Somogyi Néplap, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-16 / 39. szám
SOMOGYI NEPLAI 2 Kedd, 1965. február 16, Bonn ultimátuma Kairéiíox Bonn ,rendkívüli megbízottja1 Ammanban Alexander Boeker követsé- gi tanácsos, a bonni külügyminisztérium politikai osztályának helyettes vezetője vasárnap este Ammanba érkezett. A Német Szövetségi Köztársaság »rendkívüli megbízottja« — nyugati hírszolgálati irodák értesülése szerint — szeretné rábeszélni Húszáéin jordániai királyt, vesse latba befolyását Nasszer elnöknél és próbálja rábeszélni Walter Ulbricht tervezett kairói látogatásának lemondására, vagy legalább elhalasztására. Erhard kancellár hétfőn délelőtt Schröder külügyminiszterrel, , Barzellel, a CDU parlamenti frakciójának elnökével és a külügyminisztérium vezető tisztviselőivel tanácskozott. A tanácskozás után Von Hase államtitkár bejelentette: ha Walter Ulbricht Icairói látogatására sor lferül, akkor az NSZK azon- mal beszüntet mindennemű gazdasági segélynyújtást. Ezenkívül Bonn felül fogja vizsgálni a két ország közötti politikai kapcsolatok kérdését is. Az a tény. hogy Bonn az eddigi, inkább csak burkolt fenyegetőzések helyett most ultimátumszerű kihívást intéz az EAK-hoz, politikai körök megítélése szerint azt jelenti: a kormány immár feladta azt a reményt, hogy megakadályozhatja Walter Ulbricht kairól látogatását. Ven Hase továbbá az izra- Qii—nyugatnémet szólva kijelentette: Erhard kancellár levelet küldött Es- kol izraeli miniszterelnöknek, s abban hangsúlyozza, hogy i fegyverszállítások beszüntetése kérdésében Bonn mindkét fél számára elfogadható megegyezésre törekszik, s fenn akarja tartani a jóviszonyt Izraellel. * * * Eskol izraeli miniszterelnök hétfőn a parlament politikai vitáját megnyitó beszédében hangsúlyozta: Izrael nem veheti tudomásul, hogy valamely kormánynak joga legyen felfüggeszteni vagy csökkenteni az Izraelnek nyújtott katonai támogatást az arabok tiltakozása Szavjeí—kareai közös közleaiínyí adtak ki (Folytatás az 1. oldalról.) indokínai agresszív háború ki- terjesztésére törekszenek azzal, hogy dél-koreai és tajvani csapatokat, továbbá a SEATO és az ANZUS katonai tömbökhöz tartozó egyes országok alakulatait bevonják ebbe a há. borúba. Mindkét fél teljes támogatásáról biztosítja Ázsia,’ Afrika és Latin-Amerika népeit, valamint a tőkés országok munkásosztályának és dolgozóinak forradalmi mozgalmát. A felek helyeslik Szufanu- vong herceg laoszi miniszterelnök-helyettes javaslatát Laoszról tárgyaló nemzetközi értekezlet összehívására, támogatják Norodom Szlhanuk kambodzsai államfő indítványát, hogy hívjanak össze nemzetközi értekezletet Kambodzsa semlegességének és területi integritásának biztosítására. Ismételten szilárd támogatásukról biztosítják a kínai nép igazságos harcát Tayvan felszabadításáért, az indonéz népnek az amerikai—angol neokolonialista tervek ellen folytatott küzdelmét. A nyilatkozat szolidaritást nyilvánít az amerikai nukleáris támaszpontok létesítésének terve ellen küzdő japán néppel, a kongói hazafiak szabadságharcával, a testvéri Kuba küzdelmével, a Német Demokratikus Köztársaságnak a két német állam fegyverkezése — különösen nukleáris fegyverkezése — ellen folytatott politikájával. A szovjet és a koreai kormány síkraszáll a második világháború európai maradványainak felszámolásáért, és egységesen harcol a NATO nukleáris haderőinek megteremtése, a nyugatnémet akna- zár-terv ellen. Mindkét fél elítéli az amerikai imperialistáknak azt a tériét, hogy létrehozzák az »Északkelet-Ázsia katonai szövetségének« agresz- szív tömbjét. A Szovetunió és a KNDK ismét teljes támogatásáról biztosítja a Kínai Nép- köztársaság kormányának javaslatát, hogy hívják össze a világ összes államainak csúcs- értekezletét a nukleáris fegyverek teljes megtiltására és megsemmisítésére, első lépésként pedig e fegyver alkalmazásának megtiltására. A nyilatkozat befejező része így hangzik: Mindkét fél egyöntetűen vallja, hogy a népeknek az imperializmus, a kolonializmus ellen, a békéért, a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott harcában a győzelem legmegbízhatóbb biztosítéka a szocialista tábor egységének, a nemzetközi kommunista mozgalom összeferrottsá- gának megszilárdítása. A felek kifejezik eltökéltségüket’, hogy minden szükséges erőfeszítést megtesznek azért, hogy a marxizmus—leniniz- mus és a proletár nemzetköziség elvi alapján, az 1057. és 1960. évi moszkvai nyilatkozatok elveinek alapján védjék, i fejlesszék és erősítsék a szo-i cialista tábor országainak, a- különböző országok kommu- ^ nista és munkáspártjainak testvéri barátságát és egységét. (MTI) miatt. viszonyról Semmiféle pénzügyi ellenszolgáltatás nem mentesítheti Nyugat-Németonszágcrt fegyverszállítása kötelezettségétől — mondotta a miniszterelnök, majd hozzátette, az utóbbi fejlemények arra késztetik Izraelt, hogy figyelmesen felülvizsgálja a szövetségi köztársasághoz fűződő kapcsolatának tartalmát. * * * Kairói jelentések szerint a bonni fenyegetés célt tévesztett, az EAK kormánya nem gondol a látogatás lemondására vagy elhalasztására. A program szerint Walter Ulbricht február 24Sn, haión érkezik Alexandriába, s Kairón kívül látogatásit tesz Port Szóidban. Luxorban, Asszuánban, valamint megtekinti a Nílus medencéiében az NDK segítségével épített textilgyárat. (MTI) Elbúcsúztatták Bruno Leuschnert A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága székházának kongresszusi termében vettek búcsút a berliniek Bruno Leuschnertől, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagjától, az NDK miniszterelnök-helyettesétől, aki 54 esztendős korában tragikus hirtelenséggel elhunyt. A vasárnap tartott gyászünnepségen megjelent Walter Ulbricht, valamint a | párt és az állami élet más vezető személyiségei. Jelen volt Apró Antal, a Magyar Nép- köztársaság miniszterelnök-helyettese is. Az elhunytat dr. Erich Apel, az Állami Tervbizottság elnöke búcsúztatta. Utána Apró Antal méltatta Bruno Leusch- ner érdemeit, akiben — mint mondotta — nemcsak a Német Szocialista Egységpárt, a Német Demokratikus Köztársaság, az egész német nép, hanem a KGST-be tömörült országok testvéri közössége is értékes, hasznos embert vesztett. Azután a gyászmenet a baumschulenwewi krematóriumig kísérte a koporsót. * * * Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese hétfő este visszaérkezett Budapestre. (MTI) Uganda! falvakat bombázott a kongói légierő Az ugandai kormány bejelentette, hogy szombaton este a kongói légierő három repülőgépe, amelyeket az Egyesült Államok bocsátott rendelkezésére, és amerikai, továbbá disszidens kubai és más zsoldos pilóták vezettek, támadást hajtott végre két ugandai falu, Paidha és Goli ellen. A kongói felségjelzésű gépek támadása következtében egy ugandai katona meghalt, s egyelőre még fel iflem mérhető tetemes károk keletkeztek. Az ugandai kormány a támadásért Kongót, Belgiumot és az Egyesült Államokat egyaránt felelőssé teszi, és diplomáciai úton erőteljes tiltakozást jelentett be. (MTI) VIETNAM A VIETNAMIAKÉ! Újabb lecket kaptak az agresszorok — Folytatódnak az Amerika ellenes tiltakozások Mint a Vietnami Tájékoztatási Iroda jelenti, a vietnami néphadsereg egységei tüzet nyitottak az amerikai—dél- vietnami haditengerészet _ két torpedónaszádjára és lángba borították a két hadihajót, amely vasárnapra virradó- éjszaka hatolt be az észak-Vietnami területi vizekre Quang T l uh tartomány térségében. A dél-vietnami kormány új veszteségMstát hozott nyilvá- nossáigra: eszerint február 8- án Qui Nhom és Bog Son körzetében lezajlott csatában a kormánycsapatok négyszáz katonája elesett, megsebesült vagy _ eltűnt. A kormány két zászlóalja gyakorlatilag megsemmisült. Szombaton Qui Nhon térségében a kormány csap átok újabb »felkutató és felgöngyölítő« hadműveletbe kezdtek, de hamarosan csatába keveredtek a szabadságharcosok egyik reguláris zászlóaljával. A kormánycsapatok ötven katonája eltűnt. A Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front elnöke, Nguyen Huu Tho napiparancsot adott ki, amelyben felhívja a hazafiakat, fokozzák az amerikaiakra és dél-vietnami bábjaikra mért csapásaikat, hiúsítsák meg a háború kiterjesztésének terveit a következő jelszó alapján: »Felszabadítani Dél-V ietnamot, védelmezni Észak-Vietnamot!« A hét vége bővelkedett különböző amerikai politikusok nyilatkozataiban. Henry Cabot Lodge »bölcs és bátor« döntésnek nevezte J ohnson elnöknek'azt a parancsát. hogy bombázzák az észak- vietnami célpontokat. Thomas Dodd demokrata párti szenátor is a dél-vietnami háborús erőfeszítések fokozását sürgette és azzal I ijesztgette televíziós hallgatóGERÖ JÁNOS: KICSI BIKI Ft-ért SZERENCSE SORSJEGGYEL megnyerheti Kapható az újságárusoknál és a levélkézbesítőknél! királysága 12. Szatirikus kisregény. — Megszökött... megszökött ... — mondta utána csőn. desen Kicsi Biri, és szemlátomást egyáltalán nem tudott magához térni a meglepetéstől. Ennyi baj egyszerre még őt is levette a lábáról. De ez egy pillanatig tartott csupán, aztán megrázta magát, miht a kutya szokta hideg fürdő után, és már újra kiabált: — Téged csukatlak a helyére gazember! Összejátszottál vele, bűnrészes vagy! A fiú ijedten tiltakozott: — Dehogy vagyok én bűnrészes. Kikéredzkedett félre való dolgára, és mivel látta, hogy egyedül vagyok, elkapta a torkomat. A puskát kicsavarta a kezemből, belökött a budiba, az ajtót meg rám zárta. Ott ordítoztam egy fél óráig, amíg a kisbíró előkerült, az engedett ki. Kicsi Biri nem tudta, mit csináljon. Kapkodott az asztalon, felmarkolta az újságokat, és azokat hajigálta a közbiztonsági fejéhez. Közben káromkodott veszettül. A röpcédulák után kozáksapkáját vágta Biharihoz. — Azonnal kerítsétek elő Mihályit! Azonnal kerítsétek elő... Bihari szipogva felelt: — Nem lehet! — Micsoda? í — Nem, mert Debrecen' : t menekült, a rokonaihoz. Kicsi Biri a haját tépte. — Kérész, Kérész! lecsukni ezt a gazembert! Azonnal, mert kitaposom a belét. Kéréé-ész! Az »ezredes« kétségbeesve rohant be a szobába. Az elnök toporzékolva megismételte a parancsot: — Becsukni! Becsukni! A fejeddel felelsz érte. Kérész csodálkozva bámult, nem is sejtette, miről van szó. De azért kihúzta forgópisztolyát, meglökte vele a fiút, és vitte kifelé a börtönbe. A többiek közé... XV. Csípősen fúj a téli szél, dudál a fák között. A havas esőt hordja, keveri, szembecsapkodja a vacogó fogakkal baktató közbiztonságiakat. Négyen vannak járőrben. Az elnök parancsára a határkarókat vizsgálják végig a megnagyobbított ország határán. Az a helyzet ugyanis, hogy hiába vezényeltek ki a minap harminc embert határcölöpöket leásni, a békésháziak fehuzigálták a nehéz verítékkel odacsákányozott jelzőkarókat. Még a földet is elegyengették a lyukak helyén, és beszórták hóval. Ezzel tiltakoztak a Liesthein-uradalom erőszakos bekebelezése ellen A közbiztonságiak éppen azt vették számba, hogy hány helyen kell pótolni a jelzéseket. Sajnos, majdnem mindenütt. Vagyis lehet újabb harminc embert kivezényelni közmunkára. Ez pedig nem megy könnyen mostanában. Hétfőn is, amikor a békésházi határ felé indították azt a bizonyos harmincat csákánnyal, ásóval, valaki elhíresztelte, hogy Szibériába mennek, odahajtják Biriék az emberek színe-javát. Még azt is tudták, hogy fejenként tíz liter bort kaptak az első transzportért. Lett is belőle nagy feljajdulás, az asz- szonyokat alig lehetett lecsön- desíteni. Csak későn este, amikor az emberek a cövekásás- ból hazatértek, hallgattak el. A hír kapóra jött a parasztoknak, erre hivatkozva nem jönnek közmunkára a szentnek se. Hiába dobolnak nap nap után, s hiába megy értük a kisbíró. Ha a közbiztonságiaknak mégis sikerül néhányat összeszedni utat javítani, árkokat tisztítani nincs abban semmi köszönet. Csak lötyögnek az emberek egy-két óra hosszat, mímelik a munkát, és az első adódó alkalommal eltűnnek. . Na, mindegy. A holnapi harminc embert előteremtik azok, akik szolgálatban lesznek. Nekik éppen elég ez a határjárás, átfázik itt a lélek is. Sajnos, menni kell, mert az elnök nem ismeri a tréfát. Hogy mennyire komoly államérdek ez, amit most csinálnak, mi sem mutatja jobban, mint az, hogy Molnár Anti, a »százados« vezeti az őrjáratot. Legnagyobb boldogságukra már közelednek a kövesúthoz Az utolsó száz métereket bukdácsolják a havas tarlón. Szántáson jönnek keresztül, aminek egyáltalán nem örülnek, mert a hó belepte a gödröket, sima a föld, mint a ságát, hogy »ha most nem állítjuk meg Dél-Vietnamban a kommunistákat, egy szép napon majd Seattle-ben kell megáli.[tanunk őket«. (Seattle a erfindcs-őceám partvidéken fdkvííl Washington állam nagyvárosa. A szerk.) Az Egyesült Államok párizsi nagykövetségére továbbra is özönlenek a tiltakozó táviratok Franciaország minden részéből. Dunkerque kikötőjében 1300 rakodómunkás munkabeszüntetéssel tiltakozott az észak-vietnami területek bombázása ellen. A francia lapok kiemelik, hogy Washington eddig sem De Gaulle, sem U Thant tárgyalási javaslatára nem válaszolt, az amerikai elnök szándékai körüli bizonytalanság nemcsak az Egyesült Államok, hanem az egész világ közvéleményét nyugtalanítja. Hétfőn reggel több ezer ember tüntetett a djakartai amerikai nagykövetség előtt az Észak-Vietnam elleni légitámadások miatt. Eiszaku Szato japán miniszterelnök a tokiói külföldi tudósítók klubjában kijelentette, hogy a dél-vietnami válság megoldása szempontjából hasznos lenne ismét összehívni az 1954-es genfi értekezlet részvevőit, vagy egy más értekezletet, amelynek javaslatát U Thant vetette föl. Londonban növelte az aggodalmat Johnson elnöknek az a szándéka, hogy az amerikai támaszpontok védelmére csapatokat küld Dél-Vietnamba, amelyeket már nem »tanácsadóknak«, hanem »katonai rendőrségnek« neveznének. Ebben London a háború kibővítéséhez vezető újábtb lépést lát. Lengyelországban és Mongóliában országos méretekben tovább folynak a tiltakozások az amerikai imperialisták vietnami terrorakciói ellen. nyújtódeszka, s így nem tudja az ember, mikor esik hasra egy gödörben vagy vakbarázdában. Az utolsó métereket különösen szaporázzák, s megköny- nyebbülten érnek ki a köves- úthoz. Itt nincsen semmi baj. Helyén van a tepsiforma, újonnan felállított helységjelző tábla. Topognak, megdörzsölik elgémberedett kezüket, és kigombolt kabát mögött cigarettára gyújtanak. Alig szusszannak azonban egy kicsikét, máris készültséget kiált Molnár Anti, mert fekete autó közeledik feléjük az úton. Orosz tisztek szoktak ilyen kocsin utazni. Most is azok lesznek, úgy gondolják, ezért félreállnak az útból. A kocsi, ahogy közeledik, lassít. A hely ség jelző táblánál fékez és megáll. Két civil ruhás száll ki az autóból. Odmennek a táblához, csodálkoznak. A magasabb, fekete képű ember megszólal, méghozzá magyarul: — Hát ez mi? — Köztársaság, valódi, ossz komfortos köztársaság — mondja az-alacsonyabb és ne vet. Elolvassák a feliratot háromszor is, és egyre jobban nevetnek. Ismétlik a szöveget, egymással szembefordulva »Itt kezdődik a Biharberettyói Köztársaság területe.« Molnár Anti szigorú tekintettel nézi őket. Amikor tisztán érti, hogy magyarul beszélgetnek, int a többieknek. — Kéznél legyen a puska, s nem megijedni! A figyelmeztetés éppen jókor történik, A civilek elindulnak feléjük a túlsó oldalról. Mielőtt megszólalhatnának, Molnár Anti előlép, és rájuk szegezi a géppisztolyt. (Folytatjuk.)
