Somogyi Néplap, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-02 / 51. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Kedd, 1965. március 2. Százhatvanezer — háborús bűnnel gyanúsítható náci él az NSZK-ban A Pravda a bonni kormány „amnesztiaii-tervéről A Német Szövetségi Köz­társaság kormánya a náci bű­nösök teljes »feloldozására« készül. Ez a tény felháborítja az emberiség lelkiismeretét. A bonni vezető körök, gúnyt űz- y<í a fasizmus sok millió áldo­zatának emlékéből, az igazság- érzetből és a világ közvélemé­nyéből, megsértik a hitieriz- mus elleni harcban részt vett népek jóérzését. — A bonni politikusok — folytatódik a vezércikk — úgy látszik azt hitték, hogy a né­peknek rövid az emlékezőte­hetsége. De mélységesen té­vednek azok, akik bűnbocsána- tot akarnak hirdetni a hitleri hóhéroknak. A világ njpeit korántsem a bosszúvágy hajt- •ía — hangsúlyozza a Pravda. Közismert, hogy az NSZK-ban is számos becsületes ember el­lenezte a náci gyilkosok »íel- oldozását«. A nemzetközi köz­vélemény nagyra értékelte az NDK kormányának és népé­nek határozott fellépését a ná­ci bűnözőkkel szemben. A Né­met Demokratikus Köztársa­ságban, eltérően az NSZK-tói, egyszer s mindenkorra kiirtot­ták a fasizmus és a mililariz- mus gyökereit, valamennyi ná­ci bűnös megkapta megérde­melt büntetését. A bonni államban a hóhérok- roknaik csak egy részéi vonták felelősségre; az adatok szerint az NSZK-ban még mindig 100 000 olyan volt náci él, akik az emberiség ellen elkövetett bűntettekkel gyanúsíthatok. Az NSZK kormányának a háborús bűnösökkel szemben hirdetett bűnbocsánata és mi­litarista irányvonala egyazon lánc szeme — írja a Pravda. — A hitleri bűnözök bírósági ül­dözésének beszüntetése csak az agresszorokat ösztönözné, csak a bonni militaristákat lel­kesítené, akik nyíltan készül­nek a revansra, és egyre hall- hatóbban követelik a tömeg­pusztító fegyvereket a Bun­deswehr számára. (MTI) Tanzania visszautasít minden nyugatnémet segélyt Julius Ny er ere tanzániai köztársasági elnök magához kérette a nyugatnémet nagy­követet és közölte vele, hogy Tanzania nem tart igén.,. .etil- miféle nyugatnémet segélyre. Mint ismeretes, a múlt hé­ten Tanzania és az NDK meg­állapodott. hogy az NDK a köztársaság fővárosában fö- konzulátust létesít. Ezután Bonn bejelentette: megszünte­ti a Tanzániának nyújtott se­gélyt és hazahívja a segély­program keretében Tanzániá­ba küldött katonai .személyze­tet. A katonai segély leállítása után Nyerere elnök felszólí­totta a nyugatnémet kor­mányt. szüntessen be minden más, Tanzániának nyújtandó segélyt. (MTI) Von Hassel háborúskodó szónoklata Von Hassel militarista han- | borús konfliktus esetén alkal- gú brémai beszédében ismét mázzon atomfegyvereket. Han- surgette a NATO-t. hogy há- . .. , . __ ’ goztatta. hogy a NATO egyer­"" telműen döntse el. mikor kell A hadsereg ellenőrzése alatt atomfegyvereket alkalmazni. Von Hassel világosan értésre A madridi egyetem diákjai új, bátor kihívást intéztek a Franco-kormányhoz. Az orvosi kar előadótermében ötezer fő részvételével egyhangúlag megszavazták azt a határoza­tot. hogy kilépnek a spanyol egyetemi szindikátusból, amely a kormánynak aláren­delt hivatalos fasiszta szak- szervezet függvénye. A Szovjetunióban tartózko­dó magyar szakszervezeti kül­döttség, amely Brutyó János­nak, a SZOT főtitkárának ve­zetésével két napot Volgog- rádban töltött, hétfőn repülő­gépen Rr&ztovon keresztül Je­revánba utazott. Ben Bella algériai államfő négynapos vidéki kőrútján va­sárnap Saidába érkezett és politikai nagygyűlésen beszé­det mondott. A szocializmus zászlaját visszük — mondotta —, mert ez Algéria legmé­lyebb realitásából fakad és megtestesíti az eszmét, amelyért másfél millió algériai feláldozta magát. A román gazdasági küldött­ség Gheorghe Radoi gépipari miniszter vezetésével több he­tes svédországi, norvégiai és Parlamenti választások Argentínában adta, hogy az NSZK a feszült- finnországi látogatása után ség enyhítésére egyetlen lépést visszatért Bukarestbe. Dr. Arturo lllia argentin el­nök hosszas habozás után a hadsereget bízta meg a már­cius 14-i parlamenti választá­sok ellenőrzésével, és Ongania tábornokot, a hadsereg főpa­rancsnokát nevezte ki válasz­tási főmegbízottá. Az elnök eredetileg a rendőrséget akar­ta megbízni a választás ellen­őrzésével. e terve azonban az ellenzéki pártok ellenállásába ütközött. lószínű azonban, hogy a leg­nagyobb kerületekben nem in­dulhatnak önálló listával. A párt úgy döntött, hogy ez utóbbi kerületekben a pero- nista jelölteket támogatja. (MTI) sem tesz mindaddig, amíg meg nem szüntetik Németország »kettészakítottságát«, másszó­val, amíg a nyugatnémet ál­lam el nem nyeli az NDK-t. (MTI) A Kairóba érkezett francia gazdasági küldöttség megkezd­te tárgyalásait a Franciaország és az Egyesült Arab Köztársa­ság közötti gazdasági együtt­működés fejlesztéséről. Fegyveres felkelés Malawiban A miniszterelnök együttműködik a fajüldözőkkel A DPA tudósítója semleges politikai körök véleményére hivatkozva megállapítja, hogy lllia elnök és a népi radikális párthívei számára a hadsereg megbízása kudarcot jelentett. Az argentin elnök ugyanis ar­ra törekszik, hogy országában a hadsereg uralmával megerő­södjék a polgári hatalom. A DPA beszámol arról, hogy a péronistáknak mind a 23 vá­lasztókerületben sikerült biz­tosítaniuk részvételüket a vá­lasztáson. A kommunisták egyes kerületekben szintén biztosították részvételüket, va­Malawi miniszterelnöke, dr. Hastings Banda hétfőn rádió­beszédben jelentette be, hogy az ország »biztonsági erői« brit tisztek vezetésével fegy­veres fölkelést vertek le. Körülbelül két héttel ez­előtt a Nyassza-tó déli csücs­kén fekvő Fort Johnston vá­rosban és környékén már vol­tak fegyveres harcok a kor­mánycsapatok és a kormány- politikát ellenző tömegek kö­zött. így pillanatnyilag nem világos, miről beszélt a mala­wi miniszterelnök: új felke­lésröl-e, vagy pedig a Fort Johnston-i összecsapásokról. Banda azt mondotta, hogy a fölkelők Henry Chipembere volt művelődésügyi miniszter hívei voltak, s közülük 240-et letartóztattak, a többiek el­menekültek, közöttük Chipem­bere is. Tavaly szeptember 8-án vált ki a malawi kormányból a Hastings Bandával szembeke­rült Chipembere és hat mi­nisztertársa: részint Banda zárta ki őket, részint önként mondtak le, mert ellenezték a kormányfő kül- és belpolitiká­jának számos lépését. Első­sorban azt. hogy Hastings Banda nem volt hajlandó megszakítani Malawi diplo­máciai kapcsolatát a fajüldöző dél-afrikai és a gyarmattartó portugál kormánnyal, sőt ki­nyilvánította, hogy a fiatal afrikai országok akaratának ellenére szorosan együttműkö­dik velük. Fort Johnston az ellenzéki miniszterek közé tartozó Chimpembere szőkébb hazája. (MTI) Meghalt Schärf osztrák elnök Adolf Schärf osztrák elnök vasárnap este 75 esztendős ko­rában meghalt. Az osztrák elnök három hét­tel ezelőtt betegedett meg in­fluenzában és 11 napja kór­házba szállították. Néhány napja állapota válságosra for­dult, mert régebben szerzett májgyulladása kiújult. Az el­nök vasárnap reggel elvesztet­te öntudatát és az orvosok már nem tudtak segíteni rajta. Adolf Schärf 1890. április 20-án született Nikolsburgban. A hitlerista megszállás idején Schärf hosszabb időt töltött koncentrációs táborban. A há­ború után részt vett az osztrák parlamenti rendszer helyreál­lításában és a: Osztrák Szo­cialista Párt megszervezésé- sében. 1945 októberében kép­viselővé választották és ugyanebben az esztendőben alkc.ncellárrá nevezték ki. 1957. május 5-én, Theodor Körner halála után választot­ták meg az Osztrák Köztársa­ság elnökévé. Az osztrák alkotmány értel­bében az elhunyt Schärf funk­cióját az új elnök megválasz­tásáig Klaus kancellár veszi át. * * * Adolf Schärf holttestét hét­főn az elnöki palotában rava­talozták fel, mától pedig a parlament oszlopcsarnokában állítják fel a ravatalt, ahol a lakosság három napon át ve­het majd búcsút az elhunyt ál­lamférfiútól. A temetés pén­teken lesz. A parlamentben Klaus kancellár, a sírnál pe­dig Pittermann alikancellár, az Osztrák Szocialista Párt elnö­ke mond majd beszédet. A köztársasági elnöki vá­lasztásokat — bécsi lapjelen­tések szerint — előrelátható­lag május elején rendezik meg. A szocialista párt jelölt­jeként (1945 óta szocialista volt az osztrák köztársasági elnök) Jonas bécsi polgármes­tert említik. A néppárt részé­ről több jelölt jöhet számítás­ba. (MTI) Népszavazás Svájcban A nőknek nincs szavazati joguk Szombaton és vasárnap Svájc férfilakossága (a nőknek nincs szavazati joguk) népsza­vazáson döntött a kormány két törvényjavaslata fölött. Mindkét javaslat megkapta a szavazatok jelentős többségét. Az egyik törvény feljogosít­ja a kormányt, hogy korlátoz­za a külföldi töke beáramlás- sát és a svájci bankok által Iáutalt belföldi hiteleket. a másik megengedi, hogy a kor­mány korlátozza a nem fel­tétlenül szükséges épületek (benzinkutak, filmszínházak, fölösleges luxusvillák stb.) építését. Mindezekkel á rendeletek­kel a kormány meg akarja akadályozni a svájci frank vá­sárlóerejének csökkenését, az áremelkedést és a többi vál­ságjelenséget, amelyeket Svájcban »a gazdasági gépezet túlhevülésénék« neveznek. A Svájci Munkapárt elle­nezte a kormány javaslatait és saját gazdasági programjában azt ajánlja, hogy a kormány ellenőrizze az árképzést, a pro­fitokat, reformálja meg az adórendszert, államosítsa a nagybankokat és a monopóliu­mokat, csökkentse a rendkívül magas katonai kiadásokat. Indonéziában bezárták az ENSZ irodáit Mint az Antara hírügynök­ség jelenti, az ENSZ djakartai irodái szombaton hivatalosan is bezárták, véget vetvén ezzel csaknem 15 éves tevékenysé­güknek. A djakartai Kebun Sirih utcán bevonták a világ­szervezet zászlaját, s ezzel az ENSZ minden, országszerte föllelhető vagyontárgya és föl­szerelése os indonéz népre szállt. A vagyontárgyak hiva­talos átadására hétfőn került sor. Az Indonéziában működő ENSZ-szakértők legtöbbje már előzőleg elutazott. Abdul Rahman malaysiai miniszterelnök hétfőn bejelen­tette a parlamentben, hogy mindaddig felfüggeszti a köz­ségtanácsi választásokat, amíg fennáll Malaysia és Indonézia viszálya. A jelenleg szolgála­tot teljesítő tisztviselők addig maradnak hivatalukban, amíg a kormány másként nem in­tézkedik. A djakartai amerikai nagy­követ háza előtt Amerika-elle- nes diáktüntetés zajlott le va­sárnap. (MTI) Húsz éve történt A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ VÉCÉNEK TÖRTÉNETE 1944—15-ben összesen hét táviratváltás történt Keitel, Eisenhower és Montgomery között. Churchill és Montgome­ry hajlandóak voltak száz napra szabad utat engedni a németeknek keleten, de ezt föl­tételhez kötötték: a szövetsé­ges csapatok motorizált egysé­gekkel egy — még meghatáro­zandó — »biztonsági útvona­lon«, harc nélkül beszivárog­nak Németországba. Keitel azt javasolta, hogy az angol—ame­rikai csapatok állítsák meg előretörésüket, hogy a Wehr­macht még »megsemmisítő csa­pást« mérhessen a Vörös Had­seregre a Visztula és az Odera között. Javaslatában azt aján­lotta, hogy a nyugati szövetsé­gesek azonnal fölvehetnék is­mét a harci tevékenységet, ha a keleti hadjárat egy megha­tározott időpontig nem fejező­dik be győzelmesen. Javaslata még a következőt is tartalmaz­ta: a német kormány hozzájá­rulásával »Lengyelországban visszaállítják az 1939 előtti régi rendet«. És mindezt annak elle­nére, hogy a fasiszták ebben az időben már régen nem vol­tak egész Lengyelország urai, és 1945. január 1-ig hatmillió lengyelt gyilkoltak meg! Ei­senhower visszautasította a ja­vaslatot. A szovjet kormány­nak tudomására jutottak a tit­kos tárgyalások és erélyes til­takozást jelentett be. A német hadseregfőparancsnokság és a nyugati szövetséges főhadiszál­lás közötti rádióösszeköttetést megszakították. A Szovjetunió nyugati szö­vetségesei azonban kellemet­len kutyaszorítóban voltak. Az Ardennekben végrehajtott tá­madás 1945 elején gyakorlati­lag teljesen összeomlott. A nyugati fronton tehát kényes helyzet állott elő. Az ameri­kaiak támadása Strasbourg mellett eredménytelen maradt, Hitler 100 kilométer szélessé­gű szakaszra összpontosította 25 legjobb hadosztályát. Az amerikaiak és az ango­lok főhadiszállásain izgatott jelenetek zajlottak le. Senki sem akarta vállalni a felelős­ségét a vereségekért, és senki sem tudta, hogy az adott pil­lanatban mit kell tenni. Ebben a helyzetben határozta el ma­gát Churchill angol miniszter- elnök egv szigorúan titkos táv­irat megfogalmazására. 1945. ianuár 6-án a következőket ír­ta a Vörös Hadsereg főpa­rancsnokának: e »Nyugaton rendkívül súlyos harcra kerülhet sor, ha az időn­kénti kezdeményezési hiány mel­lett egy széles frontot kellene védelmezni. Nagyon hálás lennék önöknek, ha megmondhatnák, hogy január folyamán számítha­tunk-e nagyobb támadásra a Visztula-fronton, vagy más he­lyen.-« Sztálin egy napra rá így vá­laszolt: »... Tekintettel szövetségeseink helyzetére a nyugati frontén, a csapatok főparancsnokságának főhadiszállása elhatározta, hogy az előkészületeket gyorsabb ütemben fejezi be, és tekintet nélkül az időjárásra, nagyszabá­sú támadást indít a németek el­len az egész középső front terü­letén, nem később, mint a hó­nap második felében . ..« ... Keleten kellemetlen csend honol a lövészárkok felett. Szinte bénítóan hat a német katonákra. Az ágyúk némák, s csak néha dördül el egy-egy puska. Másodpercekre világitó rakéták borítják fénybe a csil- lagtalan éjszakai égboltot. A földeken hó. A feltűnő csend nemcsak az állásokban levő katonák idegeit borzolja, ha­nem az ezredek. a hadosztályok és a hadseregtörzsek stratégáit is a legnagyobb nyugtalanság­gal tölti el. »Mit tervez az orosz?« Mi nd­untalan ezt kérdezgetik. Föl­derítő csapatokat küldenek ki, hagy foglyokat ejtsenek. Tőlük remélnek közelebbit megtud­ni arról, hogy a Vörös Hadse­reg hol tervez újabb támadást. A hadseregfőparancsnokság azonban továbbra is bizonyta­lanságban marad. Egészen január 12-én éjsza­káig, amiker a vihar kitör. Elő­ször a Baranov-hídfőnéi a Visztulánál, azután 500 kilo­méter szélességben, végül pe­dig az egész frontvonalon, amely ezekben a napokban a Keleti-tengertől a Kárpátokig terjed. Az ágyúk és gránátve- tők tízezrei okádják üvöltve, fütyülve és sisteregve a tüzet a fasiszta állásokra. A föld re­meg. A tűz órákig tart, és a katonák a lövészárkokban szinte már nem is emberek. Szorosan a földhöz tapadva reménykednek abban, hogy a sors irgalmas lesz hozzájuk. Repülőgépektől és páncélo­soktól támogatva 150 szovjet hadosztály indul támadásra. Lépésről lépésre, kilométerről kilométerre nyomulnak előre. A. német katonák, akik életü­ket menteni akarják, eldobják fegyverüket és megadják ma­gukat. Százezrek menekülnek. Hajnali 2 óra 15-től már nem némák a távírók a Führer fő­hadiszállásán. Egvre-másra ér­keznek a riasztó hírek a keleti hadszíntérről. Az álmában föl­vert Keitel izgatottan ad pa­rancsot telefonon a kitartásra. Hitlert azonban nem meri érte­síteni. A Führer, mint mindig, nap­pallá teszi az eHzakM. Három szobával arrébb papírok fölé görnyedve ül és parancsokat, előléptetési kéréseket, halálos ítéleteket ír alá. A keleten tör­téntekről még nincs sejtelme. Csak öt órával később tájékoz­tatja őt óvatosan Bormann. Első reakcióként dühroham­mal egybekötött sokkot kap. Néhány injekcióval ismét talp­raállítják. Parancsot ad: »El­érkezett a próba órája. Minden állást tartani kell, alá vissza­vonul, agyon kell lőni. Meg­ingathatatlan akaratom a győ­zelem«. Ezután Berlinbe kül­di sofőrjét, Kempkát. A Füh­rer a következő napokban vissza akar térni Berlinbe és Kempkának kell őt a pályaud­varról elvinni a golyóbiztos Mercedes-szel. Hitler még valakit útnak in­dít: Naumann államtitkárt Göbbels minisztériumából, az­zal a megbízással, hogy »derít­se föl« a lakosság hangulatát a lengyel városokban. Első és utolsó állomáshelye Poznan. Január 12-én este a következő­ket mondja: »A keleti front .semmilyen körülmények kö­zött sem omlik össze. Űi had­seregek és új fegyverek bizto­sítják a német győzelmet!« Konyev marsall csapatai ugyanebben az órában átlépik a Visztulát és miközben még a beszéd tart. már szárnyra kél a hír, a szovjet páncélosok élei elérték Poznan külvárosát. Hitler különvonata január 16-án, pontosan régiéi 6 óra­kor fut be Berlin—Grünewald állomásra. Kempka sofőr igyekszik kocsijával a bombá­zásoktól méi aránvlaa sértet­len utcákon haladni A Führer idegeit kímélni kell. Kempka tudja, liogy Hitleren mindig páni félelem lesz úrrá, ha romokat, hullákat és vért lát. Hitler a birodalmi kancellária alatt IC méter mélyen levő vezéri bunkerben tűnik eh amit Göbbels »a hősök bunke­rének« nevez. 24 órával később felszabadul Varsó. A felszabadítók ezen az estén, 1945. január 15-én olyan városba érkeznek, ahol az élet parányi lehelete sem látszik. Romhalmaz romhal­maz mellett, mindenütt hullák, elesettek, meggyilkoltak, kö­zöttük aggok és gyermekek. Az SS-bandíták kivonulásuk előtt vérezönt hagytak hátra. Lassan előkerülnek, akik túlél­ték a borzalmakat. A szovjet előretörés feltar­tóztathatatlan. A fronton se­hol sincs csend, minden moz­gásban van. A lengyel váro­sok egymás után szabadulnak fel. Hitler »keleti védőfala« kártyavárként omlik össze. Nem sokkal később, egész Lengyelország szabad. A háború német területre terjed át. A Vörös Hadsereg 11 nap alatt nyomult előre a Visztulától az Oderáig. A birodalmi kancellária alatt rejtőző tömeggvilkoeok és az OKW zosseni főhadiszállásán tartózkodók tudják, hogy a torkukon van a kés. Következik: 1945 TELE BER­LINBEN.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents