Somogyi Néplap, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-19 / 42. szám
MÖ'ZMP MCGVEf 'RI70TTÍ' AG A ES A tJlXGVE! TANACS LAPJA EVEK, EMLEKEK A csurgói keltetoállomáson T> icegő, sovány, különös * ' beszédű ember. Elmondok róla egy történetet. Néhány napja beszélgettünk az egyre homályosodó szobában. Egyszer csak egy apró termetű kislány jött be: — Tanár bácsi, elhoztam a szemüveget. A cetlit holnap behozom __ — Jól van, köszönöm szépen — mondta. — Kié lesz? — kérdem. — Egy másodikos kislányé. Sok gyerek, iszákos apa... Nem törődnek velük. Előző nap órát látogatott az osztályban. Az apró gyerek az orrához húzta a könyvet, úgy olvasott. A táblát is meredten, előrehajolva nézte. Rövidlátó. — Nagyon megsajnáltam... Ma elkértem a szemorvosi receptet, és szabálytalanul, a földrajzóráról elküldtem ezt a kis tanítványomat, hogy váltsa M. Én nem értem rá. Harminchárom forint ötven fillér. Nem nagy összeg... A szülei úgyse vennék meg neki soha. Harminchárom forint ötven fillér. Pethö István úgy mondta, nem nagy összeg. Az ő szeretető t nem lehet számokkal lemérni.;. Az iskola könyvtárszobájában beszélgetünk. Évekről, emlékeikről, a múltról és a jelenről. • * • éí "I QO J március 27-én kezd_L stJl'm tanítani... Hogy miért emlékszem ilyen pontosan? Mert nagy dolog volt az... Taníthattam... 1931-ben végeztem Szegeden, de állást csak három év múlva kaphattam. Nagy reményekkel indultam, fiatal voltam. Mentem a kultuszminisztériumba is, de felhúzták a vál- lukat, és azt mondták, mit akarók, hiszen nemrég végeztem. Majd évek múlva... Aztán egyszer meghirdettek egy állást Siklóson, a biológia— földrajz szakon. Rögtön írtam. Én voltam a negyvennyolca- dik jelentkező arra az egy állásra. Nem engem vettek föl... Pedig harmincegyben csak kilencen végeztünk az osztályban. Nem volt ránk szükség... 1934. március 27-én — sosem felejtem el — óradíjas helyettes gyakornoknak fölvették a barcsi polgári iskolába. Két évig voltam ilyen minőségben. Hogy ez mit jelentett, nem kell fejtegetnem: nyáron ügyelet fizetés nélkül; méltatlankodni, véleményt nyilvánítani nem lehetett, örültem, hogy maradhattam. Tessék ezt összehasonlítani a főiskolákról most kikerülő fiatalok helyzetével. Négy évig polgári iskolai helyettes tanár voltam. Hatévi munka után lehettem rendes tanár... Az akkori iskolarendszernek sok buktatója volt. A mi polgári iskolánkba főleg iparosok, kereskedők gyerekei jártak. Nem nagyon maradtak ki — de nefn is járt mindenki iskolába. Mi, tanárok semmilyen pártba nem léphettünk be. Ezt rendelet írta elő. Nem polilüzálhattunk, az oktatásban pedig az akkori eszményeket kellett dicsőíteni. Ezt szigorúan ellenőrizték. A politechnika előde akkor a kézimunka volt. Külön volt fiú- és külön lánykézímunika... Nem is lehet összehasonlítani a mostanival, pedig a polgári iskola volt legközelebb az élethez, mégsem... Akkor, aki tudott, az hozott magával hímzést, aki nem tudott, az nem hozott Most meg mindent biztosítunk a gyerekeknek az iskolában. Sokat fejlődött időközben a természettudomány. A tanításban ennek nagy szerepe volt A múltban sok dolgot nem magyarázhattunk meg tudományosan, a valóságot gyakran elhallgatták, az akkori rendszernek megfelelően állították he... A pedagógusok továbbképzése is gyenge volt. A szakmai továbbképzést egy- egy bemutató tanítás jelentette. Szaktárgyi folyóirat kevés volt A tankönyvek színvonala hatalmasat emelkedett azóta. Az anyag nem nehezebb, de nívósabb, és többet nyújt Csak egy példa. A mai földrajzórán Bulgáriát tanítottam a hetedik osztályban. A könyvben a szöveg mellett rajzok, képek, a rózsaolaj értéke ösz- szehasonlítva az arannyal, a nagy rózsaföldek ... Szemléletes, fölkelti a gyerekek érdeklődését, aktivizálja őket, megkönnyíti a tanulást... Jó gyakorlati érzékű emberek írták a könyvet. Új tantervűnk meghaladja a régi polgári iskola követelményét. Jobban az életre nevel, tudományos szempontból is sokkal többet ad.« * • * TXanminc év a katedrán. Nagyon sokat lehetne róla beszélni. Az emlékek közt arcok villainnak föl, tanártársaké, tanítványoké. A legkedvesebb iskola Tapolcán ódon épületével, kertjével, a diákkor emlékeivel. És Barcs. Ahol az óradíjas helyettes gyakornokból a felszabadulás után igazgató lett. Pethő Istvánnak két szenvedélye van. Az egyik a szaktárgya, a földrajz. Nyolc éve vezeti a meteorológiai szakkört is. Mindennap megmérik a gyerekek a légnyomást, a csapadékot, a levegő páratartalmát, a szél irányát, a hőmérsékletet- Statisztikát is készítenek. Másik szenvedélye a szeretet. Harminchárom forint ötven fillér... Nem nagy Aszeg — mondta. Cserébe egy boldog gyerekmosolyt kapott.;. 8. Nagy Gabriella Gondosan átválogatott tojásokat örökített meg a fényképezőgép lencséje, de mostanra, hogy a kép az újságba került,' a faládákban már megjelentek az első csirkék. A csurgói keltetőállomás gépeibe január második felében helyezték el az első tojásokat. A gépekben 45 000 tojás fér el egyszerre, s hetenként 14—15 000 csirke kel ki. A tojás nagy részét a járás termelőszövetkezeteiből és a Kaposvári Állami Gazdaságból kapják. A napos- csirkék fűtött autókon indulnak útnak. A termelőszövetkezetekben is meg a háztáji gazdaságokban is egyre nagyobb kelete van a gépi keltetésű baromfinak. Ebben az évben a tervek szerint 700 000 csirkét keltetnek. ÜZÉRKEDŐK — És pont a zebrán csinálnak ilyesmiket... (A Stem karikatúrája) Okkal panaszkodnak a kaposvári háziasszonyok, hogy miire kimennek a piacra, más községekből, városokból érkező üzérek már összevásárolják a vidékről behozott terményt. Gyakran tapasztalni azt is, hogy a várost környező községekből piacra jövő asszonyoktól mára vasútállomáson egy tételben megveszik az árut. Fót—Bicske— H at van A napokban a vasúti rendőrség és a vasútőrség igazolásra szólított fel néhány jókora csomaggal várakozó utast A csomagokból tarka és fehér bab, tojás, baromfi és más keresett élelmiszercikk került elő. Tizenkét személyt állítottak elő. Irataik átvizsgálásakor kiderült, hogy valamennyien vasutasok, illetve vasutas hozzátartozók. Legtöbbjük Budapesten lakik, de akadt közöttük hatvani, fóti, bicskei és gödöllői is. — Rossz nálunk az áruellátás — magyarázkodtak. Az igazság azonban az, hogy például Fót és Bicske közel van a fővároshoz, és ott a vidéken olcsóbban megvásárolt terméket jó haszonnal adják tovább. „A családomnak viszem...“ Ezt állították valamennyien, a világért sem ismerték volna el, hogy kereskedni szándékoznak. A gödöllői Kánai Sándorné kosarából százötvenkét darab, Bizony Árpádné — ugyancsak gödöllői lakos — csomagjából pedig kétszáz darab tojás került elő. Vancsok Sándorné egyebek között hat, összesen tizenöt kilogramm súlyú tyúkot akart Fótra szállítani. Hihetetlen, hogy minderre családjuknak lenne szüksége. Az is nehezen képzelhető el, hogy a hatvani Juhász Andrásné családja annyira kedveli a babot, hogy egyszerre húsz kiló kell belőle. Pedig ő és a bicskei Szabó István — az utóbbi huszonöt kiló babot vitt — is erre hivatkozik. A hatvani Palánkai Károlynénál is húsz kiló babot találtak. Szinte valamennyien azt állították, hogy először jártak Somogybán, és még soha nem foglalkoztak terményfelvásárlással. Csupán a budaörsi Bús Andrásné isimerte el, hogy volt már néhányszor a kaposvári hetipiacon. Legutóbb negyven kilő fehér és tarka babot vásárolt fél. Kupeckodást tanuló gyerekek Juhász Andrásné tizenöt éves fiát is magával hozta Hatvanból. A vékony gyerek cipelte az egyik nehéz, babbal teli zsákot. Az ugyancsak hatvani Pap p Istvánná mellett egy kilencéves, sápadt fiúcska álldogált, — Miért hozta magával, hiszen még iskolás? — Hadd lásson világot ő is — válaszolt a »gondos« anya. A hatvaniak este nyolc órakor indultak el otthonról, és a hajnali órákban értek Kaposvárra. Késő este érnek ismét haza. Nem használ az éjszakai utazás a kilencéves gyereknek. Kupeckodás helyett nem az iskolai leckét kellene tanulnia?! „Azért kaptuk az igazolványt, hogy utazzunk vele...“ Több asszony megkérdeztem, nem gondolnak-e arra, hogy üzérkedésükkel zavarják Kaposvár lakóinak ellátását, nehezítik az állami és a szövetkezeti kereskedelem munkáját A válasz ez volt: — Nem. Marad még elég... Különben is azért adták az igazolványt, hogy utazzunk vele... Valóban ezért adták, és nem azért, hogy üzérkedésre használják fel. Miattuk csak nehezen tudnak szerződést kötni a földművesszövetkezetek a várost környező községekben tojásra, babra, baromfira; a termelők inkább az üzéreknek adják el mindezt. Az »üzérkülönítmény« útja ez egyszer nem sikerült A felvásárolt terményt át kellett adniuk a szövetkezetnék De az is szükséges, hogy a MÁV Vezérigazgatóságla határozott intézkedéssel véget vessen ennek az üzérkedésnek. Sz. L. »Milyen viszonyban vagy fok fi?« Egy járási vezető kérdezte ezt egy községi tanácselnöktől. Az elnök faluja tsz- vezetőinek néhány hibájára szerette volna felhívni fölöt- tese figyelmét. A kérdés — hangsúlyából ítélve ez válasz is volt —, elérte célját: a kritizáló elnökben benn szakadt a szó. Találkozunk-e hasonló jelenséggel, vagy egyedülálló a példa? Gyakran, ha nem éppen baráti viszonyban levő beosztott teszi szóvá társa vagy éppenséggel fölötte- se hibáit (panaszt emel az illetékesek előtt), vagy meghallgatásra sem érdemesül, vagy esetleg elmondhatja véleményét, de nem veszik komolyan. Rendszerint ki sem vizsgálják panaszát, mondván: úgysem felel meg a valóságnak, hiszen rossz viszonyban vannak. Lehet, hogy csupán a harag szól belőle. Valóban lehet. Nem vonom kétségbe, hisz ilyenre is akad példa szép számmal. A panasztevőt vezérelheti rossz, nem éppen tiszta szándék; az sincs kizárva, hogy a tényeket elferdítve, felnagyítva, egyoldalúan tárja fel. Lehet, de nem biztos. Ugyanis az, ha valakinek a hibáira éppen a legádázabb ellensége hívja fel a figyelmet, lehet igaz is vagy megközelítően igaz. Érdemes néha megvizsgálni a kedvezőtlen viszony okét is: lehet, hogy az éppen az elmarasztalt vezető vagy beosztott magatartásából, emberi, jellembeli hibáiból ered. Nehéz tárgyilagosnak lenni, figyelmen kívül hagyni érzelmi tényezőket. Mégis feltétlenül meg kell győződnünk minden esetben a bejelentés valódiságáról. Senki sem bújhat ki a tárgyilagos kivizsgálás kötelezettsége és felelőssége alól csak azért, mert a bejelentő nincs baráti kapcsolatban a hibák állítólagos vagy igazi okozóival. Közéletünk demokratizmusának további fejlesztése megköveteli, hogy komolyan vegyünk mindenfajta jelzést társadalmi és gazdasági életünk fogyatékosságairól. Függetlenül a bejelentés vélt vagy valóságos szubjektív indítékától. Csak ez nyújt bizalmat minden, a közösség iránt felelősséget érző dolgozóknak. P. L. Két skót beszélget. — Hallom, tegnap estélyt rendeztél. Mondd, hogy lehetsz ilyen könnyelmű? — Tudod, nagyon unom az egyedüllétet. Különben semmiség az egész. Az ennivalót az asztalra, a vendégeket a falra festettem. * * * Skót a halpiacon. — Mennyi az élő hal kilója? — Tíz cent. — És mennyi a nem élő halé? — öt cent. — És hogy méri a darabolt halat? — Két centért. — Akkor öljön le a legszebb élő halak közül egyet, darabolja fel, és abból kérek egy kilót. * * » Iskolában Tanító: ... a közlekedőedényeken alapul a vízvezeték-hálózat is. Tehát miért olyan magas a hidroglóbusz, Matyi? Diák: Hogy a büssüiek is lássák. * » * Üzlet — mindhalálig Donald Seamannek, a Daily Express amerikai tudósítójának felesége influenzában megbetegedett, és két napig az ágyat nyomta. Már a második napon megszólalt a telefon, és egy behízelgő hang a következőket mondta: *Engedje meg, asszonyom, hogy felajánljak önnek egy csodálatosan szép fekvésű és egyben rendkívül jutányos sírhelyet.-« * * * Űj szakszervezet alakult Angliában: a sztríptízgörlök alakították meg szindikátusukat. Már mozgalmat is szerveztek: sztrájkkal fenyegetőznek, ha nem emelik föl fizetésüket. — Ha nem kapunk több hetibért, felöltözünk! — mondotta ki a zord fenyegetőzést a leglengébb öltözékű vetkőző leányzó. A londoniak alig várják, hogy az új szakszervezet tagjai tüntető felvonulást rendezzenek. * * * Döntő fontosságú határozatot hozott az Európai Közös Piac földművelésügyi minisztereinek konferenciája: kimondta, hogy a Közös Piac államai számára termesztett fokhagyma gerezdje nem lehet hosszabb 45 milliméternél. » * * Walt Disney, a »rajzfil- meg atyja« az amerikai adófizetők nehézségeiről szólva ezt mondta: — Sok amerikai számára jelent leküzdhetetlen nehézséget, hogy ugyanabból a jövedelemből kell eltartania családját és az adóhivatalt is. • • * Ezen nevetnek — egy kissé ugyan fanyarul — az amerikaiak: — Egy amerikai haditámaszponton az altiszt keményen lehordja alárendeltjét: — A haja kócos, a nadrágja vasalatlan, a cipője piszkos ... Mi lesz, ha holnap kitör a háború? Somogyi Néplap Az MSZMP Somo?\ megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő» WTRTH LAJOS. Szerkesztőségi Kaposvár, Latinka Sándor ta. 2. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kapos* ár Latinka S. u. 2. Telefon 15 18. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem Őrzünk meg. és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesitőknéL Előfizetési dij egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka Sándor utca 6.
