Somogyi Néplap, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-17 / 14. szám
........................................................................................................................................................................ G a lagó Lőrinc segédmunkás, 26 éves, nős, három gyermek apja, megsérült a lábán; egy frissen kovácsolt, ki nem hűlt, kékesvörös színű perselybe botlott a nagy kalapács-műhelyben. Csűhúzkodja elő, s mondja a többieknek: — Hideg van ám odakint lesni a buszt..; Valaki megkérdezi tőle: — Magának mi baja? Sérülés? — Nekem? Az égvilágon tekint Nagy olajos szemének idehívm. De már várta fényét vastag könnyek homá- meg az elintézést Bement a lyosítják el. rendelőbe. A műbőrkabátos — Én azt nem vettem el, fő- me8 kénytelen-kelletlen, csakorvos úr. Otthon vekkerünk hogy szabaduljon, odalép Gala- van, elég az énnekem. Ha zseb- gohoz: óra kell, veszek magamnak az — Nahát... Bocsáss meg, té- áruházban, keresek én... védtem. Nem kellett volna;». — Szóval nem tud róla? Nem szól, nem mozdul; — Nem! — egyenesen belete- amaz meg mondja újra, és nya égett seb támadt ebből bal semmi — tele szájjal beszél, s lábszárán, betegállományba nevet hozzá. — Ha már a busztették, és kötözésíre járt a vá- megállót iderakták... __ ... rosba. Ott ül most is a sebé- Elhallgat, és körülnéz gya- kint a sebész éles, kutató sze- most valahogy egészen őszülte szett ambulancián, a váróte- nakodva, sértődötten. mébe. a hangja: remben. — Miért, talán útban va- áno1A ,,w — Ne bolondozz már, koApró termetű, vékonypénzű gyök? Nem várhat itt, csak ’ ■ unegy m0ndd, hogy megbocsátok legény. De azért 6 az erős do- akinek sebje van? Azoknak a vardI1> megán egy kicsit a Megbántam, igazén. van fenntartva csak? szenzációra, odaszől. ^ barna legény ránéz, meg— A kihívó hangra egy olajos — Meg kéne motozni, főár- rázza fejét: lógnak sosem mondott nemet. Kitartó volt, hajtotta magát, főleg a jobb keresetért, de azért is: ne mondja senki, hogy a munkát kerüli, mivel cigány. Utálta maga körül a mocskot, a ronggyal bélelt di- két, a rossz putrit Arra vágyott, hogy kitörjön köréből valahogy. Persze, korai nősülése, az asszony és a három gyerek erősen visszahúzta. De most már mit tehetne velük? Nem zavarhatja széjjel őket. S boldogság az, hogy minden este hazavárják. A gyárban, ahol munkára jelentkezett, nem fogadták kitörő örömmel. A személyzetisnek is olyan tapasztalata volt, hogy a cigányok legtöbbje dolgozik Barát Endre: ■ ■ — Nem bocsátók meg. — Látod, józan se voltam. Felejtsd el, igazán! — Maga engemet tolvajnak címzett. Tudja meg, a becsületembe tört Engemet az én munkatársaim Galagonyának hívnak. •Szaki'«, dolgozó férfi vagyok. Engemet csak barátaim tegeznek. És én találtam már tárcát, tele pénzzel, az öltözőben — és visszaadtam. Nekem becsületem van. Engemet ilyen gyalázatosságba keverni? Háromcsaládosat Még lesz is egy, hát négy lesz, s azokat zubbonyé ember — nyilván gé- vas úr, kérem. Most még nem mind én tartam eL Dologból pész vagy lakatos — felek dughatta el, ha nála van... éltetem őket, nem tolvajlásból. egv-két hónapig, néha meg T .Azoknak hát 02 nem is a mi Tel- — No, jól van, eleget beszél„Sí, hZfi« 0.1. tudna, ez itten a sebészeti va- adatunk. téL Megbocsátasz-e vagy nem, rószoba. Az orvosnak egyszerire eszé- azf. — Jól van, no, de nagyon be jutott valami. Odaszól a ... . ______________. ,_, f önt van. Szóval kilöknek in- kárvallottnak: trlt egy szazforinnét? — Mondja csak, ha mégse ... tost lobogtatott előtte. — Senki sem löki ki, csak Megnézte jól? — Nem bocsátók meg.:. — épp csöndességgel legyen! — Ellopta, kérem, csak 6 te- kiáltotta Galago. — És tegye , _ ^ . .. ... . . — No, jó, ha annyira útban hette, mellette ültem — ismét- csak el a pénzt, én azt eá nem iyet De mintha megváltoztak vagyok begyek, jön is már li a vádat. veszem! volna körülötte az emberek. a busz_ _ ^ kérdeztemj megnézte Az meg, miután zsebre gyűrFeláll, ajtót nyit és eltűnik. Jól? te a pénzt, még egyszer odaeiismerést. Büszke volt rá, hogy Csönd lesz néhány percig. — Hát ide tettem, itt tartom, szo ' Gala gonak; észrevették igyekezetét. Nem- Bentről egy fehér köpenyes, mindig itt, a mellényzsebem- — Hat igazan azt akarja, csak anyagmozgató társai ha- csinos arcú ápolónő beszólítja ben. Az apámé volt, vigyáztam bogy becsukjanak? Ilyen bősznem a szakmunkások meg a a következő beteget. rá... — És odanyúl, kiforgat- “aalló ember maga? Utoljára művezető is. A kkor beront a kapa- ja sorra a zsebeit. Kifordítja a kérem, bocsásson meg, szaki... T» * ... ..____v K. \ tos ember. Arca vö- mellényzsebét is, és akikar a se- A magázásra felkapta a feK esobb, hónapok múlva, ha ^ egészen ^he- bész éles tekintetével — föl- jét, mely könnyes volt még vült; a hangjában fedez valamit. kikerekedett a meglepődéstől, nincs már kötekedés, — Várjon csak, ember! Néz- eSy kis felvillanó örömtől. — Jól van, no.;. — mondta csak pár hétig, azitán már elmaradozik, s egy nap be sem jön többé. így hát benne se bízott. A műhelyben foghegy- ről beszéltek vele, vagy éppenséggel kigúnyolták. Már-már azon volt, hogy otthagyja a hegváltoztak az emberek. Ugratták még, de ebben már érzett valami kis szeretetet és ha néhányan mentek valahová, sörözni, fröocsöt inni, szóltak neki: •Nohát, Galagonya, ha hanem haragos indulat. Ráta- ze, a maga zsebe lyukas! nincs jobb dolgod, tartsál ve- mad Galagóra: ' Máris hozzá lép, odanyúl, lünk.« Volt ügy, hogy nem akarták engedni, hogy ó is fizessen, ne vonja ed családiámegsértődött. — Hát én is dolgozó férfi — Te, a cigány istenedet! erős ujjaival kutat, mintha beAz órámat te vetted el? Az teg testrész baját tapintaná, anyád... Aztán nyugodt hangon, mint _ . . __. ■ Nekiront, vállon ragadja, aki diagnózist közöl, kijelenti: t 01 ._Qyenkor komolyan felrántja> lökdösi & ordit; - Az óra itt van, a bélésébe — Majd, adok én neked csúszott! ezüstórát! Az apám ^hagyta Csönd lesz, a műbőrkabátos gyök, akár a többi! Maguk rám, ő meg.:. Add elő, mert tétován, restelkedve áll, s elő- meg így »letesznek« engemet? adag innen a koszos irhádat halássza ellopottnak vélt kin- És meghozatta és kifizette a el nem viszed! csét; a várakozók fejcsóválva-™aóH .hogyan K »0« velük, pedig az italt nem ki _ Nem szégyeni magát!? — Most majd rendőrt hívánta, nem is élvezte nagyon. Hogy mert itt dulakodni?! Ha vünk. Én nem vagyok jogász, Egyenrangú akart lenni a biztos a gyanúja, a rendőrnek de úgy tudom, a hamis vádért, többivel, ezért még arra is rá- szóljon. rágalmazásért büntetés jár. szánta magát, hogy szakmun- Másak is beleszólnak, fér- — Ügy is van, kérem... erőkásnak kitanuljon. Hozzá is Iá- fiák, majd egy asszony magas tott, hogy elvégezze a tanfolya- hangja csap a kiáltozásba, csak Galagó áll ott, némán, csöndesen, megengesztel ód ve. — Hát akkor... Megbocsátok. Kezet fogtak. Aztán Galagó bement kötözésre; Január 1-én nyílt meg Stotg Mihály grafikusművész kamarakiállítása a balatoniellei SZOT Május 1. Üdülőben. A nagy érdeklődéssel kísért tárlat anyagából közöljük a művész Leányportré című alkotását. el- dönmögnek. Az orvos nyugodt hangján mondja: mot. most amit főzött Ezért szépen leültetik, barátom. — Leültetnek engem? — Hát bizony, nagyon rosszkor mozdulatlanul, szinte megsem- mormolja most már jóval csön- került a lába alá az a sötétvö- misülten, miközben egyre desebben az ezüstóra tulaj dorösen izzó vaspersely! Fájt a száll felé a szitkozódás, a te- nosa. sebe kegyetlenül, de még fá- nyegetés, a vád. _ ^ szó^onT Egy jobb sebet kapott önérzete. Öt — Hat mért nem beszelsz, megütni! Egy beteget! most ügyetlennek, botlábúnak mért nem véded magad? - _ Egy cisknyt... _ mondja meg vaksinak nevezhetik. Szín- szól az a férfi, aki odébb rán- valaki a háttérben —, miatta tóttá az ordítazót —, vagy iga- mást becsuknának?! za van, és csakugyan te loptad A főorvos, aki már úgyis el->i bosszankodik, amiért feltartotGalagó még most sem cáfol- fordul> ** nem lát ja, . . ._. . . .. ki szólott, s így nem intheti le. j a meg, de hirtelen, mintha ez Csak úgy magónak mondja; te hallotta már a szavakat. S ráadásul még másféle bárt, gondot is jelentett a sérülés. Felesége erősen várja már a negyediket. Kellene a pénz nagyon — és éppen most csökken a keresete. Ezen rágódott egyre, míg várta, hogy sorra kerüljön a sebészeti ambulancián, hárman vannak előtte. E gy széles testű, volna számára most a legsérCigány vagy nem cigány, több, az izgalomtól, ijedségtől ha ártatlan, mit számít az? S reszkető hangon felkiált: még hozzá munkában szerzett — Mért tegeznek itt maguk harmadfokú égési seb. No, gyerünk, kötözésre... Még engem? Nem vagyok én gyerek! Én is dolgozó... férfi vaVállon fogja Galagót, s tolja maga előtt a rendelőbe. műbőrkabátos, négy venes férfi ült mellette a támlás pádon. Az ember álmos lehet vagy inkább ittas. Olykor magában dörmög, és meg-meg- billen a feje. Mellényzsebébe — Megvádolják, nyúl, régies ezüstórát húz elő, megnézi, visszarakja. Köhög, s mormol valamit. Közben bejön valaki, le akar ülni, így hát a {radon helyet kell szorítania; az ember fölnéz Galagóra, s viszolyog, mert hogy hozzá kell érnie. — Hát te is ide jársz? zöld gy°k! Én is csak a munkám _ ^ az embert j_ _. _ _ r _T— AT min ól ! i . u tán éló ember vagyok. Nahát! tassa a rendőr. Énrám ne kiabáljanak! _ Kérem szépen ... Csalá— Bolond vagy te?! Az őrá- dós ember vagyok, egyetlen kéről beszélj, fiam! — mondja az reső. .Megbántam,^ no, azt hit- olajos kabátú s fejét csóválja lökdösik, ő meg csak a tegezésért haragszik. nővér közben kihívja a rendelő főorvosát, egy testes, ősz hajú férfit. S most ő kérdezi meg Galagót; —■ Mi van azzal az órával? A mordul rá, mintha ismerné, Gyorsan, barátom, itt betegek pedig sohase látták egymást; vannak! Magát is kezelni kell. Galagó nem felel, egészen a Feleljen hát! pad szélére húzódik. Csend Lehajtott fővel áll még egy- vin, az idegen megint óráját két lélegzetnyi ideig, aztán föltem, hogy 6 volt, biztos voltam benne, hogy ó. De most... — Tessék csak várni egy kicsit ... — szól most a lakatos. — Egy percig csak. Kérje meg a legényt, ne haragudjon. Aztán, ha megengeszteli, hát hadd menjen tovább! zt helyesli a várószoba közönsége — tán csak az az egy nem, aki az imént cigá- nyozott. Az orvos bólint, tetszik neki is ez a megoldás, jobb ez, mint rendőrt E (DÓMiaL ŰíitnL: MEQSOKSZOROZVA, HALH ATATLANUL... De ők, akiknek müvük megmarad, végül ők is semmivé portának?! Lelkűk zenéje, amely szüntelen Sugárzik, árad minden téteken, csupán hozzájuk nem jut el soha?! A hegedű csemballó, orgona, a zenekar, mely viharként mennydörög, és hullámzik nagy ég és föld között, az alkotóhoz többé nem hatol? ó, Mozart, milyen mélyen alhatol az ismeretlen tömegsír alatt! Beethoven! Te sem hallasz mír hangokat, szimfóniáid bármint zengenek, téged álmodból föl nem keltenek, süketen fekszel, míg örök zenéd betölti lelkünk minden rejtekét, s varázslatával magunk fölé emel... Te nem tudsz róla, mert nem érezel. Míg éltél is bezárt fülekkel itt, szolgálva lángelméd démonait, viaskodva a súlyos küldetés kínját viselve, ó, mily szenvedés, és mily gyönyör volt életed, amíg a vad halál letörte szárnyaid. Se hang, se jel, nem írsz már új zenét, viseled a halandók végzetét, mint társaid az óriások mind, kik tűritek a föld bilincseit. És mégis ... mégis ... szívem fölsajog: — Honnan jönnek az örök dallamok?! a romlandó, a pusztuló anyag, az tzüli mind a csodás hangokat, mint gyöngykagyló, az óceáni lét szivárványos, tündöklő gyermekét: a gyöngyöt? talán a nagy alkotók agya az a kagyló, hol a teremtés dallama sustorog, és áttörve tömlöcét élrú kezdi időtlen életét?! / így tépelödöm, mig a lemezen, mint egy halhatatlan szerelem visszhangja kél a beethoveni dal, mint a halál fölötti diadal! Érzem, mily nagy, különös hatalom, hogy megszólalnak, amikor akarom, és énekhangon is fölzengerek a nagy zenéket őrző hangjegyek minden hangszeren, mindig örökön, mint csillagok az égi körökön, ahogy keringenek, ágy a gépemen a halhatatlant fölidézhetem ... minden zenét és minden dallamot, bár alkotójuk rég elporladott. Csodálatos a sírontúli lét! A Mű éli testetlen életét a porhüvelytől elszakítva már, nem éri el a csontujjú halál! S egyre nagyobb mesterek hangszerén száll világgá a zeneköltemény, mintha földanyánk óriás szíve dobogná dalát oly nagy messzire, s oly magasba, hol eddig még soha nem sugárzott földi szimfónia! . Zeng a világ... a hanglemez forog. Bebalzsamozott zenéket hallgatok ... Ó, bár tudnátok Ti is, mily gépcsodák szárnyain szállnak a nagy melódiák megsokszorozva, halhatatlanul... az élő nép titőletek tanul alkotni szépet, nemeset, nagyot... gyógyítani e vérző csillagot! »
