Somogyi Néplap, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-09 / 7. szám

Szombat, 1965. január 9. 3 SOMOGYI NÉPLAP A szalma Szóvá tették decemberben a kaposhomoki tsz-vezetők, hogy a MÉK nem viszi el tőlük a szerződött szalmát. Pedig kel­let» nekik zárszámadásra en­nek az ára is. Ügy látszik — gondolhatta az ember a mél- tatlankodás hallatán —, hogy a MÉK-et ez nem érdekli, mert évi felvásárlási tervét már tel­jesítette. De lássuk csak, erről van-e szó. A szalmaügy másokat is fog­lalkoztat. Volt vele gond ko­rábban is, van most is. Ma azonban más természetűek — mondhatnánk: ellenkező elő­jelűek — ezek a problémák. Bennük egy hosszas folyamat eredménye és gondja összpon­tosul. Az eseményekből és a megyei adatokból erre követ­keztethetünk. 1962-ben a MÉK 330 vagon szalmát vásárolt’fel. A követ­kező évben meg csak 300 va­gonnal sikerült megvennie. A cellulózgyár kérte, várta és követelte a nyersanyagot. A megvett szalmának minél na­gyobb hányada, szinte minden arra alkalmas szála hadd men­jen ipari feldolgozásra — ez volt a oéL Ezért a MÉK — hogy mentse a menthető szal­mát — almolásra sást, sőt ku­koricaszárat is vett. Csökkent akkoriban a gabonafélék vetés­területe, nem termett elegendő szalma, nem jutott belőle kel­lő mennyiség eladásra. A gyár viszonf szalma nél­kül nem boldogul. Biztonságo­sabb alapra kell helyezni nyersanyaggal való ellátását — parancsolóan írta ezt elő a feldolgozás érdeke. Ha több szalma terem Is, hogyan kap­hat belőle többet az ipar? Ha a mezőgazdasági termelő jobban megtalálja számítását benne. Megemelték hát a szal­ma felvásárlási árát. Volt idő, amikor a MÉK csupán 30 fo­rintot fizetett a szalma mázsá­jáért, aztán 40, majd 50, ké­sőbb 60—80 forintra nőtt, ta­valy meg elérte a kerek 100 forintot az egységár. Sőt mű­trágya juttatásával is serken­tették a szalmaeladási kedvet. S az eredmény nem is maradt eL Tavaly a megye termelő­szövetkezetei egyetlen hónap alatt leszerződték a tervezett 450 vagonnal, aztán a ráadás­sal együtt 621 vagon szalma ér­tékesítését vállalták. Megyénk tehát megtette a magáét avég- ből, hogy legyen elegendő nyersanyaga a cellulózgyárnak. S a szállítás? Az bizony nem követte a szerződés gyors tempóját. Az. év végéig mind­össze 80 vagonnal küldhetett a MÉK a gyárnak. Más célra 40 vagonnyi ment. Egyéb elhelye­zési lehetőségek hiányában az ősszel a felvásárlóknak új ak­cióba kellett kezdeniük: igye­keztek meggyőzni a tsz-eket, hogy bálázzák és tárolják a szalmát. A föltételek között volt a vételár 90 százalékának előzetes kifizetése, hogy ez­zel az összeggel is számolhas­sanak a zárszámadáskor. Az idei évre nem 612, de nem is 450, hanem csak 300 vagonos előirányzatot kapott a megye. Az országos fölméré­sek szerint ez is elegendő lesz. Hiszen van ifi még tavaly ara­tott gabona szalmájából is bő­ségesen, csak győzzék elszállí­tani. Az idén lekötendő meny- nyiség pedig minden bizony- nyál 1966, tehát a jövő év át­menő tétele jesz majd. K. J. Szép eredményeket ért el a lengyeltóti földművesszövetkezet a babfelvásárlásban (Tudósítónktól.) Országszerte a földműves­szövetkezetek intézik a MÉK- kei karöltve a bab termelteté­sét és felvásárlását. A múlt év tavaszán szerződést kötöttek a termelőszövetkezetekkel és a háztáji gazdaságokkal a minél nagyobb mennyiség felvásár­lása céljából. Az országnak különösen a Nyugatra irányuló export szempontjából fontos a felvásárlási tervek teljesítése. Úgyszólván korlátlan exportle­hetőségei vannak ennek a ter- melvénynek. A lengyeltóti fmsz vezetői fölismerték a babtermelés fon­tosságát, s bár a termelőszö­vetkezetekkel nem sikerül na­gyobb mennyisé geket lekötni és megtermeltetni, a háztáji gazdaságok pótolták a kiesést. A gondosan előkészített mun­ka eredményeképpen csaknem 100 százalékra teljesítették a bab felvásárlási tervét: 768 mázsát vettek át. Ebből csak 100 mázsát termeltek a tsz-ek öreglakon, Somogyváron és Kisberényben, a többit mint­egy 900 háztáji gazdaság adta. A háztáji gazdasagok legtöb­bet, 164 mázsát öreglakon, 160 mázsát Somogyváron és 93 má­zsát Hácson értékesítettek. Nagy jelentősége volt annak, hogy az országos szervek föl­emelték a szerződéses bab árát, így a föídművesszövet- kezeti felvásárlók az elsőren­dű minőségű babért mázsán­ként 740, a szokvány fehérba­bért 640 forintot fizethettek. Az fmsz műtrágyát juttatott a szerződőknek. A múlt évi megalapozott fel­vásárlásnak az idén is jelent­kezik az eredménye: már a kezdeti időszakban 150 mázsa bab átadására kötöttek szerző­dést a háztáji gazffiságok. A termelőszövetkezetektől 850 mázsa termelését várja a len­gyeltóti fmsz. Kész épület lógó drótokkal Nem absztrakt ábra, nem is valami tréfás kedvű művész alkotása ez a kép, amely azt a címet is viselhetné: Fehérre meszelt fal lógó drótokkal. Az embernek mosolyogni lenne kedve, ha nem tudná, hogy milyen szomorú és sajnálatos ez a kép. Sokaknak okozott bosszúságot e remekműnek egyáltalán nem nevezhető munka. A kép egy nappal a műszaki átadás előtt készült. A Tabi Gépállomás saját erőből bőví­tette nagy szerelőcsarnokát. 765 000 forint költséggel hi­degmosót, szétszerelő és szer­vi zműhelyt építettek. Seré­nyen, szorgalmasan végezték az utolsó simításokat, hogy minden rendben legyen. Csak a villanyvezeték drótjai ékte­lenkedtek a falon — nem is mindenütt, ugyanis a szerelés egy részét elvégezte a Somogy megyei Épület-szakipari Szol­gáltató Vállalat siófoki kiren­deltsége. De a munkát nem fe­jezte be. Se szeri, se száma a telefonálásnak, levélváltásnak, ami a villanyszerelés befejezé­sét sürgette. Pedig mindössze Mii dolgoznak a kaposvári járás mezőgazdaságában ? A viszonylag enyhe időjárás alkalmas arra, hogy most egy­két — az őszről elmaradt — mezőgazdasági munkát elvé­gezzenek termelőszövetkeze­teink. Helyenként traktorok is dolgoztak a napokban, de fő­ként a kukoricaszár betakarí­tására ad módot az időjárás. A kaposvári járásban is — Csek József járási tanácselnök tájékoztatta erről egy értekez­leten a tsz-vezetőket és a köz­ségi tanácselnököket, párttit­károkat — van még mit tenni a határban. Mélyszántási elő­irányzatukat eddig alig 89 szá­zalékra teljesítették, tehát szükség van arra, hogy ahol lehet, dolgozzanak a gépek. Helyenként — mint például Toponáron és Osztopánbam — már az idén is szántottak a traktorok, még a gumikerekű gépek is boldogultak. A járás közös kukoricaterü­letének mindössze 57 százalé­káról takarították le a szárst. Ha a háztáji és az egyéni föl­deket is hozzávesszük, még en­nél is kisebb számot kapunk. Amíg például Újvárfalván, Cserénfán végeztek ezzel a munkával is meg a mélyszán­tással is, és Kadarkúton is elő­re vannak ezekkel a tenniva­lókkal, ezzel szemben Általá­ban, Eddén, Bodrogon, Gollón, Hedrehelyen és másutt mind­két munkának körülbelül csak a felénél tartanak. Sok istállótrágya vár kihor­dásra. Ott, ahol az útviszonyok engedik, mielőbb ki kell horda­ni a trágyát. Zselicszentpálon például annyi a Jalajgazdagító szerves anyag az istállók Sö­rül, hogy az elvetett kalászoso­kat és az évelő pillangósokat kivéve minden holdra 150 má­zsa jut belőle. Kell-e ennél jobb segítség a nagyobb ter­mésátlagok eléréséhez? Szá­mottevő eredménynövelő tar­talék ez, tehát okvetlenül föl kell használni: itt is és másutt is mielőbb ki kell szállítani a határba. Engedi az időjárás ezt is, csakúgy mint a kukori­caszár letakarítását és a szán­tást, élni kell hát a lehetőség­gel mindenütt. BÍRÓSÁG! JEGYZETEK EGY TSZ-NEK a vasúti sí­nektől mintegy hatvanméter­nyire levő árpatábláján az összerakott keresztek egy moz­donyból kipattanó szikrától meggyulladtak. A MÁV ellen indított kártérítési perben az illetékes járásbíróság, majd ?, megyei bíróság ellentétes íté­letei után az ügy törvényessé­gi óvással a Legfelsőbb Bíró­ság elé került, s az a MAV-ot 50 százalékos kártérítés fize­tésére kötelezte. — A gőzmozdonyok haszná- tatával együtt jár a kémény­ből kipattanó szikra — hang­zik a határozat. — Azonban technikailag tökéletesebb szik­rafogó alkalmazásával a tűz­kár elhárítható, illetve a tűz­veszély csökkenthető. A vonat­kozó rendelet a sínek melletti termőföldekre védőszántás végzését tette kötelezővé. A szövetkezet azonban ennek tel­jesítését elmulasztotta. Ezzel közrehatott a kár bekövetke­zésében, ezért a kármegosztás elvét kellett alkalmazni. Három egyénileg dolgozó pa­raszt és egy tsz között föld­cserével kapcsolatban vita tá­madt. A községi tanács az ügyet elbírálásra az Edelényi Járásbírósághoz tette át A bí­róság a szövetkezetei megfe­lelő értékű föld kiadására kö­telezte. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a járás­bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte. A határozat indokolása sze­rint a tsz-ek és az egyénileg dolgozó parasztok a nagyüze­mi gazdálkodásra alkalmas táblák kialakítása érdekében önkéntes földcserét hajthat­nak végre. A cseréhez azonban a járási tanács vb mezőgazda- sági osztályának jóváhagyása szükséges. A földcserével ösz- szefüggő minden intézkedés államigazgatási, vagyis járási tanácsi hatáskörbe tartozik, te­hát a bíróság nem illetékes az ügy elbírálására. EGY TSZ TAGJA ládák ke­zelésével volt megbízva. Ami­kor elszámoltatták, kiderült,- hogy ötezer forint értékű láda hiányzik. A vezetőség méltá­talánTcét ember egynapi mun­kája kellett volna ahhoz, hogy a műszaki átadás napjára tel­jesen készen álljon az épület. Mit tehetett a gépállomás? Hiszen alig várták már, hogy üzemelhessen az épület! A ló­gó drótokat eltüntették egy csatlakozó doboz segítségével. A műszaki átadás megtörtént — így tehát még égetőbb szükség lett arra, hogy a hát­ralevő munkát mielőbb elvé­gezzék. Az év első munkanap­ján a gépállomás a siófoki ki- rendeltséghez fordult. ígéretet kaptak arra, hogy másnap ki­mennek a szerelők. Hogyan, hogyan se, negyedikéből ötödi­ké lett, akkor is csak egy em­ber jelent meg a munka befe­jezésére. Nos, ez a története a lógó drótoknak. Nem lett vol­na jobb elkerülni ezt, a mű­szaki átadás napjára nem lehe­tett volna befejezni a hátrale­vő csekélyke munkát? V. M. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben felmerülő jogi problémákkal kapcso­latban az utóbbi időben a Legfelsőbb Bíróságon több irányelvül szolgáló törvé­nyességi határozat hangzott el. Ezekből ismertetünk né­hányat. V nyosságból ezer forint karte­rítésre kötelezte. Ezt a dön­tést később a közgyűlés meg­erősítette. A határozatot a tag sérelmesnek találta, s mint jogban járatlan ember pana­szával előbb a szövetkezet ve­zetőségéhez, majd a járási ta­nácshoz fordult. Itt kioktatták, hogy a bíróságtól kérje a ha­tározat hatályon kívül helye­zését- A járásbíróság a kere­setet mint elkésettet elutasí­totta, mert a határozat meg­hozatalától számított harminc napon belül kellett volna a pert megindítani. A legfőbb ügyész törvényes­ségi óvására a Legfelsőbb Bí­róság a járásbíróság ítéletét megsemmisítette, és a bírósá­got új eljárásra, valamint új határozat hozatalára utasítót, ta. A Legfelsőbb Bíróság a következőket szögezte le: — Ha a tsz-tag által egy éven belül okozott kár a há­romszáz forintot meghaladja, a kártérítés kérdésében a köz­gyűlés dönt. Ennek határoza­ta ellen a járásbírósághoz le­het fordulni. Ebben az eset­ben azonban, bár a kár öt­ezer forint volt, jogtalanul a vezetőség hozott határozatot, és csak azután terjesztették az ügyet a közgyűlés elé. Ezeket a hibákat a járási mezőgazda- sági osztály észrevette, és rész­ben orvosolta, amennyiben a határozatot megsemmisítette, és felszólította a tagot, hogy harminc napon belül indítson pert, amit az illető meg is tett. Ilyen körülmények között ke­resete nem késett el, tehát ér­demben kell elbírálni. Egy másik hasonló perben a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a leltárhiány miatt a tsz-nek három hónapon belül kellett volna döntenie a kár­térítés felől, de ezt elmulasz- mulasztotta, és így anyagi igé­nyét többé nem érvényesíthe­ti. EGY TSZ MOTORSZERE­LŐJE ELLEN az elnök fegyel­mi eljárást indított, és azon­nali hatállyal elbocsátotta. E határozat hatályon kívül he­lyezéséért a szerelő pert indí­tott. A járásbíróság a kerese­tet egyeztető bizottsághoz tet­te át. Ez ellen a végzés ellen a legfőbb ügyész törvényessé­gi óvással élt. A Legfelsőbb Bíróság az óvásnak helyt ad­va a következőket mondta ki: — A tsz-ekkel munkavi­szonyban álló dolgozókra a Munka Törvénykönyvének sza­bályai érvényesek, azzal az el­téréssel, hogy az igazgató jog­körében a tsz vezetősége jár el. Eszerint a fegyelmi hatá­rozat ellen a dolgozó az egyez­tető bizottsághoz föllebbezhet. Ha nincs egyeztető bizottság — mint a tsz-eknél —, akkor a bíróságnál keresetet nyújthat be. Ebből következik, hog^ a járásbíróságnak az ügyet ér­demben kellett volna elbírál­nia. Ezért a Legfelsőbb Bíró­ság a járásbíróság döntését megsemmisítette, és új eljárás­ra, valamint új határozat ho­zatalára utasította. Egy gabonavásárló és fel­dolgozó vállalatnak az egyik szövetkezettel a zsákkölcsön­zési díj miatt elszámolási dif­ferenciája támadt, és a tsz el­len pert indított. A járásbí­róság, majd a megyei bíróság a keresetet mint egy évnél na­gyobb késedelemmel benyúj­tottat elutasította. Törvényes­ségi óvásra a Legfelsőbb Bí­róság ellenkező álláspontra he­lyezkedett. A határozat indokolása sze­rint a mezőgazdasági tsz-ekkel kötött szerződéseknél a köve­telés teljesítése iránti írásbeli felszólítás az elévülést meg­szakítja. A felvásárló vállalat tavaly szeptemberben írásban felszólította a tsz-t, hogy tar­tozását fizesse meg. A ki- egyenlítés nem történt meg, ezért ez év januárjában meg. indította a pert Tekintettel arra, hogy a szeptemberi fel­szólítás az elévülési határidőt félbeszakította, és szeptember­től januárig, vagyis a kereset benyújtásáig egy év nem telt el, a vállalat a követelését kellő időben érvényesítette. Ezért a Legfelsőbb Bíróság mindkét ítéletet hatályon kí­vül helyezte, és a járásbírósá­got ítélethozatalra utasította. A MEGYEI ÁLLATFOR­GALMI VÁLLALATTAL kö­tött szerződésben egy tsz-tag kötelezettséget vállalt, hogy meghatározott időre tíz hizlalt sertést ad át. Ugyanakkor négyezer forint előleget és ti­zenöt mázsa abraktakarmány vásárlására jogosító utalványt kapott. A teljesítési határidő lejárta előtt a tsz-tagnál meg­jelentek a vállalat ellenőrei, s megdöbbenve állapították meg, hogy egyetlen disznója sincs. Ezért a vállalat az elő­leg, a takarmány ára és nyolc­ezer forint meghiúsulási köt­bér fizetéséért pert indított ellene. A városi bíróság előtt meg­tartott tárgyaláson aI tsz-tag azzal Védekezett, hogy a ser­tések elhullottak. Bizonyíté­kul csatolta a községi gyep­mester igazolását. A városi bí­róság a keresetnek azzal a módosítással adott helyt, hogy az előlegen és a takarmány­áron kívül négyezer forint köt­bér fizetésére kötelezte, mert úgy találta, csak részben fe­lelős azért, hogy nem teljesí­tett Törvényességi óvásra a Leg­felsőbb Bíróság a Karcagi Vá­rosi Bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte. — Ha igaz, hogy a sertések elhullattak, az alkalmas a fe­lelősség alóli kimentéshez — hangzik a határozat. — Ugyan­is ebben az esetben nem róha­tó a tsz-tag terhére, hogy nem teljesített. Viszont a tsz-tag maga vallotta: amikor észre­vette, hogy állatai hullanak — költségkímélésből — nem hi­vatott állatorvost, tehát tétle­nül nézte, hogy sertései el­pusztulnak. Ez a közömbösség a szerződéses állattartótól el­várható magatartással, de az általános élettapasztalattal is teljesen ellentétes, és kétséget támszt, vajon az állatok való­ban elhullottak-e. A városi bí­róságnak tehát ki kell hallgat­nia a gyepmestert, a szomszé­dokat, és az elhullás körülmé­nyeit tisztáznia. Csak ezután hozhat ítéletet. Hajdú Imre 2000 ÉRTÉKES NYEREMÉNY EZ AZ EV JÓL KEZDŐDIK! 2 JUTALOMSORSOLÁS A JANUÁRI SZELVÉNYEK KÖZÖTT

Next

/
Thumbnails
Contents