Somogyi Néplap, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-12 / 36. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Péntek, 1965. február IS. FOLYTATJA TANÁCSKOZÁSÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS (Folytatás az 1. oldalról) mellett vannak olyan egyenetlenségek, nehéz­ségek, hibák, amelyek megszüntetéséhez kellő fi­gyelemre és nem kevés erőfeszítésre van szükség. A négy év alatt az ipari ter­melés növekedése elérte, a mezőgazdasági nem érte el a tervezettet. Az import a terve­zettnél gyorsabban, az export Lassabban növekedett. Az ön­költség kisebb mértékben csökkent a tervezettnél; ennél­fogva a termelés gazdaságos- sági mutatói rosszabbak a kí­vánatosnál. A kormány mindezt figye­lembe vette az idei népgazda- s' terv előkészítésénél. Eb­ben az évben a termelés növe­lésének előirányzata kisebb az előző évinél, viszont na­gyobb szerepet kapnak a gaz­daságosabb termelést, a kül­kereskedelmi mérleg javítását, a takarékosságot elősegítő tervfeladatok. Az eddigi eredmények, a megoldott nagy feladatok bi­zonyítják, hogy gazdaságpoli­tikánk alapvetően helyes, azon változtatnunk nem kell. A gazdasági fejlődés mai, ma­gasabb szintje azonban újabb, az eddiginél bonyolultabb kö­vetelményeket támaszt. Most —• amint ezt helyesen a folyó költségvetési vitában a felszó­lalók mindvégig hangoztatták — a szocialista építés r.inden területén döntő szerepeket kell kapnia a gazdálkodás ha­tásfokának, a reálisan mérhe­tő és kiszámítható eredmé­nyeknek, a minőségi munká­nak. A gazdasági munkát min­den téren, a tervezés, az irányítás, a kivitelezés, a szállítás és az értékesítés minden területén javítani kell. Ennek érdekében megfelelő . intézkedések történtek a középfokú irá­nyító szerveknél és a kormányszerveknél is. A kormány az év eleji pénz­ügyi takarékossági intézkedé­seken kívül előterjesztést tett a Munka Törvénykönyvének módosítására is, többek között -azért, hogy ott, ahol tényleges lét-számi el esleg van, elbocsá­tásokat lehessen eszközölni. A dolgozók nagyon jól tudják, hogy míg a munka legtöbb területén évek óta hallatlan munkaerőhiánnyal küzdünk, helyenként fölös a létszám, s ténylegesen nem dolgozó em­berek vannak. Intézkedés történt arra is, hogy rendezzék a normákat ott, ahol ez indokolt. A végre­hajtás a gazdasági vezetők kö­telessége. Az irányító szer­veknek, a helyi párt- és szak- szervezeti szerveknek felada­tuk ellenőrizni, hogy a végre­hajtásban érvényesüljön az emberség és az igazság, a szo­ciális szempontokat és a vég­zett munkát egyaránt vegyék figyelembe. Ellenőrizni kell azt is, hogy senki se legyen gavallér a becsületes dolgozók, szocialista közösségünk kárá­ra. A kormány úgy véli, hogy a munka hatékonyságának növe­lése, a helyenként megtalál­ható megengedhetetlen laza­ság felszámolása, a munkafe­gyelem megjavítása szükséges­sé teszi ezeket az intézkedése­ket és biztosak vagyunk ab­ban, hogy ezt megértik és he­lyeslik a becsületes dolgozók. A becsületes dolgozók azok, akik munkájukkal előterem­tik a munkaképtelen öregek, rokkantak, betegek, s a gyer­mekek eltartásához szükséges anyagiakat. Senki sem köte­lezheti azonban őket arra. hogy még ezen felül tartsanak el ép, egészséges, munkaképes, de nem dolgozó vagy a mun­kát csak imitáló embereket. Meg kell javítani a munka­erkölcsöt és a fegyelmet más vonatkozásban is. A Munka Törvénykönyvének módosított rendelkezései értelmében a tar­tósan egy helyen dolgozók az eddiginél nagyobb kedvez­ményben részesülnek, az úgy­nevezett vándormadarakat pe­dig az eddiginél erőteljesebb kedvezménymegvonással és bérszíntcsökkentéssel lehet é= kell fegyelmezni. Rendet kell teremteni a másodállásoknál és mellékfoglalkozásoknál is. Továbbra, is szükséges és hasz­nom hogy azok a jó szakembe­rek, akik erre képesek, fő ál­lásuk mellett az építő munka javára másutt is .kamatoztas­sák tudásukat, s ezért megfe­lelő díjazást kapjanak. De meg kell szüntetni azt, hogy bárki a főállásában az általa elvál­lalt munka rovására vállaljon másod-, sőt harmadállásokat. Bizonyos, hogy azok, akiket az intézkedések hátrányosan érintettek — amely pedig vég­ső fokon az ő érdekükben is történik —, most nem fogják ezért dicsérni a kormányt, de ez számunkra elviselhető. Az intézkedések szüksége­sek és ez a döntő! Az egész nép érdeke mindennél előbb­re való. Nem kétséges, hogy ha előre akarunk haladni, job­ban érvényt kell szerezni a gazdaságosságnak és javítani kell a munkafegyelmet Ná­lunk a társadalom szükségle­teinek megfelelően külön-kü- lön és a maga helyén vannak otthonai az aggoknak, az elha­gyott gyermekeknek, klubok és eszpresszók a felnőtteknek. Az ilyenféle otthonokra és be­térőkre szükség van. De nincs szükség arra, hogy megengedjük akár egyet­len helyen is, hogy a mun­kájukról és kötelességük­ről könnyen megfeledkező emberek munkahelyükön, az irodában vagy a mű­helyben munkaidő alatt klubéletet éljenek, s men- helyt vagy kávéházat ren­dezzenek be maguknak, A munkahelyén álljon helyt mindenki magáért emberül, s munka után, az arra való he­lyen pihenjen, szórakozzék vi­dáman, kedve szerint, de nem havi fixért vagy órabérért, ha­nem a maga költségére. , A fontos az, hogy a vezetők, a becsületes dolgozók megért­sék mindezt, ebben is határo­zottak legyenek és támogassa­nak bennünket. Ezekkel az in­tézkedésekkel kapcsolatban egy jogos bírálatot elismerek, ezt önmagámnak is mondom: miért nem csináltuk mindezt előbb? Tisztelt országgyűlés! Mint ismeretes, mi az utób­bi években az iparvállalatok összevonásán kívül nem vál­toztattunk gyökeresen gazda­sági szervezetünkön, gazdasági irányító apparátusunkon, rész­ben azért, mert kielégítően működött, részben, mert he­lyesen, stabilitásra töreked­tünk. Most azonban már mind több jel mutat arra, hogy alapos vizsgálatnak kell alávetni gazdasági irá­nyítási rendszerünket, és ki kell dolgoznunk az ész­szerű továbbfejlesztéshez szükséges elgondolásokat. Az erősen központosított gazdasági irányítás lassú, nehézkes, nem mozgé­kony. Gazdasági vezetési, tervezési rendszerünket tovább kell fej­leszteni, hogy mind a központi irányítás hatékonysága, mind az üzemek önállósága növe­kedjék. Ebben természetesen sem a kapkodásnak, sem a ka­landos kísérletezésnek nincs helye. Illetékes szerveink ala­pos vizsgálat és“ előkészítés után, körülbelül egy év múlva napirendre tűzik a kérdést és meghatározzák a szükséges tennivalókat. A gazdasági munka hatásfo­kának javítása a feltétele az életszínvonal további emelésé­nek is. Tisztában vagyunk az­zal, hogy az átlagos, országos emelkedés nem minden kate­góriánál érvényesült egyfor­mán, s vannak dolgozó réte­gek, amelyeknek helyzete ne­hezebb az átlagnál és javítás­ra szorul. Kevés országról mondható el az, ami a miénkről; hogy az utóbbi 15 évben a munkások és alkalmazot­tak reálbére közel 68 szá­zalékkal, a parasztok fo­gyasztásának reálértéke valamivel több, mint 68 százalékkal. emelkedett. Jelenlegi lehetőségeinknek megfelelően az 1965-ös terv csak kismértékű átlagos élet- színvonal emelkedést irányoz elő. Munkával, a munka ter­melékenységének emelésével, önköltségcsökkentéssel, gazda­ságossággal, népgazdasági meg­takarítással lehet és kell meg­teremteni az életszínvonal to­vábbi fejlesztésének reális fel­tételeit. Az országgyűlés napirend­jén levő, az 1965. évi állami költségvetésre vonatkozó tör­vényjavaslat éves népgazdasá­gi tervünket, gazdasági cél­jainkat jól szolgálja a pénz­ügyileg biztosítja azok megva­lósulását. Tisztelt országgyűlés! Kedves elvtársák! A következőkben külpoliti­kai kérdésekkel kívánok fog­lalkozni, A nemzetközi helyzet el­lentmondások közepette alakul. Legfőbb jellemzője a szocialista országok erőinek, a kapitalista or­szágok haladó erőinek, a gyarmati igái napjainkban végképp lerázó Ázsia, Af­rika, Latin-Amerika hala­dó erőinek szakadatlan nö­vekedése, az imperializ­mus válsága, befolyási övezetének zsugorodása. Az imperialisták mégis mind újabb agresszív terveket szőnek és a következmények­kel nem számolva veszélyes lépésekkel növelik a nemzet­közi feszültséget. A magyar közvélemény mély felháboro­dással értesült és mélységesen elítéli, hogy az amerikai re­pülőgépek ismételten bombáz­ták a Vietnami Demokratikus Köztársaság területét. Kormányunknak az az állás­pontja, hogy végre kell hajta­ni és mindenkinek el kell is­mernie az indokínai fegyver- szünetre és Vietnam békés egyesítésére vonatkozó 1964. évi genfi egyezmény rendelke­zéseit, meg kell szüntetni a Laosz és Kambodzsa belügyei- be való amerikai imperialista beavatkozást, véget kell vet­ni az Amerikai Egyesült Ál­lamok gyarmati háborújának Dél-Vietnam népe ellen. Tisz­teletben kell tartani a szocia­lista Kuba nemzeti szuvereni­tását, népének önrendelkezési jogát. Meg kell szüntetni a Kongó belügyeibe való impe­rialista beavatkozást. A Magyar Népköztársaság, s annak kormánya lehető­ségei szerint ma is, s a jövőben is becsülettel ki­veszi részét a békéért és a népek szabadságáért és nemzeti függetlenségéért folytatott küzdelemből. Tisztelt országgyűlés! Ked­ves elvtársak! A Magyar Népköztársaság külpolitikájának alaptétele a szoros baráti viszony és az együttműködés szüntelen erő­sítése a szocialista országok­kal, mindenekelőtt a Szovjet­unióval. E törekvéseink jegyében ta­lálkoztunk, tárgyaltunk és megfelelő megállapodásokat kötöttünk az elmúlt évben is számos testvéri szocialista or­szág vezetőiveL A közelmúltban, régebbi meghívásunknak eleget téve, néhány napra látogatóba hoz­zánk érkezett B rezsnyev és Podgornij elvtárs, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, illetve titkára. E lá­togatás kapcsán Nyugaton a legképtelenebb találgatások voltak és részben vannak ma is. Arról fantáziáinak, hogy váratlan ellentétek keletkez­tek volna közöttünk és legvé­gül arról, hogy — sok más mellett — a szoviet csapatok kivonásáról tárgyaltunk volna. Tisztelt országgyűlés! Ked­ves elvtársak! Fontos esemény volt a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének néhány héttel ezelőtt Var­sóban megtartott ülése. A szerződő felek képviselői megtárgyalták a béke vé­delmének időszerű kérdé­seit, különösen az úgyne­vezett sokoldalú NATO- atomütőerő létrehozására irányuló Imperialista ter­veket, s mint ez a közle­ményből is kitűnik, megfe­lelő határozatokat hoztak. Az Amerikai Egyesült Álla­mok kormányának, különösen a Német Szövetségi Köztársa­ság kormánya által támogatott ezen terve, ha megvalósulna, gyakorlatilag az atomfegyve­rek további elterjesztését, a revansvágyó nyugatnémet mi­litarista körök atomfegyverig juttatását jelentené, új. lyos akadályt emelne a n' kérdés békés megolcLárá útjába, növelné Európa térsé­gében a feszültséget és a ka­landor provokációk lehetősé­gét. A Varsói Szerződés álla­mai ennek megfelelő határo­zottsággal küzdenek a terve­zett többoldalú NATO-atom- ütőerő ellen. A Magyar Népköztársaság a Német Szövetségi Köztár.sa ■ sággal is a békés egymás mel­lett élésre, a mindkét félnek előnyös kapcsolatok bővítésé­re törekszik, de határozottan ellene van a nyugatnémet mi­litarista körök kalandor ter­veinek, a náci háborús bűnö­sök mentegetésének, és teljes mértékben a Német Demokra­tikus Köztársasággal szolidá­ris. Kormányunk szilárd meg- gvőződése. hogy az egyesülés felé az egyetlen járható út a ma létező két német állam kö­zeledésén keresztül vezet. Tisztelt országgyűlés! A na­pokban volt Prágában a Köl­csönös Gazdasági Segítség Ta­nácsának 19. ülésszaka, mint erről Avró elvtárs tegnapi fel­szólalásában már beszámolt. Az ülésszak határozatot ho­zott a tagállamok együttmű­ködésének további bővítésére. Meggyőződésünk, hogy a szocialista nemzetközi gaz­dasági együttműködés megkönnyíti és gyorsítja mind a Magyar Népköz- társaság, mind a többi tagország, valamennyi szocialista ország gazda­sági fejlődését, s hozzájá­rul a szocialista rendszer győzelméhez a kapitalista rendszerrel folyó verseny­ben. Tisztelt országgyűlés! Ked­ves elvtársak! A Szovjetunió, az első szo­cialista ország sokáig egyedül állott, és az imperialista or­szágok gyűrűjében elszigetel­ve harcolt. A világrendszerré vált szocializmus 14 országa azonban már három világré­szen helyezkedik el, s számos népet foglal magában. A szocialista országokat ösz- szekapcsolja a szocializmus közös eszméje, az alapvető ér­dekek közössége, az azonos cél. Figyelembe véve közös történelmi feladatainkat, min­dent meg kell tennünk a szo­cialista tábor egységének meg­erősítéséért. Feltétlen elvtár- sjas-sággal és nagy türelemmel kell munkálkodnunk azon, hogy az elvi kérdésekben az egyes pártok között időlegesen fennálló nézeteltérések elle­nére jó együttműködés leg"511 közöttünk az állami és gazda­sági kapcsolatok területén. A Magyar Népköztársa­ság kormánya kész arra, hogy bővítse együttműkö­dését minden szocialista országgal, s nem sajnálja a fáradtságot, hogy ez így legyen azokkal a szo­cialista országokkal is, amelyekkel az utóbbi években a viták nyomán kapcsolataink nem megfe­lelően alakultak. A Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének leg­utóbbi üléséről kiadott közös nyilatkozat óv a téves számí­tásoktól, s figyelmeztet arra, hogy a szocialista országok egységesen állnak szemben az imperialistákkal. Tisztelt országgyűlés! Külpolitikai tevékenysé­günkben nagy jelentőséget tu­lajdonítunk Ázsia és Afrika újonnan függetlenné vált, fej­lődő országaihoz fűződő kap­csolatainknak. A legtöbb felszabadult ázsiai és afrikai ország a fejlődés nem kapitalista útját, sőt kö­zülük számos kimondottan a szocializmus útját hirdeti és gyakorlati lépéseket is' tesz ezen az úton. M’nden ország népének saját belső ügye, hogv a társadalmi fejlődés melyik útját választja. A szocialista országok, így a Magyar Népköztársaság is, et­től függetlenül, lehetőségeik­hez képest, megkülönböztetés nélkül minden segítséget meg­adnak a fejlődő országoknak, támogatják harcukat a gyar­matosítás régi és új formái el­iL len. Segítünk azzal is, hogy lehetőségeinkhez mérten gaz- ’^ági téren mozdítsuk elő ön- > fejlődésüket. Segítünk, .zt ez elveinkből, a népek ránt érzett testvériségből, an- tiimperialista politikánkból és internacionalizmusunkból kö­vetkezik. Kádár elvtárs ezután arról beszélt, hogy kormányunk a békés egymás mellett élés el­ve alapján normális kapcsola­tokat teremt a kapitalista or­szágokkal is. A legutóbbi .idő­ben magyar—osztrák és ma­gyar—francia viszonylatban voltak közvetlen találkozók, amelyek során történt előre­haladás a gazdasági és más kapcsolatok fejlesztése irányá. ba. Az osztrák—magyar talál­kozások keretében Pittermann alkancellár úr, Kreisky kül­ügyminiszter úr részéről s a mi részünkről egyaránt hang­zottak el Közép-Európára vo­natkozó utalások, Péter János külügyminiszter elvtárs pedig Párizsba érkeztekor kijelentet­te, hogy meg akar ismerkedni az »európai Európádra vonat­kozó francia elgondolásokkal. Ez sokakban meglepetést keltett. Pedig ezen nincs cso­dálkozni való. A békés egymás mellett élés szerintünk azzal jár, hogy tudomásul vesszük egymás létét. Természetes te­hát, hogy érdekei bennünket a má­sik felet vezető elgondolás is. Az osztályharc azon­kívül nem helyezte hatá­lyon kívül a földrajzi fo­galmakat. A földrajzi kö­zelségből sok irányú és hasznos együttműködési lehetőség adódik, népeink­nek pedig közös érdekeik vannak a béke fenntartá­sában. A békés egymás mellett élés elve, az egymás belügyeibe va­ló be nem avatkozás a szuve­renitás tiszteletben tartását is jelenti, de szerintünk az is hozzátartozik, hogy két fél kö­zeledése nem irányulhat har­madik fél ellen:"'? nem lehet a kapcsolat áraként előírni, hogy ki kivel s hogyan barát­kozzék. A Magyar Népköztár­saság kész normális, jó vi­szonyt kialakítani minden or­szággal, de ezt mint a Varsói Szerződés szervezetébe tömö­rült szocialista ország, mint minden szocialista országgal szoros kapcsolatban álló or­szág, mint a gyarmati rendszer ellen küzdő minden nép igazi barátja teszi. Mi elsősorban a szocialis­ta országokká! törekszünk hatékony nemzetközi gaz­dasági munkamegosztásra, kooperációra — ez nem ti­tok —, de teljesen lehetsé­gesnek tartunk nemzetközi gazdasági megosztást a szocialista és a tőkés or­szágok között is. A gazdasági kapcsolatokat azonban ez idő szerint akadá­lyozzák a Közös Piac országai által bevezetett, s más tőkés országok által pedig fenntar­tott és a szocialista országokat hátrányosan sújtó magas vám­tételek, nem is szólva az Egye­sült Államok által bevezetett és más országokra is rákény- szerített, mindmáig létező em­bargóról. Ha a tőkés országok valóban fejleszteni akarják a kereskedelmi kapcsolatokat, akkor ezeknek a korlátozások­nak meg kell szűnniük, és a szocialista országok számára is érvényesülnie kell a legna­gyobb kedvezmény elvének a vámpolitikában. A békés egymás mellett élést szolgálja az is, ha a népek job­ban megismerik egymást. Ezért vagyunk hívei a külön­böző társadalmi rendszerű or­szágok kapcsolataiban az uta­zási könnyítéseknek, a turis­taforgalomnak. Hívei vagyunk a kulturális érintkezéseknek, és vállaljuk az összehasonlí­tást, a versenyt a kapitalizmus­sal ezen a téren is. Tudjuk, hogy a vezető tőkés országok uralkodó körei tak­tikát dolgoztak ki arra, hogy a békés egymás mellett élés viszonyai között, a külo-k"~ő karc a.,k útján »fellazíts' a sz . "'ía országok tömörü­lését és a szocialista országok belső társadalmi rendjét. Ez ugyan nem vall részükről a legbékésebb szándékokra, de mi résen vagyunk. Csalódniuk kell azoknak is, akik újabban arra számítanak, hogy — mint mondják — az ébredező nem­zeti öntudat fogja szembeál­lítani a szocialista országokat egymással és a Szovjetunióval. A nemzeti öntudatunk mindinkább szocialista öntu­dat, internacionalista öntudat. A nemzeti érzés, a hazafiság ma egyet jelent a szocialista haza szeretetével, az ahhoz va­ló ragaszkodással. A szocialis­ta hazafiság egyúttal szolida­ritás valamennyi más szocia­lista országgal, testvériség a világ minden népével. Erre a nemzeti érzésre hiába számí­tanak a szocializmus ellensé­gei. A tőkés országok vezető köreinek bele kell törődniük, hogy alakuljanak bárhogy is a viszonyok, a társadalmi fejlő­dés útján elért vívmányaink örökre szólóak és visszavon­hatatlanok. Tisztelt országgyűlés! Ked­ves elvtársák! A Magyar Népköztársaság külpolitikai helyzete megerő­södött, tekintélye megnöveke­dett. Az ország megnövekedett nemzetközi tekintélyének alapja mindenekelőtt belpo­litikai fejlődésünk, szilárd szocialista rendünk, azok az eredmények, amelyeket né­pünk a legutóbbi években a gazdasági és kulturális építés­ben elért. Társadalmunk életét a mun­kásosztály forradalmi pártja, a Magyar Szocialista Munkás­párt irányítja. Társadalmi rendünk a poli­tikailag egyenlő jogokkal és kötelezettségekkel bíró állam­polgárok, a dolgozó milliók szocialista demokráciája. Szocialista állami és társa­dalmi rendünket, annak egyes intézményeit nem megmereve­dett, hanem élő, fejlődő rend­szernek kell tekintenünk, amely állandóan előrehalad a demokráci a elmélyülésének és kiszélesítésének útján. Szük­ség van arra, hogy társadal­munk valamennyi szervezett erejének, mind a pártnak, mind a népfrontnak, vala­mennyi tömegszervezetnek és az állam-néphatalmi szervek­nek belső életét, munkáját az országgyűléstől a helyi taná­csokig még elevenebbé, légkö­rét még szabadabbá és demok- ratikusabbá tegyük. Valamennyi társadalmi szer­vezet vezetőségének, a válasz­tott állami és néphatalmi szervek vezetőinek komolyan és alaposan tanulmányozniuk kell. hogy a munkamódszerek javításéval, a szervezet, a testület belső életének továb­bi demokratizálásával mi mó­don lehet még jobban aktivi­zálni és még jobban bevonni a kérdések eldöntésebe a tag­ságot, az odatartozókat. Amikor a további demokra­tizálás szükségességét aláhúz­zuk, egyszersmind hangsúlyoz­nunk kell, hogy rendszerünk nem engedheti meg az anar­chiát, át kell hatnia szocialista állami fegyelemnek is. Most, hogy nálunk szocialista ^ tör­vényesség és szabad légkör van, akadnak olyanok, akik •sak a jogokat tartják számon, mintha sohasem hallottak volna a jogokkal együttjáró, azoktól el válás zthata dán kö­telezettségekről. Széles körben nagy megelégedéssel emlege tik nálunk, milyen jó az, hogy szocializmusunk humánus, de azt is látnunk kell, hogy van­nak, akik ezt félreértik, és vissza is élnek vele. A vissza­éléseket a közvélemény erejé­re támaszkodva meg kell szün­tetni, és a nehéz felfogásúa- kat is meg kell tanítani arra. hogy joga csak annak van. aki eleget tesz kötelezettségei­nek is. Törvényeinket mindenkinek tiszteletben kell tartania. Al­kotmányos szocialista társadal­mi rendünk elleni fellépést nem tűrünk semmilyen oldal­ról. Államunk kötelességsze rűen és ingadozás nélkül le­sújtott a rendszerünk ellen támadókra, amikor a helyzet azt követelte. Általános am­nesztiát, közkegyelmet hirde­tett és alkalmazott, amikor a h~! /zet azt megengedte. Ez (Folytatás a 3. oldalúit)

Next

/
Thumbnails
Contents