Somogyi Néplap, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-01 / 1. szám

Péntek, 1965. január L 3 SOMOGYI NÉPLAP Számadásunk 1964-ről (Folytatás az 1. oldalról) turális ellátottsága. Intézkedé­seiket az az alapvető kom­munista elv vezérli, hogy minden cselekedetünk az em­berekért, jólétük biztosításá­ért történik. A közoktatás fejlődését mu­tatja, hogy ez évben hetvennel gyarapodott a tantermek szá­ma; új tantermekkel bővült a barcsi, a fonyódi gimnázium; átadták rendeltetésének a nyolc tantermes Kaposvári Gépipari Technikumot és a ti­zenkét tantermes új marcali gimnáziumot. Ezer fővel nőtt a középiskolás diájtok száma, és ma már meghaladja a hét­ezret. A múlt esztendőben te­hát sokat tettünk az oktatási reform megvalósításáért. Emel­kedett — de nem kielégítő mértékben — megyénk ipará­ban és mezőgazdaságában az egyetemi és főiskolai végzett­ségű szakemberek száma. Gyorsabb előrehaladásunk még nagyobb tempót követel ezen a területen. Sajnálattal kell megállapítani, hogy a fel­nőttoktatásiban bevontak, szá­ma sem fejlődik megfelelően. Pedig mind az iparnak, mind a mezőgazdaságnak egyre több jól képzett, művelt szak­emberre van szüksége, enélkül a fejlődés szinte elképzelhe­tetlen. Éppen ezért erre a problémára állami és gazda­sági vezetőinknek minden szinten föl kell figyelnünk, és mindent meg kell tenniük, hogy kedvező változás történ­jék. Gazdasági erőnkhöz képest igyekeztünk előmozdítani a fa­lu és a város kulturális igé­nyeinek jobb kielégítését. Egy év alatt hat új művelődési ott­hon épült, Büssü, Mesztegnyő, Etalatonfenyves, Rinyakovácsi, Lábod és Pamuk kapott műve­lődési házat. Elkészült és meg­kezdte működését a megye székhelyén büszkeségünk, az ország egyik legszebb, szabad- polcos, több olvasóteremmel és nagy előadóteremmel ren­delkező megyei könyvtára. Ez az intézményünk három autó­könyvtárával és' keskeriyfilm- vetítésével eljut a községektől távoli településekre is. So­mogybán ma már 130 000 rendszeres kölcsönzője és ol­vasója van könyvtárainknak. Az emberiről való gon­doskodáshoz hozzátartozik az egészség fokozottabb védelme is. Ezt tartot­tuk szem előtt, amikor 1964- ben elkezdtük építeni a sió­foki négyszáz ágyas kórházat, a barcsi rendelőintézetet, és hozzáfogtunk a lad-gyöngyös- pusztai kastélynak 150 szemé­lyes szociális otthonná való átalakításához. Befejeztük és átadtuk rendeltetésének a bö- hönyei, a somogyudvarhelyi, a babócsai bölcsődét és a nagy­atádi óvodát. Igyekeztünk számba venni megyénk 1964. évi eredmé­nyeit Ennek alapján a me­gyei pártbizottság az elismerés hangján szólhat a megye kom­munistáinak, a munkások, a parasztok és az értelmiségiek munkájáról. Párt- és tömeg­szervezeteink sokat fáradoz­tak azon, hogy tovább erősöd­jék az emberek szocialista ön­tudata, fejlődjön közösségi ér­zésük. Ezért a megyei párt- bizottság elismerését és köszö­netét fejezi ki. A/f egyénk 1964-ben szép eredményeket ért el a szocializmus építésében, ám ez nem feledteti, hogy vannak még hiányosságaink. Akad még lazaság az ipar­ban, a mezőgazdaságiján, a közigazgatásban. Ta­lálkozhatunk még jócskán nemtörődömséggel, pazarlás­sal, lógással, a társadalmi tu­lajdon dézsmálásával, a köz­érdek semmibe vevésével. He­lyenként még nem kielégítő a termelt áruk minősége, nem megfelelő a létszám- és bér- gazdálkodás, gyakori az indo­kolatlan túlóráztatás, gyenge technológiai és a munkafegye­lem, nem csökken kielégítően a fajlagos anyagfelhasználás és költségszint. Nem fejlődött megfelelően az üzem- és gaz­daságszervezés. Sok g'azdasá°i vezető tevékenysége kimerül abban, hogy szüntelenül csak azt hangoztatja, mire volna szüksége az üzemnek, a gazda­ságnak, közben azonban a kel­leténél kisebb erőfeszítéseket tesz a tervben biztosított esz­közök ésszerű és hatékony fel- használásáért, nem tart ren­det saját portáján. Még nem kielégítő termelő- szövetkezeteink fejlődésének üteme sem. Az egy tagra jutó jövedelem még messze az or­szágos átlag alatt van. Nem foglalkozunk elég alaposan a gyenge termel »szövetkezetek­kel, így évenként szinte ugyan­annyi esik vissza, mint ameny- nyi megerősödik. Helyenként a tsz- és tanácsi vezetők még lebecsülik a háztáji gazdasá­gokat, s azokat nem segítik kellően. Tapasztalható még értetlenség a tsz-demokrácia értelmezésében mind a tsz- tagság, mind a tsz-vezetők kö­rében. A tagság egy része azt hiszi: a tsz-demokrácia azt je­lenti, hogy kevesebbet vagy egyáltalában nem kell dolgoz­nia, ám joga van ellenszolgál­tatás nélküli jövedelmet köve­telni. A vezetők egy része pe­dig nem akarja bevonni a tag­ságot, a választott szerveket a döntésekre érett, az egész szö­vetkezetei érintő kérdések megtárgyalásába. Pártszerve­zeteink és tömegszervezeteink egy része a párthatározatokat némelykor csak formálisan vagy következetlenül hajtja végre. E jelenségekkel szemben po­litikai síkon kell föllépni. Pártszervezeteink tekintsék alapvető politikai feladatuk­nak, hogy gazdaságszervező tevékenységüket — a Közpon­ti Bizottság 1963. decemberi határozatának szellemében — a népgazdaság fő céljainak el­érésére összpontosítsák. Egy­részt jobban ellenőrizzék a gazdasági vezetés szervező munkáját, a párt- és állami határozatok végrehajtását, másrészt fokozzák szervező és nevelőmunkájukat a dolgozók között XT redményekről és hibák- _ ról szóltunk. Tisztán áll előttünk, mit csináltunk jól* s ismerjük adósságainkat, nehézségeinket feladatainkat is. Tudatában vagyunk annak, milyen sokat kell tennünk azért, hogy az 1965. évet, il­letve a második ötéves terv megyei célkitűzéseit megvaló­sítsuk. A legfontosabb feladat annak biztosítása, hogy »az öt­éves terv és jó megvalósítása a legkedvezőbb föltételeket te­remtse meg a következő öt­éves tervhez«. Ebből következ­nek a gazdasági vezetők, a párt- és tömegszervezetek előtt álló feladatok is: a gazdálko­dás hatékonyságának növelése, az exportáruk termelésének fokozása, az importanyagok felhasználásának csökkentése, az életszínvonal stabilizálása, a készletek csökkentése, a munkafegyelem megszilárdítá­sa, a magasabb szervezettség elérése a népgazdaság minden ágában, de különösen az épí­tőiparban és a beruházások­nál. Talcarékosabban kell gaz­dálkodni az állami vagyonnal, fokozni kell az állami fegyel­met a vezetői munkában, és ezzel párhuzamosan erősíteni kell a szocialista demokráciát az élet minden területén. A mezőgazdaságban biztosítani kell a szántóterületek gondos megművelését, a mezőgazdasá­gi munkák idejében való el­végzését, az előirányzott mennyiségű kenyérgabona megtermelését és a takarmány­alap növelését. Ki kell hasz­nálni a háztáji gazdaságok ter­melő lehetőségét. Nagyjából ezek azok a fel­adatok, melyeknek megvalósí­tásáért 1905-ben megyénk la­kosságának dolgoznia, harcol­nia kell. A megyei pártbizott­ság bízik abban, hogy Somogy dolgozói, a m.unkások, a pa­rasztok, az értelmiségiek és az alkalmazottak a jövőben is helytállnak a munka frontján. Ehhez kívánunk erőt, egészsé­get és eredményekben gazdag, boldog új évet. Nagy sikerű bélyegkiállítás Nagyatádon Nagy érdeklődéssel fo­gadta a közönség a nagy­atádi Gábor Andor Mű­velődési Ház bélyeggyűjtő szakkörének harmadik nyilvános kiállítását. Az ízlésesen, hozzáértéssel összeállított anyagot há­romezren tekintették meg. Az iskolások csoportosan nézték meg a kiállítást, sok érdeklődő érkezett más szakkörök képvisele­tében, sőt a szomszédos ■megyékből is jöttek látoga­tók, s elismeréssel nyilat­koztak a nagyatádi szak­kör tevékenységéről. Jelenünk dicsérete Egyik futóismerősöm ragad­ta meg karomat tegnap az ut­cán, és türelmetlen hangon kérlelt: — Te bizonyára tudnál segí­teni ... Olajtüzelésű kályháért járom le a lábamat; olyan zo­máncozott, csillogó kis jószágot szeretnék, amelyikből azt se tudni, hogy műszer-e vagy bú­tordarab. Az üzletekben közön séges vaskályhát kínálnak, széntüzelésűt __Én viszont az a tomkorban már nem kívá­nom a brikettlapátolást. És ömlött, belőle a szó a ne­hézségekről, a bürokratikus elmaradottságról, a meg nem értésről. Az első pillanatok meglepe­tésében még mosolyogtam vol­na a hallottakon, de aztán arra gondoltam, hogy nem ő az egyetlen, aki közömbösen megy el eredményeink mellett, s a zsáknyi búzából csak a né­hány szem ocsút veszi észre. Akadnak közöttünk még ma is olyanok, akik — szándékosan, rosszindulaitból vagy csak felü­letességből — egyetlen fölényes kézlegyintéssel veszik tudomá­sul, hogy az elmúlt csaknem két évtizedben magunk mögött hagytuk a régi világot, s olyan újat kovácsoltunk szorgalom­mal és munkáskézzel, amely százszorta különb a réginél. VJ LENDÜLETTEL DECEMBER KÖZEPÉN or­szágszerte befejeződtek a pártszervezetekben a vezető­ségválasztó taggyűlések; me­gyénk ötszázkilencvenhét alapszervezetében is végre­hajtották a Politikai Bizott­ság 1964. május 13-i határo­zatát. Karai volna ma mégmesz- szemenő következtetéseket le­vonni a taggyűlések tapasz­talataiból, hiszen alig telt el két hét az utolsó, vezetőségvá­lasztások óta Egy azonban bi­zonyos: pártszervezeteink éle­te pezsgővé, sokoldalúvá vált már a taggyűléseket megelő­ző időszakban, és ez a pezs­gés a legtöbb tanácskozáson még fokozódott, őszinteség és szokimondás jellemezte a ve­zetőségválasztásokat, o kom­munisták politikai érettségét bizonyították a felszólalások, a határozati javaslatok. A legtöbb helyen nagyon sok szó esett a termelésről, a pártszervezetek gazdaságszer­vező és -segítő tevékenységé­ről. Felelősségérzettől áthatva beszéltek a kommunisták a termelőszövetkezeti és az üze­mi vezetés hibáiról; aggódás csendült ki hangjukból, előre­haladásunk és jövőnk féltése, amikor szóvá tették a terv- szerűtlensógét, a kapkodást, a tehetetlenséget. Nem véletlen, hogy a hatá­rozati javaslatok többsége is ezt a Sizellemet tükrözte: a pártszervezetek elsőrendű fel­adatává tette a termelés el­lenőrzését, a gazdasági veze­tés segítését Mindez azt bizonyítja, hogy nőtt a kommunisták felelős­ségérzete, tudják, hogy mit Vár tőlük a párt és az egész nép. Amikor most a jól megfon­tolt határozati javaslatokról és határozatokról szólunk, fel­tétlenül meg kell említeni, hogy a pártszervezetek egyet­len napot se ícéslekedjenek a végrehajtással. Ne várjanak felsőbb utasításra, hanem lás­sanak önállóan munkához. Azt az öntevékenységet kell fejleszteni, amely a vezetőség­választó taggyűlések előké­szítésének és lebonyolításá­nak időszakában volt tapasz­talható. A felsőbb pártszervek ezek- bor a napokban összegezik a vezetőségválasztó taggyűlések tapasztalatait. Mit mondha­tunk el már most Somogy megye kommunistáinak mun­kájáról? TÖBB JARASBAN nagy fi­gyelmet fordítottak a póri- építésre. A tabi járásban hu­szonhat tagjelöltet vettek föl a vezetőségválasztás időszaká­ban, köztük tizenhárom nőt. A siófoki meg a barcsi járás­ban is húsznál többen kerül­tek a párt tagjelöltjeinek so­raiba. Az alapszervezetek csaknem ötven százalékában új titkárt választottak — ez a politikai érettséget bizonyítja. (Termé­szetesen nemcsak a gyengén dolgozó titkárokat váltották fél friss erők; nagyon sokan idős koruk, tanulmányaik, be­osztásuk miatt nem tudtak funkciót vállalni. Eljárásuk be­csületes volt, nem ragaszkod­tak pozíciójukhoz, hanem olyanoknak adták át helyüket, akik teljes szívvel, tudással végezhetik pártmunkájukat.) Érdekes jelenség, hogy a fo­nyódi járásban igen sok ér­telmiségi — főleg pedagógus — került a pártvezetőségekbe. Mindez arra enged következ­tetni, hogy az alapszervezetek­ben előtérbe kerül a kulturális nevelőmunka is. Bizonyítja ezt a siófoki járás több alapszer­vezetének — a Zamárdi Erdő- gazdaságnak, a siófoki MÁV- nak meg a Dél-balatoni Viz­es Csatornaműnek — hatá­rozata is: név szerint felsorol­ták, hogy kiket kérnek föl az általános iskola elvégzésére vagy felsőbb iskolai tanulmá­nyaik befejezésére. MIND A TAGGYŰLÉSE­KEN, mind a határozatokban élesen megbírálták, megrótták azokat, akik megsértették a kommunista erkölcs szabályait. Különösen sok szó esett az ita­lozásról, az erkölcstelen élet­módról, a lógásról, a hanyag­ságról. Elmondották az embe­rek: mindenkitől elvárják, hogy egyezzen a szó és a tett. örvendetesen emelkedett a nők aránya a pártvezetőségek­ben — ma már tizenhárom százalék —, és a párttitkárok csaknem hét százaléka is nő. Noha ezzel az aránnyal se le­hetünk teljesen elégedettek, mégis előrelépést jelent a múlthoz viszonyítva. A párttagság túlnyomó több­sége következtében visszauta­sította mind a jobb-, mind a baloldali elhajlók nézeteit. Ka­posváron és a járásokban is több példa emlékeztet erre. Azok, akik értetlenül szemlé­lik pártunk jelenlegi politiká­iét, szemellenzővel járnak, vagy káros nézetek befolyása alá kerültek, nem kaptak helyet az új vezetőségekben. Most a munka időszaka kö­vetkezik. Mindenütt megkez­dődik a határozatok végrehaj­tása, a tetteken a sor. Párt­tagságunk új lendülettel áll csatasorba. ÜJ ESZTENDŐ következik: 1965-ben ünnepeljük hazánk felszabadulásának huszadik évfordulóját, és ez az eszten­dő lesz második ötéves ter­vünk befejező éve is. A kor­mány a közelmúltban tárgyal­ta meg és hagyta jóvá az 1965- ös népgazdasági tervet. A terv előírja, hogy a nemzeti jöve­delem termelése az 1964. évi­hez képest mintegy három szá­zalékkal növekedjék. Fontos célkitűzés a munka hatékony­ságának fokozása. Itt kell a kommunistáknak segíteniük tudásuk, tehetségük legjavát adva. Polesz György Szerencsés év volt 1964 (Tudósítón klói.) A tárgynyeremény-sorsolásoko-n gyakran húztak ki megyénkben vásárolt szelvényt 1964-ben. Két gépkocsi, egy gárdonyi telek és villa meg egy budapesti örökla­kás iuto-tt tavaly Somogyba. He­ten nyertek kétszémélyes külföldi társasutazást, hárman pedig Va­ria szobabútort. Két húszezer fo­rintos családi utalvány és két harmincegyezer forintos Hangu­lat-sarok is került a megyébe. Kilencen nyertek motorkerék­párt, harmincán pedig televíziót. ötezer forintos éléskamra-utal­ványt kilencen, hatezer forintos -Tetőtől talpig felöltözhet«-utal- ványt pedig négyen kaptak. Ti­zenháromezer forintos Lottó Com­bi zenegépet hárman nyertek. Esy-egy somogyi fogadónak hű­tőgép, lakószo6a-bere,ndezés és fémbútor-garnitúra Jutott. Megyénk szerencsés lottózói ezenkívül arany karórát, mosógé­peket, padlókefélő gépeket, vil­lanytűzhelyeket, női és férfike- rékpároücat is nyelek 1964-ben. — Miért kell ezzel dicseked­ni? Ez igazán természetes! — summázzák véleményüket ezek a hivatásos elégetlenkedők, amikor egy-egy új állomáshoz ér fejlődésünk vonata. Pedig hát hosszú és fáradságos utat kellett bejárnunk, míg a poli­tikai, a társadalmi, a gazdasá­gi és a kulturális élet szintjeire kitűzhettük a mun­káshatalom, a szocialista de­mokrácia győztes lobogóját. A siker, a nagyon is számottevő eredmények lágyabb vonáso­kat rajzoltak a munkásarcok­ra, igazabb, tartalmasabb lett az élet. S bár gyorsan felszí­vódnak tudatunkba az előnyös, kellemes változások, már csak azért sem fölösleges a vissza­pillantás, hogy lássuk: milyen messzire távolodtunk a múlt sötétjétől. Valóban mindennapos már, hogy a posta kénytelen vissza­utasítani a távbeszélő-állomást fölszereltetni kívánók kérel­mét, mert telítve van a háló­zat. S hogy kinőttünk a tele­fonközpont és a kábelköteg méreteiből, az nem a felső tíz­ezer »-bűne«: ma egyszerű dol­gozók, könyvelők, munkások, mérnökök, iparosok tartanak igényt a kényelmes hírközlő eszközre. A háztartási gépek már úgy hozzátartoznak hétköznapja­inkhoz, mint örömhöz a mo­soly. Pedig egy nemzedék­kel ezelőtt aí háziasszonyok még hallomásból sem ismer­ték a mosó-, a padlókefélő gépet, s a porszívóról is csak annyit tudtak, amennyit a méltósága® asszony cselédje elsuttogott róla. A falusiak szeme már hoz­zászokott a villanyfényhez, kezük tapintása ‘ biztos ítélet­tel különbözteti meg a sely­met a nylontól, a kártolt anyagot a fésűsgyapjútól. A rádió hangja már a félreeső településeken is betölti a csa­ládok otthonait, s művelődési ház, könyvtár, filmvetítés, te­levíziós adás gazdagítja azok­nak az embereknek életét, akiknek szülei csak a búza- szem 'vetésével ismerkedhet­tek meg, de a betűvetéssel sohasem. í A gépkocsik tekintetében vannak ugyan ki nem elégí­tett igények, de a motorkerék­párt kedvelők nem panaszkod­hatnak. Egy másodpercre ta­lán meg is dermed a pillantá­sunk, ha végigjáratjuk tekin­tetünket a motorkerékpár-sű­rűség világstatisztikáján: ott vagyunk a legelsők között a száz főre jutó motorkerékpá­rok számának táblázatán. Társadalombiztosításiban la­kosságunk 97 százaléka ré­szesül; hajlamosak is va­gyunk egy kissé arra, hogy szolgáltatásait magától érte­tődőnek tekintsük. De a kül­földiek clámulnak minden al­kalommal, amikor az állam nyújtotta orvosi, gyógykezelé­si juttatások számait hallják, amikor a kifizetésre kerülő táppénzek összegét, a beteg­segélyezés sokrétűségét, mé­lyen szociális tartalmát meg­ismerik Hűvös közönnyel nyugtáz­zák sokan, hogy a közlekedé­si eszközök díjtarifái nálunk messze a nyugati árszínvonal alatt állnak, hogy a lakbérek többsége alacsony, s hogy száz vonaton utazó közül mindössze tizenkilencen vál­tanak teljes árú menetjegyet. És sorolhatnánk még a rendezett ruházkodástól a la­kásépítők seregéig a" szűnni nem akaró bútorkereslettől a takarékbetétek sokasodó mil­liójáig azokat a jelenségeket, amelvek nemcsak örvendete­sek, hanem természetesek is népi demokráciánkban. A fentiekben felvázolt, villanás­nyi gondolatok ezért csak arra valók, hogy emlékeztessenek: szeressük, becsüljük ezeket az eredményeket, hiszen közös munkánkból születtek, s ha­la dúsunk nagyszerű útjait jel­zik. B. T. Ma esedékes a kőtelező gépjárműszavatossági biztosítás 1965. évi díja. Ja­nuár 31-ig pótlékmentesen befizethető. Évi biztosítási díj: magánautó 460 Ft, motorkerékpár (olda’k ól is) 100 Ft. Felvilágosítást fiókjaink adnak. ALI 4 MI BIZTOSÍTÓ (3804)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents