Somogyi Néplap, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-02 / 51. szám

Kedd, 1965, március 2. 3 SOMOGYI NÉPI.A ** Húsz éve becsülettel A hat ember sem tudta, miért hívták őket. Találgatá­suknak egy ismeretlen férfi vetett véget. A bemutatkozás után tömören ismertette az összehívás célját: — Budapestről jöttem, a szakszervezet küldött. Somogy­bán is megalakítjuk a Közal­kalmazottak Szakszervezetét. Szeretnénk, ha önök tisztséget vállalnának, és a területi bi­zottságban dolgoznának. 1945 tavaszán történt ez. Az első feladat Az egyik meghívott dr. Bor­sos Dezső, a Somogy megyei Bíróság Polgári Föllebbezési Tanácsának bírája volt. Alel- nöke lett a területi bizottság­nak. — A célt ismertük ugyan, de konkrét feladatot nem kaptunk — emlékezik vissza. — Ma­gunk határoztuk meg, hogy mit teszünk, mit kell tennünk: beszervezni a szakszervezetbe a közalkalmazottakat és kép­viselni érdekeiket. Nehéz kö­rülmények között láttunk munkához. A területi bizottság tagjai felosztották egymás között a megyét Dr. Borsos Marcaliba, Nagyatádra, Fonyódra utazott hetenként néha kétszer is. Egy- egy alkalommal tizenöt-húsz közalikabnaaottal erősítette a szakszervezetei. A Megyei Bí­róságon ő alakította meg a szakszervezetet — Mi volt akkor a legfon­tosabb érdekvédelmi feladat? — Arra törekedtünk, hogy az igazság érvényesüljön az igazoló bizottsági eljárásoknál. Kenyeret lisztet, zsírt, olajat meg cipőtalpat szereztünk, s osztottunk ki a közalkalmazot­taknak. Zenekari tag, előadó, f amire még idő jaí — Nem volt szokatlan, hogy diplomás ember létére szak- szervezeti feladattal, társadal­mi munkával bízták meg? Elmosolyodik: — Mezőtúri diákkoromban már végeztem ilyet, de akkor még nem ismertem a szó je­lentőségét. A városkában meg­jelenő kis lapba cikkeket ír­tam, betördeltem az újságot, majd korrigáltam — díjtala­nul. Amikor 1928-ban Kaposvár­ra jött, néhányadmagával szimfonikus zenekart alakított. Szerelmese a szépnek, így a zenének is. Ez az együttes volt a mai Közalkalmazottak Szim­fonikus Zenekarának őse. A bíróságon évekig szak- szervezeti titkár volt, ma is tagja az szb-nek. Tagja a köz- alkalmazottak megyei választ­mányának, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának is. Tevé­keny szerepet vállalt a társa­dalmi bíróságok létrehozásá­ban, munkamódszerük kiala­kításában. A Hazafias Nép­front kaposvári bizottságának is aktivistája. ,Örömmel tölt el, ka segíthetek...” A Megyei Bíróság dolgozó1 tudják, hogy dr. F| rsos Dezső ajtaján bármikor kopoghat­nak. Mindig segít, ahol csak tud. — Örömmel tölt el, ha se­gíthetek — mondja. Nemegyszer szemére vetet­ték régi fölöttesei — mert nem értették, nem becsülték a szakszervezeti tevékenységet —, hogy sok idejét leköti a társadalmi munka. — Ma már másként van. A Megyei Bíróság vezetői becsü­lik a szakszervezetet és a tár. sadalmi munkásokat. Előlépte­tés, fizetésmegállapítás, juta­lomosztás előtt mindig meg­kérdezik a szakszervezeti bi­zottság véleményét. De segítséget kérnek akkor is, ha erősíteni kell a munka- fegyelmet, s ő is szól, ha javí­tani kell az igazságügyi dol­gozók munkakörülményeit. Elsorolni mindazt, amit húsz esztendő alatt dr. Borsos De­zső a Közalkalmazottak Szak- szervezetének erősítéséért vég­zett, nem lehet. Külsőre töré­keny, gyenge fizikumú ember. Fiatalos lendülete, erős akara­ta azonban rácáfol hatvan esz­tendejére. Amikor azt kérde­zem, vajon nem bánta-e meg, hogy ilyen hosszú időt áldo­zott a szakszervezeti munkára, így válaszol: — Nen.. Szívesen végeztem, és végzem, amíg erőmből te­lik... Szeretem a munkát, az embereket, és örömmel dolgo­zom értük... Őszinték a szavak. Egy olyan ember vallomása ez, aki húsz év becsületes munkájával iga­zolja, hogy amit mond, igaz.. Szalai László ígykori Ifiúmunkássk la á taja Kaposváron (Tudósítónktól.) Szombaton este egykori ifjú­munkások találkozójánál: szín­helye volt Kaposváron a Fegy­veres Erők Klubja. Az ország távoli tájairól is megjöttek a volt ifik: a kaposvári Munkás­otthon régi törzsgárdájának tagjai. Az összejövetelen kép- vseltette magát a városi párt­bizottság és a megyei KISZ- bizottság is. A közös vacsora után Muráth József bejelentette, hogy a vá­rosi tanács emléktáblával je­löli meg a Munkásotthont azok tiszteletére, akik balolda­li magatartásuk miatt életü­ket vesztették a Horthy-fasiz- mus idején. Beszéde után a Kaposvári Munkáskórus műsora követke­zett Klausz Róbert vezényle­tével. .Lakásom legszebb dísze lesz — Mennyi időt fordított tár­sadalmi munkára a húsz év alatt? — Nem számoltam. Csak az érdekelt, hogy amit vállal­tam, becsülettel elvégezzem — feleli. Beszélgetésünket Pusztai Fe­renc, a Közalkalmazottak Szakszervezete megyei bizott­ságának titkára szakítja fél­be. Díszes könyvet nyújt át dr. Borsos Dezsőnek jutalmul, s megköszöni múlt évi lelkiis­meretes munkáját — Köszönöm... A többivel, a kis szobrokkal, vázákkal együtt ez is lakásom legszebb dísze lesz — mondja mégha tottan. Foglalkozása HATÁRÁLLATORVOS Képtelen a gyékényes! vas­útállomás környéke. A buda­pesti gyors utasaira várakozók behúzódtak az épületbe. Két korszalagos vasutas söpröget a vágányok között Beszalad a vonat. A leszállók között van dr. Üjpál Kálmán állatorvos. Nagykanizsáról jön. Foglalko zása határállatorvos. Munka közben szerettem volna látni, de a nemrégiben érkezett ju­goszláv tehervonat rakomá­nyának megvizsgálása nem hozzá tartozik. Azt javaslom, menjünk be az irodájába, hogy beszélgethessünk foglal­kozásáról. Nevet. — Nincsen irodám, csali »al­bérletem«, itt, a vámépületben. A meglehetősen zsúfolt szo­bában egy asztalsarak és egy szék az állatorvos »hivatala«. Nem albérletnek, inkább tö­megszállásnak nevezném, hisz többen dolgoznak együtt. Űjpál doktor vaskos könyve­ket vesz elő, ötöt-hatot teleír egy évben. Mert az ő foglalko­zása nagyon sok adminisztrá­cióval jár. — Általában idős állatorvo­sok látják el a határállomáso­kon ezt a munkát, mivel ko­ruknál fogva gyakorlati felada­tok elvégzésére már nem al­kalmasak — mondja — Én 1962-ig körállatorvos voltam; Gyékényes, Zákány és Őrtilos volt a körzetem. A téli moto­rozások azonban annyira tönk­retették ízületeimet, hogy át kellett vennem ezt a beosztást. De azért nem unalmas ez sem... — Mi a határállatorvos fel­adata? — Elsősorban az állandó készenlét. Gyakran érkezik éj­jel szállítmány. A szabadság- időt és a hivatalos utat kivé­ve nemigen távozhatok el a községből. Munkánkat a Nem- zetlközd Állategészségügyi Szer­vezet szabályzata irányítja. Ellenőrizni kell az országba be- és onnan kiszállított állatokat, az állati nyers termékeket és az állatok betegségeinek el­hurcolására alkalmas tárgya­kat. Megnézem a beérkezett állatok járlatleveleit, a zára­dékoló egészségügyi igazoláso­kat, amelyeket a berakó állat­orvos készített. Megvizsgálom az állatokat. Sajnos, egyeden­ként nem nézhetem meg őket, mert a vagonokban kicsi á hely, kivezető karám pedig nincs az állomáson. Ezért csak szúrópróbaszerűen tudok meg­vizsgálni egy-egy állatot. Ez­után beírok mindent a napló­ba, s elkészítem a záradékot Fellapozzuk a naplókat, meg nézem, mi minden utazott át a határon Üjpál doktor ellenőr­zésével. Élő hal, szárított nyúl- bőr, juh, sajt, nyers vágott bi­kabőr, nyers dísztoll, sertéssör- te, marhavakbél, nyers görény­bőr, s ki tudná még felsorolni, hogy mi. Küldőként és úticél­ként a világ csaknem minden tája szerepel New Yorktól Stockholmig, Indiától Jeruzsá­JRTA:HUNYADY JÓZSEF RAJZOLTA: FRIEDRICH GABOR OOOOOOO OOOOOOOOC)OCOCOOOOOOC)OOOOC>CX>ŐOCOOCOOOOOCGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCtermg­— A halakat is megvizsgál­ja? — Igen. Főként a hasvízkört kutatom, ezt a betegséget hi­vatalból is jelenteni kell. — Mi volt eddig a legérde­kesebb esete az »utazó« álla­tokkal? — Csaik azt tudom elmonda ni, hogy mi lett volna, mert éppen szabadságon voltaim, amikor átmentek Gyékényesen a kígyók és a rákok a berlini állatkertbe. Nagyon szerettem volna látod őket Ritkán vadál­latok is mennek át főként cir­kuszokkal vagy állatkertek­nek. A múltkoriban az Euró­pa Prága Cirkusz medvéit, lo­vait, majmait, oroszlánjait lát­tam. — Veszélyes ez a foglalko zas, ha vadállatokkal is kell bánni.;. — Az volna, ha bemerészked­nék a ketrecekbe. De hát nem vagyok éJlatszelídítő... A gondozókat vetem »keresztkér­dések« alá, hisz tüzetesebb vizsgálatra, például hőmérő- zésre nem vállalkozhatok. — Vam-e lehetőség a beteg állat gyógykezelésére? 0 — Hogyne! Egy nemzetközi ^megállapodás engedélyezd ezt, az elsősegélynyújtáshoz van ^fölszerelésem és anyagom. 0 A kísérőlevelekről jól isme- jrik egymást az egyes országok ^határállaitrvosai. Üjpál doktor >legtöbbs-zör jugoszláv kollegá­jának, dr. Raseta Bogdánnak .lírásával találkozik. S talán ^személyesen is megismerked- Qhetnek egyszer, mert szó van Cárról, hogy közös határállomást o’étesíbenek Gyékényesen. 8 Strubl Márt* Szakismeretek erk&Besi kopása AZ UTÓBBI NÉHÁNY ESZTENDŐBEN megötszöröző­dött a Műszaki Könyvkiadó gondozásában megjelent mü­vek száma. Ez a növekedés nemcsak a kiadó jó munkájá­nak fokmérője, hanem egyúttal tükrözi a műszaki tudományok rohamléptű fejlődését is. Ami elég volt tegnap, az ma már kevés. Ami nemrég a legmo­dernebb megoldásnak számí­tott, az napjainkban csak egy a sok technológia közül. A tu­domány előrehaladása oly gyors, hogy ha például egy mérnök diplomájának meg­szerzése után nem »lapoz bele« sűrűn a legújabb szakköny­vekbe, tíz-tizenöt év múlva az egyetemein tanultaiknak alig veheti hasznát. Ennek fölisme­rése vezetett oda, hogy ma világszerte szervezetten fog­lalkoznak a mérnökök tovább­képzésével. Egy külföldi egyetem repre­zentatív fölmérésében a kö­vetkezőket állapította meg: Azok, aki tíz évvel ezelőtt vé­gezték el az egyetemet — jól­lehet üzemi gyakorlatuk na­gyobb —, elméleti tudás tekin­tetében nem vehetik föl a ver­senyt az új diplomásokkal, ha­csak idejük tíz százalékát nem fordítják olyan anyagok tanul­mányozására, amelyek egyete­mi éveik alatt még nem szere­peltek az oktatás tananyagá­ban. Ám ez is csak abban az esetben elegendő, ha az eredeti anyagból mit sem felejtettek. Tételezzük fel, hogy az időköz­ben nem gyakorolt ismeret- anyag tíz százalékát is elvesz­tették. Ez meglehetősen opti­mista számítás, és íme, az előb­bi sziám máris a duplájára bővült. Egy mérnök, aki az él­vonalban akar maradni, idejé­nek körülbelül húsz százalékát fordíthatja tanulásra, tehát ar­ra, hogy szakmai ismereteinek értéke ne csökkenjen. HATVÄNYOZODIK a gond a vállalatok és egyes iparágak vezetésében dolgozóknál. Ne­kik nemcsak saját érdekükben kell gyarapitaniuk ismeretei­ket, hanem azért is, hogy min­denkor megérthessék fiatalabb kollégáik elgondolásait. Nehe­zen tudja kidolgozni területé­nek perspektíváit egy műszaki fejlesztési osztályvezető, ha be­osztottjainak kérdései, elképze­lései zavarba ejthetik csupán azért, mert olyan újabb kuta­tási eredményekkel kapcsola­tosak, amelyek még nem is lé­tezték, amikor a tanulmányait befejezte. A szakmai ismeretek erköl­csi kopása más területe;! is je­lentkezik. Sok régi, kiváló szakemberünk olyan gyártási eljárások és folyamatok irá­nyítására specializálódott, amelyeket ma már korszerűb­bekkel kell helyettesíteni. Ha nem kísérték figyelemmel iparáguk, szakmájuk fejlődé­sét, képtelenéi: megfelelni a megváltozott követelmények­nek. Az orvosság ez ellen a szervezett, tudományosan elő­készített, állandó továbbkép­zés lehet. A LEHETŐSÉG országunk­ban nagyjából adott. Az egye­temek szakmérnöki tovább­képzői, a tudományos egyesü­letek tagozatai módot adnak a továbbtanulásra mindazoknak, akik fejleszteni akarják szak­mai ismereteiket. Több száz mérnök tanul napjainkban a Közgazdasági Egyetemen, hogy műszaki tudományuk mellé _a .gazdasági vezetés tudományá­ban is jártasságot szerezzenek. A bentlakásos tanfolyamok, a Mérnök Továbbképző Intézet mind-mind ezt a célt szolgálja, hogy mérnökeink zavartalanul bővíthessék tudásukat. Ennek ellenére az eredmények arány­talanul kisebbek a lehetősé­geknél. A kohó- és gépiparban dol­gozó mérnököknek mindössze 15—20 százaléka vesz részt rendszeres oktatásban. Más tárcák területén sem kedve­zőbb a helyzet. A nagy több­ség inkább alkalomszerűen ta­nul tovább. Téves az az elkép­zelés, hogy »ad hoc« jellegű, egy-két hetes tanfolyamokkal meg lehet oldani ezt a problé­mát. A tematikában rendkívül tömör, különleges tanfolyamok áttekintést adhatnak ugyan egy-egy tudományág legújabb vívmányairól, kisegítő szerepü­ket méltányolni kell, de a mélyreható, elemző, alapos feltáró munkát csupán előse­gíthetik. A tanfolyam eredmé­nyességéhez nélkülözhetetlenül szükséges, hogy időtartama alatt a részvevők minden per­cüket a tanulásnál: szentelhes­sék. A tanfolyam hallgatóinak ugyanis nemcsak az előadáso­kat kell látogatniuk, hanem la­boratóriumi munka és több ön­álló tanulás is vár rájuk. Ez a jövő útja. És addig? A GYÄRAK TEHETNEK LEGTÖBBET az ügy érdeké­ben. Valamennyi vállalatnak — ismerve távlati fejlesztési tervét — célszerű lenne okta­tási programot kidolgozni. Eb­ben — a fejlesztés irányának megfelelően — valamennyi szakembernek meg kell jelölni, melyik részfeladattal ismer­kedjék meg közelebbről, és azt is, melyik problémakörben tegyen szert alapos jártasságra. Amíg központilag nem oldható meg minden »apróbb profilú« szakág mérnökeinek tovább­képzése, addig az üzemeknek kell magukra vállalniuk ezt a feladatot. A tapasztalatok mu­tatják: ez a néha anyagi rá­fordítással! is járó gondosko­dás később kamatostul vissza- térüL r. p. Tovább bővül a gazdaságok gépparkja Megyénk mezőgazdasági nagyüzemeiben és a gépállomá­sokon az idén is tovább növek­szik a korszerű munkaeszkö­zök száma. Erről kértünk tá­jékoztatót Szabó Györgytől, az AGEOKER osztályvezetőjé­től. A már ismert gumikerekű traktorokon kívül — UE—28- as, Szuper Zetor és MTZ — néhány új erőgépfajtával is találkozhatunk az idén. Noha az előbb említett három típus a »sláger« — csaknem három­száz darab érkezik belőlük —, bizonyosan sikere lesz a negy­ven darab RS—09-es, huszon­öt lóerős eszközhordozónak is. Valamennyit közös gazdasá­gok kapják. Ennek a gépnek a »testvére« az RS—56-os trak­tor, amely szőlő és gyümöl­csös művelésére alkalmas. Négy darab kerül a megyébe az idén, valamennyi az első negyedévben érkezik meg, s az állami gazdaságok használ­ják majd őket. Az újszerű D4 —K/B traktorból huszonnyol­cat kapunk, ezekkel főként a gépállomásokon dolgoznak. Már meghozták a telephelyre a lánctalpas gépeket, ezek az ál­lami gazdaságok talaj munkái­ban vesznek részt. A már ismert eszközhordozó tartktorhoz tíz darab korszerű rakodóberendezés érkezik, ez­zel ez a gép szinte mindentu­dóvá válik: rakodhatnak vele istállótrágyát, szénát, burgo­nyát, cukorrépát, kukoricát és más terményt is. Az állami gazdaságok központilag biz­tosított készletből tizenhét mondern burgonyakombájnt kapnak. Nem tudták kielégí­teni eddig a termelőszövetke­zetek igényeit forgóvillás bur­gonyaszedővel (verbecesel), most ötven darabot kapnak. A hideg levegős szénaszárító be­rendezéssel rendelkező gazda­ságok különösen nagy hasznát vehetik a szénabetakarításnál használatos rendfelrakóknak. Javulás várható a billenőplar tós pótkocsik balesetveszélyé­nek elhárításában is. Hétszáz darab kocsirögzítő berendezést vár ebben az évben az AGRO KER. Hiánycikk volt a korábbi években a kis kapacitású da­ráló, amelynek a háztáji gaz­daságokban van nagy jelentő­sége. Tavaly például mindösz- sze száztizet kaptak. Ebben az évben 850 darabra számíta­nak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents