három évtizeddel ezelőtt az ottani gyarmati állapotokról. A kínai kulit, az indonéz parasztot, a kubai cukornádvágó munkást sem vették emberszámba. A második világháború után a forradalmi erők számára bekövetkezett kedvező helyzetben másfél milliárd ember döngette a gyarmati rendszert, harcolt új erővel az embertelen kolonializmus ellen, köztük mindenütt az első sorokban a fiatalok. Kezdetben világszerte február 21-én a Bombayben horgonyzó Talvar angol hadihajó indiai matrózainak 1946-os lázadása napjának •emlékére rendezték esztendőről esztendőre a gyarmati ifjúság harci napját. \_________________________________________ H uszonkilenc független ázsiai és afrikai ország vezetőinek 1955-ben Bandungban megtartott értekezlete után karolta fel a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség azt a javaslatot, hogy a világ fiataljai a »bandungi napon«, április 24-én tüntessenek a gyarmatosítás és az imperializmus ellen, a békés egymás mellett élés elveinek diadalra juttatásáért. Április 24-e azóta a kolonializmus ellen, a békés egymás mellett élésért küzdő fiatalok harci napja. Az idén is nagy megmozdulásokra kerül sor. Egymilliárd ember már bebizonyította, hogy a még gyarmati sorban élők lerázhatják magáikról az elnyomókat, s a nemzetközi szolidaritásnak ezen a napján a fiatalok azért tüntetnek, hogy az imperializmus távozzon Dél-Vietnamból, Malaysiából, Kongóból, hogy a még mindig gyarmati elnyomás alatt sínylődő 30 millió ember, angolaiak és brit-guayanaAak, adeniek és mocambique-iak megszabaduljanak láncaiktól. A FÜREDI „KERÉKPÁROS A1AKU1AT" A tizennégy kerékpároz asszony reggelente egyszerre indul el hazulról. Végighaj- tanak a falun, ki a kertészetbe. — Na, ezek már mennek... És, sokan már rég otthon vannak este, mikor feltűnnek újra az úton. Egy kicsit lassabban, fáradtabban tapossák a pedált... Aztán hol itt, hol ott kiválik az «-alakulatból« egy-egy asszony. — Akkor holnap reggel nyolckor! — Ott leszek, Magdus! Szervusztok! ... Sár van. Lépni is nehéz, mintha enyves volna a föld, ragad a cipőhöz, a csizmához. — Akkor szedjük ma a spenótot .; . — Mind itt vannak? — Négyein hiányoznak. Bíró Györgyné, Vörös Sándorné, Miklós Imréné meg a Vörös Laci felesége . Sajnálták, de hát röntgenre kellett menni Kaposvárra. Nem jöhettek. Hanem néztem, nem lesz elég az a láda! Egy telefon — fél órán belül megérkeznek a ládák. — Én annyit futkostam ma reggel, hogy máris megszolgáltam a mai kenyeret — nevetve mondott panasz ez. S a cingár, vékony, éjfekete szemű Pete Sándorné is elkerekezik a többiekkel együtt. A Kaposfüredi »kerékpáros alakulat«... Így hívják magukat. Tizennégy asszony. Még friss bennük a vizsga emléke, hiszen alig két hete kapták meg a szakmunkás-bizonyítványt. Itthon tanultak Szabó László íőagronómus irányításával. — Nagyon rendes, szorgal más valamennyi. Kittartottak a három év alatt, végig együtt maradt a kertészeti brigád. Katonás rendbem sora- ,-aüznak a palánták. Nehéz lenne gyomot találni köztük. Ma Jemenik Józsefné a napos. Reggel Bíró Ferenené segítette kitakarni a melegágyakat. — Van itt is dolog egész nap. Egy kis gyomlálás, rendben tartás, aztán odakészítettem a vizet, hogy melegedjen egy kicsit, mire öntözni kell. Délután meg újra a takarás. Nem rossz ez, csak a többiek hiányoznak. Arrafelé tekint, ahol a házakon túl szedi a spenótot Tóth Józsefné, Király Józsefné, Miklós Józsefné, Fgerszegi Sándorné és a csapatvezető Peténé. Hajladoznak a gyönyörűen zöldellő táblában. Az út mellett egy kis ládahegy. — Ez? Megszedjük estére. Mind tele lesz! — Nézze, milyen szép, nagy levelű! Lassan már hozza a magot. Néha egymás szavába vágnak. Panaszkodnak, hogy sok volt az eső, és már húsvét óta nem találkoztak. Ma reggel úgy örültek egymásnak. 1— — Ügy vagyunk, mint a jó testvérek... Ez a három év alatt kialakult egyetértés tartatta őket össze a tanulásban is. Mert nagyon sokszor bizony nem volt könnyű ... — Nemegyszer otthagytam a tűzhelyen a vacsorát: itt van, egyetek, és már futni kellett az előadásra. — No de jó volt. Igazán megérte. Az ember a gyakorlatból már sok mindent tudott, most mégis más szemmel nézünk mindent, meg talán egy kicsit másképp is csináljuk, mert benn van a fejünkben, mit, miért és hogyan kell... — Az sem mindegy, hogy mindegyikünknek megvan a szakmunkás-bizonyítványa... Távolabb, a dombtetőn az epret kapálja Vörös Józsefné, Maza Jánosné, Koletár Gyuláné. — Én is oda megyek, mert na,gyón izgat engem — mondja Peténé —, már meg kellett volna kapálni, de jött ez az eső... Ez az első év, hogy ilyen nagy területen, öt holdon van eprünk. Meg kell érte tenni mindent. Ráragad a föld a kapára, minduntalan tisztogatni kell. — Kiszedjük, 1 kirázzuk a gazt. Egy kicsit lassabban megy így, de szeretnénk már túllenni rajta. — Ügy vagyunk ezzel is, mint a vizsgával, igaz? Huszonöt holdas a kertészet. Persze az egésszel ők nem bírnak. Néha besegítenek a növénytermelési brigádok asszonyai. Irigység?' Hát az is akad. * — Persze mindig olyanok szólják meg az embert, akik nemigen fordítják felénk a fejüket ... Pedig mi szétszórtan lakunk. A falu egyik végétől a másikig. Kern sok olyan kertészeti brigád van, amelynek minden tagja szakmunkás. El tudom hinni azt is, hagy ha egyiknek bánata van, lehervad a mosoly a többi asszony arcáról is, a jónak pedig együtt örülnek. Azt mondják, nótát is szerkesztettek maguknak. A hecce- lődőtonek visszavágnak nemcsak szóval — munkával is... Hát ilyen a füredi »kerékpáros alakulat« ... Vörös Márta A Mecseki Szénbányászat’ Tröszt vájártanulókat vesz 1. Felvehetők azok a fiatalok, akiknek életkora 14 és 17 év között van, s általános iskolai végzettséggel rendelkeznek- Levélbeli jelentkezéskor a Mecseki Szénbányászati Tröszt személyzeti osztályára írjanak (Pécs, Déryné utca 9.) vagy az 501-es Vájártanuló Intézetnek, Komlóra. Személyes megjelenés ugyanott. (4055)
