Somogyi Néplap, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-02 / 27. szám

„Ki mit tud ?“-bemiitatók Kaposváron MSZMP MEGVET BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LÁPJA Premier sok hibával ódosíiott KRESZ eBső napja Több igen lényeges változást tartalmaz a tegnap élet­be lépett módosított KRESZ. A Somogy megyei Rendőr-fő­kapitányság Közlekedési Osztályának Kaposváron tartott villámellenőrzése azt mutatta, hogy a gépjárművezetők és a gyalogosok többsége, ha ismerik is az új szabályokat, nem alkalmazzák őket. * * * LELÉP A JÁRDÁRÓL, el­indul, majd bizonytalanul megáll: int, jelzi a még távol levő gépkocsinak, hogy men­jen tovább. A sofőr azonban szabályosan jár el: lassít, fé­kez, elsőbbséget ad a tétovázó gyalogosnak. Juhász József a gyalogos. Gépkocsivezetői jogo­sítványa is van. Ha ő ült vol­na a kormánykerék mögött, bizonyára szidná a közlekedé­si szabályokat felrúgó gyalog­járót Megállás, tétovázás nél­kül, gyorsan kellett volna át­mennie a kijelölt átkelőhe­lyen: a szabályok neki bizto­sítottak elsőbbséget. * • * — JAJ, BOCSÁNAT, legkö­zelebb a kijelölt helyen me­gyek át — mentegetőzik Fei- fer Józsefné, amikor Kovács János főtörzsőrmester figyel­mezteti, hogy szabálytalansá­got követett el: átlós irányban haladt át az úttesten. Ezen a délelőttön nemcsak ő volt az egyetlen szabályta­lankodó. A gyalogosok, mint­ha nem is hallottak volna a régi és az új KRESZ-ről, csak úgy átrohangáltak a forgal­mas Május 1. utcán. Köztük H. Mária, a gyakorlóiskola ne­gyedikes tanulója és Stomfai Ágostonná két kisgyermekkel. Az asszony azzal védekezett, hogy a gyerekeket iskolába kísérte, s előbb még be is akart vásárolni. Horváth György, a kaposvári posta dolgozója viszont csak fölé­nyesen vállat vont, amikor a szabálytalanságra figyelmez­tették. * * * NEMCSAK A GYALOGJÁ­RÓK, a gépjárművezetők sem elég óvatosak. Az FB 41-50 rendszámú tehergépkocsi ve­zetője, Kelemen László arra hivatkozott, hogy a gyalogo­sok megálltak, ezért haladt tovább járművével. Ezzel in­dokolta szabálytalanságát Ber­kes Gábor, az FB 39-92 rend­számú tehergépkocsi vezetője is. Egyikük sem biztosította a kijelölt gyalogátkelő helynél az úttestre lelépő járókelők el­sőbbségét. * * * a módosított kresz ELŐÍRJA, hogy nemcsak a motorosok, hanem utasaik is kötelesek bukósisakot viselni. — Nem hallottam erről a szabályról — védekezett a KD 56—74 rendszámú motor- kerékpár vezetője. A KX 08- 16 rendszámú motorkerékpár vezetőjének volt ugyan bukó­sisakja, utasának azonban nem. Hiba, hogy a kereskedelem sem készült fel a módosított KRESZ életbe lépésére. Az üz­letekben nem kapni bukósisa­kot. Gondolni kellene arra hogy gyermekeknek alkalmas bukósisakot is gyártsanak, mert anélkül nem utazhatnak sem oldalkocsiban, sem motor- kerékpáron. * * * IGEN SOK ÜZLET ELŐTT talált az ellenőrzés lelakato- latlan, őrizetlen kerékpárt. Tóth Péter is otthagyta a Má­jus 1. utcai húsbolt előtt bi­ciklijét, amíg bement az üz­letbe. Bár szerinte is helyes az a szabály, hogy kerékpárokat nem szabad őrizetlenül, lela- katolatlanul hagyni, mégsem tartotta meg a rendelkezést « * • Az első napon bizony sok szabálytalanságot tapasztal­tak a közlekedési rendőrök. Pedig a régi és a módosított KRESZ is a gyalogosok mega gépjárművezetők életét, biz­tonságát védi. Persze csak ak­kor, ha megtartják a közleke­dési szabályokat. Szalai László Gyémántot lopott két álrendőr Vasárnap éjjel London má­sodik legnagyobb ékszerkeres­kedésének tulajdonosától kö­rülbelül 300 000 fant sterling értékű gyémántot loptak el. A két tettes rendőrnek adta ki magát, »ellenőrizte«, hogy az ékszerész nem tart-e csem­pészárut, majd az ellenőrzött gyémántokat magával vitte. (MTI) Több órás bemutatósoroza­tokon zajlott le az ifjúsági mű­vészeti együttesek és szólisták »Ki mit tud?«-vetélkedője Ka. posváron. Szombaton délután Kapos­vár KISZ-alapszervezetei küldték el legjobb táncosaikat, versmondóikat és zenészeiket az Ifjúsági Házba. A részve­vők mintegy négyórás vetélke­dőn, harmincnégy műsorszám. ban mérték össze képességei­ket. A BM férfi utánpótlás tánc­csoportja, az SZMT tánccso­portja, a Táncsics Gimnázium kamarazene-együttese, a Mun­kácsy Gimnázium kamarakó­rusa, az Ifjúsági Ház irodalmi színpada és tizennégy szólista műsorszáma jutott tovább a megyei döntőre. Vasárnap délelőtt a kapos­vári járás vetélkedőjét bonyo­lították le. A bemutatott húsz műsorszám közül a zsűri tízet talált alkalmasnak a megyei döntőn való részvételre. Kö­zöttük van a szennai népi együttes, a kadarkúti művelő­dési ház leány tánccsoportja és egy tánczenekar. A vetélkedőknek jutalom­ként értékes emléktárgyakat nyújtottak át. A döntőn részt vevő együttesek és szólisták február 14-én délelőtt találkoz­nak ismét az Ifjúsági Házban. Az óvodák iskolára előkészítő munkájáról tárgyalt a Fonyódi Járási Tanács V. B. (Tudósítónktól). Szombaton a művelődésügyi osztály előterjesztésében az óvodák iskolára előkészítő munkáját tárgyalta meg a Fonyódi Járási Tanács Vég­rehajtó Bizottsága. Megállapí­tották, hogy az óvodák több­ségében eredményesen folyik a . közösségi életre nevelés és a tanulásra való előkészítés. Az óvodába járt első osztályos ta­nulók előmenetele jó. Beszéd- készségük, aktivitásuk és ön­állóságuk megfelelő. Dr. Bagó Gyula vb-elnök megemlítette, hogy az óvónők többsége hivatásszeretetből, következésképpen jól dolgozik. A végrehajtó bizottság azt várja tőlük, hogy vegyenek részt a falu társadalmi életé­ben is. Fontos feladatként jelölte meg a vb az iskola és az óvo­da közötti kapcsolat szorosab­bá tételét. Ne múljon el tan- testületi értekezlet anélkül, hogy ne tárgyalnák meg az óvoda munkáját. A vb szüksé­gesnek tartja, hogy minél több gyermek kerüljön óvodába a tanköteles kor előtti évben. Ehhez felvilágosító munkával növelni kell a szülők igényét is. A végrehajtó bizottság föl­kérte a tsz-eket, hogy nyújtsa­nak segítséget az óvodák ellá­tásához. A lejtőn lefelé — Gyere, édes egykomám, most meglátogatjuk az egri lánykát! IVem nyugszom addig, — J-’ míg Skodám nem lesz! — jelentette ki a család szeme fénye, a nagykorúvá serdült »vakarcs«. Meg kell hagyni, már nem először hök­kentette meg a családot meg­lepő kívánságaival, sőt elég gyakran igyekezett kihasznál­ni kiváltságos helyzetét, hogy négy leánytestvére után vég­re ő született »trónörökösnek«. Az öreg szülők eleinte nehe­zen értették meg újabb kí­vánságát, de aztán beleegyez­tek. Hadd legyen meg a kedve! Csak az volt a kikötésük, hogy használt kocsit vesznek, s azt is csak ősszel, mert nyáron, a falusi nagy munkaidőben nem érnek rá autózni. Apja azonban meglepetést akart szerezni. Rokonlátogatás ürügyén csakhamar feluta­zott Pestre, de egyáltalán nem sietett fölkeresni a rég nem látott rokonokat, hanem egye­nest kiment az Ecseri úti piac­ra. A vonatban tanácsolták neki, hogy ott biztosan kedvé­re válogathat az autók között. Űtitársai azt is a lelkére kö­tötték, hogy szakértő nélkül semmiképp se vegyen kocsit. — Majd még annak is fizes­sek! — dohogta magában az öreg. — Tudok én magam is választani, szépet is, jót is! — ellenkezett tovább. — Nem hagyom magam rábeszélni, se lebeszélni! Amelyik majd ne­kem tetszik, azt veszem meg! Hiszen a pénz beszél! Olcsón rosszabbat, drágábbért jót le­het venni! — okoskodott to­vább. A piacon végigmustrálgatta az összes használt autót, s mindig szorgalmasan megtu­dakolta, hogy melyik a Skoda. Mert hát bizony nem ismerte az autóknak még a márkáját sem. Nem tudott választani a sok kocsi között. Külsőre ugyan talált volna megfelelőt, de vajon milyen lehet belül, a motorja? Szeretett volna né- melvikbe beleülni és kipróbál­ni. De harminc forintot kértek volna eev fordulóért, azt pe­dig sokallta érte. S még szem­telenül megkérdezték tőle az egyik kocsinál: — Mondja csak. papa. mennyi pénze van? Remélem, még áldomás­ra is telik belőle! No, innen is jobb lesz odébbállni! — gondolta az öreg, és sietve eliszkolt onnan. í1 ppen azon töprengett, ^ hogy most már mitévő legyen, amikor megszólította egy ismeretlen asszony. — Bá­csika, maga autót akar ven­ni? Nekünk volna otthon egy jó állapotban levő eladó Sko­dánk! — Magát az ég küldte ide! — hálálkodott az öreg — De móben. Elképzelte, milyen nagy lesz otthon a meglepetés és az öröm, hogy csaknem fe­le áron ilyen jó és szép autót vett. Sietett a postára, távirato­zott a fiának, hogy megvan a Skoda, azonnal jöjjön fel utá­na a megadott címre. Másnap már meg is érkezett a boldog »trónörökös«. Neki is tetszett a kocsi. Fogalma sem volt ró­la, hogy mennyit ér valójában, csak az volt a fontos, hogy végre van autójuk. Legalább te, hogy itt nem tudja kijaví­tani, el kell húzatni őhozzá, mert műhelymunkát igényel a javítás. Ebbe is beleegyeztek. Harmadnap mentek utána. Ott találták a Skodát az udvar közepén, kerekei leszerelve, a motor kibelezve, az alkatré­szek szanaszét hevertek a föl­dön. A szerelő pedig fölényes hangon közölte velük, hogy legalább hatezerbe kerül a ja­vítás. Apa és fia döbbenten né­zett egymásra, majd értetle­ZU1Á mennyiért adná? Ha drága, akkor meg se nézem! Az asszony sietett megnyug­tatni: — Rendben van, bácsi­kéin, előbb nézze csak meg a kocsit, aztán majd megegye­zünk, nem adjuk drágán. Késedelem nélkül elindul­tak az egyik peremkerületbe »helyszíni szemlére«. Ezeregyszázas Skoda volt, egy kicsit régi jószág. Az öreg beült az autóba, s azonnal megnyerte tetszését, mert igen kényelmesnek találta benne az ülést. Élvezettel nvújtózkodott el a kocsiban. Hát még amikor megindultak! Olyan halkan és barátságosan duruzsolt a motorja, s o%mn fürgén, vidáman szaladt az aszfalton! Meg is siratta az asszony: — Higgye el, bácsika, nehéz szívvel adom el. Nem válnék meg tőle, ha nem halt volna meg az uram. Igen jó kis kocsi volt ez. Soha nem hagyott cserben bennünket, nem volt vele az égvilágon semmi baj... A »bácsika« most már töké­letesen megnyugodott. Jobb is, hogy nem hozott magával hol­mi szerelőfélét szakértőnek, mert még azt hinné ez a sze­gény asszony, hogy nem bízik meg benne. Percek alatt meg- egyesztek a vételárban, s rög­tön ki is fizette a harmincöt- ezer forintot. Madarat lehetett volna most fogatni vele örö­mest kedvére száguldhat, nem végezte el hiába pár éve a gépkocsivezetői tanfolyamot. Még aznap átíratták a szer­zeményt, s a következő napon hazaindultak. /A tthon aztán jóformán mindennap volt valami baj a Skodával. Az önindító nem működött, túl sok üzem­anyag fogyott, a fékolaj vala­hol elillant, elromlott a villa­mosberendezés, ' csakhamar gyűrűzni kellett a motort, a kuplungtárcsa összetört egy rossz kapcsoláskor. Nem győz. ték hívni a helybeli és a kör­nyékbeli »hozzáértőket«. S nem győzték a kiadásokat al­katrészekre, munkadíjra s közben adóra, biztosításra. Két héten belül elérte a Sko­da a negyvenezret, de nem ki­lométerben, hanem forintban. Amilyen büszkék voltak elein­te, nemcsak a kocsira, hanem egyáltalán arra, hogy nekik van az első autójuk a község­ben, annyira szégyelltek most már a falu népe előtt, hogy örökösen csak baj van vele, többet áll, mint megy. Öt hete állt már a kocsi az udvarukban, de ebből mind­össze tíz napot volt üzemképes állapotban. Közben háromszor is szétszedték. Valahonnan a környékből hívattak egy »iga­zi« szerelőt is. Ez alig nézett rá a kocsira, máris kijelentet­nül meredtek a szerelőre. Az apa tért magához elsőnek. Hangja remegett a nagy fel­indul tságtól: — Erről szó sem lehet! Mit képzel maga? Ilyen zsiványságot csinálni! Minek hozta el akkor az autónkat? Ezt megmondhatta volna előbb is! Nincs egy büdös vasunk sem! Elég volt rá negyven­ezer. Szerelje össze, és haza­visszük! — Nekem teljesen mindegy, papa — válaszolta flegmán a szerelő —, de megnyugtatha­tom, hatezer sem lenne elég a javításra, mert ez a tragacs már olyan rossz, hogy állan­dóan költeni kellene rá. Ez csak annak éri meg, aki ért a javításához, és tud szerezni hozzá alkatrészeket. Én azt ajánlanám maguknak, adják el, mert úgysem veszik hasz­nát! Én adnék érte — úgy, ahogy van — húszezret. Apa és fia ismét meghök- kenten pillantott egymásra. — Nem, kérem, ez nem megy ilyen gyorsan — felelte hatá­rozottan az öreg. — Előbb megbeszéljük otthon a felesé­gemmel. Addig szerelje csak össze az autót. — De én nem szerelem ám össze addig — nevetett gú­nyosan a szerelő —, míg le nem fizet nekem ötszáz forin­tot a munkadíjam fejében. Mintha hideg zuhany érte volna őket ismét. »Várjon hol­napig, majd kölcsönkérünk és meghozzuk — kérlelték. Egész úton egy szót sem szóltak egymáshoz. Otthon az­tán elkezdődött a családi per­patvar. Volt mit hallgatnia az öregnek. Korholta a fia, szid­ta a felesége. Vacsora után órákig vitatkoztak azon, hogy most már mi legyen a Skodá­val. Az apa meg akarta tarta­ni azzal a szándékkal, ha majd lesz rá pénzük, rendbe hozat­ják. De a fia hallani sem akart róla. Végül is elkesere­désében odavágta: — Értsék már meg, nem bírom tovább idegekkel! öngyilkos leszek, ha nem adjuk el azt a traga­csot! Vagy az pusztul a háztól, vagy én! — Adjuk csak el — mondta Ti a végső szót az asszony. Többet ér a gyerekünk élete meg a családi nyugalom, mint az a csúf Skoda! ]Yi ásnap újra átmentek a XTX szerelőhöz. Lógó orral közölte az apa, hogy eladják a kocsit. »De nem ér ám annyit — mondta fölényesen a »mes­ter« —, mint amennyit tegnap ígértem érte! Ma reggel még egyszer átnéztem, s ez, kérem, olyan ócskavas, hogy tizenhét­nél többet nem adhatok érte! — Most mit csináljunk, édes fiam! — kérdezte bizonytalan­kodva az apa. — Adjuk csak el, apám! Az a háromezer már mit számít, úgyis csúnyán ráfizettünk er­re a vételre. Hallja, szakikám — fordult a szerelőhöz —, le­gyen akkor tizenhétért a ma­gáé, de legalább engedje el azt az öt darab százast, amit munkadíjra kért. — Rendben van, de most csak tizenkettőt tudok adni, a többit pedig majd kukoricatö­rés után, akár készpénzben, akár terményben. Most már ebbe is belemen­tek, csakhogy minél előbb megszabaduljanak ettől a rossz emlékű, átkozott Skodá­tól;.. Sz. P. SOftOK Hogyan kell meggazdagodni ? New Yorkban a Harold Jeffrey kiadóvállalat, amely többek között a »Biztos út a sikerhez-«, »Hogyan lehet va­laki milliomos hat hónap alatt?-«, »Miként lehet meg­gazdagodni?-« című műveket adta ki, fizetésképtelen lett. Immár harmadszor. * * * Fanyar história Pásztorára Párizsban. Al­bert Boiret 39 éves aggle­gény inkább csak a társalgás kedvéért odavetőleg meg­kérdezi kis barátnőjétől, egy Párizsban tanuló né­met diáklánytól: »És mi a véleményed Hitlerről, drá­gám?« »Persze tudom, hogy tinektek sok bajt okozott, nekünk azonban fölépítette az autobahn-hálózatot.« A férfit felbőszítette a diák­lány kijelentése, és »Mars ki innét!« felkiáltással kidobta nemcsak a rekamiéról, ha­nem a lakásából is, méghoz­zá olyan eréllyel, hogy a leány panaszt emelt a rend­őrségen. Egy párizsi bíróság száz frank pénzbírságra ítélte a férfit, * * * Az orvos tévedett Mikor Wilhelm Schmidt megtudta orvosától, hogy legföljebb még hat hónapig fog élni, elhatározta, hogy hátralevő idejét az élveze­teknek szenteli. Mivel pén­ze nem volt, apró lopásokból szerzett. A kegyes bíróság, tudva, hogy az utolsó nap­jait éli, több ízben is föl­mentette. Schmidt végül nagy stílű műveletre hatá­rozta el magát: kifosztott egy üzletet. Ezúttal tizen­négy évi börtönre ítélték. A hat hónap, amit orvosa meg­jósolt neki, a börtönben már régen letelt. * * * Elektronikus házasság Az Egyesült Államokban az első elektronikus házas­ság boldogtalannak bizo­nyult. Az elektronikus gép bonyolult számításokkal megállapította, hogy John Keran és Barbara Smith Los Angeles-i lakosokból ideális házaspár lesz. Barba­ra és John bizalommal vi­seltetett az elektronika iránt, és házasságot kötött. Hat hónap múlva azonban elvál­tak. Barbara kijelentette: »A házasságkötés régi mód­ja nekem megbízhatóbbnak látszik az elektronikusnál.« A külföld humora Miután a kis Bob jobbra is nézett, balra is nézett, és látta, hogy édesanyja nincs sehol, odament a rendőrhöz, és udvariasan megkérdezte: — Bácsi, nem látott egy nénit nélkülem? * * * — Nézd, és ámulj! Ez a kislány még csak egyéves, és már tud olvasni. — Csodálatos. De miért fordítja a lapokat olyan szótlanul? — Mert olvasni tud, de be­szélni még nem. Somogyi Néplaf Az MSZMP Somogy megyei bizottsága ás a Somogy megyei Tanács lapja.' Főszerkesztőt WIRTB LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latinka Sándor u. i, Telefon 13-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó vállalat. Kapust ár Latinka 8. u. 2. Telefon isis. Felelős kiadó; Szabd Gábor. RekOIdőtt kéziratot nem Orzüuk meg, és oem adunk vissza. I erjeszti! a Magyar Posta. Elő űzethető a helyt postahivatalokná és postáskézbesltöknéL Előfizetést dtj egy hónapra 12 P Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda* ipart vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Katinka Sándor utca 6. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents