Somogyi Néplap, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-31 / 26. szám
SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1965. január 31. A társulati ülés utánBuzsáki Tibor színművész bement a főrendező szobájába, és átvette az új sofőrdráma egy legépelt példányát. Már régóta tudta, hogy a főszerepet ő fogja eljátszani. A főrendezővel együtt jöttek, s az a színház prózai gárdájából igazán csak őt ismerte. — Egy hét múlva próba — mondta neki —, addig tanuld a szerepet, ismerkedj meg a sofőrökkel, lesd el, hogyan viselkednek. Délután a színház ruhatáré ból átvette azokat a holmikat, amelyeket az első és a harmadik felvonásban visel: egy kopott, feles bőrkabátot, egy pár gumicsizmát rábuggyanó, otromba fekete nadrággal é’ egy sötétkék sildes sapkát. A színész huszonhét éves volt, most készült élete első igazi főszerepére, s tehetsége gőzében azt hitte, hogy képes lesz alakításával felforgatni a színházi világot. Közben mohón falta a szerep szavait, s borzomgva érezte át a sofőr embertelen fájdalmát a súlyos családi tragédia viharában. Estefelé fölvette új öltözetét, s elindult a sörgyár mellé, ahol a kültelki kocsmákban szoktak találkozni a vidéki szolgálatból hazatért gépkocsivezetők. A szíhész bebámult az egyik kocsma ablakán. A füstös teremben minden asztal mellett ittak vagy kártyáztak az emberek. Buzsákit most kezdték csak igazán gyötörni mesterségének kérdései. Miről lehet fölismerni egy igazi sofőrt? Milyen a gondolkodása? Hogyan tükröződik foglalkozása külső mozdulatain és jellemén? Hirtelen égő türelmetlenséggel kezdte érdekelni a megoldás. Belépett a kocsmába. Füst, borszag, februári ködös meleg, csizmák párolgása. Melyik asztalnál lehetnek itt sofőrök? Szeme villámgyorsan válogatott az asztaloknál ülők között. A férfiak ettek, kártyáztak, nevetgéltek. Kabátjukat le se vetették, csak kigombolták. A sarokban fél környékre támaszkodva egy duzzadt arcú ember úgy horkolt, mintha fát fűrészeltek volna. A. színésznek hirtelen felragyogott az arca. Az ablak mellett három férfi kártyázott. Az egyiknek kopott, prémes- gái- lérú bőrkabátján, a melle alatt egy fényesre csiszolt, hosszúkás fekete folt árulkodott. Ezt csak a kormánykerék súrolhatta ki! Buzsáki bizonyos volt a dolgában. Odaállt a férfi mögé, figyelte, hogyan ultiznak. A testes, csapzott hajú sofőr a hátával megérezte a mögötte állót. Odanézett, de nem szólt. Aztán egyszer csak nem állta tovább: — Üljön le, szaki, vagy menjen a fenébe innen! Álló kibicre nincs szükségünk! A színész hozott egy széket a fal mellől, s leült a kártyázok mögé. Kis tétekben játszottak. Egy óra múlva bejött' egy tizennégy éves gyereklány, s elcsalta haza a vágott arcú férfit az asztaltól. Az apja lehetett, napszámos vagy rakodómunkás, keze ráncaiban bent ült a szén korma. A vágott arcú virslit vett a pultnál, és nagy, zörgő papirosba csomagoltat- ta, úgy mentek haza. A színész beült a helyébe. Ultiztak fél tizenegyig. Közben hárman közösen virslit hozattak tizenhat zsemlével, és vörös bort ittak hozzá. Akkor a testes férfi abbahagyta a játékot. Elővett egy nagy, olajos zsebkendőt, és beletrombitálta a nátháját. Most nézte meg először a színészt. — Te ... melyik vállalatnál dolgozol? — Nem vagyok állásban. Kecskemétről jöttem. — Sofőr vagy, ugye? A színész vállán átrezzent az öröm. Tudott autót vezetni, és kártyázás közben elejtett a szerelésről néhány szak- kifejezést. — Az. — Ide a sörgyárba kell még ember. Most bocsátottak eí kettőt italozás miatt. Ha akarod, beszerezlek. — Még nem tudom. Nem sürgős. Előbb majd körülnézek a városba. Most már pálinkát ittak. Mindegyik hozatott egy decit, aztán újra körbejárt a rendelés. A testes sofőr már részeg volt, a szeme vörös és hályo- gos, de azért meghívta a színészt hozzájuk faluról szerzett rczskenyérre és hagymás kolbászra. Tizenegy órakor elindultak, de mire odaérkeztek Dudás házához, már csak ketten voltak: a színész és a házigazda. A harmadik eltűnt a ködben. Csetakos, február végi éjszak volt. A lakásban még égett a villany. A színész resta a lány szőke haját, de olyan féltő mozdulattal, mintha attól tartana, hogy tenyerének durva érintésére összetörik a lány üveghaja. Aztán minden átmenet nélkül elkezdett zokogni, de olyan fájó, állati vonítással, hogy a színész a lelke mélyéig megdöbbent rajta. — Jaj, jaj, micsoda rongyember vagyok én! — üvöltötte furcsán elgörbült szájjal, és ráborult a lánya vállára. — Jó ember vagy, apusként! — Rongy vagyok! Aljas ri- banc vagyok, tudom én! — Nekem mindig jó vagy. ZEREF telkedett a késői látogatás miatt, de kíváncsi is volt új barátja otthonára. Beléptek a lakásba. A konyhában a villany alatt egy vékony, barna arcú asszony ült, s amikor észrevette a vendéget, ijedten rángatta föl a bokájára legyűrt fekete pamutharisnyát, s begombolta mellén a melegben meglazított ruháját. — Most kell hazajönni? — förmedt rá az urára. — Kit hoztál megint magaddal? — Fogd be a szád! — ríior- dult rá a részeg. — Egy barátom, nem látod? Adj valamit enni, mert csak ittunk, a kocsmában még kenyeret se lehetett kapni. Meghívtam vacsorára. — Tudod is te, mit csinálsz! Nincs semmi vacsora! Jöttél volna haza idejében, és hoztál volna a boltból! A részeg megdöbbenve kapaszkodott az asztal sarkába. Pislogott. — De kenyér csak van? Zsír csak van a spájzban? — Az sincs! — mondta mérgesen az asszony. — Neked nincs, meg az olyan vendégnek sincs, aki éjfélkor állít be másokhoz! A színész elpirult. Megmozdult, hogy köszönés nélkül kimenjen, egyszerre szégyellte, és sértve is érezte magát. Dudás azonban felhördült, és a részegek hirtelen indulatával az asszony felé csapott. Az asszony elrántotta az arcát, s így csak a vállát érte az ura súlyos keze. Dudás elvesztette egyensúlyát az ütés következtében, és könyökkel a tűzhelyre esett. — Megöllek, te ribanc! Az én vendégemet sértegeted? Ki akarod dobni a házamból? Az asszonyt még mindig' az elhibázott ütés rémítgette, nem a megszokott szidalom és káromkodás. Elugrott a részeg elől a szobaajtóba. Dudás fel- tápászkodott, és az asszony felé indult, de ekkor már a színész is közbelépett. Neki nem ártott meg az ital, elállta útját a sofőrnek. — Hagyd abba! Igaza van a feleségednek. — Megölöm! Menj innen az utamból, mert téged is összetörlek! Piszkos disznók! Ribanc az egész világ! Ekkor kinyílt a szoba ajtaja, s hálóingben és papucsban megielent Dudás tizennyolc éves lánya. Rémület nélkül, mosolyogva ment az apjához, szőke hajára ráhullt a villanyfény, s úgy csillogtak egyenként a hajszálai, mint az ökömyál finom fonalai az őszi napsütésben. Apja nyakába akasztotta két karját, a háló- ing hátracsúszott a kezén, s az álom melege áradt rózsaszín testéből. — Apuskám! Hát már engem se szeretsz? Odaszorította arcát apja sivár és bárgyú képéhez, fenye- rével vógigsimította homlokát, és csapzott haját végigfésülte a tíz ujjával. — Énrám is haragszol? Buzsáki elbűvöltem bámulta a furcsa jelenetet. Elkészült rá, hogy a magával tehetetlen részeg a lányt is bemocskolja valami káromkodással vagy megüti, de egészen más történt. A konok ember megfogGyere, feküdj le, késő van már! Azzal a részeg a lánya karján engedelmesem bement a hálószobába, többet ki se jö^t. Buzsáki ott állt, csodálkozva hallgatta az asszony sajnálkozó szavait, zavartan morzsol- gatta kezében a sapkáját, s már éppen el akart menni, amikor kilépett a hálószobából a lány. Pongyola volt rajta, haját fekete szalaggal hátrakötötte. — Ugye, nem haragszik? —■ Nem. — Szegény apa mindig ilyen durva, ha részeg. Ha pedig józan, olyan, mint egy falat kenyér. — Magát nagyon szeretheti. — Anyut is, csakhogy ő a mostohaanyám, s apa mindig azt hiszi, hogy nem szeret engem. Sokáig beszélgettek még. A színész megtudta, hogy a lányt Boriskának hívják, s a szövődében dolgozik. A lány arra kérte, hogy ha kártyázik is ezentúl apjával a kocsmában, vigyázzon rá, hogy ne igyon sokat. Éjfél jóval elmúlt már, amikor a lány kikísérte a kapun. — Ne haragudjon, hogy olyan barátságtalanul fogadtuk. Máskor jöjjön rendes időben, s én megígérem, hogy jól fogja érezni magát nálunk. Buzsáki fejében furcsán kavarogtak a gondolatok. Ballagott a csatakos, fénycserepes utcán, s minduntalan a lány járt vissza az eszébe, szőkén és rózsaszínűén, a szemében és mosolyában sejtelmes Ígéretek és vágyak füzével. Fütyörészve vetkőzött le a szobájában. Másnap este újra találkozott Dudással a kocsmában. Ultiztak, de nyolc órára elmentek pótolni a tegnap elmulasztott vacsorát. Dudásné és Boris'.;a rántott húst készített, a sofőr valahonnan remek vörös bort szerzett hozzá. Tizenegy óra is elmúlt, amikor az asszony és a férfi csöndesen bevonult a hálószobába. A színész és a lány a rádióra táncolt. Olyan szűk hely volt csak a konyhában az asztal és a szekrény között, hogy a két fiatal nem is lépett, inkább imbolygott a tánc ütemére. Ekkor csókolták meg először egymást. A következő nap moziban voltak. A kis külvárosi mozi alig volt befűtve, az emberek kabátban ültek a nézőtéren. Boriskának mégis melege volt, kigombolta télikabátját, s a színész a tenyerét titokban a lány csípőjén melengette. Harmadnap egy lokálba mentek táncolni. A fiún elegáns fekete ruha volt, halászlét ettek, olyan erőset és paprikásat, hogy amikor éjfélfelé hazakísérte a lányt, Boriska nem tudta, hogy a fiú csókjaitól vagy a paprika mérgétől ég-e az ajka. Negyednap újra Dudáséknál vacsoráztak. Újra tánc, újra éljfél, s Boriska a csókok között hosszan vallatta a fiút eddigi élete és családja felöl. Amikor a fiú elment, a lány álmatlanul forgolódott hajnalig az ágyában. S az ötödik napon a lány este tíz óra tájban halkan megkoccantotta a fiú szobájának ablakét. A színész már várt a megbeszélt jelre. Hirtelen eloltotta a villanyt, sötétben maradtak egészen éjfélig. Csak amikor hazakísérte a lányt, akkor látta m~g villanyfénynél, hogy Boriska állán egy kis piros harapás van. De a lány nem szégyellte ezt, s nevetve mutatta meg a piros foltot másnap is a fiúnak, mint az első éjszaka el nem múló emlékét. A következő napokban teljes erővel megindultak a próbák a színházban. A főrendező még este is tartott részpróbákat a szereplőkkel. A színészek a színházból futottak ki reggelire, ebédre, vacsorára. Buzsáki ezalatt egyszer, véletlenül találkozott a lánnyal, este az utcán. Próbáról jött ki éppen, s azt mondta Boriskának, hogy állást kapott, de mindennap vidéki fuvarja van, reggel tízkor indulnak, és csak éjfélre keverednek haza. Ez a munka elfrr': »n tavaszig. Két hét múlva Dudás a szakszer-özeitől két színházjegyhez jutott. A szakszervezet az üzemekben propagandát fejtett ki a sofőrdrámának, s így került a két jegy a klub közvetítésével a sofőr birtoké, ba. Másnap este lányával együtt megnézték az új darabot. Dudás azonnal .fölismerte Buzsákit a sofőr szerepében. Egy percig elképedten bámulta a színpadon ágáló színészt, mintha valami csodát látna, aztán megértette a helyzetet. Most már csak kedélyesen hümmögött és tréfálkozott a fiú szerencséjén. — Látod, nem sofőri állást vállalt, hanem elment színésznek. Ügy látszik, tanult fiú, s nekünk nem merte elmondani. Boriska nem válaszolt. Csak ült az apja mellett fekete csipkeruhájában, s a fülledt színházban borzongott a teste. A szünetben sem szólt apjának semmit, amikor a színész nagyméretű arcképét meglátta társai fényképei között a büfé falán. Az apja kedélyesen tovább fűzte a szót. — Minek is üljön a volán mellett hóban-fagyban, ha színésznek is jó! A lány szomorúan mosolygott. Milyen naiv szegény apa! Nem sejti, hogy mi volt köztük. Talán még gratulálna is a színésznek, hogy végleg leveti a bőrkabátot, s eltűnik a kulisszák világában. Az előadás után a sötét utcán, a járdákat fényező, halk, március végi esőben gyalog menték hazafelé. A lány az apjába karolt, és még mindig borzongott a háta. — Majd otthon megiszol egy jó forró rumos teát! — mondta Dudás a lányának, S újra kedélyessé vált a hangja. — Aztán ha Tibor eljön, ne mondd ám neki, hogy láttuk a színházban! Hadd higgye szegény, hogy mi még mindig azt gondoljuk, hogy sofőrösködik. A lány még szorosabbban belekarolt az apjába. — Ne félj, nem jön el többet. Az az ő szerepéhez tartozott, ami történt! — mondta csöndesen és belenyugvóan. Polner Zoltán; Ének a tárgyakról Riad ózó éjszakák, hiába fújjátok el arcomat esténként. Mindig ébren vagyok. Álmodom, hallgatok, s a világ keze tartogat. Csillagbárdú éjfél villog. Testem, mint az üveg, egyenes. Magamra sújtok, s a bútorok haragos csontja ropog. Alattam a pince neszez. erdő zuhog a fahasábokban, omlik, könnyezek a szén, és a padlás gerendáira úgy tapadok, mint csiga, hogy tűnődjem lélegzetén. A falakban hegyek beszélgetnek: ez is testvérünk nekünk, mondogatják, s felsóhajt a mész csontomban, s az anyag merész kezén szólaló aranykürt, a szívem, kiáltva belezendül. TI, rejtőző örömök, zenghessétek világra szavam törvénykező hangosan tárgyak, álmok * évek között. Egy kis nyelvművelés MI MINDENRE JÓ EGYETLEN HANG? 1. Mindannyian elakadtunk már beszéd közben egy-két pillanatra, mert hirtelenében nem voltunk bizonyosak egy bál, gáz típusú szavunk -k stb. toldalék előtti kötőhangzójában. Némi habozás után mégis többnyire úgy gondoljuk, hogy ha a báloz(ik) igében éppúgy o hangocska »•köti-« a -z igeképzőt, mint a halál tő után az (el)halá- lozfik)-ban, s a gázos származékbeli -s melléknévképzőt is csakúgy o hangzó előzi meg, mint a halálos vagy a kár-bő 1 képzett káros szóban, akkor a halálok, károk mintájára — műszóval: analógiájára — amott is bálok, gázok a helyes forma (mint: halálok, károk). Sőt a -t tárgyraggal is bált, gázt, nem pedig bálát, gázat a jó forma, mert ez illik a ha- lált-hoz, kárt-hoz. Az idegen jellegű briliáns szóban még nehezebben találnánk meg az ajánlható alakot, mert ez kétféleképp is használatos: briliánsok és briliánsak; s csak a mondatban alkalmazva tűnik ki róluk, hogy jobbára éles különbség van kötőhangzó szerint a jelentésben meg a szófaji értékben is. »A briliánsok ragyogtak a gyűrűben«: itt ékköveket jelöl, s főnév a kiemelt szó; »Az énekszámok briliánsak voltak«: itt pedig .kiválóak’ a melléknévi szójelentés. A bál és gáz szó esetében léhát talán inkább bosszankodnánk, hogy a -k előtti o, a -t rag előtti kötőhangzó nélküli alakjával eltér a hasonló hangzású ház, tál, váll szó a kötőhangzó® formájától (lásd házak és házat stb.). A briliánsok — briliánsak kötőhangzójának jelentés- és szófajbeli megoszlásra utaló kettőssége azonban már sejteti e hang- zócskának fontos nyelvi szerepét. Története sem volna érdektelen. Elégedjünk meg belőle mégis annyival, hogy a házak' szóalak rövid a-jának előzménye a szótőhöz tartozott, még a toldalék nélküli (szótári) formában is: vagyis a ház valaha kéttagú szó volt. E régi szóvégi hangocska utóbb már csak egyes toldalékok mássalhangzója előtt maradt meg, s hogy o, e (ezt a hangot a somogyi emberek javarésze tisztán ejti a te, le, ne stb. szóban), ö hangszínű lett-e (vesd össze: károk, kémek, bőrök), vagy a, e (mint házak, fülek), azt régen sohasem a szó jelentése vagy szófaja, hanem csak hangtani előzményei szabták meg. Hanem a hangtani kétféle- ségnek és a belőle fakadt többkevesebb ingadozásnak hamarosan jó hasznát vette társadalmunk a pontosabb gondolkodás megkívánta újabb, finomabb nyelvtani szabályosságok kialakításában. 2. Elsősorban is lassan eléggé elkülönült az -s képzős főnevek és melléknevek egykor egységes kötőhangzója: a főnevekben o, é, ö hangot mondunk, (t rag előtt ez nincs meg) a melléknevekben meg a-t, e-t. Tehát egyrészt szorosok és szorost, sértések és sértést, gyümölcsösök és gyümölcsöst; másrészt (e ruhák, ételek stb. nagyon) szorosaké.—szorosát), sörtésekf—sör- tése), gyümölcsöseké—gyümölcsöset) a szokásos forma. Utóbb ez a kialakuló kettősség átterjedt — s még ma is terjed — latin vagy latinos -us, -ns, -is végű kölcsönsza- vainkra: az akadémikusok az .akadémiai tagok’ neve, azaz főnév, az akadémikusak pedig .elméletieskedők’ értelmű melléknév; a briliánsok.—briliánsak párról már volt szó; a liberálisok főnév is a szabadelvű párt(ok) híveit jelöli, a szabadelvűek’ jelentésű melléknév többese meg inkább a liberálisak alak. E típusok hatására nemrégen még az -ív végű mélyhan- gű fő. és melléknévi kölcsön- szók kötőhangzója is kettévált: az aktivok .ténylegesek (pl. katonák)’ értelmű főnév, az aktívak viszont .tevékenyek’ jelentésű melléknév. Sőt ’•tán .még nem egy kisebb •zócsoport vagy egyes szó mu- atott hasonló (szófaj szerinti) hangfejlődést, s maga a változás napjainkban is tart. Az -írt végű idegen (német) szavak közül a főnévi fasírt o- val kapja a -t ragot, a melléknévi blazírt azonban a-val. — Az igéből -t, -tt elemmel képzett igenevek közül általában eddig a főnevesültek is megtartották hagyományos a, e kötőhangzójukat: vádlottat, sültet. A régies fagylal-ból való fagylalt főnév mégis o-ra változtatta a-ját: mi már fagylaltot eszünk, bár 20p éve őseink csak fagylaltat kaphattak; s talán az sem véletlen, hogy a régi szab-’v szerinti pörköltet, befőttet alakot mé- melykcr már a pörköltöt, befőttöt váltja fel. 3. Jórészt más jellegű részleges elkülönülés jele az, hogy a tulajdonnév kötőhangzója akkor is o, é (szokásos helyesírásunkban persze ezt is e betű jelzi!), ö, illetőleg bizonyos mássalhangzók után a -t rag előtt »zérus«, ha az azonos alakú köznév vagy melléknév a, e kötőhangzós. A költő nevében Aranyt, az anyagnévben aranyat alakot mondunk, s ilyen a Nyúlt—nyulat, Házt— házat stb., illetőleg melléknévi megfelelőjével a Szilárdot— szilárdat, Kövért—kövéret, Vöröst—vöröset stb. alakpár is. — Helynév: vonatkozásban meg idetartozik 3Z*Vj Helyt— új helyet, Földvárt—földvárat kettősség, és persze ezt a sort is lehetne még folytatni. 4. Ismét más finom kötőhangzó-megoszlás alakult vagy alakul ki -i képzős szavainkban szinte szemünk láttára, fülünk hallatára. A Tol- diak, Széchenyiek, Csokonaiak, Szőnyiek többes szám csak e család tagjait jelöli. A Toldik, Széchenyik, Csokonaik, Szőnyik ellenben vagy .Toldi (Miklós) típusú, Széchenyi (István)hoz hasonló méretű, Csokonai (Vitéz Mihályihoz mérhető, Szőnyi (István) jellegű kiválóságok’-at jelent, vagy .Arany Toldi-já- hoz hasonló művek. Csokonai- versek; Széchenyú-könyvek, Szőnyi-képek’ a jelentésük. Mai íróink műveiből már valóban özönével idézhetnénk minderre példát. — Azt meg talán mi is jobban ismerjük a mindennapi beszédből, hogy az -t képzős melléknév többese a, e kötőhangzóval alakul: budaiak, pestiek; ellenben az ilven főnévé a nélkül: a kölnik .bizonyos parfümfajták’; a tokajik .tokaji borfajták’. S legújabban már az -s képző is így járul hozzájuk: dunántú- lias, pesties, légies, de szak- érettségis, egészségiigyis stb. 5. A föntiekben nemcsak a címben föltett kérdésre kaphatunk többé-kevésbé részletes választ, hanem bizonyos fokig talán azt is megláthattuk, hogy a magyar nyelvtani rend. szer ma is egvütt alakul, gazdagodik, fejlődik népünkkel, gondolkodásunkkal. Dr. Tompa József kand'd tus, az Akadémia Nyelvtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa Gyurkovics Tibor: ÁLLOMÁS Lekapcsolódsz, mint egy vagon a tehetetlen kocsisorból, továbbütődsz a vasakon, a vasutas már rád se gondol, pedig tele vagy még teherrel, melletted jár a gyorsvonat. Ki se raknak. Aztán egy reggel megmérik tiszta súlyodat.
