Somogyi Néplap, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-21 / 68. szám
Vasárnap, 1965. március 21. 5 SOMOGYI iríPlAf ÜNNEPRE KÉSZÜL A FALU Míg a szülők a holnapért dolgoznak... Csöppségek ébredés után a fonyódi bölcsődében. kezdődött. Szöllőskislakon vetik a borsót, másutt műtrágyái szórnak, szántanak. A falu ünnepi készülődésének a fő jellemvonása ez a szorgos, terem tő munka... De este benépesül a művelődési ház. Lengyeltótiban próbál a zenekar; emlékeket, dokumentumokat gyűjtenek. Tanácskoznak, miként lehetne azt a napot, a felszabadulás napját méltóképpen ünnepelni ... S a készülődés közben emlékeznek. Arra a tavaszra, mikor húsz évvel ezelőtt ugyanilyen szikrázó napsütésben' szabad emberként kezdték építeni a holnapot. i. Vörös Márta A gyerekék kérdeztek — és még jobban észrevették, megfigyelték: valóban, mennyi az új ház, és az a furcsa, ha tenyérnyi ablakú otthont pillantanak meg... Húsz évvel ezelőtt.:. »Ember, vigyázz...« A ráncok keserű vonássá mélyülnek. A tekintet éveken siklik át, újra látni véli a nagybajomi utcát. Romosán, halottakkal... — Február közepéig voltam itt, akkor Kanizsára toloncol- tak mint kommunistát. — Lu- kasics Lajos 77 éves. Térde közt félig kész cipő, kezében kalapács — de a mozdulat félbemarad .: l — Borzalmas, ami itt volt. Átellenben, a szövetkezet pincéjében voltunk, onnan kilépni életveszélyes volt. Rengetegen elpusztultak. Húsvét után két héttel gyalog jöttem haza. jfcte a lengyeltóti művelődési házban. T avasz. A kara reggeli szikrázó napsütésben egy fogat kocog az úttesten, aztán rákanyarodik a dűlőút sárga szalagjára. Az asszonyok kendőjébe belekapaszkodik a szél. A szél, ami a határból behozta a faluba a párolgó föld és a serkenő fű szagát, s megmozdított valamit a parasztemberben, amitől nem tud nyugton ülni többé a langyos konyhában, a négy fal között . ; ; Egy csapásra mintha mindenkinek siető- sebb volna a dolga. Valami megpezsdült, valami ismét elkezdődött. Benne van ez a traktor dübörgésében, a vetőgép csorosz- lyáinak csikor- dulásában, a kendőket lobogtató szélben, a ház előtti vi- rágoskertet rendezgető asszony mozdulataiban — Kati néni, maguk mikor épttették a házukat? Azelőtt höl laktak? Es a televíziót mikor vették?... — Miért kérded? — A felszabadulási ünnepségre gyűjtjük az adatokat a faluról. Most húsz éve milyen volt itt?... Ki tudja, hányszor és hány gyerek tette fal ezt a kérdést Kaposfőm, míg összegyűlték a számok, az adatok: 1945 óta 121 ház épült; 10 autó, 136 motor- kerékpár , 398 rádió és 80 televízió van a faluban. *Ember, vigyázz, figyeld meg jól világod: ez volt a múlt,... ... és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte, hogy más legyen...« (Radnóti Miklós) — A ház fala ma is őrzi a nyomokat — jóságos arcú, idős felesége keveset szól. Könyvet mutat, a gyerekektől kapta LuA falu készül az ünnepre — és emlékezik. Tavasz volt akkor is. Az emberek élni, dolgozni akartak. Megnyomorítva, sebekkel telve, de hallatlan akaraterővel. — Mindenki földéhes volt. Körülbelül ezernégyszáz holdat osztottunk szét.. ■ Mesztegnyőn az első tanácselnök és a földosztó bizottság tagja Jászberényi István volt. Ma bottal jár; ott van a bot akkor is, amikor a verőfényes márciusban a konyhakertet ássa. De akkor... —» Ez a falu legalább ötször cserélt gazdát. Ma sem tudom elképzelni, hogyan, de olyan mohósággal látott mindenki a Napfényes otthonok, modern, új épületek. Kaposfőn a felszabadulás óta 121 ház épült. Az öreglaki Állami Gazdaság majorjának látképe. Emlékeket idéz Lukasics Lajos. kasics Lajos. A gyerekektől, akik megkérték, hogy beszéljen nekik azokról az Időkről. — Az én fiam odaveszett... A hang elcsuklik.:. Az udvaron 200 rózsatő. talán holnap kapát fog az idős cipész, és kiemeli őket a földből, téli álmukból... Kéthelyen a cukorrépa alá tárcsáznak. A legifjabb »tanuló«, a tizenkét éves Molnár Imre. Tavaszi napsütésben... Mesztegnyő első tanácselnöke, Jászberényi István. munkának, mint ahogy a csonttá soványodott éhező ül a terített asztal mellé. A faluban összesen ha volt tíz-tizenkét igavonó állat. De megvolt a cél: legalább jószág legyen. Ma népes a szövetkezet majorja. És nem sok az a ház, ahol üres az istálló. A falu szívében modem művelődési otthon, hamarosan megnyitja kapuit. A csöndes téli estéken készült kézimunkákból kiállítást rendeznek az asszonyok. A tablóit rajzai a fata fejlődéséről nyújtanak képet A gyerek tágra nyílt szemmel hallgatja az emlékeket: »...az élő irigyli a férges síri holtat, míg habzott asztalán a sűrű méregoldat...« És félt. Az ismeretlentől. S talán nem egészen érti. Mert békében született Épülő házakat, fürge traktorokat látott maga körül. Látványnak is szép majort, mint amilyen az öreglaki Állami Gazdaságé. És bölcsődéket korszerűt mint többek között ez a fonyódi, ahol naphosszat féltő, gondos kezek vigyáznak a holnap emberére, míg a szülők azon munkálkodnak fáradhatatlanul, hogy az a holnap még szebb legyen ... Akkor is tavasz volt. Most is az van. Munkás, dolgos, békés tavasz. A kéthelyi határban két traktor tárcsáz a cukorrépa alá. Mika György, Udvari Pálfi József. Mellettük ott van a tizenkét éves Molnár Imre. Neki már csak az a vágya, hogy traktoros legyen ... Valami megpezsdült valami ismét elSzöllőskislakon vetik a borsót.
