Somogyi Néplap, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-24 / 46. szám

Szerda, 1965. február 24. 3 SOMOGYI NÉPLAP Számadás az ellenőrzésről A ZÁRSZÁMADÓ KÖZGYÜ-I LÉSEKEN két beszámoló hang­zik el. A vezetó'ség mellett az ellenőrző bizottság is számot ad tevékenységéről, ismerteti év közben szerzett észrevéte­leit, tapasztalatait. Így válik teljessé a szövetkezet termelé­séről, gazdálkodásáról és veze­téséről alkotott kép. A tagság megbízásából és képviseletében működő társadalmi szerv az éber őr szemével néző és so­kat látó testület. Mind több szövetkezetben így van ez már, s örvendetes, hogy papírízű, sablonos és formális beszámo­ló helyett a tsz-ek zömében érdemi munkáról, alapos, gon­dos ellenőrzésről hallunk. Níklán például Koncz István, a bizottság elnöke szinte lel­tári pontossággal sorra vette a múlt év időszerű mezei mun­kái megszervezésének és vég­zésének tapasztalatait. Dicsért szorgalmasokat, igyekvőket, el­marasztalt mulasztókat, késle­kedőket. Mindennapos dolgok­ra, a szövetkezeti tagság sze­me előtt lejátszódott esemé­nyekre emlékeztetett. S a köz­gyűlésen mindenki megérthet­te és megértette, hogy kiről és miről van szó. A BIZOTTSÁG TEVÉKENY­SÉGÉNEK tervszerűségére és rendszerességere utalt mindaz, amit Balatanszentgyörgyön Kozma István elmondott. Üzemegységről üzemegységre járva ellenőriztek, sok figye­lemre méltó tapasztalatot sze­reztek, volt hát miről számot adni. Balatonberényben az ita­tás megkönnyítésére szükséges egy szivattyút beszerezni; má­sutt jobban rendben kell tar­tani az istállók környékét; Vörsön a kertészet érdemel és kíván nagyobb törődést. Az öt falut egyesítő Dél-Balaton Tsz nagy kiterjedésű határában ta­lált az ellenőrzés föl nem hasz­nált műtrágyát is. A nedvesen letett vászonponyva két év alatt elrothadt. Az ellenőrző bizottság elnöke mindezen túl­menően munkavédelmi, szo­ciális kérdéseket is feszegetett. Vattaruhát télre a traktorosok­nak; védőfülkét a vontatókra; betegség esetén segélyezni a rászorulókat — mind, mind hasznos indítványok ezek. Dögéi István a barcsi Vörös Csillag közgyűlésén részletesen ismertette a közvagyon védel­mének tanulságait. A gazdál­kodási adatok több összefüggé­sét is megmutatta. A szociális és kulturális alap felhasználá­sáról ugyancsak tájékoztatott. Nem tartotta ünneprontásnak, hogy ennek az országos hírű szövetkezetnek a tagságát és vezetőségét a hibák felszámo­lására buzdítsa. Kivált az el­hanyagolt rétgazdálkodás meg­javítására hívta fel a figyel­met az ellenőrző bizottság ne­vében. Helyesen tette, hogy in­tette mindnyájukat; el ne biza­kodjanak, dolgozzanak tovább­ra is szorgalmasan és lelkiis­meretesen. NÉMELYIK VEZETŐSÉGI TAG furcsa szemléletéről és helytelen gyakorlatáról tájé­koztatta Bolhón a közgyűlést Gárdonyi Imre, az ellenőrző bi­zottság elnöke. Ha »rázós« kérdés szerepel napirenden, in­kább el se mennek az ülésre, nehogy »népszerűtlen« ügyben állást kelljen foglalniuk. Ha meg személyi kérdésben kell dönteni, titkosan szavaznak. Bátortalanság, bizonytalanko­dás, határozatlanság, a felelős­ségtől való irtózás? Megnehezí­ti ez a húzódozás a testületnek meg a tsz-elnöknek a munká­ját. A gépek kihasználását, a vegyszerezett kukorica ritkítá­sát, a szénarészelést, az év vé­gi leltározást egyaránt ellen­őrizte Berkes Sándor, az inkei bizottság elnöke. Szulokban Szabó Lajos egyebek között azt is bejelentette, hogy vizsgála­taik tanúsága szerint szövet­kezetükben helyreállt, megszi­lárdult a bizonylati fegyelem. Hosszan folytathatnánk tovább a sort. A beszámolókban hal­lott észrevételek ismertetéséből azonban ennyi is elegendő an­nak bizonyítására, hogy egyre jobban magukra találnak, mind rendszeresebben és hozzáértőb­ben dolgoznak a termelőszö­vetkezeti ellenőrző bizottságok. Ennek a megállapításnak nem mond ellent az a tény, hogy egyik-másik helyen — mint például Batéban — a bizott­ság elnökének egyszerűen nem volt miről számot adnia, mert ott ez a szerv csupán papíron' létezik, a valóságban semmit sem tett. Ebből a batéiak és más érdekeltek is nyilván le­vonják a kellő következtetést VÉGEZETÜL és összegezés­ként még néhány észrevételt teszünk szóvá. A közgyűlések többségén az ellenőrző bizott­ság jelentését a tagság nagy érdeklődéssel fogadta. Számo­sán kiegészítették a beszámo­lót, helyeselték megállapításait Helyenként arra buzdították a bizottság tagjait, hogy elnökük­kel együtt ők is rendszeresen ellenőrizzenek. Előfordult, hogy a névre szóló bírálatból sértő­döttség fakadt, s egyik szövet­kezetben a bizottság elnökét felforgatónak nevezte az, aki­ről nem éppen dicsérően em­lékezett meg. Ez az eset arra figyelmeztet, hogy a közösség érdekében fáradozó ember ld van téve a rendbontók táma­dásainak — ellenük védelemre van szüksége; védje meg a tag­ság, álljon mellé. Másutt az egyoldalúság veszélye kísért: az ellenőrző bizottság a veze­tőség ellenlábasának szerepére vállalkozik. Ebből következik az, hogy mindenben hibát ke­res, s a beszámoló is csupa rosszat gyűjt csokorba egy év tapasztalataiból. A rendet is észre kell venni, s a termelés, a gazdálkodás, a vezetés és a vagyonvédelem ellenőrzésében tapasztalt kedvező jelenségek­ről, c munka jó vonásairól is szabad — sőt kell is — számot adnia. Kutas József JOBB KÉSŐN, MINT SOHA Pótolják az őszi mulasztást a lábodi Lenin Tsz-ben; le­vágják a kukoricaszárat. De Búi újra kérdezte; — Mondjad már, polgártár­sam! — Nem értek én ehhez. So­sem szerettem a politikát, tu­dod te ezt nagyon jöL — Szóval? ,.. — Annyit mondhatok, jól fölvitte isten a dolgodat. Biri elégedetten elnevette magát. — Igen, mert segítettem ne­ki. Áron polgártársnak gúnyos mosoly villant a szája szegle­tén. — Hát akkor meg jól van. Csak nagyon ügyelj magadra, mert minél följebb van vala­ki, annál nagyobbat püffen- het. Az elnök felkaota fejét, és fürkészve nézett a komára. Még ilyet. Ez fenyegetőzik. Mi az, hogy nagyot püffenhet? Kicsoda? Ki ránthatja le Biri Tibort onnan, ahová felküz­dötte magát? Soha senki, erre lesz gondja. Így van ez, a nagy embereket sohasem értették meg. De azért mégiscsak disz- nósá" hogy a koma így szem­be meri mondani, ilyen pima­szul, hogy lesz még felül más is. Szabó Áron sejtette, hogy túl sokat mondott, ezért most már végképp búcsúzkodott. — Nem szóltam én, komám, egy szót se, csináld, ahogy akarod. Mindenki úgy csinál­ja, ahogy éppen legjobbnak látja, nem igaz? Na. *. áld­jon ... pol-gár-társ.. . — Áldjon, áldjon — mondta Biri, és sután nyújtotta a ke­zét. A koma ezt már be sem vár- ta. Örült, hogy megszabadult Biritől. Kapkodta a lábát, és igyekezett minél hamarabb hallótávolságon kívül kerülni. Kicsi Biri pedig nézett utá­na hosszan, s megint megfe­ledkezett arról, hogy éhes ke­gyetlenül, mint aki nagyböjt után van. XXI. Alig csitult el az izgalom a Debreceni Kormány küldöttei­nek látogatása óta, Kicsi Bi- rit újabb, még nagyobb meg­lepetés érte. Március tizenha- todikán délfelé motorkerékpá­ros futár spanyolviasszal le­pecsételt levelet hozott Debre­cenből. a belügyminisztertől. Az elnök izgatottan bontot­ta ki a vaskos levelet, mely­nek tartalma nagyon rövid volt. A belügyminiszter arra kérte néhány sorban, hogy március tizenhetedikén déli egy órakor keresse föl a kor­mány épületében. —• Hm ... hát igen — eny- nyit tudott mondani hirtelen­jében a levél elolvasása után. Később találgatni kezdett: mit akarhat vajon? Le akar­nak számolni a Köztársaság­gal bizonyára és vele is, az el­nökkel. Megmondták a kor­mánybiztosé k, nem értenek egyet semmiféle ilyen apró köztársaság-alakítással. Mit is ír? A levelet nézte újra. Nem parancsolja, kén — hm! —, ez is csak egy amolyan mi­niszteri fogás lehet. Ide a fa­luba nincs mersz kijönni, hogy itt üssék ki a nyeregből. Itt csak szaglászni mernek, hát inkább becsalják Debrecenbe. Okos emberek! Csakugyan ez lenne a legegyszerűbb módja, ha bemenne. Igen, ha bolond lenne! De csak lessék, várják, gebedjen bele a várakozásba. Van ezeknek eszük, de van másnak is. Ha valami baja van a belügyminiszternek, jöj­jön ide! Később más gondolata tá­madt. Mégis be kellene mennie. Csakhogy nem egyedül, ha­nem a Köztársaság rendőrei­vel együtt. Tizenöt fegyveres­sel a háta mögött másképpen beszélnének. Ügyes, váloga­tott gyerekek, megállták már Többet a szónál Munkásokkal tanács­koztunk, élmény volt. A beszélgetés szelleme, halk sza­vú szenvedélyessége hatott ránk. Nagyatádon, egy kis te­remben mindössze tízen ül­tünk az asztalok körül, s ha a kályha melegétől átforrósult a levegő, akkor a szavaktól iz­zóit, szinte perzselt. Rendkívül izgalmas témát választottunk, s vita közben jellemek, törek­vések rajzolódtak ki. Ez több volt, mint amire számíthattunk. Kétkezi munkások vallottak önmagukról és környezetük­ről olyan nyíltan és őszintén, olyan felelősségtől áthatottam, hogy ez már több volt, mint véleménynyilvánítás. Egy ki­csit gondjaink megoldásának kulcsa... Közös dolgaink — ez volt a téma. Mi foglalkoztathatja ma az embereket leginkább? Az, ami közös a mi társadalmunk­ban, s ezt egy szóval is ki le­het fejezni: minden! A gazda­sági helyzet, a munka, a fe­gyelem, a fejlődést gátló jelen­ségek, az élet maga apró örö­meivel és fonákságaival együtt. És nem úgy általában! Hanem az életnek az a része, ami Nagyatádon, az üzemekben fo lyik, s a gondokból is az, ami­re ott a téglagyárban, a kon­zervgyárban, a dohánybeváltó­nál, a fonalgyárban kell meg­találni az orvosságot. Először csak tapogatózva, úgy indult a beszélgetés, hogy... hát igen... dolgo­zunk ..., teljesítettük a tervet, még egy kicsit túl is szárnyal­juk. S ettől a gondolattól él­jutottunk odáig, hogy nálunk bizony sokszor a bürokrácia, az adminisztráció igyekszik magyarázatot találni hibás tetteinkre, s fedezni a felelő­söket, nehogy valaki is okul­hasson hibáikból. A két gon­dolat között természetesen na­gyon sok mindenről szó esett. Először az lepte meg az embert, hogy beszélgető partnereink milyen tájékozat­ták saját és országos dolgaink­ban. mennyire érzik a rendte­remtés szükségességét, s meny­nyire örülnek, hogy minden szinten megindult ez az egész­séges folyamat. Ha leü-om, általánosságnak hat, de Maróti Gyuláné ajká­ról szenvedélyes meggyőződés ez: Ha jobban akarunk élni, többet és jobban kell dolgoz­nunk. S ha idekapcsolom mindjárt Balogh József kőmű­ves szavait, aki a konzervgyár k arban tartórész] egénél dolgo­zik, s ezt mondja: A régi épü­leteket ritkán kell tatarozni, de az újakat feltétlenül... — akkor már »témánál« vagyunk. — Én munkásszemmel né­zem a dolgokat, s ha valaki lát, mi látjuk, hogy milyen hi­bákat követ el az állami épí­a helyüket máskor is, velük megpróbálhatná a látogatást. A meghívás ugyan egyedül ne­ki szól, Biri Tibornak, de mit számít az? Megérné a vizitet, ha meg tudnának egyezni. Legföljebb lemondanának az önálló köztársaságról, az még mindig a kisebbik hiba lenne. A falu területén a vezetés így is a kezében maradna ... Nem is lenne rossz. A terv nem hagyta nyugod­ni. Egyre jobban érlelődött benne aiz elhatározás: lesz, ami tőipar — mondja. — Ha egy mázsa cement elpocsékolódik, az százötven forint, de hány ezer mázsa pocsékolódik el?! Kibírjuk mi ezt? Nem tudom, miért van olyan nagy népván­dorlás az építőiparban. Miért nem tud meggyökeresedni a munkásság? Nincs semmi, ami oda kötné őket? Az ácsok nem panaszkodnak, ha őket meg lehet tartani, a kőműve­seket miért nem??? Ha hoz­zánk, a karbantartókhoz kell építőmunkás, vagy a ktsz-hez, nincs hiány. Nálunk nincs olyan anyagpocsékolás, jobb a vezetés és az ellenőrzés is, mint az állami építőiparban, nem olyan szétszórt a munka. Többet keresnek a kőműve­sek? Nem ismerem az állami normát. De ha többet keres­nek a ktsz-ben, feltehetően többet és jobban is dolgoznak érte. Mégiscsak a szervezésnél, a vezetésnél keresném a hiba forrását. Figyeltük Szendrői Istvánne szenvedélyes kitörését. Tíz éve dolgozik a fonal gyárban s elégedetlen. Nem, nem a fi­zetésével — a fegyelmezetlen­ség, a rossz minőség ellen van kifogása. — Tíz éve olyan minőségei adtunk, hogy azt meg lehetett nézni! Ma... ? Számtalanszor ráfizettünk már, megkötőére-z- ték áruinkat, csak szégyelljük magunkat miatta. Nem akarom én másra terelni a figyelmet Mi is ludasak vagyunk sok­szor, kiválképp a fiatalok fe- gyelmezetlenkednek. De tessék mondani, lehet-e jól dolgozni egy olyan gyárban, ahol kap­kodás uralkodik? Nem a te­lepvezető a hibás! De nem le­het jó a termék, ha baj van és szervezetlenség, ha naponta állunk át a festéssel, ha sok anyagféleséget gyártunk, ha mindig sürgős a munka, s a legritkábban van meg a hoz­závaló festék! Én a meó-ban dolgozom, kétszáz kiló a napi teljesítményem. Átnézhetnék ezret is, csupán a becsülete­men múlik, hogy lelkiismere­tes munkát végzek-e. De le­het? — Volt egy sürgős festé­sünk. Csúnya volt a fonal, szégyelltem. Hiába mondom én, hogy rossz. »Sürgős! Pré­mium is legyen, csapd össze, hadd menjen. Majd csak elcsú­szik a többi között.« Ez megy nálunk, higgyék el. De ha va­lakinek meg kellene fizetnie, hogy csak harmadosztályúba veszik át az árut... Majd ta­nulna belőle. Ki a felelős? A külkereskedelem, a miniszté­rium, a vállalat... ? Mi bi­zony nem érünk rá megkeres­ni a felelősöket... Összenéztünk. Baj van az anyagellátással? Baj. Nincs elég önállósága a telepvezető­nek? Ez is igaz. Mi lenne, ha egyszer, csak egyetlenegyszer azt »merészelné« mondani fel­sőbb vezetőinek, hogy ilyen körülmények között nem vál­laljuk ezt a munkát Most még nehéz, de meg kell tenni egy­szer, hogy véget vessünk a szervezetlenségnek. — Nézzünk a számok mögé — erre hívta föl a figyelmet Gadanecz Tibor a nagyatádi téglagyártól. — Valamivel túlteljesítettük a múlt évi tervet, de százezer tégla szétázott és szétfagyott 'a telepen. Ez nincs benn a statisztikában. Be lehetett vol­na még menteni idejében, higgyék el! De írásos utasítást kaptunk, hogy nem! A száraz téglát kell behordani, a terv­teljesítés az első! Kitől jött a Állami Egyéni Gazdaságok! termelők! Melegágyi keretekhez lesz, bemegy Debrecenbe. Vé­get kell vetni ennek a bizony- ^utasítás? Attól, aki a központ tálán állapotnak. Nem kíván- f ban ugyancsak írásos utasítás' esi több kormánybiztos vizsga- Jkapott. S ez így megy tovább lódáeára, nem akar többet ilyen megbízottakkal tárgyal­ni, mert ha sokáig zaklatják, elfeledkezik magáról, és kárt | tesz egy-két ilyen debreceni ( ember testi épségében. ( Kérész »ezredes« éppen a' községházán tartózkodott. Kö-1 zölte vele a teendőket. J — Holnap hajnali négy óra- ( kor a két ügyeletest leszámít- i va minden ember, azonkívül a 1 hintó meg a stráfszekér a piactéren legyen. Megyünk, Debrecenbe! 1 (Folytatjuk.) a minisztériumig. Az admi­nisztráció fedezi az utasítás szerzőit. Ez országos probléma, nemcsak Nagyatádon ázik szét a tégla százezrével. Egyetlen évi selejt ára elég volna ah­hoz, hogy tetőt építsünk a nyers tégla fölé. De tessék csak meghallgatni, mi a kö­vetkezmény. — A minisztérium utasítást adott, hogy március 3-án, 4-én indulnia kell a gyárnak. Le se tudjuk hordani addigra a szétázott, megfagyott selejtes Megint jön majd az utolsó ne­gyedévi hajrá? Megint szét­ázik majd százezer nyers tég­lánk? Azt hiszem, egy kicsit nagyobb önállóságot kellene adni a telepvezetőnek, 5 majd rendet tudna teremtem a gyár­ban, s nem az íróasztal mellől intézkedne... Súlyos dolgok ezek. S a mun­kások méltatlankodnak. Nem azért, mert ehhez van kedvük, hanem mert féltik munkájuk eredményét, mert érzik, hogy többet tehetnének, ha helyte­len intézkedések nem gátolnák őket, Ilyen felelősségérzettel, szenvedéllyél vetik föl azt is, hogy a téglagyárban kettőről egyre csökkentik az adminisztratív létszámot, de vajon mi lesz a központban, ahol 50—60 ember mutatja ki papíron, hogy mennyit termel­tek a munkások például Nagy­atádon. Közülük egy egész nap csalk kávét főz. Ha valaki »merne« ezekkel a dolgokkal foglalkozni, sók érdekességet tapasztalhatna... Ezernyi gond, s nyomában őszinte segíteni akarás. Miért hallgatunk él sok kényes ügyet, miért nem tájékoztatjuk nyíltan, őszintén az embere­ket? — erről is beszéltek a tanácskozás részvevői. Miért nem beszélünk arról, hogy mi történik a TÜZÉP-télepen; hogy milyen visszás helyzete­ket teremt az összeköttetés; hogy sokszor más a mérce a vezetővel és más a munkással szemben; hogy a lakásélosztás- nál a bennfentesek jutnak előnyhöz, s hogy a lábodi mű­velődési. házban munka nél­kül élhet, akinek rokona van a felsőbb szerveknél. így fogalmazták meg a mun­kások: Nagyatád lakói nem zugüléseken beszélnek ezekről, hanem nyíltan, őszintén. Ér­demes lenne figyelni rá ... Jogos észrevételek sorozata hangzott el ezen a tanácsko­záson. Egy dologban azonban még nem jutottunk előre. A hibákat tisztán látjuk már, a felelősöket kevésbé. De azt, hogy ki-ki a maga helyén mit tehet, mit kell tennie azért, hogy előbbre jussunk, ezt még nem mondták ki pontosan a munkások sem. A szándék előremutató: többet, jobban dolgozni, hogy jobban éljünk. Ezt kell majd részletekre bon­tani mindenkinek a maga munkahelyén. Egy mélyértelmű gon­dolat ragadott meg minket a beszélgetés vége felé, ami talán találkozásunk legfőbb tanulsága is: Többet a szónál! A határozatokkal, az intézke­désekkel, a nyílt, őszinte lég­kör megteremtésével egyetért mindenki. De tegyünk többet a szónál! Találjuk meg a jobb élet óhajától a bizonyító tet­tekig vezető utat... Jávori Béla Termelőszövetkezetek! kertészüveg kiutalás nélkül, szabad forgalomban mm mm vastagságban 28x32 cm-es vastagságban 46x74 cm-es méretekben LÁDÁNKÉNT ÉS KÍVÁNSÁGRA LAPONKÉNT is kapható az iparcikk- és földművesszövetke­zeti szakboltokban, vegyesboltokban és vetőmag­boltokban. (5629)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents