Somogyi Néplap, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-17 / 91. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Szombat, 1965. április 1L TERMELŐK ÉS FOGYASZTOK 1/' ülönös ^ zódxk határvonal hú- valameninyi ünk mindennapi életében. A hét­köznapjainkat kettészelő mezs­gye ez: a dolgozó, termelő em­ber kilép munkahelye kapu­ján, és egyszeriben átalakul fogyasztóvá! Indul a boltba, élelmiszert, cipőt vagy hűtő- szeikrényt vásárol, és nemrit­kán szinte varázslatos válto­zásnak lehetünk tanúi. Pszi­chológus legyen a talpán, alti pontosan összegezi ezeket a hirtelen felbukkanó lelki tü­neteket. Csak néhányat emlí­tünk mutatóba. A mi embe­rünk percekkel előbb, de még a »határ« túloldalán esetleg elhanyagolható semmiségnek tekintett olyan apróságokat, mint egy csavar pontos meg­munkálása vagy egy anyag- igénylő űrlap pontos kitöltése. De próbáljanak csak a boltban olyan terméket eladni neki, amelyben egyetlen csavar rossz, egyetlen anyag helyébe rosszabb, gyengébb minőségű került! Ez az igényesség a fogyasztói magatartás természetes eleme, sőt: fontos népgazdasági haj­tóerő is, ha a vásárlók magas követelményekkel mérik az áruk minőségét. Elvégre a legfőbb minőségellenőrzés: a fogyasztók kritikája. Az emlí­tett hirtelen változásnak ezt az oldalát tehát nem érheti vád — a mércét éppenséggel még emelni is kell. A kérdés csak az: kivel szemben? A bolti eladó végté­re országos értelemben csu­pán »postás«, aki közvetítheti az illetékesekhez az árukkal kapcsolatos észrevételeket. Az illetékesek pedig mi vagyunk mindannyian, tehát a határvo­nal túloldaláról érkező pana­szokat csakis nekünk, dolgo­zóknak, termelőknek kézbesít­het TV' em kell bizonyítani, mi- lyen bosszúság például, ha a nemrég vásárolt háztar­tási gép elromlik, ha a tv hi­bája — a készülékben van. Nos, becsült adatok szerint je­lenleg mintegy ötmillió villa­mos háztartási gép, tv és rádió működik az országban. De a javítási arány sok készüléktí­pusnál meglehetősen nagy. Két ja ezt: ha 1960-at száznak vesz- szük, 1963-ban a villamos háztartási gépek eladása 113- ra, viszont a javítások forint­összege 149-re emelkedett. Még egy adat: 1963-ban a szocialis­ta szektor javítóhálózatában elvégzett összes munka 24,2 százalékát, tehát mintegy a ne- \ ’ét a garanciális javítás ■ a, ami még akkor is figyel­met érdemlő szám, ha ebben az időszakban esetleg az indo­koltnál többször hívják a sze­relőt. De a legszembetűnőbb, hogy a hibák között magas arányban szerepelnek a gyár­ban talán elhanyagolhatónak vélt »kis« — forrasztási, érint­kezési — hibák stb. Csakhogy a háztartási készülék egyetlen ilyen apró hiba miatt is üzem- képtelenné válik, a jelent^kt*»- !en lazaság tehát sok bosszú­ság forrásává, súlyos hibává nő. A rosszul forrasztó dolgozó, kilépve a gyárkapun, történe­tesen cipőt vásárol, és tapasz­talja, hogy a bőr néhány napos viselés után töredezik, a var­rás szakadozik, a gyerekcipő talpa leválik. »Miért árusíta­nak ilyen cipőt a dolgozók­nak?« — kérdi, mert ebben a pillanatban: dolgozó, aki mél-' tán hivatkozik e nálunk leg­magasabb rangra. Pedig a rang akkor is kötelezi, amikor ő okoz más számára olyan bosszúságot. A munkapadoknál elkövet- hető mulasztások mel­lett természetesen a vállalatok »magasabb régióiban« is adó­dik sok olyan hiba, ami végső fokon a termékek használható­ságát, minőségét és ezzel együtt a fogyasztó bolti han­gulatát rontja. Jobbára a »kü­lön vállalati érdekek, a közvet­len anyagi előnyök állnak e hibák mögött, pedig országos összefüggésben ezek a hibák »vsiszaütnek« a gyártóra is, az előnyök tehát csak látszólago­sak. Itt van bizonyításként egy fontos rendelkezés sorsa: kor­mányrendelet írja elő, hogy egész sor termékről minőségi bizonyítványt kell a termelő­nek kiállítania. Nem kell hangsúlyozni, hogy ez milyen fontos lendítője lehet a mi­nőség javításának. Illetékes szám egybevetése is bizonyít- szakemberek a múlt év végén KlSZ-munka középpontjában a IX. Világifjúsági Találkozó A házigazda: Algéria — Somogy készül a VIT-re Három évvel ezelőtt, hosszú évekig tartó harc után Algé­ria kivívta függetlenségét, megalakult az Algériai De­mokratikus és Népi Köztár­saság. Az egész magyar tár­sadalom szolidaritása kísérte a szabadságáért harcoló algé­riai népet és ifjúságot. Algé­ria ismét az egész világ ifjú­sága érdeklődésének közép­pontjába került. 1965 nyarán Algír a nemzetek fiataljainak fővárosa lesz, itt rendezik meg Szolidaritás, Béke és Barátság jelszóval a IX. Vi­lágifjúsági Találkozót. A IX. VIT időpontja egy­beesik egy nevezetes évfordu­lóval is: 1945 novemberében alakút meg Londonban a Demokratikus Ifjúsági Világ- szövetség, amely ma már mintegy száztíz ország több mint 250 ifjúkommunista, baloldali szocialista, radikális ifjúsági szervezetét fogja ösz- sze. Ha végigtekintünk a két évtizeden, láthatjuk, hogy a béke, a szabadság, a haladás erőinek minden akciójához segítőkészen, lelkesen kapcso­lódtak a DÍVSZ vezette if­júsági tömegek. Tiltakozó mozgalmakat, különféle se­gítségnyújtási akciókat szer­veztek, nemzetközi ifjúsági találkozókat rendeztek, hogy erősítsék a fiatalokban a bé­ke és a barátság gondolatát, szellemét. A kilencedik találkozóra kibővítették a jelszót a szo­lidaritással, amely kifejezi a világ haladó ifjúságának együttérzését a még gyarma­ti sorban levő országok fia­taljaival. A somogyi KISZ-szerveze­tek munkájában is érezteti hatását a VIT. Járásonként négy-öt nagyobb alapszerve­zetben ifjúság napokat ren­deznek májusban és június­ban, ahol a VIT-ek történeté­vel, politikai jelentőségével foglalkoznak. Az ifjúsági na­pokon élménybeszámolókat tartanak olyan KISZ-esek, akik már jártak valamelyik Világifjúsági Találkozón. A VIT tiszteletére minden alap­szervezet ünnepi taggyűlést rendez. Azon túl, hogy a különféle ifjúsági kulturális rendezvé­nyek — a kulturális szemlék is — hangsúlyozzák a talál­kozó jelszavának gondolatát, a sportban VIT-versenyeket, kupaküzdelmeket szervez a megyei KISZ-bizottság. A nyári KISZ- és úttörőve- zető-képző táborok, építőtábo­rok tervében szintén nagy szerepet játszik a Világifjúsá­gi Találkozó: VIT- tábortüze­ket és a találkozóval kapcso­latos műsorokat rendeznek. Az ifjúsági fesztivál szelle­mében szervezik meg Kapos­váron és a járásokban a gyar­mati ifjúság napján a fák­lyás felvonulást és az ünne­pi nagygyűlést, ezekre a ha­zánkban tanuló ösztöndíjas, egykor gyarmati országok fiataljait is meghívják. A magyar VIT-küldöttség utazásának költségeit az if­júsági szervezeteknek kell fe­dezniük. Ezt a célt szolgálják az Ifjúsági Lapkiadó által kibocsátott VIT-sorsjegyek is. Megyénkben 130 000 sorsje­gyei: kell eladniuk a KISZ- eseknek, az úttörőknek. A terjesztésben legeredménye­sebb fiatalokat megjutalmaz­zák. Fiataljaink jelentős ősz- szegeket fizetnek be a VIT- alapra is; a VIT-bálok, a kulturális és sportrendezvé­nyek bevételének egy részét is erre fordítják. S. M. megvizsgálták 43 üzemben, több ipari nagyvállalatnál és tíz nagykereskedelmi, illetve készletező vállalatnál: hogyan hajtják végre ezt a rendelke­zést. Kiderült: rendkívül von­tatottan. Már a minőségi bizo­nyítványra kötelezett termé­kek jegyzéke is hiányos, sok eleve ide »kívánkozó« termé­ket kihagytak belőle, másutt pontatlan a bizonyítványok ki­állítása. Sok vállalat, amint kitűnt, nem szívesen adja a »nevét« ilyen okmányszerű és felelősségteljes minőségi irat­ra. A termelőit és a fogyasztók kölcsönösen előnyös kapcsolatának pedig sok pél­damutató formája is kialakult már nálunk. Egész sor üzem­ben a brigádok, munkacsopor­tok vállalták az úgynevezett »önmeózást«, tehát a felelőssé­get a tökéletes minőségért. A Duna Cipőgyár egyik részlege a külkereskedelmi minőségel­lenőrzés, a MERT önkéntes »kikapcsolását« határozta el, ami a minőségi követelmé­nyek maximális teljesítésével egyértelmű. Közös érdek, hogy példájuk mind szélesebb kör­ben követőkre találjon. A falu jövőjéről van szó Az utóbbi két évben kétezer-négyszázzal — 3,2 szá­zalékkal — csökkent megyénk tsz-tagjainak száma. Tévedés volna azt gondolni, hogy ilyen méretű kilépéssel volt dolgunk. S tavaly a tagság 27,4 százalé­ka nem vett részt a közös munkában. Ez se a munkafe­gyelem lazulásának következ­ménye. A fiatalabbak nem jön­nek annyian a szövetkezetek­be, hogy teljesen biztosítva volna a természetes utánpót­lás; az ötvenöt éven felüli ta­gok száma tavaly mintegy négyezerrel haladta meg az 1962. évit, s elérte az ötvenhat százalékot. Csökkenő összlét- szám, ezen belül az idősebbek számának gyarapodása — er­re az ellentmondásra vallanak a statisztikai adatok. Ml lesz a jövőben, illetve akár belát­ható időn belül is, ha így megy tovább ez a folyamat? — nem­csak a falu életének nyugta­lanító társadalmi kérdése ez... A mezőgazdasági népesség csökkenése szinte világjelen­ség. De maradjunk csak a ha­zai változásoknál. Magyaror­szágon 1930- oan az összes ke­resők ötvenegy százaléka, 1963-ban pedig nem egészen egyharmada dolgozott a mező- gazdaságban. Kivált az ötve­nes évek végétől számítva ke­restek a falusiak közül többen másutt munkalehetőséget. Leg­inkább a parasztság fiatalabb nemzedéke hagyta el a falu határát. Nagyon összetett, sok­rétű, roppant bonyolult gazda­sági-társadalmi folyamat ez. Csupán néhány kérdésre szo­rítkozva is próbáljuk keresni a magyarázatot és a kiutat. A gép, a technika bevonulá­sa a mezőgazdaságba, általá­ban a nagyüzemek megalaku­lása, fejlődése évről évre he­lyettesít, szabadít föl mind több és több emberi erőt. Fog­lalkoztatásukról egyéb helye­ken kell gondoskodni. Mindez egyébként az ipar, sőt az egész népgazdaság fejlődésé­nek előfeltétele is, következ­ménye is. Kell új munkás az iparban, hív hát ez ipar falu­ról is dolgozókat; másrészt: az ipar fejlődésével új munkale­hetőségek teremtődnek, tehát van hol elhelyezkedni. Egé­VETIK BURGONYÁT a nagyatádi Szorgalom Tsz ben Völgyesi Imréné brigádjának tagjai. A tsz-ben száz holdon termelnek őszi szed sű burgonyát. Országos mozgalommá vált az IBUSZ-TIT ország-világjárása Beszélgetés a Baráti Kör főtitkárával Három esztendeje hogy egy tizenöt tagú lelkes kis gárda létrehozta a buda­pesti Kossuth Klubban az IBUSZ—TIT Ország-Világjá­rók Baráti Körét. Mindany- nyian utazni szerető, élmé­nyekre vágyó emberek voltak, és remélték, hogy mind töb­ben csatlakoznak majd hoz­zájuk. Elképzelésük valóra vált, mert a kis csoport azóta több mint tízezer tagot szám­láló országos mozgalommá fejlődött. — Mi a titka a Baráti Kör népszerűségének? — kérdez­tük Vörösvári Bélát, a kör országos titkárát. — Az egy- és több napos autóbuszos országjárásokon a közös élmények hatására ba­rátságok szövődnek fiatalok és öregek, munkások, értel­miségiek, falusi dolgozók, nyugdíjasok és diákok között. Élménytárukat gazdagítja a sok szép út, sincs, j Csen<*ery utcai Közlekedési Klub vezetősége segítséget nyújtott, felajánlva támoga­tását a kör budapesti szerve­zetének. Helyet kaptunk a négyszáz személyt befogadó művelődési ház falai között, ahol sok összejövetelt, klub­délutánt, útibeszámolót, dia­filmes ismeretterjesztő elő­adást rendeztünk, valameny- nyit nagy sikerrel. A tagok elhozták családtagjaikat, ro­konaikat, barátaikat, és így növekedett hétről hétre a taglétszám. Több művelődési ház veze­tősége fölfigyelt baráti kö­rünk működésére, és helyet ajánlottak otthonaikban. Ma már sok vidéki városban is működnek helyi szerveze­teink. — Mit nyújt a tagoknak az Ország-Világjárók Baráti Köre? — Hetvenháromféle autó­buszos társasutazás közül vá­logathatnak. Ezek az a festői tájak, a történelmi nevezetességek, a műemlékek, a népviseletek, az irodalmi emlékek látványa, melyekkel egy-egy kiránduláson megis­merkednek. A Baráti Kör ma már a belföldi idegenforga­lom fejlesztésének nagy táv­latokat nyitó tömegmozgalma, amely a legjobb úton halad, hogy az ország minden táját népszerűén, vonzóan ismer­tesse meg hazánk lakosságá­val. — Hogyan sikerült orszá­gos tömegmozgalommá fej­leszteni ilyen rövid idő alatt a kis csoportot? — Az alakulás utáni egy év alatt a Kossuth Klub helyisé­ge már kicsinek bizonyult az össze iövetelek, a megbeszélé­sek és az utakhoz kapcsolódó ismeretterjesztő előadások megtartásához. Üj, nagyobb helyet kerestünk, és ekkor a egy- és több napos kirándulások történelmi, földrajzi, irodal­mi, művészeti, művészettörté­neti, néprajzi ismereteket nyújtanak, és nem utolsósor­ban hazánk természeti szép­ségeivel ismertetik meg az utasokat. Sok a nyugdíjas or­szágjáró, aki egymaga vagy házastársával jár a, kirándu­lásokra, hogy öregkorában végre megismerhesse mind­azt, amiből évtizedeken át ki­maradt. A fiatalok pedig első­sorban azért utazgatnak, hogy az iskolában frissen szerzett ismereteiket a való­ságban is megláthassák. A kirándulásokhoz színes vetí- tettKépes előadások is kap­csolódnak, így az élmények hatásosabbá válnak. Az or­szágjáráson szerzett ismere­teket tagjaink bőségesen ka­matoztathatják egy-egy ide­genforgalmi vetélkedőn, ahol a színes rejtvényfilmek meg­fejtői között jutalmakat osz­tunk ki. Világjárás is szere­pel programunkban, amint körünk neve is bizonyítja. Több kirándulást tettünk ed­dig a szomszédos baráti országokba, és legutóbb — tavaly ősszel — tagjaink közül hatvanan hétnapos moszkvai úton sze­reztek szép élményeket. — Milyen kirándulásokat, illetve előadásokat terveznek az idei évre? — Az idén a felszabadulás huszadik évfordulójának je­gyében szervezik mindenütt az utakat és az előadásokat. Klubjaink nagy segítséget nyújtanak majd a honismere­ti szakköröknek az Ismerd meg megyédet című előadá­sokkal, amelyeken a húsz éve történt változásokról ad­nak filmvetítéssel egybekö­tött ismertetéseket. A klub­napokon a tagok saját film­jeiket is bemutathatják. A színvonalas, jól szemléltetett előadásokat olyan utak köve­tik majd, mint például a csillagtúrák, az Üt az isme­retlenbe; turista és üdülő jel­legű több napos programok a Mátra, a Bükk, Zemplén, a Bakony, a Mecsek és a Ba­laton területeire. Tovább fej­lesztjük a nagy sikerű nyu­ga t-magy arország—dunántúli túrákat is. Elvisszük a Baráti Kör tagjait a Szovjetunióba, Csehszlovákiába, az NDK- ba, Jugoszláviába, Romániá­ba, Bulgáriába, Lengyelor­szágba is. Reméljük, hogy a tagok élményei tovább gazda­godnak, és mozgalmunk az idén is gyarapodik — mon­dotta befejezésül Vörösvári Béla. V. A. azé., leegyszerűsítve ezt tekint­hetjük a dolog gazdasági lé­nyegének. Más kérdés viszont, hogy mikor és mennyien tá­voznak a faluról. Ha előbb és többen mennek el, mint ami­kor és amennyit a mezőgazda­ság elengedhetne, akkor az otthoniak vállára aránytalanul nagy teher nehezedik. Főként, ha a fiatalabbja int búcsút a falunak, s az idősebbekre ma­rad a mezei munka. Az utób­bi időszakban megyénkben is sok helyen ez történt. A fiatalok elvándor­lása? Több helyen tömeges méreteket öltött. Része van ebben az elvágyódásnak. Az meg rendszerint a kilátásta- lanságból fakadt. A paraszt­szülő küldte fiát-lányát: menj, keress valami biztosabb meg­élhetést. A paraszti élet régről ismert és viselt nehézségei mondatták ki ezt velük. Hogy a szövetkezetben majd köny- nyebb és igenis: biztonságos lesz az élet? Ezt olyan ígéret­nek vette az idősebb nemze­dék, hogy maga is hitte is meg nem is. A parasztszülőknek a tsz-ek alakulásakor helyen­ként támadt átmeneti bizony­talansága így terjedt át a fel­növekvő nemzedék egy részé­re is. Aztán a városi körülmé­nyek vonzó hatása hány meg hány fiatalt hatalmába kerí­tett. Meg az is, hogy más mun­kahelyen előnyösebb a társa­dalombiztosítás, mint a szövet­kezetben. Kizárólag szemléleti oldalról nem lehet ezt a problémát sem felfogni, sem megközelí­teni. A lét anyagi alapjai, a parasztság megélhetési körül­ményei, a falu művelődési, szórakozási lehetőségei — ezek mind számba veendő ténye­zők. Amint erősödik a szövet­kezeti gazúaság, úgy erősödik és válik bizonyossá a fölisme­rés: meg lehet élni, sőt jobban lehet élni a szövetkezeti falu­ban, mint az egyéni gazdálko­dás idején. Nemcsak múltja és jelene, hanem jövője is van a mezőgazdaságnak. S a pa­raszti munka könnyebbé vált sok helyen máris, és a jövő­ben még könnyebbé válik ál­talánosan. Ezt hozta, ezt hozza magával a mezőgazdaság szo­cialista fejlődése. S aki mező- gazdasági szakmát tanul, biz­tos alapra teszi sorsát, jövőjét A társadalombiztosítás tervei­nek ismeretében az is mindin­kább kiviláglik, hogy a jövő nyugdíjas szövetkezeti paraszt­jának sem kell tartania a meg­élhetés különösebb gondjától Igaz, elöregedőben van a fa­lu. De az is igaz, hogy válto­zik, javul a paraszti életforma. Szakma rangjára emelkedik, tanult, képzett, hozzáértő em­bereket követel a mezőgazdál­kodás. A szövetkezet gépi, technikai alapjainak bővülése, anyagi erejének gyarapodása egyúttal záloga annak is, hogy a kétkezi munkájában is job­ban megtalálja számítását a parasztember. Kell a fiatal erő a falun. Megírta például a Népszabadság is, hogy Homok- szentgyörgyön szinte egy ifjú­sági brigáddal erősödött a zár­számadás óta a Zöldmező Tsz. Marcaliban szintén kedveznek a fiataloknak: házassági se­gélyt is fizetnek nekik. Másutt ugyancsak igyekeznek szerető gondoskodással körülvenni őket. Az anyagi áldozatot a ma tsz-parasztjai saját gyer­mekeikért hozzák. Azért, hogy fiaik, lányaik ne másutt ke­ressék, hanem ott.. ,n la.álják meg számításukat. Itt a trak­tor, jön a vegyszer, küld az ipar más fölszerelést is — de ember kell, aki mindezzel bán­ni tud. Nem, a tagság felénél nagyobb hányadát kitevő öre­gekre nem hárulhat még hosz- szú ideig a mezei munka java része. Ök becsülettel megtet­ték és meg is teszik a magu­két, amíg erejükből futja. A felnövekvő mai paraszti nem­zedék adott hányadának falun maradása — ez a jövő biztosí­tásának társadalmi követel­ménye. Álljanak a fiatalok kellő számban az öregek mel­lé. Igen, melléjük álljanak, mert az már késő lesz, ha a h á "\be akarna!; állni. Ró­luk jövőjükről a u jövőjé­ről van szó. Kutas Józsel

Next

/
Thumbnails
Contents