Somogyi Néplap, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-25 / 47. szám

Csütörtök, 1965. február 25. 5 SOMOGYI NÉPLAP A szociológia a népművelés egyik alaptudománya Hozzászólás Paál László cikkéhez A különféle irodalmi la­pokban, folyóiratokban (Nép- művelés, Alföld, Élet és Iroda­lom) már egy éve folyik a vi­ta a népművelés elmélet1 kér­déseiről. A vitaindítók és a hozzászólók valamennyien azt kutatják, keresik, hogyan ha­ladjunk tovább, milyen tarta­lommal, újszerű formákkal, pedagógiai és tudományos megalapozottsággal végezzük a népművelést, a felnőttek kulturális nevelését. A népmű­velés egyik alaptudományával kapcsolatosan Paál László írt zikket a Somogyi Néplap 1964. december 11-1 számában Te­remtsünk tudományos népmű­velési szociográfiát címmel. A vitaindító cikkről és a hozzá­szólásokról szeretném elmon­dani véleményemet, hivatkozva a közelmúltban napvilágot lá­tott szociológiai irodalomra. Paál László ezt írja: »Tudo­mányos népművelési szociográ­fiát kell teremteni, amely vá­laszt ad kérdéseinkre, megte­remti a tervezés és végrehajtás alapját. A fölméréseket írás­ban, szakemberek segítségével összeállított kérdőívek felhasz­nálásával végezhetnék.« Hege­dűs András egyik tanulmányá­ban a szociológia módszeréről szólva ezt írja: »A szociológia gyermekbetegsége az ankéto- mánia. Szembe kell szállnunk azzal a véleménnyel, hogy a konkrét szociológiai kutatást a kérdőíves interjú-módszer jel­lemzi. Föl kell ez ellen lépni azért is, mert hazánkban kezd elterjedni az egyoldalú kérdő­íves kutatás módszere, ettől egymagában pedig nem várha­tunk komoly eredményt. A szo­ciológiai kutatás a társadalmi valóság bonyolultsága miatt összetett módszereket követel, latnak tartja ezt hozzászólásá­ban Berta Endre is. I Éppen azért, mert a sxo- c'otógia a népművelés egyik alaptudománya, nem tartom helyesnek, hogy a fölméréseket i középiskolások végezzék el. (Sajnos, jelenleg még tisztelet- I díjas népművelőink egy része ; sem volna képes erre. A téve­dések elkerülése végett szeret­ném hangsúlyozni, hogy ifi nem népművelőink lebecsülé- \ séröl van szó, hanem arról, hogy a szociológiai kutatás ha- , zánkban még meglehetősen rö­vid múltú tudományág, és ed­digi népművelési tanfolyamain­kon nem is kapott helyet. Ezért azt javasolnám, hogy népművelőink járási és me- j gyei szintű továbbképzésének programjában minél előbb kapjon helyet a szociológia tu- ■ dománya is. Helyes lenne, ha I rövid áttekintést adnának a polgári szociológia történetéről és módszereiről, majd a mar­xista szociológiai kutatások eredményeiről. Feltétlenül meg­kell ismerniük Hegedűs And­rásnak A modern polgári szo­ciológia és a társadalmi való­ság című, a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadónál 1961-ben megjelent művét és a Népmű­velési Értesítőben, a Valóság­ban és a Magyar Filozófiai Szemlében megjelent, a mar­xista szociológiával foglalkozó szakcikkeket, tanulmányokat. Hasznos kézikönyv gyanánt forgathatják népművelőink a Tanulmányok a mai faluról cí­mű kötetet is. A tanulmányok az átalakulóban levő faluval, a ni, a feladatokat, majd ezek birtokában a módszereket meg­határozni, egyszóval előrelépni. A szociológiai kutatáshoz sok­oldalúan képzett vezetők kel­lenek, akik jó emberismerettel rendelkeznek, otthonosak a pszichológiában, a pedagógiá­ban. Egy kissé elkalandozva a vi­ta alapjául szolgáló tárgykör­től, szeretnék szólni a rendez­vényközpontú szemléletről is. Sajnos, meglehetősen diva­tos jelenség a létszám- vagy számmisztika. Gyakran a meg­jelentek számával mérik a ren­dezvény sikerét, eredményessé­gét, nem törődve azzal, hogy például az elhangzott előadás milyen hatást váltott ki a hall­gatóságból, hogy figyelemmel kísérbék-e az elmondottakat, vagy csak fizikailag voltak je­len, s gondolataik messze ka­landoztak. Pedig igen lényeges feladat a hatáselemzés, amely szintén a szociológia egyik mozzanata. Befejezésképpen szeretnék idézni az MSZMP VIII. kong­resszusának anyagából: »A ma­gyar mezőgazdaság történeté­ben új fejezet kezdődik: erőn­ket most már a termelőszövet­kezetek korszerű, nagyüzemi gazdálkodásának fejlesztésére és szocialista jellegének erősí­tésére, a szövetkezeti paraszt­ság szocialista nevelésére, egy­ségének kovácsolására összpon- tosítjuk.« Ennek a feladatnak megva­lósítását előmozdítani nemcsak a népművelők, hanem valu­es ezt különösen a faluszocio­lógiáról szólva kell hangsú­lyoznunk.-" (Tanulmányok a mai faluról. Kossuth Kiadó. 1964. 60. oldal.) Hozzászólásában Újvári Jenő nagyon helyesen mutat rá ar­ra, hogy az adatfelvétel mód­szerével szemben az átgondolt megfigyelést, a kísérletet kell előtérbe helyezni. Ezzel egyet­értek. Saját gyakorlatomból is tudom, hogy a több tucatnyi kérdést tartalmazó stencilezett kérdőívekkel a kitöltés után nem tud az ember mit kezde­ni, éppen azért nem, mert meg­felelő jártasság hiányában már a kérdések összeállítása sem megfelelő. És a kérdőívek zö­mét nem is juttatják vissza a feldolgozónak, így nem vonha­tunk le általános érvényű kö­vetkeztetéseket sem. Paál László is elismeri, hogy a szo­ciográfia egy tudományág a sok közül, és rangos szakma, ezért megfelelő ismeret, tapasz­talat, elvi tisztánlátás és mód­szertani tudás nélkül senki sem nyúlhat kielégítő ered­mény reményében a gyakorlá­sához, viszont ezt a munkát középiskolás diákokkal kívánja elvégeztetni. Nagyszerű javas­parasztság helyzetével foglal­koznak, sok hasznos elvi és metodikai útmutatást adnak. Hiába vagyunk a helyzet is­meretének teljes birtokában, hiába ismerjük meg az adott falu, település, egység gazda­sági-társadalmi viszonyait, ha az adatokból nem tudunk meg­felelő következtetéseket levon­Ne bízzuk a A Kaposvári Ruhagyár pesti irodájának képviselője az egyik szálloda halijában nem­rég összetalálkozott egy ka­nadai üzletemberrel. A kana­dai elmondta, hogy ruházati cikkeket jött vásárolni, de — panaszkodott — sajnos, még nem talált megfelelő árut. A ruhagyár képviselője azt javasolta neki, látogasson el Kaposvárra, s tekintse meg vállalatának termékeit. A ka­nadai üzletember megfogadta a tanácsot. A Kaposváron ké­szült gyermekruhák nagyon megtetszettek neki. Nyomban érintkezésbe lépett partnerei­vel, s jelezte, hogy megfelelő árut talált. Nem sokkal ez­után üzletet is kötöttek a ka­posvári gyárral. A napokban megérkezett az első megrendelés: az üzem­nek tízezer gyermekruhát kell küldenie Kanadába. Ha az áru mennyi vezető beosztású elv­társ kötelessége. Éppen ezért helyeslem a Somogyi Néplap­ban folyó, a népművelés elmé­letével és gyakorlatával foglal­kozó vitákat, amelyek elősegít­hetik az említett cél mielőbbi elérését. véletlenre kellő sikert arat, a ruhagyár tovább növelheti exportját. örvendetes ez az esemény, hiszen bővültek kereskedelmi kapcsolataink. Az üzletkötés körülményei azonban már el­gondolkoztatóak. Sajnálatos ugyanis, hogy egy külföldi üzletember csak akkor szerez tudomást a Kaposvári Ruha­gyár termékeiről, ha véletle­nül összetalálkozik a vállalat képviselőjével. Ha nem talál­koznak, valószínűleg dolgavé- gezetlenül távozik, vagy leg­alábbis nem Magyarországon hagyja dohárainak nagy ré­szét. Ne bízzuk a véletlenre az üzletkötést! Érdemes lenne Budapesten olyan mintater­meket nyitni, amelyekben va­lamennyi fővárosi és vidéki könnyűipari üzem legszebb termékeit megtekinthetnék a kereskedelmi szakemberek. Sz. N. Dorcsi Sándor Esik, és az autóbuszba be­süvít az eső. Egy kis ablak nyitva. Ki-ki a maga módján ISTI TÁRSASJÁTÉK reagál. — De nagyon melegünk van! — igy az egyik, és gör­bén néz a kalauznőre. — Csukd be, Józsi! — biz­tatja egy parancsoláshoz szo­kott női hang a »rabszolgá­ját«. Józsi nekirugaszkodik, il­letve csak rugaszkodna, mert közbelépnek. Egy gömböly- ded honpolgár megszólal: — Majd fizethet, ha kitö­ri! — Józsi, ereszd el — sik- kant a főnökasszony, mintha o.z ártatlan magától veteme­dett volna arra, hogy megra­gadja a feltűnően drága ab­laküveget. Az ablak nyitva marad. Egy gyenge virágnál tesz még rémi ványait kísérletet. K*s kisreg ember, tőle telhe­tőén rángatja is. Persze hiá­ba. Egy szolgálaton kerüli, jól megtermett kalauz áll az ajtó­nál. FiayA. az orcán némi fö­lénnyel. Vár, mmt aki maid csak a döntő pillanatban lép színre. Egyelőre enyhe meg­vetéssel lesi a kísérletezőket. Amikor már nem kísérletez­nek, megindul. — Majd én!... a mondatot nem fejezi be, de kétség sen­kiben sem marad. Ha minden kötél szakad, akkor jön ö. A kötél szakadt, tehát jött. Rán­tott egyet az ablakon. Nem mozdult. — Tégy csodát! — mondom magamban —, ragadjon be a nyomorult! A kalauz szétnézett, de nem láthatott az arcokon mást, mint feszült figyelmet. A vi­hogás lehetősége kétségkívül a levegőben lógott, de pilla­natnyilag mindenki figyelt. A kalauz rántott még egyet Ez már nagy rántás volt, sok­kal nagyobb, mint az első. — Bravó, ablak! — mond­ta valaki félhangosan. Az »áldozat« elvesztette c -tejét. Kivörösödött és ránga­tott. De ha a komoly ránga- tásra az ablak nem indult meg, most már végleg meg­makacsolta magát. Esdekelve nézett körül, de ez már nem jelentett sem­mit. A nagy darab ember egy kissé összetöpörödött, és visz- szament a helyére. A közön­ség derült. A közjátéknak azonban nem volt vége. A kárvallott a menyasszonyával utazott, és az ablakot mintha csak azért vette volna »kezelésbe«, hogy előtte nőhessen. A »vereség- tehát annál fájóbb volt. A busz azonban egy újabb meg­állóhoz közeledett, és a meny­asszony, aki a történteket lát­ta, részvevőén megszólalt: — Nyomd meg a gombot! Mint aki vízbefúlástól me­nekül meg, lélegzetet vett, és elindult a gomb felé. Látszott rajta, hogy az előbbi »veresé­get« csak úgy teheti jóvá, ha megnyomja a gombot, ame­lyik majd a megállóban »ki­nyitja« az ajtót. Ez most már számára létkérdésnek látszott. „KOZMOSZ" A KÉZBEN A szara;:. . > ,i ráüiügyúi* tr-*u-ú . Ji'os készüléke, a »Koz-nosz« kézben, is elfér. A tet­szetős zsebrádió közép- és hosszúhullámon biztosít torzítás nélküli vételt. Megtalálják helyüket AZ IDÉN VÉGZŐ DIÁKOK a pályaválasztás utolsó szaka­szához érkeztek: ezekben a na­pokban be kell írniuk a jelent­kezési 1. pekra, milyen szak­mát akarnak tanulni, melyik középiskolába vagy egyetem­re szeretnének kerülni. A le­hetőségek gazdagok, hiszen a szakmunkásképző iskolákban hetvenháromezxen, a gimná­ziumokban, a technikumok­ban és a szakközépiskolákban hetvenegyezren tanulhatnak tovább, az egyetemek, főisko­lák és felsőfokú technikumok első évfolyamán pedig 13— 14 000 fiatal számára lesz hely országosan, összesen tehát 157 —158 000 fiatal továbbtanulá­sára nyílik lehetőség. Ha ez­zel összehasonlítjuk, hogy a:, idén körülbelül százhatvanez- ren végeznek az általános is­kolákban, harmincezren pedig a gimnáziumokban, s figye­lembe vesszük azt a sokévi ta­pasztalatot, hogy a fiatalok je­lentős százaléka — különösen falun — közvetlenül az iskola elvégzése után munkába áll, férjhez megy, otthon marad, akkor láthatjuk: a felkínált helyekre nemhogy sok, hanem kevés lesz a pályázó. S ez kü­lönösen egyes szakmákra vo­natkozik. A SOKÉVI TAPASZTALAT azt is mutatja, hogy mégis lesznek fiatalok, akik nem ta­lálják meg helyüket. Ennek oka egyrészt a fiatalokban, szüléikben, pályaválasztási ta­nácsadásunk gyengeségeiben, másrészt a helyi lehetőségek korlátozottságában keresendő. A fiatalok és a szülők egy ré­sze sajnos nem számol eléggé a lehetőségekkel, a népgazda­ság igényeivel. A végzős diá­mintha mondaná: »Rendben van, az ocsmány ablak miatt pórul jártam, de ez mind semmi, ezt nézzétek meg, majd amikor én megnyomom a gombot. Sokféleképpen le­het, de az mind gyerekjáték ahhoz mérten, ahogy én te­szem. Abból tanulni lehet!« De sajnos elmaradt. A busz vége felé valami alattomos lélek leste ezt a pillanatot. És amikor a kalauz keze fél­úton a gomb felé közeledett, gyorsan megnyomta a hátsó jelzőt. Kigyulladt a piros lám­pa. A kalauz arcán a tanácsta­lanságot pillanatnyi rémület váltotta fel, és keze a levegő­ben maradt. Elszontyolodott, és mert közben az autóbusz megállt, és az ajtó kinyílt, menyasszonyával együtt le- vánszorgott. Az igazsághoz tartozik az is, hogy csak ő vánszorgott, a menyasszony nem. Az pockösen, egy kicsit megsértve libegett le a lép­csőn. Körbenéztem. Senki nem mosolygott. Szöllősy Kálmán A pályaválasztásról kok olyan pályák felé töre­kednek, amelyekben viszony­lag kicsi az utánpótlási igény, míg azokat a foglalkozási ága­kat, szakmákat figyelmen kí­vül hagyják, amelyek évről évre sok-sok ezer fiatalt tud­nának fölvenni. Jelenleg 304 szakmában fo­lyik szakmunkásképzés. Laka­tostanulónak például több mint 9000, kőműves és egyéb építőipari szakmunkásnak csaknem 6000, vasesztergályos és más forgácsoló szakmába 4000, kereskedelmi eladónak 4000, mezőgazdasági szakmun­kásnak pedig 11 000 fiatalt vesznek föl az idén. Ugyanak­kor elektroműszerészből két­ezerre, motorszerelőből ezeröt­százra, vendéglátóipari eladó­ból ezemégyszázra, mintaasz­talosból pedig mindössze száz­ra lesz szükség. Pedig az utób­biak az úgynevezett divatos szakmák körébe tartoznak, míg az előbbiek a kevésbé ke­resettek. A fiatalok érdeklődését vagy tartózkodását egyes szakmá­kat illetően gyakran a fizetés­beli különbségekkel magyaráz­zák. Az országos adatok azon­ban mást tanúsítanak. 1961 harmadik negyedévében pél­dául — azóta, ha a fizetések emelkedtek is, a szakmák köz­ti kereseti arányok nem vál­toztak lényegesen — a szak- és betanított munkások havi átlagkeresete így alakult: vá­jár 3183, hengerész 2183, ol­vasztár 2230, épületburkoló 2049, autóbuszvezető 2184, traktor- és vontatóvezető 2050 forint. Ugyanakkor a sokak által óhajtott »divatos« mű­szerészszakmában 1820, az autó- és motorszerelő szakmá­ban pedig csak 1815 forint volt az átlagkereset. MI AZ OKA HAT az egyes szakmáktól való idegenkedés­nek? Minden bizonnysú sokat számítanak az eltérő munka­körülmények, de nem szabad szó nélkül elmennünk pálya- választási tanácsadásunk gyen­geségei mellett sem. Tévedés azt hinni, hogy egy-két brosú­rával, valamint a végzősök tanév közepén tartandó osz­tályfőnöki óráival pótolni le­het az igazi pályaválasztási tanácsadást. A pályaválasztás hosszú folyamat, nem csupán az utolsó esztendőben kell reá gondolni. De mit teszünk ezért? Sok országban rendes »tantárgy« az alsó fokú iskola felső tagozatában a pályavá­lasztás. Megmutatják a diá­koknak a választható pályá­kat, elemzik az egyes szak­mákhoz szükséges adottságo­kat, ismereteket, s mindenek­előtt hosszú időn keresztül fi­gyelemmel kísérik a gyerekek fejlődését és érdeklődési kö­rük változásait. Ilyen körül­mények között nagyobb biz­tonsággal tudnak az utolsó év­ben tanácsot adni az iskolák. Nálunk pedig, bár kétségte­lenül erősödtek az iskola és az élet közti kapcsolatok még­is megfeledkezünk a pályavá­lasztás hathatós előkészítésé­ről. Márpedig nyilvánvaló: a gyakorlati foglalkozásoknál; csupán oktatásával nem old­juk meg a problémát. De hát javítani soha nem késő ... Hiba az is, hogy a fiatalok és szüleik nem ismerik eléggé a helyi lehetőségeket. Ezen mindenekelőtt a tanácsok se­gíthetnek, ha megmutatják a végzősöknek, hol, milyen le­hetőségek nyílnak a szakmai tanulásra. Ebben a munkában nagy támogatást adhatnak a társadalmi szervezetek is, amiként ezt például az idén nem egy helyen a népfrontba zottság teszi. Némely vidékeken a tanul ható szakmák köre valóban meglehetősen szűk, mert ke­vés vagy azonos jellegű üze­mek vannak a környéken. Ez megnehezíti a pályaválasztók helyzetét. Lehetőség azonban mindenütt van számukra, hi­szen a mezőgazdaságnak is nagy szüksége van szakmun­kásokra, mert csak így tudja a termelési kultúra színvonalát emelni. Persze a mezőgazdasá­gi szakmák megszerettetéséért rengeteget kell még tenniük a szövetkezeteknek és az állami gazdaságoknak. A középiskolákban és a fel­sőfokú oktatási intézmények­ben minden bizonnyal betöltik az első éves helyeket. Itt évek óta az a rendszeresen vissza­térő hiba, hogy egyes helyek­re túl sokan jelentkeznek, s előfordul, hogy jó tanulókat sem vesznek föl, míg másutt kicsi a »válogatási« lehetőség. Ezen csak a pályaválasztók józan belátás^, változtathat. Meg kell érteniük, hogy egy gyenge négyes vagy hármas bizonyítvánnyal alig van esé­lyük bekerülni például az or­vostudományi egyetemre vagy a bölcsészeti karra, míg a fő­iskolákra könnyebben beke­rülhetnek. A VÉGZŐS DIÁKOK végül is minden évben helyet talál­tak, s bizonyára most sem lesz másként. Mégsem mindegy, hogy ez a helytalálás több vagy kevesebb csalódással tör­ténik-e, hogy egybeesnek-e az egyéni vágyak és a népgazda­sági igények. Ezért oly fontos, hogy mindenki, aki teheti, se­gítsen a fiataloknak megtalál­ni számításukat az életben, a munkában. T. L. Uj könyvek Az Európa Könyvkiadó a Mo­dern Könyvtár-sorozatban megje­lentette Goffredb Parisé regényét Tisztátlan cselekedetek címmel. Megjelent ismét Emily Bronte nagy sikerű regénye, az Üvöltő szelek. A Gondolat Kiadó máso­dik kiadásban adta közre Az amerikai irodalom a XX. század­ban című kötetét. Az Aurora-so- rozatban jelent meg Arcképek címmel Stefan Zweig könyve. A Világjáró-sorozatban adták ki Knud Rasmussen útikönyvét Thu- lei utazás címmel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents