Somogyi Néplap, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-21 / 68. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1965. március 21. Somogybái indult el... Pályaválasztók Szirmai Jenő (Akikről e sorozatban eddig írtam, hamar elszármaztak Somogybái. Szirmai Jenő nemcsak itt született: a munkásmozgalom nevelte, évtizedekig abban tevékenykedett, s annak szárnyán emelkedett mai tisztségébe. Ügyszólván mindenki ismeri őt a megyében. Irányításával ment végbe a történelmi változás: Somogy falvainak szocialista átalakulása. Hogy ért idáig?) 1935. november 7-én hívta el a kis szabóinast egyik ifitársa a cseri munkásotthonba. Két év múlva a baloldali csoporthoz tartozik. Budapestre, az Országos Ifjúsági Bizottság ülésére küldik. Egy elvtársnőnél szállásolják el, s az megmutatja neki a Valéria-, a Cséri-telep nyomortanyáit Hallja, látja Ságvári Endrét, s az itthoniak tanácsára az ő javaslatára adja szavazatát A munkásotthonban szívta magába az eszmét a közösség tiszteletének szellemét Különösen Sinkovits Istvánra nézett föl. És Molnár János ácsra, a Vörös Segély titkárára, aki nyíltan hangoztatott meggyőződése miatt többet volt munka nélkül, mint dolgozott. Sokszor találkoztak vele Kaposvár különböző pontjain, hallgatták séta közben a kiváló képzettségű munkás- ember tanításait A fiatalok közül a mártírhalált halt Báli József és Wamberszky Gyula, az idősebbek közül még Eger- szegi József, Link Gyula, Kis- peti Géza, a nyomdász Bráz Zsiga bácsi a példaképei. A fiatal szabósegédnek vándorolnia kell. Hercegfalván szakszervezeti befizetőcsoportot alakít Pesten is megtalálja a mozgalmat Ezek már az értelmetlen háború évei. 1942 végén munkaszolgálatra hívják be, 44 végén megszökik. Boldog község közelében, a pusztán cselédek rejtegetik, amíg megérkeznek a szovjet csapatok. Kaposváron az elsők között lép be a kommunista pártba. MADISZ-vezető, az új rendőrség szervezője, az első párt- iskola vezetője, majd a marcali és a fonyódi járási párt- bizottság titkára. Az akkori káderpolitika hibái őt is sújtották. A begyűjtési minisztérium megyei meghatalmazottjaként vitába kerül a minisztériummal, és elveszti állását A felfejlődő Komlóra hívják trösztigazgato-helyet- tesnek, majd a városi pártbizottság titkára lesz. Nemsokára nehéz helyzetbe kerül a munkáshatalom. A komlói ellenforradalmárok listáján »előkelő« helyen jegyzik. Nem sokkal a zavaros idők után a somogyiak hazahívják, és ő szívesen jön. Hat éven át a megyei pártbizottság titkára. Eközben a keszthelyi Agrártudományi Főiskolán befejezi tanulmányait. 1962-ben a SZÖVOSZ elnökévé neve- , zik ki, s azóta póttagja a párt Központi Bizottságának. * * * (Akikről eddig írtam, ifjúságuk hímporával, kedves emlékekkel mentek innen el. Szirmai Jenő végigjárta a politikus rögös útját. A férfikor delén, nehéz batyuval, gazdag tapasztalatokkal távozott.) Kinyitjuk a batyut. — Mi volt a legszebb élménye a mozgalomban? — A felszabadulás, majd a fordulat éve körüli idő. Amikor a két munkáspárt egyesült, és sok emberrel most már a barikádon innen találkozhattam. — S a legizgalmasabb? — 1956 után. Az emberekért vívott harc a mezőgazdaság átszervezése idején. Szegényebb az élete annak, aki ebben nem vett részt. Igazi valóságában, aggodalmaiban és bizakodásában ekkor lehetett megisnaesni a parasztembert. — Mint a megyei pártbizottság titkára biztos volt-e a mezőgazdaság átszervezésének sikerében? A szürkéskék szem megcsillan. — Biztos. A párt politikája soha azelőtt nem élvezett olyan bizalmat, mint akkor. A parasztság hallgatott a Központi Bizottság szavára. — Hogyan lehet a tömeghangulatot fölismerni? — Elsősorban az emberek viselkedéséből. Aztán a munkatársak, a rokonok, a barátok magatartásából, szavaiból és saját, tapasztalatból. Egykét ember vagy néhány embercsoport rossz közérzete nem lehet irányadó. (Emlékszem, kedves jelszava volt: a kommunisták legyenek az emberek mellett a bölcsőtől a koporsóig. Ö magától értetődő természetességgel vegyült el mindenütt, üzemben, tsz-ben, az emberi sokadalomban.) Sehová nem léptem be úgy, mint első titkár — mondja. — A vezető embernek tisztában kell lennie azzal, hogy reflektorfényben él. De tudjon emberhez méltó módon élni, dolgozni, szórakozni. Ne éreztesse, hogy vezető. Kíváncsian kérdem, hogy ő, a munkásember a munkásokhoz vagy a parasztokhoz tudott-e közelebb kerülni. — Mindenkihez közel juthat az ember, ha egyenrangúnak tekinti beszélgető társait. Ha megérzik rajta, hogy osztozni akar velük örömében, bánatában. Ha megkeresd az embereket a munkahelyeken, otthonukban és — igen, a pincében is . (Emlékszem íróasztalán a pici cédulákra, amelyekre följegyezte az emberek panaszait. A tömegeké volt, de nem feledkezett meg soha az egyénekről.) Arról faggatom, hogyan tudott a rengeteg üggyel foglalkozni. — A vezető bizonyos szinten csak a fontos kérdéseket tarthatja kézben — válaszolja. — A feladatok végrehajtásával bízza meg bátran munkatársait. De tudnia kell, hogy az egyes ember panasza mindig nagy ügy az egyes ember számára. Ezért az ajtó mindig nyitva álljon, s legyen őszinte a válasz akkor is, ha a kérés nem teljesíthető. • * • (Évekig közelről láthattam, hogyan dolgozik. A megye vezetője volt, de sohasem uralkodott. Sem a helyzetek, sem az emberek meg- ítélésében nem láttam türelmetlennek. Intézkedései, ítéletei mentesek voltak a túlzásoktól, és sokszor láttam elnéző mosolyát, ha másoknál ilyent tapasztalt. Életfilozófiájáról, vezetői stílusáról eddig nem beszéltünk. Azok közé tartozik, akik a munkában oldódnak, s akik magukról nem szívesen beszélnek. De most itt az alkalom.) — Mit jelent egy megyét, a kommunista aktivisták nagy seregét irányítani? — Felelősséget, amelyhez felnő az ember, ha sokat és keményen dolgozik. Bár mindent az emberek csinálnak, a személyiség jelentős tényező. Az összmunka attól függ, hogy a vezető jól választja-e meg az embereket és a célhoz vezető utakat. Az aktivistákat csak úgy lehet irányítani, ha mindenki öntevékenyen dolgozik, és a vezető nem szól bele minden ügybe. — Azt jelenti ez, hogy mindenhez nem érthet az ember? — Igen. Az ismeretek állandóan szélesednek. A vezető ezért elsősorban karmester legyen. A megye legfőbb ügyeit ismerje, a személyi és szakkérdések részleteiben a döntő szó illesse az illetékes terület vezetőit. — S mi a nehezebb: az emberek vagy dolgok menetének a megismerése? — Az embereké. A dolgok menetének mindig megvan a maga logikája. Az ember: ahány, annyiféle. (Nem emlékszem, hogy valakiről is végleges és megföllebbezhetetlen vagy akár lesújtó véleményt mondott volna. Azt hiszem, harag és szenvedély nélkül, szinte barátian figyelte az embereket. Figyelt a szavakra, de nemcsak a szavakból ítélt.) Izgat a kérdés, hogyan választotta ki a különböző posztokra az embereket. — A döntő mindig a munka volt Az a kiválasztódás igazi mezeje. — És mi a döntőbb mérce: a magatartás vagy a tudás? — Nehéz a kettőt elválasztani. Pártfunkció esetén a magatartást teszem az első helyre. Az emberek nem csodát várnak a vezetőtől. Elsősorban elvi szilárdságot, kiegyensúlyozott, megfontolt, emberséges magatartást és bizonyos felkészültséget — Jó, ha egy vezető minden »-lépcsőt« megjár, amíg a magasba jut? — Nem kötelező, de így helyes. Nagy előny alulról indulni. Aki végigjár minden »iskolát«, más szemmel és tisztábban lát minden helyzetet s minden emberi kategóriát Már a negyedik órája beséges, mint az első percekben. Az utolsó kérdést teszem föl: — Hogyan jellemezné a vezető munkastílusát? — Mindenekelőtt sokoldalúan tájékozódjon fontos ügyekben, vitatkozzon, és a vita után bátran döntsön. Aztán: bízzon az embereikben, mert többségük becsületes és jóakaratú. S végül: nagyon ügyeljen saját magatartására. Ne sértsen meg senkit emberi méltóságában. Mielőtt ítél, mindig önmagából induljon ki. Érezze, hogy meggondolatlan szavára hosszú időre tönkretehet valakit. De bíráljon is, ha kell, mert ezzel idejében visszatarthatja a téves úton járókat Legyen tisztában, hogy ő sem tévedhetetlen. Kellő időben ismerje el, ha hibázott, és tanuljon belőle. # * • Üj posztján »szép és nehéz« feladatot kapott. A Szövetkezetek Országos Szövetsége az ország falvainak és városainak ellátását szolgálja, s mint tömegszervezet az új, szocialista falu megteremtésének egyik eszköze is. Szirmai Jenő mégis azt mondja, nehéz szívvel jött el SomogybóL Szerette volna még végigkísérni a tsz-ek megszilárdulásának folyamatát. Nem mondja ki, de érezni: gondolatban még sűrűn együtt van a somogyiakkal. Csákvári János------------------------------------------------------------------— N évtelenül, irkalapon... Tjizennijole íves lánya k naltamás aihól Kíváncsi voltam arra, hogy mit tudnak középiskolásaink a felszabadulás előtti időkről, világosan látják-e természetesnek vélt boldogulásuk eredőjét, és milyen célokat tűznek maguk elé. A kérdésekre a siófoki József Attila Gimnázium egyik negyedikes leányosztályában kerestem választ. Szóban nagyon keveset lehetett megtudni tőlük, így a névtelen cédulák mellett maradtunk. Hosszan gondolkoztak, váratlanul érték őket a kérdések, és csak nehezen indult el a toll kezükben. De aztán csakhamar belelendültek az írásba. Az egyik kislány teleírta a füzetből kitépett négy oldalt. Érdemes idézni belőle: »Édesanyám varrni tanult, de befejezni nem tudta. Édesapám pedig még egy tanfolyamot sem kezdhetett el, mert sokan voltak testvérek, és otthon kellett dolgoznia. Sajnos már csak anyukám él, aki a balatonszabadi óvodában főzőnő. Azért dolgozik, még külön munkát is vállal, hogy amit ő fiatalkorában nem érhetett el, nekem sikerüljön. Én már annak is nagyon örülök, hogy a gimnáziumig eljutottam. Érettségi után szeretnék valamilyen szakmát szerezni, és azután minél előbb pénzt keresni. Nekem az apám és a nagyapám is sokat beszélt arról, hogy mit vesztettek azzal, hogy nem volt módjukban tanulni. Ha. nem következett volna a felszabadulás, ugyanúgy távol maradtam volna ettől a nagy lehetőségtől, mint a nagyszü- leim és a szüleim. Úgy hiszem, nagy kár lett volna, mert ettől még inkább embernek érzem magam, hogy tanulhatok.« Ennek a válasznak a »feladója« a boldogságról, élete céljáról is józanul fogalmazott. Kiegyensúlyozott, harmonikus családi életet szeretne és azt, hogy munkáját megbecsüljék, elismerjék. Egy másik lapocskán képviselteti magát az osztály ____________________________ m ost »divatos« cinizmusa is. Az egyik lány azt írja, hogy ő nem sokat tud a háború előtti időkről, de azok nem is érdeklik. Tervei — véleménye szerint — régén is ugyanígy sikerülhettek volna.- Hasonlóképpen ír egy másik kislány, aki cséplőgépekről, húsz alkalmazottról, sajnálatos államosításról beszél és arról, hogy így nem lehetett úri kisasszony belőle. Érdemes megfigyelni mindkettőjüknek a boldogságról, az életcélról fogalmazott sorait is. Az előbbi lányt »ideiglenes« örömök — fekete lasztexnadrág, olaszországi út, pénz — tennék boldoggá; a régi cséplőgép-vállalkozó lánya remekül berendezett lakásnak, jó pénzes állásnak hódol. Az osztály nagy része orvosi egyetemre szeretne menni, de többen zárójelben megjegyezték, hogy bizonyítványuk csak közepes. Általában mindannyian egyetemekre, főiskolákra kívánnak eljutni, ámbár az iskola átlagán aluli osztályba tartoznak. A legtöbben közülük egy kicsit túlbecsülik saját értéküket, és túlságosan is magabiztosan, még a felelőtlenség szemüvegén át néznek a jövőbe. Sajnálom, hogy megállapodásunk értelmében egyikük nevét sem említhetem meg, mert a kis papírdarabkák egészséges jellemű, józanul gondolkodó diákokkal is megismertettek. Egyikük Siófok művelődési lehetőségeinek gyarapítását tűzte célul maga elé; egy másik kislány vidéken szeretne tanítani; a sokat betegeskedő diák mások gyógyítását, segítségét tartja a legfontosabbnak. Fabók Irén osztályfőnök azt mondja, hogy diákjainak egy részét már alig érdekli, miért látszik könnyűnek boldogulásuk. A felszabadulás után születtek. Tizennyolc évük alatt alig ismertek lehetetlent. Ezzel .magyarázható magabiztosságuk, derűlátásuk. Szüleik már a kétéves szabadságot vigyázták, amikor ők megszülettek. Nagy József AGRONÓMUSNAK KÉSZÜLNEK Még gimnazisták, de már komoly szavakkal vallanak a jövőről. Ma még a kaposvári Táncsics Gimnázium padsorait népesítik be, de holnap tovább adja őket az iskola. Érettségiző diákok. Pályaválasztók. Hárman ülnek szemben velem a kopott asztal mellett, a diákos szorongással beszélnek elképzeléseikről. Agronómusnak készülnek. Lépésről lépésre Az első, aki szót kér, városi fiatalember. Bőd Lajosnak hívják. Sokáig csak a kiránduló szemével nézte a falut. A kerékpártúrákról alig hozott magával többet a zöld mező és a csönd idegnyugtató élményénél. Most, ha elhagyja a város kőrengetegét, ennél már sokkal többet lát a határban. A pályán voltaképpen a madarak indították el. Két éve munkatársa a Madártani Intézetnek. — A madarak és a vadak viselkedése keltette föl a figyelmemet. Érdekeltek ezek az állatok. A kirándulásokon sok olyan dolgot tapasztaltam, amire nem tudtam választ adni. Utánanéztem a könyvtárakban. Amikor a szakirodalmat forgattam, újabb kérdések vetődtek föl bennem. Ezekre is választ kerestem, s lassan rájöttem, hogy a vadakat nem lehet a környezetükből kiszakítva figyelni, mert az erdő mellett mind több hasznos vad telepedik le a mezőn is. A búzatáblán és a szántóföldön viszont állandóan jelen van az ember. Munkájával befolyásolja ezeknek sT- állatoknak az életmódját is. A növényvé- 1 dó szerek hatásával állandóan számolni kell. így jutottam el a modem agrotechnika tanulmányozásához. A polcon, a tankönyvek mellett szép számmal sorakoznak szakkönyvek is. Ismereteinek gyarapításához a szakfolyóiratokat is felhasználja. A jelentkezési lapra még csak ezután kerül a Gödöllői Agrártudományi Egyetem címe, s azután jön majd az érettségi meg a fölvételi vizsga. — Más pályára nem gondolt? — Ehhez érzek hivatást. S mit ér az ember munkája hivatásérzet nélkül? Komoly készülődés — Mi a véleménye a mező- gazdaságról mint élethivatásról? A kérdésre Cserő Sándor válaszol. ö másként ismerte meg a mezőgazdaságot, mint Bőd Lajos. Szülei Felsőmocsoládon élnek. A tanítás után mindennap hazalátogat. Reggelenként együtt indul el a falusi emberekkel. Ismeri örömsiket, gondjaikat, tanúja életük alakulásának. Nyaranta maga is ott dolgozik a termelőszövetkezet földjén. — Szerintem nagy jövője van — válaszolja. — Ismeri a mezőgazdasági szakemberek életkörülményeit? — Ismerem, hiszen ott élek közöttük. Tudom, hogy _ nem - könnyű a dolguk, de szép. A falu, a föld szeretetét a családból hozta. S túl azon, amit nyaranta a földeken tapasztal, igyekszik jobban is megismerni ennek a bonyolult hivatásnak minden csínját- bínját. A faluból sokan járnak technikumba, főiskolára. Esténként — ha ideje engedi — az ő könyveiket forgatja. — Ha valaki csak négyesre tudja az anyagot például biológiából, de a fehérjékről többet beszél, mint amennyit a tankönyvben olvasott, ezt biztosan értékeli minden tanár. Nem így van? — De igen. — Én a növénytermesztést nagyon szeretem. — Miért éppen a növénytermesztést? A kérdés nem érte váratlanul. _ — Érdekesebb és tisztább munka ez, meg aztán az ember naphosszat szabad levegőn van. Lesz még divatos pálya! — Otthon hogyan fogadták a szándékát, hogy agronómus- nak készül ? — Nem ért váratlanul senkit — mondja Langmár Ferenc, — Apám tsz-elnök Bodrogon. Mellette nőttem fel, otthon dolgoztam nyaranta mindig. Majdnem szükségszerűen következik ebből, hogy erre a pályára megyek. — Pedig a mostani fiatalok nem sorolják a divatos szakmák közé. — Desz még ez a pálya is divatos, majd meglátja! — Most mégis soíkan idegenkednek tőle. — Pedig meg kell érteni az embereknek. A falusiak többsége már most is jobban él, és viszonylag kevesebbet dolgozik, mint maszek karában. És falun is megvannak a lehetőségek egy fiatal szakember fejlődéséhez, csak meg kell találni őket... Kezdetben bátortalanok voltak. Válaszaik néha nagyon tankönyvízűek, de a szavak mögött lassan kiformálódott az ember, elképzeléseivel, vágyaival. Ahogy múlott az idő, egyre kis bb lett a szünet a kérdések és a válaszok között. Ma még vizsgagondokkal küzdő diákok, de hamarosan várja őket a keszthelyi Agrártudományi Főiskola, ök ketten oda készülnek. Kercza Imre j Meghívó A Szövetkezetek Somogy megyei Értékesítő Központja 1965. március 25-én Kaposváron, a Béke Szálló nagytermében tartja évi rendes melyre a tagszövetkezeteket ezúton is meghívja az igazga(4004)
