Somogyi Néplap, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-01 / 1. szám

SOMOGíl NÉPLAP Péntek, 1965, január L Ev végi §zámad᧠a somogyi sportban Eseményekben és eredmények­ben is gazdag esztendőt zárt a so­mogyi sport. Amikor megpróbál­juk elkészíteni az évi számadást, mindjárt elöljáróban leszögezhet­jük, hogy az 1964. év többet ho­zott, mint amennyit vártunk tőle. Az év kezdetén egy kissé ag­gódva tekintettünk előre. Tudtuk ugyan, hogy a magyar sport át­szervezése, társadalmasítása előbb- utóbb meghozza a fejlődést, azt azonban nem reméltük, hogy szin­te minden zökkenő nélkül megy végbe az átállás. A várt törés nem következett be, sőt! Igaz, sport­életünk átszervezésének módja nem magyar szabadalomként ke*- rül be a sport krónikájába: több baráti államban már kitaposták ezt az utat. Mi a mások gyakor­latából plántáltuk át azt, ami a magyar sajátosságoknak leginkább megfelel. Ügy fest, hogy a kivá­lasztás jól sikerült. A sport irá­nyításának társadalmi alapokra való helyezése kedvező visszhan­got váltott ki, serkentőleg hatott. A szakemberek százai, ezrei kap­tak fontos feladatot a sportveze­tésben. Ezek az új aktívák határ­talan lelkesedéssel láttak munká­hoz. Az odaadó munka eredmé­nye hamarosan megmutatkozott a sportélet minden területén. A sportkörök tömegszervezetté válása a vártnál sokkal gyorsabban tör­tént meg. Ma ugyan még nem mondhatjuk, hogy ez a részmun­ka befejezett tény, de nagy álta­lánosságban máris új arculatot kaptak a sportkörök. Láttuk ezt a közgyűléseken, amikor a sport­köri tagság már nem külső szem­lélője, hanem cselekvő részese volt a munkának. A sportköri ta­gok részt kértek az irányításból, hasznos tanácsaikkal, bírálataik­kal segítették a vezetőket. Ma már elmondhatjuk, hogy a sportköri tagság jó gazdája az egyesületek­nek. A sportkörökben viszonylag ke­vesebb zavart okozott az átállás, másutt viszont akadt zökkenő. Helyenként ferde nézet lett úrrá egy-egy tanácsnál, vállalatnál, in­tézménynél; hallatszott ilyen hang is: »Ez már nem a mi ügyünk, hanem a sportszövetségé!-« Akadt olyan járási tanácsi képviselő, aki az egyik községi tanács vb-ülésén megrótta a falu vezetőit, mert a községfejlesztési alapból a hely­beli sportpálya átépítéséhez ösz- szeget szavaztak meg. — Ez a sportszövetség ügye a jövőben! — dörgött a helyzetet nem ismerő tanácsi küldött. Lassacskán azonban sikerült eze­ket a ferde nézeteket eloszlatni. Sportéletünk fejlődése Somogybán is csak ügy képzelhető el. ha a tömegszervezeti jelleggel bíró sportkörök szakmai irányítását se­gítő sportszövetséget, valamint a járási és a megyei sportfőhatóság munkáját minden szerv, minden intézmény, de ki-ki személy sze­rint maga is támogatja. Az a he­lyes nézőpont, amely az olimpia idején vált általánossá. A Tokió­ban szereplő magyar sportolók ügye annak idején közüggyé vált. A somogyi sport 1964-ben megin­dult általános fejlődése csak úgy tarthat tovább, ha a sportot — még ha nem is olimpiai értelem­ben — közügynek tekinti minden­ki a megyében. Akinek ezzel kap­csolatban m#v aggálya van, az leginkább abból fakad, hogy a kétkedők a sportot ner$ oda te­szik, ahova való. Vannak, akik holmi népszórakoztatásnak tekin­tik a testkultúrát. (Kétségkívül a sportnak van ilyen vonatkozása is, de nem ez a döntő.) Egyre töb­ben ismerik föl azonban a lénye­get, azt, hogy a sport a kommu­nista emberré nevelés egyik fon­tos eszköze. Növekedett a sportolók száma 1964- ben Somogybán a különbö­ző szakosztályok százaiban tizen­hatezernél több versenyző vett részt a sportcsatákban. Tekinté­lyes szám ez, bár jól tudjuk, hogy még nyitva van a további fejlő­dés kapuja. Még elégedettebbek lehetünk, ha a szakosztályokban nyilvántartott sportolók mellett számba vesszük az alapfokú baj­nokságokban, az üzemi tornákon, a kupákban részt vevő sportolókat, akiknek a száma meghaladja a hatezret. A megújhodott sportvezetés egyik legfőbb célkitűzése volt a tömegsport megteremtése. Ez per­sze máról holnapra nem megy. Egy esztendő alatt már csak a pá­lyahiány meg a fölszerelés szab­ta korlátok miatt sem lehet min­den fiatalt bevonni a sportba. Az elmúlt év azonban jelentős előre­lépést hozott a tömegesítésben. Éppen a minap tárgyalta ezt elé­gedetten a Somogy megyei Sport Tanács, amely elkészítette a kö­vetkező három év ezzel kapcso­latos munkatervét. Ez a terv zá­loga lehet annak, hogy megyénk­ben a tömegsport az új évben, majd a következő időkben tovább fejlődik. Vannak, akik a sport fejlődését csak az eredményeken keresztül hajlandók tudomásul venni. Azt veszik számba, mit mutatnak a centiméterek, az óramutatók. Nos. az elmúlt év az eredmények te­kintetében is jelentős minőségi fejlődést hozott. Mondhatnánk, hogy talán még egy évben sem voltak olyan jók országos vonatkozásban a somo­gyi eredmények, mint 1964-ben. Volt ugyan időszak, amikor pél­dául a somogyi ökölvívás fénye szebben csillogott, mint most. Az 1964. esztendő azonban nem egy sportágban, hanem általánosság­ban jelentett előrelépést. 1965- ben már két NB I-es asz­talitenisz-csapata lesz Kaposvár­nak. A Vasas MTE női együttese mellé a Vasas-fiúk is felküzdöt- ték magukat a legjobbak közé. Első osztályúvá lépett elő az MHS Somogy céllövőcsapata. Az NB I B osztályban szereplő K. Dózsa bokszgárdája igen reménykeltőén zárta a múlt évet. Ez a csapat még tovább is fejlődhet. Az NB Il-es és NB lll-as szak­osztályoknak már se szeri, se szá­ma megyénkben. A labdarúgóknál a K. Honvéd mellé NB Il-essé lé­pett ismét elő a Kaposvári Kini­zsi csapata. 1965-ben tehát két együttesünk szerepel az NB II- ben. E sportág NB III osztályá­ban becsülettel öregbítette a so­mogyi labdarúgás jó hírnevét a Siófoki Bányász. Az NB III-asok- tól elbúcsúzó Taszári Honvéd he­lyére előrerukkolt a Kaposvári Vasas MTE. A labdarúgás mérlege feltétlenül pozitív. A röplabdában a K. Lendület‘és a K. Dózsa mellé harmadikként a Kaposváii Ruhagyár női csapata tört fel az NB H osztályba. Ugyancsak az NB H-ben szerepelt jó középcsapatként a K. Építők tekeegyüttese. Remélhetően meg­birkózik a nehézségekkel ez osz­tályban a K. Petőfi sakkcsapata is. A Kaposvári Honvéd kosarasai az NB II újoncaiként becsülettel helytálltak a magasabb osztály­ban^ s az NB II-ben is bizonyítot­ták, ’ hogy a sokáig egy helyben topogó sportág, ha lassan is, de fejlődik. A Nemzeti Bajnokság m. osz­tályában áll évről évre helyt a Ba- latonboglári MEDOSZ teniszcsapa­ta, amelynek hősies harca külön figyelmet érdemel. Ez a kis együt­tes menti meg évről évre az egyébként halódófélben levő so­mogyi sportág becsületét az NB-s csapatok között. De nemcsak az NB-s csapatok zártak sikeres évet. A somogyi természetjárás 1964-ben szinte mérföldes csizmákkal haladt elő­re. Ma már hatszáznál több tu­rista sportol a különböző szakosz­tályokban. A motorosok az új rendszerű or­szágos bajnoki futamokban ugyan még nem érezték magukat telje­sen otthon, de így is elégedettek lehetünk szereplésükkel. A kerék­pársportot a múlt évben inkább csak a Kaposvári Vasutas Sport­kör versenyzői képviselték — vi­szonylag sikerrel — az országos bajnokság versenyein. Üszőink az uszoda nélküli városok versenyé­ben állják a sarat. Bizakodva szemlélik a dugadőlt strand mel­lett lassacskán magasba emelkedő fedett uszoda építkezését, amely­nek elkészülte új távlatokat nyit­hat meg e sportág előtt megyénk­ben. A birkózás somogyi repre­zentánsai, a K. Dózsa versenyzői dacolni tudnak a nehézségekkel. A nagy vérveszteséget szenvedett atléták úgyszintén. Ebben a sport­ágban máról holnapra országos hí­rű versenyzővé lépett elő egy te­hetséges somogyi fiú, Kovács Gé­za. Kézilabdasportunk év végi bi­zonyítványa amolyan közepes lenne. Itt a várt fejlődés nem kö- vetkezett be. A tornászok érdem­jegye amolyan elégséges. Egyes- egyedül csak a cselgáncs az a sportág, amely évek óta képte­len előbbre lépni. így fest tehát a somogyi sport az átszervezés első esztendejében, amikor tizenkilenc sportág közül választhattak megyénkben a kü­lönböző sportok kedvelői. Az úgy­nevezett kísérleti év sikeresen zá­rult. A most lepergett egy év szer­vezési tanulságai és eredményei 1965-re is biztatóak. Kovács Sándor Fehér is Balogh a válogatott ökölvívákeretben A Magyar ökölvívó Szövetség kedden este tartott. elnökségi ülé­sén több fontos Határozatot ho­zott. Az egyik legjelentősebb in­tézkedés. hogy összeállították az Európa-bajnokságra készülő ma­gyar ökölvívóválogatott-keretat. Vizsgálva a névsort, elég sok ér­dekes változást találunk. A MÖSZ vezetői előre tekintenek, s ezért alaposan megfiatalították a jövő csapatát. Néhány idősebb ver­senyző, mint Török Gyula meg Sebők László, kimaradt a keret • bői. A szakvezetők meg is indo­kolták, hogy miért. — ökölvívóinknak az 1965. évi Berlini EB-n, majd a következő Európa-bajnokságon, sőt a mexi­kói olimpián is helyt kell majd állniuk, ki kell köszörülniük a tokiói csorbát. Ez csak akkor le­hetséges, ha igen komoly mun­kával készülnek a versenyzők a nagy összecsapásokra. Az utóbbi idők tapasztalata azt bizonyítot­ta. hogy néhány idősebb ver­senyző nem hajlandó ma már ezt a nagy megterhelést vállalni. Ezért kellett fiatalítani — hang­zott a MÖSZ-vezetők véleménye Vizsgálva a listát, valóban sok a fiatal, tehetséges ökölvívó a keretben, örömmel fedeztünk fel a névsorban két kaposvári nevet is. Az egyik Fehér Gyuláé, akire a félnehézsúlyban számítanak a MÖSZ vezetői. Igen fiatalon ke­rült. a nagyválogatott-keretbe a tehetséges Balogh Pál, a Dózsa még ifisorban levő versenyzője, >ki remélhetőleg megtiszteltetés­nek veszi a kerettagságot, s úgy készül majd, hogy méltó legyen a válogatók bizalmára. Az egyes súlycsoportokban a következő versenyzőket jelölték: Légsúly: Harangozó, Junghaus. Harmatsúly: % Klenovits, Papp, Cserge. Pehelysúly: Baranyai. Panniik, Somlai. Könnyűsúly: Kajdi, Gyula, Hajnal. Kisválto- súly: Tóth, Kovács, Péterfi. Vál­tósúly: Holló, Gáli, Szabados. Nagyváltósúly: Szabó. Balogh (K. Dózsa). Fehér, Balogh (Beloian­nisz). Középsúly: Schrick, Máté, Sin. Félnehézsúly: Fehér, Dobó, Surány. Nehézsúly: Budai, Szé- nási, Pál. A válogatott keret — mint Éne­kes Árpád szövetségi edző mon­dotta — január 6-án alapos orvo­si vizsgálattal kezdi a felkészü­lést. Ezután lesznek közös edzé­sek, de a versenyzőknek legna­gyobbrészt klubcsapatukban kell készülniük az első akadály véte­lére, a berlini Európa-bajnokság- ra. A televízió első negyedévi sportműsora Szerdán délelőtt Haynal Kornél, I a Magyar Rádió és Televízió el­nökhelyettese sajtótájékoztatón I ismertette a tv 1965. évi első ne­gyedévi teljes sportműsorát. Az első három hónapban két nagy és népszerű sporteseményt is köz­vetítenek: a moszkvai műkorcso­lyázó Európa-bajnokságot feb­ruárban, a finnországi jégkorong VB és EB több mérkőzését már­ciusban. Tervezik ezenkívül a sí­ugróverseny közvetítését Ljublja­nából és egy műlesik!óvcrsf*ny át­vételét Kitzbühelből. Fcb " ’r vé­gén még az ökölvívók B 'o^st- bajnokságáról is adnak helyszíni közvetítést, s á tebdarúgó-bajnok­| ság tavaszi fordulójának bajnoki I mérkőzései közül is több szere- I pel a tv képernyőjén. Lakat Károly az MTK edzője lett Érdekes edzőváltozásról adott hírt a Magyar Távirati Iroda. La­kat Károly, a Ferencváros volt sokszoros válogatott játékosa, majd pedig legutóbb az aranyér­mes olimpiai labdarúgócsapat ed­zője nem szövetségi edzőként működik tovább, hanem az NB I-es MTK csapatának lesz a szak­vezetője. Lakat 1965. december 3l-ig írta alá az edzői szerződést a kék-fehérekhez. Sportév — fogas kérdésekkel Nem sokáig tart az apály a sportéletben a tokiói olimpia után. A rövid pihenő, erőgyűjtés után újult lendülettel látnak neki a sportolók a feladatoknak. Lesz annyi, hogy 1965-ben is lázba hoz­za a sportvilágot. Eziti bizonyítja az a csupán egy-két jellemző ese­mény is, amellyel az alábbiakban foglalkozunk. Mit tartogat tehát az új év. A selejtezők éve Nagy »nekidurálás« tapasztal­ható máris a világ minden sar­kában. ahol csak a labdarúgást ismerik . . . Tudniillik 1965-ben dől el, melyik lesz az a 14 csapat, amely a selejtezők után átutazhat á szigetországba, Angliába, hogy 1966-ban megvívja a legnépszerűbb sportág legfontosabb eseményé­nek, a világbajnokságnak a dön­tőjét. Európa legjobb csapa-t^t ki­lenc csoportban küzdenek, a dél­amerikaiak háromban, s a győz­tesek — összesen Üzenketten . — jutnak a döntőbe. Hozzájuk csat­lakozik az észak- és közép-ame­rikai első, továbbá az afrikai és az ázsiai csapatok szerencsés nyer­tese: itt ugyanis a két csoport- győztes még egymás között dönti el az angliai utazás ' sorsát. És persze bérelt helye van a rende­ző Angliának, valamint a védő Brazíliának. S éppen ez a nagy kérdés: Le­het-e végre »detronizálni« a bra­zil futballcsapatot, ameíy hova­tovább olyan híres a világpiacon, mint a brazil kávé? Már kétszer vitte haza a világbajnoki címet Svédországból és Chiléből, most pedig a mesterhármasra készül, nem is alaptalanul. Brazília ed­dig minden világbajnokságon ott volt, s mindig ki tudott rukkolni néhány meglepetéssel a sport­ínyenceket is bámulatba ejtő egy­két taktikai fogással vagy éppen­séggel új sztárokkal. Negyven esztendeje, a párizsi olimpián kezdődött el a dél-amerikai fut­ball nagy karrierje, amelyet az­óta csak hébe-hóba tudott meg­zavarni európai csapat. De az ese­dékes 8. világbajnokság elé már nem nézhet túlságosan vérmes re­ményekkel Dél-Amerika, neveze­tesen legjobb csapata, Brazília. Hiába, elrepültek az évek, ko-pik a tudás, világnagyságok öreged­nek ki, é Angliában nagy ostrom­ra készül a megszokott körülmé­nyeket is belekalkuláló Európa. S hogy melyek lesznek azok a csapatok, amelyeke? elsősorban küldhet tűzbe az óvilág, azt már sejtetik majd az 1965-ös selejte­zők. Magyarország az, európai hato­dik csoportban mérkőzik Ausztri­ával (június 13., szeptember 5) és a Német Demokratikus Köztársa­sággal (május 23., október 10.), Első mérkőzéseink idegenben lesznek. Reméljük, a magyar csa­pat a hagyományoknak megfele­lően ezúttal is eljut a 16-os dön­tőbe. A szövetségi kapitány már kísérletezik, fölfrissítésre készül, s az valószínű, hogy egy tekintet­ben Magyarország lefőzi a többi országot: a miénk lesz a legfia­talabb átlagos életkorú csapat. S ha a jósolgatásnál tartunk, Lon­don már egyszer színhelye volt a magyar labdarúgás egyik legna­gyobb fegyvertényének (az a bi­zonyos 6:3). miért ne Ismétlődhet­ne meg a futballtörténelem? Petroszján ellenfélre vár A sakkozóknak sem adják egy­könnyen a bajnoki címet. 1886 óta — ekkor volt az első nem hivata­los világbajnoki páros mérkőzés — sűrűn változott az utódlási rendszer. Nehezen jutottak el odáig, hogy a döntő nem a pil­lanatnyi világbajnok kényétől- kedvétől, anyagi követeléseitől, sőt esetleg rigolyáitól függ, a rendszer feketén-fehéren le van fektetve, szigorú versenysorozat­ból áll. Eszerint a világot zónákra osztják fel; a legjobb sakkozik előbb zónavers^nyen játszanak, majd zónaközti tornák következ­nek* s az így kiválasztott gárda játszik a világbaj nők-jelöltek ver­senyén. Ennek a mérkőzésnek a győztese nyeri el a jogot, sőt kö­telességet, hogy páros mérkőzést vívjon a világbajnokkal. Nem ke­vesebb, mint négy évig tart ez a procedúra, s most, a ciklus harma­dik évében, 1965-ben a világbaj­nok-jelöltek vannak soron. Ezúttal először a nyolc jelölt nem kör­mérkőzésen méri össze tudását, hanem összesorsolták őket, s az idén kiesési rendszerben jutnak el ahhoz az egyhez, aki jövőre Tigran Petroszján világbajnokkal szembeülhet a sakktáblánál. A nyolc nagy menő: Kérész (szov­jet), Szpaszkij (szovjet), Szmisz- lov (szovjet), Botvinnik (szovjet), vagy ha a jelenleg nagy formá­ban levő Botvinnik időközben visszalép, akkor honfitársa, Gel­ler ugrik a helyére: továbbá Lar­sen (dán). Ivkov (jugoszláv), Por- tisch (magyar), Tál (szovjet). Már az is biztos, hogy az első két pár a Szovjetunióban, a többi Ju­goszláviában csatázik majd. Nagy figyelem előzi meg Por- Hsch Lajos és Mihail Tál páros mérkőzését. Körülbelül egyforma korú (27 éves), egyforma lendüle­tű és egyformán meteorként fel­tűnt sakknagyságok. Majdnem egy időben léptek a nyilvánosság elé, 1956 körül, Portisch Zalaegersze­gen, Tál pedig Rigában. Míg Por­tisch több magyar bajnokság meg­nyeréséig tornázta fel magát. Tál 1960-ban egy esztendőre még a vi­lágbajnoki címet is elhódította Botvinniktől. Talán nem érdektelen elmesél­ni, miként indult el Tál. A kis Misa nyolc-kilenc éves lehetett, amikor a rigai úttörőházban látta, hogy nála jóval nagyobb fiúk ma­tematikai feladványokkal bajlód­nak. Belenézett, és hogy, hogy nem, megfejtette őket. Ettől vér­szemet kapott, és rávetette magát a számtanra, mégpedig olyan szenvedéllyel, hogy édesapja, aki pszichológus-orvos, féltette a kis­gyereket a túlságosan nagy szel­lemi megerőltefesitől. Hogy elte­relje a figyelmét* a matematiká­ról, rábeszélte a sakkozásra. így esett Misa Tál az egyik szenve­délyből a másikba. Sztárok vetélkedése Még jó messze van 1965 vége, s mégis a sportbennfentesei közül sokan már arról tippelgetnek, amit csak az év vége felé tudunk meg, de amiről föltételezik, hogy nyilván máris ösztönző hatást gyakorol neon egy sportágban. Hosszú-hosszú évek után most először történt meg. hogy az év sportolója nem atléta lett. 1947 óta szokássá vált, hogy a legismertebb és leghozzáértőbb sportújságírók (köztük magyarok is) a földke­rekség minden tájáról leadják szavazatukat, kit tartanak az esztendő kiemelkedő sportalakjá­nak. Ez alatt az idő alatt mindig atléta vitte el a pálmát, egy-egy kivétellel 1947 Jany francia úszó (1953, Coppi olasz kerékpáros). A legutóbbi tíz évben »bele sem tu­dott szólni« a versenybe más, mint atléta. 1955-ben például a mi Iharos Sándorunk került az élre, 1961 óta pedig háromszor egymás után Valerij Brumel, a szovjet csoda-magasugró. És lám. az idén a legutolsó szavazást Don Schol- lander kapta. Be kell e mutatni őt? A 18 éves amerikai főiskolás, a Santa Clara Swimming Club tagja aranyérmet szerzett, a 100, a 400, a 4x100, a 4x200 méteres gyors- úszásban, felülmúlva ezzel még híre® példaképét, Johnny Weiss- müllert is: a film egykori Tarzan- ja négy évtizeddel ezelőtt a pá­rizsi olimpián csak háromig (100. 400, 4x200) vitte. Feltűnést keltett mindenfelé, hogy a sportok királynője, az at­létika ezúttal lemaradt, ha* az új- zélandi Peter Snell és az etióp Bi- kila Ab ebe erősen nyomában is volt Schollandemek. Az atlétika »feni a fogát«. Már olvashattuk kimagasló versenyzőiktől nyilatko­zatokat: nem hagyják annyiban, vissza akarják szerezni kedvenc sportáguk előkelő rangját. A ro­ham megindult. S lehet az elha­tározásból valami . . .- Nemcsak az mutatja ezt, hogy Peter Snell már most — amikor a világ legtöbb helyén atlétikai holt szezon kö­szöntött be — óriási elánnal foly­tatja világrekord-sorozatát, ha­nem az is, hogy 1965-ben, amikor nincs a sportban különleges »vi­lágnév«, a szokás szerint több nagy érdeklődésre számító, lát­ványos atlétikai megmozdulás lesz, mint amennyi az úszásban. De persze az is lehetséges, hogy a szinte »gyermekszómba« menő úszók tokiói felvonulása, a soha nem látott világcsúcshullás a Schollanderek korszakát indítja meg, az úszás előreszalad, s 1965- ben sem hoz más eredményt a nemzetközi szavazómasina. Vető József 4 kaposvári filmszínházak újévi műsora VÖRÖS CSILLAG 101 KISKUTYA. Az előadás kezdete du. 3. óra. MIT CSINÁLT FELSÉGED 3­TÖL 5-IG? Az előadások kezdete 5, 7, és 9 óra. (Január 6-ig.) SZABAD IFJÜSÁG 101 KISKUTYA. Az előadások kezdete fél 3, 5, 7 és 9 óra. (Január 3-ig.) VÖRÖS CSILLAG De. fél 11 órakor matiné: RÁSZEDETT UDVARLÖK 101 KISKUTYA. Az előadás kezdete 3 óra. MIT CSINÁLT FELSÉGED 3- TÓL 5-IG? Az előadások kezdete 5, 7, és 9 óra. (Január 6-ig.) SZABAD IFJÚSÁG De. fél 11 órakor matiné: VIDÁM UTAZÁS 101 KISKUTYA. Az előadások kezdete fél 3, 5, 7 és 9 óra. (Január 3-ig.) Boldog új évet kíván minden mozilátogatónak a SOMOCV MECVEI MOZIÜZEMI VÁLLALAT (3020)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents