Somogyi Néplap, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-08 / 6. szám

Mntek, 1965. január 8. 3 SOMOGYI NÉPLAP Érdemes-e munkahelyet cserélni? A LEGUTÓBBI ÉVEKBEN fokozódott a munkaerő-ván­dorlás. Okkal, ok nélkül éven­te sok ezren keltek útra, s el­indultak »szerencsét próbál­ni«. Cókmókjuk a munka­könyv és a reménység: »Ott talán jobb lesz.« Mit is értettek ezen a ho­mályosan megfogalmazott fél­mondaton? Nagyobb keresetet, jobb munkakörülményeket, gyors előmenetelt, olykor ta­lán lakást? S mit kaptak a va­lóságban? Némelyeknek sike­rült ezt vagy azt elérniük, de a zöm csak figyelmeztető ta­pasztalattal lett gazdagabb. És mindezért elhagyták a mes­tert, aki bevezette őket a szak­ma rejtelmeibe, a barátokat, a begyakorlott munkát és sok­szor az otthont is. Elindultak az albérletek — jobb esetben a munkásszállók — felé. A közgazdászok megközelítő számításai szerint egy ember »váltása« — ki- és belépése — az iparban átlagosan 5490 fo­rint, az építőiparban 1919 fo­rint értékű termeléskiesést okoz. E népgazdasági ágakban évenként mintegy kétmilliárd forint esett ki a nagyszámú munkahely-változtatás miatt. A vándorlások által előidézett munkaidő-veszteség — óvatos számítások alapján — megfelel 12—14 000 dolgozó egy évi munkaidejének. Ezzel az erő­vel kétmillió tonna szenet le­hetne bányászni, 70 000 darab televíziót vagy 20 000 darab motorkerékpárt lehetne gyár­tani. A VÁNDORLÓK több mint ötven százaléka 16—26 éves fiatal. Ezeknek a fiataloknak bizonyítani kellene, életet, jö­vőt alapozni. Beilleszkedni az üzembe, megtalálni helyüket a társadalomban, családot alapí­tani. De vajon így lehet? Egy év alatt hárony gyárban, és mindenünnen rossz szájízzel elköszönni? Áz új műhelyben — érthetően — nem barátok fogadják az újonnan munkába állókat, más a hangulat, más a hang. Lesik, kritizálják mun­káját, mozdulatait, szavait. Ha nem találja meg a hangot, esetleg társtalan marad. A ke­resete is kevesebb, mert meg kell tanulnia az új munkát, meg kell szoknia az új helyet. Az elemzések szerint az első hónapban az új munkásoknál a termelékenység átlagosan 25 —30 százalékkal kevesebb a korábbinál, és csak a negyedik hónap végén érik el az eredeti teljesítményt. Ennek megfele­lően alakul a keresetük is. Te­hát nem csak a népgazdaság fizet rá a könnyelmű helycse­rékre. És ehhez jönnek még — amikről a legtöbben csak kés­ve értesülnék: a meggondolat­lan kilépéssel járó jogi követ­kezmények. A munka Törvénykönyv új rendelkezései szerint az, aki kilép, elveszti munkaviszonya folyamatosságát, nem kap ju­bileumi jutalmat, újra kezdhe­ti gyűjteni szabadságához az éveket, s egy éven belül az új üzem minden indokolás nélkül felmondhat neki. Hat hónapig nem jár neki szabadság, nem kaphat ennyi ideig munkaru­hát, és személyi alapbére sem lehet magasabb, mint ameny- nyi előző munkahelyén volt. Egy év után szerez jogot ked­vezményes üdülésre, termé­szetbeli juttatásra, és betegál­lománya esetén csak 65 száza­lékos táppénz illeti meg. Ha nem várja be a felmondási időt, egyik pillanatról a másik­ra kilép, vagy ha a társadalmi tanulmányi szerződésben meghatározott idő előtt meg­szünteti munkaviszonyát, vagy ha ugyanabban az évben két­szer vagy még többször, vagy a következő esztendőben akár csak egyszer is felmond, a jog­szabály szerint úgy kell kezel­ni, mint akit fegyelmi úton bo­csátottak el. MIT JELENT MINDEZ? Megszakad a munkaviszony folyamatossága, egy éven be­lül a dolgozót indokolás nél­kül el lehet bocsátani új mun­kahelyéről, egy évig nem ke­reshet többet, mint előző évi átlagkeresete volt, ugyancsak ennyi ideig nem kaphat mun­Megindult az élei az új TIT-székházban Szerdán délután klubtanács­kozásra ©mitek össze a me­gye és a város képzőművészei mintegy harmincán az új TIT- székházban. A képzőművész klub az elmúlt évben alakult, s most tartotta meg harmadik ülését'. Tömöri Aladár intézeti ta­nár, a klub elnöke kérte a klub, a képzőművészet baráti körének tagjait, hogy vegye­nek részt más művészeti ágak rendezményein is, ahogyan például muzsikusok is eljöttek a képzőművészek klubjába. Több hozzászóló szükségesnek tartotta, hogy a klubrendezvé­nyeken ne csak általános mű­vészetpolitikai kérdésekről, hanem helyi, somogyi problé­mákról is rendezzenek vitákat itt, a székház klubhelyiségé­ben. A TIT megyei vezetői ugyanezt az elképzelést kíván­ják megvalósítani a többi, ja­nuárban megalakuló művésze­ti klubban: a zenei klub, a filmklub és a színházbarátok köre összejövetelein. A képzőművészeti klub ülé­se után került sor — mintegy száz hallgató jelenlétében — a TIT szabadegyetemének el­ső művészeti előadására. A művészeti tagozat előadássoro­zatát Németh Lajos művészet- történész indította meg A mo­dern művészet kialakulásának társadalmi okai című, igen színvonalas és átfogó előadá­sával. karuhát, rendes szabadságra csak egy esztendő után van joga, két évig nem kaphat nyereségrészesedést és egyéb juttatást, sőt: a továbbtanulás esetére biztosított útiköltség- térítésben, tanulmányi munka­idő-kedvezményben és a ta­nulmányi szabadság idejére munkabérben sem részesülhet. A vándormadarakat sújtják ezek az intézkedések. Azokat az embereket, akik bomlasz­tották a fegyelmet, és a nem­törődöm felfogást vitték ma­gukkal. Ha tudják, milyen jo­gokat veszítenek, akkor jobban meggondolják, szaladjanak-e azonnal a munkaügyi osztály­ra, vagy vállalják a nehezebb, de végeredményben ésszerűbb feladatot: bebizonyítani, hogy érdemes a munkahely, a dol­gozótársak megbecsülésére. Ehhez a törekvéshez segít­séget nyújt az új rendelet. Ki­mondja: »A kilépő dolgozók esetében kétévi, a fegyelmi úton elbocsátottak esetében pe­dig háromévi folyamatos mun­kaviszony után teljes rehabili­tációt kell biztosítani.« Ennyi idő eltelte után a dolgozó minden jogát visszanyeri; ha kiemelkedően dolgozik, akkor a szakszervezet és a munkahe­lyi vezető együttes javaslatára ezt az időt meg is lehet rövi­díteni, sőt kérelmére minden korábban figyelembe nem vett munkában töltött idejét is be­beszámíthatják. Így vissza­nyerheti jogát a ledolgozott evek után járó pótszabadság­ra és jubileumi jutalomra. MINDEZEK ISMERETÉ­BEN újra felvetődik a kér­dés: érdemes-e munkahelyet változtatni? A válasz egyértel­mű a népgazdaság, a társada­lom és az egyén szempontjából is: nem. fl dohányzás egyéb ártalmai tll5?iJ^,Ppehfcágal kórházban a tudóraktóí függetlenül is súlyos ártalmakat fedeztek föl, amelyek szinten a . dohányzás következmé­nyei. Poul Astrup dán biokémikus megállapította, hogy a dohányo- soknál nemritkán előfordul, hogy vérük nem adja át a test szöve­teinek a szükséges oxigénmennyi­séget, é3 ilyenkor a szövetek »éhezni« kezdenek. Ez a jelenség nem függ össze azzal, hogy a do­hányzás a véredények összehúzó­dását okozhatja, ami szintén a szövetek »rosszultápláltságához« vezet. A dohányosoknak mintegy 15 százalékánál állapították meg, hogy a dohány egyik alkateleme olyan hatással van vérük hemo­globintartalmára, hogy az keringés közben nem adja le a szükséges mennyiségű oxigént a szervezet­nek. muzsiHD IT ebten mondták ezt a szót. A gyalus komo­lyan, a kalapácsos ember ne­vetve. A szerelőcsarnok végén egy vasajtón lehet bejutni a különös formájú, szürke gé­pek birodalmába. — Mindegyik okos masina — mondja a számszaki kisérő, és tisztelettel néz szét. Az első gépnél áll a gya­lus. Egyik kezét egy karon nyugtatja, a másikkal a sza­bályozókereket forgatja. Gyorsan, aztán lassan. Le nem veszi szemét a rozsdás vastömböt faragó késről. A tömb felső része lassan fénye- sedik. Három perc alatt olyan, mint a csillogó ezüst. A kés oda-vissza mozog. Villogó szálakat hasít. Hiába járká­lunk, a gyalus tekintete azon az egy ponton pihen. Egy idő után megmozdul a kart szorító kéz, a kés leáll. A gyalus mér, ellenőriz, majd újra indít. A kés mozog to­vább. Kifelé hasít, visszafelé nem. Érdekes hangja van en­nek a gépnek. Nem tudom mihez hasonlítani. A gyár számszaki embere sem tudja, a fotoriporter a vállát vonja. Megkérdezzük a gyalust. Egy pillanatra ránk néz, úgy vála­szol: — Nekem olyan, mintha muzsika volna ... A másik csarnokban moz­galmasabb az élet. A zaj percek után is fülsértő. Csö­rög, zörög, dübörög minden. A hangok nem tudnak ki­szökni. A köszörűgép arany szikraesőt szór. A hegesztő­pisztoly csövéből itt is, ott is opálos fény zuhog elő. Izzik, álakul a vas. A kis kalapács vékony, csattanó hangja el­vesz a nehéz kalapács csa­pásainak mély döngésében. A munkások úgy mozognak ebben a nagy hangzavarban, mintha ez volna a legtermé­szetesebb dolog a világon. Nekik az is. Erről meggyőződ­tem. A kalapácsosok közül kettő egészen fiatal, a harmadik is innét van az élet derekán. Néznek, ütnek. Megint és megint. A nagykalapács egy perc alatt hatszor, a kicsi nyolcszor csattan. Timm-bamm, timm-bamm. Betűkre átírva ezek a han­gok reszkettetik az ablakokát. Az oszlop melletti szerszámós- szekróny nyitott ajtaja állan­dóan mozog. Az olajos desz­kalapon három rikítóan színes kép táncol. Mindegyiket egy rajzszeg fogja. A lengén öltö­zött BB-re és telt keblű szom­szédaira senki sem vet ügyet. Az idősebb kalapácsos ezt mondta: — Szeretem a harangzúgást. Ez éppen olyan. Olyan, mint a muzsika. Sz. N. MUNKÁBAN TELNEK NAPTAIK Januártól: füzet formátumban jelenik meg a TISZATÁJ A tizenkilencedik évfolyamába lépő irodalmi és kulturális lap, a Szegeden szerkesztett Tiszatáj januártól kezdődően füzet formátumban jelenik meg minden hónap 5-én, színes borítólappal, öt ív terjedelemben, példányonkénti 5 forintos ár­ban. A lap szélesíteni kívánja olvasóinak körét, ezért nem csak irodalommal foglalkozik, hanem különböző rovataiban bő teret szentel általában a kulturális élet, sőt ezen túlmenően a mai ma­gyar valóság izgalmas, aktuális kérdéseinek. Ezért a versek, elbeszélések, regényrészietek, ta­nulmányod mellett riportok, szociográfiák, pub­licisztikai írások is helyet kapnak anyagában, melyet neves alkotók il­lusztrációi egészí­tenek majd ki. A folyóirat elő­fizetési ára egész évre 60,—, fél év­re 30,—, negyedév­re 15,— Ft. Hótól fehér faágakat hin- táztat a csípős szél. Az utcák kihaltak, csöndesek. A tél, mintha csak hangszigetelőnek szánta volna, fehér lepellel bo­rított be mindent. Aki csak te­heti, a hósipkás házakba hú­zódik. Halkabb ilyenkor az élet falun. De akinek halaszt­hatatlan a dolga, éppúgy siet a munkába, mint máskor. A villás emberek Márpedig Zsiga Istvánnak me® Bucsik Károlynak ha­laszthatatlan. Reggel hét óra óta villázzák a lucernát a fo- nyódi Magyar Tenger Tsz ma­jorjában. Bucsi Károly — ő az idősebb — kaszával vágja a kazalon, aztán porciózva do­bálja a kocsira, hogy legyen ideje elrakni Zsiga Istvánnak, a kocsisnak. Még szarvat is te­kernek, valahányszor felrak­nak egy sort, pedig nem mesz- sze viszik. De ami biztos, az biztos, A hó miatt sohasem le­het tudni, mikor billen meg a kocsi. Zsiga István különösen sokat dolgozik. Mindennap hajnal­ban kel, mert négykor már kezdődik az első műszak. A takarmányszállítás mellett ál­latgondozást is vállalt. Pedig nyolcvanöt szarvasmarha és csaknem négyszáz sertés napi élelmét kell elszállítani. — Nem sok ez egy kicsit? — Harminchárom éves korá­ban más bírnia kell az em­bernek, meg aztán a fizetés is megvan. — Mennyi? — Ügy háromezer forinton felül. Az állami gazdaságban, ahol azelőtt dolgozott, alig több mint a felét kereste ennek. — Elégedett? — Ezzel csak elégedett lehet az ember, nem? A rakodó csaknem még egy­szer olyan idős, mint a kocsis. Neki már nehezebben megy a munka. Fenntartó kőműves volt, amíg nem nyugdíjazták, most a felesége helyett járt dolgozni. Azt mondja, muszáj jönni, mert a jószágnak enni kell! Naphosszat kint vannak a levegőn. Csöndesen és keveset beszélnek, gyorsan dolgoznak. Amíg nem jött meg a szeles tél, addig jó volt, de most, hogy hidegebbre fordult az idő, bizony sokszor elkelne a meleg szoba. 2500 tétel a leltárban A melegre gondol Gombos Sándor látrányi főkönyvelő is a huzatos juhhodály mellett, míg Gál Lajos vezetőségi tag felrajzolja az ajtóféle alkot­mányra a sorszámot. Aztán kö­rülnéz, maid a biztonság ked­véért megkérdi: — Van itt még más is? — Már csak a padláson... — válaszolja egy baboskendős asszony. A juhhodály padlása után még egy istálló van hátra, az­tán befejezték a leltározást. Igaz, régen is kezdték már. De­cember 10-e óta járja a leltá­rozó bizottság a raktárakat, épületeket, hogy számba _ ve­gyék a termelőszövetkezet va­gyonát. A leltárfeldolgozás fele még hátravan, de máj- az eddigiek­ből is megállapítható, hogy to­vább fejlődött a közös gazda­ság. Két évvel ezelőtt például még csak körülbelül ezernyolc­száz tétel volt a leltárban, az idén elérték a kétezer-ötszázát. A fel nem osztható szövetkeze­ti alap mintegy nyolcszázezer —egymillió forinttal gyarapo­dott. Üj víztorony áll a gazda­ság központjában, három új MTZ erőgépet vásároltak mun­kagépekkel együtt; javult az állatállomány takarmányellá- tása is. _ Ezek csak kiragadott pél­dák. De összességükben is ar­ról számolnak be a leltárje­gyek, hogy gazdagodott, erő­södött a múlt évben is a lát­rányi tsz. Áprilisra zöldpaprikát ígér a kertész Gyarapodásról számolhat­nak be a somogytúri Üj So­mogy Tsz-ben is. Hiszen az új évben már üzemel a kertészet két új hajtatóhaza. Már rég­óta vártak erre a faluban, » aztán hozzáláttak az építke­zéshez. 55 000 forintjába ke­rült ez a szövetkezetnek. Bíz­nak benne, hogy megérte a befektetést. Az egyik hajtató­házat már a múlt év utolsó napjaiban üzembe helyezték, a másikat e hét végére készítik el. — Mit vetnek bele először? — kérdem Nemes Áron tsz- elnököt. — Már elvetettük — vála­szolja. — Hatvan négyzetmé­teren bent van a paprikamag. — Áprilisban piacra visz- szük az első zöldpaprikát — ígéri Sztojkov Ivanov Péter kertész. Nagyon örül az új létesít­ménynek a kertész, mert ed­dig bárhogy igyekezett is, má­jus—június előtt sehogy sem tudott piacra küldeni papri­kát. Most látnak hozzá a ker­tészeti brigád megszervezésé­hez, hogy a jelenlegi hat-hét ember mellé újak is álljanak munkába. Ä kertészetben ál­landó brigád dolgozik majd. Á határban fejszecsapások hangját kapja szárnyra a szél. A régi, elszórtan levő gyü­mölcsfák nem adtak már ter­mést, csak a rovaroknak, fér­geknek nyújtottak búvóhe­lyet. Á télen ezek a fák is ki­kerülnek a földből, s ha ezzel végeznek, megkezdik a faki­termelést. Kétszázhatvanöt köbméter fát vágnak ki az idén. Kére» Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents