Somogyi Néplap, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-06 / 31. szám

Szombat, 1965. február 6. 3 SOMOGYI N£PLAP Wladvslaw Gomulka 60 éves Értetlenség Z"1 omulka elvtárs, a len- ^ gyei nép nagy fia, a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő egyénisége 60 éves. Tizenhét éves korában csatlakozott a marxista forra­dalmárokhoz, s ettől kezdve töretlen hittel harcolt népe szabadságáért és az általános emberi haladásért. Történel­mi jelentőségű küzdelmei so- . rán nagy diadalok részese lett, érték súlyos méltatlansá­gok, dei sziklaszilárd harcos maradt mindvégig, minden körülmények között. Akár fegyverrel küzdött a fasisz­ták ellen, akár politikai ütkö­zeteket vívott meg sikerrel, a lengyel nép legjobb eré­nyeit tükrözte helytállása. Gomulka elvtárs életútja fényes tettekben gazdag. Nemcsak hazájában tisztelik és szeretik öt. Neve, ember­szer etete, békeharcánák kö­vetkezetessége ismeretes az egész világon. Mindenütt nagíj elismeréssel szólnak róla, ahol a népek barátsága és testvérisége hívekre lelt, és ahol a fegyver nélküli világ megvalósításán fáradoznak. Egyénisége, harci erényei, ál­lamférfiúi biztonsága, vezetői almmtereje korunk marxista —-leninista építőmunkájának nagyjai közé emelte. Gomulka elvtársat, a har­cost, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkárát egész népünk forró szeretettel kö­szönti hatvanadik születés­napján. Gomulka elvtársban a szépséges Lengyelország és a testvéri lengyel nép nagy fiát tiszteljük. A magyar nép további nagy sikereket kíván nagyszerű munkájához. KÉT CUKORGYÄRI MUN­KÁS járt szerkesztőségünkben a múlt héten. Felháborodottan mondták el panaszukat, egy­más szavába vágva, gesztiku­lálva. Nem számoltam meg, de legalább húszszor emleget­ték a szocializmust, a szocia­lista kereskedelmet; minden harmadik mondatukat azzal zárták, hogy »mi munkásem­berek vagyunk, kérem, hát velünk így kitolhatnak.-« Ilyen ’ előkészítés után valami vérlá- j zító sérelemre számítottam. ( A fiatalabb munkás elmomd- ’ ta, hogy a kampányban éjjel- > nappal dolgoznak, nincs ide­jük bevásárolni. Kinézett egy kendőt a feleségének a 133. számú nőidivat-üzlet kiraka­tában. Amikor megkapták a fizetést, társával elment a boltba. Az eladónő azonnal közölte, hogy a kiválasztott kendőből nincs raktáron, a ki­rakatból pedig nem vehetik ki az árut, különben is egy ve­vő már előjegyeztette, nekik semmiképpen sem adhatja el. — Főnököm, hát le lehet ezt nyelni? így bánnak a munkásokkal — fejezte be mondókáját a fiatalabb mun­kás. RÖGTÖN FELHÍVTAM az Iparcikk-kiskereskedelmi Vál­lalat áruforgalmi osztályát. A tájékoztatásból megtudtam, hogy szabályosan járt el a bolt. Hetenként egyszer ren­dezik a kirakatot, ilyenkor vehetnek ki árut. A vásárlók érdekét szolgálja, hogy elője­gyeztethetik a kirakatban levő kendőt, pulóvert stb., ha már a boltban nincs belőle. Az áruforgalmi osztály munka­társa utánanézett az ügynek, majd felhívott, hogy szabá­lyos az előjegyzés. Mielőtt le­tette a kagylót, megjegyezte, hogy a két munkás nagy ra- mazurit csinált a boltban. Megkérdezte, hogy nem vet tem-e észre, milyen italosak. Nem vettem észre, a közlés után azonban jól megnéztem őket Nem hallgatták végig á központtól kapott tájékoztatót, fújták a magukét, az idősebb elvtársozott, a fiatalabb főnö- között. — Elmegyünk az atyaúris­tenig, nem hagyjuk, hogy így bánjanak két munkásember­rel! Marcaliban tartott ülést a megyei tanács igazgatási és jogügyi állandó bizottsága (Tudósítónktól.) Marcaliban megtartott ülé­sén fontos kérdésekben foglalt állást a megyei tanács igazga­tási és jogügyi állandó bizott­sága. A kibővített állandó bi­zottsági ülés meghallgatta és megvitatta a megyei tanács vb igazgatási és szervezési- gazdasági osztálya vezetőinek a múlt évben végzett munká­ról szóló beszámolóját. A beszámolók meg a hozzá­szólások megállapították, hogy tovább kell fokozni a szak- igazgatási szervek és az ál­landó bizottságok tevékenysé­gét. Az egyik legfontosabb feladat többet és jobban fog­lalkozni a gyermek- és ifjú­ságvédelmi problémák megol­dásával. A veszélyeztetett kör­nyezetben élő fiatalkorúak helyzetén főként megelőzéssel kell segíteni. Arra kell az igaz­gatási szerveknek is töreked­niük, hogy az ilyen fiatalko­rúak elsősorban családi kör­nyezetükben kapják meg a megfelelő erkölcsi nevelést, s hogy a közösség segítségével szüntessék meg az ilyen gyer­mekek erkölcsi fejlődését gát­ló körülményeket. Rámutattak arra is, hogy nagyobb körül­tekintéssel kell elbírálni a kiskorúak házasságkötési ké­relmét. Sok esetben ugyanis nem megalapozottak az ilyen házasságok. Alapos környezet- tanulmány után lehet csak el­bírálni a kérelmeket, és csak akkor szabad engedélyezni a házasságkötést, ha a kiskorú érdekét szolgálja. A társadal­mi szervek, az állandó bizott­ságok sokat segíthetnek ebben a gyámhatóságoknak. Ezután dr. Kassai János, a megyei tanács vb-titkára kö­szönetét mondott a megyei és a járási igazgatási állandó bi­zottságok múlt évi tevékenvsé- géért. Felhívta az áb-elnökök figyelmét az idei legfontosabb feladatokra. Végezetül Milovecz József, a megyei tanács igazgatási és jogügyi állandó bizottságának elnöke összefoglalta az ülés tapasztalatait. Nem vártam tovább, kivág­tam az adut. Ha keddig nem jelentkezik a kendőt előjegyző vevő, bárkinek eladhatja a bolt az árut. Rám se hallgat­tak, szidták a kereskedelmet, a boltot, megint emlegették a szocializmust meg a munkás­voltukat Felcihelődtek, s elin­dultak az ajtó felé. Ekkor vet­tem észre, hogy erősen imbo- lyognak. NAGYON bosszantott ennek a két embernek az ér­tetlensége és a beszéde. Nem sikerült meggyőznöm őket ró­la, hogy az előjegyzés a vá­sárlók (s ebben benne vannak a munkások is) érdekét szolgál­ja. Talán nyugodtabban tár­gyalnak a boltban is, a szer­kesztőségben is, ha nem önte­nek fel a garatra. Kedden megérdeklődtem a Május 1. utcai boltban, hogy megvan-e a kendő. Igennel vá­laszoltak, s hozzátették, hogy eddig nem jöttek érte, most már bárkinek eladhatják. Gondoltam, hogy azonnal írok egy levelet a panaszosnak. Elvetettem az ötletet, hiszen az írás csak másnap ér oda. Egy cukorgyári ismerősöm ré­vén megüzentem, hogy men­jen be a boltba. Olyan fél óra múlva csörgött a telefon. A panaszos bent van, de nem kell neki a kendő, vett már egy másikat. Azt hiszem, hogy ez a tör­ténet magában foglalja a ta­nulságot. Nagy volt a füst, ki­csi a láng. Lajos Géza / Épül a Kaposvári Ruhagyár irodaháza Magasba emelkedik a japán er a Kaposvári Ruhagyár irodaházának építkezésén. A TDÖ—8. sz. magyar daru megkönnyíti az ÉM Állami Építőipari Vállalat dolgozói­nak munkáját. Az építkezés jól halad, a vállalat egész télen dolgozhat ezen a munkahelyen. Ojátúrse'uj ars, Ű£ú kát újtelep Amikor eljövünk dr. VJjvári Kálmánná csapatvezetőtől, aki a helyi határőr úttörőőrsről tájékoztatott bennünket, elha­tározzuk, hogy kipróbáljuk a pajtások ügyességét Az utca végén megállítunk egy fiút. — Vannak a faluban ha­tárőr úttörők? A gyerek kihúzza magát — Vannak bizony! — Hol találhatnánk egyet? — Én is az vagyok, Hosszú István. Csak nincs valami? ... — Mennyi idő alatt tudnád összehívni a többieket? — A tegnap délutáni szél. Most az asszony kezdte a beszélgetést: — Üljenek már le, komám! Ne haragoskodjanak. Ülve jobban lehet beszélni, ha vala­mi hiba van is. Mihályi az ajtótól közelebb jött, rátenyerelt az asztalra. Meghajlot kissé, úgy nézett le­felé a suszterre. — Idefigyelj, Biri! Nagyon megharagudtam tegnap ná­latok, csúnyán viselkedtem. De hát mit csináljak? Ez már megesett ... Hanem te meg azzal a marhasággal, amit a községházán mondtál, fel tud­nád mérgesiteni a legbirkább türelmű embert is. Kicsi Biri szintén rátenye­relt az asztalra, s szintén úgy beszélt a komának. Csak ő föl­felé nézett. — Mit nevezel te marha­ságnak? Na, halljuk csak, leg­alább tisztába jövünk veled! — Az a pénzverés, a te örö­kös elnökséged meg az egész nyolcezer lelkes köztársaság alakítása halva született dolog. Ez így van, Biri, akár hiszed, akár se. Nem is ttidom, ho­gyan juthatott ilyesmi eszed­be... > Széles Jósika a láncot égjük kezésbői a más'kha rakta, alig várta, hogy Mihályi befejezze, ő is közbeszólt: — Nekem is említette Sán­dor bátvám. mm vesztek össze. Én is azt mondom B’ri úrnak, nem tiszta dolog ez. Hát hogy vá’hatnánk mi el az országtól, mikor uvmmaz a faita va­gyunk? M^hozzá sok ember rokonsága itt van a környező falukba" Tán útlavél’P1 men jek át Okánvba vagv Üifalu- ba? Meg aztán mi lesz az ipar­— Pár perc az egész — mondja büszkén. — Van ria­dóláncunk ..; Pintér József járási úttörő­titkár elmosolyodik. — Látja, úgy megy itt min­den, mint a karikacsapás... Bent a határőr-laktanyában Bózsa József tizedes és Pfeif­fer Károly őrvezető a gyere­keket dicséri. Elmondják, hogy ők irányítják a kis ha­tárőrök munkáját, ez a KISZ-megbízatásuk. Céljuk az, hogy a pajtások elsajátítsák mindazokat az ismereteket, amelyekkel elő tudják segíte­ni a határőrizetet, az úttörő, próba-követelmények teljesí­tése mellett pedig lehetőség kis érdekét keresed az ő hátú- igyekezett jobb belátásra bír-<' nyíljék nagyobb öntevékeny­kon taposva. ni. f ségre, olyan ismeretek meg­Nem félsz nekem ilyet — Hagyjad a komát, Sán-*' szerzésére, amik nincsenek a mondani, te gyalázatos? dór! Ne vitatkozz vele! Ha ő( tananyagban. Mivel határőr­__Nem félek. Azt se tudom. így gondolja, akkor menjen átoktatás csak minden második m iért jöttél most ide, de ha maga útján! j héten van, a közbeeső hetek­már itt vagy, megmondom, Hiába volt a békítgetés,'(ben a pajtások részt vesznek ami a begyemben van. A falu most már egyik sem hagyta1 (az iskola úttörőcsapatának Mihályi odalépett Biri mel- ügyeit a Nemzeti Bizottság magát. Mihályi is kiabált, úgy? életében is. lé. Megfogta a kabátja hajtó- veszi kézbe teljesen. Nagyon kérdezte a susztert: , — Szívesen káját, és a szemébe mondta: ízi — Kinek felelek én. te Biri?\ — Már csakugyan látom, egészen meghibbantál. Elvette a hatalom érzése az eszedet. Hát komolyan gondolod, hogy a mi falunk önálló ország le­het? Te meg a diktátora? ... Mi? cikkel? Ruha, cukor, só, petró honnan jön, ha mi megtagadjuk az ország többi részét? Biri dühösen leintette a fia­tal gazdát. — Magát nem kérdezte sen­ki! Ha nem tud okosabbat mondani, hallgasson. jól tudod, hogy Bokor Gyur­kát, az írnokot megbíztuk a .— iNesem: — verte a mei-j m0ndja Pfeiffer Károly, főjegyzői teendők ellátásával. mérgesen a csöpp suszter.? Látom, hogy ez érdekli őket. A legutóbbi gyűlésen, ahová — Nekem! Megértetted? i Igaz, a telepiek egy kicsit te el sem jöttél, elhatároztuk, — Neked? \ élénkebbek a kelleténél a hogy bíróválasztásra rövidesen ~ . „ ^foglalkozásokon, nehezebb összedoboltatjuk a falut. Ma- — Milyen jogon? i rendet tartani mivel gunknak kell kézbe venni a fa- - A törvény nevében letar-? renöet tartaiIU’ rmvel — Elhallgass! — sziszegte lu ügyeit. Terád most is szűk- tóztatlak! Biri gyűlölködve, és átkozta magát, amiért tegnap nem tartóztatta le ott a helyszínen, a gyűlésen, amikor szembe­szállt a terveivel. Hát milyen ember ez? Milyen jogon meri sértegetni a köztársaságot és az elnök személyét? Nem érti Neked? f foglalkozásokon, jól is­mernek bennünket, naponta ség lesz, mert tolmács még Mihályi haragosain és gú-a találkozunk a faluban. ^ kell. De ha neked nem tetszik «y<*am nézett lefelé Biri re. a — Szükség eseten szamit- a dolog, akkor nyisd ki a mű- látszott, azonnal mogle-( hatnak a gyerekekre? helyedet, és csináld a csizmá- ledkezik magáról, és képenj — Feltétlenül tudnak segí- kat meg a cipőket. TJ"-----’■p«*10 = '*c'vr*r' “ s örömmel — Kinek felelek én, te Biri?',foglalkozom a gyerekekkel Nekem! — verte a mel- munH,» r-iff.-i- Tíómiv Keresünk vágja a csöpp kis embert. Merti teni. helyetted másik tolmácsot. Ennél sértőbbet nem Is mondhatott volna Bitinek. A az egész dolog jelentőségét, koma most nlár minden béke. nem képes felfogni, hogy meg­változott a világ, hogy csak egy lehet: amit Biri Tibor akar?! VI. tűrésből kifogyott. Ordított — Jól gondold meg, amit mondasz, mert ezért felelni fogsz! Széles Jóska megpróbált bé- kítőleg közbeavatkozni. — Higgye el, Biri úr, igaza attól talán észhez térne. Bgyi a következő percben ma­valódi, tehtenyeres pofontól.« guk a pajtások igazolják az De egyelőre nem verekszik, le-# őrvezető »élénkséggel« kap- nyeb ^ csaik k®''dez-7 csolatos szavait. Betódulnak . . torveny neveben. ' ^ ajtón; valóban sikeresen J ™ menyem a nép torve-> működött a riadólánc, csak- a íobbl1ekt Én a J nem teljes létszámban meg- ! ha UR+VJ jelent az őrs. Hosszú Pisti a o ra semmi . $ biztonsag kedvéért azért beje­lenti: minket határör­Ügy látszik, Mihályi valóban nem akarta tudomásul venni van Sándor bátyámnak, a megváltozott helyzetet. Nem zavartatta magát egy cseppet most meg Kérész torkollta le: sem! — Azt hiszed, ez levente­tetszik, — De a fegyverére igen! csattan az örökös elnök hang-a ja, és egy intésre Kérész meg* — Barba­— Jobb lenne, ha hazamen- , ne, kedves barátom, és nem egyesület, parancsolgathatsz avatkozna bele másnak a dol­gába. Míhályiné kétségbeesve kedvedre? — Annál még jobban is! ben szólok. A nép régen vár a másnak mennek — gondolta változásra, de nem ilyenre, rémüldözve, és Kérésznek a Kitörik a nyakad, ha a magad fegyverét figyelte. Az urát meg Molnár Anti előhúzzák forgó-\ . . . . Kár volt neki szólnia, mert Pisztolyukat, és ráfogják Mi-i”cs Laci. Túrái Jancsi, Kon­hályira. \ dics Miklós, Mátyás Pista — Az asszony félsiVolt. Ririhezi némi zajjal letelepednek a meg a szomszédhoz fordul kö-i székekre, Hegyi Tivadar meg. nyörögve: , jegyzi: Kedves kom »murám iái. é — A többieknek nem szól- ikar tenni? Segítsél. Jós-i tunk, gondoltuk, elegen le- a szün i — Hány tagú az őrs? « — Tizenhat. Hatodik, hete­lik, nyolcadik osztályosok — , válaszol riirbarics Laci. — Lányok nincsenek, de nem is mit akar __ És mindezt az új világ igyekezett békítgetni a két Édes Istenem, minek kel-J szünk ennyien. n evében, ha nem tévedek? Na- haragos embert. Istenem, is­gyón melléfogtál Biri, ideié- tenkém, ezek mindjárt egy- M’.hálvi a féleségére »é­— Itt vagyunk. Amíg a többiek h r> cf \r V» rj' 7 cr«n < '-z fordul: (Folytatjuk.) baj. A mi nevünk Bátorság őrs, a lányok meg mind gyáváit- Meg aztán jobban érdekel a munka... — Annyira érdekes? Hosszú Pisti tágra nyitja a szemét. — Nagyon. Hasznos dolgo­kat tanulunk, tájékozódást, távcsőkezelést, térképészetet, de a legizgalmasabbak a kémtörténetek. Annyit tud­nak mesélni a katonák!... — Engem inkább az érde­kel, hogyan kell elfogni a ha­társértőt — vág közbe Túrái Jancsi. — A határőrök már elmondták, hogy mit kell ilyenkor csinálni. Beszámolnak sorjában, mi mindennel foglalkoztak eddig. Megismerkedtek a határőrök életével, a laktanyával; nagy élmény volt a temetőnél az egyik »határsértő« határőrt fölfedezni; szabadgyakorlat­ként rendezték ezt a gyerme­keknek az oktatók. A munka romantikusabb része a tavasz, szál vár rájuk: az őrsi mun­katerv ügyességi, nyomolvasó, versenyeket ígér a többi kö­zött. Most még terembe szo­rulnak. — Érdekes, izgalmas a ha­tárőrök élete — mondja Hosz- szú Pisti. — Nagyon tetszik nekem. Csak egy dolog ne volna... A gyerekek nevetve helye­selnek. — Az éneklés. Nekünk az nem megy. Nagyon sajnáljuk, mert olyan szép őrsi indulót tanultunk... — Elénekelnétek? Tiltakoznak. Állítólag lehe­tetlen volna végighallgatni. Hosszú Pisti menti meg a helyzetet találékonyságával. — Ha már annyira tetszik ragaszkodni hozzá, akkor... elszavaljuk... Zúgó hegy ormán és lankák ölen őrt állunk minden határon, Távol az otthon, de szívünkben él, Bárhol borul ránk az álom. Békésen álmodj, te dolgos hazám, Még boldogabb napra ébredj, Jókedvű munkával épülj tóvá*1** Féltőn vigyáz rád néped. A »dal« után Bózsa sín. kaszvezető megjegyzi: — Még sok munka vár ránk. Meg kell őket tanítani énekelni is. Hisz ki látott »hangtalan« határőröket?! Sirubl Márta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents