Somogyi Néplap, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-16 / 39. szám

SOMOGYI NEPLAI 2 Kedd, 1965. február 16, Bonn ultimátuma Kairéiíox Bonn ,rendkívüli megbízottja1 Ammanban Alexander Boeker követsé- gi tanácsos, a bonni külügy­minisztérium politikai osztá­lyának helyettes vezetője va­sárnap este Ammanba érke­zett. A Német Szövetségi Köz­társaság »rendkívüli megbí­zottja« — nyugati hírszolgá­lati irodák értesülése szerint — szeretné rábeszélni Húsz­áéin jordániai királyt, vesse latba befolyását Nasszer el­nöknél és próbálja rábeszélni Walter Ulbricht tervezett kairói látogatásának lemondá­sára, vagy legalább elhalasz­tására. Erhard kancellár hétfőn délelőtt Schröder külügymi­niszterrel, , Barzellel, a CDU parlamenti frakciójának el­nökével és a külügyminiszté­rium vezető tisztviselőivel ta­nácskozott. A tanácskozás után Von Hase államtitkár bejelentette: ha Walter Ulb­richt Icairói látogatására sor lferül, akkor az NSZK azon- mal beszüntet mindennemű gazdasági segélynyújtást. Ezenkívül Bonn felül fogja vizsgálni a két ország közötti politikai kapcsolatok kérdését is. Az a tény. hogy Bonn az eddigi, inkább csak burkolt fenyegetőzések helyett most ultimátumszerű kihívást in­téz az EAK-hoz, politikai kö­rök megítélése szerint azt je­lenti: a kormány immár feladta azt a reményt, hogy meg­akadályozhatja Walter Ulbricht kairól látogatását. Ven Hase továbbá az izra- Qii—nyugatnémet szólva kijelentette: Erhard kancellár levelet küldött Es- kol izraeli miniszterelnöknek, s abban hangsúlyozza, hogy i fegyverszállítások beszünteté­se kérdésében Bonn mindkét fél számára elfogadható meg­egyezésre törekszik, s fenn akarja tartani a jóviszonyt Iz­raellel. * * * Eskol izraeli miniszterelnök hétfőn a parlament politikai vitáját megnyitó beszédében hangsúlyozta: Izrael nem veheti tudomá­sul, hogy valamely kor­mánynak joga legyen fel­függeszteni vagy csökken­teni az Izraelnek nyújtott katonai támogatást az arabok tiltakozása Szavjeí—kareai közös közleaiínyí adtak ki (Folytatás az 1. oldalról.) indokínai agresszív háború ki- terjesztésére törekszenek azzal, hogy dél-koreai és tajvani csapatokat, továbbá a SEATO és az ANZUS katonai tömbök­höz tartozó egyes országok ala­kulatait bevonják ebbe a há. borúba. Mindkét fél teljes támogatá­sáról biztosítja Ázsia,’ Afrika és Latin-Amerika népeit, vala­mint a tőkés országok mun­kásosztályának és dolgozóinak forradalmi mozgalmát. A felek helyeslik Szufanu- vong herceg laoszi miniszter­elnök-helyettes javaslatát Laoszról tárgyaló nemzetközi értekezlet összehívására, támo­gatják Norodom Szlhanuk kambodzsai államfő indítvá­nyát, hogy hívjanak össze nemzetközi értekezletet Kam­bodzsa semlegességének és te­rületi integritásának biztosítá­sára. Ismételten szilárd támo­gatásukról biztosítják a kínai nép igazságos harcát Tayvan felszabadításáért, az indonéz népnek az amerikai—angol neokolonialista tervek ellen folytatott küzdelmét. A nyilatkozat szolidaritást nyilvánít az amerikai nukleá­ris támaszpontok létesítésének terve ellen küzdő japán nép­pel, a kongói hazafiak szabad­ságharcával, a testvéri Kuba küzdelmével, a Német Demok­ratikus Köztársaságnak a két német állam fegyverkezése — különösen nukleáris fegyver­kezése — ellen folytatott poli­tikájával. A szovjet és a ko­reai kormány síkraszáll a má­sodik világháború európai ma­radványainak felszámolásáért, és egységesen harcol a NATO nukleáris haderőinek megte­remtése, a nyugatnémet akna- zár-terv ellen. Mindkét fél el­ítéli az amerikai imperialis­táknak azt a tériét, hogy lét­rehozzák az »Északkelet-Ázsia katonai szövetségének« agresz- szív tömbjét. A Szovetunió és a KNDK ismét teljes támoga­tásáról biztosítja a Kínai Nép- köztársaság kormányának ja­vaslatát, hogy hívják össze a világ összes államainak csúcs- értekezletét a nukleáris fegy­verek teljes megtiltására és megsemmisítésére, első lépés­ként pedig e fegyver alkalma­zásának megtiltására. A nyilatkozat befejező ré­sze így hangzik: Mindkét fél egyöntetűen vallja, hogy a népeknek az imperializ­mus, a kolonializmus el­len, a békéért, a nemzeti függetlenségért, a demok­ráciáért és a szocializmu­sért vívott harcában a győzelem legmegbízha­tóbb biztosítéka a szo­cialista tábor egységének, a nemzetközi kommunista mozgalom összeferrottsá- gának megszilárdítása. A felek kifejezik eltökéltsé­güket’, hogy minden szükséges erőfeszítést megtesznek azért, hogy a marxizmus—leniniz- mus és a proletár nemzetközi­ség elvi alapján, az 1057. és 1960. évi moszkvai nyilatkoza­tok elveinek alapján védjék, i fejlesszék és erősítsék a szo-i cialista tábor országainak, a- különböző országok kommu- ^ nista és munkáspártjainak testvéri barátságát és egysé­gét. (MTI) miatt. viszonyról Semmiféle pénzügyi ellen­szolgáltatás nem mentesítheti Nyugat-Németonszágcrt fegy­verszállítása kötelezettségétől — mondotta a miniszterelnök, majd hozzátette, az utóbbi fejlemények arra késztetik Izraelt, hogy figyelmesen fe­lülvizsgálja a szövetségi köz­társasághoz fűződő kapcsola­tának tartalmát. * * * Kairói jelentések szerint a bonni fenyegetés célt tévesz­tett, az EAK kormánya nem gondol a látogatás lemondá­sára vagy elhalasztására. A program szerint Walter Ulbricht február 24Sn, haión érkezik Alexandriába, s Kai­rón kívül látogatásit tesz Port Szóidban. Luxorban, Asszuán­ban, valamint megtekinti a Nílus medencéiében az NDK segítségével épített textilgyá­rat. (MTI) Elbúcsúztatták Bruno Leuschnert A Német Szocialista Egység­párt Központi Bizottsága szék­házának kongresszusi termé­ben vettek búcsút a berliniek Bruno Leuschnertől, a Német Szocialista Egységpárt Politi­kai Bizottságának tagjától, az NDK miniszterelnök-helyette­sétől, aki 54 esztendős korában tragikus hirtelenséggel el­hunyt. A vasárnap tartott gyászünnepségen megjelent Walter Ulbricht, valamint a | párt és az állami élet más ve­zető személyiségei. Jelen volt Apró Antal, a Magyar Nép- köztársaság miniszterelnök-he­lyettese is. Az elhunytat dr. Erich Apel, az Állami Tervbizottság elnö­ke búcsúztatta. Utána Apró Antal méltatta Bruno Leusch- ner érdemeit, akiben — mint mondotta — nemcsak a Német Szocialista Egységpárt, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság, az egész német nép, ha­nem a KGST-be tömörült or­szágok testvéri közössége is értékes, hasznos embert vesz­tett. Azután a gyászmenet a baumschulenwewi kremató­riumig kísérte a koporsót. * * * Apró Antal, a Miniszterta­nács elnökhelyettese hétfő es­te visszaérkezett Budapestre. (MTI) Uganda! falvakat bombázott a kongói légierő Az ugandai kormány beje­lentette, hogy szombaton este a kongói légierő három repü­lőgépe, amelyeket az Egyesült Államok bocsátott rendelke­zésére, és amerikai, továbbá disszidens kubai és más zsol­dos pilóták vezettek, támadást hajtott végre két ugandai falu, Paidha és Goli ellen. A kongói felségjelzésű gépek támadása következtében egy ugandai ka­tona meghalt, s egyelőre még fel iflem mérhető tetemes ká­rok keletkeztek. Az ugandai kormány a tá­madásért Kongót, Belgiumot és az Egyesült Államokat egy­aránt felelőssé teszi, és diplo­máciai úton erőteljes tiltako­zást jelentett be. (MTI) VIETNAM A VIETNAMIAKÉ! Újabb lecket kaptak az agresszorok — Folytatódnak az Amerika ellenes tiltakozások Mint a Vietnami Tájékoz­tatási Iroda jelenti, a vietna­mi néphadsereg egységei tüzet nyitottak az amerikai—dél- vietnami haditengerészet _ két torpedónaszádjára és lángba borították a két hadihajót, amely vasárnapra virradó- éj­szaka hatolt be az észak-Viet­nami területi vizekre Quang T l uh tartomány térségében. A dél-vietnami kormány új veszteségMstát hozott nyilvá- nossáigra: eszerint február 8- án Qui Nhom és Bog Son körzetében lezajlott csatában a kormánycsapatok négy­száz katonája elesett, megsebesült vagy _ eltűnt. A kormány két zászlóalja gyakorlatilag megsemmi­sült. Szombaton Qui Nhon térsé­gében a kormány csap átok újabb »felkutató és felgöngyö­lítő« hadműveletbe kezdtek, de hamarosan csatába keve­redtek a szabadságharcosok egyik reguláris zászlóaljával. A kormánycsapatok ötven ka­tonája eltűnt. A Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front elnöke, Nguyen Huu Tho napiparan­csot adott ki, amelyben fel­hívja a hazafiakat, fokozzák az amerikaiakra és dél-vietna­mi bábjaikra mért csapásai­kat, hiúsítsák meg a háború kiterjesztésének terveit a kö­vetkező jelszó alapján: »Fel­szabadítani Dél-V ietnamot, védelmezni Észak-Vietnamot!« A hét vége bővelkedett kü­lönböző amerikai politikusok nyilatkozataiban. Henry Ca­bot Lodge »bölcs és bátor« döntésnek nevezte J ohnson elnöknek'azt a parancsát. hogy bombázzák az észak- vietnami célpontokat. Thomas Dodd demokrata párti szenátor is a dél-vietna­mi háborús erőfeszítések fo­kozását sürgette és azzal I ijesztgette televíziós hallgató­GERÖ JÁNOS: KICSI BIKI Ft-ért SZERENCSE SORSJEGGYEL megnyerheti Kapható az újságárusoknál és a levélkézbesítőknél! királysága 12. Szatirikus kisregény. — Megszökött... megszö­kött ... — mondta utána csőn. desen Kicsi Biri, és szemláto­mást egyáltalán nem tudott magához térni a meglepetés­től. Ennyi baj egyszerre még őt is levette a lábáról. De ez egy pillanatig tartott csupán, aztán megrázta magát, miht a kutya szokta hideg fürdő után, és már újra kiabált: — Téged csukatlak a helyé­re gazember! Összejátszottál vele, bűnrészes vagy! A fiú ijedten tiltakozott: — Dehogy vagyok én bűn­részes. Kikéredzkedett félre való dolgára, és mivel látta, hogy egyedül vagyok, elkapta a torkomat. A puskát kicsa­varta a kezemből, belökött a budiba, az ajtót meg rám zár­ta. Ott ordítoztam egy fél óráig, amíg a kisbíró előke­rült, az engedett ki. Kicsi Biri nem tudta, mit csináljon. Kapkodott az aszta­lon, felmarkolta az újságokat, és azokat hajigálta a közbiz­tonsági fejéhez. Közben ká­romkodott veszettül. A röpcé­dulák után kozáksapkáját vágta Biharihoz. — Azonnal kerítsétek elő Mihályit! Azonnal kerítsétek elő... Bihari szipogva felelt: — Nem lehet! — Micsoda? í — Nem, mert Debrecen' : t menekült, a rokonaihoz. Kicsi Biri a haját tépte. — Kérész, Kérész! lecsukni ezt a gazembert! Azonnal, mert kitaposom a belét. Ké­réé-ész! Az »ezredes« kétségbeesve rohant be a szobába. Az el­nök toporzékolva megismételte a parancsot: — Becsukni! Becsukni! A fejeddel felelsz érte. Kérész csodálkozva bámult, nem is sejtette, miről van szó. De azért kihúzta forgópiszto­lyát, meglökte vele a fiút, és vitte kifelé a börtönbe. A töb­biek közé... XV. Csípősen fúj a téli szél, du­dál a fák között. A havas esőt hordja, keveri, szembecsapkod­ja a vacogó fogakkal baktató közbiztonságiakat. Négyen vannak járőrben. Az elnök parancsára a határ­karókat vizsgálják végig a megnagyobbított ország hatá­rán. Az a helyzet ugyanis, hogy hiába vezényeltek ki a minap harminc embert határ­cölöpöket leásni, a békéshá­ziak fehuzigálták a nehéz ve­rítékkel odacsákányozott jel­zőkarókat. Még a földet is el­egyengették a lyukak helyén, és beszórták hóval. Ezzel til­takoztak a Liesthein-uradalom erőszakos bekebelezése ellen A közbiztonságiak éppen azt vették számba, hogy hány he­lyen kell pótolni a jelzéseket. Sajnos, majdnem mindenütt. Vagyis lehet újabb harminc embert kivezényelni közmun­kára. Ez pedig nem megy könnyen mostanában. Hétfőn is, amikor a békésházi határ felé indították azt a bizonyos harmincat csákánnyal, ásóval, valaki elhíresztelte, hogy Szi­bériába mennek, odahajtják Biriék az emberek színe-javát. Még azt is tudták, hogy fe­jenként tíz liter bort kaptak az első transzportért. Lett is belőle nagy feljajdulás, az asz- szonyokat alig lehetett lecsön- desíteni. Csak későn este, ami­kor az emberek a cövekásás- ból hazatértek, hallgattak el. A hír kapóra jött a parasztok­nak, erre hivatkozva nem jön­nek közmunkára a szentnek se. Hiába dobolnak nap nap után, s hiába megy értük a kisbíró. Ha a közbiztonságiak­nak mégis sikerül néhányat összeszedni utat javítani, ár­kokat tisztítani nincs abban semmi köszönet. Csak lötyög­nek az emberek egy-két óra hosszat, mímelik a munkát, és az első adódó alkalommal eltűnnek. . Na, mindegy. A holnapi har­minc embert előteremtik azok, akik szolgálatban lesznek. Ne­kik éppen elég ez a határjá­rás, átfázik itt a lélek is. Saj­nos, menni kell, mert az el­nök nem ismeri a tréfát. Hogy mennyire komoly államérdek ez, amit most csinálnak, mi sem mutatja jobban, mint az, hogy Molnár Anti, a »száza­dos« vezeti az őrjáratot. Legnagyobb boldogságukra már közelednek a kövesúthoz Az utolsó száz métereket buk­dácsolják a havas tarlón. Szántáson jönnek keresztül, aminek egyáltalán nem örül­nek, mert a hó belepte a göd­röket, sima a föld, mint a ságát, hogy »ha most nem ál­lítjuk meg Dél-Vietnamban a kommunistákat, egy szép na­pon majd Seattle-ben kell megáli.[tanunk őket«. (Seattle a erfindcs-őceám partvidéken fdkvííl Washington állam nagyvárosa. A szerk.) Az Egyesült Államok pári­zsi nagykövetségére továbbra is özönlenek a tiltakozó táv­iratok Franciaország minden részéből. Dunkerque kikötőjé­ben 1300 rakodómunkás mun­kabeszüntetéssel tiltakozott az észak-vietnami területek bom­bázása ellen. A francia lapok kiemelik, hogy Washington eddig sem De Gaulle, sem U Thant tár­gyalási javaslatára nem vála­szolt, az amerikai elnök szán­dékai körüli bizonytalanság nemcsak az Egyesült Államok, hanem az egész világ közvé­leményét nyugtalanítja. Hétfőn reggel több ezer em­ber tüntetett a djakartai ame­rikai nagykövetség előtt az Észak-Vietnam elleni légitá­madások miatt. Eiszaku Szato japán mi­niszterelnök a tokiói külföldi tudósítók klubjában kijelen­tette, hogy a dél-vietnami vál­ság megoldása szempontjából hasznos lenne ismét összehív­ni az 1954-es genfi értekezlet részvevőit, vagy egy más ér­tekezletet, amelynek javasla­tát U Thant vetette föl. Londonban növelte az aggo­dalmat Johnson elnöknek az a szándéka, hogy az amerikai támaszpontok védelmére csa­patokat küld Dél-Vietnamba, amelyeket már nem »tanács­adóknak«, hanem »katonai rendőrségnek« neveznének. Ebben London a háború kibő­vítéséhez vezető újábtb lépést lát. Lengyelországban és Mongó­liában országos méretekben to­vább folynak a tiltakozások az amerikai imperialisták vietna­mi terrorakciói ellen. nyújtódeszka, s így nem tudja az ember, mikor esik hasra egy gödörben vagy vakbarázdában. Az utolsó métereket különö­sen szaporázzák, s megköny- nyebbülten érnek ki a köves- úthoz. Itt nincsen semmi baj. Helyén van a tepsiforma, újonnan felállított helységjel­ző tábla. Topognak, megdörzsölik el­gémberedett kezüket, és ki­gombolt kabát mögött cigaret­tára gyújtanak. Alig szusszan­nak azonban egy kicsikét, már­is készültséget kiált Molnár Anti, mert fekete autó köze­ledik feléjük az úton. Orosz tisztek szoktak ilyen kocsin utazni. Most is azok lesznek, úgy gondolják, ezért félreáll­nak az útból. A kocsi, ahogy közeledik, las­sít. A hely ség jelző táblánál fé­kez és megáll. Két civil ruhás száll ki az autóból. Odmennek a táblához, csodálkoznak. A magasabb, fekete képű ember megszólal, méghozzá magya­rul: — Hát ez mi? — Köztársaság, valódi, ossz komfortos köztársaság — mondja az-alacsonyabb és ne vet. Elolvassák a feliratot há­romszor is, és egyre jobban nevetnek. Ismétlik a szöveget, egymással szembefordulva »Itt kezdődik a Biharberettyói Köztársaság területe.« Molnár Anti szigorú tekin­tettel nézi őket. Amikor tisz­tán érti, hogy magyarul be­szélgetnek, int a többieknek. — Kéznél legyen a puska, s nem megijedni! A figyelmeztetés éppen jó­kor történik, A civilek elin­dulnak feléjük a túlsó oldal­ról. Mielőtt megszólalhatná­nak, Molnár Anti előlép, és rá­juk szegezi a géppisztolyt. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents