Somogyi Néplap, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-21 / 68. szám
Vasárnap, 1965. március 21. 3 SOMOGYI NÉPLAP A% idő megcáfolta A kaposvári vasútállomáson ki lehet használni a gépkocsiéveken át nagy volt a zsúfolt- kát. ság. Pénz hiányában azonban a rakterűiét, az áruraktár meg- Útmutató a falon nagyobbítása mindig elmaradt. Az a veszély fenyeget, hogy ha nem bővítik a pályaudvart, elakadt az áruszállítás... Az állomás maximális áruforgalmat bonyolít le, többet már nem bír el — mondták aggodalmaskodva néhányan. Varga Károly állomásfőnök mosolyogva emlékezett e kijelentésekre a pályaudvar peronján. — Jöjjön csak — mondta, és a tavaszi napfényben vágányok között elindultunk a raktár felé. Kellemes meglepetés A raktár bejáratánál eszembe jutott, milyen kellemetlenül éreztem magam itt néhány évvel ezelőtt A vasutas ugyanis, akinek akkor a kezébe adtam azt a cédulát amelyen értesítettek, hogy árut kaptam Pestről, sehol sem találta meg a nevemre szóló küldeményt Több mint negyedórát jártunk- keltünk a hatalmas helyiségben. Megnéztünk minden áruhalmazt, ám a keresett holmira nem találtunk rá. Egyszer aztán a vasutas megállt egy mennyezetig érő fonottszék.ha- lom előtt, és azt mondta, alighanem itt lesz a maga fotelja. Álljon neki, és keresse meg. Szóthánytam a székeket, a fotelt mégsem találtam. Később került elő valahonnan az áru- rengetegbőL Most egy kissé meglepődtem. A raktárban, amelyben akkor lépni is alig lehetett a szétszórt holmitól, most példás rend uralkodott Az ablakok ragyogtak, a padló is tiszta Volt. Az ügyeletes raktárparancsnak jelentette a főnöknek, hogy minden rendben. — Tessék nézni — mondta az állomásfőnök —, és a falon levő számokra mutatott — Körzetesítettü'k az árutárolást és -szálítást. Ez azt jelenti, hogy az egy irányba küldendő árut egy helyre rakjuk le. A körzeteket számmal jelöltük meg Például az 1-es szám alatt tárolják az AGROKER, a fonoda, a Textilnagykereskedelmi Vállalat a RÖVIKÖT és a PIÉRT számára érkező küldeményeket Ennek a módszernek sok előnye van. Gyorsan megtalálható és felrakható az áru, nem sérülnek meg a küldemények, az eddiginél jobban Az áruforgalmi hivatalban Kézdi László osztályvezető elmondja, hogy az ötlet az állomásfőnöktől származik Elképzelését jónak találták, s igyekeztek megvalósítani. A falról levett és elém tett egy keretbe foglalt útmutatót. Ugyanazokat a számokat láttam rajta, amelyeket a raktár falán. Mellettük az utcák nevét olvashattam. Azután még egy másik keretbe foglalt útmutatót is elém tett. Ékről azt tudhattam meg hogy melyik állomásra mikor vesznek föl árut. — Megpróbáltunk az itt feladott áruk szállításába is bizonyos rendszert vinni — mondta. — Ügy gondoltuk, hogy ha meghatározzuk, melyik állomásra mikor veszünk fel csomagot, s ezt tudatjuk a vállalatokkal, irányvonatot indíthatunk. Ennek az az előnye, hogv a kocsikat az eddiginél jobban ki tudjuk használni. Elkerüljük a gyakori kirakást, s nem vagyunk kénytelenek napokig a raktárban tartani az árut. Decemberben még csak huszonnégy állomásra küldendő áru feladási idejét jelöltük meg Nemrég finomítottunk az eredeti szabályzaton. Ma már negyvennégy állomás szerepel a kimutatáson. Kiugró siker Most kaptam magyarázatot arra, miért sikerült a kaposvári vasútállomásnak 1965 első két hónapjában ötvennégyezer-ötszáz tonnával több árut elszállítani, mint a múlt év azonos időszakában, miért tudták Kaposváron az előirányzott 3 százalék helyett 18,6 százalékkal növelni a személy- és teherforgalmat létszámemelés nélkül. Ez a teljesítmény altkor is kiugró, ha figyelembe vesszük, hogy az 52 500 tonna áruból 28 000 tonna cukorrépa volt (az idén ugyanis egy kissé elhúzódott a répaszállítás). Kétségtelenül a munka jó megszervezésének, az új raktári technológiának köszönhető a siker. Mondják, hogy a raktári dolgozók maguk is elcsodálkoztak, amikor közölték velük az eredményt. Többen attól féltek eleinte, hogy az új teohn~‘1ósia következtében csökken a keresetük. Az ellenkezője történt: emelkedett a fizetésük. — Az új raktározási és szállítási módszer bevezetése használt a népgazdaságnak, a vasútnak, az embereknek — jegyezte meg Varga elvtárs. A kaposvári vasútállomáson végbement változásnak legfőbb tanulsága az, hogy nem szabad beletörődni a kellemetlen, rossz helyzetbe. Ésszerű intézkedésekkel meg lehet azt változtatni. Azokat, akik azt állították, hogy a pályaudvar elérkezett teljesítőképességének határára, hogy a rossz helyzet csak nagy beruházásokkal változtatható meg, lám, megcáfolta az idő. Szegedi Nándor Mindannyian dől gozzanak a kaposfőiek, nehogy ismét mérleghiánnyal zárják az évet A jó idő beköszöntővel megteremtődött az alkalom a mezei munkák kezdésére. Rengeteg a tennivaló Kaposfőn, de a tagság egy része passzív. Jobban meg kell fogni a dolog végét! -A gyalogmunkával van a baj« — mondja Kadarkúti Sándor agronómus. A százharminc gyalogmunkás közül ötvenen járnak rendszeresen dolgozni a közösbe. A többiek a háztáji szőlőkben és a kertekben tesznek-vesznek. Bezzeg zárszámadáskor az ilyenek hangoskodnak a legjobban. Ha most, a kezdéssel megkésnek, akkor a mulasztást már nem tudják pótolni. A tagok egy része szorgalmasan dolgozik. Ezekben a napokban minden erőt a trágya- hordásra összpontosítanak, kor. Huszonöt fogat és hét vontató 400 vagonnyit hordott ki eddig, de még bent van 70—80 vagonra való trágya. A szántást a hónap közepén megkezdték; készítik a talajt a borsó, a tavaszi árpa, a zab és a napraforgó alá. Megindultak a vetőgépek is, földbe került a borsó egy része. Az 1075 hold őszi vetés fejtrágyázása azonban elmaradt eddig. Ha a gyalogmunkások valamennyien dolgoznának, akkor már el is felej hették volna ezt a munkát. Ha most, a kezdet kezdetén összefognak a kaposfőiek, akkor elejét vehetik annak, hogy ismét 2 140 000 forint mérleghiányról kelljen beszámolni, mint a legutóbbi zárszámadásD. Z. FIT 4 Hivatás, szenvedély, szaktudomány Hozzászólás a Somogyi Néplap Önálló hivatás! című cikkéhez OOOOOOOOOOCOOOOOOOOCXXXXJOOOOOCXDDOOCOCOCOCOCOCOOOOOOOOrjOOnrrv' rw'OOGC 19 IRTA: HUNYADY JÓZSEF RAJZOLTA: FRIEDRICH GABOR Gyakorit népművelők »mámára örvendetes, hogy egyre több folyóiratban, napilapban lát napvilágot a népművelés elvi és gyakorlati problémáival foglalkozó cikk. Az országos vitákon túl most már megyénkben is kezd kibontakozni egy ilyen egészséges, az ügyet előbbre vivő eszmecsere, melynek nagyon helyesen helyet ad a megyei lap. A Somogyi Néplap említett cikke a népművelő munka egyik alapjával, a személyi föltételekkel, a népművelővel foglalkozik. Azt írja, hogy »... a népművelők felkészültsége, hivatástudata és hozzá, állása a népművelés kulcskér. déseK. Azt hiszem, ezzel tökéletesen egyet kell értenünk. Számtalan példát sorolhatnák ennek igazolására mindennapi gyakorlatunkból. Egyik községünk ugyanolyan adottságokkal — személyi és tárgyi föltételekkel — rendelkezik, mint a húsz kilométerrel távolabbi. Az elsőben mégsem jó a népművelési munka, hiszen egymás után maradnak el a tervben szereplő feladatok. A másikban pedig mindez, ha nem is minden nehézség nélkül, de megvalósul. Keressük az okát, bogozzuk a szálakat, s azok végül is a népműveléshez vezetnek. A napokban réaxt vettem a tiszteletdíjas népművelők, a községi művelődési- otthon-igazgatók és ügyveze. tők értekezletén. Az egyik igazgató beszámolója szinte átforrósítóttá a hangulatot, lelkesedése átszállt a többiekre is. Megszállottság, életerő, szenvedély és hozzáértés sugárzott beszédéből. Érződött rangos szakmánk, nemes hivatásunk szeretete. rideg volt, de dolgozott; nem sikerült az egyik művészeti csoport első összejövetele, de ez nem szegte a kedvét Az újabb próbálkozás meghozta gyümölcsét. Fáradhatatlan, nem csügged — igazi népművelő! Sajnos ez nem általános jelenség, és különösen nem jellemzi a fiatalabb nevelőket. Ez a baj. Pedig ha a népművelő nem érzi önálló hivatásnak ezt a megtisztelő, nemes feladatot, akkor nem is fordít gondot és időt arra, hogy tovább képezze magát. »Az új típusú népművelői munka igen felkészült, sokoldalúan művelt kádereket kíván. Ugyanakkor népművelőink mintegy feléről még ma Ufs elmondhatjuk, hogy magasabb szintű, gondos hatásmérésre épülő, sokoldalú tervezésre, a művelődési lehetőségek differenciált átgondolására, vezetésére, egy-egy népművelési egység művelődési anyagának, tartalmának hosz- szú távú megtervezésére, a felnőttek neveléséhez leginkább illő, szabadabb formák kikísérletezésére, a homogénebb nevelői hatást biztosító nagyobb fokú rétegmunkára és általában a magasabb szintű nevelői gondolkodásra nem képes« — írja az Alföld 1964. évi 6. számában dr. Durkó Mátyás Népművelő gondok című vitaindító tanulmányában. Per sasa ax, g»s ex inten (// ‘‘ t • hogy orsxá- k e ni jobb a népművelő káderhelyzet, mint megyénkben, egyáltalán nem vigasztaló, nem nyugtathat meg bennünket. Véleményem szerint tehát a Somogyi Néplap cikkírója jogosan kérdezi: »Központi kérdés-e számunkra a népművelési szakemberképzés?« A megoldás keresése fokozott igényt kő- vetel a népművelők képzése iránt. És ezt a munkát tervit szerűen, megfontoltan és igen J sürgősen meg kell kezdenünk. U Manapság, amikor szinte tel- üjesen megváltozott a népművelés tartalma, feladata, módszere, a szervezőképesség, a lelkesedés, a rutinmunka már nem elég. Egyetemen, felsőfo. kú tanítóképzőkben tanítják már a népművelést. Fényes elismerése ez annak a rangnak, amelyre ez a hivatás emelkedett. Persze sokan — sajnos még pedagógusok és a népművelést irányítók körében is — mosolyognak és legyintenek ezen mondván: »Ugyan, milyen blabla és könnyű szak lehet ez.« De ha megismerkednének a tematikával, megváltozna a véleményük. Csupán ízelítőül ragadok ki néhányat a sok tantárgy közül, mélyet e szakon oktatnak: népművelés-történet és -elmélet, szociológia és népművelés-lélektan, esztétika és filmművészet, zene- és színháztörténet, valamint a korunk természettudományos világképéhez tartozó tárgyak: matematika, fizika, kémia, mezőgazdasági és ipari ismeretek stb. Egyelőre azonban a népművelés szakon tanulók száma kevés, és még csak azt sem remélhetjük, hogy a tiszteletdíjasok, tehát a falusi népművelők majd ilyen szintű képzésben vesznek részt Éppen ezért ki kellene dolgozni — s ez elsősorban a Népművelési Intézet és a népművelési tanácsadók feladata — a megyei és járási általános továbbképzések tematikáját, melyben első helyen szerepelne a művelődéspolitikai képzés, a szociológiai megalapozottság, a felnőttlélektan és a népművelés-didaktika. A másik feladat, amit a Somogyi Néplap javasol: be kellene vezetni középiskoláinkban a népművelési politechnikát. Nem túlzók, ha azt állítom, hogy ettől a nevelők jó része is idegenkedne. Ezt okom van kijelenteni, mert sajnos még arra is van példa, hogy közép- iskolásoknak megtiltják a művelődési otthonok szakköreiben, művészeti csoportjaiban való részvételt. Ha a népművelő káderképzést ilyen módon megoldhatjuk, akkor aránylag rövid időn belül lényeges változás várható. Lapunk több példával bixonyítja a szakember- hiányt. Ha megüresedik egy- egy főhivatású állás, nehéz rá megfelelő embert kapni. Azt hiszem, ezen nem csodálkozhatunk. A népművelési munka társadalmi megbecsülése sajnos még csak óhaj! A gazdasági vezetők zöme tudomásul veszi, hogy népművelés is van, hogy művelődési tervet is kell készíteni, de vajmi keveset tesz azért, hogy a terv meg is valósuljon. Ezt mondják: azért van a művelődési vezető, az ő dolga! Csupán a gazdasági terveket látják, de ezek mögött nem veszik ész. re az embert, aki nélkül a terv csak terv marad. Megfe- ledkeznek arról, hogy a munka és a nevelés, a termelés és a népművelés elválaszthatatlan és egymásra utalt tényező. Hogy képzetlen munkásokkal nem lehet növelni a termelést, emelni a műszaki színvonalat »Tervgazdálkodás csak a tudatosság mind magasabb fokán lehetséges, és ennek a tudatosságnak a veze. tők szűkebb körén túl — a szocialista társadalomra jel. lemzően — a munkások között is meg kell lennie.« (Ma- róti Andor cikke az Alföld 1964. 9. számában.) De mindehhez szükséges az is, hogy a népművelőktől is megkapják a megfelelő támogatást, segítséget, hogy a népművelők is bebizonyítsák: munkájuk valóban hasznos a termelés számára. Hivatás, szenvedély, szaktudomány — ezt írtam hozzászólásom élére. Mindhárom tényezőre egyformán szükség van ahhoz, hogy valaki jó népművelő legyen. Céljaink elérése érdekében el kell követni mindent, hogy megbecsülést, társadalmi rangot szerezzünk a népművelésnek! Dorcsi Sándor Gazdag műsorral ünnepük meg Siófokon a felszabadulás 20. évfordulóját (Tudósítónktól.) Április 3-án este a Siófoki Községi Tanács nagytermében kerül sor az ünnepi nagygyűlésre, amelyre szovjet vendégeket is várnak. A nagygyűlés szónoka Bíró Gyula, a járási pártbizottság első titkára lesz. Ezután a siófoki műkedvelő művészeti csoportok legjobbjainak műsora következik. Szerepel a siófoki ktsz férfikara is Daday Kálmán vezényletével. Majd a siófoki gimnázium irodalmi színpadának tagjai József Attila, Radnóti Miklós, Heltai Jenő költeményeiből adnak elő. A műsort a dániai útja előtt álló siófoki Balaton Együttes zárja be legsikeresebb számainak bemutatásával. Április 4-én délelőtt 10 órakor megkoszorúzzák a siófoki szovjet hősi emlékművet. Az emlékműnél Kovács Istvánná, a járási pártbizottság titkára tart megemlékezést. Már csak 10 napig van lehetőség arra, hogy elkészült hízott sertését a SZERZŐDÉS MEGKÖTÉSÉVEL egyidejűleg — a 60 napos minimális tartási idő figyelmen kívül hagyásával — átadhassa az ÁUatforgalmi Vállalatnak. Az így leszerződött sertés után a vállalat takarmányt nem utalványoz, azonban az átvett sertésért a magas szerződéses áron felül 1,50 Ft/kg árkiegészítési díjat fizet. (4013) _____
