Somogyi Néplap, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-26 / 48. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Péntek, 1965. február 26. NASSZER: Mi EAK item tűr H'L " ^ : ' f Mint már jelentettük, Walter Ulbricht, az NDK Ál­lamtanácsának szerda reggel óta Kairóban tartózkodó el­nöke este találkozott Nasz- szerral, az Egyesült Arab Köztársaság elnökével. A né­met államférfi tiszteletére adott banketten a két vezető pohárköszöntőt mondott Nasszer elnök hangoztatta, hogy hazája egészséges és erős kapcsolatokat igyekszik kialakítani az egész német nemzettel. Foglalkozott az EAK és az NSZK viszonyával is, hangoz­tatta, hogy hazája jó kapcso­latban akar lenni Nyugat Németországgal. Elítélte azo. kát az elhamarkodott és fele­lőtlen akciókat, amelyeknek elkövetői hátba akarták döfni magyarázat nélkül. Az EAK szándékai ismeretesek és köz­tudott az is, hogy nem tűr el semmilyen fenyegetést, nem törődik bele mozgási szabad­ságának korlátozásába, szem­be száll a fenyegetésekkel, a maga külpolitikáját követi. JERUZSÁLEM Ulbricht Kairóba érkezésé­nek napján magas rangú ame­rikai diplomata érkezett Iz­raelbe: Harrivian »utazó nagykövet« tett látogatást az »ellentáborban«. Izraeli political körök’'--- zt a látogatást összefüggésbe ..ózzák azzal az r .o . tö­rekvéssel, amelynek célja az Fzyesült Államok közél-kele- ti erdr'!zeir>8k bi'71-­az arab népet minden ok vagy kintélyének megőrzése. Lé­Az amerikai álláspont változatlan a vietnami kérdésben George Reedy, a Fehér Ház sajtófőnöke nem sokkal az ENSZ-főtitkárnak a viet­nami válság tárgyalásos meg. oldását sürgető szerdai kije­lentéseinek elhangzása után sajtóértekezleten közölte: az amerikai álláspont változat­lan a vietnami kérdésben. Mint mondotta, a problémát illetően a washingtoni kor­mány eddig nem kapott sem­milyen »konkrét és ésszerű javaslatot«. Johnson elnök nem bízott meg senkit azzal, hogy tárgyalásokat folytasson a vietnami kérdés diplomá­ciai rendezéséről. Khanh tábornok, akinek a dicstelen száműzetés helyett sikerült kieszközölnie az »utazó nagykövet« hangzatos címét — mint az AFP jelenti —, csütörtökön elindult hét országban teendő kőrútjának első állomáshelyére, Hong­kongba. A volt kormányfőt, a kato­nai triumvirátus volt tagját, a volt nemzetvédelmi minisz­tert, a fegyveres erők taná­csának volt elnökét, a volt főparancsnokot előzőleg fé­nyes katonai dísszel búcsúz­tatták. Quat miniszterelnök magas kitüntetést tűzött Khanh mellére, Az ünnepélyes búcsúcere­móniával egy időben Saigon belvárosában — mint a Reu­ter jelenti — a nendőrség feloszlatott egy politikai gyű» lést. A gyűlés részvevői saj­tóértekezleten akarták ismer­tetni a tűzszünetért küzdő dél-vietnami értelmiségiek bizottságának tevékenységét. (MTI) nyeges kérdések jönnek majd szóba a tárgyalásokon, és csaknem bizonyosra vehető, hogy Izrael a nyugatnémet fegyverszállítás megszűnése miatt közvetlenül Washing­tonhoz fog fordulni fegyver­vásárlási igénnyel. WASHINGTON Az AFP washingtoni jelen­téséből az tűnik lei, hogy az amerikai kormány hivatalo­san »felzárkózott« Bonn mel­lé. Az amerikai külügyminisz­térium szóvivője ugyanis ki­jelentette, hogy Washington- oan nem ítélik meg kedve­zően Ubricht kairói látogatá­sát, mert azt a nézetet vall­ják, hogy az »NSZK a néme' nép egyetlen képviselője«. Egyébként — mint ismere­tes — a Hallstein-doktrina propagálása végett tartózko­dik jelenleg Washintonban Barzel, a nyugatnémet szövet­ségi gyűlés ke-eszfénydemok- rata képviselői csoportjának elnöke. Barzel szerdán tár­gyalt Johnson elnökkel, és ezt követően sajtóértekezleten foglalkozott Ulbricht látoga­tásával. Elmondotta, hogy ezt a kérdést megvitatta John- sonnal. A továbbiakban fe­nyegetően közölte, hogy az NSZK a gazdasági segítség megvonásán túlmenően egyéb intézkedésekkel is sújthatja az Ulbrichtot fogadó Egyesült Arab Köztársaságot. (MTI) Olasz politikai helyzetkép »Az olasz politikai halyze furcsa játéknak tűnik. A szo­cialisták elégedetlenek Mórá­val. A kereszténydemokraták nincsenek megelégedve a szó cialistákkal. Fanjani kísértést érez arra. hogy belépjen kormányba (a külügyminisz­teri posztról lenne szó — £ szerk.), miközben lelke leg mélyén a kormány lemondó sát kívánja. Scelba (a kérész ténydemokrata szélsőjobbolda' vezetője — a szerk.) közis­merten ellenzi a középbal for- muláját — ugyanakkor mi­niszteri tárcát követel. A koalíció pártvezetői ta. lálkoznak reggel, találkoznak délután, sőt még éjszaka is A kormány felfrissítéséről be­szélnek, de eredmény még nem született. Olaszország viszont nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy kormány nélkül maradjon, mert ha a kormányválság nem is robbant ki, a tény az­az ország úgy érzi, nincs kor. mánya. A tekintélyes római pol­gári radikális hetilap, az Espres jellemzi így a belpo­litikai helyzetet, amelyben még a néhány miniszter cse­réjére szorítkozó tárgvalások is nem várt akadályokba üt­köznek. Az Unitá, a kommunista párt lapja megállapítja: tűr- hetetlen immár, hogy Moro a parlamenten kívül folytas­sa puhatolózásait a mind jobban elmélyülő — és a gaz­dasági téren aggasztó jelen­ségekkel kísért — válság megoldása érdekében. (MTI) Franciaországban megelégedést váltott ki Moszkva és Párizs közös kezdeményezése A francia kormány beje­lentése, ho-gy csatlakozik a Szovjetunió javaslatáshoz és a szovjet kormánnyal együtt kí­sérletet tesz a vietnami há­ború megállítására, általános megelégedést váltott ki Fran­ciaországban. A francia sajtó az eseményt kommentálva kiemeli, a szov­jetunió és Franciaország van lett a legmegfelelőbb hely. iíbbji. hogy a siker reményével meg­kísérelje a vietnami válság békés megoldását. A Szovjet­unió De Gaulle-hoz intézeti felhívásának az a célja — ír­ja a Paris Jour —, hogy meg­mutassa az Egyesült Álla­moknak: a békés egymás mel­HUSZONEGY ÁGYÚLÖVÉS Walter Ulbricht kairói látogatásának angol sajtóvisszhangja Rácz Dezső Károly, az MTI tudósítója jelenti: Az angol közvélemény han­gos kárörömmel élvezi a bon­ni kormány csúfos vereséget szenvedett tehetetlen szélma­lom-harcát, amelyet Walter Ulbricht kairói látogatása el­len folytatott. Angol politikai körökben megállapítják, hogy Bonn nemcsak nevetségessé tette magát a világ szemében, hanem súlyosan károsította saját politikai és gazdasági érdekeit, amikor ujjat húzott az arab világgal. A Daily Telegraph kikül­dött tudósítója Kairóból eze­ket írja: — Meddő blöff nek bizonyult Bonn fenyegetőzése mindazok ellen, akik elisme­rik a keletnémet rendszert. Walter Ulbrichtot meg fogják hívni más arab és afrikai or­szágokba is, amelyeknek kor­mányait eddig megfélemlítet­te Bonn fenyegetőzése. A Financial Times kairói tudósítója szerint az NSZK nagyon súlyos helyzetbe ke­rült. Kétségbeesetten igyek­szik menteni a Hallsíein- doktrinát, de ha megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat Kairóval, akkor súlyosan megrendíti az arab világhoz fűződő kapcsolatait. A Guardian egyik vezér­cikkében ezeket írja: A nyugatnémet kormány az­zal a vad otrombasággal, amelyet az ügyben kezdettől fogva tanúsított, biztossá tet­te Ulbricht látványos kairói fogadtatását Bonn fenyegető­zése csak növelte Nasszer te­kintélyét a közép-ke1 eten, ahol kihívó válaszában Nasz­szer erejének bizonyítékát lát­ják. Az EAK sokat ígérő pia­caiért különben számos or­szág gyárosa verseng, s azok­ról a nyugatnémet gyárosok sem szeretnék kizáratni ma­gukat. A Daily Express Bonn ve­reségének kiaknázását taná­csolja: Elérkezett az idő arra — írja a lap —, hogy Anglia ke­ményen bánjon az NSZK- val, amelynek szemtelensége határtalan. Egyedül Anglia nem kap anyagi segítséget az NSZK védelmére a Rajnánál tartott haderejéért. Wilson miniszterelnök Erhard kan­cellárral beszélve mutassa meg, hogy nem t írjük a meg­aláztatást. Angliában igen so­kan pártolják a kommunista Kelet-Németország elismeré­sének gondolatát, ami súlyos diplomáciai vereség volna Bonn szempontjából. Wilson legyen irgalmatlan! (MTI) A nyugatnémet sajtó is elismeri: Walter Ulbricht diadalmenetben vonult be Kairóba A nyugatnémet sajtó csütör- akkor a kormány fáradt és tökön vezető helyen foglalkozik. erőtlen gesztussal próbálta lep­Walter Ulbricht kairói fogad­tatásával. »Walter Ulbricht diadalmenetben vonult be Kai­róba«, »Nasszer államfőként fogadta Ulbrichtot« — jelentik Kairóból a nyugatnémet tudó­sítók és a kommentátorok rá­mutatnak: ha Bonn eddig ti­tokban talán abban reményke­dett, hogy a fogadtatás külső­ségei a szokásosnál szerényeb­bek lesznek és Walter Ulbrich­tot nem államfőként fogják kezelni, akkor keservesen csa­lódnia kellett ebben a várako­zásában. A • kereszténydemokrata Rheinische Post vezércikkében keserűen írja: — Ulbricht a Nílus partján legnagyobb külpolitikai diada­lát ünnepli. Bonnban ugyan­lezni súlyos vereségét és csak arra szorítkozott, hogy meg­erősítette azt a korábbi hatá­rozatát, amely szerint Egyip­tom a jövőben nem kap fejlesz­tési segélyt. A Frankfurter Rundschau kommentárjában hangsúlyoz­za: a kormány politikája a Közel-Keleten teljes vereséget szenvedett. — Akár sor kerül a diplo­máciai kapcsolatok felvételére, akár nem — folytatja a lap —. ezzel a fogadtatással az EAK már de facto elismerte az NDK-t. Bonn kezdjen új po­litikát, amely olyan reális ala­pokon áll, hogy Ulbricht-lá- togatások és NDK-konzulátu- sok ne jelentsenek többé vere­séget az NSZK számára. (MTI) élés keretében igeni megvan a lehetőség a nem­zetközi értekezlet összehívá­sára. Párizsban természetesnek találják, hogy a szovjet kor­mány nem Wilsonhoz, ha­nem De Gaulle-hoz fordult a közös diplomáciai akció ter­vével. A brit kormány — mutat rá a Combat — abbeli törekvésében, hogy ne távo­lodjék el amerikai szövetsé­gesétől, kétértelmű politikái folytat, amelyből végered­ményben az derül ki, hogy helyesli az amerikaiak észak-vietnami bombatámadá­sait és nem nagyon kívánja r genfi értekezlet újbóli össze­hívását. Ezzel szemben a Szovjetunió és Franciaország »alkalmi szövetsége« nem el­lenkezik De Gaulle »távlati politikájával«, sőt első meg-(i nyilatkozása annak az együtt-1* működésvek, amelytől a fran-" cia köztársasági elnök olyar J sokat vár egy »nagy európa vállalkozás« keretében. A francia megfigyelők nem számítanak arra, hogy azi Egyesült Államok a közeli jö-f vőben megváltoztassa állás­pontját és leüljön a genfi tárgyalóasztalhoz. Couve de Murville washingtoni tárgya­lásain nem kapott képet ar. ról, hogy az amerikai kor­mány miként képzeli el a vietnami kérdés megoldását Johnson a háború kiterjeszté­se mellett kardoskodó ultrák és a tárgyalást javasló mér­sékelt körök között ingadozik és halogatja a döntő lépést. Francia kormánykörökben — mint erre a De Gaulle-ista Nation is rámutat — abban látják Johnson súlyos téve­dését, hogy az amerikai bel­politika szemszögéből ítéli meg a vietnami kérdést. fi­gyelmen kívül hagyva, hogy más népek sorsáról és béké jéről van szó. (MTI) A bonni diplomácia ezek­ben a napokban szenvedte el leglátványosabb vereségét. Ezzel egy időben pedig ismét bebizonyosodott, mennyire megnövekedett a Német De­mokratikus Köztársaság nem­zetközi tekintélye. Walter Ulbrichtot, az NDK Államtanácsának elnökét ál­lamfőnek kijáró fogadtatás­ban részesítették Kairóban. Az Egyesült Arab Köztársa­ság fővárosába való megérke­zésének protokolláris körül­ményeit azért kell hangsú­lyoznunk, mert például az a 21 ágyúlövés, amely a német bé­keállam fejének tiszteletére dördült el, egyben megsemmi­sítette a bonni kormány utolsó reményeit is. Erhard kancellár és diplo­máciája kétségbeesett fenye­getőzéssel, politikai és gazda­sági zsarolással próbálta előbb az Egyesült Arab Köztársaság kormányát arra rávenni, hogy vonják vissza Walter Ulbricht meghívását, később — Nasz- szer elnök hajthatatlan maga­tartása láttán — legalább a látogatás elhalasztását akar­ták elérni, s amikor ez sem si­került, igényüket már csupán arra korlátozták, hogy Ulb- richtot ne mint államfőt fo­gadják Kairóban... Bonn ugyanis a képtelen Hallstein-elmélet szerint nem hajlandó tudomást venni az NDK létezéséről és azoktól az országoktól, amelyek vele dip­lomáciai kapcsolatokat tarta­nak fenn, megköveteli, hogy ugyanilyen álláspontra he­lyezkedjenek. A hírhedt dokt­rínán már eddig is sok csor­ba esett, Ulbricht kairói láto­gatása minden eddiginél na­gyobb csapást mért a bonni politikának erre a tarthatat­lan alapelvére. Fokozza a nyugatnémet kor­mánykörök zavarát, hogy a kairói vendégséggel párosult egy másik kudarc is. Azzal is megkísérelték az Egyesült Arab Köztársaságot »jobb be­látásra bírni«, hogy egyidejű­leg abbahagyták a fegyver- szállítást Izraelnek. Az ered­mény csupán az lett, hogy magukra haragították még Iz­raelt is... A kettős fiaskó megrendí­tette Erhard kancellár, Schrö­der külügyminiszter és általá­ban az egész bonni kormány helyzetét. A nyugatnémet közvéle­mény rustelli, hogy az NSZK nemzetközi tekintélyét a szé­gyenletes alkudozás aláásta. Tükröződik ez még a nyugat­német sajtóban is: »A külföld ennyi gúnyt és ennyi megve­tést még nem zúdított ránk« — írja a hamburgi Der Spie­gel, amely egyben a világsaj­tó megállapításaiból is tövi­ses csokrot gyűjt össze és tár olvasói elé. »Az Erhard-kor- mány gyászos kapkodása magvetésre méltó, és a nem­zetközi közvélemény gúnytár­gya« (Die Tat, Zürich); a nyugatnémetek »brutálisan önzőek« (Jerusalem Post); a nyugatnémeteknek »nincs ve­zetésük, jellemük, stílusuk és tartásuk« (Volkskrant, Amsz­terdam); Erhardnak, »d gumi­oroszlánnak üvöltése« (Com­bat, Párizs); »-csak a szövet­ségi köztársaság lealacsonyo- dásához vezetett« (Journal American, New York), és a párizsi Aurore azt kérdi: »Va­jon az NSZK-nak egyáltalán van-e kancellárja?« A nyugatnémet szövetséges­nek — némi habozás, ingado­zás után — a jelek szerint se­gítségére síét az Egyesült Ál­lamok, amely egyik sok vihart látott diplomatáját, Harrimant Izraelbe és a közel-keleti or­szágokba küldte. Valószínű, hogy a nyugati nyomás növe­kedését eredményezi Harri- man körútja az arab orszá­gokra, de az Ulbricht-látoga- tást meg nem történtté tenni nem tudja. Marad az NDK nagy diplomáciai, politikai si­kere és Bonn messzemenő kö­vetkezményekkel járó kudar­ca. Pálfy József Strauss Izraelbe utazott? Sok találgatásra adott alkal­mat a CSU-nak az a bejelenté­se, amely szerint Strauss, a CSU elnöke »egy meghűlés utá­ni üdülés céljából« külföldre utazott. Bonnban olyan hírek terjedtek el, hogy Strauss in­kognito Izraelbe utazott, és ott azon fáradozik, hogy a fegyverszállítások ügyében GERÖ JANOS: megegyezésre jusson az izraeli kormánnyal, amely a közel­múltban élesen tiltakozott a nyugatnémet fegyverszállítások beszüntetésének bejelentése el­len. A CSU megcáfolta ugyan azt, hogy Strauss Izraelben len­ne, de nem közölte, hogy me­lyik országban »üdül«. (MTI) KICSI BIRI királysága 21. Szatirikus kisregény. Fél óra sem telt bele, elér- zakat. Elszorult az emberek ték a várost. A nagyhídon túl, szíve, amint a romokra néz- a lebombázott állomás előtt tek. megálltak. Kicsi Biri kihajolt A mozin túl rr nt kérde- a hintóból, és udvariasan meg- zősködtek. Egy alalember szólított egy járókelőt. vállalkozott a kalauzolásra. — Polgártárs! Legyen szíves, ^ írppen n**T£ ■trwiHin ..<)■ rtoViíviV Jol^a. Felült Kicsi Biri mondja meg nekünk, merre van a kormány székháza. — Menjenek itt egyenesen — mutatott a kérdezett a vá­ros belseje felé Apolló mozinál, vagy ha a Csonkatemplomot elérték, kér­meg Kérész közé a hintóba és kér­dezősködött: — Maguk honnan jöttek? .. Kicsi Biri kelletlenül vála­azutan az szolt. — Biharberettyóból. — Jó messziről. A földre­vaJL? *rm miatt jöttek maguk is? Csokonai Színház. Azt már megmondja akárki, ott a szín­ház mellett van a kormány épülete. Továbbhaladtak a kijelölt irányban. Az út mindkét ol- mány. dalán lebombázott házak Birinek nem volt kedve be- csonkjai mereditek ’ mo- -.éigetni. Csak magában gon- Jrítóan. A háború csúr i meg- delta: előbb is elköltözhettek f tizedelte a szén omoiot« há- volna. Biri megrántotta a vállát. — Többről van szó. Az idegen tovább fecsegett. — Jókor jöttek, mert nem- .lcára Pestre költözik a kor-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents