Somogyi Néplap, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-24 / 46. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szerda, 1965. február ti. MIKOjAN: A sokoldalú NATO-atomhaderő elleni harc a békéért való küzdelmet jelenti Kekkonen és a szovjet vezetők tárgyalása Kedden megkezdődtek a tárgyalások a szovjet vezetők és Kekkonen finn köztársa­sági elnök között. A Kremlben lezajlott meg­beszélésen szovjet részről Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, Anasztasz Mikojan, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének elnöke, Alekszej Koszigin, a minisz­tertanács elnöke, Gromiko külügyminiszter és Kovaljov finnországi szovjet nagykövet vett részt. A meleg, baráti légkörben lefolyt megbeszélésen meg­vitatták a szovjet—fíon kap­csolatok kérdéseit, valamint a feleket kölcsönösen erdekio külpolitikai problémákat. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a szovjet kormány kedden a Kremlben ebédet adott Kek­konen finn köztársasági elnök tiszteletére. Szovjet részről Brezsnyev. Kirilenko, Koszigin, Mikojan. Seljepin, Szuszlov, Voronov és más hivatalos személyek vettek részt az ebéden. Az ebéden Mikojan beszédet mondott. — Nekünk és önöknek egye­zik a véleményünk arra vo­natkozólag, hogy tobább kell fejleszteni és erősíteni a szov­jet—finn barátságot — jelen­tette ki. A továbbiakban meg­állapította, hogy Észak-Európában a helyzet »aránylag nyugodt«. — Ezt jelentős mértékben előmoz­dítják a szovjet—finn ba­ráti kapcsolatok, Finnország független, békesze­rető külpolitikája — tette hoz­zá. Mikojan rámutatott arra, hogy a Szovjetunió változatla­nul kívánatosnak tartja a ba­ráti kapcsolatok fejlesztését a többi észak-európai országgal is. Emlékeztetett arra, hogy hamarosan a Szovjetunió­.. ba látogat a svéd, a norvég és a dán miniszterelnök. — Örömmel folytatunk majd eszmecserét velük a bennün­ket kölcsönösen érdeklő kér­désekről — mondotta. Észak-Európában a helyzet „ még szilárdabb és egészsé­Letartóztafták Delgado tábornokot Delgado tábornokot, a por­tugál nemzeti felszabadítás! front elnökét február 14-én letartóztatták Spanyolor­szágban, a portugál határ kö- zelében — jelentette be kedd délután Marokkóban a fel- szabadítási front szóvivője. Hozzátette, a tábornok tudta, hogy milyen kockázatos lesz titkos utazása, de elkerülhe­tetlenül meg kellett tennie. (MTI) A Balatonmáriai Földmű- vesszövetkezet balatonberé- ayi és balatonmáriai ven­déglátó egységekbe nyári szezonmunkára keres szak­képzett szatócsot, felszolgálókat és saját járművel rendel­kező fagylaltánisokat. Jelentkezés írásban vagy személyesen a szövetkezet kereskedelmi osztályánál (Balatonmáriafürdő, K utca 17. sz.) (3940) A Gyár- és Gépszerelő Vállalat keres duna­újvárosi munkahelyre csőszerelő és hegesztő szakmunkásokat, továbbá több éves csőszerelő gyakorlat­tal rendelkező lakatosokat. Vidéki szerelési mun­ka irányítására (Aj­ka) gyakorlott gé­pészmérnököt. Je­lentkezés: Budapest, VI., Paulay Ede u. 52., személyzeti osz­tály. (5600) gesebb lenne — fűzte hoz­zá —, ha a NATO-hatal- malt nem törekednének egyre fokozottabban arra, hogy c tömb katonai készü­lődéseit kiterjesszék a Bal­ti-tenger mentén fekvő or­szágokra is. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy közös szomszédaink — Norvégia és Dánia —, bár a NATO tagjai, látják, milyen veszélyek rejlenek a sokoldalú nukleáris haderő megteremté­sére irányuló tervekben, és nem hajlandók támogatni eze­ket az elgondolásokat. E ter­vek ellen harcolni annyi, mint a békéért és a népek békés jö­vőjéért küzdeni — jelentette ki végül Mikojan. (MTI) Todorov befejezte párizsi tárgyalásait Sztanko Todorov bolgár mi­niszterelnök-helyettes befe­jezte párizsi tárgyalásait, és kedden délben repülőgépen hazautazott Szófiába. A francia—bolgár kereske­delmi kapcsolatok kérdése volt Todorov párizsi megbe­széléseinek fő témája. A tár­gyalások eredményeként Franciaország a jövőben nem­csak mezőgazdasági terméke­ket, hanem iparcikkeket is vásárol Bulgáriától, és kilá­tásba helyezte a francia es bolgár vállalatok együttműkö­dését más országok által ren­delt ipari berendezések szál­lításánál. (MTI) Ausztria útja a szocializmushoz Áz Osztrák Kommunista Párt kongresszusi tézisei Kedden hozta nyilvános­ságra a Volksstimme az Oszt­rák Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának téziseit a párt májusra összehívott XIX. kongresszusára. A két­hónapos nyilvános vitára bo­csátott tézisek Ausztria jelen­legi politikai-gazdasági hely­zetével, a szocializmusba való békés átmenet kérdéseivel, valamint a párt belső mun­kájának időszerű problémái­val foglalkoznak. A XVIII. kongresszus óta eltelt négy évet ellentmondásos fejlődés jellemezte Ausztriában. Sok, a kommunistáktól eredő kö­vetelést bér- és szociálpoliti­kai területen sikerült ér­vényre juttatni, elhárították a külföldi tőkének és az oszt­rák reakciónak az államosí­tott ipar ellen indított táma­dásait. Az újfasiszták roha­mait a kommunisták, a szo­cialisták és a katolikusok széles, közös antifasiszta forntja verte vissza. Érezhe­tően megjavultak Ausztria kapcsolatai szocialista szom­szédaival, s a szocialista or­szágokkal folytatott kereske­delem — mindenekelőtt az államosított osztrák ipar szempontjából — növekvő szerepet tölt be. Jóllehet a párt harcának, eszméinek lé­nyeges szerepük volt ebben a fejlődésben, a párt taglétszá­ma mégis csökkent, s parla­menti képviseletét nem sike­rült visszanyernie. A tézisek a továbbiakban rámutatnak, a jelenlegi fel­adat: kitűzni olyan részcélo­kat, mint amilyen a tőke ha­talmának korlátozása, a mun­kások és alkalmazottak befo­lyásának növelése, a demok­rácia megújítása és széles szövetségi politika megvalósí­tása elsősorban a szakszerve­zetekben, valamint a katoli­kus tábor és az Osztrák Nép­párt demokratikus erőivel is a nagytőke és a külföldi mo­nopoltőke ellen. Küzdeni kell az államapparátus és a köz­élet demokratizálásáért, a de­mokratikus választójogi re­formért, az államosításnak az egész nagyiparra és a biztosí­tó intézetekre való kiterjesz­téséért. A tézisek aláhúzzák: a kedvező stratégiai lehetősé­gek kihasználásának fő aka­dálya a munkások és a mun­káltatók »társas viszonyának« politikája, amely valójában lefegyverzi a munkásosztályt. A párt munkájában a fő hangsúlyt az üzemi szerveze­tekre és az ifjúságra kell fek­tetni. Kívánatos, hogy a kongresszus fiatal, tapasztalt káderekkel erősítse meg a központi bizottságot. (MTI) U Thant és Quaison-Sackey májusban Bécsbe látogat Az osztrák kormány a ked­di minisztertanácson úgy ha­tározott, hogy meghívja U Thant ENSZ-főtitkárt és Quaison-Sackeyt, a közgyűlés elnökét, vegyenek részt az osztrák államszerződés alá­írásának 10. évfordulója al­kalmából rendezendő ünnepsé­geken. A négy nagyhatalom — az Egyesült Államok, Anglia, a Szovjetunió és Franciaország — külügyminiszterei már el­fogadták a meghívást Az osztrák államszerződést 1955. május 15-én írták alá. (MTI) Csőmbe légikalózai ogandai iskolát bombáztak F. K. Onama ugandai bel- ügy- és hadügyminiszter tá­jékoztatta a nemzetgyűlést, hogy Csőmbe légikalózai újabb bombatámadást hajtot­tak végre ugandai terület el­len. A miniszter tájékoztatása szerint hétfő délután a léo- poldville-i kormány repülőgé­pei a Nílus körzetében táma­dást intéztek egy helység ele­mi iskolája ellen. Az áldoza­tok számáról még nem érke­zett jelentés. (MTI) Amerikai kísérlet vitorlázó űrrepülőgéppel Az amerikai légierő ked­den kétlépcsős »Thor—Delta« rakéta segítségével körülbelül 63 kilométer magasságra bo­csátott föl egy ' vitorlázó űr­repülőgépet, amelynek mű­szerei azt vizsgálják, hogy milyen anyagok és milyen technika szükségesek az olyan űrhajók építéséhez, amelyek repülőgépekhez hasonlóan szállnak majd le a földre. A légierő közlése szerint a kísérlet sikeres volt, az űrre­pülőgép félórás repülés után az Atlanti-óceán déli részén szállt le, ahol repülőgépek és hajók várták érkezését. A gép alakja vasalóhoz ha­sonlít, és több ezer petty van ráfestve 10 különböző szín­ben. Mindegyik szin egy bizo­nyos hőfokra érzékeny, annak hatására változtatja árnyala­tát. A tudósok a színes pety- tyek elváltozásából állapítják meg, hogy a gép felszín '■’’ék különböző pontjait útközben milyen hőmérséklet érte. (MTI) AFRIKA „FÁJÓ DEREKA“ Afrika dereka — a földrész gazdaságilag és stratégiailag legfontosabb része. Mindaddig, amíg itt dől el végérvényesen a harc; amíg Kongóban át nem billen a mérleg az imperialis­taellenes harcosok oldalára, a portugál gyarmatokról nem könnyű kiszorítani az évszá­zados kizsákmányolót. A hurok két vége A politikai események kö­vetkeztében, valamint egy sor földrajzi és gazdasági összefüg­gés miatt a problémák össze­fonódtak egymással. Lássuk először a földrajzi tényeket. Afrika derekán kele­ten és nyugaton két óriási ki­terjedésű portugál gyarmat uralkodik. A nyugati parton Mozambique. A kettő összefog­ja az újonnan függetlenné vált Zambia Köztársaságot (a volt Észak-Rhodesiát), valamint Malawit (a volt Nyasszaföldet). Zambiától északra terül el Kongó, amelynek hosszú határ­vonala van Angolával, Mo- zambique-től északra pedig Tanzánia. A Kongó legfonto­sabb, gazdaságilag legjelentő­sebb tartománya, Csőmbe haj­dani fellegvára, a hírhedt Ka­tanga éppen szomszédos Zam­biával. Fővárosa, Elisabethvil- le alig néhány kilométernyire van a zambiai határtól. Gazdaságilag Katanga és Zambia az egész helyzet kul­csa. Ez az afrikai »rézbiroda­lom«, az egész földrész talán leggazdagabb bányavidéke, ahol a rézen kívül wolfram, urán, ezüst, cink és más kin­csek rejtőznek a föld alatt. Ezen a területen ma is a bel­ga—angol érdekeltségek az urak: az Union Miniére Katan- gában és a Tanganyika Con­cessions Ltd Zambiában. Ezek­nek a tevékenységét nem gyen­gítette a kongói káosz: a bá­nyák folytatták a termelést. S nem változtatott természetesen a gazdasági helvzeten az sem, hogy a hajdani Dél-Rhodesia Zambia néven nolitikailag füg- ’ getlen állam lett. Ez az a terület, amely a ma­ga páratlan gazdagságával né­hány évtized alatt kiemelhet­né Afrika egész derekát azok­ból a gazdasági mélységekből, ahová a gyarmatosítás évszá­zadai taszították. Zambia és a szomszédos Malawi kormánya iparkodik fokozatosan gyengí­teni a nagy trösztök pozícióit, a valóság azonban egyelőre hu­rokként szorítja őket — s a kötél két végét még a portu­gálok tartják kezükben ... Egy legendás vasútvonal A helyzet az, hogy Katanga és Zambia természeti kincseit jelenleg csakis úgy lehet a ten­gerparti kikötőhöz szállítani, ha a szállítmányokat portugál gyarmati területen viszik ke­resztül. A legendás hírű Lobi- to—Benguela vasútvonal ugyanis, amely Közép-Afrika egyetlen kelet-nyugati irány­ban futó transzkontinentális vasútvonala, portugál gyarma­ton indul és ott is ét véget. A vasút az angolai tengerpart két kikötővárosánál, Lobitónál és Benguelánál kezdődik, majd egyenes irányban tart kelet fe­lé és a kongói határon átha­ladva fut Elisabethville-be, a katangai bányabirodalom fővá­rosába. Itt délnek fordul. Át­lépi a hajdani Észak-Rhodesia, a jelenlegi Zambia határát és »rézország« leggazdagabb vi­dékein keresztül jut el Lusa- kába, Zambia fővárosába. Et­től kezdve másodszor is meg­változtatja irányát. Délnyugat­nak tart. Átfut a vadul fajvédő ültetvényes kormány uralma alatt levő Dél-Rhodesián és a portugál Mozambique legfonto­sabb kikötővárosánál, Beiránál éri el az afrikai kontinens ke­leti partját. Mindez nem valamiféle »me­netrend«. Sokkal több annál. Ez Afrika egyik legfontosabb és legnehezebben megoldható gazdasági s politikai problé- ■ mája. Egyik oldalon áll az a j kötelezettség, amelyet az Afri- I kai Egység Szervezetének ülé­sein teljes egyhangúsággal fo­gadtak el: meg kell szakítani a kapcsolatokat a gyarmatosító Portugáliával. A másik olda­lon viszont a maga kegyetlen valóságában ott áll az a tény, hogy ha Zambia és Malawi tel­jesítik ezt a kötelezettséget — egyszerűen elvágják önmagu­kat a külvilágtól — ennek min­den gazdasági és politikai kö­vetkezményével. A „fehér erőd“ tervei Ezt a dilemmát a Csőmbe— Adoula párbaj és a fajvédő Dél-afrikai Köztársaság erő­szakos politikája még kegyet­lenebbé tette. Csőmbe Adoula bukása után teljesen lezárta a Kongó és Angola közötti ha­tárt, a közelmúltban pedig tár­gyalásokat kezdett közös kon­gói—angolai határőrség létesí­téséről. Ennek a lépésnek ter­mészetesen az volt a célja, hogy gyengítse a kegyetlen portugál uralom ellen harcoló és amúgy is gyötrelmes belső problémák­kal küzdő felszabadító mozga­lom helyzetét. Közben délr"l támogatta a portugál akciókat a Dél-afrikai Köztársaság, amely most észak felé nyújtja hatalmi csápjait. Arra törek­szik, hogy a fajvédő dél-rhode- siai kormánnyal szoros szövet­ségben közvetlen kapcsolatot hozzon létre Angolával és Mo- zambique-kal. Ez Afrika egész déli részét egy fasiszta uralom valóságos erődjévé változtatná. A nagy közép-afrikai dilem­ma vázlatos ismertetése azt mutatja, hogy hallatlanul bo­nyolult érdekek fonódnak egy­másba. Gyors és »mindent el­söprő« megoldást aligha lehet várni. Annyi azonban bizo­nyos, hogy a »fekete földrész« legnagyobb politikai és fegyve­res küzdelmei jelenleg a kon­tinens derekán zajlanak. (— ie —) GERÖ JÁNOS: KICST BÍRT királtjsága Szófiában összeült a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága. A plenum a nem­19. Szatirikus kisregény. zetközi munkásmozgalom idő- — Hát, tudod, komám, az megvan, párja meg majd akad szerű kérdéseivel, az egység úgy volt, hogy jött... vagyis valahogyan, megszilárdítására szolgáló lé- került. Szóval, hogy megértsed, gz azonban nem tartozik Bi- pések megvitatásával foglalko- most egy hónapja körül egy rj komára, vagyis polgártárs­zott. í átutazó csapat hált az utcánk- ra csak a legközvetlenebb Prágában a hazai és külföldi ban- .Aaok hag^k ott, mert szomszédok tudnak a tehénről, sajtó több mint száz képvise- mar ‘8« állapotban azok meg hallgatnak De ez a léjének jelenlétében tegnap vo^' _ Bin., am.lyen háborodott sajtóértekezletet tartottak, me- * — Jószágod van-e hozzá, méjű, képes lenne elrekvira lyen újabb, eddig ismeretlen polgártárs? — érdeklődött to- ni a tehenet. Egy szavaba ke- dokumentumokat hoztak nyil- vább az elnök, és már örült a rülne, és már jönnének is az vánosságra a német fasiszták találkozásnak. Eszébe jutott, emberei. Ahogy ez eszébe ju- háborús bűntetteiről. í most megtudhatja, hogy s mint tott, nyújtotta is a kezét tul­\ vélekednek az elnökségéről az zott barátsággal. Koszigin, a szovjet minisz- “ egyszerűen gondolkozó embe­tertanács elnöke kedden fogad-írek, a Köztársaság polgárai. ta Gröppert, a Német Szövet-J — Isten áldjon, komám! Tiszeltetem a családot, majd Jószág is kerül - felelt e^zer már benézünk, ha ségi Köztársaság moszkvai)Szabó Áron, és nevetett, bár lobban lesz ídorüc. nagykövetét és megbeszélést?nem volt éppen jókedve. Még- — Várjál már, polgártárs! fnivtntntt vele fis csak nevetni tudott, ha rá- — mondta B’ri. és kihúzta f gondolt, hogyan tett szert a magát. — Azt akarom kérdez- Kivégezték Damaszkuszban ' iószágra. Még november egyik ni, nyt «zó’sz a KöHarsasáa- Abdel Hakimi ezredest és Far- reggelén, közvetlenül a front hoz. és ho»v én tartam a ke_ han Atasszi szíriai születésű - elvonulása után, egyszer csak zömben a zveplőt? amerikai állampolgárt. A szí-1 lőtt egy pirostarka tehén be- Áron - ’ ""rtársnak nagyon riai katonai bíróság az Egye-^’é a kapun. Belök'e a7 aPót. mehe' 1 ám*Ht. Eevik lá­sült Államok javára elkövetett ment, egvenesm a k’.'pk-'- 't*«i < -» a másikat, s kér .edésért ítélte halálra Ha. mindig ott ivott volna -tvre csők a kezét, nyújtogat- ő-Set. t Kié volt? Az a fontos, hogy ta.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents